Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-02 / 200. szám

A magyar orvosok és természetvizsgálók X-ik­k nagy­gyűlése. Maro­s-V­á­s­á­r­h­e­l­y, aug. 27. A magyar orvosok és természetvizsgálók X-dik nagygyűlésére a már előbb szállinkozó tagokon kívül, azoknak legnagyobb száma, úgyszólván zöme tegnap érkezett ide. Marosszék határán, a megyesfalvi határon a szék közbirtokosai fogadták s ezeknek nevében az ös székely származású derék báró N­­e­n­­­e­r József kele­mentelki és marosvásárhelyi birtokos következőleg üd­­vözlé a megérkezetteket : „Tisztelt orvosok és természetvizsgálók ! Nemes székünk szélhatárán Marosszéknek birtokos tagjai, kik megjelenhettünk, forró honfi szeretettel üdvözöljük önö­ket és székely nemzetünket honfiúi barátságukba ajánljuk.“ Ezen szívből fakadó rövid, de velős szavakat dr. Szabó József királyi tanácsos s a kolozsvári orvos­sebészi intézet igazgatója s ezen X. nagygyűlés alel­­nöke köszöné meg. A szék határától a város határára érvén, itt az ér­kező vendégeket a város főbírája F­e­k­e­t­e József a városi tanácsos urakkal és 12 lovas polgár zászlóval fo­­gadá. Főbíró ur következő szives szavakkal üdvözlé a kedvesen fogadott vendégeket: „Uraim! Kedves ezen jelenet, mely alkalmul szol­gál AI.-Vásárhely sz. kir. székely város polgárságának őszinte tiszteletét meghozhatni, annál kedvesebb a ta­lálkozás, midőn egyúttal azon polgárság legszivesb üd­vözletének jelzálogát is felmutatni szerencsénk van ; üdvözöljük annak okáért önöket tisztelt uraim mint szabad királyi városunk szeretve tisztelt kedves ven­dégeit, s biztosítjuk a felől, miként valahány polgárt számit M.­Vásárhely városa, épen annyi őszinte barát siet önökkel baráti jobbot szorítani, s megannyi kebel­ből emelkedik az egekhez ezen forró óhaj : Isten éltes­se önöket. Éljenek!“ A főbíró üdvözlő beszédére ismét Szabó O­lga válaszolt. A szives üdvözletet­ követte barátságos kézszorí­­tások után a menet megindult s a nép sokasága által ellepett utczákon virágfüzérekkel és csokrokkal feldí­szített házak közt a városház elé érkezett, hol a szé­­hek saját zászlójuk körül felállítva tisztelegtek s a ven­dégeket zeneszó mellett éljenekkel fogadták ; mire min­denki az előre kiszemelt szállására kisértetett el az erre ajánlkozott polgárok által, mi oly példás renddel ment véghez, hogy lehetetlen meg nem köszönnünk az egész elszállásolási bizottmánynak példás fáradozását s külö­nösen pedig kiemelni a főbíró úr és dr. K­n­ö­p­f­­­e­r Vilmos főorvos urnak rendkívüli erélyét, ki ugyan em­berül beváltá a pesti gyűlésen eleve adott szavát. Estve 7 órakor az Apolló-teremben az ismerke­dési estélyen oly nagy számmal jelentek meg a vendé­gek, hogy a terem zsúfolásig megtelt s alig, lehetett keresztülhatolni. A karzaton a város első bandája ját­szott, de a társalgás közt kifejlett nagy zsibaj miatt alig hallatszott. A szomszéd kis teremben hideg étkek és frissítő italok voltak felterítve, s mindenki tetszése szerint választhatott. Idősb gróf Telek­i Domon­­k­o­s, báró Henter József, dr. Szabó Jó­zsef tanácsos, dr. Pataky Dániel országos főorvos, dr. K­n­ö­p­f­­­e­r Vilmos jegyző körül nem volt hosszú vége a bemutatás és