Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)
1862-09-02 / 201. szám
201. század 1862. Kedd, September 2 Második évi folyam. Skerbea at A-hivatal: Barátok tere 7. az. a. földszint. kiadó hivatal: Barátok tere 7. b*. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7 szám, fö kiflin*. Vidéken hármentos levelekben minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizttési árak ausztiai értékben. Budapesten házhoz hordva. Időkre, naponkint poétáé ft kr ft kr ft kr ft Egdszkivre 16 — Évnegyedre 4 — Egdszre 16 •—egY ft •■4Félévre 8 — Félévre 8 — september-decemberi 4 havi folyamára. Előfizetési dij 5 ft 50 kr. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. Előfizetés nyittatik „SÜRGÖNY“ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége majt hó 12-ről Haber Iván nógrádmegyei sziráki gyógyszerész nevének „Telkes“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Abaujmegyei Szikszó helységben f. é. sept. 9-én tartandó országos vásár, az uralgó keleti marhavész miatt ezennel betiltatik. VÁMHIVATALOS RÉSZ. Tájékozás. Garibaldiéi van fogva, és pedig elfogva egész csapatával együtt. Ezt hozá bírül a szombat esti távirat, mely az előzmények után bizonyosan több kétkedőre mint hivőre talált, annál inkább, mert ama hir börzei tudósításon látszik alapulni. A mai nap azonban egész valóságában megerősíti azt. A „Moniteur“ maga jelenti, hozzátévén, hogy a megsebesült Garibaldi egy olasz fregatton Spezziába szállíttatott. Ezen eseménynek magyarázó körülményeit még nem ismerjük. Különösen hangzik mindenesetre, hogy csupán 1200 rendes katona ellenében volt Garibaldi kénytelen magát megadni. Meglehet, hogy a távirda e tekintetben nem egészen pontos. A „Moniteur“ közleménye azt mondja, hogy a megadás élénk harcz után történt s e mellett szól Garibaldi s fia Menotti megsebesülése is; ámde Turinból mindamellett azt jelentik, hogy csak 12 halott maradt a csatatéren, mi csak egyszerű csetepatét gyanittatna. Ez is tehát még megmagyarázandó körülmény; megfogható különben, hogy Turinban az elesettek számát minél csekélyebbre teszik. Mi történik most a híres fogolyyal? Egyelőre Spezziába szállták, bár Garibaldi állítólag Anguala kívánkozott bocsáttatni. Úgy látszik, hogy az olasz kormány ettől nem is leendett idegen, azonban a franczia kormány, ha igaz egy bécsi lap értesülése, tüstént Garibaldi elfogatása hírének megérkezte után távira a turini kormánynak, miszerint ha csak még lehet, Garibaldinak Angliába vitelét meggátolja. A császár tehát még Angliában is veszélyesnek tartja őt, s most valószínűleg törvényszék elé állítását fogja kivonni; ámde Garibaldinak Olaszországban tartása, de még inkább törvényszék elé állíttatása csak növelné az olasz kormány zavarát : egyik demonstrate a másikat követné, s ezért valószínű, hogy az olasz kormánynak sikerülend a tuileriák kabinetét rávenni, miszerint a veszélyes fogoly eltávolításába beleegyezzék. Mily visszahatása lesz ez eseménynek az olasz állapotokra ? ez a második kérdés , mit mindenki tehet. Utolsó napokban kielégítő nyilatkozatokról volt szó, miket a franczia kormány Turinba juttatott. Ezen nyilatkozatokról most azt hallani, hogy azok Thouvenel egy jegyzékéből állnak, mely jegyzékre nézve a „Moniteur“ kijelenti, miszerint a franczia kormány úgyszólván kényszerítve volt constatkrozni, hogy Garibaldi fenyegetései elől nem