Sporthirlap, 1938. december (29. évfolyam, 95-103. szám)

1938-12-14 / 98. szám

Kolláth Feri legnagyobb öröme, ha „azon melegiben" mszúrhatja a lab­dát s a lövés kapura tart Pesti beszélgetés egy világot járt szerény gólzsákkal •­ A Sporthirlap ■A fiatalember, aki itt ül mellet­tem a­ körúti söröző asztalánál, barna félcipőt, szürke térdnadrá­got, barna kabátot, szürke kötött­­mellényt, kék inget, piros csokor­­nyakkendőt visel és húsz perce ér­kezett a bécsi gyorssal Passaun és Kölnön keresztül München-Glad­­bachból, ahova viszont Brüsszelen, Luxemburgon, Le Havren, Hágán, Rotterdamon és Parison keresztül jutott el. 1914-től 1988-ig nem­hogy az országot, de jóformán Szolnok határait sem hagyta el , s a legutóbbi 13 nap alatt öt külföldi állam határát járta meg. Amikor megérkezett a Keleti­pályaudvarra, egy pillanatra le­tette egyetlen börton­ját, átszelle­mült, boldog mosollyal állt meg a lépcsőn és brrostás állát simogat­va így köszöntötte a Baross-teret: — Öt kilót fogytam! A­­ taxiba, amely idehozott a vendéglőbe, már együtt ültünk be Csapongva beszélt a sok városról, amit látott: Pak­sról és Hágáról, Brüsz­­szelről és Luxemburgról ösz­­szevissza. A B­ csapat Hágában, a 2:2-nél játszott legjobban, Páris, gyö­nyörű város, a brüsszeli Stadion csodaszép, a német koszt nem íz­lett, a franciáknak Le Slavreban írtó­ szerenírzéjük volt. Luxem­­burgban rossz volt a világítás. Kolláth Feri agyában még kavarog a világcsavargás ezer emléke, még nem tudta rendsze­rezni és beskatulyázni élményeit, túl gyorsan jött az egész. Két hete hétfőn, 9 órakor még a laktanyá­ban volt, féltízkor már vonaton ült, úgy érte az utazás híre, mint­ha­ a sorsjegyét húzták volna ki. A pincér leteszi elénk a májas­hurkát és a citromoskolbászt, Kol­láth megcirógatja szemével, a pá­­roltkápi­sztát is és elégedetten bó­lint: semmi kétség, újra itthon van. Megkóstolja a rizlinget és csettint: ez igen, ez már rendes dolog,­ nem az a sűrű , rajnai bor, amit Mü­nchen-Gladbachban kós­tolt, hanem becsületes, egyhuszas rizling. Koccintunk és azt mondja: —* Az ember kétszer örül az ilyen szép utazásnak. Amikor el­indul, meg amikor megérkezik. Hogyan? Nem örül talán, hogy­ látott valamit a Nagyvilágból? Nem boldog, hogy sikerei voltak, hogy belga, holland, francia és német lapok di­csérték Kolláth Ferencet re­mek góljaiért, ügyes játé­káért? Dehogynem örül. De: — Kérem, én 190-ben szület­tem, és­­mostanig Szolnokon éltem. Az ilyen gyönyörű nagy utazáshoz edzve kell lennie az embernek. Utazni, játszani, utazni, játszani ■— nem csekélység! — Csak nem volt lámpaláza? —­ Dehogy volt, fia nyugodt em­ber vagyok. Csak akkor jövök za­varba, ha dicsérnek. — No hát akkor mindjárt za­varba fog jönni. Megijed. — Miért??­­— Mert most meg fogom dicsér­ni­ magát a tíz góljáért, amit a hat mérkőzésen lőtt. — Muszáj engemet megdicsérni? — Sajnálom, muszáj. Piruljon el, Feri! A maga neve egyre nép­szerűbb lesz s a legjobb úton van afelé, hogy fogalom legyen. A kemény, gyors, férfias és eredményes játékot fogja jelenteni a maga* neve, tudósítójától — — Ne tessék ilyent mondani!