Sürgöny, 1862. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1862-04-20 / 92. szám

92. szám — 1862. Vasárnap április 20 Második évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Bará­tok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7 . sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidékén bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Előfizetési fölhívás 2-dik V4 évi ápril-juniusi folyamára. Előfizetési ár: Vidékre postán küldve : évnegyedre 4 ft. Helyben házhoz hordva „ 4 „ A „Sürgöny11 kiadó­ hivatala. „SÜRGÖNY“ HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi april 10-ről kelt legfelsőbb határozatával Vranyczany Antal fő­­consulsági kanczellárt tiszteletbeli udvari titkárrá a horvát-tótországi udvari kanczelláriánál legkegyelme­sebben kinevezni méltóztatott. Banhofer István, hontmegyei lonthói evang. lelkész vezetéknevének „B­ánh­e­gyi“ re kért átvál­toztatása legkegyelmesebben megengedtetett. Államkötelezvén­yek kisorsolása. 1. A krakó-felsősziléziai vasút-kötelezvények be­váltásából eredt államkötelezvényeknek ápril 16-kán történt tizenkettedik, é­s ezen vasúti elsőbbségi rész­vényeknek arra következett tizenharmadik kisorsolása alkalmával a következő két jegyzékben, számtani so­rozatban foglalt értékp­apírok sorsoltattak ki. 2. A kisorsolt kötelezvények kifizetése az eredeti kötelezvények, az ezekhez tartozó vételjegyek és ka­matszelvények átadása mellett, névérték szerint, po­rosz tallérokban, Hermann E. boroszlói pénzváltó­ház­nál f. é. julius l-sején megtörténni. 3. A krakó-felsősziléziai vasút kisorsolt elsőbb­ségi részvényei f. é. julius l-sején az országos főpénz­tárnál Krakóban és pedig hasonlólag névérték szerint, porosz tallérokban készpénzben fizettetnek vissza, az eredeti kötelezvények s a még le nem járt kamatszel­vények átadása mellett. 4. Az eljárásra vonatkozólag oly esetekben, me­lyekben a kisorsolt kötelezvények, elsőbbségi részvé­nyek, a még le nem járt kamatszelvények vagy vétel­jegyek nem mutattatnak elő, az 1851. évi ápril. 15-kén történt kisorsolás iránt közlött hirdetés idevonatkozó határozataira történik hivatkozás. 5. A krakó-felsősziléziai vasút-kötelezvények ka­matai a lejárat napján Hermann E. pénzváltóháznál Boroszlóban, ezen vasút elsőbbségi részvényeinek ka­matai pedig Krakóban, az országos főpénztárnál fog­nak az illető szelvények előleges liquidatiója s előmu­­tatása mellett, névérték szerint, porosz tallérokban ki­fizettetni. A krakó felső-sziléziai vasút kötelezvényeknek 1862. ápril 16-dikán történt tizenkettedik húzása al­kalmával kisorsolt s számtanilag rendezett 135. szám jegyzéke. Kötelezvény­számok : 80,149,162,380,431, 534, 548, 676, 684, 771, 792, 1133,1460,1779, 1884, 2010, 2286, 2478, 2635, 2878, 2979, 2996, 3041,3189, 3288, 3438, 3477, 3797, 3870, 3885, 4043,4066, 4071,4189, 4218, 4240, 4249, 4480, 4872, 5224,5272, 5354, 5406, 5537, 5640, 5830, 5842, 5880, 5888, 6444,6594, 6683, 6866, 7086, 7135, 7214, 7285, 7371, 7438,7669, 7675, 7790, 7889, 7963, 8017, 8111, 8241, 8267,8283,8580, 8677, 8898,8968, 9714, 9723, 9788,9889,10100, 10105 10475, 10540, 10929, 10962, 11118, 11198, 11337, 11403, 11456, 11490, 11626, 11838, 12083, 12295, 12489, 12513, 12577, 12614, 12757, 