Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1865-02-01 / 26. szám
21. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Hók-kiadó-fiatal Pesten U &11 Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Késiatok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes leveleztünktől fogadtatnak el. mHKAllahiilvic-ezik : egy hasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 8 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majuai Frankfurti an tluli«ii One; Hamburg-Altenában HaMaenstein és Engler; Hamburgban Türkh**fiu Jakab; Lipcsében Engler H., Iliit«-» és Fort uraknál. sjgsoLinjj, Budapest, Szerda, február 1.1865. Előfizetési árak ! Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. ikr. Félévre . Negyedévre 10 Félévre . , Negyedévre . 9 » . ^ H 50 h HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége in. évi nov. 25-rtl kelt legfelsőbb határozatával, Fogarassy Mihály skutari-i czimzetos-püspököt s olvasó-kanonokot a nagyváradi székesegyháznál, erdélyi r. katholikus püspökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 27-töl kelt legfelsőbb határozatával, báró Birch-Dahlerup János al-admirálnak, nyugalomba helyeztetése alkalmával, érdemdús szolgálatainak elismeréséül, a legmagasb megelégedés kifejezését legkegyelmesebben tudtára adatni méltóztatott Az 1859. dec. 23-ról kelt legfelsőbb nyiltparancs 6. §-a értelmében, az austriai értékre szóló 5 petes állam-adóssági kötelezvényekből az 1864. november s december hónapokra eső 88,200 ftnyi 12 petes bányad beváltatott. Ezen állam-adóssági kötelezvények a hitel-könyvekben kiterültetnek, s erre törlesztésre adatnak át. A „Wien Zeitung“ 1864. dec. 30-ki számában foglalt hirdetmény értelmében, addig beváltott 2.019,300 ft. hozzászámításával, e szerint most már austriai értékben 5 %-ot kamatozó kötelezvényekben összesen 2.107,500 ft helyeztetett forgalmon kívül. Bécs, jan. 28-án 1865. A cs. k. pénzügyministeriumtól. A forgalomttan lévő váltópénzek állása. Az 1864. .december végén forgalomban volt váltópénzek összege 3,613,677 forintra ment. Bécs.jan . 28-án 1865. A cs. k. pénzügyministeriumtól. Biharraegye főispáni helytartója Toperczer Miklós hites ügyvédet megyei tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki -Fars megye főispánja kesselökeöi Majthényi Tivadar alszolgabirót tiszteletbeli főbírói czimmel felruházta, és az oszlányi járás vezetésével ideiglenesen megbízta, — továbbá horthi Kovács Ferencz, Ujbánya szab. kir. s bányaváros aljegyzőjét megyei rendes esküdtté, Moravcsik Mihály megyei írnokot Újbánya szab. kir. város aljegyzőjévé, és Bellán Adolf megyei tiszteletbeli esküdtet megyei rendes írnokká nevezte ki. Vas megye főispáni helytartója s Kőszeg sz. kir. város királyi biztosa a nevezett városnál megürült s a városbirói állomással újólag egyesített polgármesteri állomásra Krancz Sándort, eddigi városbrót nevezte ki. Komárom megye főispáni helytartója Kossár Dezső helybeli lakost és ügyvédjelöltet e megye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki. A Bihar megyében uralgó keleti marhavész miatt a Mezőtelegd, Élesd és Nagy-Várad ▼árosokbani szarvasmarhavásárok megtartása a vész tartama idejére, további intézkedésig ezennel betiltatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Az Austria és a vámegylet közti tárgyalásokra vonatkozólag hoztunk múltkor egy kedvezőtlen s tüstént reá egy kedvezőbb tudósítást. Ma ismételnünk kell az egymást cáfoló tudósítások közlését, amennyiben t. i. a „Bérs. Bors. Ztg.