Sporthirlap, 1939. március (30. évfolyam, 17-25. szám)
1939-03-01 / 17. szám
SZERDA, 1939 MÁRCIUS 1. SPORTHÍRLAP Csendesen jött meg Rotterdamból vert seregünk —A Sporthírlap tudósítójától — Válogatott csapatunk kedden ideiben hazaérkezett Rotterdamból. Amikor a hangszóró bemondja, hogy a Hoek van Holland—Bécs felöl érkező gyorsvonat „bejár”, a velünk sétálgató Nagy Marcell, az MLSz főpénztárosa megjegyzi: — Le merem, fogadni, hogy ezt elkésték. A Hoek van Holland-i vonat általában késni szokott. Aligha, érték el a csatlakozást. Mielőtt a fogadást megköthettük volna, Nagy Marcell — vesztett... Elekes helyettes állomásfőnök közölte ugyanis, hogy a Hegyeshalomból kapott telefonjelentés szerint a csapat ezzel a vonattal jön. Az MISz a magyar vonalra szóló jegyeket odaküldte elébük. Miközben Nagy Marcell még afelett kesereg, hogy a hollandokat nemcsak most, ha neki még decemberben is le kellett volna győznünk, befut a vonat. Elsőnek egy hatalmas ,címkékkel teleragasztott koffer bújik elő a vonatból, mögötte Korányi.A kitűnő hátvéd csakhamar eltűnik feleségével. Szabó, Dudás és Titkos hiányzik. Ők már Kelenföldön szálltak le. A többiek szakítottak a régi szokással és bemerészkedtek a Keletire. A fogadtatáson meglátszik, hogy kikapott a csapat. Kevesen várakoznak. A játékosok is szótlanul, kedvetlenül lépkednek le a vonatból. Biró erősen biceg. Megkérdezzük, hogy történt a sérülése s játszhat-e vasárnap? — A holland jobbszélső csőrrel eltalálta bokám felett a csontot, — magyarázza a hátvéd. —■ Éles, szúró fájdalmat éreztem amely rövidesen múlni kezdett, de szünet után ismét erősen fájt. Azt hiszem, tudok játszani vasárnap... A vörös Taki megjegyzi, hogy Biró biztosan ott lesz a Hungária csapatában vasárnap. Addig persze szorgalmasan kell borogatnia. Zsengés térrel megyünk kifelé a pályaudvarból. Megkérjük, mondjon néhány szót arról, hogy miben látja a vereség okait. — Először is a talaj nagyon rossz volt — mondja Zsengelér. — Körülbelül olyan, mint Glasgowban. Csúszkáltunk is rajta sokat. Azután, a hollandusok állandóan játékban vannak, mi viszont annál kevésbé, de még így is csak balszerencsével kaptunk fel. Ami a magam személyét illeti, kedvemet szegte az, hogy a második félidőben összekötőt kellett játszanom. Sárosi Gyuri már bajnokin is szerepelt és jobban bírta volna végig az összekötőben. Különben is mellette nehéz középcsatárunk lenni. Őt jobban ki kell szolgálni, mint ahogy ő szokta támogatni a középcsatárokat. A taktikáról, a kapott utasításokról nem akar beszélni. Zsengellért és Sziklait már várja Guttmann edző, hamar eltűnnek. Dietz kapitány fakó arccal lépeget kifelé. Ennyit mond: — Kár volt kikapni... Nagyon át fogom gondolni ennek a Lille— Rotterdam útnak a tanulságait. Az MLSz elnökségében is rá fogok mutatni a hibákra. (Közöljük a kapitánnyal, hogy erre egy hetet kell aludnia a kapitánynak, mert a keddi elnöki ülés, amelyen azon melegében előadhatta volna a dolgokat, Kenyeres főtitkár betegsége miatt elmarad. Kár?) „Kettészakadt** az Újpest: Zsengellér és Sziklai a gőzben, a csapat többi része a pályán edzett — A Sporthírlap tudósítójától — Kedden délután könnyű edzést tartott az Újpest csapata. Az edzésről Zsengellér, Sziklai, Temes, Havas és Szalay hiányzott. Az első kettő délben érkezett haza Rotterdamból és Guttmann edző rendeletére gőzfürdőbe ment. Havas szolgálata, Temes elfoglaltsága miatt maradt távol az edzéstől. Szalay múltkori sérülését kezelteti. Kállait és Ádámot csak meggyúrták, mert mindkettő könnyebb húzódást szenvedett vasárnap, a Budafok elleni mérkőzésen. Játékuk vasárnap biztos, sőt már a csütörtöki kétkapus edzésen is résztvesznek. Az ellenfél az UTE csapata lesz, az Újpest tartalékjaival kiegészítve. A többiek a szitáló eső ellenére is kivonultak a pályára. Az egyik kapu mögött tornagyakorlatokat végeztek. Két „Szigeti” vendége volt az edzésnek. Szigeti Ottó, a teniszbajnok és Szigeti II. József, az ismert fiatal vízipólóhátvéd. Nagy kedvvel végezték az edzések