12888, 12924, 13039, 13136, 13141, 13305, 13448, 13576, 13621, 14175, 14260, 14402, 14984, 15046, 15053, 15242, 15429, 15436, 15492, 16002, 16052, 16120, 16124, 16204, 16243, 16327, 16390, 16517, 16663, 16818, 16952, 17238, 17272, 17378, 17760, 17849, 17927. A krakó felső-sziléziai vasút elsőbbségi részvé­nyeinek 1862 ápril 16-dikán történt tizenharmadik húzása alkalmával kisorsolt és számtanilag rendezett 24 szám­jegyzéke. Elsőbbségi részvény­számok: 177 246 271 356 420 536 1092 121­ 1231 1270 1328 1439 2333 2481 2510 2704 2737 2832 2834 3054 3158 3248 3299 3575. Azon krakó-felsősziléziai vasut-kötelezvények és elsőbbségi részvények kimutatása, melyek eddig a visszafizetésre elő nem mutattattak . A. Kötelezvények: 2775, 3791, 4207, 8725, 15919 sz. — Kisorsol­­tattak 1861. april 16-án. B. Elsőbbségi részvény. 1427. sz. Kisorsoltatott 1861. april 16-án. Az államadósságok cs. k. igazgatóságától. Ullin­s UTALÁS KÉSZ. T­á­j­é k o z á s. Nem vagyunk azon kellemes helyzetben, hogy olva­sóinkat a húsvéti ünnepekre akár vörös, akár masszinti politikai tojással megörvendeztethessük. A természet­ben nincs ugyan nyugvás; a gondviselés úgy intézte, hogy a termés processusa pillanatra se akadjon meg, mint a kihalásban nincs szünet; — de a fejlődés leg­gyakoribb momentumai oly lassúk, hogy alig észreve­hetők. Ilyformán vagyunk most a kül- és belpoliti­kában. A birodalmi tanács egy jelentékeny életjelével találkozunk mégis a mai bécsi lapokban, mely okvet­len termékenyítő hatályt gyakoroland azon téren, a­melyen nyilatkozik, t. i. az állampénzügyin. E neveze­tes tény a birod. tanács pénzügybizottmányi jelentésé­nek azon helye, mely a magyar kir. udvari kanczellá­­riának alább olvasható 1862 évi költségvetésére vo­natkozik. A „Botschafter“ harmadik czikkét is világba bo­­csátá a magyar kérdésről. Ebben kivánja a valódi panacaeát, a megoldásnak ha nem teljes módját, leg­alább útját adni. Bevezeti pedig azt egy történeti hát­­ratekintéssel, s úgy találja, hogy Magyarországot Austriához eredetileg nem annyira örökösödési szerző­dés vagy szabad választás, hanem kényszerűség kötötte. Semmi más, csupán Szoleiman szemöldökeinek fe­nyegető volta, melytől akkor egész nyugat reszke­tett, kényteté a magyarokat Austria oltalma alá. Most is természetes világtörténeti ösztön az, úgy­mond, mely a népeket egyesülésre készteti, s ezért azt hiszi a „Botschafter“, hogy ha a ma­gyaroknak azt mondják, hogy azon régi alkot­mány, melyre kétségtelen jogotok van, használhatlanná lett, a képviseleti rendszer pedig nem engedi meg a különállást; ha az austriai kormány részéről az ultra posse nemo tenetur világosan kimutattatik, akkor a magyarok annyi engedményt kívánhatnak csak, a­mennyi a birodalmi egység legfőbb elveit nem érin­ti. Ezen engedmények azonban igen messze mehet­nek, a­nélkül, hogy a birodalmi egység lényegét fe­nyegetnék ; igy­z, a magyar országgyűlés tárgyalá­saiból nem kellene mindazt kizárni, a­mi széles értelem­ben birodalmi ügy, hanem csak azokat, melyeknek az országgyűlésen tárgyaltatása gyakorlati okokból meg nem engedhető, és a mi szoros értelemben vett biro­dalmi ügy, mint p. a császárság viszonyai a külföldhez, általános jellemű törvények stb.; továbbá meg lehetne a