Sürgöny, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)
1862-07-15 / 161. szám
Második évi folyam. 161. szám — 1862. s> erkesstö-hivatal: Barátok-tere 7. 8* *. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Kedd, julius 15. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán ft kr ft kr ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Egészévre 16— Év .negyedre 4 — Félévre 8 — Félévre 8 — MHIVATALOS KÉSZ. Tájékozás. Már-már úgy tetszett, hogy Poroszország ezúttal csakugyan önálló magatartást fog követni s Oroszország után sem fogja egyhamar Olaszországot elismerni. Csalódtunk, Poroszország nyomban követé az orosz diplomatiát s a turini kormány a porosz elismerésről már hivatalosan értesíthette a parlamentet. Megelőzni nem mert a berlini kormány a szentpétervárit, de elmaradni sem akart vagy mert tőle. A Berlin rendesen jól értesült köreiben egyébiránt az „Ind.beige“ szerint már néhány nap óta nem kétkedtek az elismerés bekövetkezésében, csak hogy az aziránt folyó tárgyalásoknak egy kis lökésre volt szükségük s ezen lökést megadá az orosz elismerés Voltak ugyan egyes, a koronára befolyással biró férfiak, kik az elismerést még Oroszországé előtt tanácsolák; de ezek annyira nem bírtak keresztülhatni, hogy bizonyos, miszerint Oroszország nélkül a porosz elismerés még most sem következett volna be. Most e tény megvan, az éjszaki hatalmakra nézve Olaszország megszűnt földrajzi fogalom lenni. Mily föltételek alatt nyeri meg Olaszország ezen előnyt, még mindig nincs tudva. Nyíltan bevallva úgy áll a dolog, hogy Oroszország tett ugyan előlegesen föltételeket, azonban a tárgyalások e stádiumáról visszalépett, mihelyt franczia részről előterjesztetett, hogy Victor Emanuel kormánya azokba nem egyezhet, minthogy az olasz nemzet hangulata ezt meg nem engedi. Mi Poroszországot illeti, ez látva az orosz gyöngédséget, természetesen ebben sem maradhatott el egészen s megelégedett azzal, hogy reményeket fejezett ki , tanácsokat adott az olasz kormánynak. Nagy érdekű közlemény ma az angol kékkönyv a római megszállásról, mely közelebb a parlament elé terjesztetett. Ebből itt csak azon két dolgot jegyezzük föl, miszerint Anglia maga tett volt javaslatot a római kérdés ideiglenes megoldására nézve, mely abból állt, hogy Róma a Tibrisig engedtessék át az olasz őrségnek, a folyam túl a partján a francziák tovább is tartsák közvetlen oltalmuk alatt a szatyát; továbbá, miszerint az angol kormány a franczia külügyminiszernek ezen javaslat ellen úgy, mint az egész megoldás elleni folytonos ellenvetéseiből meggyőződött, hogy a mibliák kabinetének nem szándéka a római kérdésben a statuiqnot egyhamar megváltoztatni. Omer pasa egy nevezetes hadműveleti eredményről értesíté a porta bécsi követét. E szerint a Montenegróba éjszaka s délről benyomult két török seregnek egyesülése Osztrog álláspont elfoglalása folytán sikerült. Ezen nevezetes eseménynek kihatása aligha nem sokára egyéb pontokon is észre lesz vehető. Szerbiában tűrhetőbbekké lettek az állapotok. A török biztos, kiküldetését befejezettnek tekintvén 9-én akart Konstantinápolyba visszamenni, utasítást kapott, további rendeletig Belgrád várában maradni. Francziaországban a mexikói expeditióra igen nagy mérvben folynak az előkészülete ; egy madridi sürgöny állitá, hogy Mexikóban forradalom tört ki Juarez kormánya ellen s a nép új kormányt helyezett be; Párisban azonban ezt senki sem hívé, valamint hogy nem is érdemel semmi hitelt. Bécs, julius 13-ikán. L. Birodalmi tanácsosaink köreit még mindig azon kérdés foglalkoztatja leginkább, hogy mitevők legyenek az 1863 diki költségvetéssel? A kormány annak a birod. tanács