Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1865-03-11 / 58. szám
58. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Györi Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.______________________ Magánhirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldröli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mollen Ottó; Hamburg - A 116 - - ban Haasenatein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler H., Hígen és Fort uraknál. Buda-Pest. Szombat, márczius 11.1865. Előfizetési árak . Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre........................10„ Félévre...................9 „ — s Negyedévre....................5 „ Negyedévre .... 4 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 23-ról kelt legfelsőbb határozatával, Masner József kebelzeti pénzügyi tanácsost a pozsonyi pénzügyi országos igazgatósági osztálynál, kitűnő és sikerdus szolgálatainak elismeréséül , a Ferencz-József-rend kis keresztjével legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Hirdetmény. Folyó évi martiuslödikától kezdve a váczi járásban kebelezett Bogdány helységben cs. k. postakiadóság fog életbe lépni, mely a levél és szekérpostai küldemények — ez utóbbiakat egyenkint 10 fontnyi súlyig — felvételével s kiadásával foglalkozand és öszszeköttetését hetenkint négyszeri küldöncz-járatok által a szent-endrei cs. kir. postakiadósággal és a Pest és Bogdány közt közlekedő gőzhajók által nyerendi. A küldöncz-posta Szent-Endrére következő rendben közlekedend: Indulás Bogdányról minden hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton 9 órakor reggel. Szent-Endréről ugyanazon napokon déli 12 óratkor. Érkezés Szent-Endrére ugyanazon napokon délelőtti 11 órakor. Bogdányba ugyanazon napokon délutáni 2 órakor. Az új posta kiadóság forgalmi körét következő helységek képezik: Bogdány, Kis-Oroszi, Pilis, Sz.-László, Tótfalu, Fala-pusztával és Visegrád. Pesten, febr. 28-án 1865. A cs. kir. posta-igazgatóságtól. Hivatalos tudósítások szerint a horvát-szlavon határőrvidék területén uralgó keleti marhavész, melynek kiütése napjától számítva 28,318 db szarvasmarha esett áldozatul, jelenleg még a likkai és lse báni határezred területéhez tartozó 3 helységben uralkodik, hol összesen 8 db vészbeteg marha maradt barmászrendőri felügyelet alatt. Bosnyákországban a marha- és juhvész enyhébb lefolyással ugyan, de mégis folyton uralkodik. Horvátország egyéb részében a keleti marhavész teljesen megszűnvén, ott a szarvasmarhákkali forgalom ismét helyreállittatott s az eddig betiltva volt marhavásárok megtartása megengedtetett, ellenben a szarvasmarhák és gyapjas állatoknak a nem egészen vészmentes szomszéd tartományokból való behajtása csupán hitelesen kiállított egészségi menetlevelek előmutatása mellett engedtetett meg. Külföldről behajtandó marhákra nézve pedig Károlyvárosban és Nagy - Goriczán külön marhaszemlélő bizottmányok felállítása rendeltetett el. A vész kezdete óta ott 45,887 darabnyi összes marhalétszámból megbetegült 8893, ebből 1653 meggyógyult, 6694 elhullott, 549 pedig lebunkóztatott; minélfogva az összes marhaveszteség 7240 darabra rúg. