Sporthirlap, 1936. március (27. évfolyam, 19-26. szám)

1936-03-04 / 19. szám

4 A hét rejtélye: Vági László, a Kispest kapusa — A Sporthírlap tudósítójától — A Hét Rejtélye úgy védte az Aranycsatársor lövéseit, hogy az egészen belesápadt és ezüstcsatár­sor lett belőle. Legjobb esetben... Rejtélyes. Hogy jut el idáig egy kapus? Mondja el ő maga: Vági László, a Kispest kapusa. CSEPEL, A TELEVÉNY — Honnan jött? — kérdezzük. — Csepelről. — Nem most, annak idején. — Akkor is. Majdig Csepelről jöttem. Csepelen tanultam meg fo­cizni. Csepel futballista-televény. Itt még a féllábú srácok is jól fut­­balloznak, talán még a lábatlanok is... — Hogy került a Kispestbe? — A Cs. MOVE-ban játszottam, ott országos amatőr válogatott let­tem, nyilván akkor terelődött rám a Kispest figyelme. Ez két évvel ez­előtt volt, 1931­ tavaszán... PRECÍZIÓS MELÓ — Mi a foglalkozása? — Vastertergályos vagyok, pre­cíziós melót végzek. — S az mi legyen? — Előmonkás vagyok, tized, és századmilliméterekre állítom be a gépeket. A nehezebb munkát a se­­gédm­unkások végzik. —• Hát ez könnyű? — Hát... ■— Ügyes kéz kell hozzá — né­zünk sok labdát fogott kezére. — Mutter tizenegyesét védeni nehezebb. Pedig ahhoz nincsenek is segéd­munkások. CSALÁDI ÁLLAPOTA: VŐLEGÉNY — Hány éves? •— Huszonnégy. ■— Családi állapota? — Vőlegény vagyok. __ ??? — Még ez évben szeretnék meg­nősülni. — ????? — Van egy kis spórolt pénzem... — Meg egy kis szakasza, hogy a nótát folytassuk? — Nem. Meg egy kis házam. De nem is olyan kicsi... Jó kis családi ház. T­gy dédelgeti ezt a gondolatot, mint egy tízméteres ellenkező ka­­rokról remek robinzonáddal fogott bombát. A HÉT REJTÉLYE — Minek tulajdonítja a jó for­máját? — Tavaly hastífuszban feküd­tem nyolc hétig, az vetett vissza a formámban, meg az utána követ­kező bizonytalanság. Most, hogy vége a betegségnek, vége a rossz formának is. Én már hetekkel ezelőtt mondtam a fiúknak az ed­zésen: meglátjátok, most menni fog. És ment... — Számít a válogatottságra? Felcsillan a szeme, de aztán azonmód megint lecsillan. — Hát... ha a kapitány úr fi­gyelme rám terelődnék... ha kitün­tetne a bizalmával... nem csalódna bennem... Olyan bús, feltételes módban mondja mindezt, hogy no. PORTRÉ — Meddig akar még védeni? — Vélekszem, nyolc-tíz évig nem lesz a Kispestnek kapus­gondja... — Mi a hibája?­­ — Sportszerű vagyok, szolid és takarékos. — Ezek a hibái?... Hát mi az erénye? — Jó médium vagyok. — Spiritiszta? — Nem. A stenkerolásban. A horgolásban. — Fordítsa le, kérem, ezt ma­gyarra. — Az ugratásban. — Hát ugratják? — Ojjé! Mi vagyunk a Dérivel a kedvencek. De nem vagyunk sér­­tődősek, nagyokat nevetünk... TRIUMVIRÁTUS Vági folytatja: — Bizony, mi értjük a tréfát, a Poldi meg én... — Jóbarátok? — Hát! A Déri, meg az ugyan­csak csepeli Újvári s én. A trium­virátus... (Érdekes. Ez a triumvirátus most — a három legjobb formában levő