elé terjesztését elhatározta, s kétség sincs, hogy azt Plener úr a legközelebbi ülések egyikében az alsóháznak asztalára leteendi. De sokkal kevésbé vannak a követ urak magukkal a teendők iránt tisztában. A lankadtságnak jelei napról napra szaporodnak, s már majdnem komikus hatást tesz, ha az ember észreveszi, hogy Hein úr az ülés folyama alatt miként tart számot a jövőkről s kimenőkről, mily pásztori figyelemmel olvasgatja minduntalan „Die Häupter seiner Lieben,“ miként jelenti ki ugyanazon ülésben ismételve: „a magas ház végzésképes számmal van,“ — vagy: „meg kell jegyeznem, hogy a tegnapi szavazás alkalmával a ház végzésképes volt.“ A magas ház nyilván oly állapotban van, mint a légvonatban égő gyertya, melynek eloltatása perczről percre váratik és ennek tapasztalása annál fájóbb benyomást tehet centralista barátainkra, minthogy a gyülekezetnek azon része, mely a budgetet tárgyalja, tisztán centralista, s minden ellenzéki salaktól ment. Hogy ezen helyzet a birodalmi tanács morális tekintélyét épen nem emelheti, természetes, s így igenis megfogható, hogy épen a centralisták kivágnak leginkább e helyzetből szabadulni. Hozzájárul ehez egy más körülmény is. A baloldalnak szabadelvűbb töredéke, ugyanis a grosz-österreicherek és a német autonomisták, a centralista században — mert a purificált, alsóház most alig több mint száztagú — minden ajánlatával kisebbségben marad, úgy hogy kiveheti szét azon helyzetnek, melybe a nemzeti ellenzéket szorította. E fraktió azonban jól tudja, hogy törekvései a budget dolgában a nemzeti ellenzék soraiban élénk támogatásra találnának s igy tehát igen szeretnének megfelelni azon feltételnek, melytől a csehek s lengyelek részvétüket a budget tárgyalásában függővé tették. Az iránt tehát, hogy a birod. tanács mily módosítások alatt vegye tárgyalás alá az 1863- diki budgetet, háromféle vélemény van szőnyegen. A kormány nézete oda szól, hogy a birod. tanács, miután az 1862. budgettel még csak kevés dolga van, augustus közepéig bevégezhetné mind a bankaktát, melynek tisztába hozatalát a deficit fedezése követeli, mind az 1863. budgetet — s november havára helyezi kilátásba az országgyűlések — legalább a lajthan-inneniek — egybehivását. Egy másik vélemény, mely különösen a grosz-österreicherek körében támogattatik, azt ajánlja, végezze be a birod. tanács az 1862-diki budgetet, de aztán napolja el magát 1—2 hóra. October 1-sejére gyülekezzék ismét s végezze be november végéig mind a jövő évi budgetet, mind a bankaktát, az országgyűlések pedig újévre hivassanak össze. Az országgyűlések egybehívásának ezen halasztását azon reménnyel indokolják, hogy addig tán mégis lehetséges lesz, nem csak a Lajthán inneni, de a magyar országgyűlést is egybehívni. Egy harmadik vélemény azonban még tovább megy. Nem tartja bajnak, ha az 1863-diki is egy pár hónappal később kerül tárgyalás alá, mint kellene; feltéve, miként a késedelem által azon előny vásároltatnék meg, hogy a jövő évi költségvetés csakugyan birodalmi alapon tárgyaltatnék, azaz: a magyar koronaországoknak is befolyása alatt. Akik e véleményt vallják, elismerik, miként ezen előnyhöz egy-két hó alatt eljutni bajos volna; ők tehát tágabb határidőt szabnak az országgyűlések működésének, óhajtva, hogy a birodalmi tanács végezze el az idei budgetet július végéig; septemberben pedig hivassanak egybe az országgyűlések valamennyien s engedtessék nekik tárgyalási idő mártius végéig s ekkoráig úgy remélik, már lesz valami alap, melyen Magyarországgal egyetemben lehetene a birodalom szükségleteiről értekezni. Igen jellemző, hogy ez utóbbi véleményt a „Presse“ is támogatja, mely mai czikkében e kérdést vitatva, a következő keserű felkiáltást teszi: „Mi egyéb volna, nyomora ál-alkotmányosságnál (Schein-Constitutionalismus), ha a birodalmi tanács tán 51 szavazattal akarna a bankügy felett rendelkezni s elhitetni kívánná a világgal, hogy ezen szavazat által eleget tett az alkotmánynak, mely 343 tagnak szavazatát követeli.