Sürgöny, 1863. március (3. évfolyam, 65-73. szám)
1863-03-20 / 65. szám
orvosoljuk, ha a féreg a gyökéren rágódik. A könnyebbség, melyió vidéken a kiskereskedőknél van, meglátszik még inkább az osztrák gyárosoknál; ők demoralizálnak leginkább, mert Austria egész hitelviszonya alá van ásva; a bécsi centralista sajtó azt állítja, hogy Magyarországnak nincs hitele, és azon idő óta, hogy törvényeink visszaállíttattak, systematice dolgoznak azon, mert pressiót akarnak gyakorolni reánk, miszerint az anyagi elszegényedés oda vigyen bennünket, mitől a magyar leginkább irtózik. Ezen dolgokon mi nem segíthetünk és nem segít azon ama nagy hazafiak jóakarata, kiket a kormányon tisztelni van szerencsénk, mert látjuk, hogy a főkanczellár ő nagyméltóságai legújabb rendelete által segíteni kíván, — de nézetem szerint a főbajokon egyhamar segítve nem lesz. — A szegény népnek nincs pénze és mint a példabeszéd tartja, ha a parasztnak nincs kenyere, az urnák sincs. Menjen csak ki valaki az ország egyéb részeibe s tapasztalni fogja, hogy ott még sokkal czifrábban állnak a dolgok mint Pesten; itt takarékpénztárak és bankok vannak, de ott, hol úgyszólván csak egy két tőkepénzes kezében van az egész, kik nem segíthetnek mindenütt, oly helyen a bajok egészen mások. Meglehet, hogy azon hangok, melyek itt hallatszanak, másfelé is eljutandnak, és hogy talán fognak oly módról gondoskodni, hogy az országnak alkalmat nyújtsanak törvényes utón bajain segíteni. Addig is mi kereskedők nagyon megköszönjük, ha azzal örvendeztethetjük meg küldőinket, miszerint itt, amennyire csak lehet, a bajokon segíteni fognak, részint oly törvények által, melyek gyökeredzik régi törvényeinkben, részint azon jognál fogva, melyet a kir. curia eddig is gyakorolt normatívumok által. Bátor leszek egyet azon sok esetből elmondani, melyek mutatják, hogy az orvoslás szükséges. Ha a váltót bepanaszolják, természetesen az adósnak jogában áll kifogásokat tenni. De nincs oly törvény, melyen az emberi ész túl nem tenne. Találkozott egy ügyvéd, ki egy váltóra azt a kifogást tette, hogy 18 és nem tudom hány év előtt egy része lefizettetett, mit tanúsíthat egy krassói és egy trencsényi lakos. A czél nem az volt, hogy a váltó egészen megdöntessék, hanem húzni akarták a dolgot. A törvényszék nem tehetett mást, mint a magyar helytartótanács útján megkeresni Krassó megye főispánját és azután szintén Trencsénét, puhatolják ki, hogy van-e ilyen ember , mire a helységbírák azt jelentették, hogy ilyen embert még soha sem láttak. Az idő, mely ennek kipuhatolásával eltelt, egy év volt, és már most én , ha arra számítottam, hogy bizonyos időben bizonyos összegem t etély és adósom ilynemű kifogásokkal áll elő, tízszer tönkre mehetek, míg kisül az igazság. Nézetem szerint oly rendszabályoknak kellene lenni, melyek ily esetekben az illető ügyvédet kényszerítik mindazon mulasztások által okozott károkat megtéríteni és azon esetben, ha ők ezt nem bírnák, az alperesnek kellene fizetni. Drasticus szereket kell alkalmazni, ha az emberi ész ily eltérésekre vetemedik. Hogy mennyi a száma a bukottaknak a kereskedelmi osztályban, 52 firmát tudnék felmutatni, kik között nincsenek oly bukottak, kiket a sors arra kényszerített volna. Ez állapot igen súlyos. Mi kereskedők nem vagyunk arra hivatva, hogy gondoskodjunk oly módokról, melyek által a bajon segítve volna; azok, kik jobban értenek a