kispesti játékos.) — Elvárhatatlan jóbarátok va­gyunk — folytatja Vági. Együtt is vett át bennünket a Kispest... Mi­kor a Fradi átvette Kovácsot... — Milyen sportot űz még? — Szenvedélyes kerékpáros va­gyok. Az életem legfőbb vágya egy motorkerékpár. — És a válogatottság? És a há­zasság? . — Az is. Az is. De kerékpározni is imádok... Minek demonstrálására köszön, nyeregbe ugrik és elrepül a nap­sütésben Csepel felé. Gergely Miklós. A VÁC nyerte a II. rangadót A CsTK legyőzte a KAC-ot (Vasárnapi ifjúsági eredmények) — A Sporthírlap tudósítójától — Az ifjúsági mérkőzéseket nem zavarta meg az eső, mert nagyrészü­­ket a kora délelőtti órákban játszot­ták le. A III. osztályú rangadót a VÁC nyerte súlyos áldozat árán, egyik játékosa lábát törte._ Három mérkőzést az eső, kettőt a bíró távolmaradása miatt nem játsz­hattak le. 7. osztály Bíró-csoport: HAC—VTSE 0:0 (2:0), öv­ utca. Bíró: Juhász dr. Góllövő: Bagó (3), Müller (3). BSzKRT—BTK 8:1 (2:0). Rákos­szentmihály. Bíró: Szántó. Góllövő: Vajon, Urkonn (2), illetve Laczkó. URAK—KTK 1:2 (1:1). Gyömrői­­út. Bíró: Noeh II. Góllövő: Bíró (2), Vízvári, Móricz, illetve Őz (2). UTE —GSE 5:4 (1:2). Megyeri­ út. Bíró: Tahi. Góllövő: Pálinkás (3), Ameter és Németh, illetve Kovács (2), Lots és Buchreitner. UTE—Testvérség 1:1 (1:0). Gyöngyösi­ út. Bíró: Selig­­mann. Góllövő: Zöld, illetve Téglás. ZSE—Postás 5:8. Félbeszakadt. Lóversenytér. Bíró: Bíró. Góllövő: Rácz (2), Kraczli (2), Gál, illetve Walter (2), Békés. BRSC—ill. ker. TVE 8:2 (2:1). Nagyszombat-utca. Bíró: Kerényi. Góllövő: Szervén (3), illetve Pinká­sz és Szerencsi. Pártos-csoport: MTK—Fór. Vas­utas 1:1 ( 1:0). Gyáli­ út Bíró: Balogh. Góllövő: Czinkotai, illetve Nagy. BTC—EMTE 2:1 (1:0). Mil­lenáris. Bíró: Révész. Góllövő: Pál­­falvi, Farkas, illetve Böhm. EMTK— Kelenföld 8:0 (1:0). Erzsébet­ utca. Bíró: Kaufmann. Góllövő: Varga (5), Hoffmann (2) és Hrotka. „33”FC—P. Vasas elmaradt. MÁVAG —Cs. MOVE elmaradt, mert a bíró nem jelent meg. Elektromos—FTC SPOR­THIRLAP SZERDA, 1936 MÁRCIUS 4. elmaradt. Törekvés—P. Rákóczi 9:1 (2:1). Soroksári­ út. Bíró: Szőke II. Góllövő: Molnár (3), Szabó (3), Hor­váth (2) és Zörgő, illetve Sós. II. osztály Kárpáti-csoport: CsTK—Kispesti AC 3:2 (1:2). Csepel. Bíró: Paláthy. Góllövő: Szakáll (3), illetve Vágó, Ónodi. SzAC—ETC 1:0 (1:0). Keglevich­ utca. Bíró: Erényi. Hun­gária.—KTC 7:2 (2:2). Soroksári­ út. Bíró: Várfoki. Góllövő: Nagy (3), Hernek (3), Dolesár, illetve Szűcs (2). Stobbe-csoport: MPSC—PSC 8:2 (0:1). Pestújhely. Bíró: Daróczy. Góllövő: Miklósi (2) és Ilosbók, illetve Zámosi és Jenei. TLK—BEK 6:3 (3:2). Váci­ út. Bíró: Fábián. Góllövő: Koritár (3), Donát (2), Seemann, illetve Langer és Dosztál (2). BTK—Pannónia 18:0 (5:0). Pozsonyi­ út Bíró: Németh. Góllövő: Földi (2), Szabó (2), Tóth (2), Drob­­ni (2), Püsök (2), Kiss, Zvr­rczik és Mota. Vasas—ZAC elmaradt, mert a bíró nem