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A porosz követelésekre adott előleges austriai válaszról mondok tegnap, miszerint az a közös birtoklás jogának álláspontját foglalja el. Ezen álláspont jelentősségét ma különösen hangsúlyozza az „Alig. A.Zig“nak egy bécsi levelezője. Ez annál időszerűbb és találóbb most, mert mindig sűrűbben merülnek föl több német, s még bécsi lapokban is a pessimistikai nézletek Austriának helyzetéről a herczegségek kérdésében. Egyenesen reménytelennek nyilváníták a bécsi kabinet állását ez ügyben, miután Poroszország a herczegségekben mindinkább megveti lábát, úgy hogy végre az annexio iránti czélját csakugyan elérheti. Említett levelező most határozottan felszólal a helyzet ily kisszerű felfogása ellen s alaptalanoknak nyilvánítja az onnan eredő aggályokat. Szerinte a porosz jegyzék épen nem lehetett meglepő, mert hiszen annak érdemleges tartalma épen nem megy azon túl, amit a porosz félhivatalos sajtó Poroszország követelései gyanánt formulázott, s figyelmeztet, miszerint ama pessimistikus felfogás szem elől téveszti azon pontot, mely ez ügyben eldöntő s ez: a békeszerződés 3-ik pontja. „A birtokközösség, — úgymond — nem csak el nem vitatható, hanem el sem vitatott, legalább porosz részről el nem vitatott jogokat nyújt Austriának. Nem létezik egy berlini jegyzék sem, amiben ez világos szavakkal kifejezve ne volna. Bizonyos kölcsönös jogigények ennélfogva a két hatalom közt önmaguktól értetnek : Poroszország nem kevésbbé van Austriához, mint ez Poroszországhoz kötve.“ Ezen határozott tételekből azon következtetést vonja ki levelező, miszerint semmi ok sem forog fen, melynélfogva az austriai álláspontot reménytelennek kellene nyilvánítani, s a porosz nézeteknek föltétlen győzelmét előre hirdetni. A franczia senatus most fogja a felirati tervezetet tárgyalni; tegnap közöltük azt: ma hozzá kell tennünk, miszerint az se forma, se tartalom tekintetében nem örvend kedvező megitéltetésnek. Nem látnak abban egyebet, mint a trónbeszéd lenyomatát, holmi obligát szóvirágokkal. S valóban ez okmány színtelen, s határozott fordulatot csak ott vesz, hol az egyházi vitály s az olasz kérdés fordulnak elő, mely egészen Drouyn de Lhuys értelmében van fejtegetve. A herczegségek kérdésében a senatorok örvendezésüket fejezik ki a franczia politika nyugodt, semleges magatartása fölött, mely arra szorítkozott, hogy az elveket hozta emlékezetbe. Az oktatásügy e peretben Francziaországban közérdek tárgya. A minister jelentésének közzétételéhez még egy körülmény csatlakozik, mely azon érdeket még inkább emeli. A ministeri jelentés megjelent ugyan a „Moniteur“-ben, azonban a többi ministerek tudta nélkül. E szerint a ministerek nem osztják a Duruy által az elemi tanodák ügyében felállított elveket, s valóban az államtanács elé terjesztett törvényjavaslat csakugyan nem is azokra van alapítva. A „Moniteur“ közlé később ezen javaslatot s egyszersmind kijelenté, miszerint a minister jelentése csak személyes nézetének kifejezése. Ekként a jelentés közzététele csak a ministernek nyújtott személyes elégtétel. Azon gyanítás is fölmerül, miszerint a császár ez elvek közzétételével egyszersmind a közvélemény ütemére akart tapintani, s ezt aztán az államtestületekben nyilvánuló ellenzékkel szemközt állítani. A jelentésnek alapeszméi ezek : az általános szavazatjog szükségképi kiegészítésül követeli az általános oktatási kötelességet, úgy hogy minden polgár köteles írni s olvasni tanulni, s aztán: az országos nevelés maga a kormány által eszközlendő. Egyébiránt a minister a maga jelentésében épen nem hizeleg az ő hazafiainak; nyíltan kizárja, hogy mily alacsony állásponton van még e tekintetben Francziaország. Turin városa ismét csalódott egy reményében. Azon hizelgő gondolatban éltek annak lakosai, hogy a király, az utolsó lelkesedett fogadtatás után, a fővárosba ismét vissza