Sporthirlap, 1936. április (27. évfolyam, 27-34. szám)
1936-04-01 / 27. szám
2 SPORTHÍRLAP SZERDA, 1936 ÁPRILIS 1. » UM GOTTES WILLEN, DER KLEBI KOMMT!« A „legöregebb magyar futballista" vasárnap előadást tartott 40 éves emlékeiről a Szentimrevárosban — A Sporthírlap tudósítójától — KÜLSŐ SZENTIMREVÁROS: új kertek, új villák, új majdnemfelhőkaparók, félig kész új híd a régi hold alatt. Az új városrésznek, amelyet mintha egy éjszaka varázsolt volna a Duna partjára az Ezeregyéjszaka valamelyik pajkosan produktív dzsinje, mindene van már: gusztusos sárga holdja, remek levegője, romantikája, hídja, neve, sőt száma is — csak fs éppen reprezentatív sportegyesüket© nincsen még. ITT VAN UGYAN AZ I. KER. SC, dehát noblesse obsge: amikor a kerület számát egyről tizenegyre, szóval tízzel emelik, emelkednie kell a sportjának is, ez csak természetes. Előbb tehát beterjesztették a belügyminiszterhez az új nevet: Szentimrevárosi SE, aztán a klub fanatikusan sportimádó elnöke, Witkowsky Tihamér dr. főorvos taggyűlést hívott össze az egyik szentimrevárosi vendéglőbe s csaléteknek meghívta a Legöregebb Magyar Futballistát, Klebesberg Géza nyug. postafőtanácsost, tartson előadást a magyar futball őskoráról. KICSIT RÉSZVÉTLEN még azért ez a fiatal városrész, mint minden fiatal. Witkowsky főorvos úr megnyitójában ostorozza őket: rámutat a 67 éves Legöregebb Magyar Futballistára, aki nem restellt Albertiirsáról bejönni, holott egyesek a szomszédból sem jöttek el, pedig fiatalabbak nála pár nappal... Az előadó pedig üdvözli „a szép számban megjelent közönséget”, de aztán bocsánatot kér a „szép számért”: „Az a fránya serital”, ■— exkuzálja magát — „máris duplán látok”... EZ A STÍLUSA a Legöregebb Magyar Futballistának. A külseje emlékeztet kicsit Otis Harlan-re, a régi amerikai filmek kedélyes apaszereplőjére. 67 éves, 47-nek látszik és — nyilván — 27-nek érzi magát. Ez különben a későbbiekből feltétlen bizonyossággal kiderül. Lábszárvédő van rajta és hetyke bricsesz, az elébe kerülő embereket kedélyesen mellbevágja — no mi van, öcsémuram — és minden mondata csattanó, de nem szurkáló, hanem simogató. AZZAL KEZDI az előadást a Legöregebb Magyar Futballista, hogy nem is ő a legöregebb magyar futballista. Udvarias objektivitással közli, hogy Löwen Grosen Csárli is idősebb tagja a valaha aktív magyar futballistagárdának. És a kormányzó úr őfőméltósága is. KÉRDEZHETNÉK A HÖLGYEK ÉS AZ URAK s joggal — veti fel —■, hogy mi indította annak idején őt, a postafogalmazó urat arra, hogy ilyen extravagáns mesterségbe kezdjen komoly ember létére, hogy labdázzék? Nos hát, meséli, olvasta egyszer tizennyolc éves korában egy tárcában, hogy Angliában van egy labdajáték, tizenegyes csapatok játszák, footballnak hívják s a lényege az, hogy aki hazudik a csapat tagjai közül, azt a kapitány menten kiteszi a csapatból. Szóval a futball afféle igazmondósdi. Ekkor már felcsapott szívvel-lélekkel a futball hívének, pedig még azt se tudta akkor, eszik-e, vagy isszák. Nem tudja azonban, hogy fenti meghatározás hogyan passzol a mai futballhoz. EZEK UTÁN RÁTÉR AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI FUTBALLMECCSRE. Aki férfi a kadarfröccsök és kispörköltek mellett ül, úgy hallgatja, mint egy tündérmesét, aki nő pranzsádot szív a karcsú szalmaszálon, a hatvanhétéves daliát, az örökmozgó Snájdig