“ újabban azon hírt hozta, hogy a keresk. politikai szerződés iránti tárgyalások annyi, mintha már meghiúsultak volna, miután porosz részről nem egyeztek Austria azon kivonatába, hogy a horvám még jobban mérsékeltessék, s tüstént rá a porosz „Nordd. Alig. Ztg.“ a fölebbi közlést határozottan megcáfolá. Ama tárgyalások — úgymond a félhivatalos lap — épen nincsenek azon ponton, hogy félbeszakíttassanak, habár a borvám magassága iránt az egyesség még nem jött létre, s az esetben, ha b. Hock ezen hét folytán csakugyan Bécsbe megy, a nélkül, hogy a szerződést aláírta volna, úgy ez igen természetes, miután oly roppant kiterjedt munka, mint egy tarifának átalakítása vagy új felállítása, csak megkíván egy egyszeri értekezletet, melyben a közbenjáró számot ad kormányának azon indokokról, melyek őt arra határozák, hogy egyik tételt ily magasra, másikat pedig ily alacsonyra téve, hisz minden végleges kötés előtt megtörténik, — úgymond a „Nordd. Alig. Ztg.“ — hogy előtte még egy jelentés létezik. Arról is gyakran volt szó, hogy Bécs és Páris közt is szándék egy kereskedelmi szerződés kötése iránt tárgyalásokat indítni meg, sőt — bár a »Pays“ állítja, hogy az erre vonatkozó alkudozások még nem indíttattak meg, a Mem. dipl.“ mégis azzal ellenkezőleg tudni akara, miszerint az austriai császári kabinet már közléseket tett a tuileriák udvarának a két ország közti közelebbi kereskedelmi összekötte- tés czélszerűségéről, s hozzáteszi, miszerint ezen közlések készséggel fogadtattak, minthogy Austria, 36 millió népességével, a franczia iparnak jelentékeny előnyöket nyújthat. Hogy ezen alkudozások gyorsabb folyamatot vegyenek, — mond továbbá a „Memor. dipl.“ — felhatalmaztatott Benedetti, miszerint a Berlinben tartózkodó b. Hockkal magát egyenes összeköttetésbe tegye s vele az előzetes alapokat megállapítsa, melyeken azután később Párisban s további alkudozások folytattatni fognának. B. Hock e czélból, berlini küldetésének befejezte után Párisba jönne s Metternichig. mellett mint második meghatalmazott fogna egy austriai-franczia kereskedelmi szerződés végleges megkötésén működni. Mennyiben alaposak a nevezett lapnak adatai, majd csak a közelebbi jövő mutatandja meg. A herczegségek ügyében folyó tárgyalásokra vonatkozólag érdekkel bír azon berlini távirati tudósítás, miszerint a porosz államministérium hötelében a schleswig-holsteini kérdés ügyében miniszertanács tartatott, mely után Bismarck úr a tanácskozás eredményéről jelentést volt teendő, mely körülményből, talán nem alaptalanul, azt következtetik, hogy az erre vonatkozó tárgyalások gyorsíttatni fognak. Ugyancsak a herczegségek ügyét illetőleg meglehetős félénken merül föl némely lapokban azon hír, miszerint a bajor kormány részéről még egy indítvány készíttetik elő a szövetséggyűlés elé. »Bármily kevéssé határozott körvonalakat vett még föl e hír —jegyzi meg arra a „Wien. Abendp.“ — mégis a fenforgó kérdések, s különösen az örökösödési kérdés nemsokára és örvendetes megoldása érdekében szükségesnek hiszszük a figyelmeztetést, miszerint alig lenne czélszerű, a kifejtés menetét új, közbevetett kérdésekkel félbeszakítani. A késleltetés, melynek ennélfogva szükségkép be kellene állnia, tényleg talán épen azon kormányok óhajainak fogna legkevésbbé megfelelni, melyeket ekkorig a szövetségi kisebbséghez kelle sorozni.