fog térni, sőt egyszersmind a fővárosnak végleges áthelyezését Flórenczbe elhalasztani. Ezen föltevést megcáfolja az „Opinione“, az átköltözés határnapját ápril 1 sejére mint azon napra tevén, melyen a ministeriumok irodái Florenezben megnyílnak. — Egyébiránt a király fogadtatása Milanóban, inneni tudósítások szerint, igen hideg volt, állítják, miszerint e városban a király magatartásával — az ellenkező turiniak irányában — nincsenek megelégedve, s e fölötti kedvetlenségüket kétségtelen módon nyilvániták. Konstantinápolyi tudósítások tele vannak a Libanont fenyegető új rendzavarások miatti aggályokkal. A különböző törzsek közti izgatottság naponkint nő. Különben aggódnak azon számos drúzok visszatérése miatt, kik az 1860- ki események folytán száműzve voltak, s kiknek javára amnestia kéretik. A porta teljes figyelmét szenteli a dolgok ez állapotának. Birodalmi tanács. A követek házának ülése mártius 9-én. A jegyzőkönyv fölolvasása után több irat olvastatik föl. Az urak háza közli a legutóbbi ülésében hozott határozatait. Az államadósság-ellenőrségi bizottmány egy jelentést terjeszt elő, a pénzügyminiszer által, a f. évi febr. 14-én a cs. k. kir. austriai nemzeti banknak 11 millióval tett fizetés végett befejezett üzlet iránt. (Azon bizottmányhoz utasittatik, mely eddig az államadósság-ellenőrségi bizottmány jelentései iránt referált.) A pénzügyministérium átküldi a földhitelintézetnek, s más hasonló intézeteknek megadott pénzügyi fölmentések előadását, a 13. §. alapján, — tudomásul vétel végett, — azon hozzáadással, miszerint az általános igazságügyi törvények alóli kivételekre vonatkozólag előterjesztmény fog intéztetni a szűkebb birodalmi tanácshoz. Egyszersmind a pénzügyminister egy oly törvényjavaslatot terjeszt elő, melynek czélja, a pénzügyministert arra hatalmazni föl, hogy az említett hitelintézeteknek némely kivételeket engedjen az illetéktörvény alól. Erre több kérvény fölolvasása következik, mire Grocholski- s társainak az állam- s pénzügyminiszerekhez intézett interpellátiója olvastatik föl. Abban a Galiczia hegyvidékén uralkodó nyomor rajzoltatik le, s ehhez következő kérdések kapcsoltatnak : „1. Minő eszközökhöz folyamodott a kormány, s minő intézkedéseket szándékozik tenni arra nézve, hogy Galiczia hegyvidékének lakosait a bizonyos éhhaláltól megmentse, s annak számára lehetővé tegye a vetésre nélkülözhetlen gabna megnyerését? 2. Vájjon nem akarná-e a kormány ama szántóföldeket, melyek tényleg semmi jövedelmet sem hoztak, a f. évi földadó alól fölmenteni?“ Schmerling államminister : „Noha én az in terpelláló tartalmáról semmit sem tudtam, mégis arra tüstént válaszolhatok, legalább az első részt illetőleg. Én ugyanis tüstént a Galiczia egyes részeibeni nyomor első hírére, mind a lembergi helytartóhoz, mind a krakkói helytartósági osztály vezetőjéhez azon meghagyást intéztem, hogy ez ügyre tüstént teljes figyelmüket szenteljék, s hogy ha nem lehetne a nyomort az ország eszközeivel megszüntetni, indítványokat tegyenek az iránt, hogy miként lehetne a birodalom részéről orvoslást eszközölni. Csak tegnapelőtt adtam ki ez irányban megújított meghagyásokat. Most már a galicziai hatóságoktól függend, a megfelelő indítványokat fölterjeszteni. Ami az interpelláció második részét illeti, arra ma lehetetlen válaszolni, azonban a pénzügyminiszer nevében kijelenthetem, hogy ő arra legrövidebb idő alatt választ adand.