régi vendégével, Németh Jamesszel együtt a gyakorlatokat. Labda ezúttal nem szerepelt az „étrenden”. Aki a színen maradt labdába bele mert rúgni, az súlyos megrovásban részesült Guttmann edző részéről. A gyakorlatok elvégzése után könnyű futás következett. (Seres azonban csak gyalogolt...) Az összeállítás felől érdeklődtünk Langfelder igazgatónál, aki a titokzatosság homályába burkolózva ennyit mondott: — A vezetőség szempontjából tizenegy kérdőjel van a csapatban. Senkinek a helye sem biztos. Nagy feladatok előtt állunk, így mindenkinek a legjobbat kell nyújtania. Zsengellérnek például éppen úgy kell igyekeznie, mint például — Temesnek... Langfelder titokzatossága ellenére is valószínűleg így fog festeni az Újpest csapata: Sziklai — Futó, Joós — Szalay, Szűcs, Balog — Ádám, Vincze, Zsengellér, Kállai, Kocsis. Az edzés után gyúrás, fürdő szerepelt a műsoron. Ma este a szokásos vacsorára gyűlik össze a csapat. . Dietz kapitány mérleget készít Három súlyos hibája van a válogatott csapatnak: 1. a ssú a csatársor, 2. a csapat nem küzd eléggé, 3. tovább tart a taktikai fejetlenség „ Biztosra veszem, hogy Parisba és Corkba már lényegesen megerősödött csapattal vonulhatunk fel“ — A Sporthírlap tudósítójától — Lilié,—Rotterdam... Két mérkőzés — két vereség. És méghozzá olyan ellenfelektől, amelyektől még sohasem szenvedtünk vereséget. Három hét múlva pedig újabb nehéz útra indul válogatottunk Paris—Cork felé. A válogatott három súlyos hibája Kétszeresen aktuális tehát feltenni a kérdést a szövetségi kapitánynak : — Mik a tanulságai ennek a kettős vereségnek ?— Sarkalatos hibákat fedett fel Lilié és főként Rotterdam. — És mik ezek? — Először is: belső hármasunk túlzásba viszi a rövid passzokat. Másodszor: a csapat nem játszott a szükséges erőbedobással. Harmadszor pedig: még mindig nem játsza jól a csapat az új taktikát. Új értekezletekre van szükség. Csak az edzőkkel! — Vegyük sorra az egyes pontokat ! — Ami az első számú hibát illeti, belső csatárainknak sürgősen le kell vetkőzniük ezt az egyoldalúságot. Sokkal jobban kell foglalkoztatniok a szélsőket. Főként pedig a hosszú keresztlabdákat kell alkalmazniok. Ezekből alig láttam valamit Rotterdamban. Az energia nélküli játékot az idény eleji formánkívüliség számlájára írom és éppen ezért nem veszem túlságosan tragikusan. Biztos vagyok abban,, hogy ugyanez a csapat két-három hét múlva már sokkal többet nyújtana ezen a téren. A taktika problémája összefüggésben van az idény elején kezdeményezett értekezleteimmel. A holland-magyar mérkőzés újból igazolta, hogy ezekre a megbeszélésekre égető szükség van. Minthogy azonban a szélesebb körű értekezletek nem találtak megfelelő érdeklődésre az érdekeltek soraiban, át fogok térni azokra az értekezletekre, amelyekre csak az edzők nyernek meghívást. Az edzőket fogom felkérni arra, hogy bizonyos olyan játékrendszereket — főleg védelmi rendszerekre gondolok — amelyekre feltétlenül szükségünk van, ha helyt akarunk állni az idegen országokkal való összecsapásokban, minden egyletben megfelelően gyakorolják. Mégpedig függetlenül attól, hogy ki lesz az illető csapat legközelebbi bajnoki ellenfele. Meg fogom kérni az edzőkön keresztül az egyleteket, hogy a magyar futball nemzetközi hírneve érdekében hozzák meg ezt az áldozatot és a rendszerek gyakorlásával készítsék elő a játékosokat, műveljék ki taktikai tudásukat. Azt szeretném elérni, hogy ne csak azon az egy-két szövetségi edzésen legyen, alkalmuk a játékosoknak a megfelelő védelmi rendszerek beidegzésére. Azt szeretném, ha a válogatott klaszszisú játékosoknak elég legyen megmondani: ilyen és ilyen rendszer szerint fogunk játszani és akkor már mindenki tudja, hogy mi a teendője. Nincs igazi jobbszélsőnk, lassú az „agytröszt“ Ezek volnának az általános problémák. Beszélni kell azonban az összeállítás kérdéseiről is. — Lille-ben és Rotterdamban négy szélső játszott. Egyik sem felelt meg! — vetjük fel a témát. — Szerintem ezt nem szabad így megítélni — mondja a