“ — Mi a franczia kormány magatartását a herczegségek kérdésében illeti, a félhivatalos lapok hangja megerősíti, miszerint tartózkodó állásából nem szándékozik kilépni. Nevezetesen fontosságot tulajdonítanak e tekintetben a „Patrie“ cáfolatának, melyet az egy franczia jegyzéknek állítólag a berlini és bécsi követekhez küldetése felőli hit ellen hozott Mi a Róma és Páris közti viszonyokat illeti, ezekre nézve bizonytalanok, sőt ellentmondók a tudósítások. Párisban tudni akarák, miszerint a franezia követ Rómában a kormánynak egy jegyzéket nyújtott át, melyben állítólag a franczia kabinetnek a fölötti sajnálata van kifejezve, hogy a szószék vonakodik Olaszországgal alkudozásokba ereszkedni. Francziaország, igy szólana állítólag ama jegyzék, kimeríté a kibékülés minden eszközét, s ennélfogva lemond az alkudozások folytatásáról s az egyezményt végre fogja hajtani. Ezen adatokkal ellenkeznek az „Ind. belge“nek tudósításai, melyek szerint se a sept. egyezmény, se az encyclika nem volt ekkorig semmi jegyzékváltásnak tárgya a pápai és franczia kormányok közt. Szintúgy kétségbe vonják azon jegyzék létezését is, melyben Drouin de Lhuys állítólag az encyclika közzététele tilalmának indokait fejtegette. Birodalmi tanács: A követek házának ülése (január 30-dikán.) A napirend éltő tárgya: a bizottmány által a pálinkaadó leszállítására tett óhajtások és felhívások fölötti vita folytatása volt. Előadó dr. De 1. Az első javaslat oda megy ki, miszerint a kormány a mérőkészülék tartós szerkezetéről gondoskodjék, hogy a csalás elkerültessék. Ha ez nem sikerülne, a czefre-térfogat megadóztatására való visszatérés ajánltatik. Simonowicz nem tartja oly ellenőrzési készülék felállítását lehetségesnek, mely a csalást lehetlenné tenné, s azt hiszi, mikép már most kell a termelési adó ellen, és határozottan a czefre-térfogati adó mellett nyilatkozni. Ez értelemben a következő indítványt tette : Szólíttassék fel a kormány, hogy a czefre-térfogati adót illetőleg sietve terjeszszen elő törvényjavaslatot. (Támogattatik.) Skene a bizottmányi javaslat mellett szól. Megengedi, hogy a terményadó a borszesz-termelőt érzékenyebben sújtja, mint a czefre-térfogati adó, azonban azt hiszi, miszerint a könnyítésnek az adótétel leszállításában kellene állnia. Ha hiányos is az ellenőrzési készülék, alkalmaztatásának rövid ideje mellett mégsem lehet föltétlenül félredobni. Szónok több levelet kapott e tárgyban a szesztermelőktől, de mindnyájan csak a nagy adótétel, és nem más miatt panaszkodnak. Mint termelő, a mostani megadóztatási mód mellett szól, miután ez több előnyt nyújt, mert a pénzügyi közeg nem avatkozhatik a kezeésbe, ellenben a kormány irányában szigorúbb ellenőrzést kell megengedni. (Hopfen alelnök veszi át az elnökséget.) Grochowski azt állítja, hogy az adó jeleneg a vásári árnak felét teszi, míg a másik felére ez a termelési költségeket nem fedizi. A pálinka-égetés Galiziának egyedül kereset-ága. Az egyedül ad értéket mezőgazdászainak, s teszi az országot adóképessé. Azonban az adójelen magassátrának Galicziában a terhelést tönkre kell juttatnia. A leguóbbi ülésben a pánka termelésnek adott kedvezmények, a galicziai köz■kedési viszonyok mellett, ama tartományra nézve emmi értékkel sem bárnak. Szónok végül Simonovicz indítványa mellett nyilatkozik, s azt oda módosítja, hogy ezen szavak ig tartassanak be: „még ezen ülésszakban.