magyaroknak jelen választási módjukat hagyni, míg azt maga a magyar országgyűlés el nem törli; továbbá a magyaroknak időközönként kilátásba helyzett tárgya­lási készsége a közös ügyekben nem elvetendő mód, mert hisz az, nem sértvén Magyarország nemzeti sza­badságát, a birodalmi egységet mégis reális úgy, mint formai tekintetben fentartja. Ezen engedményeket su­­gallá az autonomista jóakarata. Azonban jól vagy roszul okoskodik e a német auto­nomista, az mindegy ; jámbor ember szándékát boldog Isten birja! „Botschafter“ denkt, „Donau Ztg“ denkt. A „D. Ztg.“ pedig Jupiter tonans módjára kimondja, hogy se 47 se 48. A Verwirkung nem elmélet, hanem tény! — vivat! Azt kérdi-e a „D. Ztg“ az autonomistától: „meg­­fontolta-e, hogy akkor, ha a 47-ki alkotmány elismer­tetik mint jogos, nagyon nehezen bizonyítható be a 48-ki törvények érvénytelensége?“ Ily vallomás a „D. Ztg“-tól nagy önfeledés. Hanem segít ő magán , mert ha ez baj, abból egyszerűn menekülhetni; t. i. nem kell elismerni a 47 ki alkotmányt sem. De nem is lehet, u. m. e lap, mert a magyar országgyű­lés­­seli egyezkedés szüksége állna be ; ez pedig czél­­talan experimentumok tengerére vinne ki a február 26-kának révéből, hol az állam most oly biztosan nyugszik. A külügyeket illetőleg figyelmeztettünk tegnap, hogy a görög fölkelés ügyét veszélyessé főleg az te­hetné, ha valamely oldalról egy új trónjelöltség állít­tatnék föl. Most az „A. A. Z.“ azon hírrel lep meg, hogy alattomban ily trónjelöltség felállítása csakugyan tervben van, még pedig franczia részről. Egyelőre a franczia diplomatia csak tapogatódzik, s míg azon elvet állítja föl, hogy a bajor dynastia mindenesetre már túlélte magát, addig egyrészt Poroszországnak Leuch­tenberg hg trón­jelöltségének felállítását javasolja, másrészt I. Cowleynak azt sugalja, hogy Alfred hy­­nek kilátása lehetne ama trónra, ha Anglia a róniai szigeteknek Görögországhoz csatolásába beleegyeznék. Anglia azonban nem csak ezen föltevést utasította TARCZA Lacordaire atya, Montalemfiors-től. (A Journa­­len Picats ' Után.) Mély megindulással, s megvalljuk, habár pirulnunk kellene is miatta, némi meglepetéssel olvastuk a föntebbi munkát. Lacordaire csak igen hiányosan volt előttünk is­meretes , — inkább csupán ékesszólásának hire jutott el hozzánk, mint maga ékesszólása, — s a franczia aka­démiában tartott jeles beszéde daczára, — örömest úgy képzeltük őt, mint egy emelkedettségében mér­sékletlen szellemet, — mely az egyház járma alatt némi nemes korlátlanságot tartott meg, — mint az em­beri tevékenység különböző térein egyformán kifejtett volna. Ellenkezőleg ezen ékesen s föltűnő alaposság­gal irt munkában egy inkább értelmes, mint merész szellemet, inkább mérsékleti, mint vállalkozó lelket, — szilárd, de nyugott jellemet, — s következetes józan értelmet láttunk. Még ékesszólásában is van valami oly classicitás, s oly mérséklet, mi bámulatra indit bennünket, — az távolabb áll a paradoxontól, mint bármely más szónoké , — az a józan értelemben, vagy igazán szólva a közhelyben éri el diadalát; — ez utób­bi uj gyanánt tűnvén föl a nyelv szépsége, a gondolat nemessége, s különösen annak közlékeny fölindulása által, ki minden örököslés nélkül ily hangokat von ki szivéből. Továbbá