Bácsit bámulja benne csillogó szemmel. Mindegyiknek ott van a nézésében: „Hajaj, ha az én uram is ilyen lenne hatvanhétéves korában...” AZ ORSZÁG ELSŐ FUTBALLPÁLYÁJA az olyan volt viszont, hogy egy mai alsóbivalytasnádi pálya olimpiai stadion hozzá képest. Az egyik fele homoktenger volt, kisebb a Szaharánál, de vadregényesebb, a másik fele viszont gödörsorozat. Kárpótlásul az öltöző is padozatlan volt. NADE AZ EMBEREK! Könynyekig elérzékenyülve mesél a főtanácsos úr Ray építészről például. Az a „drága, fiatal csibész” tanította őt remplizni. Hogy az mi ? — kérdi kidüllesztett mellel a hölgyektől. Testtel-mellel bele, magyarázza kézzel-lábbal, a labdát elvinni, az embert lefektetni. Az volt oszt a passzió! A főtanácsos úr például még ma is szívesen remplizne, mondja. Ez után a közlés után szétnéz, akad-e vállalkozó, dehát a mai fiatalság, tetszik tudni... 1894-BEN BEZZEG más világbolt, összeálltak „Iszer tatával”, a BTC művezetőjével, aki egy fejjel magasabb volt nála, kemény atlétagyerek volt az Iszer tata, míg ő, a főtanácsos úr, ugyebár, kevésbé keményebb matéria volt,, szóval hát ketten összeálltak remplizni. Lökte őt Iszer a hóba-vízbe, mígnem egyszer megsokalta a főtanácsos úr, kivágta ő is Iszert, hogy csak úgy repült. Megtanult remplizni, erre betették az első csapatba. IGEN ÁM, de közben azok a huncutok kinyomatták a futballszabályokat. Ezeket megvette Klebi bácsi is, az gyorsan ment, a megtanulásuk azonban lassan. Jött az első nemzetközi meccs, a BTC—Cricketters, 1897 októberében. A BTC-isták káprázó szemmel látták, hogy mintha csupa kékfekete szín lenne a pályán. A főtanácsos úr balbekk volt, de kiadták neki az utasítást erre gyorsan : „Mindenkit kifektetni!” És ő meg is felelt a feladatának derekasan, nem is kapott ki a BTC, csak 2:0-ra. — S tizenöt év múlva — mondja búsan Klebi bácsi — én voltam a „legnagyobb magyar faulter”-nek kikiáltva. Pedig miért? Soha balesetet nem okoztam. Más volt a szellem akkor, lovagiasság hatotta át! Az 1899-es bécsi Cricketter-meccsünkön olyan pózba kerültem az angol kapussal, hogy ha akkor „leremplizem”, nagyon kikészül. Hát én akkor inkább lefékeztem, pedig annak az volt az ára, hogy métereket csúsztam hason a Práter kavicsán, hogy mind lejött a bőr rólam... Ma meg „kisasszonyfutballról” olvasok... Az ugyebár az, amikor csak alattomban rugdalják egymást. S azon a práteri meccsen mégis 1:1-re győztünk... Egy hölgy bekiabál, hogy az nem győzelem, de Klebi bácsi szigorúan kijelenti, hogy az akkor az volt. Annak számított. S nem szidták a magyar játékosokat, ha kicsit kemények voltak, hanem bekiabáltak a sajátjaiknak: „Um Gottes Willen, geh’ weg, der Klebs kommt”... MOST TÁSKÁT VESZ ELŐ AZ ÖREGÚR (ezt se merném neki a szemébe mondani) s kirakja a futballmúzeumot: belefúj az első magyar bírósípba, amely nagyemlékű Lowe úré volt még. A szentimrevárosi urak-hölgyek úgy hallgatják, mintha Paginini eredeti remeke szólalna meg, mondjuk, Hubermann kezében. Aztán megkéri a hölgyeket, hogy forduljanak el: nadrágot mutat, 37 éves nadrágot. — Önköltséges nadrág, — mondja büszkén — akkor a mezt is mi fizettek... De ez a nadrág aztán metélhetne, ha szava volna. **Minden folt egy fault. Ha a hölgyek még jobban el tudnának fordulni, megmutatnám a sípcsontomat, amely olyan, akár a reszelő. Sose hordtunk sípcsontvédőt. Más matériából