Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)
1861-11-22 / 268. szám
Első évi folyar 268. szám — 1861. Hierkenlo-hlvaUI. B*rátok-tere 7. u. a. földsiint. Kiadó hivatal : Övátok-tare 7. aa&m, ftdldasint Klöfiaethetni Bu awerteem kiadó hivatalban. baré.tuk-te re 7. as&m föld a sínt. Vidákén Mrmentea lévaiakban minden ponta-hivatalníl.SÜRGÖNY EMBetési árak austriai értékben. Hua*p«al«ft hiahoa hurdv* ft kr rt kr &w4c»öVre lb — Évtegyedru 4 fiO félévre • 50 Kfj Cor« ‘J —Vidékre, naponkint po*t4n ft kr tt kr K^t5d*wrc lk — Erudacy» dre 6 — Félévre \ÖSSrm 2 — HIV ITALOS KKSZ. Ö cs. k. Apóst Felsége az ideiglenes horvát szlavón ndr. főkormányszék elnöke Mataranics Jánosból következő legmagasb kéziratot méltóztatott intézni: Kedves Masuranics elnök. Én önt horvátszlavon udvari kanczelláromná kinevezem és díjmentesen titkos tanácsosi méltósággal felruházom. Egyszersmind megbízom önt, hogy a horvát-szlavon kir. ndv. kanczellária rendezését és a Horvát és Szlavon országok számára egy legfelsőbb törvényszék felállítását illetőleg javaslatait nekem haladéktalanul megtegye. Bécs, nov. 20. 1861. Ferenci József s. k. , cs. k. Apostoli Felsége f. é. november 1- től kelt legfelsőbb határozatánál fogva egri érsek és Heves vármegye örökös főispánját Bartakovics Adalbertet, továbbá Szatmár és Ugocsa megye főispánját, gr. Károlyi György és Lónyay Albertet saját kérelmükre és pedig az elsőt a megye vezetésétől, az utóbbiakat ellenben a nekik adott méltóságtól felmenteni és egyszersmind Heves megye administrátorául a disponibilitásban levő megyetörvényszéki elnök Földváry Jánost és Szatmár megye főispánjául nyugalmazott országos törvényszéki elnök Szerdahelyi Pált legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. november 19-kén kelt legfelsőbb határozatánál fogva gróf Zichy Ferencz Nógrád, gróf Haller Sándor Bihar és Bobos János Arad megye főispánjait saját kérelmükre ezen megyék vezetésétől felmenteni méltóztatott. Legfelsőbb jóváhagyás mellett, Ugocsa megye számára kir. biztosul a magyar kir. ndv. kanczellária Ferenczy Ignácz, nyugalmazott országos főtörvényszéki tanácsost nevezteti ki. Legfelsőbb jóváhagyás mellett a magyar kir. univaris kanczellária gróf Dessewffy Károly disponibilitásban volt cs. k. szolgabirót Nógrád, Petrák János disponibilitásban volt cs. k. országos főtörvényszéki tanácsost Bihar és Hoffbauer Lajos disponibilitásban volt Cs. k. megyefönököt Arad megye számára kir. biztosai kinevezte. KM INIVATALOS KKSZ. Réce, nov. 20-Au. L. Mindenekelőtt hálámat kell nyilvánítanom a t. szerkesztőség irányában, hogy nekem azon csomó czikket átküldeni szíveskedett, melylyel a hazai lapok egyik múlt heti levelemet megtámadni méltóztattak. Ezen czikkek nagy örömömre szolgáltak. Egy híres orvos azt mondja: „A boszankodás megmérgezi az ember vérét, de a harag igen egészséges“. A beküldött csikkekből látom, hogy érintett levelem ugyancsak egészségükre vált a laptársainknak és ez engem igen megörvendeztetett, miután az embernek, különösen a politikai embernek, a legkülönösebben pedig ily rendkívüli időjárásban soha