“ (Támogattatik.) Ricse Stallburg a termény-megadóztatást pártolja. A pontos elenőrség végett csupán részletes sorjegyzékek vitele hiányzik, a temetés s a kezelésbeni minden előforduló esemény fölött. Bachofen a szesztermelésre nézve az egyedüli üdvöt a czefre-térfogat megadóztatásáhozi visszatérésben látja. Skeno kimutatja, hogy az adó nem határozza meg az árt. Már alacsony adó mellett voltak magas áraink, s most magas adó mellett alacsony áraink vannak. Ez azt bizonyítja, hogy csak a kereslet határozza meg az árt. Az adóból 10 peres elengedés az egyesekre nézve oly jelentéktelen, hogy a mezőgazdászainak épen semmi előnyt sem hoz , azonban az ebből eredő 12 milliónyi hiánylat a pénzügyre nézve igen érezhető lett volna, ezért a többség a leszállítás ellen nyilatkozott. Ha eljövend azon idő, midőn ezt a pénzügy eltűri, akkor örömest fog még nagyobb leszállítás mellett szavazni. Az előadó zárszavai után szavazásra kerül a dolog. Simonovicz indítványa 57 szavazattal 51 ellen elfogadtatik. Grocholski módosítványa fölött név szerint kell szavazni, mivel a szavazás eredménye kétséges marad, s az 78 szavazattal 70 ellen elvettetik. A bizottmány 2, 3 s 4-ik indítványa vita nélkül elfogadtatik. Azok az átszállításra használt edények pontos mérték-igazolására, a technicai czélokra alkalmazott szesz adójának megtérítésére, s az élesztő megadóztatására vonatkoznak. Az 5-ik pont a vasút-társulatok teherdíjszabályainak leszállítását illeti. A bizottmány öszhangúlag következő határozat elfogadását ajánlja : „A ház azon meggyőződését fejezi ki, hogy semmiféle engedély sem hatalmazhat föl valamely vasúti vállalatot differentiális díjszabályokra, melyek közvetlenül, vagy szükségképi következményeikben, a külföld közlekedéses termelésének javára, Austria gazdászati érdekeit hátráltatják s károsítják.“ Winterstein ellenzi ezen indítványt, noha el kell ismernie, hogy a teherszállítási tételek igen magasak. Továbbá úgy találja, hogy a teherszállítási tételek leszállítása az iparon nem fog segítni, s az éjszaki vasút védelmére kel mindazon megtámadások ellen, melyek az ellen mind más jelentésében intéztettek. Riese-Stallburg megjegyzéseit megcáfolja. 8 kene megjegyzi, hogy Winterstein egy rész ügyet szép szavakkal védelmezett; a díjszabályok különbségéből mutatja ki, hogy mily nyomasztók ezek az iparra nézve; csodája, hogy a kereskedelmi millisteriura azt tűri, s a bizottmányi indítványt igazoltnak találja. Dr. Herbst kimutatja, hogy ama kedvezmények, miket az éjszaki vaspálya a szesziparnak ad, s melyekre Winterstein hivatkozott, sajátkép nem kedvezmények, mivel azok oly esetekre vonatkoznak, melyek sohasem állhatnak be. Winterstein válaszol, s mint az éjszaki vaspálya igazgatója, némely hivatalos felvilágosításokat ad az árszabályról. Pankratz ama szerepre utal, melyet az égetési anyagszer a szesztermelésnél játszik, s továbbá megjegyzi, hogy az északi vaspálya csupán azoknak enged fizetési levonást, akik sokat szállítnak ki. Azok, kik csak kevés terhet raknak föl, semmi fizetési levonást sem kapnak. Ez a nagy iparosok részéről kedvezmény a kisebb termelők kárára s bukására. (Hasner ismét átveszi az elnökséget). Kalchberg kinyilatkoztatja, hogy a jelen pillanatban nem bocsátkozik vitatkozásba, hanem csak néhány rövid