ismertetésnek. Tíz óra után az oly messze útról j itt vendégek szétosz­lottak, hogy másnap újult erővel jelenhessenek meg a közgyűlésen. . Ez a várbeli ev. ref. templomban 9 óra után nyit­tatott meg. Az elnökség számára az Ur asztala körüli szabad téren zöld posztóval bevont emelvény állott. H­a­y­­n­a­­­d Lajos erdélyi püspök ö nagyméltósága, a jelen gyűlés megválasztott egyik elnöke távol lévén idősb gr. Teleki Domonkos ö méltósága foglalá el az elnöki széket, körülte volt a két Szabó, t. i. dr. Szabó József kir. tanácsos mint alelnök, és dr. Szabó József tanár mint j­egyző, valamint a fárad­­hatlan dr. Knöpfler Vilmos mint titkár. A templom minden zuga zsúfolva volt, az elkü­­lönzött, s e czélra fentartott karzatokon a gyönyörű szé­kely hölgyek díszes koszorúja foglalt helyet. Künn a vár előtt a gyűlésre bemenőket nézők roppant száma hullámzott. Az elnök megjelenésekor zajosan megéljeneztet­­vén, megnyitá a gyűlést nagy éljen és lelkesedés kö­zött. Az elnök beszéde után a város főbirája F­e­­k­e­t­e lépett a szószékre, s következőleg üdvözölte a város nevében a gyűlésre megjelent tagokat: „Méltóságos gróf-elnök ur! Mélyen tisztelt gyűlés! Kedves öröm s őszinte tisztelet lengi át keblemet ez ünnepélyes perezben, a melyet egyszerű életem legfényesb pontjává dicsérte azon szerencse, hogy én önökben mélyen tisztelt urak, M. Vásárhely sz. kir. székely város nevében a magyar orvosok és ter­mészetvizsgálók tudós társulatának nagyérdemű kép­viselőit üdvözölhetem. Igen uraim! Üdvözlöm önöket szívem minden érzésével,­­ üdvözlöm mint az emberiség önzés nél­küli bajnokait, üdvözlöm mint oly honpolgárokat, kik­nek egyik kezében a trón és haza szeretetének lobo­gója diszlik, a másikban a műveltség és tudományos­ság szövetneke ragyog; — igen, üdvözlöm önökben sz. k. városunk óhajtva várt — szeretve tisztelt — ked­ves vendégkoszoruját, s forró hálát mondok a gondvi­selésnek azon kegyelméért, hogy e dicső koszorút vá­rosunk homlokára tűze. Meg vagyok győződve a­felől, hogy önöknek ide­jövetelük, itt mulatásuk és működésük magas, sokol­dalú, ép úgy elméleti, mint tapasztalati értekezleteik, oktatásaik, ezen megtiszteltetésnek örvendező váro­sunk lakói előtt nem fognak nyomtalanul elhang­zani, sőt mint regg hajnalra felsütő nap áldásgazdag üd­vös gyümölcsöket teremnek. Ezerszer légyen áldott azért e napnak emléke, mely a két testvér-haza számos orvosai, s a magasztos természettudomány minden ága nemeskeblü képvise­lőinek városunkban öszpontositása által oly dicső és boldogító fénynyel süte fel ránk s városunk nemes vi­dékére. És most engedjék meg uraim, egy pár hála­szó­val befejezhetni önökhöz szívből intézett üdvözle­temet. Megvallom, kedves kötelességet váltok be, mi­dőn kijelentem, hogy önöket városunkban tisztelhetjük és üdvözölhetjük, O csász. és Ap. kir. Felségének leg­kegyelmesebb Urunk Királyunknak köszönhetjük, ki­nek legmagasb kegyelme egy perczig sem késett ezen minden tekintetben üdvös gyűlés megtarthatására szük­ségelt engedményt és segélyző módot legkegyelmeseb­ben megadni — megrendelni; alattvalói kötelmeim leg­­nemesbikének tartom annak okáért. Ő Felségének ezen legmagasb kegyelméért, városunk nevében legforróbb hálaköszönetemet, legmélyebb tisztelet kíséretében nyilvánítani.