“ — Pedig a „Pressé“ről méltán mondják, hogy igen finom érzékkel bír a közhangulat irányában, s hogy ő kevésbé az eszmék rendszeres kifejtésében s az ezekhez való szigorú ragaszkodásban, hanem inkább abban keresi következetességét, hogy e közhangulatnak mindig hű tolmácsa s tükre legyen. E három indítvány közt melyik lesz a győztes, azt biztossággal még most nem igen lehet megmondani, de valószínű, hogy a kormány, ha engedni akar, a második helyen említettem véleménynyel fog egyezkedni. Egyébiránt a kérdés alkalmasint e héten még el fog dűlni. TÁRCZA. Napi újdonságok. * Császár ő Felsége vasárnap d. u. 4 órakor Salzburg és Münchenen keresztül Possenhofenbe utazott, hol a Császárné ő Felsége és a nápolyi királyné időznek. Császár ő Felsége 8 nap múlva ismét visszatérend Bécsbe. * Gr. Pálffy Móricz, magyarországi helytartó úr ő nagyméltósága a marmarosszigeti tűzkárosultak számára mindjárt az első híradásra 100 ftot volt kegyes adományozni. — Pestmegye tegnap megtartá tisztiszéki ülését, miről a jelentést holnap adandjuk. * Főtiszt. Székács József superintendens egyházi körútjából Pestre visszaérkezett. *Szent István társulat. A f. hó 10. tartott igazgató választmányi gyűlésben vett búcsút a társulattól annak első igazgatója főtiszt. Kádas Rudolf premontrei kanonok és kir. tanácsos maaga, mielőtt uj állomását Győrött, mint újonnan kinevezett kerületi iskolai főigazgató elfoglalná. — A gyűlésen nagy számmal jelentek meg, s nm. Lonovics József érsek s m. Danielik János püspök urak elnököltek. A jegyzőkönyv hitelesítése után a kir. tanácsos úr felkelvén, a gyülekezettől az alkalomhoz illő szavakban búcsút vön, hat évi érdemteljes működés után. A közmegindulással fogadott szavak folytán az elnöklő érsek és püspök urak tolmácsolák a társulat nevében a jelen voltak szívesen méltányló érzelmeit s egyhangúlag elfogadtatott azon indítványuk, hogy a körünkből távozó lelkes hazánkfiának osztatlanul elismert érdemei jegyzőkönyvileg örökíttessenek. — Azon intézkedések részleteit, melyeket az első igazgatói hely megürülése szükségessé ten, annak idejében majd a jegyzőkönyv szerint közlendjük, — ezúttal csak röviden jegyezzük meg, hogy az igazgatói végzendőket ideiglenesen főt. Hopf János másodelnök és kanonok úr vállalta el, a titoknoki hivatal nr. Garay Alajos úrra ruháztatott, s a „Katholikus Néplap“ szerkesztésével nt. Szabóky Adolf tanár úr bizatott meg. * Mármaros-szigeti tűzvész és felhívás segélyre. A Marmaros Sziget városában folyó hó 7 én támadt tűzvész által 97 ház, azonfelül mintegy 4000 köböl élet- és liszt készlet, gyapjú és bőr szinte nagy mennyiségben pusztítatott el annyira, hogy az ezen tűzvész által okozott, s eddig ismert kár 250,000—300,000 ftra becsültetik, és 150 család részint hajlékától, részint mindenétől meg lön fosztva. — Az ezen tűzvész folytán beállott nyomor és ínség leirhatatlan, és annál inkább nyomasztó, minthogy ezen város 1859. évben is hasonló szerencsétlenség által sujtatott, a mikor t. i. 40 a város legszebb épületeiből, valamint a református egyház, a megyeház stb. elégett. Ezen károsultak felsegélésére könyör- adományok gyűjtése rendeltetvén el az egész országban, és a begyülendő adakozások a megyék területéről közvetlenül Mármaros megye kir. biztosához küldendők. Egyébiránt midőn a nemes emberbarátokat