megjegyzésre szorítkozik. A kormány figyelmét — úgymond — a létező bajok semmiesetre sem kerülték el; az a részben jogosult panaszokat meg is hallgatta, ami arra adett neki alkalmat, hogy azon vizsgáló bizottmányt alakítsa, melyről a vita folyamában többször létetett említés. Ezen bizottmány célja a vasutak minden fennálló forgalmi körülményeit szigorún megvizsgálni. Itt nemcsak a maximáls átalános, hanem a részletes díjszabályok, a vasutak által engedett fizetés-levonások, s a külföldi és egylet-országi kereskedés irányábani viszonyok is tüzetes tárgyalás alá vézetnek. E bizottmány már kiterjedt mérvben kezdte meg munkáját. Valamennyi kereskedelmi s iparkamara felszólíttatott, hogy óhajtásaikat s panaszaikat eléje terjesszék. Ezenkívül valamennyi gazdasági egylethez is fordult a bizottmány, valamint mindazon testületekhez, melyek érdekelték. E tárgy azonban oly bonyolódott, hogy csak pontosan kipuhatolandó tények alapján ítéltethetik meg. Ennélfogva azt hiszem, hogy a kormány azt, mit a resolutio mondani akar, már megelőzte, és ennyiben ez — mondhatnám — nem látszik szükségesnek. Azonban a resolutio ellen, amint hangzik, szintén fontos aggodalmaim vannak, amennyiben t. i. már a többség, mind a minori Wintersteinnak némely létező pályákról van szó, melyek jogosultsága a birtokukban lévő okmánytól függ. Itt bizonyos szerződési viszony áll fenn, melyet nem lehet ignorálni, és én nem tudom, hogy ily körülmények közt miként értessék ezen kifejezés, „miszerint egy engedély sem hatalmaz fel.“ Ha e szerkezet választatnék „felhatalmaztassék“, úgy ez jövőre adandó engedmények mellett szólana; de ha azt mondatik : „felhatalmazhatja“ vagy felhatalmazhatja — akkor nekem úgy látszik, hogy maga a resolutio által már megadott engedélyokmányok hiteles magyarázásának egy neme kiséreltetik meg, s ez oly meggondolni való, melyet én a resolutio irányában, mint épen előttünk fekszik, érintetlenül nem hagyhatok. Továbbá a resolutio utolsó részében, hol Austria gazdászati érdekei háttérbe szorításáról és károsításáról van szó, oly átalános álláspontot foglal el, hogy a gyakorlati alkalmazásnak jelentékeny játéktét engedtetik és végül talán a czél nem egészen fogna eléretni. — Végre e tárgy nekem fontosbnak látszik, mintsem azt hihetném, hogy az csak úgy mellékesen végeztessék el épen azon alkalommal, midőn a pálinka kiviteléről van szó. Továbbá azt hiszem, hogy a tárgy bonyodalmassága mellett néhány szóval nem sok van téve, s hogy ennélfogva a resolutio, amint előttünk fekszik, a kormánynak tulajdonképeni fogantyút nem nyújt, hogy a czélt, melyre törekszik, elérhesse. Ezek átalában az okok, melyek arra indítanak, hogy e resolutio elfogadása ellen szót emeljek, bárha ismétlem : az, amire a resolutio maga, utolsó megoldásában céloz, mindenesetre a kormány szándéka is. Hagenauer megjegyzi, mikép a ház nem nyilatkozhatik a vasúti engdélyek hordereje fölött anélkül, hogy ezeket meg ne vizsgálja, ami eddig nem történt. De ha az megtörténnék is, az értelmezésbe nem lehet bocsátkozni, mert ez, nézete szerint, az administratio dolga. A különbözeti vámokra áttérvén megjegyzi, mikép ezek valódi szerencse Austriára, azok nélkül a forgalom meg volna rontva és a porosz szállítmányok nem Triestbe, hanem északnak irányoztatnának. Herbst: A bizottmánynak épen nem az volt szándéka, hogy a megadandó engedésekre vonatkozzék, mert a