Czirfusz János (szerk.): Csepel Sportmagazin (Budapest, 1973)
A lábadozó királynő
A lábadozó királynő 1972. szeptember 9-től „sikkes” legyinteni vagy felháborodni, ha atlétikáról van szó. Az említett időpontban fejeződtek be az olimpia atlétikai versenyei. Ekkor vált biztossá, hogy a sportok királynője nálunk beteg és szerény 8 pontjával a legeredménytelenebb olimpiáját hagyta maga mögött. A sikertelenség versenyzőt, vezetőt, idegileg, fizikailag egyaránt megviselt. Az élet azonban nem állt meg. Az események könyörtelenül követték egymást, nem engedték eluralkodni a gyászhangulatot, nem volt idő a hosszantartó siránkozásra. Talpra kellett állni és a megfelelő következtetések levonása után új célokkal, új módszerekkel meg kellett kezdeni a felkészülést a következő versenyekre, mert az egy pillanatig sem lehetett vitás, hogy a királynőt meg kell gyógyítani. A szakosztályok helyét mindig a magyar bajnoki eredmények határozzák meg. A siker vagy sikertelenség hosszú időre nyomot hagy a versenyzők életében. Hazánkban a sportág jellegéből eredően jelenleg különböző bajnokságokat rendeznek. Az idei küzdelmek többsége már véget ért. Atlétáink szorgalmasan gyűjtötték a pontokat és holtversenyben a negyedik-hatodik helyet foglalják el az országos rangsorban. Különösen a mezei, az összetett- és pályabajnokságokon született eredményekkel lehetünk elégedettek. A tréfa Április elseje a csínytevések és beugratások napja. Futóink is gondoltak egy nagyot és megtréfálták az egész mezőnyt. Nagyszerű teljesítményükkel elhódították a Budapesti Honvédtől a kilenc éve őrzött „Munka Vándordíját”. Az évad tehát jól kezdődött. A siker további lendületet adott a sokszor monoton, fáradságos munkához, mert sikerélmény nélkül bizony kegyetlenül nehéz a napi 30—40 km-t lefutni. A mezei pontverseny megnyerése a győzelmen túl bizonyította, hogy az az út, amelyen elindultak, helyes, csak következetesen végig kell futni rajta és akkor talán a csepeli atléták is segíthetnék a királynő felgyógyulásában. Szeszélyes család Az atlétikai pályaversenyek hangulatát nem lehet semmilyen más verseny vagy mérkőzés légköréhez hasonlítani. A hatalmas Népstadionban szinte elvész az a párszáz érdeklődő, aki figyelemmel kíséri a küzdelmeket. Mégse érzi az ember, hogy egyedül van, és a létesítmény szinte kong az ürességtől. A lelátón mindenki ismer mindenkit. Tudják ki kiért szurkol, a padokon edzők, szülők, férjek és feleségek helyezkednek el. Egy-egy kísérlet után a versenyzők is rögtön a nézőtér felé fordulnak, hol jó tanácsért, hol pedig a közös örömért. Ilyen légkörben nem lehet nem odafigyelni. Együtt kell élni a versennyel és a versenyzőkkel, és még azt is hajlandó az ember elfelejteni, hogy néhány száz kilométerrel arrébb ugyancsak jobb eredményeket érnek el más nemzetek lányai és fiai. A magyar bajnokság legeredményesebb csepeli versenyzője Dervalits Ferértené, Papp Margit volt. Távolugrásban (632 cm) új bajnoki csúccsal aranyérmet, ötpróbában, nemzetközileg is fémjelzett eredménnyel, ezüstöt szerzett és ezenkívül jól szerepelt a 100 m-es gátfutásban is. Az ötpróbában elért 4528 pontjával a világranglista 5. helyén áll. Teljesítménye értékét még az is növeli, hogy enyhén szólva furcsa körülmények között maradt el (minimális nyolc ponttal) az első helyezettől. A sorsolás „szeszélye” folytán mind az öt számban pszichikaiig hátrányos helyzetben versenyzett. A teljes képhez még hozzátartozik, hogy a verseny utáni doppingvizsgálat is elmaradt, holott az ugyanakkor versenyző tízpróbásoknál ez megtörtént. Az erős, céltudatos embereket a csalódások megkeményítik és még következetesebb munkára sarkallják. Kemény fából faragták Papp Margitot. A dobogó második fokáról lelépve, izmaiban az egész versenynap fáradtságával már a következő nagy feladatról, az innsbrucki EK-ról beszélt, ahol 4600 pont körüli teljesítménnyel szeretné visszahódítani a magyar rekordot. A csepeli bajnoki érmek számát Szórád Péter (magasugrásban) és Babinyecz József (10 000 méteres futásban) szaporította. Szórád egy milliméterre állt élete első bajnokságától. 208 centiméteren még ő vezetett, a 212 centimétert is ugrotta, de az első két biztató kísérletnél lefelé esés közben az elrugaszkodó lábával leverte a lécet. Említést érdemel, hogy az eső miatt csúszós elugróhely az ő technikájának kedvezett a legkevésbé. Szekeres Ferenc és Deák Géza értékes helyezésekkel járultak hozzá a tavalyinál eredményesebb szerepléshez. A maratonista Szekeresnek nem ízlettek a viszonylag kisebb távok. Deák pedig sérülése miatt másfél hónapot kihagyott, így csak helyezésekre futotta erejéből. Kövesi Tibor tízpróbában állított fel új ifjúsági magyar rekordot (6545 pont) és teljesítményével a felnőttek között a hatodik helyet szerezte meg. Kovács Gábor (kalapács: 53,28 m), Bulla Ferenc (5000 m 14:58), Benkő Ákos (1500 m 3:50,7) versenyzése nagyon biztató a jövőt illetően. Rögös az it felfelé A fenti bajnokságokkal egy időszak lezárult. Az eredmények azt bizonyítják, hogy szakosztályunk ismét lépett egyet előre. Igaz, hogy ez nem látványos előretörés. Az eredmények — Papp Margitét kivéve — még nem világraszólóak, de versenyzőink többsége megjavította egyéni legjobb eredményét. A megkezdett úton tovább kell haladni. Edzőnek, versenyzőnek együttesen akarni kell és nagyon sokat tenni azért, hogy a ma élen levők elöl maradjanak, az ígéretes tehetségek pedig melléjük zárkózzanak. A felfelé kapaszkodás nehéz és kisebb nagyabb akadályokkal tarkított. Biztos, hogy kudarcok és csalódások is fogják érni őket, de ezek a megtorpanások nem vehetik el a céltudatos munkába vetett hitüket. Ezt elvárja tőlük Csepel közvéleménye, s felkészülésükhöz a Csepel Vas- és Fémművek kollektívája minden feltételt biztosít. Ha valamennyien közös akarattal sokat teszünk, akkor nem lesz a sportok „királynőjének” olyan gyenge éve, mint az 1972. volt, és lábadozásából rövid időn belül felépül. Deák Balázs Nyíri Ibolya Papp Margit Szórád Péter