ezen számos károsult honfitársak segélyezésére és a borzasztó ínség enyhítésére a keresztény felebaráti szeretet és a humanitás nevében e jelszóval: bis dat, qui cito dat — ezennel felszólítani sietünk, kijelentjük, hogy az összes hazai lapok szerkesztőségei is készséggel vállalnak el mindenpénzbeli, bármely csekély adományt, hogy azt a szenvedők közti kiosztás végett rendeltetése helyére eljuttassák. * Hiteles kútfőből értesülünk, hogy Bigno úr a nemzeti színház igazgatóságához levelet intézett, miszerint, ha őt tovább is bírni óhajtja, következő feltételek mellett hajlandó megmaradni: évi 6500 ft fizetés hat egymásután következő esztendőre és három havi szabadságidő. A művész három napot tűz ki határidőül, hogy az igazgatóság ezen ajánlat el- vagy nem fogadása felett határozzon. * Az erdélyi vasutügyben Maager Károly, a megerősitett birodalmi tanács tagja és brassói keresk. és iparkamarai elnö továbbá Meisaner Alfréd, a cs. kir. szab. déli államvasuttársaság egyik igazgatója f. hó 5 -én félóránál tovább tartott audientia alkalmával a nagyvárad-kolozsvár-brassói vonal érdekében Császár Ő Felségének folyamodványt nyújtottak be. Nevezett urak, kik e küldetéssel a brassói keresk. és iparkamara, Brassó és Fogarasvidék, Kőhalom, Medgyes, Csik és Háromszék részéről lőnek megbízva, ő Felségétől azon biztosítást nyerték , „hogy az erdélyi vasutkérdés épen most a ministériumok által a legsürgősebben ellátandó tárgyak közé felvétetett, és hogy ennek folytán az erdélyi érdekeket annyira foglalkoztató vasutkérdés megoldása rövid időn várható.“ * A képzőművészeti társulat igazgatóválasztmánya folyó július hó 1- én ismét ülést tartott, amelynek főtárgyát az eddigi egyleti titkár Plachy Ferencz urnák leköszönése és az így megürült tisztnek betöltése képezi. Az erre nézve foganatba vett szavazat az egylet érdekei közül idáig is igen buzgón működő tájfestészünk , Terepy Károly úr egyhangú megválasztását eredményesé, mely állomást ő a jövő közgyűlés intézkedéséig elvállalni szíveskedett. Igen terjedelmes vita alkalmául szolgált a választmányi elnök Harsányi Pál úrnak azon indítványa, miszerint, tekintve a titkári végzendők halmazát, és a társulat működése ismertetésének szükségességét, valamint az egylet egyéb érdekeinek előmozdítását , választassák a közgyűlés jóváhagyásának fenntartásával — egy rendes fizetéssel ellátott egyleti szerkesztő, kinek körébe esnék a társulat évkönyvének, úgy a készülőben levő Album mellett megjelenendő rövid szövegnek szerkesztése, mint szintén egyéb irodalmi teendők. Az efölött kivált pénzügyi szempontból eredt hosszú vita, miután a választmány vonakodott a közgyűlés e jogát magáénak tekinteni, elvégre azzal végződött , hogy az album irodalmi részének szerkesztését ,ray P. Samu úz önkényt szíveskedett elvállalni, a választmányi üléseknek rövid ismertetésével pedig egyelőre egy másik tag bizatott meg ; az évkönyvei általi szerkesztése ekkér függőben hagyatott. Az ülés egyéb tárgyai közé tartoztak : Petz Henrik úr bizottmányi tagnak jelentése a kebelbéli építész urakhoz, a szegedi takarékpénztár-épület tervei megbirálása iránt intézett felszólításnak eredménytelenségéről stb. Egyúttal több részről sürgettetett a Marasztoni József, Rohn és Molnár József urakra bízott album lapoknak mielőbbi elkészítése, melyeknek megjelenése s a részvényesek között ingyen leendő kiosztása után méltán remélhető, hogy a közönség a szép czéri egylet iránt nagyobb mértékben tanusítandja részvétét mint idáig. A műegylet termében esti 6 órakor megnyílt ülés 9 órakor oszlott szét. Luczenbacher testvér urak, kik gőzhajóvállalatukkal nemcsak becsülettel állnak meg a