már fennállók vétettek tekintetbe. Az utolsó szónok megjegyzéseit illetőleg azt hiszi, hogy egy vagy két vasútvállalat előnyére nem szabad egy belföldi iparágat megrontani. Szavazás alkalmával a resolutio elfogadtatik, valamint az azzal összekötött óhajtás is, hogy a kormány oda működjék, miszerint a szesz szállítási díja a vasutakon , a Lloyd gőzösein mérsékeltessék és az austriai konsulátusok az olasz és levantei tengeri kikötőkben odá utasittassanak, mikép az austriai szeszkivitel élénkítésére megfelelő tevékenységet fejtsenek ki. A napirend második tárgya a kérvény bizottmány jelentése. — Schufer-Lihoy 18 erdélyi aranybánya-társulat kérvényéről tesz jelentést, a mely hegyes méltánylásba történt ajánlat mellett a kereskedelmi ministeriumhoz tétetett át. Triest városának fölirata Császár ő Felségéhez: „Cs. kir. Apostoli Felség! A Felségedhez legmélyebb tisztelettel ragaszkodó Triest, az ő területével, fájdalmasan megszomorítva azon alkalom által, mely Felségedet a városképviselet feloszlatásának elhatározására indította, azon parancsoló szükségét érzi, meggátolni, hogy az említett esemény kétes világot vessen azon rendíthetlen lojalitásra és hűségre, melyet az majdnem öt század óta a Habsburgok dicsőséges dynastiájának esküdött s a legkülönbözőbb viszontagságok közt megtartott. Áthatva azon odaadástól, mely sziveiket Felséged iránt lelkesíti, a legmélyebb alázattal alólkottak azon tiltakozványt, melyet egy állítólagos titkos comité a ministerelnöknek Turinba, Triest városa nevében átküldeni merészkedett, oly óhajokat és czélratokat tukmálván fel annak, miket az bizonyára nem táplál s mik századéves hagyományainak ellenmondanak, — mint az igazsággal s az itteni lakosság érzületével ellenkezőt meggyőződésük egész erejéből visszautasítják. Ezzel azon tiszteletteljes kérelmet kötik össze, miszerint Felséged a szent személye és a felséges Császári ház iránti változatlan ragaszkodásának, mely Triest lakosságát mindig kitüntető, ünnepélyes biztosítását jóakarólag fogadni méltóztassék, miután az minden alkalommal s bármely próbára téve, ezen városnak a leghűbb, tiszteltteljes és büszke nevét szeplőtlenül megőrizni tudandja. Az ég tartsa meg Felségedet alkotmányos császárságának dicsőségére, s legmagasb kegyelmét mindig csorbitlanul őrizze meg a legmélyebb tisztelettel hódoló triestiek számára.“ A birodalmi fogyasztási adónemekről. A söradó után, mennyiséget tekintve, mindjárt következik a répaczukoradó, mert ez 1863-ban 6,085,000 forint rendes,507,000 ft rendkívüli, összesen 6,592,000 forint adóra tétetett. Már 1865-re a finánczministerium 7,810,530 forint jövedelmet vár ez iparágból, mit azonban a birodalmi tanács finánczválasztmánya 7,361,000 forintra leszállított. De ez is örvendetes tünemény, mely világosan tanúsítja, hogy ez iparág, mely a földmivelésre oly jótékony visszahatással van, s mely még 1851-ben csak bölcsőjében volt, s azért ezu korért milliók vándoroltak ki a birodalomból — folyvást növekedőben van, mit nem sok iparágról mondhatunk el. Egyébiránt eddig ez iparág főleg a cseh korona tartományokban, u. m. Cseh- és Morvaországokban Sziléziában vette fel tanyáját, és csak ezek után vetkezik Magyarország, majd Galiczia és Alsó-szent Austria. Jelesül tett a czukoradó: Csehországban , rendes adó 2,584,610 forintrendkívüli 215,390 Morvaországban rendes 1,569,230 • rendkiv. 130,770 X III.