“ E szívélyes üdvözlet után a szebeni természet­­tudományi egylet levele olvastatott fel, melyben a gyű­lés tagjait Szebenbe, a gyűjtemények megszemlélésére hívja meg. Majd a m. tud. akadémia, a nemz. muzeum, a m. kir. orvos- egylet, a magyar és érd. gazd. egylet, az erdélyi muzeum, a borsodi orvos-gyógyszerészi egylet, Nagy-Körös városa és főiskolája szives üdvözlő iratai­nak felolvastatása következett, melyeket a gyűlés kö­szönő tetszés mellett vett tudomásul. Felolvastattak Pozsony és Marmaros-Sziget váro­sainak szives levelei, melyekben a jövő nagygyűlés he­lyéül ajánlkoznak, de az e tekintetbeni határozat csak a tárgyűlésen fog megállapíttatni. Az orvosi pályán sok érdemet szerzett dr. R­ó­­z­s­a­y József, mint a nagygyűlés pénztárnoka, a pénz­tár állapotáról szóló jelentését olvasta fel. Szintúgy felolvasásra került a pesti takarékpénz­tár levele, melyben e derék intézet a jelen nagygyűlés czéljaira 100 írttal járul. Ezután elintéztetett a tudomány­szakok alakulá­sának módja. Szabó József alelnök a megboldogult Sauer tanár, Knöpfler Vilmos titkár a meg­boldogult Schmidt, Láng és Zip­ser felett tart­ott emlékbeszédet, s a dr. Balogh Pál által be­küldött értekezés olvastatott fel. lap A Z­i­p­s­e­r feletti emlékbeszéd kapcjában K­u­­b­i­n­y­i Ágoston azt indítványozza, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók Zipsernek a selmeczbá­­nyai temetőben lévő sírjára emlékkövet állítsanak, mi határozattá emeltetett. Végül Brassai és Finály olvasták fel értekezéseiket, mire a gyűlés kettedfél órakor eloszlott. Három órakor az Elbe szigetén nagy diszebéd volt 340 személyre. Itt a felkesült áldomások sorát F­e­­k­e­t­e főbíró nyitá meg, a cs. kir. Ap. Felségére mon­dott következő áldomással: „Egy költő emlékiratából olvastam, hogy „drága kincse a magyarnak királya és hazája.“ A magyar nemzet e drága kincséért emelem poharam. Igen, eme­lem Első Ferencz József Ő császári s apos­­toli királyi Felségéért, a midőn kivánom, hogy Isten­­ csász. kir. apostoli Felségét és dicsőségesen uralkodó házát hosszas idő során át éltesse. Adja Isten, hogy magas kormánya alatt hazánk boldog, a legboldogabb legyen. Isten éltesse Ő Felségét. Éljen!“ E leyális s hazafias szép áldomás után követke­zett az egyes áldomások hosszú sora, melyekből a ne­vezetesebbeket, a mintát ideengedi, sietve feljegyzem. Gróf T­e­l­e­k­i Domonkos Marosvásárhely váro­sát és föbiráját köszönté fel, körül elöl igy szólván : „Vannak korsza­konkint bizonyos eszmék, melyekért a nemzeteknek, ha boldogok, erősek és nagyok akarnak lenni, lelkesedniük kell. Ilyen a tudomány eszméje, me­lyet hajdanában egyesek müveitek ; ha már azonban mindazon népeknek kell érette hevülniök, kik nemze­tek akarnak lenni, és a müveit nemzetek közt helyet foglalni . Marosvásárhely városa lelkesülten fogadá ez eszme bajnokait, miért is szálljon áldás e városra és főbirájára, ki ezen ünnepélynek egyik főrendezője volt.