Sporthirlap, 1928. december (19. évfolyam, 141-153. szám)
1928-12-01 / 141. szám
Szombat, 1928 december 1. SPORTHÍRLAP Látogatás a 40 éves MTK legöregebb tagjánál A 61 éves Müller Dávid, a negyven év előtti „tornászviadal" ma is a legjobb jégtáncosok közé tartozik ... "Verhetetlen tornászbajnok volt, birkózó, aki nem talált legyőzőre, kerékpáros-műversenyző, hosszútávfutásban Pekár Gyula legyőzője, félelmetes vívó, az MTK bölcsőjénél állott, most nem szereti a futballt és csak a fia tornászbajnoki babérain örvendezik Díszes meghívót hozott a posta. A levélboríték sarkában címer ezzel a körirattal: „Barátság, Bátorság, Buzgalom.’’ Várjon van-e, aki nem ismeri ezt a címet? Ki ne szemlélte volna szívesen az MTK művészi jelvényét, amelynek háromszögletű alakján az MTK-isták e három ősi jelmondata beszél egy nagy-nagy sportmúltról, sok dicsőségről, korán sírba szállt ifjak hősiességéről és egy széleskörű társadalomról, amelynek tagjai büszkén viselik ezt a jelvényt kabátjuk gomblyukában. Alapításának negyvenesztendős évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi ünnepségeire invitálja az MTK a klubtagokat, barátokat, a sporttársadalom tagjait és közöttük évtizedes munkálkodásának e szerény krónikását is. Negyven esztendő ... akik az MTK születésével egyidejűen pillantották meg a napot, már nem nevezhetők fiatalembereknek. De várjon akad-e egy MTK-ista, aki ott állott a Magyar Testgyakorlók Köre bölcsőjénél, aki részese volt a nagy kék-fehér gárda első küzdelmének, első dicsőségének? Nos, akad ... Az Andrássy út délesti forgatagán csak nehezen tudom magamat keresztültörni. A Nagymező utca mellett van egy könyvkereskedés. Könyvbarátoknak régi meghitt találkozóhelye. Az üzlet fölé kifüggesztett cégtábla így fest: Arnold, Sachs Lipót... (elgondolkozik) .. Istenem, oly régen volt, nem jut már eszembe. Elnök Vermes Gyula lett, alelnök Kükemezey Árpád ... de a tényleges elnök én voltam, aki több éven keresztül vezettem az MTK ügyeit. Tornásztunk Azután elindultam a MAC atlétikai versenyén 8 kilométeres távon. Győztem ... második lett Aczél Károly, most Nagykátán ügyvéd és földbirtokos. Harmadik Kovács Aladár, a Mentőegyesület főorvosa, míg Pekár Gyula negyediknek futott be. — ... kinevettek, kigúnyoltak bennünket.. . A „Borszem Jankó” állandó rovatot nyitott és kikarrikirozott bennünket ... . ..Magyar Testvakarók Körét”. Nevettünk rajta. Fejét karjára támasztva gondolkozik ... — Tovább... tovább... nagyon érdekes... — Palicson én nyertem az első országos tornászbajnokságot. De a díjat, az ezüst pajzsot még most sem kaptam meg. A Palicsi Torna Egylet elnöke nem tudta pénzelni tovább az egyesületet és a díjat nem tudták ideadni"... az ügetőpályán az MTK rendezte az első gátfutóversenyt. 400-on győztem. Az ugróversenyeken Totisz Lajos és Sachs Lipót indultak. Dani Nándor és Réthy voltak itt az ellenfelek. Rövid távon Horner Ármin, gyaloglásban Koszta Arnold indultak az MTK színekben. — ... Mentünk vidéki versenyekre. Időkímélés céljából éjjel, pénzkímélés céljából III. osztályon... természetesen mindenki a saját kétségén. A nevezési díjat is mindenki saját magáért fizette. 