versenytéren, sőt, mint gyakran említik, a humanitás oltárára is áldoznak, azon rég óhajtott tervet készülnek realizálni, hogy a közel Promontor mellett elhaladó „Szent István“, „Mátyás király“ és „Zrínyi“ szép és gyors gőzöseik az utasokat ott is felvegyék és partra szállítsák. Ez intézkedés által Promontor helysége tettleg Buda-Pestnek egyik külvárosává közelednék, s a két testvérfővárosnak egyik tárházává fogna válni. Mi annál kívánatosabb, mivel a budakesti vasút ugyan keresztül megy Promontoron , de a promontoriaknak majd minden előnye nélkül, miután a promontori indóház, amaz egykori falusi papnak hálaprédikátiójaként : „adtál uram esőt, de nincs köszönet benne“, a helység felső véghatára csúcsára, az ez indóházat épen semmi igénybe nem vevő Albertfalva (Sachsenfeld) szomszéd faluhoz lévén építve, e viszás helyzetben, ha egy promontori utas csak Budáig utazva, az indóháznál kívánna a vasútra felülni, s arról aztán Budán a Krisztinaváros végén leszállni, épen, de épen úgy cselekednék, mintha egy pesti utas Soroksárra kívánván eljutni, Váczon ülne fel utazó szekerére és Gödöllőn szálljana le arról. íme igy torzittatnak el, s igy hiusittatnak meg, még pedig a vállalkozók világos kárával, sokféle közvállalataink, ha az első (többnyire idegen földi) irányt adók a helybeli viszonyokat vagy nem képesek, vagy nem akarják felfogni. * Szent Alajos emlékünnepét a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája a központi papnövelde könyvtárának tágas teremében tartá meg, illő diszszel ékesittetvén fel az. Sz. Alajosnak, valamint a szűz anya s IX. Pius pápa képe virágfüzérekbe valának foglalva az oltánzerü állvány felett, melyen ékes virágedényekben válogatott virágok illatoztak. Az érkezett vendégek, valamint a növendékek is díszes virágcsokorral tiszteltettek meg az iskola tagjaitól szerény emlékül. Az ünnepély részletei ezek valának : 1) A karzaton levő énekkar kezdé meg a szent ünnepélyt „Mennyben diszeskedő szép liliom szál“ kezdetű énekkel, mely mind dallamára, mind előadására nézve igen kielégítő volt. 2) A magyar iskola elnöke, Sebők László, élénk előadással, lelkes szavakkal üdvözlé az elöljáróságot s vendégkoszorút, melynek érdemeit a társulat munkálkodása pártfogolásában hálásan megemlíti s feltünteti azon kellékeket az iskola részéről, melyek szűz védnökük, szent Alajos előtt az ünnepélyt, mint kegyeletének áldozatát kedvessé teszi s felhívja a szónokot, hogy az ünnepély mivoltát fejtse ki méltóképen. 3) A szónok Grezó Károly, lelkes be- Lapszemle A „Botschafter“ben „Ein Ungar“ aláírással egy pesti levél jelent meg, melynek írója azt mondja, mikép a kiegyezés se a „Donau Ztg.“ se a „Wanderer“ javaslata szerint nem történhetnek meg; e lapok egymással ellenkező nézeteket képviselnek, melyek közt közvetítést, egyesülést kell megkísérteni s létesítni. Levélíró azon habár különböző elvek képviselőitől nem akarja megtagadni az érdemet, melyet az ügyben annyiból szerzenek, hogy a szélső nézetek nyilvánítása által a helyes középút megtalálását tették lehetségessé; mindamellett nem remél kiegyezést, ha ennek létrehozása azon orgánumokra bízatnék, ő és barátai— bona fide szintén magyarok — nem osztják a „Wanderer“ nézeteit, mely a jogfolytonosságot legközelebb konstatírozza, de ugyanazon pillanatban megszüntetni is akarja, ami nem tenne egyebet, mint az örökös törvényes követelését elismerni, míg az örökség egy másodikra ruháztatik át, és a „D. Z.