Sporthirlap, 1927. október (18. évfolyam, 136-148. szám)

1927-10-20 / 143. szám

A felséges nép nagyon nagy hatalmasság ám. Min­dig is az volt. Az én nevem — mond­ja a király, az istenadta nép — zengi­k a költő. Az arisztokrácia gőgjében tobzódó Rámának misera plebs, a cirkuszi arénának az ezerszemű Cé­zár. A nép, a nép... A vidámság és a harag isteni keveréke, az Élet szín­­játékának legfőbb szereplője. A nép, minden földi hatalomnak az erőfor­rása. Zsarnok rabszolgája, uralkodók zsarnoka. A nép, a nagy építő és a nagy romboló. A Duna jegén kirá­lyát választja, Párisban letépi kirá­lya fejéről a koronát. A nép, a felséges nép, az istenadta nép, a nép, amely kegyével játszva emel és mosolyogva ver le — a nép a maga uralkodó földi hatalmassá­gával íme bevonul a sport birodal­mába is. Nem jogot és kenyeret kö­vetel, nem zsarnokának a vérét szomjúhozza, se nem a viadal vérgő­zös vonaglásait vágyakozza az aréna lépcsőfokain. . Mert ebben a biroda­lomban nem nép többé a nép, nem félelmetes­­hatalmasság, csak egysze­rű, szerény­­ közönség. Közönség csak, akár a színházi előadásnak vagy művészi hangver­senynek a közönsége. Néző, akinek nincsen több joga, mint a színház közönségének, akire nem parancsolja rá senki, hogy odamen­jen, ahová megy, akit nem csábítanak ígéretek­kel, akit nem hívogatnak csalétekkel. A futballmérkőzések közönsége sokszor volt már ünneplésünk tár­gya. Mily sokszor zengtünk a csodá­lat hárfáján dicsőítő éneket a mi kö­zönségünkről. Hányszor gyönyör­ködtünk elmerengve a közönség szí­nes koszorúján, jólelkű vidámságán, hódoló tetszésmorajlásain, földet rázó hangvillámain. A felséges nép fenségességében állott a világ előtt a magyar futball közönsége. S nem is lehet, nem is szabad, hogy a magyar futballsport közönsé­ge valahol is, valamikor is lesüllyed­jen a nép felségének a magasságából a misera plebs sorába. Nem lehet és nem szabad eltűrni, hogy kiszabadul­janak rejtekükből a néplélek fúriái, mert könnyen mételyezhetik a sport­telep közönségét a római cirkusz kö­vetelő kézáraivá. A magyar ember nagyszerű típu­sát láttuk mindig a debreceni cívis­ben. A magyar jóság, a magyar sze­lídség és békesség típusát. S most mégis Debrecen jár elől olyan példá­val, amelynek követése egyet jelen­tene annak az épületnek a lerombo­lásával, amelyre csak most rakott új emeletet a magyar futballsport. A debreceni mérkőzés eseményei volnának hát a fizetség a vidék fel­­ ­ karolásáért, ez volna a hála a vidék egyenrangúsításáért és jogainak az elismertetéséért? A magyar népléleknek a tükre ha­mis képet mutatott volna s most mu­tatkozott volna meg az igazi ábráza­ta? Nem hisszük, mert nem akarjuk hinni. Nem hisszük, hogy a fütykös a bíró feje fölött a debreceni közön­ség indulatának lenne a kezeforgása és hogy a bagóié a szombathelyi já­tékos arcán a debreceni civil véle­ménykifejezése lett volna. De ha nem is a debreceni közön­ségnek volt a bűne a vasárnapi bot­rány, bűnhődnie kell érte, hogy bün­tetését ő maga alkalmazza, ha még egyszer akadna, aki indulatában fog o­kossal és sercintéssel merészelné megsérteni Debrecen becsületét. A debreceni nép, a debreceni közönség becsületét. Bűnhődnie kell Debrecen­nek, hogy okuljon s hogy büntetése figyelmeztető oszlop legyen a magyar futballsportnak a vidékre vezető va­lamennyi országútján — az istenadta a nép számára... 11 , 19 JGKl?Ö. v. h Csütörtök Budapest, XVIII. évf. 143. sz. 1927. ofdtresz 20 Ára 16 filliér |^(porrt)fttaP J Budapest, VLtorttaTa68*SüL emelet. fiUUretési árait: MHUn ^ aemdérre 5 pengő (egy hónapra 1 pengő,. Távirati cím: Sporthirlap Budapest. Ausztriába 0 pengő. Egyéb shk­oldre egy negyedévre 7*50 pengő. 