törvényhozáshoz, hivatvák arra, hogy gondoskodjanak oly módokról, mig maga a törvényhozás gondoskodhatnék. Lipovniczky Vilmos v. b. t. tanácsos ■" Az, hogy mennyire van most pangás az országban, az ipar és kereskedelemre nézve, és hogy mennyire szenved ezáltal a kereskedelmi világ, oly bőven volt már ma kimutatva, és több hetek óta erről annyi szó volt a hírlapokban, hogy ez semmi kétséget sem szenved. Már most a pangás okai felett eltérő vélemények vannak ; az egyik a pangást a magyar váltótörvényeknek tulajdonítja; mások, mint azt a temesvári k.-kamra az újságokban is megjelent nyilatkozata tanúsítja, legkevés-bé keresik a magyar váltótörvénynek visszahozatalában. Amint eddig hallottuk, a magyar és austriai váltótörvény összehasonlításába és az egyes §§. taglalásába, habár erre az illetők mélyen tisztelt elnökünk által fölhivattak, mégsem kívántak bocsátkozni, hanem elvégre is csak azt kívánják, hogy a váltófogság hozassák be, és hogy egyes esetekben a csalók jobban büntettessenek, ebben központosult kérelmük. Én megengedem, hogy lehetnek váltótörvényeinkben némi pótlandók, miután az sem örök időkre hozatott, ámbár több évek előtt dr. Mittermayer, ki Németországnak hírneves jogtudósa, és amint már mondatott, újabb időben a bécsi dr. Berger a magyar váltótörvény előnyeit nagyon kiemelték , de másrészt lehetetlen, hogy a törvény minden casuisticára kiterjedjen, és így fel is teszem jövő törvényhozásunkról, hogy akkor, ha aház alkalma leend, az időszerű módosításokat meg fogja tenni. Nem lehet azt tagadni, tudva van előttünk is, hogy az ipar- és kereskedés-pangás nemcsak Magyarországban, nemcsak az austriai birodalomban, de sőt többé kevésbé egész Európában elterjedt, és igy én is a pangás okát legkevésbbé tulajdonítom a magyar váltó törvénynek, hanem a már egyik szónok által említett pauperismusnak, mely főkép országunkban van elterjedve, és mely, mint mondatott, 1860—61-ben épen nem volt érezhető, mert jó termésünk volt, és a termesztményeknek jó ára, jó kelete; de miután ez megváltozott, sok sanyarúság állt be az országban ; a termesztményeknek semmi kelete, és a pénz szűke mód nélkül érezhető ; ezeken a bajokon nem változtatunk semmit az osztrák váltótörvényekkel, mert hiszen fennállnak azok még most is Erdélyben és Horvátországban és kérdem: az ottani hitel és kereskedési viszonyok mivel jobbak a mieinknél ? sőt jóformán még rosszabbak. Nem ott látom én tehát a fóbajt, hanem az olyanokban rejlik, melyeken mi nem tudunk változtatni, és melyeken csak az isteni gondviselés és a törvényes alaponi kiegyezkedéshez mindkét részről szükséges és megkívántató jóakarat fog segíthetni. — tévednek tehát az illető panaszoskodók, midőn e közpangás és levertségben azt hitetik el magukkal, hogy ennek a magyar váltótörvény az oka, — miért nem panaszosodnak a legalább 40-re menő takarékpénztár, és egyéb hitelintézeteink, melyek pedig leginkább váltóüzlettel foglalkoznak , — egyébiránt megnyugtatásukra tegyük meg, amit tehetünk, — javítsunk mindenképen a dolgon, mennyire javítni lehet törvényeink korlátai közöt , de azon túl ne menjünk, és olyanokat ne kívánjunk ezen epochában a Felségétől, mik adrogval járnak. Tudjuk ugyanis, mennyire nyomasztó szükség mindkét részről a kiegyezkedés ; tudjuk, mennyire kívánja minden józan magyar ember a törvényes kellő kiengesztelődést az osztrák népekkel és a kormánynyal, miszerint végre