1 forinttól 3 forintig. A fiúk költségeihez sokszor hozzájárultam én is a magaméból, mert jobban voltam szituélvá. — ...A választmányi üléseket hol az egyik, hol a másik lakásán tartottuk. Később azután szereztünk egy kávéházat (a nevére már nem emlékszem) a Ferenciek terén. — ... Aztán ... aztán kezdett jobban menni. Bockelberg, a későbbi rendőrparancsnok lett a művezetőnk. Vívni Fodor Károlyhoz jártunk, aki nagyon barátságosan kezelt bennünket. Barátosi Porzsolt Gyulai lett azután az elnökünk és ez időtől kezdve egyre nagyobb arányokat öltött a klubélet. Küldöttségben jártunk gróf Csáky kultuszminiszternél és sikerült is megkapnunk a Markó-utcai gimnázium tornatermét. — .... Hát azután , mi nem úgy sportoltunk, mint a mai ifjúság. Három egymásután következő évben kellett győznünk összetett versenyen — nyújtón, korláton és lovon — hogy elnyerjük a „viador” címet. Mi az öszszes sportágakat gyakoroltuk. Én sikerrel versenyeztem és díjakat nyertem tornában, vívásban, kerékpáros-mű versenyben, műugrásban, búvárúszásban, távfutásban, gátfutásban, hoszszútávfutásban. Nem volt olyan birkózó, aki engem kétvállra fektetett volna, pedig mindegyikkel mérkőztem. Pedig akkor nem voltak még súlycsoportok. Nem tudott legyőzni a 90 kilós Réthy Menotti, sem Weiszenstein, aki a legerősebb ember volt Pesten. Sikerrel szerepeltem súlydobásban. Pedig akkor fölfelé kellett dobni a súlyt. — Az MTK érdekli-e még? — kérdeztem. — Hogyne. Tagja vagyok most is. De meccsre nem megyek ki. Nem szeretem a futballt, sem a többi modern labdajátékot. A fiam — és büszkén mutat rá a fiatal Müller Pálra — évek óta tagja a VÁC kézilabda- és kosárlabda-bajnokcsapatának. De én egyetlen meccsére sem mentem ki. Sokkal jobban imponál nekem, hogy néhány évvel ezelőtt — legyőzve lovon Pászthy Elemért — tornászbajnok lett. Tekintetem most önkéntelenül is a padlóra esik, ahol két pár korcsolya cipő fekszik,korcsolyával — Hát igen .. . kijárok a jégre. Hatvanegy esztendős vagyok, de a fiataloknál különb jégtáncos. Ezt annak köszönhetem, hogy fiatal koromban állandóan sportoltam és minden sportágat űztem. Elgondolkozva indulok hazafelé az Andrássy úton. Sokszor olyan ostobaságok jutnak az ember eszébe ... magam is mosolygok rajta... Azon törtem a fejemet, vájjon a ma sportoló ifjú nemzedék tagjai közül hányan lesznek jégtáncosok — hatvanegy éves korukban. Lipcsei Jenő. ** * * * *■ * - *nri‘Y^vyy¥y¥yv>iVMV¥VT>iniiT>njTi.in<^j»iii © Természetes . _ |„ 4alpah || • 1 £*^%^a'ailan0k 1 (magán az ültetvényen teljesen elkészített talp- ||| gummi) reS mert tovább tart min* / jjl |És mert minden crepptal- Jr |É| jjjjjj pás cipő ^sajátszerűen PHI ruganyos járást nyújt, íföt' Jj Hja és mert a láb nem érez /g gjff 1/ Az ideális cipőtalpalás Ég felnőttek és gyermekek részére A utcára és sportoláshoz Hm Hg Érzékeny, beteg vagy túlfárasztott gj| Kjff lábaknál valóságos jótétemény. || ftvMVTW^TifarWIWfi A Crepp-talpakról felvilágosító füzeteket ingyen küld: "?