jelent meg. III. osztály Malaky-csoport: K. Törekvés— MPSE 1:1 (0:0). Csepel. Bíró: Szöl­­lős. Góllövő: Tóth, illetve Szabó (11-esből). FSE—NJTC 10 :1 (5:1). Zágrábi­ út Bíró: Frank. Góllövő: Krajnak (4), Berecskei (2), Hodák (2) és Kovács (2). VAC—SzFC 2:0 (0:0). Halom­ utca. Bíró: Kautek. Góllövő: Meisler és Penziás. Schiffer M., a VÁC kitűnő balszélsője lábát törte. Oprée-csoport: TSC—VI. ker. FC 16:1 (5:0). Tatai­ út. Bíró: Szigeti. Góllövő: László (6), Bóka (4), Bátori (2) , Sófián (2), Kosaras és Holpert I. (11-esből), illetve Nagy. M. Előre —T. Előre 6:0 (3:0). Tatai-út. Bíró: Brádos. Góllövő: Villám (2), Korbel, Mizser (2) és Kurucz. Köb. AC—VI. ker. SC 12:0 (3:0). Maglódi-út. Bíró: Csaba. Góllövő: Blidár (3), Csengődi (3) , Dömény (3) és Kövesi (3). Springer-csoport: V­ér­halom— MFTR 8:1 (3:1). Népsziget. Bíró: Gyimesi. Góllövő: Kovács (3), Pet­­tendi (2), Csuti, Németh és Szép, illetve Goldner. I. ker. SC—P. Törek­vés 8:2 (8:0). URAK-pálya. Bíró: Zala. BSK—MSC 8:2 (0:2). Buda­fok. Bíró: Popper. IV. osztály Második csoport: UVASC—ULK S:1 (1:1). Újpest. Bíró: Molnár. Gól­lövő: Fehér, illetve Bicsár. BMTE— Kelenvölgy elmaradt. M. Textil— PTESC 11:0 (5:0). Szentendrei-út. Bíró: Schlosser. Góllövő: Krausz (4), Belovai (3), Frey (4). Kölyökbajnokság PMTK—MPSC 1:0 (0:0). Horthy Miklós-út. Bíró: Kénoszt. Góllövő: Merk és Kandcsa. Tábla a pálya közepén és egyéb intézkedések a bírák védelmére Tarka-est a BT-ben — A Sporthírlap tudósítójától — Levelet kaptam a napokban, jöj­jek el a BT-be, dr. Ábrás főtitkár előadást fog tartani bizonyos új ren­deletekről. Új rendeletei mindig is érdekeltek, elmentem. * Az előszobában Vámos elnökkel találkoztam. —­ Jó, hogy jön, — mondta — mert­ most a gyakorlatban láthatja a fut­­ballszabályok egyik alapvető tételét, a szándékosság hiányát. Kérdőjellé görbültem, majd felkiál­tójellé egyenesedtem, mire Vámos Soma hozzátette: — Ugyanis Ábra­ előadása elma­rad s így önt becsaptuk. De ebben nem volt szándékosság, mert csak ma délután tudtuk meg, hogy Ábrás dr. akadályozva van. — Sebaj, — mondtam röviden — és az új rendeletek? — Én fogok beszélni róluk, tes­sék ittmaradni, így tehát ottmaradtam és beadtam kabátomat a ruhatárba, amely ruha­tár páratlan a maga nemében. Ugyan­is itt nem adnak számot a kabátról, hanem távozáskor szembesítés útján adják ki. (Nem is volt semmi baj, csak harminc fekete kalapot kellett végigpróbálni, amíg egy jót találtam. Nincs kizárva, hogy az enyémet vit­tem el.) A szobában tengernyi sok bíró volt. Egyik részük beszélgetett, má­sik részük diskurált az egyik részük­kel, úgyhogy elég tisztes lárma volt. Közben a bírójelentéseket adták be Korém­ úrhoz, többen kártyáztak, Gellért pedig, az Újpest-meccs kitű­nő bírája szorgalmasan irdogált egy nagy könyvbe. Egy hölgy is jelen volt, Rubintné, a jeles Rubint házi­­bírája. Vámos elnök megrázta a csengőt és