Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-11 / 58. szám

58. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­ö­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el.______________________ Magán­hird­etések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mollen Ottó; H­a­m­b­u­r­g - A 11­6 - - b­a­n Haasenatein és Vogler; Hamburg­­ban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler H., Hígen és Fort uraknál. Buda-Pest. Szombat, márczius 11.1865. Előfizetési árak . Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre........................10„ Félévre...................9 „ — s Negyedévre....................5 „ Negyedévre .... 4­­ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 23-ról kelt legfelsőbb határozatával, Masner József kebelzeti pénzügyi tanácsost a pozsonyi pénzügyi országos igaz­gatósági osztálynál, kitűnő és sikerdus szolgálatainak elismeréséül , a Ferencz-József-rend kis­ keresztjével legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Hirdetmény. Folyó évi martiuslö­dikától kezdve a váczi járás­ban kebelezett Bogdány helységben cs. k. posta­­kiadóság fog életbe lépni, mely a levél és szekérpostai küldemények — ez utóbbiakat egyenkint 10 fontnyi súlyig — felvételével s kiadásával foglalkozand és ösz­­szeköttetését h­etenkint négyszeri küldöncz-jára­tok által a szent-endrei cs. kir. postakiadósággal és a Pest és Bogdány közt közlekedő gőzhajók által nye­­rendi. A küldöncz-posta Szent-Endrére következő rend­ben közlekedend: Indulás Bogdányról minden hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton 9 órakor reggel. Szent-Endréről ugyanazon napokon déli 12 óratkor. Érkezés Szent-Endrére ugyanazon napokon délelőtti 11 órakor. Bogdányba ugyanazon napokon délutáni 2 órakor. Az új posta­ kiadóság forgalmi körét következő helységek képezik: Bogdány, Kis-Oroszi, Pilis, Sz.-László, Tótfalu, Fala-pusztával és Visegrád. Pesten, febr. 28-án 1865. A cs. kir. posta-igazgatóságtól. Hivatalos tudósítások szerint a horvát-szla­­von határőrvidék területén uralgó keleti marha­vész, melynek kiütése napjától számítva 28,318 db szarvasmarha esett áldozatul, jelenleg még a likkai és l­se báni határezred területéhez tartozó 3 helységben uralkodik, hol összesen 8 db vészbeteg marha maradt barmászrendőri felügyelet alatt. Bosnyákországban a marha- és juhvész eny­hébb lefolyással ugyan, de mégis folyton uralkodik. Horvátország egyéb részében a keleti mar­havész teljesen megszűnvén, ott a szarvasmarhákkali forgalom ismét helyreállittatott s az eddig betiltva volt marhavásárok megtartása megengedtetett, ellenben a szarvasmarhák és gyapjas állatoknak a nem egészen vészmentes szomszéd tartományokból való behajtása csupán hitelesen kiállított egészségi menetlevelek elő­­mutatása mellett engedtetett meg. Külföldről behajtandó marhákra nézve pedig Károly­városban és Na­g­y - Go­r­i­c­z­án külön marhaszemlélő bizottmányok felállítása rendeltetett el. A vész kezdete óta ott 45,887 darabnyi összes marhalétszámból megbetegült 8893, ebből 1653 meg­gyógyult, 6694 elhullott, 549 pedig lebunkóztatott; minélfogva az összes marhaveszteség 7240 darabra rúg. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A porosz követelésekre adott előleges aus­­triai válaszról mondok tegnap, miszerint az a közös birtoklás jogának álláspontját foglalja el. Ezen álláspont jelentősségét ma különösen hang­súlyozza az „Alig. A.Zig“nak egy bécsi levelezője. Ez annál időszerűbb és találóbb most, mert mindig sűrűbben merülnek föl több német, s még bécsi lapokban is a pessimistikai nézletek Austriának helyzetéről a herczegségek kérdésé­ben. Egyenesen reménytelennek nyilváníták a bécsi kabinet állását ez ügyben, miután Porosz­­ország a herczegségekben mindinkább megveti lábát, úgy hogy végre az annexio iránti czélját csakugyan elérheti. Említett levelező most ha­tározottan felszólal a helyzet ily kisszerű felfo­gása ellen s alaptalanoknak nyilvánítja az on­nan eredő aggályokat. Szerinte a porosz jegy­zék épen nem lehetett meglepő, mert hiszen an­nak érdemleges tartalma épen nem megy azon túl, a­mit a porosz félhivatalos sajtó Poroszor­szág követelései gyanánt formulázott, s figyel­meztet, miszerint ama pessimistikus felfogás szem elől téveszti azon pontot, mely ez ügy­ben eldöntő s ez: a békeszerződés 3-ik pontja. „A birtokközösség, — úgymond — nem csak el nem vitatható, hanem el sem vitatott, legalább porosz részről el nem vitatott jo­gokat nyújt Austriának. Nem létezik egy berlini jegyzék sem, a­miben ez világos szavakkal ki­fejezve ne volna. Bizonyos kölcsönös jogigények ennélfogva a két hatalom közt önmaguktól ér­tetnek : Poroszország nem kevésbbé van Aus­­triához, mint ez Poroszországhoz kötve.“ Ezen határozott tételekből azon következtetést vonja ki levelező, miszerint semmi ok sem forog fen, melynélfogva az austriai álláspontot reményte­lennek kellene nyilvánítani, s a porosz nézetek­nek föltétlen győzelmét előre hirdetni. A franczia senatus most fogja a felirati tervezetet tárgyalni; tegnap közöltük azt: ma hozzá kell tennünk, miszerint az se forma, se tartalom tekintetében nem örvend kedvező meg­­itéltetésnek. Nem látnak abban egyebet, mint a trónbeszéd lenyomatát, holmi obligát szóvirá­gokkal. S valóban ez okmány színtelen, s hatá­rozott fordulatot csak ott vesz, hol az egyházi vitály s az olasz kérdés fordulnak elő, mely egészen Drouyn de Lhuys értelmében van fejte­getve. A herczegségek kérdésében a senatorok örvendezésüket fejezik ki a franczia politika nyu­godt, semleges magatartása fölött, mely arra szo­rítkozott, hogy az elveket hozta emlékezetbe. Az oktatásügy e peretben Francziaország­­ban közérdek tárgya. A minister jelentésének közzétételéhez még egy körülmény csatlakozik, mely azon érdeket még inkább emeli. A minis­­teri jelentés megjelent ugyan a „Moniteur“-ben, azonban a többi ministerek tudta nélkül. E sze­rint a ministerek nem osztják a Duruy ál­tal az elemi tanodák ügyében felállított el­veket, s valóban az államtanács elé terjesz­tett törvényjavaslat csakugyan nem is azokra van alapítva. A „Moniteur“ közlé később ezen javaslatot s egyszersmind kijelenté, miszerint a minister jelentése csak személyes nézetének kifejezése. Ekként a jelentés közzététele csak a ministern­ek nyújtott személyes elégtétel. Azon gyanítás is fölmerül, miszerint a császár ez el­vek közzétételével egyszersmind a közvélemény ütemére akart tapintani, s ezt aztán az államtes­tületekben nyilvánuló ellenzékkel szemközt állí­tani. A jelentésnek alapeszméi ezek : az általá­nos szavazatjog szükségképi kiegészítésül köve­teli az általános oktatási kötelességet, úgy hogy minden polgár köteles írni s olvasni tanulni, s aztán: az országos nevelés maga a kormány ál­tal eszközlendő. Egyébiránt a minister a maga jelentésében épen nem hizeleg az ő hazafiainak; nyíltan kizárja, hogy mily alacsony állásponton van még e tekintetben Francziaország. Turin városa ismét csalódott egy remé­nyében. Azon hizelgő gondolatban éltek annak lakosai, hogy a király, az utolsó lelkesedett fo­gadtatás után, a fővárosba ismét vissza fog tér­ni, sőt