elég egész-égé nem lehet. A válasz nehéz. Nem, mintha egy perczig is zavarban volnánk, a legalaposabban motiválni a mondottakat; nem is, mintha megijedtünk volna az ellenünk fölzúdult csikkektől, sőt e tekintetben Huttennel mondhatnék: .Ich hab s gewagt mit Sinnen Und trag denn noch kein Ben“; hanem mivel Kecskeméthy Aurel barátunk legutóbbi czikke után kevés mondandónk maradt és mivel minden ellenem irányzott czikkben azon insinuatióval találkozom, hogy körülmények nem egyformán kedveznek mindegyikünknek. Ezen insinuatió elnémít. Pedig ugyan örömest folytatnék a vitát, ha a „Sürgöny" tere csak annyiban volna megkorlátozva, amennyiben az ellenzéki lapoké korlátoltatik ; ha a felelősség ezen lapnál is csak a szerkesztőre és íróra háromlanék! Azon jobb időre tehát, melyben kényünk kedvünk szerint czivódhatunk majd egymással, elteszi a „P. X“ czikkét: Manet alia mente repostum. Majd annak idejében válaszolunk kérdéseire és fájdalomnagy a bizalmunk, hogy igen jól fogunk megállani az examentben. Hasonlót a „Sajtó“nak legjobb akaratom mellett sem ígérhetek. Vele csak akkor léphetek sorompóba, ha széles jókedvem talál lenni. Még egy kis bajom van. Pap Zsigmond úr, Kővárvidék főkapitánya egyik tudósításom ellen kikel. Mondhatom, hogy nyilatkozatát a „Sürgönyében meglepetéssel olvastam, miután nem szokott okom lenni, szíves értesítőim szaván kétkedni. Örömömre szolgált tehát, hogy épen ma volt szerencsém Pap Zsigmond úrral találkozni. Ő méltóságának különösen azon szó esett kedvetlenül, hogy „alkudozásra“ lépett a magyar kanczelláriával. Ez a szó szerencsétlen ;*) a napi irodalom nem ért alatta egyebet, mint „unterhandeln“, mi pedig nem annyit tesz, mint a meggyőződésnek áruba bocsátása, hanem értekezést jelent, valami bonyodalom kiegyenlitésére. Politikusainkra pedig ezen szó mindig rosz hatással van s a minap is hallottam beszélni, hogy a volt tárnok úr appra elendálta a „Napló“ ezen szavait: „Bécsben még folynak az alkudozások a tárnok úrral“, pedig a „Napló" e szóval bizonyosan ép oly kevéssé akart a tárnok úrra homályt vetni, mint én a kővári főkapitányra Ha ő méltósága írásban értekezett a kanczellár úrral a felett, hogy vidékét miként mentheti meg a kivételes állapottól, tagadhatni*) Az bizony, már mi vollunk tudni se akarnak róla. Elég baj ! De hiába! a magyar nem született kereskedőnek. Szerk. tanul csak megyéjének érdekében járt el és „áruba bocsátásból szó sem lehet. A napi politikát illetőleg azon sajnos hirt kell megemlítenem, hogy gróf Mikónak leküszö- dlése napról napra viratik, miután semmi rejrvény sincs, hogy az erdélyi kanczelláriának uj vezényletével kiegyezhessen. Bécs, nov. 20-án. " Még el nem aludt azon kérdés a lapokban, várjon az állambudget a hír. tanács el fog-e terjesztetni? A „Donau Zig“ hallgat e tárgyról, s így valószínű, hogy a hivatalos illattal dicsekedő „Wiener Corr.