Puskás Ferec: Az Aranycsapat kapitánya. Önéletrajz (Budapest, 2008)
3. fejezet: Háromemberes bor
HARMADIK FEJEZET Háromemberes kor így kezdődött hát. 1936-tól, a telet kivéve, minden szombaton és vasárnap játszottam. Először a kölyökcsapatban, utána az ifiben, ahol gólkirálynak becéztek, amire nagyon büszke voltam. A futball volt mindig is az igazi szerelmem, de azért más sportot is űztem, például kézilabdáztam, elsősorban azért, mert az is segíti a fejlődést. Az igazi leckét számomra az jelentette, amikor nézhettem az első osztályú meccseket. Minden meccsen tanultam valami új trükköt, hogyan kell jól helyezkedni, jól passzolni. Mindig siettem haza, és átgondoltam a helyzeteket. A kertben kipróbáltam az új mozdulatokat, új cseleket, és addig gyakoroltam, ameddig tökéletesen meg nem tudtam csinálni. Szerintem jobb edzés nincs annál, mint amikor a fiatalok jó játékosokat láthatnak játszani, mert tanulnak belőle. A stílusukat, taktikájukat, és ezt adják át azután generációról generációra. Minden fiatal játékosnak megvan a maga kedvence. Nekem is megvolt, és ez nem rossz dolog, főleg ha a fiatal játékos megpróbálja utánozni kedvencét. Az én kedvenc csapatom akkoriban az Arsenal volt. Persze fennáll a veszély, hogy a rosszat is eltanulja az ember, de azért van 31