fog hátrálni; de hogy ama „Moniteur“-jegyzék Olaszország állapotát úgy, amint Garibaldi hadjárata előtt volt, semmiben sem változtatja, ennélfogva a római kérdés is azon állásponton marad, melyen volt, s nem kell attól tartani, hogy a jelen események annak megoldását késleltetik, sőt azok azt „talán“ gyorsítani fogják , ha az olasz kormány ellenmondhatlanul bebizonyítandja, miszerint elég erős az előhaladt pártot a maga tehetetlenségébe visszataszítani. Ezen nyilatkozat immár aligha zavarba nem hozandja a franczia kormányt, mert hisz az olasz kormány kívánt erejének csakugyan ellenmondhatlan bizonyítványát adá. Turinban ennélfogva nagy reményben élnek, vagy legalább mutatják, hogy abban élnek, s azon tudósítás, hogy Párisban ma ministeri tanács tartatik, csakugyan azt látszik jelenteni, hogy a császárnak fontos elhatározásai vannak, mikre nézve környezete véleményét kikérdezni kívánja; de hogy e környezet véleménye nem fog-e a császári elhatározásokra oly hatást gyakorolni, mely a turini reményeket erős csalódásoknak tüntetendő föl, természetesen nem tudhatni. Még egy, most már fölösleges kérdésre is adnak a mai tudósítások választ; ez az, mi következménye leendett annak, ha Garibaldinak sikerül győzelmesen előhaladni. A Turini tudósítások állítják, miszerint Francziaország már tudtul adá az olasz kormánynak, hogy azon esetre, ha Garibaldit meg nem akasztja, lemond be nem avatkozási politikájáról, ám de másrészt a „Schl. Corr.“-nak jelentik Turinból, miszerint ott azon hír volt elterjedve, hogy Austria és Anglia kijelenték, mikép Olaszországra nézve a be nem avatkozás elvét szigorúan megtartatni kívánják , s ha ez megsértetnék, Anglia Siciliában, Austria pedig a Mindón túl foglalandna állást. Ezen hirek most már elveszték jelentősségüket, de mindamellett mutatják, mily következményei leendettek Garibaldi ephemer győzelmének. Pest, sept. 1. (FK.) Azon legmagasabb leiratot, melyben ő cs. kir. apostoli Felsége a főkanczellárnak megparancsolni méltóztatott, hogy a jövő országgyűlés elbe egy rendszeres polgári törvénykönyv, szintén rendszeres fenyítőjog, csődtörvény, bánságok szervezete mint törvényjavaslatok terjesztessenek, a nemzet osztatlan örömmel és hálával fogadta. Mert ha igaz az, hogy „just it i a regnoram fundamentum“, e mondat igazságát jelen átmeneti korszakunkban, midőn a teljes igazságszolgáltatás legjobb akarattal se való hiány nélkül érvényesíthető, kétszeresen kellett éreznünk. Ugyanis régi magyar polgári törvényeinken az „ősiség“ mint egy veres fonal húzódván keresztül, miután az ősiséget az 1848-ki törvényhozás eltörölte, ez által polgári törvényeinknek legnagyobb része haszonvehetlenné vált. E hiányon némileg segített ugyan a később a magyar koronás országokra is kiterjesztett austriai polgári törvénykönyv, mely jogtutudományi szempontból ha nem tökéletes, de mindenesetre jeles műnek mondható. Azonban a régi magyar jogból fejlődő igen számos jogesetekre mindenütt ez se lévén alkalmazható, innen tetemes hézagok, hiányok támadtak, melyeket oly rövid idő alatt az országbírói értekezlet se volt képes kitölteni, s helyreigazítani. De még nagyobb akadályok és zavarok merültek fel a fenyitőjognál. Nekünk 1848 előtt nem hogy rendszeres fenyitőtörvénykönyvünk lett volna, hanem általában az egész „corpus juris"-ban alig találunk néhány büntetőtörvényt, mely alkalmazható, az 