“ azon állítása is, miszerint a budget „a birodalmi tanácsban még nem képviselt országok jogainak világos megóvása mellett“ fog előterjesztetni. Erre egyébiránt helyesen jegyzi meg a „Neust. Nacsar”, miszerint ilyesmi néhány hónap előtt, és magyar (nem centralisticus bécsi) lapban olyformának látszott volna, mintha az valamely „közvetíteni törekvő" magyar hazafinak jámbor óhajtása leendett, oly biztossággal követeltetett akkoriban a centralisták által, hogy a szűkebb Birodalmi tanács minden teketória nélkül — teljesnek nyilváníttassák___ Úgy látszik, Bécsben is egy kissé józanodtak . — adja Isten, akkor mi szívesen fogjuk bevallani : no most rajunk a sor!! ■ Egyébiránt a birodalmi tanács nem csekélyebb dolog vitatásába fogott, mint egy új „habeas corpus acta“ megállapításába. Csak aztán ez is ne essen rokonaira, az austriai codificálás többi szüleményeire ! de ha az eddigi vitát tekintjük, félünk, hogy e törvény is sokkal több paragraphusból fg állani, mint a személybiztosság egyedüli érdeke igényelné. Egyébiránt a részletes tárgyalás kezdetét egy esemény jellemzi, melyről megemlékezni érdemes. Klaudi az 1 és 2. §. közé a következő pont beigtatását indítványozta: „A frankfurti parlament alapjogaiból. Mindenki rendes bírája elé állítandó, rendkívüli törvényszolgáltatásnak nincs helye." Az indítvány élénken pártoltatik. Az elnök azt indítványozza, hogy az a bizottmányhoz utasíttassék, Demel azonban (ki a frankfurti parlamentben tollvivő volt) ellene nyilatkozik és óhajtja, hogy az azonnal fogadtassék el, miután a discussio fölösleges. Az elnök szavazatra bocsátja. A lengyelek, csehek, 4 ruthén, a baloldal fele Demelt pártolják ellene, tehát a bizottmányhoz utasítás mellett, a közép, 10 ruthén és a baloldal másik fele nyilatkozik. Az elnök kijelenti tehát, hogy 79 szó a bizottmányhozi utasítást akarja, 77 pedig Klaudi indítványának azonnali elfogadását; ő azonban, miután a szavazatszámítás ellen kétely emeltetett, név szerinti szavazást fog eszközölni, és egyelőre az ülést tíz percre elhalasztja; e tíz perc csodálatos átalakulást idézett elő. Demel mellett most már csak 74- en, ellene 93 an szavaznak. Ez utóbbiak közt Giskra, Mithlfeld, Kuranda, Brinz, Skene, Demel mellett a régi frankfurtiakból csupán Reh és Grosz. — Ily szabadelműek vagyunk mi ! Ez ügy által tett hatás, különösen a nemzeti pártra, könnyen megítélhető az „Ost u. West" megjegyzéseiből , midőn e:„senkit sem szabad rendes biráitól elvonni; kivételes bíróságoknak nincs helye", újólag szavazásra került, a liberálisok egy része a buffetbe menekült; Muhsfeld, Kuranda, Giskra s híveik ellene szavaztak; — a halasztás (a bizottmányhoz utasítás) TARCZA kísérletek a magyar helynév nyomo is mezejét. Irta Hőke Lajos. VIII. Összetett helynevek. Miután Magyarország ősi s beköltözött népeit és az ezeket jelző helyneveket röviden elmondtuk, áttérünk az összetett helynevekre, melyek egyike a birtokost, másik a birtokot, vagy egyike a tárgyat, másika a minőséget, vagy végre a főszót különböző helyviszonyokban jelzi. A főszótól származó egyes helyneveket is érdekelvén. ^ Ág. Nagy ág-folyam és falu. Okorág. Aranyág. Árok. Árok-fő, tő, szállás. Ára (Árok) patak. Nyomárk,Folyvárk, Homárk (Hmárka). Árkos, Malomárkft* Aszó. Megy- Farkas- Hosszúaszó. Aszófő, Aszód, Aszaló. — Az aszik ige