Selmeczy Attila - Lakat T. Károly: Hajrá Honvéd! A Bp. Honvéd-szurkolók lapja (Budapest, 1972)
Játék az esélyekkel
szunk a kispesti sporttelepen. A vizes füvön kétkapus edzés folyik, a „nagy egy” és az ifik között. Babolcsay György, Lindler Ernő, és dr. Fröhlich Jenő társaságában húzódunk meg egy lépcső alatt, figyeljük a játékot. A pályán a szünetig bíráskodó Tichyt a játékvezetésben Mészáros „Dodó bácsi” váltotta fel, míg Lajos a partvonal mellől dirigálta fiait, egy-egy jó, vagy helytelen megoldáshoz észrevételeket fűzve. — Valahogy mintha már kezdene csapatunk lenni — gondolkodik hangosan a szakosztályvezető, h úgy a bajnoki meccseken látott hibák egynémelyike itt is kiütközik, például tisztán kapott labdával cselezés, „folydogál” a labda. Bár még jobb helyzet keresése a kapu torkában. No, de a fő, hogy végülis betaláljanak a hálóba, és folytatódjon a szép sorozat. Közben az ifik közül többen is ügyes dolgokat produkáltak, két góllal is válaszoltak, tehát elhangzott néhány félszavas dicséret, meg „csak így tovább, fiam, lehet belőled valami!” Ám a nevektől egyelőre még tekintsünk el.. . Ehelyett inkább megkérdezzük a csapat orvosát, vázolná sérültjeink állapotát. íme a — sajnos — terjedelmes válasz: Bicskei válla megsérült egy válogatott edzésen, kezelésre jár, Hajdú, a másik kapus bal lábát fájlalja, Molnár zúzódása könnyebb természetű, Pintér már edzésben van, sőt játszott is a III. csapatban, Szurgent combizma sérült, külön foglalkozásra jár, Tóth aktív tornakezeléssel sietteti gyógyulását, Vági lábáról lekerült a rögzítés, utókezelésben részesül. Így fest pillanatnyilag a helyzet, remélem, a hónap végén már kedvezőbb híreim lesznek. És most Mészáros József vezetőedzőé a szó, aki nagyon jó szemmel állapított meg néhány időszerű, jellemző tényt. — Amilyen rossz volt a tavaszi rajtunk, úgy kezdünk fokozatosan kilábalni a hullámvölgyből — lásd a Vasas elleni 5:2-es győzelmet, és a komlói döntetlent. Komoly pozícióharc előtt állunk, éves célkitűzésünk finisében a dobogóért fáradozunk. Az élen levő V. Dózsával, FTC-vel, Salgótarjánnal még találkozunk, de már korábban eldőlhet egy s más, nekik is lesznek háromesélyes találkozóik. Fogynak a meccsek, kevesebb a javítási lehetőség, minden pont duplán számít — bizony nekünk is hiányzik egykettő, amit itthon hullottunk el... — Úgy érzem, mindjobban egységessé válik a csapat, tudatossá a játékunk, és az akarás ellen sem volt mostanában komoly kifogásom. Még mindig próbálkozom fiatalokkal, változatlanul sajátos támadó stílus kialakítására törekszem. — Esetenként persze még lesznek zökkenők a csapat teljesítményében, és nagyon szeretném, ha belátnák ezt a szurkolók is. Tételezzék fel rólunk, hogy a legjobbat akarjuk. Saját nevelésű játékosaink gyökeret vertek az együttesben, ha szeretik a Honvédot, inkább biztassák őket, hogy oszloppá válhassanak. Bizonyos nézőtéri megnyilvánulások esetleg zavart keltenek a fejekben, egyes ízléstelen bekiabálások nem válnak hasznára a labdarúgóknak. Érezni szeretnénk már végre a hazai pálya előnyét! — Ami pedig a mai mérkőzést illeti: a DVTK mindig „rázós” ellenfél idegenben és itthon is, volt savaborsa a találkozóknak. A Diósgyőr most kiesési gondokkal küzd, ez nyilván megkétszerezi erejüket, hiszen nincs vesztenivalójuk. Nekünk pedig a dobogós helyezésért feltétlenül Kispesten kellene tartanunk a két pontot. Esélyesek vagyunk? Lehet. De éppen a vasgyáriak esetében lebeghet a szemünk előtt egy közeli intő példa . . . KISÁRUHÁZAINK ÉS BOLTJAINK NAGY ÁRUVÁLASZTÉKÁBÓL OLCSÓ ÁRON VÁSÁROLHAT AZ EGÉSZ CSALÁD RÉSZÉRE! ,alkaEmLjARUK HAZA VALLALAT