Sürgöny, 1866. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1866-09-16 / 211. szám
Pest, 211. sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utcea 4. szám, II. emelet. Kiadóhivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) _--------Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Mugji n-Zünrdetéssel : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban in Hamburg-Alténában Hansenstein és Vogler; Hamburgban Tizrkheim Jakab; Lipcsében Engler M. és Fort Em. urak. Vasárnap, September 16. 1866. Előfizetési árak. Naponta postai szétküldéssel. Egész évre..........................20 frt. Félévre.................................10 „ Negyedévre.............................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . 18 frt. — kr. Félévre......................9 1 — „ Negyedévre . 1 „ 'Sf. „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 11-től kelt legfelsőbb határozatával, Venturini Józsefet, a magyar állami számvevőség al állami számvevőjét, érdemlett nyugalomba lépése alkalmával, sokévi buzgó s hasznos szolgálatainak elismeréséül, díjmentesen királyi tanácsosi czímmel felruházni, és az ezáltal a magyar állam-számvevőségnél megőrült alszámvevői állásra ezen állam számvevőség számtanácsosát Herián Károlyt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 6-ról kelt legfelsőbb határozatával Koroncz László őrkanonoknak éneklő kanonokká; Osterhuber Ferencz S. Michaelis Archangeli prépostnak és székesegyházi főesperesnek őrkanonokká; gyöngyfáival Csete Antal kanonok és zalai főesperesnek Sancti Michaelis Archangeli préposttá és székesegyházi főesperessé; Bogda de Domasa Ferencz kanonok és somogyi főesperesnek zalai főesperessé; Kovács Zsigmond kanonok és pápai főesperesnek somogyi főesperessé; Primbéki István kanonok és segusdi főesperesnek pápai főesperessé; Markovics János kanonok és 1 ső Magister canonicusnak segusdi föesperessé; Németh József kanonok és 2-dik Magister canonicusnak 1-se Magister canonicussá; végre vizek Tallián Lázár kanonok és 3 dik Magister canonicusnak 2 dik Magister canonicussá történt fokozatos előléptetését a veszprémi székes káptalannál legkegyelmesebben helybenhagyni, s az ezáltal ugyanott megüresedett kanonoki állásra Udvardy Ignácz apátot és munakereszturi jelkészt legkegyelmesebben,, kinevezni méltóztatott. ______ A pénzügyministerium Grossinger József tanácsost és pénzügy kerületi igazgatót Budán a cs. k. magyar pénzügyi országos igazgatóság kebelzetébe és Marinovich Marcell pénzügyi tanácsost és pénzügykerületi igazgatótMunkácson hasonló minőségben Budára helyezte át, és tessenbergi lovag Bitterl Gusztáv pénzügyi titkárt pénzügyi tanácsossá és munkácsit pénzügykerületi igazgatóvá nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Az „Italie“ megerősíti a néhány nap előtt a bécsi békealkudozásokról hozott híreket. Állítja, hogy a pénzbeli tárgyalások majdnem bevégeztettek. A megbízottak abban állapodtak meg, hogy a bécsi szerződésbe a már a párisi és prágai szerződésekben foglalt feltételeket is felvegyék. A bécsi szerződés arra szorítkoznék, hogy a kiégyezés elvét megalapítaná ; a számbavétel külön biztosok által eszközöltetnék a nélkül, hogy ez által a béke megkötése késleltetnék. A párisi „Moniteur“ nagy megelégedéssel beszél az Olaszország és Ausztria közt előkészített közeledésről. F. hó 12-ki esti lapjában ezeket írja: „Az Ausztria és Olaszország közti alkudozások buzgón folynak. A fogadtatás, melyben Ferencz József Császár az olasz meghatalmazottat részesíté, az oly sokáig és mélyen elválasztott két hatalom egymáshozi közeledésének első zálogául tekinthető. Minden e részbeni aggodalomtól megszabadulva, képes lesz az olasz kormány minden gondoskodását belügyeire fordítani. A hadsereg létszámában tetemes leszállításokat hirdetnek, és ebből nagymérvű megtakarításokat várnak, melyek a közterhek érezhető könnyebbítését teendik lehetségessé.