egyszersmind a fővárosnak végleges át­helyezését Flórenczbe elhalasztani. Ezen fölte­vést megc­áfolja az „Opinione“, az átköltözés határnapját ápril 1­ sejére mint azon napra tevén, melyen a ministeriumok irodái Flo­­renezben megnyílnak. — Egyébiránt a ki­rály fogadtatása Milanóban, inneni tudósítások szerint, igen hideg volt, állítják, miszerint e vá­rosban a király magatartásával — az ellenkező turiniak irányában — nincsenek megelégedve, s e fölötti kedvetlenségüket kétségtelen módon nyilvániták. Konstantinápolyi tudósítások tele vannak a Libanont fenyegető új rendzavarások miatti aggályokkal. A különböző törzsek közti izga­tottság naponkint nő. Különben aggódnak azon számos drúzok visszatérése miatt, kik az 1860- ki események folytán száműzve voltak, s kiknek javára amnestia kéretik. A porta teljes figyel­mét szenteli a dolgok ez állapotának. Birodalmi tanács. A követek házának ülése mártius 9-én. A jegyzőkönyv fölolvasása után több irat olvas­­tatik föl. Az urak háza közli a legutóbbi ülésében ho­zott határozatait. Az állam­adósság-ellenőrségi bizott­mány egy jelentést terjeszt elő, a pénzügyminiszer által, a f. évi febr. 14-én a cs. k. kir. austriai nemzeti bank­nak 11 millióval tett fizetés végett befejezett üzlet iránt. (Azon bizottmányhoz utasittatik, mely eddig az állam­adósság-ellenőrségi bizottmány jelentései iránt referált.) A pénzügyministérium átküldi a földhitel­­intézetnek, s más hasonló intézeteknek megadott pénz­ügyi fölmentések előadását, a 13. §. alapján, — tudo­másul vétel végett, — azon hozzáadással, miszerint az általános igazságügyi törvények alóli kivételekre vo­natkozólag előterjesztmény fog intéztetni a szűkebb bi­rodalmi tanácshoz. Egyszersmind a pénzügyminister egy oly törvényjavaslatot terjeszt elő, melynek czélja, a pénzügyministert arra hatalmazni föl, hogy az emlí­tett hitel­intézeteknek némely kivételeket engedjen az illeték­törvény alól. Erre több kérvény fölolvasása következik, mire Grocholski- s társainak az állam- s pénzügyminiszerek­­hez intézett interpellátiója olvastatik föl. Abban a Galiczia hegyvidékén uralkodó nyomor rajzoltatik le, s ehhez következő kérdések kapcsol­tatnak : „1. Minő eszközökhöz folyamodott a kormány, s minő intézkedéseket szándékozik tenni arra nézve, hogy Galiczia hegyvidékének lakosait a bizonyos éh­haláltól megmentse, s annak számára lehetővé tegye a vetésre nélkülözhetlen gabna megnyerését? 2. Vájjon nem akarná-e a kormány ama szántó­földeket, melyek tényleg semmi jövedelmet sem hoztak, a f. évi föld­adó alól fölmenteni?“ Schmerling államminister : „Noha én az in­ terpelláló tartalmáról semmit sem tudtam, mégis arra tü­stént válaszolhatok, legalább az első részt illetőleg. Én ugyanis tüstént a Galiczia egyes részeibeni nyomor első hírére, mind a lembergi helytartóhoz, mind a krak­kói helytartósági osztály vezetőjéhez azon meghagyást intéztem, hogy ez ügyre tüstént teljes figyelmüket szen­teljék, s hogy ha nem lehetne a nyomort az ország esz­közeivel megszüntetni, indítványokat tegyenek az iránt, hogy miként lehetne a birodalom részéről orvoslást esz­közölni. Csak tegnapelőtt adtam ki ez irányban meg­újított meghagyásokat. Most már a galicziai hatósá­goktól függend, a megfelelő indítványokat fölterjeszteni. A­mi az interpelláció második részét illeti, arra ma lehetetlen válaszolni, azonban a pénzügyminiszer nevében kijelenthetem, hogy ő arra legrövidebb idő alatt választ adand.