“ nézeteit helyesebbeknek tartják. Az országgyűlésnek békülékenynek kell lennie , hogy czélhoz vezessen , de czélhoz vezet-e majd, ha ön számára az absolut-jog kizárólagos monopóliumát igénylendi ? „Mindkét részre nézve alkalmasabbnak látszik, — úgymond, — ha a jogfolytonosság kérdése nem érintetik, ha a királyi előterjesztések fontolóra vétetnek és a mennyiben Magyarország helyzetét lényegesen nem veszélyeztetik, készséggel el is fogadtatnak.“ Levélíró a „D. Z.“ ide vonatkozó logikáját elismeri, de kevés reményt köt a sikerhez, ha a Lajthán túl szorosan ragaszkodnak ahhoz, miszerint a kiegyezés csak a birodalmi tanácsban leendő megjelenés által létesíttethetik. Igen őrült levélíró, midőn legközelebb a félhivatalos lapban azt olvasá : „miszerint a ministérium nem gátolandja az alkotmányos formák módosítását, amennyiben ez Magyarországot tekintve kívánatosnak fog bizonyulni,“ de később nagyon csökkent öröme, azt látván a „D. Z.“ egyik czikkéből , miszerint a kibékülés a teljes birodalmi tanácsban volna létesítendő. „A „D. Z.“ — úgymond levélíró — ugyanazon hibába esik, melylyel a „Wanderer“ alaposan vádoltathatik.Utóbbi azt mondja: ismertessék el mindenekelőtt a jogfolytonosság s azután a szükséges módosításokra lehetne térni; a „D.Z.“ pedig: előbb az átalános birodalmi alkotmánynak kell életbe lépnie s a revisio vele, benne, s általa csak akkor következhetik be. A „P. Z.“ az előzményt, mely után a jogfolytonosság elismerendő volna, hogy azonnal módosíttassák, — teljes joggal mondja logikátlannak, de épen oly logikátlan azt kívánni, miszerint a birodalmi alkotmány életbe léptettessék, hogy revisto alá legyen vonandó. A király és jogszerű öröksége közt a kibékülés szellemileg már létesült. A próbaév jó gyümölcsöt termett. Minden magyar előtt világos, hogy Magyarország üdvös boldogsága jogszerű királyával való szoros összeköttetésében találtathatik fel, —de egy nép szeretetét a másikhoz, s intézményeihez — nem lehet erőszakolni. Oly egyesség, mely szerint egy rész előbb minden követelése teljes birtokába helyeztessék, hogy vélt vagy alapos jogigényei akkor csonkittassanak meg, — a gyakorlati életben oly anomália, amely csak szélső nézeteken alapulhat.“ „A Lajtán túli s inneni országokra nézve szerencse, hogy egy uralkodó alá tartoznak, kinek érdekében áll, hogy boldogok, elégedettek legyenek, — de a boldogság csak úgy létesíthető, ha mindkét rész érdekei szem előtt tartatnak, s az egyik nyugalma és szerencséje nem a másik kárával alapittatik meg.“ Végre azon reményét fejezi ki levélíró, — a ki e czikkben ismertetett nézeteket sok magyar hazafi és az ő saját véleményének is mondja — fajkép, ha a magyar országgyűlés összeül, a kibékülési alkalom is meg fog találtatni, s hogy a még most elválasztott két nép közös érdekei maguk jelölendik meg a helyes utat, melyen a czél elérhető lesz. A sík. Helytartó a nmlga körútjából. Eger, június 30. 1862. Magyarország királyi helytartója, gróf Páffy Móricz ő nagyméltósága f. hó 2- án Bortsod megyéből számos tagok által kisértetve, estve 8 órakor érkezett megyénk határára, mely Eger városának szinte határa, a hol is Földváry János főispáni helytartónk és a járási tisztviselők, nemkülönben Eger városa polgármestere, s több polgárok és szomszéd községi elöljárók és lelkészek által tiszteletteljesen fogadtatott, 9 óra tájban, tehát már egész alkonyatban, 40 lovas előlovaglása s Hevesmegye és Eger városa zászlóinak lobogtatása, s a várban felállított mozsarak dörgése mellett, zene és a nép éljenzései közt, távol lévén az érsek, ki a nagyméltóságu helytartót az érseki palotában elfogadni kívánta, Máriássy Gábor kanonok úrhoz szállott, a hol is még azon estve többen bemutattattak. Másnap reggeli 7 órakor ő nagyméltósága az angol szüzek zárdájának kápolnájában misét hallgatván, azonnal a zárdát és különösen a nevelésben levő leány-