“ D­o­b­o­l­ypolgár Haynald püspöke excját élteté, mely áldomásról ő excja, Pap Miklós inditvá­­nyára, táviratilag értesittetik. K­u­b­i­n­y­i Ágoston gr. Teleki Domonkosért, és Xantusért, Tisza László a nagygyűlésért, Szász Károly a nőkért, — Arányi egyetemi tanár az udvarhelyi s marosszéki közbirtokosságért, L­i­p­c­s­e­y jogász a székely nem­zetért emeltek poharat; felesleges említenem, hogy osz­tatlan tetszés és lelkesedés között. Holnap s holnapután a köröndi fürdőbe P­a­­r­a­j­d­r­a rándulunk ki; 30., 3. és sept. 1-én pedig a szakgyülések tartatnak meg. Havi őszinte bevallásában nem marad egyedül e sorok írója *­ M­a­s­z­á­k Hugó: Napi újdonságok. ** Sopronyban aug. 28. szentelé fel ünnepélyesen S­i­m­o­r János győri püspök , maga az ottani Orsolya­­apáczák Maria-Immaculata-templomát. A templom góth stylben, két mellék­kápolnával kereszt alakban van építve. A zenekarnál a főhomlokzatot nagy bolt­ives ablak ékíti, pompás középkori jellegű festményekkel, a sanctuariumot három ablak világítja, díszes festésekkel Witting Józseftől. Az építés Handler József építész ál­tal vezettetett. Hogy azonban a­­templom létesülhetett, egyedül nagylelkű jótevők adományainak köszönhető, így gróf Széchenyi Pálné e czélra nem­eslelkün 20,000 frtot gyűjtött; a győri püspök ő maga saját költ­ségén állittatá fel a három oltárt s a szószéket, mire 16,000 frtnál többet áldozott; Flandorfer Ignácz ur pedig e czélra sorsjátékot rendezett, mely 8000 frtot eredményezett. Hg Metternich, cs. kir. követ a fran­­czia udvarnál, nejével Párisból johannisbergi kastélyá­ba, Rheingauba érkezett. Innen közelebb Bécsbe men­nek, hol a herczeg szabadságidejének hátralévő részét tölteni szándékozik. October közepén ismét vissza­térnek Párisba. ** Liszt Ferencz, mint a „P. N.“ értesül, mi­dőn a távsürgöny Karlsruheba érkezett, már útban vala Páris felé, s így nem válaszolhatott; azonban remélhető, hogy Párisból e napokban érkezik valószínüleg igenlő válasza. ** Egy Pestre érkezett távirati közlés szerint Reményi augustus 30-án Baden-Badenben játszott a pp­*­ Közöljük a fentebbi czikket a ,,M. S.“ után , még­­­pedig őszintén szólva azért, mert megnézvén a rakpart s új utcza mintáját, úgy jártunk mint Maszák Hugó úr , s ha egé­szen meg nem győződtünk is a kiépítés czélszerűségéről, lega­lább ellene volt érveink nagyon megrendültek. A terv czél­­szerű és helyes. Hanem — miután a pénzkérdés főérvül ho­­zatik föl a kiépítés mellett, lényeges dolog volna, bizonyos­sággal tudni, a tervezett házhelyek a praeliminált áron elad­­hatók-e ? s nem járunk-e úgy velők, m­int a földm­ajori tel­kekkel, mikre nincs vevő? — mely esetben az egész száml­ás dugába dől. — Megjegyzendő továbbá, hogy azután az oda épitendő házak valóban oly ízletes palotaszerű épületek legye­nek, mik a főváros küldiszét emelik, a minők a mintán látha­tók , nem pedig oly négyemeletes kaszárnyák, minő például a akadémia palotájának hátulsó része. . . Szerk. rész király és királyné ő felségeik s Hamilton herczeg­­né előtt. ** A pozsonmegyei gazdasági egylet múlt 28. és 29-kén tartá közgyűlését gróf Pálffy János ö­­lzsga el­nöklete alatt Nagyszombatban, s főleg a takarmányter­mesztés iránt tanácskozott. 