csendet kért. A csendet megad­tuk. Az elnök beszéde kezdetén néhány bírót hibáztatott, de nevük megem­lítése nélkül, így nem tudhattam, hogy ki volt az, aki nem állította ki Csehet, amikor harat dobott a halija kék szemébe s azt sem tud­tam, ki követte el azt a hibát, hogy nem küldte le a pályáról Müllert, amikor a Szeged meccsen belefejelt valakibe. Még egy-két bíró került pellengérre, aztán Vámos Soma így szólt: — Újabban ismét divatba kezd jönni, hogy a játékvezetők, noha jól alkalmazzák a szabályokat, bizonyos fokig kedveskedni akarnak a nagy­csapatnak és nem nyúlnak habozás nélkül a kiállítás fegyveréhez, bár ez kötelességük lenne. Tessék ezeket a jelenségeket kiküszöbölni! Aztán még megtudtam, hogy van egy bíró, alá nagy meccseket jól ve­zet, kicsiket rosszul. (A kis hamis így akar nagy meccseket kapni.) Azt is megtudtam, hogy sáros pályán is éppúgy alkalmazni kell az előnysza­bályt, mint a nem sároson. Végül az előadó rátért az AJ rendeletekre, amiért tulajdonképpen feljöttem volt. Ezek az MLSz-rendelkezések, ame­lyeket az országos szövetség a leg­újabban adott ki, a mérkőzések rendjét és a bíró épségét vannak hivatva­ biztosítani. Nagyon meg­nyugtató, hogy legfőbb helyről igyek­szenek megoldani ezeket az állandó problémákat, de úgy látszik, hogy a bírák nem mindenben találják he­lyesnek ezeket a rendeleteket. El­mondom hát a fontosabbakat és záró­jelben melléírom, mit szóltak hozzá a játékvezetők. 1. Az egyesületek minden mérkő­zés előtt figyelmeztessék játékosai­kat a szabályokra és arra, hogy dur­vaság esetén még a rendőrséggel is meggyűlhetik a bajuk. (Az egyesüle­tek nem figyelmeztetik a játékosai­kat, mert azt mondják, hogy ezzel nem idegesítik őket.) 2. A pályatulajdonosok kötelesek a szünetben a pálya közepére he­lyezni egy 3 méter széles és 1 méter magas táblát ezzel a szöveggel. Rendzavarás esetén a közönséget el­távolítjuk és a pályát betiltjuk. MLSz. (Vörös posztó. Pláne, ha a bíró az első félidőiben rosszul bírás­kodott.) 3. Mérkőzés alatt a korlátokon be­lül egyletenként 3—3 egyén tartóz­kodhat. A többi lassanként beszivá­rog.) 4. Az öltözőtől a játéktérig állandó vagy mozgó korláttal kell biztosítani a játékosok és bírák útját. (Kivihe­tetlen. Néhol 50 méternyire vannak az öltözők.) 5. A rendező egyesület köteles szá­mozott rendezőkről gondoskodni és ezek névsorát a bírónak átadni. Kö­teles ezenkívül a mérkőzés után a bírót két rendező addig kísérni, amíg a bíró el nem bocsátja őket. (Rubint mellé Debrecenben egy fiatal fiút és egy hadastyánt adtak kísérőnek. Azt mondja Rubint, hogy baj esetén a legnagyobb nehézségekkel tudta volna csak megvédeni kísérőit.) Ezek a fontosabb új rendeletek. Ajánljuk figyelmükbe a rendező egyesületeknek, mert a jövő héttől kezdve már ellenőrizni fogják, hogy az utasítások betartatnak-e. * Az előadás után újból társalgás­nak indult a bíróhad. Ekkor fél