Sporthirlap, 1944. január-június (35. évfolyam, 1-51. szám)

1944-01-29 / 9. szám

,4. [Spers hirlap| A legnagyobb felfedezés és a legnagyobb csalódás Edzők, intézők, egyesületi vezetők beszélnek aról, hogy hogyan is lesz egy ismeretlen labdarúgóból tündöklő csillag és egy nagy igéjésből a csalódás Jókedvű, kiabáló gyereksereg ker­geti a grundon a toldozott-foltozott, kissé tojásalakú bőrlabdát, amely néha nagyot puffan a grund végé­ben ásítozó tűzfalra rajzolt kapuban. Egy idősebb úr áll a grund sarká­ban, némán figyeli a labdát ker­gető srácokat és amikor estefelé szétszéled a játszók hada, magához inti ez egyik fiút: — Hogy hívnák, fiam?­­ A fiú megmondja a nevét. S a jól- kitözött úr tovább kérdez: — Volna-e kedved rendes labdával, ugaud csapatban játszani ? A fiú szeme felszillan­va... És egy év múlva talán már mint az Újpest középcsatára rúgja a gólokat a ta­valy még ismeretlen srác... A csapatok vezetői állandóan fi­gyelik a grundon futball­ozókat, a kiscsapatbelieket, a leventéket, a kölyköket. És minden évben felbuk­kan egy-egy újabb csillag a ma­gyar labdarúgás egén, hogy egészen magasra szárnyaljon, vagy­­ ismét eltönjön az ismeretlenség homályá­ban. Mert a vezetők néha tévedni is ráröktak. Ez nem is csoda. Hiszen M­­a­gadná csalhatatlanul megmondani, hogy a fiatal, jómozgású fiatalem­berből valóban az lesz-e, aminek indult. Nem jön-e közbe valami előre nem látható akadály: sérülés, be­­tegség, esetleg — szerencsére ma már egyre ritkábban — az ital, rossz társaság... De az is előfordulhat, hogy az edző, a vezető téved. Isme­retes például Schaffer Alfrédnak, a legkiválóbb magyar edzők egyikének Kincsesről alkotott téves véleménye. A nagy Spéci, aki nem egy kiváló labdarúgást látott meg még isme­retlen korában, a próbajátékra je­lentkező Kincsest nem tartotta a Hungáriába valónak. És Kincses egy év fmtlva — más csapatban — már a válogatottság kapuit döngette. De hallgassunk csak meg néhány­­— csak úgy találomra megkérdezett — edzőt, egyesületi vezetőt, ki is vett élete nagy felfedezése és kiben csalódott legnagyobbat. Takács Géza, így beszél legnagyobb felfedezései­ről (mert neki több is van): — Két nagy játékost fedeztem fel edzői pályafutásom alatt: Várnait és Kiszelyt. Mind a ketten ismeret­len, fiatal játékosok voltak akkor még. A 16 éves Váradi akkor a TSC-ben játszott. Nem is jobbszél­sőt kerestem akkor, de annyira megtetszett a fiú mozgása, hogy azonnal elvittem a Taxiba. És ha­marosan az elsők közé került. Ki­szelyt egy cégmeccsen láttam meg. A Taxiba vittem őt is és nem kellett olyan sok idő hozzá, hogy váloga­tott is legyen.* De tévedése, csalódása is volt Takács Gézának. — Volt bizony nem egy olyan játékos, akit szintén elvittem egye­sületéből a Taxiba — mondja —, de nem lett belőlük az, amit én vár­tam tőlük. Ma már ismét a feledés homálya borítja a nevüket. Volt például egy kis jobb­szélső, aki ját­szott is néhány mérkőzésen nálunk, de azután kikerült a csapatból. Most­­le rúgja még a labdát, valami kis alsóosztályú egyesületben... A következő ,,felfedező" Hala Antal, a Szeged AK fővárosi­ képviselője. Fiala még a Budafok, majd később a Gamma intéződőként lett a legis­mertebb egyesületi vezetők egyike. Emlékei is ebből az időből valók.