29-én délelőtt lókiállítás, délután lóverseny tartatott, mely utóbbiban hét magyar paraszt versenyzett nagy­közönség jelenlétében. ** Megjelent a „Budapesti Szemle“ 66- és 67-ik füzete, mint mindig, ezúttal is igen gazdag tartalom­mal, mely következőleg van összeállítva: I. A­u­s­z­t­r­á-­­­i­a, második közlemény, Hunfalvi Jánostól. — II. Két énosz Shah Name, első közlemény Szász Károlytól. — III. A magyar zene története, második közlemény, kö­zépkor, Bartalus Istvántól. — IV. Füvész és kertész, Brassaitól. V. Devigny Alfréd G. A. — VI. Irodalmi szemle. I. Késmárki Tököly Imre naplója 1693—1694 évekből, ismerteti Garády. — II. Franczia választó törvények és szokások Lefèvre Portalis után Bárt­­fay Kálmán. — Nem ajánlhatjuk eléggé a magyar olvasó közönség figyelmébe ezen jeles vállalatot, mely czélul tűzte ki: tájékozni a nemzet értelmiségét mindazon eszmékről, a­melyek világszerte foglalkoz­tatják a szellemeket, s közvetítőül szolgálni a külföldi irodalmak és a hazai tudományosság közt egyfelől, a szaktudósok és a művelt közönség közt másfe­­l. Min­den 10 füzetes folyam előfizetési díja 10 frt. Félévi 5 füzetre is előfizethetni 6 írttal. Valóban kívánatos len­ne, hogy ezen hazánkban egyetlen ilynemű vállalat, melyet szerkesztő-kiadója eddig csak tetemes áldoza­tokkal tartott fenn, minél nagyobb pártfogásnak örven­dene, s minden művelt ember könyvtárában helyet ta­lálna, a­honnan tulajdonképen nem is volna szabad hiányoznia. ** Párádon, mint a „P. N.“ értesül, múlt hó 24-én­­ tanácskozás tartatott a legrövidebb irányban Gyön­gyösre vezető út ügyében; a gyűlésen az illető tiszti kar és szépszámú közönség volt jelen. Határozattá lett, hogy a hegyen keresztül Parádról Gyöngyösre veze­tendő út vonala felméressék. A gyűlést vidám lakoma követte, pohárköszöntések sem hiányoztak, B­a­­­d­a­c­c­i bárót, mint az út tervezőjét és Simonyi gyöngyösi polgármestert éltették. ** Salamon Ferencz, akad. levelező tag, a „Brebiri grófok“ czimű történelmi adatok kutatása vé­gett Zágrábba indult, honnan Velenczébe is átrándul.­­ A budai férfi dalárda ez idei September 10-én a vizivárosban a fáczánhoz czímzett helyiségben 8-dik dalestélyét rendezi. Minthogy a részvét e dalestélyek iránt olyannyira gyarapodott, hogy attól lehet tartani, miszerint a helyiségek nagyon telvek lennének, ennek következtében a bizottmány azt határozta, hogy az egyes tagok jegyeik előmutatása mellett családi meg­hívó jegyeikért minden kedden és pénteken délutáni 6 órától kezdve az egyleti helyiségben jelentsék magu­kat, a­melynek előmutatása, illetőleg átadása nélkül a bemenet tilos. ** Az alakuló első magyar iparbank részvényeire a befizetés sept. 5-kén kezdődik. Ugyane naptól kezd­ve a takarékpénztári betétek is elfogadtatnak. .A­z új intézet iránt élénk a részvétel, így az első ezer rész­vény kibocsátásakor azonnal 2000 db íratott alá, miért is a bank igazgatóságának az aláírások reducálását kell eszközölnie, az illető aláíróknak azonban a máso­dik kibocsátásra elsőbbségi joguk lesz. Az iparbank ügyében közelebb a Köztelken értekezlet tartozik ; az in­tézet jogtanácsosává a „P. L.