már egyszer oly megállapodott helyzetbe jöjjünk, hogy mind az ipar és kereskedés, mind a közgazdászati ügyek emelkedjenek ; tudjuk, hogy minden józan magyar ember mindenkép kívánja a publico-politikus kérdések kiegyenlítését is, és ha erre alkalom nyúttatik, meg fogja a magyar országgyűlés ragadni az alkalmat, hogy alkotmányos módon kiegyezkedjék azon ügyekre nézve is, melyek közösöknek veendők az osztrák népekkel, és bizonyosan rajta lesz, hogy a kiegyezkedés a lehető törvényes és legális módon létre is jöjjön. De most, midőn látjuk, hogy megvan erre a hajlam az országban, most oly sajgó sebet ne kívánjunk ejteni a nemzeten, mely e kiengesztelődési indulatot gátolja és enyésztesse ; mert tudjuk, hogy a jogaira féltékeny Magyarországnak semmi sem fáj inkább, mint az octrogrozás , mert alkotmányos nemzet lévén már sok századok óta, fáj neki, ha mellüztetik törvényhozása. Ezen jogot az octoberi diploma is fennhagyta Magyarországnak, főkép a magánjogra nézve s már e részben is elismerte . Felsége az ország külön autonómiáját, — ne ad normam aliarum provinciarum Austriacarum gubernetur — amint az 1790-ki 10. t. sz. hozza magával; ne nyújtsunk tehát ennek sérelmére alkalmat. Én épen nem vagyok ellene, sőt kivánom, hogy a mennyiben a két világ hátrányt tapasztal abban, hogy a színlelt váltók és átruházások általi csalások nagyon elharapództak,és hogy a kiskereskedők nincsenek eléggé csempészkedéseikben korlátolva, főkép fogsági törvény nélkül, e bajokon saját meglevő törvényeink szigorú alkalmazása által segítsünk; van nekünk személyfogsági törvényünk is, s nem tartom azt, hogy ezen törvény, mivel régi, tehát elavult volna,és alkalmazni ne lehetne, mert a III. rész 28. § ban világosan meg van különböztetve a nemes a nem-nemestől; a nemesre nézve az áll, hogy nem adatik át hitelezőjének szolgálattétel végett, hanem a bíró tartóztatja le, a nem-nemes pedig hitelezőjének általadandó szolgálatba. De ezen segített az utóbbi, ő Felsége által is sanctionált törvény, mert minden ilyen büntetésekkel, súlyosításokkal járó dolgokban kimondotta, hogy nem a nemest kell a nem-nemeshez lenyomni, hanem a nem-nemest a nemeshez felemelni. Tehát bezárják ezt is amazt is, és így megvan a személyes fogság. Már most mit tartalmaz ezen törvény ? azt t. i. hogy vagyonhiány esetében 15 napig szabad az illető adóst bezárva tartani és ez alatt tartozik kiegyezkedni hitelezőjével s ha nem, esküt kell letennie, hogy egyharmadát annak, mit szerez, adóssága törlesztésére fogja fordítani. Én ebben sok tekintetben több garanciát látok, mint az osztrák váltófogságban, mert a szerint, ha egy évet kiáll az adós, azután szabad s nem is lehet őt többé bezáratni; ellenben törvényeink szerint, mihelyt a hitelező megtudja, hogy adósa valamit szerzett és esküvel erősített kötelezettségének nem tett eleget, újra elfogathatja és addig tartóztathatja le, míg vele ki nem egyezkedik. Ebben oly intézkedést látok, melylyel legalább addig, míg az országgyűlés e részben rendelkezik, megelégedhetnének az illetők, mert ezáltal kerülhetnék ki azt, mi igen fájdalmasan esnék az országnak, hogyha most, az 1861-ik évben tartott értekezleten, melyben a kereskedelmi kar is — habár gyengén képviselve volt — de azonkívül akkor, midőn az országgyűlés együtt volt, az értekezleti megállapodások ellen lépéseket nem tett, és miután Ő Felsége is szentesítette e törvényt, most