­­ Sütő Karcsi volt a legnagyobb felfedezésem, — mondja. — Hosz­­szabb időn át figyeltük őt a Turul­ban, Sós Karol, az edzőnk is több­ször megnézte. Végül is akkor dön­töttünk a megszerzése mellett, ami­­k­or egy vidéki BLASz-válogatott mérkőzésen — talán Esztergomban — láttuk. Itt nagyszerűen játszott­­a még abban az évben, amelyikben és Gammába került, kétszer is válo­gatott lett. Most, hosszú és nehéz szolgálata miatt visszaesett egy ki­csit, de én még mindig azt vallom, hogy a második Bodola lesz belőle. — Csalódásom is volt — folytatja Fiala —, de ez nagyon kellemes csa­lódás: Borhy Karcsi. Szürke kis játékosnak indult, de végtelen szor­­gisimával, egy pillanatig sem­ szűnő lelkesedésével az elsők közé verekedte magát és B­ válogatott is volt már... Volt viszont egy játékosunk — Pé­ternek hívták aki nagyon tehet­séges volt, de mivel áss első mérkő­zésben nem tudott beleilleszkedni a csapatba, a budafoki közönség „ki­­szidta11" a csapatból. Kár érte... Groda József, a lilák intézője ezt mondja: — Az én felfedezésem a Seres, Szűcs, Szalay fedezetsor, — mondja. — Szalayt az UTE kölyök csapa­tá­­ban neveltem gyermekkorától kezd­ve. Serest a Don Bosco papi iskola csapatában láttam meg, onnan hoz­tam az Újpestbe, a fiatal Szűcs Gyurit pedig a Testvériségben lát­tam először. Az akkor még névte­len játékosokból sokszoros váloga­tott lett, talán csak Seres nem­ fu­totta be teljesen azt a pályáit, ame­lyet be­futhatott volna, ő elég fia­talon vendéglőt nyitott és ezért hamarosan abba is hagyta a labda­rúgást. De azért — bár most volna ilyen fedezetsorunk­.„ Sós Károly, a Gamma edzője is Sütőt említi leg­nagyobb felfedezéseként. Úgy lát­szik, Fiolával közösen fedezték fel. — Úgy indult, hogy Sütő lesz a második Takács II. — mondja Sós. — De azután visszaesett. Ezért ő egyben a legnagyobb csalódásom is. Igaz, hogy vannak mentőkörülmé­nyei is — hosszú szolgálata, sebesü­lése —, de bizony a végeredmmény az, hogy ma már nem a régi a Sütő fiú. Adja Isten, hogy ismét az le­gyen." Lenhanit Gusztáv, az Elektromos intézője a Tromos fiatal játékosaival büszkélkedik: a Dobost a BTK-ban, vitéz Hi­degkútit az Újlaki FC-ben figyeltük régóta, amíg a végén alkalm­istnak találtuk őket arra, hogy csapatunk­ban játszanak. Be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Volt azonban nem egy olyan játékos, akit meghívtunk a Tromosba, Tóth­ Potya is igen nagy tehetségnek találta őket és a végén mégsem érték el azt a színvonalat, hogy a csapatba beke­rülhettek volna. Jávor Pál, a kétszeres bajnokcsapat edzője Sze­kerest tartja legnagyobb felfedezésé­nek. — Békéscsabán jártam az amatőr­csapatunkkal — meséli — és ott láttam meg az úgyszólván még gyerek Szekerest. Hogy milyen fia­tal volt, azt kiszámíthatjuk abból is, hogy ma 21 éves és már négy éve van nálunk. De büszke vagyok másik felfedezésemre, Kálióira is. Kállói már nem volt fiatal, amikor hozzánk került, neve is volt, de­­ nem valami jó. A Hungáriában hosszú időn át ette a tartalékok keserű kenyerét, nem tudott bekerül­ni a csapatba. Nálunk pedig egyike lett a legjobb magyar hátvédeknek, aki ma is a csapat egyik legmegbíz­hatóbb oszlopa. — Az én felfedezésem még Rá­kosi, Bakos és Keszthelyi is. Ez a három fiatal játékos­­— büszkén mondhatom — az én kezem alatt lett azzá, ami. És már ők is egyre jogosabban kerülnek szóba a ma­gyar válogatott csapat összeállítá­sánál. .. . — A legnagyobb csalódást Dósay okozta nekem, — folytatja Jávor Pál. — Mint ismeretem fiatal ke­rült a Csepelbe, máról­ holnapra a