Syposs Zoltán: Ez a szép játék. Arcok a magyar sport történetéből (Budapest, 1976)
A "magyar delfin" - Hajós Alfréd
A „MAGYAR DELFIN” Hajós Alfréd (1878-1956) „Egy század végi fiatalember” - így nevezte őt nagyon régen egy újságíró, azután a többi is, zsúfolt, szerteágazó élete színes mozaikjainak egységes képpé formálói. És ahogy múltak az évek, Hajós Alfréd úgy vált a magyar sport egyik nagy öregévé, a Pierre de Coubertin kezdeményezte modern olimpiai játékok legelső - 1896. évi - versenyének tiszteletre méltó emlékévé. Hagyomány volt, sportmúltunk tekintélyes személyisége. Egyik veteránja egy hősi, szép korszaknak, a versenyszerű sport szervezett nemzetközi összefogásának, ennek a sokak szemében akkor még - a századvégi fanyalgás idején - furcsa, szokatlan hobbiszámba menő mozgalomnak, amely azóta már milliókat, világot ölel át. Alig négyéves, amikor édesapja úszni taníttatja. Ha tudná, micsoda örökséget hagy majd fiára ezzel! Ki sejthette akkor még, milyen távlatokat nyit meg az első bátrabb karcsapás ? De még hosszú, keserves évek várnak rá. Tizenhárom éves, amikor az apa tragikus körülmények között meghal. A fiú („nyeszlett, félénk gyerek voltam” - írja emlékezéseiben) tanítványokat vállal, hogy fedezni tudja gimnáziumi, majd egyetemi tanulmányainak költségeit. 1895-ben iratkozik be a Műegyetemre. Építész akar lenni és úszóbajnok. Hihetetlen szívóssággal küzd mindkettőért. Sikeres vizsgák, sikeres versenyek. Érzi, jó íze van a győzelemnek, tudja, hogy a diadal egyre többre ösztönöz. Még abban az évben, a Bécsben rendezett nemzet-143