1848-ban kimondott törvény előtti egyenlőséggel, s a kor előhaladt szellemével kiegyeztethető lenne. És itt már az austriai fenyítőjog se sokat segíthetett rajtunk, mert ez maga se birt oly tökélylyel mint az austriai polgári törvénykönyv, miután ez egy absolut kormányrendszer szüleménye volt, s főelvül tűzte ki az államot, s ennek mindennemű orgánumait, az állampolgárok megtámadásai ellen védeni, ellenben az egyének egymásközti viszonyaira, s az állampolgárok személyes jogainak biztosítására nem sok tekintet fordíttatott. Az austriai fenyítőjognak tehát teljes átdolgozását, s az alkotmányos institutiókhoz illesztését maga a birodalmi tanács is szükségesnek ítélvén, igen természetes, hogy az országbírói értekezlet a törvényileg nem létező, s csak gyakorlatból kifejlődött rendszeretlen magyar fenyitő törvényekből, s a nem kevésbbé hiányos austriai büntető törvénykönyvből nem alakíthatott s nem egyesíthetett oly művet, mely a jogtudomány kívánalmainak megfelelhetett volna; s igy azon keserű szemrehányásokat és éles kritikákat, melyekkel a Magyarországban jelenleg divatozó büntetőjogi igazságszolgáltatást egynémelyik bécsi lap kisérni jónak látta, s ezekért a magyar kormányt vádoló, a méltányosaknak épen nem mondhatjuk. Ez elemezésből látható, hogy a fennemlített legmagasabb királyi leirat a nemzetnek régi forró óhajtását kívánja teljesíteni, mely már 1848. előtt oda nyilvánult , hogy a magyar nemzetnek is legyenek rendszeres polgári-, büntető-, váltó-,kereskedelmi törvénykönyvei, melyek az európai solidaris társadalmi viszonyoknak, s ez előrehalant, jogtalailány köv©ioleseisok letesen megfelelhessenek. S ha a jövő országgyűlés a fennforgó közjogi viszályok kiegyenlítését, a nemzetiségek megnyugtatását, s a rendszeres polgári és fenyítő törvénykönyvek létesítését szerencsésen megoldhatja, úgy ezt a magyar nemzet jövő szellemi és anyagi jólétének megszilárdítására valóban epochalisnak nevezhetjük. Azonban, ki a magyar jogi viszonyokat s magyar nemzet jellemét, az országnak a többi austriai országokkali társadalmi és kereskedelmi összeköttetését, s a jogtudománynak jelenlegi magas állását ismeri, annak be kell vallania, hogy czélszerű rendszeres magyar törvények kidolgozása oly roppant feladat, melyet egy az országbíró által jogtudósokból és bírákból alakítandó országos bizottmány egymaga alig oldhat meg, hanem nagyon kívánatos, hogy sajtó útján a meg nem hívott szakértők is a különböző jogelvek és jogesetek felett véleményeiket közöljék, kölcsönösen megvitassák, hogy a jövő országgyűlésig legalább a főelvekre nézve megtörténhessék a központosító állapodás. Ennek szükségét belátván, koronként munk is szabadságot veszünk magunknak, néme alapjogelvek felett saját szerény véleményünk kimondani, s a jelenleg Bécsben gyülésező nimetországi jogtudósok munkálataira észrevételünket megtenni. TÁRCZA: Az angol alkotmányról s a képviseleti kormány föltételeiről, ni. (Folytatás.) Gyakran álliták, hogy ezen hatalmas angol szervezet önmagát nem ismeri, s az előkelő franczia írók egyike nem rég a Francziaországban a restaurátio által megkisérlett ministeri combinátiók alkalmából mondá : „1814 ben a tapasztalás nem tanított még minket semmire sem e fontos tárgyakra nézve, és magában Angliában is inkább ösztönből mint megfontolásból működtek. A szabad kormányzat oly tudomány, melynek gyakorlata létezett Angliában, de elmélete sehol sem.