kívárnák annak változtatását. Legyen béketűrésük tehát a többi felemlített csalások és csempészkedésekre nézve, úgy is már önmga az udvari kanczellár úr rendelkezett, hogy a magyar csődtörvényben elrendelt büntetés és bűnvádi eljárás egyes csalási esetekben is alkalmazható legyen, hogy ha pedig a vagyontalanság kitűnik, a harmadik rész 28. § át, mely törvényezik, a novellaris 1807 ki 12. t. ez. által is fentartatik, amint már volt szerencsém említeni, teljes sikerrel lehet alkalmazni, és így a személyes fogság is törvényeink szerint eszközölhető lévén, egyéb büntető törvényeink szoros alkalmazása mellett is a felmerült bajokon ezúttal mindenkép segítve leend. F a b i n y i Theofil hét személynök: Lehetetlen,hogy mindnyájunkra nézve igen nagy befolyással ne lett volna az, hogy a magyar kereskedőknek legtekintélyesebb kapacitásai az országban csaknem egyhangúlag felszólaltak s a mostani sanyarú kereskedelmi helyzet egyik okát hiányos váltótörvényeinkben keresték. Mindamellett azonban, hogy én kész vagyok őket e téren mint kapacitásokat s kompetens ítélőket elismerni, kik maguk tapasztalásából tudván a körülményeket, legalaposabban szólhatnak a dologhoz, mégis egészen egyetérteni nem tudnék abban, hogy fő oka a mostani kereskedelmi pangásnak , a hitel és kereskedelem sülyedésének a magyar törvényekben rejtenék. Én mélyebben látom okát gyökeredzői a mostani rendkívüli viszonyoknak s ami különösen azon sokszor említett körülményt illeti, hogy a provincián az úgynevezett kisebb kereskedők közt a hitel tönkre ment, annak legtermészetesebb okát a hiteladás túlterjeszté-sében, az ipar és kereskedelmi szabadságban keresem és találom, mely talált oly állapotokat, milyeneket föltételezett, s mert oly intézetek nem állanak rendelkezésükre, melyekre szükségük volna; azonban mindamellett, hogy nem tudok a kereskedelem képviselőivel egyetérteni annyiban, hogy a magyar törvény legyen fő oka annak, hogy kereskedelmi állapotaink oly nyomasztók, mégsem akarom kétségbe vonni, hogy némi része abban a magyar váltótörvényeknek is lehet. Én, helyzetünket vévén tekintetbe, azt hiszem, hogy mivel kereskedésünk más országoktól van függésben, némely tekintetben kénytelenek vagyunk azok után alkalmazkodni. Más országokban, csaknem egész Európában azt látjuk, hogy a személyfogság egyik biztosítéka a váltóhitelnek; minálunk ez jelenleg nem így van. Én egyátalában nem akarom mondani, miszerint egyet tudnék érteni a német váltótörvénynek a személy letartóztatására vonatkozó rendeleteivel, és ha demorálisatia említtetik, mely a mostani korszakban mutatkozik, én bátran hivatkozhatom a demoralisatióra, mely akkor volt, midőn személy és vagyon ellen lehetett egyszerre végrehajtási gradusokat intézni. Előbb lefoglaltatni mindenét annak az embernek, ki midőn semmivel sem rendelkezett, akkor azután annak személyét is letartóztatták, hogy a legnagyobb exactiókat lehessen rajta tenni. Ez oly visszaélésekre adott okot, mikre nézve újólag alkalmat szolgáltatni nem akarnék. Már most azokban nem is úgy állván a dolog, miszerint a német váltórendszabály behozatala sürgettetnék, hanem csak az forogván szóban, hogy a magyar váltótörvény némileg explánálva közjogi törvényeinkkel,biztosítékokat nyújtson,e tekintetben két kézzel ragadok meg minden alkalmat, mely anélkül, hogy törvényt sértenénk, a kivánt biztosítékát a hitelnek nyújtja, és amit Lipovniczky