“ A bécsi városi delegált járási törvényszék egy jegyzékben közli, hogy dr. Ryger Antal követ ellen, becsület­sértés miatt, magán­panasz nyújtatott át, s azon kérdést teszi, ha várjon a ház beleegyezését adja-e ah­hoz, hogy a bírói kereset megkezdessék ? Ryger azt indítványozza, hogy az irat, előleges tárgyalás végett, egy 9-tagú bizottmányhoz utasíttassék. B­e­r­g­e­r azt indítványozza, hogy ezen bizottmány az osztályokból választassák. Az elnök azt indítványozza, hogy a jelentés kinyomatása mellőztessék. Az összes indítványok elfogadtatnak. Schmerling államminister válaszol a dr. Giskra­s társai által a galicziai ostrom-állapot tárgyá­ban az államministeriumhoz intézett interpellatióra. Ab­ban következő kérdések létettek: „I) Mikor szándéko­zik a cs. kormány, az 1861. febr. 26-ki legfelsőbb nyilt­­parancs 13. §-sa értelmében, az Összegyűlt birodalmi tanács elé terjeszteni az okokat és sikert, az ostrom-ál­lapotnak annak idejében Galicziában történt kihirde­­tése iránt ? 2) Minek azon okok, melyekből a cs. kor­mány Galicziában az ostrom-állapotot, s az azzal össze­függő kivételes rendszabályokat még most is fennállani hagyja?“ „A­mi az első kérdést illeti,“ úgymond a minis­zer, „a cs. kormány már a válaszfelirati vita alkalmával képes volt aziránt nyilatkozni, hogy minő állást foglal­t el ezen ügyben. Akkor a cs. kormány részéről ismé­telve, s több tag által is hangsúly helyeztetett arra, mire az ő nézeteik szerint, a törvényhozás jelen állásá­hoz képest, az ostrom­állapot kihirdetését a végrehajtó hatalom tényének, s a belellenségek elleni szükségbeli védelem tényének kell tekinteni, s hogy mivel a 13. §. csupán ama rendszabályokat illetőleg teszi a kormány­nak kötelességévé az utólagos kifejtést, s az okok és sikerek kijelölését a birodalmi tanács­sal szemben, melyek a birodalmi tanács illetékességéhez tartoznak, a cs. kormány nem hajolhat azon nézethez, miszerint neki kötelessége lenne ezen kérdésben a 13. §. szerint járni el, mivel a 13. §. szerint épen csak ama rendsza­bályok jelölendők ki okaikban és sikereikben, melyek a birodalmi tanács illetékességéhez tartoznak, melyek e szerint alkotmányszerű uton lettek volna tárgyalandók, ha a birodalmi tanács e rendszabályok létesítése idejé­ben összegyűlve lett volna. Habár ezen nézet a felirati vita alkalmával a ház többsége által nem helyeseltetett is, ez épen csak egy kétséges nézet, egy törvény egyik fejezete fölött, s a kormány ellen nem lehet abból szemrehányást csinálni, ha az saját alaposan megfontolt nézeteihez ragaszkodik. Ezért sajnálja a császári kormány, hogy nincs azon helyzetben, miszerint a kiszabott ostromállapot bővebb igazolását a 13. §. szerint eszközölhetné. Hogy a kormány ezen rendszabály igazolása alól menekülni nem akar s nem is menekedek, ezen állításom bizonyításául csak azon tényre utalok, misze­rint éppen a felirati vita alkalmakor a kormány egyik tagja, a rendőrminiszer úr, mindazon okok nagyon is körülményes vázolatát adta, melyek a császári kor­mányt kényszeríték, kötelességéhez hűn, az ostromál­lapotot Galicziában kihirdetni. Akkoriban általam is különösen kiemeltetett, hogy a kormány örömmel rá­­állana, ha ezen bizonyítékok elégségesek nem lenné­nek, bővebb értesítéseket adni; azonban mindig oly irányban, hogy abban mindig valamely végrehajtási rendszabály igazolása, ne pedig a 13. §. szerinti eljárás ismertessék fel. Nem tekintve ezt, ha a császári kormány nem látja is magát azon helyzetben, hogy a 13. §. szerinti ezen igazolást előadja, azért félre nem ismeri, misze­rint abban, hogy az ostromállapotra vonatkozó törvény nincsen, a törvénykezésben mindenesetre hiány van, s a kormány saját