kapitány. — Titkos már nem egészen fiatal. Neki sok edzésre van szüksége, hogy formába jöjjön. Gyetvai fölött sem szabad ítélőszéket tartani egy idegen országbeli játéka alapján. Alaposan lehet várni azt, hogy legközelebb javítani fog. A jobbszélen már más a helyzet. Itt hosszabb idő óta baj van. Béki solt fejlődött, de még ma sem elég nyugodt. Egyelőre még nem látok tisztán, nem, tudom, hogy kire számíthatok majd, ezen a helyen. Egy bizonyos: csak nagyon gyors játékos lehet az, aki legközelebb bekerül majd a jobbszélső helyén a csapatba. — És az „agytröszt”? — Túl körülményesen játszott. Lelassította a játék ütemét. Kétségtelen, hogy ebből is jó részt az idényeleji formák számlájára kell írni. Néha a mezőnyben ragyogóan kombinált ez a hármas, csakhogy ez kevés ahhoz képest, hogy milyen nagy egyéni képességű játékosokból áll ez a belső hármas. Különösen a keresztlabdák terén kell sokkal többet produkálniok. A hollandok játékából is láthatták, hogy a széleken előrevitt támadások hoznak eredményt. A mi góljaink közül is a második a két szélső akciójának volt a gyümölcse. A fedezetsorban: teljes zavar —• És a fedezetsor? — Megvallom, itt gondjaim vannak. Lázár is, Dudás is túlságosan erős játékosegyéniség, mintsemhogy százszázalékos eredménnyel be tudjon tölteni ilyen őrző szerepet. Meg kell azt is mondanom, hogy a mi játékosaink idegenkednek attól a rendszertől, hogy csak három játékos maradjon hátul az ellenfél előretolt három csatárának őrzésére. Valahogyan idegesíti őket, hogy nem éreznek maguk mögött tartalékot. Megzavarja őket az a gondolat, hogy mi lesz, ha átmegy rajtuk a csatár. Különösen ha idegenben játszunk és számolnunk kell az otthoni ellenfél nagyobb támadó kedvével. Meg kell gondolnunk, hogy nem lesz-e célszerűbb ilyenkor „négy hátvéddel” játszani? Azaz a három lefogó mögött legyen egy az áttörés helyén beavatkozásra kész tartalék. Még egy megfigyelésem, volt Rotterdamban: a holland összekötők túlságosan könnyen mentek át szélső fedezeteinken. Itt jóval keményebb kivitelre lesz majd szükség. A védelemben nincs gond! — A védelem problémái? — Itt nincs gondom. Mind a két hátvéd remek futballista. Nagy balszerencse volt, hogy Biró azt a rúgást kapta Rotterdamban, amely nagyon lefokozta harcképességét. Meggyőződésem, hogy nem vesztettük volna el a mérkőzést, ha Biró itt marad. Kapusainkra sem lehet különösebb panasz. Szabó szinte minden mérkőzésen beszed egy-egy védhető gólt, ,viszont kivéd szinte biztos gólnak látszó labdákat. Ezzel már meg kell alkudnunk. Szerintem Rotterdamban a második gólt védenie kellett volna. — Nem volt kár olyan utasítást adni a hátvédeknek, hogy csak „szemmel tartsák” az ellenfél szélsőit? — Nem gondolnám. Éppen elég lett volna szemmel tartani a hollandi szélsőket. Az volt a baj, hogy Biró megsérült. (Az bizony baj volt, de a „szemmeltartás” a túlsó oldalon sem bizonyult teljesen elegendőnek.) Most majd minden jóra fordul(?) — Végső tanulság? — Most bajnoki mérkőzések következnek. A formák is megjavulnak és nekem is módomban lesz majd ezeket a formákat figyelemmel kísérnem. Biztosra veszem,, hogy Parisba és Corkba már lényegesen megerősödött csapattal vonuolhatunk fel. Erdély legfrissebb híreit az 53 éves Aradi Közlöny hasábjairól olvashatja. Fixcimkelő az Aradi Közlöny-re Hirdessen az Aradi Közlöny-ben 3 . A Phebus Debrecenbe készül — A Sporthírlap tudósítójától. — — Mi volt a csapattal vasárnap? — kérdeztük Bányai Lajost. — Semmi. Nem vették eléggé komolyan a fiúk a mérkőzést, illetve az ellenfelet, a BSzKRT csapatát. Nem, semmi letörésről nem lehet beszélni. — Debrecen nehezebb lesz, mint a BSzKRT volt!— Tudjuk. Hiszen eddig még egyetlen pontot sem sikerült elhoznunk Debrecenből. Most azonban rámegyünk a mérkőzésre. Ott kell először bebizonyítania a Phöbusnak, hogy a helyes utat választotta a játékstílusok útvesztőjében. — Mi a heti műsor? — Csütörtökön az amatőrjeink ellen játszunk a Berlini utcában edzőmérkőzést. Pénteken fürdőbn , szombaton utázunk Debrecenbe.