“ A bécsi városi delegált járási törvényszék egy jegyzékben közli, hogy dr. Ryger Antal követ ellen, becsületsértés miatt, magánpanasz nyújtatott át, s azon kérdést teszi, ha várjon a ház beleegyezését adja-e ahhoz, hogy a bírói kereset megkezdessék ? Ryger azt indítványozza, hogy az irat, előleges tárgyalás végett, egy 9-tagú bizottmányhoz utasíttassék. Berger azt indítványozza, hogy ezen bizottmány az osztályokból választassák. Az elnök azt indítványozza, hogy a jelentés kinyomatása mellőztessék. Az összes indítványok elfogadtatnak. Schmerling államminister válaszol a dr. Giskras társai által a galicziai ostrom-állapot tárgyában az államministeriumhoz intézett interpellatióra. Abban következő kérdések létettek: „I) Mikor szándékozik a cs. kormány, az 1861. febr. 26-ki legfelsőbb nyiltparancs 13. §-sa értelmében, az Összegyűlt birodalmi tanács elé terjeszteni az okokat és sikert, az ostrom-állapotnak annak idejében Galicziában történt kihirdetése iránt ? 2) Minek azon okok, melyekből a cs. kormány Galicziában az ostrom-állapotot, s az azzal összefüggő kivételes rendszabályokat még most is fennállani hagyja?“ „Ami az első kérdést illeti,“ úgymond a miniszer, „a cs. kormány már a válaszfelirati vita alkalmával képes volt aziránt nyilatkozni, hogy minő állást foglalt el ezen ügyben. Akkor a cs. kormány részéről ismételve, s több tag által is hangsúly helyeztetett arra, mire az ő nézeteik szerint, a törvényhozás jelen állásához képest, az ostromállapot kihirdetését a végrehajtó hatalom tényének, s a belellenségek elleni szükségbeli védelem tényének kell tekinteni, s hogy mivel a 13. §. csupán ama rendszabályokat illetőleg teszi a kormánynak kötelességévé az utólagos kifejtést, s az okok és sikerek kijelölését a birodalmi tanácssal szemben, melyek a birodalmi tanács illetékességéhez tartoznak, a cs. kormány nem hajolhat azon nézethez, miszerint neki kötelessége lenne ezen kérdésben a 13. §. szerint járni el, mivel a 13. §. szerint épen csak ama rendszabályok jelölendők ki okaikban és sikereikben, melyek a birodalmi tanács illetékességéhez tartoznak, melyek e szerint alkotmányszerű uton lettek volna tárgyalandók, ha a birodalmi tanács e rendszabályok létesítése idejében összegyűlve lett volna. Habár ezen nézet a felirati vita alkalmával a ház többsége által nem helyeseltetett is, ez épen csak egy kétséges nézet, egy törvény egyik fejezete fölött, s a kormány ellen nem lehet abból szemrehányást csinálni, ha az saját alaposan megfontolt nézeteihez ragaszkodik. Ezért sajnálja a császári kormány, hogy nincs azon helyzetben, miszerint a kiszabott ostromállapot bővebb igazolását a 13. §. szerint eszközölhetné. Hogy a kormány ezen rendszabály igazolása alól menekülni nem akar s nem is menekedek, ezen állításom bizonyításául csak azon tényre utalok, miszerint éppen a felirati vita alkalmakor a kormány egyik tagja, a rendőrminiszer úr, mindazon okok nagyon is körülményes vázolatát adta, melyek a császári kormányt kényszeríték, kötelességéhez hűn, az ostromállapotot Galicziában kihirdetni. Akkoriban általam is különösen kiemeltetett, hogy a kormány örömmel ráállana, ha ezen bizonyítékok elégségesek nem lennének, bővebb értesítéseket adni; azonban mindig oly irányban, hogy abban mindig valamely végrehajtási rendszabály igazolása, ne pedig a 13. §. szerinti eljárás ismertessék fel. Nem tekintve ezt, ha a császári kormány nem látja is magát azon helyzetben, hogy a 13. §. szerinti ezen igazolást előadja, azért félre nem ismeri, miszerint abban, hogy az ostromállapotra vonatkozó törvény nincsen, a törvénykezésben mindenesetre hiány van, s a