nem láthattuk közönyösen újra föl­tűnni ezen lelkesült munkában ama viharos, de ter­mékeny kort, melyben Lacordaire atya élt, — ama nemes harczokat, melyeken ő keresztülment, — saját szép kifejezése szerint, — „a keresztény szabadságot szolgálván, a közszabadság zászlói alatt“, — ama na­pig, melyen szavának el kelle némulnia, csakhamar annyi más ékesszóló szózatok elnémulása után; — mind végig hű maradván meggyőződései­, jelleme­, s magaviseletéhez; tiszta lévén minden apostosiától, a szabadság irányábani­­­inden hálátlanságtól, sőt még minden csüggetegségtől is, — buskomolysággal szilárd lévén Isten, s jogosságbani bizalmában. Tanuló, ügyvéd, hitetlen vagy inkább deista lé­tére, minő volt akkor az egész fiatalság, — miként ra­gadtatott a kereszténység, a kath. egyház, sőt a pap­ság felé? miként lett rögtön s oly kitartó elszántság­gal papnövendékké, pappá, s zárdai alamizsnássá ? Semmi élet untság, semmi szív­be nem veté­tt ezen zor­don útra; ha ugyan igaz, a mint ő gyakran ismétlé, — hogy mielőtt Istent szerette volna, —• „a dicsőséget szerette, s egyebet semmit.“ — Továbbá ő semmiféle könyvnek és senkinek sem tulajdonitá ezen rögtöni megtérés dicsőségét. Rögtön érzé a hit szükségét s megszűnt kétkedni, — s nemes szive minden erőfeszí­tés nélkül tért át a hit birtokáról az annak terjesztése iránti szenvedélyre. Azonban a restauratió mindenütt szabadelvűket állított elő, még az egyházban is; — a szabad intézmények mindenütt elterjeszték befolyásu­kat ; — s ha azok szerencsétlenségre a korona által kétségbevonattak, s néha fenyegettettek, — ezen tehe­tetlen ellenségeskedés nem annyira elcsüggesztő, mint inkább fölizgatá a korszellemet. E szerint Lacordaire keresztény s szabadelvű volt. Ő nem csak követé az 1830-as mozgalmat, hanem abból az egyház teljes sza­badságát is akarta következtetni, é s a papságot arra serkenté, hogy saját függetlenségét szilárdul megálla­pítsa, a közszabadságok oltalma alatt.­­ mint Lame­­nais abbé — legálisan el akarta fogadtatni az egyházzal a közjog rendszerét, józanul el akarta fogadtatni az ál­lammal az egyház szabadságát, egyedül a repressiv törvények ellenőrsége alatt, s végre az egyház s állam közt szétszakítani a fizetés szoros kötelékét, a­mely örökös ürügye, vagy igazabban szólva elegendő oka az egyik alávetettségének, s a másik igényeinek. Di-----i 1 - ‘ ,1 •----*- ' *----— *—- —e buni ékesszólással támogatá, — mely az ügy fenségé­től s az iró hitétől hasonlíthatlan emelkedettséget köl­csönzött. Megítélhetjük ezt az ama temetés-megtaga­dásra vonatkozó czikkből, mely Aubu­son-ban történt, s mely a templomnak a megyei al­főnök általi megsér­­tetését voná maga után. Soha nem bélyegeztetett meg nemesebben azon gyűlöletes igény, miszerint a halott számára az egyháztól oly imák csikartassanak ki, mi­ket az az élőnek hiában ajánlott föl, sohasem jelölte­tett ki szilárdabb kézzel s bátrabb szívvel a franczia papoknak az ily bántalmak kikerülésének valódi s egyetlen eszköze : „Önöknek egyik testvére megtagadó egy önök társulata körén kivü­l meghalt egyéntől a keresztények búcsú-imáit. Önök testvére ezt jól téve ; ő úgy viselte magát mint szabad ember, mint az Úr papja, ki el van tökélve ajkait tisztán őrizni meg szolgai