ő mmga említeni méltóztatott, az a czélnak megfelel és nézetemmel tökéletesen megegyezik. Azt hiszem, hogy a h. t. k. két helyén előforduló intézkedések, melyek azt tartalmazzák, hogy a személy megítéltetik, oly határozatokat tartalmaznak, melyeket tökéletesen betű szerint nem kívánok ugyan elfogadni, de miket in praxi most is könnyű lesz a kor szelleméhez idomítani és sikerrel alkalmazásba venni. Mert bizonyos, hogy nem az a fődolog, hogy valakit becsukjanak, hanem hogy tudja, miszerint a Damokles kardja fölötte lebeg és nem fizetés esetében előbb-utóbb személyfogságra kerülendő dolog. Elhiszem, hogy a huzavona, mi a mostani pereknek lehet sajátja, ekkor is megmaradhat, de itt ismét hivatkozom a német eljárásra és német törvényre. Ott csakúgy megvolt az, és a per folyamában mindennemű kifogásokkal lehetett élni, s addig, míg a pör le nem folyt, nem lehetett máskép, legfelebb biztosítékképen a személyt lefoglaltatni, mi különben is a legritkább esetek közé tartozott, és in praxi alig fordult elő. Én tehát a német törvény e részbeni rendeleteit annál kevésbé kívánnám alkalmazni és behozatni, miután a német törvény mind a személy, mint a vagyon ellen enged egyszerre végrehajtási lépéseket intéztetni, és miért akkor szükséges volna az 1859-ik ministeri rendelet által behozott „Vergleichsverfahren“-t is mitigativnak visszaállítani, pedig tudom, hogy az egyezségi eljárásnak behozatalát senki sem kívánja. Miután végtére e tárgyat tökéletesen kimerítve látom, és kijelentem, hogy a részleteket, mik a Werbőczy által meghatározott személy fogságra vonatkoznak, nem kívánnám úgy értetni, hogy valaki 15 nap után általadassék hitelezőjének és hogy mint családtagja dolgozni tartozzék, hanem practice véve a dolgot, a statusnak dolga legyen gondoskodni letartóztatási helyekről és azok felügyeletét gyakorolni, — tökéletesen Lipovniczky ö magával egyetértek. Lukács Ignácz hétszemélynök: Leginkább csak azért szólalok fel, nehogy érdek nélkül láttassak itt ülni, s nagyon kevés szavakkal jelentem ki nézetemet, mely inkább az általam teendő kérdésekre adandó feleletekből álland. Első kérdésem ugyanis az, igaz-e, ami felhozatott a kereskedő osztály részéről, hogy nagy calamitás uralkodik az országban, hogy a kereskedés és az üzlet pang? erre megfeleltek többen és a viszonyoknál fogva magam sem mondhatok mást, minthogy ez igy van. De nemcsak nálunk van ez igy, hanem sok más helyütt, a mint az igy volt néhány esz- M—■nilllMII'WW——W—■—IIMnMIMWISI ' T A R C Z A Napi njdonságok. * Tegnapelőtt, f. hó 18-án rögtönözve tartatott Pestmegyénél egy tiszti ülés, melyben a nagy főkanczelláriának 3 rendelménye olvastatott fel; az első a bukások okai és illetőleg a bűnös cselekmények kinyomozását bűnvádi után rendeli meg, és pedig akként, hogy csőd eseteiben, mennyiben a nyomozásból kiderül, hogy a bukás hamissággal vagy vétkes gondatlansággal párosult — nem mint eddig — a bejelentett követelések valódiságáról hozandó ítélet várandó be — hanem azonnal kimondandó és a nyomozás eredménye a fenyító bírósággal szigorú eljárás végett közlendő. Ezen udvari rendelvény szoros megtartása határozatba ment. Második tárgy volt a bécsi hitelbank ügyeibeni végrehajtások szigorú foganatosítása. Harmadik tárgy az ítéletek párbani közlése a díjmegszabó hivatalokkal. * A pesti jótékony nőegylet által fentartott szemgyógyintézet jövő ápril hó - jén ismét