kormány saját részéről az alkalmas időpontot szívesen felhasználja, ahol lehetséges leendő ily törvényt alkotmányos úton létrehozni. Ami a kérdés második részét illeti: vannak-e rá okok, melyek a császári kormányt arra kényszerítik, hogy az ostromállapotot Galicziában folytonosan fentartsa, s erre nézve azon helyzetben vagyok, a magas háznak tudtára adhatni, hogy Ő Felsége f. évi márt. 6-án megrendelni méltóztatott, miszerint f. évi april 18-tól kezdve a galicziai királyságban s Krakkóban az ostromállapot megszűnjék , s ezen napon ugyanott minden kivételes rendszabályok hatályon kívül tétessenek ; nem különben, hogy ápril 18-ától fogva a hadi törvényszékek előtt polgári egyének ellen folyamatban lévő vizsgálatok az illetékes polgári bíróságok által átvétessenek , hogy ellenben minden további fellebbezések egészen ezen napig a katonai bíróságok által hozott ítéletek ellen a fentebb idézett haditörvényszékek illetékessége alá tartoznak. Az ostromállapot megszüntetésének ezen későbbi határideje azért kellett hogy választassák, hogy egyrészt a haditörvényszékeknek lehetővé tétessék, a még ott folyamatban lévő vizsgálatok befejezése, túlfelől azonban a kormányi orgánumok oly helyzetbe tétele, hogy azok minden rendszabályokat életbe léptethessenek, hogy így a jelenleg fenálló köztörvényeknek a megfelelő biztosíték megadassák a galicziai királyságban s Krakkóban , a rend fentartására nézve, s a megfelelő védelmet illetőleg, a békés polgárok személyi és vagyoni állapotára nézve.“ A minister még ezután Isseczeskut követ s társai interpellátiójára válaszol, a már szentesített községi s útépítési közreműködési törvény még eddig nem valósított keresztülvitelét illetőleg. — Bukovinában a legújabb időkig az úgynevezett jószágterületek különválasztása nem volt szokásos s ezért a községek újabb megalakítása nem volt lehető. Az erre való főkövetelmény, t. i. a birtokállapot térképei, hiányoztak s magánmérnökök hiányában ez irányban az átalános térképarchívumhoz kellett folyamodni. Ez azonban túl van halmozva munkával, bárha a pénzügyministérium által elrendelt erők sokasbitása folytán azon helyzetben lehetne is, hogy a térképeket kiszolgáltassa. Ő azonban azon helyzetben van, hogy a háznak tudtára adhatja, miszerint f. évi jan. végéig 19 helységben a jószágterületek már tökéletesen megalakítva lettek, s 22 helységben a megalakítás már folyamatban van, nemkülönben, hogy a választások 11 helységben már be vannak végezve s a többi 36-ban részint megkezdve, részint folyamatba téve, hogy tehát biztosan várható, hogy a legközelebbi hónapokban a községi rend Bukovinában teljesen keresztül lesz vive. Az útépítési közremunkálati törvény majd csak akkor léphetend életbe, ha a községek meg lesznek alakítva, s az országgyűlésnek előbb azt kellend meghatározni, mely utak legyenek tartományi, melyek országutak. Ezen kérdéssel kellene a legközelebbi tartománygyűlésnek foglalkoznia. Elnök jelenti, miszerint Berger 162 képviselőtársától következő indítvány adatott át neki. Alelírottak következő indítványt teszik: „A magasház tegye határozattá: 1. A következő, a birodalmi képviseletről szóló 1861. febr. 26-ki alaptörvény 13. §-ának magyarázatát czélzó törvényjavaslat alkotmányos tanácskozás tárgyává tétessék. 2. Ezen törvényjavaslat fölötti előleges tanácskozásra a ház egy 9 tagból álló bizottmányt válaszszon.