kilenc volt. Minthogy tízkor el akartam menni, keresni kezdtem a kalapo­mat. Mint már említettem, elég korán megtaláltam. Mikor az ajtón kiléptem, Rostás úr azt mondta, hogy hallgassam meg az év legjobb mondását, amelyet vélet­lenül éppen ő mondott. — Tizenegyest ítéltem vasárnap. .Mellérúgták. Utána odajön az egyik játékos és szemtelen hangon azt mondja: „Látja bíró úr, nem rúgták be, kijött az igazság, mert az Isten is velünk van!” Erre én azt mond­tam: „Hát akkor álljon ki fiam, mert­ tizenketten vannak!”­­ Rostás­ úrnak­ melegen gratulál­tam. Be kell vallanom, hogy ez a legjobb ötletek egyike, amit valaha is leírtam. Eléggé restellem, hogy nem én mondtam, Tahi László. A német sportkritikusok szerint a német csapat­nak skót stílusban kell játszania Budapesten — A Sporthírlap tudósítójától —­ A német sajtó már a spanyol és portugál előtt is élénken foglal­kozott a német—magyar válogatott mérkőzéssel. Megállapította, hogy az ibériai kirándulás közel sem olyan erős, mint a magyarországi lesz. Most, hogy a német válogatott már hazaérkezett Németországba, a lapok újból foglalkoznak a német— magyar mérkőzés ügyével. — Csak rövid két hét választ el bennünket a budapesti mérkőzéstől — írja a stuttgarti Abendblatt. — A válogatottunknak ez lesz igazi „fémpróbája”... Tudjuk, hogy a magyarok ismét formájuk tető­pontján állnak. Megnyugtató a mi csapatunk emelkedő formája is. Viszont a magyarok ellen merőben más taktikával kell játszanunk, mint a spanyolok ellen. Hogy is játszottak fiaink a spanyolok ellen. Miután a spanyolok mindenkor a kitörésekre építik fel támadásaikat, a mieink is erre rendezkedtek be. Két összekötőnk mindig hátul segédkezett s csak a támadás pil­lanatában törtek, vagyis „robban­tak” ki a csatársorba. A spanyolok és portugálok „zárt védelemmel” játszottak, összekötőjüket hátra­vonták és csak a két szélső meg a center maradt elöl. A magyarok ellen ez nem fog menni, ők techni­kás játékosok. Lapos jmázjátékkal viszik egymás között a labdát Egész játékuk skót stílusú. Ellenük tehát szintén technikás, lapos játék­­kal kell operálnunk. Csak kifino­mult passzokkal érhetünk el ered­ményt! Erre figyeljünk... De a Völkischer Beobachter sportrovatvezetője is tanácsokkal szolgál: — A spanyolok és portugálok után ismét egy temperamentumos csapatot kapunk ellenfélül. Nagyon kell vigyáznunk ezen a meccsen, nehogy a szép eredmények semmivé váljanak. A magyarok­­ nagyon erősek otthonukban. Méltó­ ellen­felei az olasz válogatottnak. Ezzel körül­belül vázoltuk a csapat játékerejét. Mi csak azt tanácsolhatjuk a német válogatott tagjainak: lapo­san, finom, észszerű támadásokk­al kísérletezzen­ek!... KLEIN IGNÁCOT, a Sporthírlap hollandiai tudósítóját súlyos gyász érte: édesatyja Pilis­csabán elhunyt. A GRADJANSKI április elején svájci portyára in­dul. Április 5-én, valamint húsvét mindkét napján fog Svájcban ját-

Next