megnyittatik, s abban Magyarországból és kapcsolt részeiből a szürkehályogban szenvedő szembetegek dijnélküli élelmezés, ápolás és orvosi segélyben részesülnek. — A magukat felvétetni óhajtók a szemgyógyintézet vezetője és egyetemünk kitűnő orvostanára Lippay Gáspár urnál (az orvosi egyetem épületében újvilág utczában) jelentkezhetnek. * Beszterczéről azon örvendetes tudósítást veszi az „Og“, hogy a városi tanács, folyó évi jan. - én tartott vegyes ülésében elhatározta, a Libay Sámuel hazai művészünk által ezüst sodronyból készített Napóleon-szobornak aláírás útján a nemzeti múzeum részére megszerzését. A község az aláírást azonnal 300 fttal meg is nyitotta, s többen még 106 ft 75 krt írtak alá. Folyó hó 3-án ugyan e tárgyban vegyes tanácsülés tartatott s elhatároztatott, hogy hazánk többi városai nyomtatott körlevelekben aláírásra felszólittatnak s ha a szükséglett 4000 o. é. st aláírás utján fedezve lesz, e szobor „Magyarország városai“ nevében a nemz. múzeumnak adatik át. * Tegnapelőtt Pest-Budán csupa Hugók szerepeltek. Hugo la Hugo qua. A nemzetiben Hugó Károly „Báró és Bankár“-ja, a németben ugyanő költőnek mint színésznek föllépte Shakespeare „Velenczei kalmár“-jában ; végre Budán „A nyomorultak“ Hugó Victor regénye után, szinpadosította fia, Hugó Károly. Mi a magyar Hugót néztük meg, a kisvárosi színpadon mint „Shylock“ szerepelt. A színház az előleges hirdetések daczára nem volt egészen tele. Ezt Hugó Károly magának tulajdoníthatja. Hogy ha automimikai előadásaiban kielégítette volna a nagy közösség várakozását, azaz ha „nevetséges“ lett volna, mint sokan hinni szerették, akkor ez este bizonyosan tele háza van. Mert a mai publicumnak a rendes, a természetes, a költői szép már nem szült, neki minden áron caviar kell. Hugó Károly ezúttal is kijátszta a „caviar"-kedvelőket. Aki őt magáról mint színészről, vagy költőről beszélni hallja, nem hinné, hogy ez extravagantiák lymbusából ily tiszta, nyugodt és aesthetikailag nagyérdekű világos alakítás fog kifejlődni. Hugó mint színész először állt színpadon, és bizonyára senki sem mondhatja, hogy e pályát könnyebb végéről fogta volna meg, midőn oly szerepet választott első debütjének mint Shylock. És hogy a siker mégis meglepő volt, ez kétszeresen igazolja, miszerint ő nem charlatán módjára, hanem mély és komoly tanulmánynyal fog „extravagáns“-nak látszó kísérleteihez. A közönség, mely bejött, hogy egypár jelenetet megnézzen, s azután vacsora közben jóízűen tréfáljon a mai Shylockról, az utolsó perczig helyén maradt, és jelenetről jelenetre komolyabb figyelemmel mélyedt az előadás élvezetébe, mert Hugó mind költői felfogás, mind színész-technikai tekintetben megfelelt a nem csekély feladatnak. Felfogása helyes és világos, szavalata erőteljes és kifejező, játéka biztos és gyakorlott volt. Még orgánuma is, melyet a minap inkább gyöngének és tompának tapasztaltunk, a legerélyesebb hangfokokra emelkedett ma. Még azon nagy fába is belevágta fejszéjét, a mellyel eddig csak mestereket láttunk megküzdeni, hogy Shylockban nemzeti, vagyis faji jellemalapra hímezte a többi drámai vonások fonalszálait. Azaz e sivár kebelből felfeltörő gyér szeretet leánya iránt, kincseinek féltékeny őrzése, mire autocratiáját a társadalomban fekteti, a gyűlölet és bosszú indulatainak festése közben mindig a választott fajához szító, az annak megvetését visszatorló zsidót láttuk. Az