részéről az alkalmas időpontot szí­vesen felhasználja, a­hol lehetséges leendő ily törvényt alkotmányos úton létre­hozni. A­mi a kérdés második részét illeti: vannak-e rá okok, melyek a császári kormányt arra kényszerítik, hogy az ostromállapotot Galicziában folytonosan fen­­tartsa, s erre nézve azon helyzetben vagyok, a magas háznak tudtára adhatni, hogy Ő Felsége f. évi márt. 6-án megrendelni méltóztatott, miszerint f. évi april 18-tól kezdve a galicziai királyságban s Krakkóban az ostromállapot megszűnjék , s ezen napon ugyanott minden kivételes rendszabályok hatályon kívül tétes­senek ; nem különben, hogy ápril 18-ától fogva a hadi törvényszékek előtt polgári egyének ellen folyamatban lévő vizsgálatok az illetékes polgári bíróságok által átvétessenek , hogy ellenben minden további fellebbe­­zések egészen ezen napig a katonai bíróságok által ho­zott ítéletek ellen a fentebb idézett haditörvényszékek illetékessége alá tartoznak. Az ostromállapot megszüntetésének ezen későbbi határideje azért kellett hogy választassák, hogy egy­részt a haditörvényszékeknek lehetővé tétessék, a még ott folyamatban lévő vizsgálatok befejezése, túlfelől azonban a kormányi orgánumok oly hely­zetbe tétele, hogy azok minden rendszabályokat élet­be léptethessenek, hogy így a jelenleg fenálló köztör­vényeknek a megfelelő biztosíték megadassák a gali­cziai királyságban s Krakkóban , a rend fentartására nézve, s a megfelelő védelmet illetőleg, a békés polgá­rok személyi és vagyoni állapotára nézve.“ A minister még ezután Isseczeskut követ s társai interpellátiójára válaszol, a már szentesített községi s útépítési közreműködési törvény még eddig nem va­lósított keresztülvitelét illetőleg. — Bukovinában a legújabb időkig az úgynevezett jószágterületek külön­választása nem volt szokásos s ezért a községek újabb megalakítása nem volt lehető. Az erre való főkövetel­­mény, t. i. a birtokállapot térképei, hiányoztak s ma­gán­mérnökök hiányában ez irányban az átalános tér­képarchívumhoz kellett folyamodni. Ez azonban túl van halmozva munkával, bárha a pénzügyministérium által elrendelt erők sokasbitása folytán azon helyzetben lehetne is, hogy a térképeket kiszolgáltassa. Ő azonban azon helyzetben van, hogy a háznak tudtára adhatja, miszerint f. évi jan. végéig 19 helységben a jószágterü­letek már tökéletesen megalakítva lettek, s 22 hely­ségben a megalakítás már folyamatban van, nemkülön­ben, hogy a választások 11 helységben már be van­nak végezve s a többi 36-ban részint megkezdve, ré­szint folyamatba téve, hogy tehát biztosan várható, hogy a legközelebbi hónapokban a községi rend Buko­vinában teljesen keresztül lesz vive. Az útépítési közre­­munkálati törvény majd csak akkor léphetend életbe, ha a községek meg lesznek alakítva, s az ország­­gyűlésnek előbb azt kellend meghatározni, mely utak legyenek tartományi­, melyek országutak. Ezen kérdés­sel kellene a legközelebbi tartománygyűlésnek foglal­­koznia. Elnök jelenti, miszerint Berger 162 képviselő­tár­sától következő indítvány adatott át neki. Alelírottak következő indítványt teszik: „A magas­ház tegye határozattá: 1. A következő, a birodalmi képviseletről szóló 1861. febr. 26-ki alap­törvény 13. §-ának magyarázatát czélzó törvényja­vaslat alkotmányos tanácskozás tárgyává tétessék. 2. Ezen törvényjavaslat fölötti előleges tanácskozásra a ház egy 9 tagból álló bizottmányt válaszszon.