részesülőjéből az állapotjegyző nem mindegyik szóra illik. Szláv tudósok a dontöri Aszow várossal tán csak nem fogják e szót rokonságba hozni. A szó végén helynevek: Jászó, Szikszó, Szárszó, Nyárszó, Berekszó, Szilakszó, Szalakszó, valamint ezek: Barkaszó, Karaszó, Kavaszó, Szarvaszó, Dem mind magyar eredetűek. Berek. Leska szerint: Bereg, Sümeg, Haraszt: szláv szók, erdőt jelentenek. Haraszti, Podraszti- Pótharasztja Nagy-Körös birtoka, erdőalja, mert ez erdőség hajdan Lenyúlt Harasztitól Peregig, Pestben. Bor, Sárom, Tomberek, Berekalja, Berekszi, Szászberek, Berekszász, Beski, Dionyebeski. Egyház, Ágos,Derék, Domb, Fél, Fejér,Nyár, Nyír, Német, Kerek, Szolga, Veresegyház, Egyház- Egyházasfalu, Fejértemplom, Egyházfa, — Sár, Szeg, Kövesegyház, Fa. Uy végű összetett helynevek leginkább a dunántúli megyékben, különösen a Csallóközben, aztán Somogy s Baranya úgynevezett Zseliz-vidékén s a Mecsekháton, de még is legtöbb Vas és Zala megyék Göcsej vidékein találtatnak. Legtöbbnyire a birtokos nevek után áll, összevonva ebből: java, Aba, Apát, Bács, Buda, Bán, Boldogasszony, Bors, Becse Büdös Bodon, Bőszén, Bot, Balog, Bas-Bes, Cseren, Csenkéz, Csem, Cseke, Dénes-Fitye, Gógán, Gős, Gilván, Kozma Katád, Karácsod, Kamat, Kondor, Kálócz, Him- Hetes, Hernát, Megye, Tápián, Vados, Uzsikfa stb. Falu,falva. Ily végű helynevek leginkább a kárpátvidéki megyékben és Erdélyben, különösen a székely földön találtatnak; a Csallóközben is van néhány. A falut az első szó jelzi: Kis-, Nagy-, Uj-, Olasz , Orosz-, Jász-, Tej-, Baj-, Vámosfalu, a falvát ellenben rendesen a birtokos előzi. Liptóban : Gnoth-, Magyar , Demén-, Lndro , Liszk-, Izsipfalva. Túróciban : Bodó-, Diát, Deák-, Geczel-, Ivánka-, Vachotfalva. Nyitra-Nógrádban : Bacska , Román-, Szomor-, Kónya , Gelén-, Csont, Miké-, Vidfalva. Szepesben : Ábrahám-, Arnút, Batiz , Betlen-, Csépán , Gerlach , Farkas-, Jekel-, Janka-, Hun-, Létán-, Mecsedfalva. Sáros Zemplénben : Zseb-, Usz , Gombos-, Bartos-, Náta-, Hegedűfalva Abaúj-Gömörben : Bernit-, Lengyel-, Tenger, Abba-, Zidor-, Sánk , Rok-, Bugyik-, Oldalfalva. Beregben : Caplán, Sztán, Kustyán, Gerény, Runo, Leez, Szidor, Dunko, Ivaszko, Karács, Csetfalva. Többnyire rézben telepedőktől származott helynevek Máramarosban : Búd, Dal, Dragomir, Csornán, Barczán, Szer, Bart, Nán, Váncs, Kracs, Kics, Som, Fehér, Gyula, Talaborfalva. Szathmár Biharban: Balata, Barla, Sándor, Apácza, Mihály, Pap, Hagymádfalva. Az erdélyi falva végű helynevek száma a százat jóval haladja. Mutatóban, úgy hisszük, a föutebbiek is elegendők voltak. . . . t Fok, alacsony folyammellék, hol a viz kiönteni szokott: Dán, Sas, Siófok, Föktö, Fokoró. — Kés, balta fok természetesen nem ide való magyarázat-Fő, fej, néhányszor mint a folyam kezdete, a tó pedig mint annak vége fordul elő: Szaladj, Körösfő, Tapolczafö, Nyárádtő, Zsitvafő, Szilágytő, Sáxfő, Jósafö, Szuba, Ember, Árok, Aszófö, Pölöskefej, Tasnádfő, Havad, Egres, Vésztő, Cserfő, Lápafő, Hetyefej, Tófej, Kútfej, Csarmaffl. Földe: leginkább Vasban és Zalában jön elő: Zsidó, Karád, Koczka, Bocz, Bonczod, Csernya, Döme, Búzád, Égen, Kajád, Semjénfölde, Halom, hegy, domb, hágó, hát, part. Bán, Bába, Hí, Kő, Szeg, Szilhalom, Jákóhalma Halmi, Halmaj, Dűlök elnevezésében a halom gyakran szerepel. A hegy helyi neveivel néhol szeszélyesen járt el a nyelvszokás, róla nevezvén el a helyet, hol pedig hegy nincsen. Hegy, Pozson megyében a Feketeviznél, hol nincs hegy . Bánkhegyen sincs a Rábaközben. Hegykőn, a Fertőnél se hegy se kő. Fekete hegy Bácsban, Debreczen, Bács,*Torontál, Kun-Hegyes, Hegyesbor mind hegytelen, Bán, Mezőhegyes szintén. — Döbör, Erdő, Kőröshegy, ezeknél már van hegy, mint szintén Hegyesdnél, Hegymagas, Hegymag, Szárhegy. A domb is hanem ha egyes dűlök elnevezésénél keveset, Domb falunál Erdély mezőségén, újabban Dombegyháza, Dombiratosban jön elő. A mennyiben a domb eredetére rokon a latin doma, tumet, tumulus, innen a magyar töm és temet, valamint a német dómmal ; innen származhattak, minthogy valaha dómjuk — nagy templomuk — volt: Dömös és Dömsöd. A hágó, meredek hegyi kapaszkodó , tudtommal csak a Királyhágó és Moldva felől a Tatárhágóban fordul elő. Kicsinyítője: hágcsó, mindennapi használatú. A hát egész vidékek elnevezésénél használtatik . Szamos, Tisza, Erdő, Cser, Mecsekhát, Hátmeg, Hátszeg. Ellentéte mintegy a foknak. Apart és mart kevés helynévben szerepel. Vörösmart, Magasmart és Magaspart, Martfő. (Folyt. köv.) Napi újdonságok. — Bécsből táviratilag, a mai napról (nov. 21.) a következő híreket vesszük : A főispáni méltóság vezetésétől felmentetett Majthényi. — Kir. biztossá ki neveztettek : Doinay Péter Marmaros- és Salkovszky Hontmegye számira. — Mint szintén távirati úton értesülünk, gróf Mikó Imre excellentiájának állásátóli visszalépése ma (nov. 21-én) megvalósult.Csiaiko Felsége a bécsi, segélyre méltó szegények javára 2000 frtot ajándékozott. Ez összeg kiosztásával a bécsi cs. k. rendőrség bisatott meg. * Megjelent a „Gombostű" szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny mutatványszáma. Felelős szerkesztő : Rózsaági Antal; szerkesztőtársak : Szokoly Viktor és Thaly Kálmán. Alakja nyolczadrét, szimes borítékban. Megjelenik 1862 ik évi január 1-től kezdve betűnkint kétezer, szerdán és szombaton, divat- és arcképek a más rajzmellékletekkel. A mutatványszám életrevaló ügyességgel van összeállítva, — mi úgy hisszük, elég elismerés e sorok írójától, ki maga is egy divatlap élén buzgólkodik, hogy a kedves előfizetősök ne felejtsék. Lyrai költeményt Flórától, epigrammot Dobsától, irányczikkeket Batthyányi és Varéczi Júliától, elbeszélést Vadnaitól közöl; — ezenkívül van benne társaséleti csikk a szerkesztőtől, művészeti és szinházi kritika, divattudósítás, hírrovat, sakk feladvány, levelezés és szerkesztőségi távirda. Előfizetési ára egész évre 12, félévre 6 frt. — Divatlapjaink igaz, nagyon felszaporodtak már, azonban a fölöslegesség, relatív fogalom. Az eddig keletkezett szépirodalmi lapok előfizetőit sommázva, még mindig nem kerül ki oly nagy szám, hogy csak megközelíthetőleg is állíthatnék, miszerint már minden mivelt magyar hölgy el van látva lappal s mindegyik lerótta kötelességét