“ szerint Kacskovics Lajos úr választatott. ** A nemzeti színház játékrendje a legközelebbi napokra így van megállapítva: sept. 2-kán: Stuart Má­ria, sept 3-án: Hugenották, sept. 4-én: Szent-­iván-éji álom, sept. 5-én: Lecouvreur Adrienne, sept. 6-án: Don Juan, 7-én: Csapodár (Sardou új vígjátéka először), 8-án: szünnap, 9-én : Elkényeztetett férj, Zongora mel­lett 4 órakor, kis vígjátékok (részben szintén újak), 10-én: Faust. — További előkészületre „Meghívom az őrnagyot“, „Páholy az operában“ és „Szerelem-mámo­rosok“ czimü újdonságok tűztek ki. — Hát Szigligeti „Nadányi“ czímű új szom­orújátékát mikor látjuk? **■ Sárközi, jól szervezett zenekarával a hazában körútra készül, nevezetesen Baját, Pécset, Zombort, Újvidéket, Temesvárt stb. szándékozik útjába ejteni. ** Váczon Spitzer Miksa October elején könyv- és műkereskedést nyit. ** Mint a „K. K.“ írja, Brassót gázzal fogják vi­­lágítani. Erre egy angol társaság vállalkozott. A gyár már készen van, a csövek különböző irányban szétve­zetve, a gáz­fejtés már elkezdődött és rövid időn elkez­dődik a világítás is. A társaság 75 évre szerződött a várossal. ** Suhr lovardaigazgató, ki jelenleg Bécsben nagy tetszés közt szerepel, közelebb Pestre jó s mint már régebben említettük, a régi fü­vészkertben építteti föl lovardáját. Pest város hatósága a szükséges enge­dély megadásánál kötelességévé tette, hogy az építke­zési tervezet Pest város építészeti bizottmánya elé ter­jesztessék, s hogy az épület szigorúan a jóváhagyandó terv szerint emeltessék föl. Suhr­er köteles továbbá a hatóság által később meghatározandó napokon két jó­tékony előadást rendezni a városi szegényalap és a jo­sefinum árvaház javára, s bruttó jövedelméből 10 szá­zalékot átadni a helybeli színházaknak. ** Egy nagyszombati levelező szerint ott folyto­nosan hűvös, sőt hideg idők járnak, annyira, hogy au­gustus 30-kán reggel 6 órakor a hormérő csaknem a fagyponton állott. ** Singer és Bömchet bécsi fényképészek Kon­stantinápolyira indultak oly czélból, hogy időközben a Duna mellett fekvő városokat meglátogassák, s ezek­nek szebb pontjait s vidékeit lefényképezzék. Jelenleg Kalocsán tartózkodnak, hol a város és vidékéről hét tájképet készítettek, s ezekből egy példányt díszesen kiállított albumba foglalva a kalocsai érsek­i excjának nyújtottak át. ** Londonban m. hó 24-én érdekes esketés történt. Vőlegény és menyasszony Amerikából valók, a vőle­gény déli, a menyasszony északi Amerikából, mind­kettő katona szolgált egyén és pedig előbb ellenségkép álltak szemközt egymással. A mintegy 30 éves ama­zon, misz Boyd,virginiai gazdag ültetvényes és tábor­nok leánya, ki a harcz kitörése után atyjával a táborba ment és Stonewall Jakson tábornok alatt együtt szol­gáltak. Misz Boyd kétszer vezette a csapatokat harczba s pedig fényes eredménynyel és mint az orleansi szűz lelkesítette a harczosokat. Egy ütközetben elfogták, Washingtonban 13 hónapig tartották fogva, végre Cochrano tábornokért kicserélték. Alig érkezett meg délre, „Greyhound“ gőzösre szállt, mely azonban egy czirkáló szövetséges hajó által elfogatott s másodszor került a fogságba. Mint kobzó-biztos a „Greyhoundra“ a fiatal Hardinge hadnagy rendeltetett, kit mist Boyd nemsokára elbájolt s elhatározták, hogy Angliába me­nekülnek. A szökés sikerült, és Londonban összekel­tek. Mint írják, a fiatal pár ismét visszakészül Ameri­kába. ** Galaczból