“ A „Liberté“ czímű párisi lap bécsi levelezője a békealkudozások folyamáról ekként értesít. September 9-éig háromszor tanácskozott Wimpfen gróf, Menabreatlek és Artem olasz követségi tanácsos, s néhány alárendelt kérdést tisztába hoztak. A most előkerülő kérdések , a pénz- és határkérdés sokkal fontosabbak és több időt vesznek igénybe. Az elsőt a prágai béke megszabta ugyan, de azért még vannak összegek, melyeket tisztán meg kell határozni, és ehhez idő kell. A határszabályozás sokkal bajosabb; Olaszország a Judicariákból a Garda tó szomszédságban lévő részt szeretné megkapni, Austria pedig egy hüvelyknyi területet sem akar átengedni; Franczia és Poroszország a prágai békekötéshez tartva magukat, egészen semleges állást foglalnak el e kérdésben. A római palotán kívül Konstantinápolyban is volt Velenczének egy palotája; mind a kettőt az osztrák követség használta; most mindkettőt visszakövetelte Olaszország. Azonban a dolgot kiegyenlítették úgy, hogy a római palota Austriáé marad, a konstantinápolyit Olaszország veszi birtokba. A trónvesztett uralkodók birtokainak visszaadása felett Wimpfen csak Menabreával alkudozik, és az előbbi nemcsak Modenát, Toscanát, hanem a parmai s nápolyi Bourbonokat is képviseli ez alkudozásban. A „Journal des Debats“ sept. 9 -i fiorenczi tudósítása szerint lehetséges, hogy a béke sept. 20 kán alá lesz írva. A késedelmet nem az okozza — úgymond — hogy Ausztria akadályokat gördítne az alkudozások útjába, hanem az olasz diplomatia mozog lassan. De azért a békét megkötöttnek tekinthetni, miután nagy mérvben bocsátják haza a katonaságot, így az 1842- es 1843 ki korosztályból 58.000 embert, és ezenkívül minden katonát, ki háború idejére lépett a hadseregbe. Mi az önkénteseket illeti, ezek csaknem teljesen fel vannak oszlatva Néhány főtiszt, köztük Nicotera és Corte beadták lemondásukat, hogy így tiltakozzanak Velenczének Francziaország részére történt átengedése ellen. Garibaldit, is hasonló lépésre akarták bírni, de sikeretlenül, mert ő a béke aláírásáig állomásán marad. El kell ismerni, hogy az 1866 ki Garibaldi nem az, aki 1862-ben volt. Egy rendes hadseregbeli tábornok sem volt oly higgadt és fegyelmezett, mint ő. Az Olaszország-ellenes párt a 40,000 önkéntes fellázadására számított. De csalódott, és csalódott leginkább Garibaldiban, ki saját pártját így feltartóztatva, többet használt hazájának, mintha egy nagy ütközetet nyert volna meg. A békealkudozások siettetése végett, a pénzkérdés tisztázását, melyben az elvek meg vannak alapítva, egy bizottmányra fogják bízni. A területi kérdésben Trientről nincs többé szó. Az „Allg. Zeitung“ következő közleményt hoz Schönbrunnból. Becses lapjának 253. száma a többek között ezen, bécsi lapokból vett állítást tartalmazza:,a szász király a Bécstől nem messze fekvő bájos rohanni birtokot megvette. Mennyire lehessen e tényből azt a következtetést vonni, hogy a király a korona herczeg javára leköszönni szándékoznék, nem mondhatom“. Azon helyzetben vagyok, ez állítást merőben koholtnak nyilvánítani. Ő felsége sem Rodaunt, sem más jószágot nem vett, és egyáltalában nem gondol bármily birtokvételre. — B. Depont üdv. tanácsos Miramareba utazott , hogy a mexicói császárné ő felsége iránt hódolatát tanúsítsa; mint tudva van, b. De pont ennekelőtte Miksa császár ő felsége titkára volt, s ennélfogva nincs szükség — tökéletesen alaptalan politikai indokok előrántására, hogy ez utazás kimagyaráztassék. — A tiroli cs. kir. helytartóságnak egy f. hó 13. estre érkezett sürgönye azt a jelentést hozta, hogy 14-én — pénteken— egy Zanotti János nevű déltiroli mint állítólagos kém Bresciában főbe volt lövetendő. Gr. Mensdorff e excja Menabrea tábornokot azonnal értesíté e tényről, s a tábornok még azon éjjel parancsot küldött a kivégzés végre nem hajtására. („W. Abdp.