áldásoktól. Jaj annak, ki lelkiismerete ellenére ad áldást, ki Isten­ről megvásárolható szívvel szól! jaj ama papnak, ki hazugságokat suttog a koporsó szélén ! ki az élőktőli fé­lelemből és silány pénzért vezeti a lelkeket Isten Íté­lete elé ! Önök testvére helyesen cselekedett: vájjon az emberi nem sirásói vagyunk-e mi? Vájjon szerződésre léptünk e mi avval, hogy holttetemeinek hízelegjünk ; szerencsétlenebbek lévén az udvaronczoknál, kiknek a fejedelem halála visszaadja azon jogot, miszerint azzal úgy bánhassanak, a mint élte megérdemlő ? Önök test­vére helyesen cselekedett; azonban egy proconsul ár­nya azt hivé, hogy ily nagy függetlenség nem illik egy oly csekély polgárhoz, mint egy kath. pap. Az megpa­rancsoló, hogy a holttest fölmutattassék az oltár előtt, habár erőszakosan kellene is azt odavinni, s habár föl kellene is törni ama menhely ajtaját, ahol nyugszik, a hon törvényeinek oltalma alatt, minden ember, s a fran­­cziák legnagyobb számának Istene. (Folyt. köv.) Napi újdonságok. * Batizfalvy István tanár úr azon üdvös indít­ványt téve, hogy a protestáns lelkészek életét elhalásuk esetében szomorú sorsra jutandó özvegyük, s árváik ré­szére­­ a magyar biztosító társaságnál az illető községek biztosítanák, úgy azonban, hogy a lelkészek e biztosítási összeget fizetéseikből évenkint történendő részletes levo­nások által községeiknek visszafizetnék. * A „Wand.“ szerint Tompéry és Bauszner az „Ung. Nachrichten“ szerkesztője hadi törvényszék elé állíttattak. * A „Kritikai lapok“ — melyek kritikánk terén sok alapos szó mellett azon ritka tüneményt is kép­viselik irodalmunkban, hogy borúra derűre nem igyekez­­nek mindig lekötelezőt mondani —, 4-ik számában követ­kező monographiával mulattatja olvasóit : Lapunk előraj­­zát ezer példányban­­küldtük szét, s kaptunk — 25 elő­fizetőt. Kiadtuk az 1. számot, — a lapok hidegen fogad­ták, s erre jött 60 előfizető. Kiadtuk a 2 ik számot, a la­pok hallgatással mellőzték, s jött a 100 előfizető. A 3-ik számot kétszer hirdettük a „Pesti Napló“-ban, erre nem kaptunk egy előfizetőt sem. Egy vidéki lap minden egyes számunkról igen dicsérőleg nyilatkozott, s arról a vidék­ről nem jött egy új előfizető sem. Mindebből azt az örven­detes tapasztalást meríti, hogy a hirlapi kürtölés, humbug és reelam mindenható ideje lejárt. A Treichlinger műkereskedésében „Bács­kai csárdás“ czímű zenemű jelent meg. Átírta S­z­ö- r­ö­s­y J., játszák a Patikánus testvérek. Ára 60 kr. e­.. il­s­z­töszre azt). „Nagy Károly a néhai Batthyány Kázmér gróf-féle bicskei uradalomban felállított csillagdáját, összes műsze­reivel együtt, 1856. jul. 29-én kiállított okmányával a magyar királynak ajánlotta fel, legfelsőbb rendelkezésül magyar intézetekre. Az államministérium azonban — mi­szerint — ezen szép ajánlatot egészen elhallgatva, azon okból javasolta az érintett műeszközöket a bécsi műegye­temnek adatni, mert Magyarországon nincsen oly ember, ki azokhoz értene, — sőt híres Bécs városában is csak egy ily comparator létez a műegye­temnél , hanem az épület a magyaroknak maradhat (ter­mészetesen, mert ezt bajos lett volna felczipelni). Utóbb ezt a magyar kir. udvari kanczellária megtudván, sietett ki­mutatni, hogy Magyarországon is értenek ily eszközökhez, és felvilágosítá az Uralkodót, hogy az érintett műszertár nem épen Batthyány féle csődtömeg maradék, hanem ma­gyar tanintézetek gazdagításául a magyar király legfel­sőbb rendelkezésére szánt hazafias ajánlat, s így jön aztán visszaviva s ismét a hazáé Nagy Károly becses csillagá­szati műszergyűjteménye.