*fia, csak úgy játszom, ahogyan tudok és ahogyan örömet szerez. Minden­kinek más az öröme. Van játékos, aki a közönségnek játszik és azt kedveli, ha tapsolnak neki, meg a nevét kiáltják. Én nem szeretem. Kevergetni sem szeretem a labdát, nem is igen tudom. Én akkor örülök, ha teszem azt, a jobbszélsőm beadja­ a labdát és én azon melégiben rálövöm jobblábbal és kapu­ra húz a lövés. Nekem az a jó. Ha nem gól, nem gól, de kapura menjen. Hogy­ mi ennek a titka, azt nem­ tudja megmondani, csak a vállát vonogatj­a és azt mondja,, hogy fel kell találnia magát az embernek. De tud egy jó tanácsot adni, figyeljük csak. — A futballistának atlétizálnia is kell. Ám­ például kedden mindig futok, magasat ugrom, súlyt­alobok és távolugrást gyakorolok. Gyerek-­ korofilban atléta akartam lenni, 170-et ugrottam magasba minden edzés nélkül. Az ember mozgékonyságot szerez, gyors lesz, enélkül nem lehet fut­ballozni. ~ Joro és bátornak kell lenni, persze... — Minden férfinak bátornak kell lennie...­­ •........ — Szilaj, verekedő a gyerek,volt, ugy­e, Feri? (Ostoba kérdés. Csak a szemébe kell nézni' és láthatja az 'ember,' hogy szelíd, mint a házi nyúl) —* Nem voltam én, verekedés sohasem. Nem az a bátor, aki­ verekszik. Hanem hát ki a bátor? — Az, aki nem fél a más vere­kedésétől. Vér­bemászó aggyal nem lehet játszani. Engem semmi­ sem­ hoz ki a sodromból. Az sem hozza ki a sodrából, ha nem kerül be a nagy válogatottba Ha azt mondják rá, hogy sérült, legyen. Igaz, azzal a sérült lábbal két baj­nokit játszott egészen elfo­gadhatóan és a B­ csapat valamennyi meccsét végig­játszotta. — Páriában találkoztam Dietz kapitány úrral. Azt kérdi: mi az, Feri, te itt vagy? Persze, hogy itt vagyok, — mondom — már miért ne lennék, itt? Mert sérült vagy. No attól még játszhatott, — mon­dom erre én — mert ha fáslit teszek a hokimra,, kutyabajom. Én tudom legjobban, milyen sérülés az... — Erre mit felelt a kapitány úr? — Már nem tudom. De­ én egy­ál­talán nem tudom rossz néven venni tőle, hogy nem vitt el magával. Igazsága van annak, aki azt állít­ja, hogy az új embereknek előbb a BL-ben ke­ll játszaniok. — No Feri, addig legyek én szegényember, amíg maga be nem kerül a Nagycsapatba ...­­ Ne tessék már ilyesmit mon­dani ... — Miért ne? — Én kérem vidéki, vagyok .... Ezen meg kell lepődnöm. Mert hogy a va­­yy főkapitány óvatos és fél a vidékiektől, akiket nem lát rendszeresen, mondjuk, rendben van. Az is rendben van, ha bárki pesti lény felülről nézi a vidékit, a fővárosi ember ostobán fölényes s mennél üresebb a feje, annál inkább. De hogy a „vidéki­’ is tartózkodó önmagával szemben, ezt minden kisebbségi érzéskomplexum mellett is megdöbbentő. Ehhez olyan egyszerű, becsületes és túl, szerény ember kell, mint Kolláth Ferenc. Mit mondjak még el, hogy telje­sen hű legyen a Kolláth Feri foto­gráfiája? Talán az alábbiakat: Még öt évig akar futballozni, kizárólag a Szolnoki MÁV-ban. Eszményképe Sárosi György, máso­dik számú eszményképe