■_"■■■ ■" B BHBB lUklamt-Depot, Hamburg II, Heurval 26-28 A Sabaria búcsúmeccsén se tudott gólt rúgni, de legalább nem is kapott gólt Sabaria-Kispest CsO A tengerentúli utazás előtt utolsó mérkőzését játszotta csütörtökön a szombathelyi SzAK-pályán a Sabaria a kispesti együttes ellen. A Sabariának, bármennyire ambicionáltak is a játékosok, nem sikerült győzelemmel búcsúznia. A mérkőzés kétharmad részében a Sabaria fölényét mutatta, de a csatársor lanyhatósága miatt nem érvényesülhetett a jól védett kispesti kapu előtt. A szombathelyiek ezek után már csak abban bíznak, hogy a kétségtelenül nagy klasszist képviselő, de még nem teljesen összeszokott belső trió a túra alatt egybehangolódik s akkor a tavaszi szezonban a Sabaria viszszaszerezheti elveszített tekintélyét. A védelem, — melyen különben szintén meglátszott a vasárnapi nehéz mérkőzés utáni fáradtság, — elég erős volt ahhoz, hogy szétrombolja a Kispest csatársorának nem túl masszívan felépített támadásait. A halfsor minden tagja hasznosan és fáradhatatlanul dolgozott. A csatársorban csak Buresch mutatott végig jó formát, a többiek bármit is csináltak a mezőnyben, nem rendelkeztek annyi energiával, hogy akcióikat góllal végezhették volna. A kispesti csapat szívósan védekezett és ha a csatárok szórványos kitöréseit nem kiséri balszerencse, még győzelmet is arathattak volna a puha Sabaria ellen. A balszerencsére tehát mindkét csapat joggal panaszkodhat, de éppen ezért az eldöntetlen eredmény igazságosnak mondható. A mérkőzés különben egész sima lefolyású volt, ami a dolgát jól ,végző bírón kívül annak is köszönhető, hogy a Sabaria publikuma be akarta bizonyítani: nem minden bíróra haragusznak Szombathelyen. Ezért aztán még meg is éljenezték a mérkőzést vezető Juhász Attila dr.-t. (A csapatok így álltak fel: Saba , Ka: Biri — Nagy, Prém — Holz-bauer, Vámos, Bass — Buresch, Kovács,Stofián, Pokolny, Tárnok. Kispest: Kutrucz — Raix, Wegner — Paczolay, Purczeld, Csendes — Lenkey, Fürstner, Dán, Presovszky, Kiss). A NOVA Irodalmi Intézet MÜLLER DÁVID ÉS TÁRSA Müller Dávid... A jelenlegi generáció aligha ismeri ezt a nevet. Ha azonban régi penészillatú sporthistóriai művek megsárgult lapjait forgatjuk, akárhányszor találkozunk arcképével. Fekete bajuszos, életerős férfit ábrázol ez a fénykép, az izmos, domború mellet teljesen eltakarják a sportérmek. Belépek a kis Andrássy úti könyvesboltba. Alacsonytermetű, őszhajú, fehérbajuszos öregúr fogad. — Én vagyok. Fáradjon be az irodába... A szűk kis irodahelyiségben, a mennyezetig érő könyvállványok között azután megelevenednek a negyven év előtti idők. Vissza-visszalapozza az öreg Müller Dávid a magyar sporthistória lapjait, amikor 30 sportszerető ember megvetette alapját az MTK-nak, ennek a hatalmas egyesületnek, amelyet ma már szerte a világon éppen úgy ismernek, mint a pesti kisdiákok körében. — A fiam! — mutatja be büszkén az irodában szorgoskodó fiatalembert. Gondolkozik egy kicsit, aztán elkezd beszélni: — ... A Nemzeti Tornacsarnokba jártunk tornászni. Atlétikával csak a MAC foglalkozott... és mi megpróbáltuk utánacsinálni. Szekrényessy, az első Balaton átúszó, én, Horner, Klauber Izor, Donáth Sándor, Koszta FTC pálya_____________VKó -úti Vasárnap, december 2-án d. u. 12-kor Ferencváros-Somogyi, ligabeli bajnoki mérkőzés