hazai irodalmunk iránt. Ennélfogva az új lap is bőven tartozhat még közöttük. S azután a verseny varázskulcsa előtt meg kell nyílni a sorompóknak, bármily tömve legyen is már a pályatér , a mi életrevaló, ki fogja magának küzdeni az érdemlett helyet. Szépeink a pályabirák. Az új versenytárs már készen hozza magával a rózsát ,a gombostűt, tőle függ, kiérdemelni, hogy mellére tűzzék a győzelmi jelt. * Berecz Károly „Pesti Futár" czímű helyi érdekű napilapra kapott engedélyt. * A „Grenabote“ czimű temesvári lap , mely helytartói rendeletből három hóra fölfüggesztetett, jövő évre febr. 17 -én fog újra megjelenni. * Új épitkezések. A pesti pályafőnél a szolnoki vonal számára egy új indóház emelkedik. Akik a tervet látták, azt igen nagyszerűnek állítják. De és városában jövő tavaszszal reáliskolát építenek. E czélra már 10,000 ftot meghaladó összeg van aláírva. * A fővárosban egy, kivált szépeinkre igen félelmes baj kezd terjedni, t. i. himlő. A Rókus-kórházban jelenleg húszan feküsznek e betegségben. * A „P. N." úgy hallja, hogy Szegeden egy franczia társulat psztügyirt szándékozik felállítani. Jobban örülne azonban, ha a vállalkozók hazánkfiai lennének. A collega bizonyosan a magyar példaszótól tart, hogy majd se pénz se posztó. * Az „Alföld" jól értesült tudomás után közli, miszerint f. hó 20 -án a városháznál gyűlés leendett, melyre több polgár is meghivatott, s mely alkalommal az újonan kinevezett polgárnagy és városbiró is felesküszik. * A tiszai vaspálya új menetrendje megjelent. Az éji vonatok a téli idényre most is mint a mait évben, megszüntek Aradról deczember 1étől kezdve a vonat reggeli 9 óra 40 pereskor indul, a délután 5 óra 30 pereskor érkezik meg. * A postai közlekedés Ausztriában. Az „Austria" czimű folyóirat a levelek — márkaposta — hírlapok és személyek forgalmiról 1861 első felében igen érdekes adatokat állított össze. A mondott időszak alatt összesen 52,810,378 levél is állíttatott, számra 200.000 darab levéllel több mint a mait félévben. A hírlapi forgalom Ausztriába bejött külföldi lapoknál öszvesen 24,814, belföldi lapoknál 241,111 pild , mlyek 6273 vállalatot s öszvesen , 119,645 előfizetőt képviselnek. Az összehasonlításból kiderül, hogy a belföldi lapoknak külföldre szállítása a múlt évi első félévhez képest 37,310 elszaporodott, míg a külföldi lapok bejövetele 3319 el csökkent. A helybeli előfizetések 1861 első felében gyarapodtak : Bécsben 7073, Prágában 4105 és Pesten 1039 példánynyal;— kereskedtek : a brüini postakerületben 4957, Trientben 11,261, Temesvárit 936 példánynyal. Az Ausztriába járatott külföldi lapok közül csupán Pesten mutatkozik 1475 példány kereskedés,— egyebütt a különbség a múlt évihez képest nem jelentékeny. * Molique Bernard, a hires hegedű-művész, ki 48 előtt nemzeti színpadunkon is többször nagy tetszés közt játszott, f. hó 11-n Stuttgartban 58 éves korában meghalt. Péntek, november 22. csak ürügy. Mit szóljünk, — u. m. „Ost n. West", ezen ulakról, e liberálistikról, kik az inquisitiót óhajtanák saját érdekükben föntartani? Ma lehullott áldások , kinek szeme