10 lej. Franciaország 1-50 tr.Olaszországi,50 L.Német­telefonszám : Szerkesztőség: Lipót 996-54 MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON ország 25 a. pl. Lengyelország 30 gr. Amerika 5 c. Kiadóhivatal: Teréz 112-41 Levélcím: Budapest 62., postafiók: 82. Az újpesti „robbanás" színhelyén virágzó a sportélet és nagyobb a rend, mint bárhol Mese palotaforradalomról, direktóriumról, klubválságról — Népszavazás, amely csapatösszeállító bizottságot követel és semmi egyebet — Kalan­dos értesülések arról, hogy miért nem szerepelt Lutz II. Szegeden Vihar az újpesti pohárban Újpestről vészes hírek keltek szárnyra. Azt írták már, hogy az új­pesti klub belsejében tetőpontját érte el az erjedés, a hónapok óta fojtva tartott lappangó elégedetlenséget nem lehet tovább elnémítani. Itt a bom­lás, az „egészséges” szelekció, a derűt. Palotaforradalom, régiek bukása, tré­nerválság, igazgatómenesztés, új csa­pat, direktórium... Vészhírek Újpestről A lapok hasábokon számolnak be a szenzációs újpesti eseményekről, nem hallgatnak el semmi érdekes részle­tet és nem mulasztják el körvonalazni ama nagyjelentőségű változásokat, amelyek az események ellenállhatat­lan nyomása alatt „küszöbön állanak”. Már most, ugyebár, ennyi értesülés nyomán lehetetlen elképzelni azt, hogy Újpesten semmi sem történt volna, amire azt lehetne mondani, hogy rendkívüli. Valamire való sport­lap el sem mellőzheti azt a nagyje­lentőségű újdonságot, amelynek ma Újpest az érlelő bölcsője. Mert elvég­re senkire nézve sem lehet közömbös, hogy a legelső gárdából való újpesti proficsapat körül fejtetőre állt a rend, és a klub sorsát a zavar és a fejet­lenség lepte meg. Ha már arról szól a hír, hogy a klub sorsát direktórium ragadja a kezébe, nagy lehet ott a baj, sürgős a szükség és bizonyára nem lehet arra­­várni, hogy rendes tempójú vezetőség próbálja­ kirepa­­rálni a betegségeket. Vagyis sürgő­sen meg kell nézni szemtől-szembe azt az újpesti rákfenét, ami tehetetlenné sorvasztja a legelső vascsapatot. Ezek után érlelődött meg az újpesti látogatás elhatározása, amely ma dél­után ment végbe, és amelynek végez­tével felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy Újpesten a rend nem borult fel, a nap továbbra is kelet fe­lől kel fel és ellenőrizvén az újpesti tréningeket, fenntartotta azt az elha­tározását, hogy ezentúl is nyugaton nyugszik le. Zavartalan a város köz­lekedése is, sőt — merész kijelentés — palotaforradalomról is csak túlzott fantáziával lehet beszélni. Egy kis elkeseredés Azt nem mondom, hogy Újpesten mégis nem történt volna „valami”. Szó sincs róla, a csapat szereplése éppenséggel nem kelt lelkesedést az újpesti futballhívők népes táborában, amely nem is késlekedik az elégedet­lenségét kellő nyomatékkal kifeje­zésre juttatni. Ámde csupán ennyi történt és semmi más. Az már azután merőben részletkérdés, hogy az új­pesti elégedetlenség speciálisan mire vonatkozik, de annyi tény, hogy for­ra­dalomról, bomlásról szó sincs és Újpest szervezettségénél fogva nem is lehet. A tréninget szerdán is Pozsonyi Imre vezette, minden befolyástól mentesen. Volt közönség is, amely azonban a kétkapus játék feletti örömében elfeledkezett az elégedet­lenség hangoztatásáról és hiába próbáltunk ellesni egy-egy epés meg­jegyzést, legfeljebb olyat hallottunk, hogy „az iskoláját, de tud ez a Ströck”, — vagy olyat, hogy „Hej az a vörös!” ... Esetleg arról is el­hangzott egy-egy önfeledt felkiáltás, hogy „az a Glanzmann! Tízszer annyit ér, mint a Wilhelm kettő!” Mindez azonban láthatólag nem za­varta a játék felett való örömöt, mígnem egy energikusan feltörő férfihangból ki nem pattant, hogy mégis csak van „valami”. A Lutz III. egyik erőteljes belépése felborí­totta Spitzet. A termetes úr minden erejével robbant ki: ■— Mire való ez? Miért engedi a Pozsonyt? Helyben vagyunk. Odafurakodtam az illető mögé, aki nem is késett vá­laszával az őt türtőztetni próbáló újpesti vezető embereknek. — Miért ne szóljak. Hát ki az a tréner? Miért ne lehetne abban is megkritizálni azt, ami kivetni való? Innen fúj a szél. A trénernek már nem kell nagy hibát csinálni, már kialakult irányában a hangulat. A működése felől azután meglepően egységesen nyilatkoznak azok, aki­ket az újpesti elégedetlenek táborá­hoz kell számítani. Szép számban voltak az újpesti nézők a tréningen, megkérdezhettem néhányat arról, mi a baj a tréner körül. S meg kell állapítanom, hogy egyhangúan a mo­dora és a fellépése ellen észlelni ki­ | A vásznon: | I w REWÜmMUSMM­I = Lilian Harvey revüfilmje = S a színpadon:­­ , s , | J­ ImGSXSi^P énekel egy „Eisemann“-dalt |_ Missey Annát táncol az opera balletkarával !| Sportemberek csemegéje a EiWWííJ sportcsokoládé _______________________ MIWPEMftTT ■ | U 1 Ujj KAPHATÓ

Next