arczjáték tökéletesebb álcrával még hatásosabb leendett, s úgy néha az élénkebb mozgások közben az öregséget jellemző járás nem volt mindig biztos, noha e részben el kell ismernünk, hogy a szereplő arra is vigyázott, hogy lépésében szintén marganozza a majd levertséget, majd büszke emelkedést sugalló indulatokat. Egyes részletekre itt nem akarunk kiterjeszkedni, s csak azt óhajtjuk, hogy e figyelmeztetésünk folytán a közönségnek még egyszer alkalma legyen ítéletünk pártatlanságáról meggyőződni. * A magyar gazdasszonyok egylete mindinkább nagyobb kiterjedést nyer. Már egy hivatalos közlöny is fel van ajánlva rendelkezésükre. Ez a Szabó Richard részére engedélyezett „Ház és világ“ czimű szépirodalmi lap. Az egylet határozni fog, várjon a fölajánlott közlönyt elfogadja-e vagy nem. * A „P. N.“ utána járt a nagy Patti-kérdésnek, mely most a kedélyeket oly nagy mértékben foglalkoztatja és következő eredményre jutott. Biztos kútfő után írhatjuk, — jelenti a nevezett lap, — hogy a nemzeti színház igazgatósága Patti kisasszonynál, a bécsi olasz opera első énekesnőjénél, Bécsbe érkezte után azonnal lépéseket ten, a kitűnő művésznőt színházunkhoz vendégül megnyerni, de siker nélkül. Közelebbről újra megkísérte, de ismét eredménytelenül, minthogy Pattika Merelli olasz impressario által 24 előadásra van szerződtetve a Kari színházhoz 50,000 frankért, s hetenkint 4 szer kell énekelnie, hogy vendégjátékait 1. évi ápril 26 -áig bevégezhesse, miután ugyanazon hó 28-kán Londonban kell lennie különben, ha a művésznőnek szerződése kiteltével még néhány előadásra ideje maradna. Lehman úr, a Karl-színház igazgatója, saját nyilatkozata szerint, örömest díjazná egyes fellépteit 2.500 frankkal. Ebből világos, hogy Patti kisasszonyt az idén nem fogjuk Pesten hallani. * A nemzeti színházban f. hó 25-dikén a színházi zenekar átalakítása költségeinek fedezésére szavalati és zenészeti akadémia adatik, melyhez a szükséges egyházi engedélyt a budapesti egyházi kerület esperesi hivatala hazafias készséggel megadá. * Vajda-Hunyadon, a Hunyadi János várkastélyával átellenben levő egykori templarius zárda romjai alatt nevezetes dák és római régiségeket, szobrokat, s feliratos köveket ástak ki, melyek alkalmasint a kolozsvári muzeum régiségtárát fogják gazdagitni. * A balesetek a vaspályákon egy idő óta szaporodni kezdenek. F. hó 18-án reggel az oderbergi vonat harmadfél órával késett és pedig tengelytörés következtében. * Nagyt. Daróczy Mihály karczagi ref. lelkipásztor, 13 év óta esperes, 40 év óta buzgó hitszónoka a nevezett községnek, f. hó 13-kán meghalt. A karczagi hívek utolsó tisztességtételén rendkívül nagy számmal jelentek meg. * A személyszállító gőzösök járatai Pest és Bécs közt f. hó 19 kén kezdetüket vévén, ezentúl az indulás Pestről naponként reggeli 6 órakor fog történni. A dunagőzhajózási társaság az idei nyár folytában újpesti kikötőjét megnagyobbittatandja, abból a czélból, hogy jövőre ott a nagyobb vontató hajóknak is kényelmes téli szállást adhasson. * Pozsonban egy varrónő gyermeket szült, melynek két lába és félkarja hiányzik, míg a többi testrészek tökéletesen kifejlődvek. Az anya leánykájának torz állapotát azon körülménynek tulajdonítja, mivel érdekes állapotában egy kórházban szolgálván, meglehet, hogy a betegek közt az egyik vagy másik nyomorékot megbámulta. — Esemény gyanúit jegyezzük föl, hogy a „P. N.