“ *A cs. k. szabadalmazott austriai vaspálya-társaság i. é. május 1-től kezdve, kap­csolatban a Ferdinánd császár éjszaki pályával, a délke­leti vonalon Bécs és Baziás közt már létező gyorsvona­tokon kívül, csatlakozva ezekhez, az éjszaki vonalon is Bécs, illetőleg Brünn és Bodenbach közt személyi gyors­vonatok közlekedését lépteti életbe, melyek a külföldi pá­lyák gyorsvonataival összeköttetésben állanak. Ezen gyors­vonatok elindulása Bécsből déli 1 óra 30 perez, megérke­zése Prágában 10 óra 13 perez estve, s Bodenbachban 1 óra 18 perc­ éjjel. A többi személyvonatok menetrende az éjszaki, valamint a délkeleti vonalon, a fennebbi naptól kezdve változásokat szenved. Az állomásokon és nyilvá­nos helyeken kifüggesztett vasúti menetrendek az összes állomásokon, érkezés és indulás idejét pontosan kijelölik. * Az „Alföld“ örömmel jelenti, hogy a Csernovics­­féle mácsai birtok magyar kezekben marad. A törzsökös Blaskovics család fogja azt megvásárolni. * A városi színpad mozgékony igazgatója szin­tén siet fölhasználni Sardou népszerűségét és dicsőségét. Közelebb Delia Regina k. a. vendégszereplésével a jeles franczia írónak „P­i­c­c o­­­i n­o“ ez­ új vígjátéka fog adatni. * A volt füvészkertben tegnap egy boneztani nagy múzeum nyílt meg, pénteken hölgyek, más napokon reggel­től estig férfiak számára. A gazdag gyűjtemény mint mond­ják, megtekintésre méltó. A bemeneti árakat falragaszok hirdetik. * Tudnivaló a budai rudas-fürdőről. A budai rudas-fürdő a szent Gellért hegy aljában a Duna mellett fekszik, sz. kir. Buda főváros tulajdona. — Ezen fürdőt még a rómaiak építették és használták, mit az itt létező nagyszerű közfürdő épitési módja is tanusit. — A török uralom alatt Mustafa pasa 1556 ik évben ezen fürdőt egészen újból kijavíttatta s a törökök kiűzetése után Lipót császár sz. kir. Buda fővárosának ajándékozta. Ezen fürdőt ellátó viz­e ezen buzog fel a szent Gellért hegy meredek szikláiból;­­— vize tiszta, színtelen, hév­mérséklete 38° 1. aránysúlya 1.007 — az eredeti forrá­sok felhívásra mindenki által megtekinthetők. Legutóbb I. Molnár János jeles és szorgalmas vegyész ur vizs­gálta meg természet- és vegytani tekintetben a rudas-fürdő ásványvizét. Ezen fürdőnek legfőbb előnye abban fekszik, miszerint nem szivattyúztatik és vezettetik gépezet által, hanem egyenesen az eredeti forrásokból folyik a fürdőkbe ásványos vize, s ugyanazért nem veszti szállékony alkat­részeit s a betegségekben leggyorsabban s leggyökeresebben is használ. Két gyógyudvara van, nagyobb és kisebb s a fi!”f/íMtra‘'éá* ffíSi Kje« sétány..Léteiig le^.szfiKh.'\UAWrvjot ruhák, valamint a bútorozott szobák ára igen mérsékelt; — a köpülözés a legügyesebb köpületök által történik orvosi felügyelet alatt. A közlekedés Pestről az erzsébet­ién Marokkói ház előtt állomásozó kényelmes társasko­csik s a Dunán biztos csónakok által olcsón eszközöltetik. — 10 perczre a háromszori trombitálás után indulnak a társaskocsik Pestre. Őszi, téli és hűvös tavaszi időszak­ban a fürdeni kívánók számára reggeltől estig több fürdő­szobák fü­ttetnek, kényelmes fürödhetés végett.