“ Szabadjon megjegyezni, miszerint nem valószínű, hogy a világ legügyesebb kormányainak egyike ez lehetett volna, anélkül, hogy ezt tudná s anélkül, hogy hagyományilag megállapított szabályokat és okos elveket állítana föl, bárha azok egy alkotmányban nincsenek is kifejtve. Nem számítva azon számos whig és tory írókat, kik egyik a másik után s alkalmilag majdnem minden politikai kérdés s majdnem minden históriai tény fölött ügyük és pártjuk szüksége szerint vitatkoztak, a mi időnkbeli jó angol regények olvasása is érdekes adatokat nyújt a belalkotmány ismeretéhez, a politikai gazdászathoz s a választások gyakorlatához, melyek talán meghaladnák azon hasznos tanulságokat, miket nálunk a legkomolyabb könyvek elterjeszthetnek. De ha könnyű előadni Anglia helyzetét, sokkal kevesbbé lehet kimagyarázni, mely okossági erőfeszítés folytán egyezett oly sokáig ezen jogaira annyira féltékeny nemzet abba, hogy egy kisebbség által kormányoztassék, mely, bár jól szolgált a maga ügyének, mégis az ország érdekei s előítéleteinek eleget tudott tenni; végre miként akarható ezen nemzet az egyenlőség árán s szabad intézményei iránti szeretetből, kormányát s jogainak védelmét csupán azokra bízni, kik örökségileg bírják a gazdagságot és hatalmat, vagy azokra, kik tehetségük erejénél fogva föl tudtak emelkedni, mert az aristocratia, bár szűk ajtaja van, mégis mindenki előtt nyitva áll, s ebben rejlik szerencséje. Egy nagy nép gazdagság általi kormányzatának ezen a történetben majdnem egyetlen politikai szervezete Angliát a hatalom és folytonos jólét nagy fokára emelte, s a népesség még ma sem szűnik meg növekedni ezen országban az emigratió daczára, míg a francziáknál, hol a democratikus osztályok jóléte és kifejlődésére minden combinálva látszik lenni, a népesség egy karban marad vagy fogy, bárha az emigratió anynyi mint semmi. Nem lehetne e paradoxon nélkül mondani, hogy a kormány valósággal vegyes volt Angliában addig, míg a harcz folyt a különböző befolyások, a hatalom egyes forrásai közt, de hogy az ma többé nem az, midőn a győzelem a nemzet egyik töredékének kezében látszott maradni ? III. Vilmos trónralépte óta a pártok vitái az alapalkotmány fölött megszűntek, s ezen idő óta a kormány a maga lényegében feltüntető az egységnek minden tulajdonait, formájában mind a mellett fönntartván azon három elem külső felosztását, melyek a régi harctokban szerepeltek. 1688-tól kezdve egész 1832 ig valójában nem forog fönn többé sem mérlegelés, sem egyensúlyozás; az összes sulyok és erők a mérleg egyik serpenyőjébe helyeztettek, mely a földet csak egy oldalról érintve, a britt kormánynak oly állhatatosságot kölcsönöz, mely gátolja a hatalom egymásstáni változásainak világos észrevehetését, midőn az fölváltva a gazdagság és tulajdon nagy pártja két töredékének kezébe megy át; ez az, mit lord Brougham maga sem vonakodnék talán feltétlenül megengedni,,ki elismeri, hogy az angol alkotmány 1832 előtt inkább bírt egy aristokratikus monarchia jellemvonásaival, mint azon hármas combinatióval, melyet annak bámulói becsületül felrónak. Valóban a gazdag aristocratia Angliában 1832-ig túlnyomó volt; nem, mert aristocratia, hanem, mert gazdag volt. Ezen országban, hogy valaki a közvagyont kormányozhassa, ezen közvagyon részvényesének kell lennie, mégpedig nagy részvényesének. Az angolok előtt ép oly képtelenségnek tűnnek föl a közgazdagság kormányzatát szegényekre bízni, mint Francziaországban a vasutak igazgatóivá a gépészeket nevezni ki. Azon ismeretes kérdés, melyet Angliában minden idegen vagy új emberre nézve tesznek : „Hogy mennyit ér?