Szendrődi Lajos. Két deci bort iszik, ha zsí­ros az ebédje, kártyázni nem szo­kott. Hozott egy finom holland szivart, jelentkezzék nála, aki vál­lalkozik rá, hogy elszívja. Ő nem dohányzik. Rendes súlya 80 kiló, magassága 178 cm. Pillanatnyilag 75 kiló, magassága változatlan. Van egy bátyja, az is futballista, Püspökladányban. Az is gólképes ,játékos, náluk a gólképesség csa­ládi vonás. Pillanatnyilag jól van lakva és álmos. Nem akar vonatra ülni, mert fél, hogy elalszik és rém tud kiszállni Szolnokon. Álmosságának igazolására laposakat pislog és na­gyokat ásít. — Tömörüljünk uraim! Tömö­rüljünk! — kiáltja Egga­ihoffer úr, a portyavezető az asztalfőn. A fiúk ugyanis nagyrészt meglógtak már az asztal mellől és hazamentek aludni. Kolláth Feri is készülődik. Veszi a drapp felöltőt és puha­kalapot, fogja a bőröndjét. Legyen meg bennünk a reménye hogy egy-két év múlva, ha nem barna félcipőben, szürke térd­nadrágban, kék ingben és nyakán piros csokornyakkendővel fog meg­érkezni a Keletire, hanem divatlap­­­ból ellesett, útiruhában, vagy pláne (ó, előkelőség!) fekete bársony­galléros télikabátban és fején ke­ménykalappal , akkor ez az új öl­tözék egyúttal nem fog változást jelenteni sem egyszerű, nyílt egyé­niségében, sem sokat ígérő játék­­modorában. Tahi László. SPORT HÍRLAP SZERDA, 1938 DECEMBER 14. Ülik­arest-Istem­bul- Ak­kar­a-Szófia- Bel­g­rád Csütörtökön utazik , itfagyszstti KSM portyájára a Mispest - A Sporthírlap tudósítójától . A Kispest vezetősége,már kés? por­­tyatervekkel várta, a B­ válogatottal hazaérkezett . Mayer Bélát, kedden egész napon folytak a téli portyára vonatkozó megbeszélések, amelyek alapján a következő nagyszabású por­tya bontakozott ki: A csapat december 17—18-án Buka­restben két edzőmérkőzést játszik a Venus-pályán a román válogatottal, amely eg­yébként ugyancsak Törökor­szágban tölti az ünnepeket. Bukarest­ből együtt utaznak a román váloga­tottal Istanbulba. Itt karácsony két napján, december 31-én és újévkor játszik a Kispest a­­ rendező Fem­r Bagcse által kijelölendő ellenfelek el­len. Ez idő alatt a román válogatott Ankarában játszik. Újév után „hely­csere” lesz: Kispest megy Ankarába s ott a török szövetség rendezésében Vízkeresztkor és január 8-án szerepel. Hazafelé jövet Szófiában és Belgrádi­ban játszanak a kispestiek. Az utóbbi két mérkőzésre vonatkozóan m­ég foly­nak a tárgyalások. A csapatösszeállításról és a portyá­val­­kapcsolatos intézkedésekről beszél­gettünk Révész Miklós dr.-ral.­­— A fiúk szerdán soronkívüli edzést tartanak a régi pályán, csütörtökön délben pedig útnak indulnak, — mon­dotta Révész dr. — Ugyanaz a csapat megy, mint amely a Hungária ellen döntetlenül játszott. Mint tartalék Somlai utazik és valószínűleg Hor­váth. Portyánk végeredményben 10— 11 mérkőzésből fog állni. Úgy érezzük, hogy sikerrel fogunk szerepelni. Február 26 ára kezdenek az amatőrök Itt az I. osztály Biró-csoportjá­­nak a sorsolása — a Sporthírlap tudósítójától — A BLASz-ban gőzerővel folyik a tavaszi sorsolás elkészítése. Az