van, lássa. Klandi úr érdeme, hogy a vadat kiugrultotta a bokorból! stb. Lapszemle. A „Vaterland" legutóbbi számának vezérczikke így hangzik: „Azon rendkívüli rendszabályoknak,melyek Magyarországban alkalmaztattak, végczélját tökéletesen félreismernek, ha nem kapcsolnánk egybe azon szándékkal, hogy a közvéleménynek időt engedjenek, miszerint megjózanodva, önmagát rendbe igazítsa s azon nyugalmat elnyerje, mely nélkül a tetemesen összekuszált csomó megoldását alig lehet elképzelni. Magyarországban némely helyen a magábatérést feltétlenül megtagadják. Éppoly keserűség, mint buzgalommal mondják el mindazon jogtalanságot, mely miatt panaszkodnak; mindazon balfogásokat, melyeket az ellen táborában látnak. Azon sok akadályhoz, melyek a létező különbségek kiegyenlítését gátolják, éppen azon kitartás is számítható, melylyel a szálkát az ellen szemében feltalálni vélik, s a saját nézetek és követelmények jogosultságát az által hiszik a legfényesebben kitüntethetni, ha minél kirívóbb színekkel az ellen tévedéseit festik. Azonban a rövidlátás taktikája megerősít ugyan a nemlegességben , kizárja azonban az előítélet nélküli megfontolást és így minden megegyezést is, melyet az előbbinek meg kell előznie. Sokan azon férfiak közül, kik a lefolyt évben a magyarországi közvéleményre nagy befolyásnak voltak, 1860-iki oct. 20-dikán nem birták már a nézetek azon tisztaságát, melyet az átalános helyzet méltánylása, különösen azonban az octoberi engedmények jelentősége és hordereje igényelt. Álláspontjait nem volt többé hibátlan; minden következtetésük tehát, melyeket erre építettek, nélkülözé a megbízható alapot. Ez állítás igen komoly. Alapos bizonyító okok, nélkül nem szabad azért kimondanunk. Bírjuk is ezeket és pedig azon férfin szavaiban, kinek nevét egész Magyarországban igazi tisztelettel emlegetik. A beszéd, melyet sajáth ang. 24-kén a felsőházban Pesten tartott, e magas államférfiú nagy szelleme, tiszta hazafisága, s igazi polgárbátorságának uj, fényes bizonyítékát adta; ki a nagy és messze elterjedt igazgatottság pillanatában ennek nem csak nem hódolt, hanem azon erővel is bírt, hogy a pillanat szenvedélyei fölé fölemelkedvén, biztos és nyugodtekintettel nézzen a jövőbe és sürgetés követelményeire. E beszéd növelte számos tisztelői csodálatát, de a dolgok menetére nem lehetett befolyással; a legbeszélőbb bizonyíték, hogy Majláth helyesen fogta fel és jellemezte a helyzetet és titkosabb indokait. Ha valaha, úgy most van itt a pillanat, melyben azon alapelveket és nézeteket, melyeket Majláth ama beszédében kifejtett, Magyarorszáágon szenvedéllyesen és előítélet nélküli vizsgálat alá kell venni. Minél szélesebb körben és minél nagyobb szorgalommal történik ez, annál nagyobb a kezesség is, hogy a pillanat akadályai nem képeznek zátonyt, melyen a közjó megtörik, hanem csak szorost, mely a kibékítő vizsgálatok széles és egyenes kiszdterére vezet. E vizsgálat azonban csak akkor kecsegtet eredménynyel, ha előzményül a puszta valóságban azon hangulatot tekintjük, melyben az 1860. oct. 20-ka a kedélyeket Magyarországban meglepte. Majláth