válogatott csapat tartalékkapusa lett (a svájciak ellen), állandóan a legjobbak között emlegették és azután — egyik hétről a másikra érthetetlenül letört. Azóta sem ta­lálja meg önmagát. Előttem is ért­hetetlen Dósaynak ez a visszaesése. De most talán, hogy megnősül, is­­­­mét a rendes kerékvágásba lendül és akkor ismét visszaszerezheti meg­csorbult hírnevét. Wéber Lajos, aki jelenleg a Váci SE edzője és — amint mondja — csapatából második Szolnokot akar faragni, szintén jogosan büszkélkedik. —­ Egy tanonccsapatban láttam meg Szűcsöt, a mai válogatott vé­­delem állandó oszlopát. Azonnal a Szolnokhoz vittem és hónapok, vagy talán hetek alatt a legjobbak közé verekedte magát. A szolnoki edzősködés idejéből való Wéber legnagyobb csalódása is. — Sárkány 11 az én legnagyobb csalódásom — mondja. — Nagy já­tékosnak indult, formája egyre ja­vult, tudása folyton csiszolódott, nőtt, már-már úgy volt, hogy talán válogatott is lesz és akkor meghá­zasodott és abbahagyta a labdarú­gást. Pedig még korántsem futotta ki azt, ami benne volt. Nagyon fiatalon hagyta abba. Papp János, a Kispest főtitkára így beszélt : Nálunk, a Kispestben talán másként történik a játékosok fel­kutatása, felfedezése, mint más egyesületben. Mi, vezetők inkább csak érdeklődünk, figyeljük a lab­darúgóházban és másutt a meg­jegyzéseket, s ha azután valaki fel­hívja egy játékosra a figyelmünket, akkor elküldünk egy fiatalembert egy kis helyszíni szemlére. Mi ma­gunk csak akkor nézzük meg az illetőt, ha már nálunk próbát ját­szik. Ilyenformán került hozzánk például Ujhegyi, aki ugyan előttünk a Kolozsvár játékosa volt, de ná­lunk már hamarább játszott próbát, mint a Kolozsvárban. De ugyanilyen módon lett a játékosunk Egresi is, aki a Cs. MOVE-ból és Mészáros, aki a PeMTK-ból került a Kispest­be. Érdekes volt az esetünk Berké­vel is, aki az FTC-ben alig tudott szóhoz jutni, nálunk pedig nagy­ze­­rűen bevált. Csalódásairól is beszél a kispesti főtitkár: — Győrvári csalódást okozott Nagyon tehetséges játékosnak indult, de nem fejlődött tovább. Ma is csak az, ami volt: tehetséges fiatal... Volt azután még egy csalódásunk: Nagy Bandi. A kis Hungáriából került hozzánk, nagyszerű balszél­­sőnek ígérkezett, de felfelé ívelő pályáját súlyos betegsége ketté­törte... Igaz is! Nem tud szerkesztő úr egy jó balszélsőt ajánlani ! Át­engedjük önnek a felfedezés dicső­ségét...» íme, így indult egy-egy játékos útja a válogatottsághoz, vagy­­ a letűnéshez... A T.­ét. SZOMBAT, 1844 JASTOAR 28. Kónya a balhátvéd, Balogh II a jobbhátvéd a Kecskeméten játszó honvédválogatottban Óriási érdeklődéssel várjál­ Kecskeméten a honvédabdarúgókat Ismeretes, hogy a­ magyar hon­védválogatott a szegedi mérkőzést megelőzően a szerdai ünnepnapon Kecskeméten játszik az NB II pest­környéki csoportjának egyik élvo­nalbeli együttesével, a KAC-cal. Vi­téz Áronffy Janky Bélával beszél­tünk pénteken a kecskeméti keret­ről. Ő a következőket mondta: — Az máris biztos, hogy Szekeres lesz a kapusunk. A két szélsőhátvé­dünk valószínűleg Balogh II és Kó­nya, középhátvédünk pedig a BSzKRT Baloghja lesz. Nagymarosi és Széphegyi játszik a fedezetpár két oldalán. A csatársor összeállítása még nem végleges, de valószínű, hogy a Lukács, Kiss, Deák, Devecseri, Parkoló összeállítású ötösfogat ját­szik Kecskeméten, tehát ugyanaz, amelyik Belgrádban és Nagybecske­­reken is ontotta a gólokat. A csa­társorban szóhoz fog jutni még Tán­czos, esetleg Frenák is. Kecskemétre szerdán reggel indulunk és másnap reggel érkezü­nk haza.