I. osz­tály Biró-csoportjának sorsolása már meg is van. Február 23.: BLK—MTK, Testvéri­ség—URAK, BRSC—HAC, ZsTE— Drasehe, B. Vasutas—Turul TE, MPSC—Főv. TK, III. kér. TVE— MSC. Március 5.: BLK—HAC, URAK— Drasehe, MTK—Főv. TKör, BSzKRT —MSC, Testvériség—III. kér. TVE, BRSC—MPSC, ZsTE—B. Vasutas. Március 12.: MPSC—Testvériség, III. kér. TVE—BSzKP­T, MSC— MTK, Turul TE—URAK, Drasehe— HAC, B. Vasutas—BRSC, ZsTE— BLK. Március 19.: MSC—Testvériség, Főv. TKör—BSzKRT, Turul TE— MTK, HAC—URAK, MPSC—ZsTE, III. ker. TVE—BRSC, B. Vasutas— BLK. Március 26.: BLK—Drasehe, HAC —Turul TE, URAK—Főv. TKör, MTK—III. ker. TVE, BSzKRT— MPSC, Testvériség—B. Vasutas, BRSC—ZsTE. Április 2.: MTK—BSzKRT, Főv. TKör—III. ker. TVE,­ Turul TE— MPSC, Drarche—B. Vasutas, HAC— ZsTE, URAK—BRSC, MSC—BLK. Április 16.: ZsTE—Testvériség, B. Vasutas—BSzKRT, MPSC—MTK, MSC—URAK, Főv. TKör—HAC, Tu­rul TE—Drasehe, BRSC—BLK. Április 23.: Drasehe—Főv. TKör, HAC—MSC, URAK—III. ker. TVE, MTK—B. Vasutas, BSzKRT—ZsTE, Testvériség—BRSC, Turul TE—BLK. Április 30.: BLK—Testvériség, BRSC—BSzKRT, ZsTE—MTK, MPSC —URAK, III. ker. TVE—HAC, MSC -Drasehe, Főv. TKör—Turul TE. Május 7.: HAC—Testvériség, URAK—BSzKRT, MSC—MPSC, Főv. TKör—B. Vasutas, Turul TE—ZsTE, Drasehe—BRSC, III. ker. TVE— BLK. Május 14.: BSzKRT—Testvériség, Turul TE—MSC, Drasehe—HL kér. EVE, HAC—MPSC, MTK—BRSC, FŐV. TKör—BLK, URAK—B. Vasutas. Május 21.: BLK—BSzKRT, Testvé­riség—MTK, ZsTE—URAK, B. Vas­utas—HAC, MPSC—Drasehe, III. ker. TVE—­Turul TE, MSC—Főv. TKör. Június 4.: MTK—URAK, BSzKRT —HAC, Testvériség—Drasehe, BRSC —Turul TE, ZsTE—Főv. TKör, B. Vasutas—MSC, MPSC—III. ker. TVE. Június 11.: Turul TE—Testvériség, Drasehe—BSzKRT, HAC—MTK, III. ker. TVE—B. Vasutas, MSC—ZsTE, Főv. TKör—BRSC, MPSC—BLK. Június 18.: BLK—URAK, MTK— Drasehe, BSzKRT—Turul TE,­ Test­­vériség—Főv. TKör, BRSC—MSC, ZsTE—III. ker. TVE, I. Vasutas— MPSC. ----------------------------— *• A SÜTŐK visszavonták a GSE ellen beadott óvá­sukat. MA NAGY EDZÉST TART A ZUGLÓ A zuglói vezetőség reméli, hogy ezen már a katonajátékosok is részt vehetnek és az egész csapat végre együtt gyakorlatozhat. A Nemzeti el­len­­előreláthatólag a legjobb össze­állításban áll ki a Zugló. Új ember lesz Gábor, a gyengébb formában levő Princz helyettese. MI VOLT A FŐV. TKÖR—BLK­­MÉRKŐZÉSEN? Még a vasárnapi csonka amatőr­­bajnoki forduló sem múlt el botrány nélkül. Vasárnap a Főv. TKör—BLK elsőosztályú mérkőzésből csak 13 percet játszottak le. Azután Székely Árpád, a Főv. TKör vezetője la­­veni Itatta empatát. A Főv. TKör most terj­edelmes beadványt adott be a szövetségbe. — Feljelentjük Boronkay játék­vezetőt és két partjelzőjét, Salamont és Rostást is. Két gólunkat nem adta meg a játékvezető a partjelző bein­­táse alapján. Azután pedig Zuliánt, hátvédünket két kézzel ellökte a kiállítás után. Én ezért vonultattam le a csapatot. Bóka Lajos, a BLK vezetője szerint ilyesmi nem történt. A Főv. TKör viszont arra hivatkozik, hogy szövetségi funkcionáriusok is látták a jelenetet. A mérkőzés sorsa is lényeges. A Főv. TKör szerint újra fogják játszani. A BSK vezetője, Bóka viszont így vélekedik: — Bár mindig ilyen­ biztos két pontunk lenne... 