“ s azon kikerülhetlen és határozott felelet : „ezer font évi jövedelmet ér,“ vagy ellenkező esetben, a borzasztó nobody, azaz : senki sem, — ezen kérdés s ezen felelet lefesti az egész Angliát. A királyság nevezi ki az összes hivatalnokokat, hanem a parlament kikerülhetlen s föltétlen befolyása után. A király határoz béke vagy háború fölött, de nem bírná még csak egy napig is fönntartani egyiket vagy másikat a kamrák engedélye nélkül; feloszlathatja a parlamentet, de csak hogy közvetlen egy másiknak egybehivását eszközölje, s ily harczban mindig a kamráké a győzelem. Gyakran lehet látni, hogy a parlament egy ministeriumot a királynak felkényszeritett, de soha, hogy a király a parlamentnek. A királyság Angliában egy roppant s mellőzhetlen charta bianca, melyen kívül semmi sem bir becseset, de mely fölött vitatkoznak s melyet tetszésük szerint betöltenek az ügyesek, az ország leggazdagabbjai, lehatalmasabbjai közt. Mi Anglia élő erejét s amaz osztályt illeti, mely a kormányzatban s a kamrákban minden kisebb nagyobb hivatalt betölt, mely váltogatva alkotja s szenvedi a „Times“ s a sajtó többi részének véleményét, mely ama műkedvelő s politikus utazók légióit szolgáltatja, kik az egész világot bejárják, a kormányokat birálgatva s az idegen népeket megvetve, — annak előszámlálását egészen feltalálhatjuk Brougham lord könyvének azon helyén, hol fölszámítja azon ellentállási erőt, melylyel a nemzet arra nézve bír, hogy minden felforgató változtatásnak ellenszegüljön. A kétszázezer földbirtokos, a hatszázezer rente vagy közérték-papir-birtokos, a nagykereskedők s gyárosok, kiknek számát szerző nem jelöli ki, de a kiket talán kétszázezerre lehetne tenni, — Íme ez Anglia, vagyis Angliának azon része, mely a kormányt alkotja vagy azt támogatja. Adjuk hozzá ezen egy millió polgárhoz a városok s falvakból vett két-háromszázezer választót, s ki fogjuk egészítni azon egymillió kétszázharminczkét ezer angol választó számát, melyet nem rég Baroche idézett, s mely az egész egyesült királyságot s annak széles birtokait kormányozza. A nép többi része szegény, a nélkül azonban, hogy ezért elhagyatott lenne; munkája s ipara ügyesen s hatályosan oltalmaztatnak szabadelvű törvények által; de a zavar vagy lázadás legkisebb jelére a gazdagság s tulajdon szövetsége ingatlanul s mindenre eltökélve áll. Izgalmasak s jótékonyak lévén a szűkölködő osztályok irányában, melyeknek érdekeiről gondoskodnak, mig azok sorsukban megnyugosznak; az ország összes gazdagai fegyvert fognának, ha ezen osztályok föllázadni készülnének, s Anglia a legszigorúbb rendszabályok használatától sem ijedne vissza, ha azok szükségesek lennének arra nézve, hogy a munkások s a nép a törvényes és szabályszerű követelések útjára téríttessenek vissza; az utóbbiak ezt oly jól tudják, h°gy gyakori munka-megszüntetéseikben szinte soha sem mernek bizonyos határokon tulmenni. Üdvös félelem, s nem egyedül a mérséklettség bölcseségüknek, valamint a közbékének védpajzsa. (Vége köv.) Hegyes tudósítások. — Krassóvármegye, aug. 23. Utolsó levelünkben azt ígértük, hogy jövő