“ Az ezen indítvány mellé csatolt törvényjavaslat igy hangzik: 1865-ki törvény, mely által az 1861. febr. 26. birodalmi képviseletet illető alaptörvény 13. §-ának magyarázata eszközöltetik. Birodalmi tanácsom mindkét házának indítványára, s 1860-ki okt. 20. császári diplomám I. czikkelyével öszhangban, az 1861. febr. 26-ki birodalmi képviseletet tárgyazó alaptörvény 13. §-át találtam megmagyarázandónak, a mint következik : Minden, az 1861. febr. 26-ki birodalmi képviseletet tárgyazó alaptörvény 13. §-ában meghatározott törvényes rendelet hatályon kívülivé válik, ha ez a kibocsátása után legközelebb egybehívandó birodalmi képviselet által el nem fogadtatik. (Az indítvány ki fog nyomatni s ügyrend szerint tárgyaltatni.) Erre az 1864. máj. 2-ki ezüst-kölcsön leszállítására vonatkozó kormányi előterjesztmény második fölolvasása került napirendre. Az előadó : dr. B r es 11. A bizottmány a kormányi előterjesztmény elfogadását indítványozza, némely módosításokkal, melyek egy, a pénzügyminister által a bizottmányhoz intézett jegyzék következtében eszközöltettek. Az általános vita folytán Taschek emel szót, s a jelentés némely helyeit megtámadja. A pénzügyi bizottmányban azon állítás mondatott ki, hogy a pénzügyminiszer az adókölcsönre a befizetéseket — még mielőtt azok lejártak volna — leszámítolta. A pénzügyminiszer nem mondott ellent ezen állításnak, tehát az hihetőleg alapos. Ő azt hiszi, hogy a leszámítolás oly váltókért történt, melyek ismét a nemzeti bank által számítoltattak le, s ekkér a bécsi értékbeni adósság fizettetett ki a nemzeti banknak. Ez kitűnik a nemzeti bank iránti kimutatásból is. A kölcsön ezüst-kölcsönül vétetett föl. Az agio által a ministérium több mint 2 millió ftot nyert, mely összeg kibocsátására a kormány nem bírt a birodalmi tanács helybenhagyásával. Ő ezen irányban, a törvény 2-ik czikkénél külön indítványt fog előterjeszteni. Winterstein képviselő örömmel megengedi, hogy a kormány- előterjesztvények s a bizottmány által ajánlott törvényjavaslat, ami a világosságot illeti, sok kívánnivalót hagynak fel. Itt egy igen kellemetlen, a mellett egyszerű dologról van szó. Nem tartja most időszerűnek, ennek megvitatását; a legszigorúbb kritika sem változtatna a dolog állásán semmit is. Ha a ház a törvényjavaslatot elfogadja, akkor a pénzügyminiszer úr minden kellemetlenségei végüket érik, legalább azok, melyek az ezüst-kölcsönből származnak. A háznak e szerint alkalma nyílik, a pénzügyminiszer úr kezelését az ellenőri bizottmány jelentése következtében bírálat alá venni. Ezzel az átalános vita befejeztetik. Jelentéstevő válaszol Taschek megjegyzéseire. Plener lovag pénzügyminister kijelenti,hogy mind az ezüst- mind az adó-kölcsön az 1864-ik évi szükségletre megkivántató műveletek valának. Első nem teljesen realizáltatok s most még az 1865-ks év is itt van az ő kezelésével, melynek első hónapjaiban jelentékeny fizetések folynak. Ugyanazért megmagyarázható, hogy azon ezüst-kölcsön kötelezvényeinek szabaddá tételére egy őszlet ráfordítása, melyek kívánatosak lennének, az ezüst-kölcsön megfelelő öszletét ellenjegyezni, nagy nehézségekkel van összekötve. Ez a jelen törvényjavaslat genesise, melyet elfogadásra ajánl. Ezután megkezdődik a részleges vita. A törvény czíme és 1. czikkelye vita nélkül elfogadtatnak. A 2. czikkelyhez Taschek követ szót emel: Ő a mellett van, hogy itt mindenesetre helye és ideje van az ezüst-kölcsön-mivelet megbírálásának. A jelen árfolyam állása szerint a kormány tényleg 4 fát vesztett száza után. Indítványozza, hogy a ház a 2. czikkelyben indítványozott hitelengedélyt még ne adná meg, hanem előbb kivonja be a pénzügyminiszertől az