“ Az ezen indítvány mellé csatolt törvényjavaslat igy hangzik: 1865-ki törvény, mely által az 1861. febr. 26. birodalmi képviseletet illető alaptörvény 13. §-ának magyarázata eszközöltetik. Birodalmi tanácsom mindkét házának indítvá­nyára, s 1860-ki okt. 20. császári diplomám I. czikke­­lyével öszhangban, az 1861. febr. 26-ki birodalmi kép­viseletet tárgyazó alaptörvény 13. §-át találtam meg­magyaráz­andónak, a mint következik : Minden, az 1861. febr. 26-ki birodalmi képvise­letet tárgyazó alaptörvény 13. §-ában meghatározott törvényes rendelet hatályon kívülivé válik, ha ez a ki­bocsátása után legközelebb egybehívandó birodalmi képviselet által el nem fogadtatik. (Az indítvány ki fog nyomatni s ügyrend szerint tárgyaltatni.) Erre az 1864. máj. 2-ki ezüst-k­ö­l­csö­n le­szállítására vonatkozó kormányi előterjesztmény második fölolvasása került napirendre. Az előadó : dr. B r e­s 11. A bizottmány a kormá­nyi előterjesztmény elfogadását indítványozza, némely módosításokkal, melyek egy, a pénzügyminister által a bizottmányhoz intézett jegyzék következtében eszkö­zöltettek. Az általános vita folytán T­a­s­c­h­e­k emel szót, s a jelentés némely helyeit megtámadja. A pénzügyi bizottmányban azon állítás mondatott ki, hogy a pénz­ügyminiszer az adó­kölcsönre a befizetéseket — még mi­előtt azok lejártak volna — leszámítolta. A pénzügy­miniszer nem mondott ellent ezen állításnak, tehát az hihetőleg alapos. Ő azt hiszi, hogy a leszámítolás oly váltókért történt, melyek ismét a nemzeti bank által számítoltattak le, s ekkér a bécsi értékbeni adósság fizettetett ki a nemzeti banknak. Ez kitűnik a nemzeti bank iránti kimutatásból is. A kölcsön ezüst-kölcsönül vétetett föl. Az agio által a ministérium több mint 2 millió ftot nyert, mely összeg kibocsátására a kormány nem bírt a birodalmi tanács helybenhagyásával. Ő ezen irányban, a törvény 2-ik czikkénél külön indítványt fog előterjeszteni. Winterstein képviselő örömmel megengedi, hogy a kormány- előterjesztvények s a bizottmány ál­tal ajánlott törvényjavaslat, a­mi a világosságot illeti, sok kívánnivalót hagynak fel. Itt egy igen kellemet­len,­­ a mellett egyszerű dologról van szó. Nem tartja most időszerűnek, ennek megvitatását; a legszigorúbb kritika sem változtatna a dolog állásán semmit is. Ha a ház a törvényjavaslatot elfogadja, akkor a pénzügymi­niszer úr minden kellemetlenségei végüket érik, leg­alább azok, melyek az ezüst-kölcsönből származnak. A háznak e szerint alkalma nyílik, a pénzügyminiszer úr kezelését az ellenőri bizottmány jelentése következ­tében bírálat alá venni. Ezzel az átalános vita befejeztetik. Jelentéstevő válaszol Taschek megjegyzéseire. Plener lovag pénzügyminister kijelenti,hogy mind az ezüst- mind az adó-kölcsön az 1864-ik évi szükségletre megkivántató műveletek valának. Első nem teljesen realizáltatok s most még az 1865-ks év is itt van az ő kezelésével, melynek első hónapjaiban jelentékeny fizetések folynak. Ugyanazért megmagya­rázható, hogy azon ezüst-kölcsön kötelezvényeinek szabaddá tételére egy őszlet ráfordítása, melyek kí­vánatosak lennének, az ezüst-kölcsön megfelelő öszle­­tét ellenjegyezni, nagy nehézségekkel van összekötve. Ez a jelen törvényjavaslat genesise, melyet elfo­gadásra ajánl. Ezután megkezdődik a részleges vita. A törvény czíme és 1. czikkelye vita nélkül elfogadtatnak. A 2. czikkelyhez Taschek követ szót emel: Ő a mellett van, hogy itt mindenesetre helye és ideje van az ezüst-kölcsön-mivelet megbírálásának. A jelen árfolyam állása szerint a kormány tényleg 4 f­át vesz­tett száza után. Indítványozza, hogy a ház a 2. czik­­kelyben indítványozott hitelengedélyt még ne adná meg, hanem előbb kivonja be a pénzügyminiszertől az

Next