tiszti gyűlésünket megkapjuk. Azt mondják, ki sokat ígér, keveset ad; mi meg fordítjuk, keveset ígértünk, sokat adunk, mert nemcsak tisztiszékünkről, hanem egyébről is írunk. Tisztiszékünk megtartatott augusztus 7 és 8-án együtt voltunk mindnyájan, egy kettő kivételével, kiket mulaszthatlan hivatalos teendők otthon marasztaltak. Főispáni helytartó ur ő méltósága szives éljennel üdvözölve lépett a terembe; ott álltunk mindnyájan a zöld asztal körül, fiatalabb nemzedék azoknál, kik azt régen vagy nem régiben elhagyták, és elmerengtek sokan közülünk a múltban, és e merengésük közepette dagadt keblek is azon édes öntudatnál, ott működhetni a nyilvánosság terén, a haza érdekében, ahol mint ifjak az apákat hallották, és legyen bárhogy, a jelen nemzedék eszméinek más üvegeken áthatott sugarai a tárgyakat más színben láttatják; a kilövellő gyű pont ugyanaz maradt, mely az apáknál volt, tántoríthatlan hűség a dynastiához, hazaszeretet, az alkotmányosság iránti tisztelet vezérel bennünket is; ha más ruhákban járunk, nem csoda, hisz gyermekruháinkat mi is elnőttük már, csak csüggednünk nem szabad, mert bennünket nem a jelen, hanem csak a jövő szélhe tend meg. Főispáni helytartó az ő méltósága beszédében üdvözölve a tisztikart, azt komoly, higgadt, illendő tanácskozásra hívta fel, mire az alispánok félévi jelentései következtek. A közigazgatási tárgyakat első alispán úr képviselte és mint ilyen előterjesztő megyénk egésségi állapotát, mely kivéve a nagyon elterjedt bujasenyvet, az egész megyében jó. A bujasenyv ellen sajnos, nem sokat tehetünk, mert kórházunk csak egy van, s az is nagyon rosz állapotban; e végből határoztatok, a n. m. helytartótanácshoz az orvosi személyzet szaporításáért folyamodni, habár ez a mostani csekély orvosi személyzet leszállítását hagyta is meg. Megemlíté azután első alispán úr a himlőoltást, a marhák közti betegségeket, melyek közül szarvasmarháknál a torokgyuladás, sertéseknél pedig a körömfájta leginkább uralkodnak. Újoncz-jutalékunk 602 kiállíttatott, még pedig az 1-ső és 2-ik korosztályból; csak az oraviczai járásban kellett kevés esetekben a 3-dik korosztályhoz nyúlni. A közbátorság veszélyesen az egész fél év alatt sehol sem zavartatott meg, kivéve a legújabban Russován történt rablási esetet, melynek tettesei azonban már elfogyák. A közlekedés tekintetében 70 mérföldet meghaladó utak javíttattak ki, csak a hidakon nem sokat segíthetni, közköltség hiánya miatt. Végre a múlt évekről maradt pofit, ügydarabok és az idén befolyt 4118 db mind elintéztetett, 147 dbot kivéve, melyek épen a jelen tisztiszéknek tartatván fenn, a közigazgatási szakban hátralék nincsen. Ezután másod alispán úr terjeszté elő a törvénykezés menetét. Polgári ügydarab átvétetett 1861-ből . . 399 1862-ben befolyt................................... 3694 összesen : 4093 elintéztetett............................................. 2985 1861-ik évi bűnügyek számát, azok akkor közvetlen az ügyészséghez utaltatván, szabatosan nem tudhatni. 1862 ben befolyt..................... 443 elintéztetett..................... 396 Napi újdonságok. — A képzőművészeti társulat folyó év aug. 27-dikén tartott választmányi ülésében Lipthay Kornél és Nagy Iván urak mint újonnan választott póttagok rövid bevezető beszédök s szívélyes fogadtatásuk után, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. — Azután