196. NÉV­­CÍM: .......... » * I * « » » * * — Nekem elhiheti, Szerkesztő úr! — a Sporthirlap tudósítójától — — Miről beszél, Adorjánt — A déli fekvésű­ pestkörnyéki NBB-csapat vezetői és a volt vá­logatott csatár jobboldali tárgya­lásai a, befejezéshez közelednek. — Nem tartjuk valószin­űnek, Adorján! — Pedig nagyon ajánlom a Szerkesztő úrnak, hogy ne t­a­m­á­s­­kodjanak!... Hamburg sajtója csodafotfall ír a magyar csapat­ról és a „kapufák meccseiül ” a Sporthírlap tudósítójáról. — A budapesti válogatott csapat ham­burgi győzelmének nagy visszhangja támadt a német sajtóban. A lapok sportrovatai nagy figyelmet szentel­nek a magyarok játékának, így a Hamburger Nachrichten am MitSag oldalszélességű „Tisztességesen vesz­tettünk” cím alatt így áradozik: „A magyarok több, mint egy hír, O­­szissal voltak jobbak a hamburgi csa­patnál. A magyar játékosok nemcsak lábukkal, hanem egész testükkel urai a labdának. A továbbiakban a magyarok gól­képtelenségével foglalkozik a ham­burgi lap. „Egyhez nem értenek ,eléggé­ jól a­­magyarokra góllöv­éshez.. . Ha ez is ment volna nekik, akkor mi búcsút,, mondhattunk volna a számunkra igen hízelgő 2:0-ás eredménynek. Sne­ak­­­cséjük sem volt, mert ötször te..­. .Ue. az oldalsó, kétszer pedig a felső ka­­pulácet, míg nekünk csak egészen volt részünk hasonló „balszerencsé­ben.” A játékosok közül elsősorban Sá­­rosit és Zsengéiért dicséri. A fede­­zetsorban a két szélsőfedezet keltett jó benyomást, a védelem mindhárom tagja hibátlan. „A magyar csapat egészen nagy” Ezzel a címmel kezdi a H. F. am Montag a mérkőzésről szóló beszámolóját. A kapufák meccse volt a Budapest —Hambung találkozó — írja a H. F. — soha ennyiszer nem csattant a kapuléc. „A magyar játékosok utolérték, sőt el is hagyták nagynevű elődeiket: Orthot, Schaffert, Schlossit, Konra­­dot. Méltó képviselői a legtisztább „fair- play”-nek. Tizenegy csodálatos képességű futballistából áll a magyar csapat, játékkultúrájuk nagyon ma­gas. Szellemi vezérük Sárosi dr., a kontinens legjobb középcsatára. Zeen­­geller a mezőnyben lassúnak látszik, de a kapu előtt olyan, mint az ördög. Összjá­tékük kifogástalan.” „A hamburgiakra nézve hízelgő az eredmény. A magyarok jöttek, láttak, győztek és­­ alig játszottak. Ham­burg nagyon elégedett lehet, hogy csak két góllal fizetett ezért a ta­nulságos leckéért.” Nagyon szán, de kár, hogy nem kaptunk ilyen kritikákat — Glasgow­­ban is... A KMTE MEGÓVTA a KAOE ellen november 27-én leját­szott és 0:2 arányban elveszített mér­kőzését, mert az ellenfélnél egy já­tékos állítólag jogosulatlanul szere­pelt. HITELESÍTETTÉK M­ÁSODSZOR IS AZ ÖV­ UTCAI PÁLYÁT Több panasz volt legutóbb a ZSE- pálya ellen. Ezért most az egyesbíró újból felülvizsgálta. „Az öv utcai oldalon (ahol az öltözők vannak) nézők nem tartózkodhatnak, csak hivatalos személyiségek”, így­ szól az egyesbíró határozata. Máskülön­ben a pálya: alkalmas.

Next