aug. 19-től írják a brassói újságnak, hogy az napon mélyen megrendítő hir terjedt el a vá­rosban. Az ottani görög finevelő-intézetben két tanárt, mindkettő franczia, ágyukban halva találtak, s mint csalhatlan jelek mutatják, köszöngözzel fojtották meg magukat. Tettük indokát még sűrű homály borítja, a szállongó hírek pedig annyira alaptalanok és ellenke­zők, hogy hitelt nem érdemelnek. Szobájukban étel­ma­radványokat s üres pezsgős üvegeket találtak. Az egyik atyjához intézett levelet hagyott hátra, melyben életuntságból keletkezett öngyilkossági határzatát tudat­ja és reményét fejezi ki, hogy a más világon találkoz­nak. A másik röviden kéri az igazgatót, hogy eltaka­­ríttatásukról gondoskodjék. A pesti vízvezeték. Említettük közelebb, hogy a pestvárosi vízveze­tési bizottmány ezen a város lakosságának egészségére és kényelmére nézve fontos ügyet a legnagyobb erély­­lyel tárgyalván, Szumrák Pál városi főmérnök és Zsig­mondy Vilmos bányamérnök urakat egy emlékirat ki­dolgozásával bizta meg. Nevezett urak ritka szakava­tottsággal szerkesztett munkájukban mint sok évi ta­nulmányuk gyümölcsét előadják az utat és módot, melylyel meggyőződésük szerint Pest városának vízve­zetékkel való ellátása leggyorsabban lenne eszközöl­­ető. A legkisebb részletekig pontosan kidolgozott mű­ben legelőször is kiszámittatik a városrészenkint szük­séges vízmennyiség, a­mint következik : Belváros: 1. Ennek jelenleg, azon utczák felének hozzászámitásával, melyek azt más városré­szektől elválasztják, 4400 négyszegölnyi utczai térsége van, melynek egyszeri öntözésére négyszegölenkint 0,09 köb-láb viz szükséges ; már most föl lehnt venni, hogy évenkint 150 napon át kell öntözni, s e szerint a belváros eg­szeri öntözésére 3960 köb-láb, vagy álta­lában véve naponkint 1628 köb-láb viz szükségeltetik. 2. A belvárosban legalább a városháztéren kel­lene egy nyilvános kutat állítani; ezen kút óránkint 4000 köb­láb vizet adna, s naponkint egy óráig lenne műkö­désben. Ily kutak által a város rendkívül sokat nyer külső díszben, a mellett hasznosak is, a mennyi­ben a lefolyó viz a csatornák tisztítására szolgál. 3. A nyilvános épületek, u. m. a Károly-kaszár­­nya, reáliskola, barátok klastroma, az orvosi egyetem, megyeház, gymnasiumok stb. mintegy 5000 köb-láb vizet használnak föl naponként. 4. A belváros iparüzletei, mint vendéglő- és ká­véházak, bőrgyárak stb. körülbelül 9000 köb-lábnyit. 5. A fájdalom­ — a belvárosban csak csekély számmal található kertek 225 köb­lábnyit. 6. A belváros jelenlegi népességének száma mintegy 22,000. Ezeknek házi szükségleteire 2 köb­lábat véve fej- és naponkint, tesz összesen 44,000 köb­lábat. E szerint a belváros számára naponkint összesen 63,853 köb­láb víz szükséges. • A többi városrészekre nézve hasonló alapot kell venni, miből a következő viszonyok származnak: L­i­­pótváros (3 nyilvános kúttal a lánczhidtéren 8000, Erzsébet téren 4000, színháztéren 2000 k. 1.) szükséges naponkint 68,880 k. 1. Terézváros (4 nyilvános kúttal) naponkint 181,060 k. 1. József­város (4 nyi­lvános kúttal) 86,236 k. 1. Ferencz­­város (3 nyilvános kúttal) 80,056 k. 1. naponkint. E szerint az egész város viz­szükséglete