­­- Kecskemét, január 28. A honvédválogatott kecskeméti vendégszereplésének a híre valóság­gal lázba hozta a város sporttársa­dalmát. Mindenki kíváncsi a közel­múltban olyan ragyogóan szereplő katonajátékosokra. A honvédváloga­­tott kecskeméti játéka nemcsak rit­ka sportcsemegének számít a „híres városban", hanem nagy társadalmi eseménynek is. A honvédválogatot­tat a vasútállomáson ünnepélyesen fogadják a helyőrség, a város és a KAC vezetői. Este a város vendégei lesznek a honvédlabdarúgók és a ve­zetők. A mérkőzésen megjelenik ba­­lásfalvi Kiss Endre dr főispán, Liss­­ka Béla dr polgármester s a hely­őrség számos vezetője. A kedvező időjárás csak növeli a hatalmas érdeklődést. Nemcsak­ Kecs­kemétről, hanem a környező váro­sokból és községekből, így Nagykő­rösről, Kiskunfélegyházáról és La­­josmizséről is igen sok nézőre szá­mít a KAC vezetősége. A honvéd­­válogatott igen nagy népszerűségnek örvend Kecskeméten, a vezetők kö­zül különösen vitéz Aronffy Janky Bélát és Szabó Pált várják nagy sze­retettel. A KAC-pályán különben már ja­vában folynak az edzések. Pénteken újból erőnléti edzéssel készült a KAC a nagy ellenfél ellen. Vasárnap edzőmérkőzést játszanak valamelyik helyi csapattal. A szerdai találkozón már szerepet kapnak a KAC új szer­zeményei is­ is. RÖVIDLÁTÓ VAGY? Ettől még vígan futballozhatsz, ha olyan játékagy lót használsz, mint a kolozsvári Kovács II Sportembereknél általában, de labdarúgóknál szinte végzetes hát­rányt jelentett, ha a játékos rövid­látó volt. Akárhány nagy tehetség tűnt el a szemhibája miatt. Igaz, hogy ismer a labdarúgás története szemüveges játékosokat is, de igen keveset. A svájciak volt ki­tűnő középcsatára, Kielholz a válo­gatottságig is el tudta vinni úgy, hogy szemüvegben játszott. Szem­üveges volt az olasz Frossi is. Jelenleg az NB I-ben Kovács II Pál, a Kolozsvári AC játékosa az egyetlen, ki szemüvegben játszotta a mérkőzéseket. Kovács II most január 15-én került vissza a REAC- ból a KAC-ba. A kolozsvári NB I- csapat vezetőinek igen nagy gondot okozott Kovács II szemüvege, noha a játé­kos váltig hangoztatta, hogy őt egyáltalán nem teszi bátortalanná a szemüveg. — Ne tessék engem félteni — mondta Kovács­­. — Az NB II-ben is igen kemény mérkőzéseket kellett játszanom, mégsem éreztem soha, hogy zavar a szemüveg. Ez a magabízás azonban nem nyugtatta meg a vezetőket és igen sajnálták, hogy ennek a kitűnő já­tékosnak ilyen hibája van. — Főleg a fiú miatt aggódtunk — mondta Opata Zoltán edző. — Isten őrizz, valami összecsapás folytán a szemüvege megsérthette voltra a szemét s akkor a legna­gyobb szemrehányásokat tehettük volna magunknak egy életen keresz­tül. Opata edző nagyon megérti a rö­­­vidlátó játékost, hiszen játékoskorá­ban ő már hordott szemüveget, de a mérkőzés előtt mindig letette. Az elmúlt vasárnap edzőmérkő­zést játszott a KAC és a szurkolók nagy meglepetéssel látták, hogy a pályán Kovács II szemüveg nélkül játszik. [ Az érdekes változásnak Kovácsit adta meg a magyarázatát.