voltak akkor az emberek, hiába ... No, a hölgyek visszafordulhatnak. De ha valaki rúgott, az csak egyszer rúgott. Ketten remplibe fogtak, aztán már nem rúgott többet... MENNYIVEL FAIREBBEK VOLTAK AKKOR AZ EMBEREK, no! Az után az angol meccs után lepedőben vittek ugyan haza Klebi bácsit, oda is volt a felesége, dehát mit ért ahhoz az asszony: nem rúgtak alattomban, nem törtek egymás életére. Rempli volt csak, jó öreg rempli... A kapun nem volt háló, becsületre ment a játék, mi lenne belőle, ha ma menne így, de? Igaz, hogy a kapuknál külön gólbírók álltak, dehát mit is számít az? S akkor nem lőttek „az elsőosztályú matadorok” három méterről kapu fölé, mert aki mégis ilyet tett róla, azt bizony megpokrócozzák kedélyesen. (Helyeslő morgás: „Nem is olyan rossz tipp”...) De az angolok voltak igazán kemények: holland oxfordi diák volt, két bordája volt eltörve meg a karja... Pedig sose bántották egymást komolyan. De akkor nem voltak primadonnák, nem volt business. Akkor még férfiak voltak a férfiak, a válogatott sapka volt a legnagyobb becsület, amit ember e földön elérhetett, kellett is egyéb... Az első gól meg például, amit angol csapat — a Surrey Wanderers volt — Magyarországon bekapott, úgy született, hogy Klebi bácsi, a bekk becenterezte a labdát Fábiánnak, mit szólnak? Milyen idők voltak, milyen idők, milyen férfiak. Az 1899-es bécsi meccsük után 22 emberből 11 tudott csak a banketten résztvenni, na? S mikor egyszer véletlenül kiverte Klebi bácsi a Millenárison a Guillemot Franci két fogát, azt egy év múlva tudta meg... S amikor Yolland rágyújtott a nótára, hogy aszongya „Hogyha én közéjük állok, akkor ropog a bordájuk...” S amikor nem írták ki, ki rúgta a gólt, csak azt, hogy melyik csapat s mikor a Slavia 3:1-es legyőzése után pereceket és virsliket dobáltak a fiúk közé, na? Hej, a nem jóját... — VÉN CSACSI VAGYOK, — inti le magát itt villámgyorsan a főtanácsos úr — még elérzékenyülök itten, mint egy kisgyerek, Nade — nyugtatja meg ímeát aztán — addig jó, amíg gyerekek tudunk lenni... A KÖZÖNSÉGNEK IS ez a véleménye. Hölgyek-urak önfeledten tapsolnak, egyes szemek csillognak, mások furcsán fátyolosak. Furcsa pára úszik a levegőben. Az unalmas egyforma puhagallérok mintha mokány magasgallérokká válnának, mintha gázharisnyák égnének köröskörül, mintha rőrös bajuszuk nőne az embereknek, amilyen a Surrey Wanderers futballistáinak volt, meghalt a modern cinizmus, ötven évet fiatalodott a világ ettől a századvégi futballmesétől, amely édes volt, mint az ötvenéves asszú és hangulatos, mint egy biedermaier regény. Holnap úgyis felébredünk, de addig is köszönjük szépen, Klebi bácsi, Gergely Miklós. OSZTÁLYOZÓKÖNYVÜNK Fáradt forduló friss dinároknál és hét 1-es A nagycsapatok meglehetősen fáradt játékkal szerezték meg bajnoki pontjaikat a legutóbbi fordulóban. A Ferencváros 26, az Újpest 28, a Hungária 29 összosztályzatot érdemelt. Ami bizony átlagteljesítményre vall. Legfeljebb átlagteljesítményre. A legérdekesebb két meccs a Phobus—Kispest és Erzsébet-Soroksár—Budai „11” volt. Legviharosabb meccs: a Ferencváros —Szeged. Csak kevéssel csendesebb: a Hungária—SBTC. Esemény: az Attila első győzelme. A forduló eredménye: fejfájás. (A szövetségi kapitány feje fájdult meg.) Egyébként: Hungária—SBTC 29:28 (Bajnoki: Salgótarján. Eredmény: 3:2 (0:1). Góllövő: Zsengellér, Müller, Kardos, Müller, Zsengellér.) A Hungária ismét tett egy lépést az utóbbi hetekben mutatott hanyatlás útján. Fáradt. Az SBTC meglepte ellenfelét és meglepte híveit. Erőteljes, jó futballt mutatott. Ha mindig így játszottak volna, ma akár a negyedik helyre is kacsintgathatnának! Szabó 3 Géczy 2 Mándi 3 Szabó 3 Biró 2 Thour 1 Sebes 3 Wahlkampf 3 Turay 2 Turán 3 Dudás 2 Kecskés 2 Sas 2 Farkas 2 Müller 3 Koppányi 3 Kardos 3 Zsengellér 2 Cseh 3 Menich 3 Titkos 3 Dupeik 4 Hungária: 29 SBTC: 28 Boronkay bíró: 2. Ferencváros—Szeged 26:30 Újpest-III. kerület 28:31 (Bajnoki, Szeged. Eredmény: 2:0 (1:0). Góllövő: Vig VI., Vig VI. 11-es.) Mintha mind a két csapat túl volna már a mélyponton. A Ferencváros megérdemli a kisgólarányú győzelmet, bár a Szeged is győzhetett volna némi szerencsével. Kutasi 2 Pálinkás 2 Polgár 3 Miklósi 1 Korányi I. 2 Szoyka 2 Laki 3 Gyurcsó 2 Móré 3 Bertók 4 Lázár 1 Raffai 3 Táncos 4 Korányi II. 3 Kiss 2 Szöregi 3 Toldi 1 Vastag 3 Vig VI. 3 Somogyi 4 Kemény 2 Nagy 3 Ferenc u.: 26 Szeged: 30 Majorszky bíró: 3.Bajnoki, Berlini-u. Eredmény: 2:0 (1:0). Góllövő: Kállai, Kállai.) Kállai olvasta, hogy Dietz dr. be akarja tenni a válogatottba. Erre rácáfolt a kapitány jó véleményére: remek volt. Hőn 2 Angyal 2 Futó 2 Kocsis 2 Steinberg 3 Tompa 3 Seres 2 Steiner 3 Szűcs 2 Lucz 2 Szalay 3 Beretvás 2 Pusztai 3 Fenyvesi 3 Vincze 1 Víg IV. 3 Kállai 2 Vadas 5 Balogh 4 Berecz 4 Barna 4 Farkas 2 Újpest: 28 VL ker.: 31 Hertzka bíró: 2. 56. NÉV: . ................................. . CÍM: ,, a ■ Phöbus — Kispest 24:25 (Bajnoki, Berlini-u. Eredmény 1:0 (0:0). Góllövő: Solti.) A középcsapat-rangadó nagyon szép játékot hozott. Csikós 2 Vági 1 Wéber 2 Szemere 2 Szilágyi 3 Rozgonyi 2 Borsányi 1 Havas 3 Péter 2 Purczeld 3 Titkos II. 2 Rátkai 3 Béky 4 Újvári 2 Szikár 2 Szabó II. 3 Solti 2 Nemes 3 Turay II. 2 Déri 2 P. Szabó 3 Serényi 2 Phöbus: 24 Kispest: 25 Kohányi bíró: 2. Erzsébet- Soroksár— Budai „11“ 30:34 (Bajnoki, Pestszenterzsébet. Eredmény: 2:1 (2:1). Góllövők: Zimonyi, Zimonyi, Rökk.) A Budaiból nagyon hiányzott Megyeri-Kovács II. 2 Havas 3 Vadász 2 Kovács 3 Kállai 2 Fekete 2 Odry 3 Magda 3 Szenes 3 Burger 4 Varga , 3 Schuster 3 Kovács I. 2 Rökk 2 Takács 2 Sztancsik 4 Zimonyi 4 Komáromi 3 Horváth 4 Lyka 4 Magyar 3 Hajós 3 Er.Soroks.: 30 Budai „11”, 34 Vasé A. bíró: 1. Attila—Törekvés 28:28 (Bajnoki, Miskolc. Eredmény: 3:2 (3:0). Góllövő: Bán, Sziklai, Riff, Pós, Keszei II.) A Törekvés épp olyan réme a kis-, mint a nagycsapatoknak. Nemcsak a Hungária győzött ellene nehezen, de az Attila is... Barna 2 Hortobágyi 3 Guti 4 Görög 2 Sziklai 2 Regős I. 3 Seregi 2 Szűcs 3 Bonyhai 3 Készéi I. 2 Nyitrai 3 Dezső 3 Darázs 2 Pós 3 Havas II. 3 Nemes 2 Bán 2 Készéi I. 2 Riff 2 Ferenczy 3 Vajda 3 Gere 2 Attila: 28 Törekvés: 28 Salgóbiró: 1. FÜVESPÁLYÁT keres Vághy Kálmán szövetségi kapitány az olimpiai keret edzéseire. Felmerült az a terv is, hogy a leventepályát kérik el és akkor ott fog állandóan gyakorolni az olimpiai keret. (Most szinte minden alkalommal más-más pályán van az edzés.) Olvassa asz ELLENZÉKEt -mert a legmegbízhatóbb és legfrissebb anyagot a legkiválóbb újságírók feldolgozásában hozza. Hirdessen asz ELLENZÉKBEN-mert ezt a lapot minden komoly vevő és eladó mindennap elolvassa. Szerkesztőség és kiadóhivatal: CLUJ—KOLOZSVÁR, Universitata Str. (Egyetemmt 8. sz.