napon­kint 480,085 k. 1. Ha a városligeti tó is a vizvezeték által láttatnék el, erre is nagy mennyiséget kellene számítani; továbbá megjegyzendő, hogy a fenebbi vízmennyiség csak a kö­zépszerű szükségletet fedezi, a­melytől azonban jelen­tékeny eltérések fordulhatnak elő, minélfogva a meg­kívántató összes vízmennyiséget nyáron (a kertek és utczák öntözésére szükséges víz tekintetbevételével) 550,000, télen pedig 430,000 köblábra lehet tenni. A pesti vízvezeték tehát e nevezetes követelmé­nyeknek kell, hogy megfeleljen. Ha kérdjük, mily pénz­eszközökkel rendelkezhetik a város e czélra, egy fáj­dalommal kell azok elégtelenségét beismernünk. An­gliában ugyan, hol minden vállalat a magán­ipar szá­mára hagyatik, a vízvezetékeket magán­társulatok épí­tik , a szárazföldön azonban azok főképen községi vál­lalatok maradnak, nem csak azon emberi tekintetből, hogy az élet ezen első szükséglete az üzlet minden in­gadozásától szabadon, a közönségnek a legnagyobb bő­kezűséggel és jutányosan adassák át, hanem azért is, mert az ilynemű vállalatok a szárazföldön eddig igen roszul jövedelmeztek és épen ez okból csak ritkán ta­lálkoznak társulatok azok felállítására, így az alto­­n a­­ vízvezeték, mely minden tekintetben példásnak mondható, eddig csupán fenntartási költségekre éven­­ként 800 ft pótlékot igényelt, míg az ugyan a városban ugyanazon időben felállított légszeszgyár 15% osztalé­kot ad. Ugyanígy van a berlini vízvezeték, mely csupán tíz évi fennállása után fizethetett 2% kamatot. Ennek oka szükségkép abban keresendő, hogy a víz nem fényűzési czikk és hogy az emberek az igazságot megismerni zsebük rovására nehezen akarják. De ha egy város népessége végre azon ponthoz ért, hol nem csak a csatornákon átszivárgott, utálatot gerjesztő kutvíz undorodást okoz nála, hanem annak kártékony­­hatását is beismeri, akkor a vízvezetékek egy Antilope sebességével törnek maguknak utat és a legvirágzóbb vállalatokká lesznek; ezen eset állott elő Angliában, hol a vízművek kiterjedt használata a halandóságot igen nagyon csökkentette. A szárazföldön azonban a városi népességet lassan kint kell szoktatni a vízveze­tékek hasznosságára, így B­é­c­s­n­e­k már századok óta húsz vízvezetéke volt, míg a lakosság azon közös m­eggyőződéshez jutott, hogy egy nagy vízvezeték felál­lítása nem odázható el tovább. Hamburgban szá­zadok óta léteztek apróbb vízvezetékek és az emléke­zetes nagy tűzvészre volt szükség, hogy a lakosság egy nagyszerű vízvezeték felállításának elkerülhetetlen szükségét belássa. E tényeket azért soroltuk elő, hogy az utat egyen­gessük, melyen egy Pesten felállítandó vízvezetékhez a szükséges eszközök feltalálhatók legyenek. (Vége köv.) Külföld. FRANCZIAORSZÁG. A császár, a cs. herczeg, N­a­p­oleon s Humbert herczegek aug. 30-án Chalonsba utaztak el, hol 31-én nagy hadgyakorlatok­nak kelle tartatniok. A császárt F­r­e­u­r­y tábornok s főlovászmester, Montebello s Castelnau tábornok-hadsegédek, 4 szolgálattevő tiszt, D­a­w­i­t- 1­i­e­r­parancsnok-lovászmester, s Larrey orvos kisérték el. Napoleon herczeg 2 hadsegéd, s Humbert herczeg 5 olasz tiszt, köztük Reves tábornok s L­o­n­n a­z ezredes, s ezenkívül Mól

Next