Oltványi Tamás: A milliós játék. Profi tenisz 1968-1986 (Budapest, 1987)
A pénzlavina
zük sem volt a sporthoz. Ami pedig McEnroe-t illeti: a „BIC” borotvapengén kívül már hirdeti az „Omega” órákat is — állítólag 75 000 dollárért évente—, a „Toyota” japán autógyárat, valamint a „Top Spin” elnevezésű olasz limonádégyár legújabb termékeit. Az ipar hihetetlen gyorsasággal kapcsolt, amikor „új McEnroe” tűnt fel a tenisz égboltján 1985 nyarán Wimbledonban. Boris Beckernek hívták, s 17 éves létére megnyerte a férfiak versenyét. A nyugatnémet fiút természetesen főleg a hazai sportszergyártók rajongták körül, hiszen az NSZK Európa egyik legnagyobb felvevőpiaca a szabadidő-ruházat és a sport terén. Jellemző volt a „Puma” sportszergyártó cég válasza. Becker ugyanis még „Vilas”-ütővel nyert Wimbledonban. Csakhogy a Puma két héttel a nagy győzelem után már kidobta a Becker nevével fémjelzett, teljesen új ütőjét. A Puma egyébként csak 1983-ban lépett be az ütőgyártók közé, s rendkívül szerencsésnek mondhatja magát, hogy Beckert is támogatta. 1983-ban még csak 5000 ütőt készítettek, 1984 végén már 10 000-et. A gyors felfutásnak az az oka, hogy az európai versenyekre a Puma megvásárolta a női mezőny legjobbját, Martina Navratilovát. A Puma egyébként 1974-ben még teljesen az Adidas árnyékában volt, forgalma alig érte el az évi 70 millió márkát. Nem utolsósorban a teniszsikerek miatt 1984 végén a teljes forgalom már 1,5 milliárd márkára rúgott. A Becker-jelenség soha jobbkor nem köszönhetett volna a sportszeriparra: 1984-ben ugyanis csappant az érdeklődés a tenisz iránt. Az emberek kevesebbet költöttek, s ennek hatására 20—30 százalékkal kevesebb ütőt adtak el a világon, mint ahogyan eredetileg számolták. Navratilova és Becker azonban ebben a nehéz helyzetben is hatalmas felfutáshoz segítette a Pumát, s ezzel bizonyította a szupersztár és a sportszeripar, a sport és a gazdaság azon szoros kapcsolatát, amely a nyolcvanas években minden korábbinál erőteljesebb hatást fejt ki.