“ ma a „Sürgöny" egy czikkét egész terjedelemben átvette. Ily megtisztelés még nem, vagy igen rég esett meg rajtunk, mit megtegyzünk, nehogy azt higyjék, hogy e különös figyelmet észre nem vettük. — Bécs mint a birodalom fős székvárosa egyszersmind annyi hazánkfiának akár ideiglenes, akár állandó lakhelye, hogy nem hiszünk hibázni, föltéve, hogy nálunk is elegen találkoznak, kik az ott létező leánynöveldék közöl azok iránt, melyek a birodalom majd minden részéből szerencsések növendékeket nevelhetni, érdekkel viseltetnek s ezért szivesen veendik, hogy ezek egyikének évi tehetségi vizsgáját ismertetjük. Ezen intézet a Fröhlich-féle leánynövelde, melynek évi próbatétele farsang vasárnapján tartatott meg a birodalom minden részéből összegyűlt fényes és válogatott vendégek jelenlétében. Már tizennegyedszer ébreszté föl ezen vizsga a megjelentek lankadatlan érdekeltségét, s nyeré ki a bemutatott eredmény által a vendégek magas megelégedését. Mellőzzük a zenészét, táncz, szavallat terén mind sikerült egyes előadványokat, melyek sokszoros hangos tetszés által lőnek kitüntetve, hanem egyedül a tehetségi vizsga elveit és czéljait jelöljük ki, minthogy ez mint neveléstani segédeszköz általános érdeket nyújt. A Fröhlich-féle intézet vezérlő alapgondolata abban fekszik, hogy az intézeti nevelés csak akkor hathat üdvösen, ha a szellemi kifejtés minden oldalait egyformán veszi tekintetbe. Immár eltekintve a növendékek testi jóléte fölötti lelkiismeretes gondosságtól, három irány az, miket a magas rendűek nevelésénél szem előtt kell tartani. Az iskolai és tudományos kiképezés előmozdítása mellett derék házias nevelésre s egyszersmind mindazon szellemi tehetség kifejtésére kell törekedni, melyeknek hivatása, az élet komolyságát szeliditeni s ennek számára a finomabb miveltség szépítő befolyását biztosítani. Ezen három irány mindenikének meg kell felelni, s épen nem könnyű feladat, azokat tökéletes öszhangzásba hozni. Ennek nehézsége leginkább a próbatéteknél tűnik ki. Nem tartjuk a nyilvános vizsgákat csalhatlan zsinórmértéknek az egyes tanulók tehetséges megítélésénél , de hogy mit képes egy intézet, ezt bizton hiszszük ily próbatétel eredményéből megállapítani. Tapasztalatunk szerint csakugyan ez értelemben is fogta föl a Fröhlich-féle intézet az időközönként ismétlődő próbatételeket s törekvése volt, saját vizsgáin az intézet összes tevékenységének lehetőleg hű képét előállítani. Erre nézve azonban mindenekelőtt a különnemű anyagnak helyes csoportosítása volt szükséges ; különösen lehetetlen volt, a szabad művészetek azon ágait, melyek ápolása csupán az itélőre tett közvetlen, de múlékony hatásból ítélhető meg, az iskola komoly tárgyaival s az anyagi munka zajtalan, de maradandó termékeivel egy vizsgába szorítani. Ennek megfontolása arra határozá az intézetet, hogy azon elől említett oktatási csoportozat vizsgáját, melyeknél egyáltalán csak oly szakok fordulnak elő, miknek sikeres tanulmányozása a születéssel nyert tehetségek leírásáról van föltételezve, az általános vizsgából kizárja s önálló egészszé, „tehetségi vizsgává“ egybefoglalja. Ezen elveket nem csak a legfőbb oktatásügyi hatóságok helyeselték, azok sokszoros tapasztalás által is helyeseknek bizonyultak, s az idei tehetségi vizsgánál, melyen al államtitkár báró Helferture excja is hosszabb ideig jelen volt, a jelenlevők részéről újólag szívélyes elismerésre találtak.