­­ A gyógy­forrásból az ivó­viz tiszta poharakban szolgáltatik. A für­­dőházban létező vendéglős által étkek, borok, sör és kávé­házi­ italok a lehető legjutányosabb áron gyorsan szolgál­tatnak. A felügyelőségnél megrendelésre magán házakba is küldetik kocsin puttonokban valódi forrás víz fürdéshez.­­ A leghíresebb orvosok tapasztalatai szerint ezen fürdő ásványos gyógyvize legsikeresebben használtatik : 1) Az emésztési szervek, névszerint gyomor és bélcsatorna huru­­tos bántalmaiban, úgyszintén a túlságos savképződés kö­vetkeztében előállott gyomor-égésben. — 2) Hód és ivar­szerek különféle bajaiban, — fehér folyásban, lápkorban, — sövény 63 hadkőkorban. — 3) A májlép dugulásai s keményedéseiben, alhasi pangásokban, aranyér és rosztkór­­ban. 4) Számos bőrkistegekben, különösen rögzött feké­lyek és tályogok ellen. — 5) A görvély s angol kórnak különféle formáiban. — 6) A csur és köszvényben, külö­nösen az iszapnak a bántalmazott részekre alkalmazta­tása által. — 7) Ütések, zúzások, csont-törések, fiezomok következtében történt izzadmányok felszívódására ; végre : 8) A takaros izületi lábokban, s ezek által előidézett iz­­meredtségek és zsugorodásokban. A fürdő-közönség kényel­mére Grosz Lipót orvos, sebész tudor, szülész, volt erdő­­bényei fü­rdő-orvos ar e fürdő gyógyhasználata körül, úgy­szintén más kü­l és belbajokban is naponta reggeli 8 órától orvosi tanácsot adand. — Ezen ásványos gyógy­fürdő használatára a t. ez. közönséget meghívja az uj bérlő : Szekrényessy József. * A „Kolozsvári Közlöny“ szerkesz­tője Dózsa Dániel a kolozsvári cs. kir. rendőrfő­nökségtől írásbeli megintést kapott egy vezérczikk miatt, mely az emlitett hatóságnak a lap homlokán közlött intézvénye szerint, több oly tételt tartalmaz, mely a jelenleg e honban létező kormányforma irányában ellen­szenv előidézésére és szitására , valamint a csend és rend megzavarására van irányozva. Hasonló sors érte a Nagy- Szebenben megjelenő „Siebenbürger Bote“-t, is egy 71 -ik számában közlött czikkért, melynek iránya, mint a megintési rendelet mondja, félreismerhetetlenül az, hogy az erdélyi kormányhatóságot és annak közegeit nagyob­­bára valótlan állításokkal becsmérelje és ellenük izgasson. Mindkét lapra nézve ez az első írásbeli megintés. * Kanizsáról írják április 14-ről, hogy ott hideg zi­vatar volt, s reggelre hólepel födte el a földet, s még ugyan­az napon is sűrűen havazott, a­mi a gyümölcsfák világait elfogyasztá. Aradon hasonlólag tegnapelőtt reggel kelle­mes lágy idővel esni kezdett, de estére csipős hideg lett s téli ruhát kelle öltenü­nk. Éjszaka dér és fagy volt, a mi a gyümölcsfákban sok kárt tett. Mondják, hogy a ménesi hegyek felett ez alatt folytonos felhő lebegett, s ott nem lett volna fagy. A virágzó mindennemű növényt nagy csa­pás érte. * A párisi szépművészetek akadémiája H­a­­­e­vy he­lyébe négy választási fordulat után 19 szóval Beulé urat nevezte ki titkárául Berlioz Hektor ellenében, ki 14 szava­zatot kapott. A húsvéti szent ünnepek miatt lapunk közelebbi száma szerdán, f. hó 23-án jelenik meg.

Next