­­ Néhány héttel ezelőtt Opata Zoltán edző elmondta a vezetőség­nek, hogy Budapesten Györffy Ist­ván dr szemorvos feltalált valami törhetetlen anyagból olyan látókagy­­lót, amely szinte nélkülözhetetlen minden rövidlátó sportember részére. Noha ennek a kontaktüvegnek az elkészítése igen sokba kerül, a KAC vezetősége vállalta a költségeket és úgy döntött, hogy nekem is csináltat egyet. — A múlt héten Opata edzővel fel­utaztam Budapestre a szemészeti klinikára, Györffy dr tanársegéd úr­hoz. Néhány napos pesti tartózkodás után meg is kaptam a látókagylót. Ezt a kis látókagylót reggelenkint magam teszem be a szemhéjam mögé és este lefekvéskor magam veszem ki. Egyáltalán nem látszik, hogy a szemem előtt van valami, a látásban n­em zavar az üveg, sőt... Elmondta Kovács Is, hogy eleinte naponta csak 5—6 órát hordta a látókagylót, de most már egész nap hordja, anélkül, hogy valami kelle­metlent, vagy szokatlant érezne. — Az első időben szokatlan érzés volt ezt az üveget hordani — me­gélte —, most azonban már annyira megszoktam, mintha mindig viseltem volna. Nagyon jó anyáéból lehet, mert nem párásodik és az eső sem árt neki. Nagyon boldog vagyok, mert most látom, hogy mégis más így futballozni, mint szemüveggel. A továbbiak során ezeket mondta Kovács II: — Amikor szemüveggel játszot­tam, akkor is jól láttam mindent, bár, ha mi voltunk támadásban, akkor a mi kapunk elé csak homá­lyosan láttam. Ezzel a látókagyló­val azonban mindent tökéletesen láttam. Nagy öröm volt számomra, amikor felfedeztem, hogy az ellen­i fél térfeléről is láttam, azt, amikor a kapusunk szépen védett egy lab­dát. Kovács II jelenleg 21 éves és 14 éves kora óta futballozok — szem­üveggel! Éppen ezért érthető a mostani nagy öröme. — Szinte újjászülettem — me­sélte boldogan —, olyan nagysze­rűen éreztem magam szemüveg nél­kül. Merem remélni, hogy a tavaszi idényben jól fog menni a játék a piros-fehér csatároknak is közöttük nekem is. Farmashy megsérült A Kolozsvár csütörtökön kétkapus edzést tartott. A megjelent 30 játékosból kiválasztott­­két csapat mérkőzése 4:4 arányú döncetlent hozott. A ,,kék” fedezetsor és a „piros" csatársor játszott jött. Az egyik csapat négy gólját a balszélen játszó Szaniszló rúgta, a másik csapat góljait Csákány (2) és Páll (2) érte el. Az edzésen Form­athy megsérült és labszalagszakadást szenvedett. Lábát gipszbe tették. A vezetőség bízik abban, hogy a vasárnapi, KMTE elleni edzőmérkő­­zésen már Füstös és Szántai is játszhat. ■MMÉgMappMi A Postás SE február 1. - á­n kezdi meg edzéseit a fő­verseny téri pályán. A HOSC leigazolta Bregovicsfot, a Postás tehetséges fedezetjátékosát. Az Újszeged­ TC is megkezdte az előké­születeket a tavaszi idényre. Az újszege­­diek kedden és csütörtökön tartják edzései­ket. A SZEGED AK heti három edzéssel készül a tavaszi évad­ra. Az edzésnapok: kedd, szerda­ és péntek. V­asárnaponként mérkőzéseket játszik a­z NB II csoport­b­ajnokjelölt. SZEGEDEN nagy érdeklődés előzi meg a katonai vá­­logatott február 6-i vendégjátékát. Az előkészítő bizottság megbízásából F­raknói elnök és Temesváry szakosztályvezető uta­zott fel a fővárosba, hogy a részleteket megtárgyalják. A szegedi katonaválo­­gatott csapatot lúszas keretből állítják össze. Var­árnap az SzVSF ellen játszik rostamérkőzést a szegedi katonacsapat majd február 2-án a Szeged AK lesz az ellenfele. Berkessy edző ezen a két mér­kőzésen szeretné megtalálni a végleges csapatot. Jelenleg még a záraadósor ősz­­szett, fele okoz komoly gondot. A Magyar ka­tonaválogatott a Szegedi katona válogatott mérkőzést a Szegedi VSE sporttelepén feb­ruár 6-én fél 3 -nani kezdettél játékálta

Next