“) A „Presse“ pénteki száma e czím alatt „A béke után“ egy igen érdekes fiorenczi levelet közöl, mely így hangzik: „Miután September 1-én Ausztria és Poroszország között a béke véglegesen létrejött, ennek megkötése Olaszországgal csak idő kérdése lehet már. A porosz sikerek megszerezték Velenczét Olaszországnak; ez év végével Rómát kivéve egységes Olaszország fog létezni. Dante álma, Macchiavelli törekvése beteljesedett. De nagy csalódásban volnánk, ha ez ily módon alakult új államot fontos tényezőnek tartanak Európa nagy politikai bonyodalmaiban. A legbecsesebb emlékek feláldozásával egy mesterkélt egység szereztetett. A piemontiak ép oly kellemetlenek és nem szívesen látottak lesznek a velenczeiek mint a nápolyiak előtt. Nem áll többé államintézmények hatalmában Velenczének régi fényét visszaszerezni; Austria, valamint Olaszország lobogója alatt, a költő mondata szerint, ezután mint azelőtt az Adria elhagyott királynője maradand. A sors, mely Rómára vár, ha függetlensége meg nem óvatik, nem irigylendő. Egy pápa és egy olasz király nem lakhatnak egymás mellett; ily kísérlet kevés év lefolyása alatt kivihetlennek mutatkoznék. Olaszország fővárosa nem lehetne többé a katholi kereszténység fővárosa. Az áldás és szabadság helyett, melyet reméltek, az egység Olasz-, valamint Németországban csak felemelkedett adót, nyomasztó haditerhet és az egyéni államélet és mivelődésnek megsemmisítését hozza magával. Mit jelent most az egységes Olaszország ? Mi volt eddig más, mint Francziaország hűbérese ? Flottája és hadserege egyenlően képteleneknek mutatkoznak, egy erővel intézett lökésnek ellentállni. Garibaldi csillaga alászállt az Alpesek magaslatain és mélyedéseiben. Feltehető, hogy az olaszok a Ticino mellett erősebben állnának a francziák ellen, mint az osztrákok ellen a Mincio mellett ? A római birodalom bukása óta Olaszország az éjszakról előnyomuló népek játéklabdája volt; e viszony lényegében a mai napig sem változott. Majd ez, majd amaz oldalon fog támogatást keresni. Austria és Olaszország között a gyűlölség utolsó okai is megszűntek; az állítólag egész Olaszországban gyűlölt feketesárga lobogó eltűnik nem sokára valamennyi olasz vártoronyról. A két állam népei, ha oly hosszas és elkeseredett küzdelmek után nem is barátságban, de békében élhetnek egymás mellett. Az igények, melyeket Olaszország még a trienti területre tart, el fognak némulni, ha ez a császári kormány szilárd és komoly akaratát látja, az ő határát nem érinteni, a magáét pedig azon erővel megvédeni, melylyel Olaszország és most saját kárára ismerkedett meg. Nyugodtabb hangulatban talán több és több tért és befolyást nyerend a nézet, hogy az osztrák uralom Olaszországban mégsem volt minden pontban oly ártalmas. Toscana kitűnő törvényeit egy habsburginak, Leopoldnak köszöni; osztrák kormány alatt Európában először volt lehető Beccariának a halálbüntetés ellen nyilvánosan fellépni. Ez emlékeknél még élénkebben szólnak a jelenkor követelményei. Egyedül önmagára utalva, Austria elleni folytonos hadfenyegetés vagy aggodalom közt, nem képes Olaszország igazi önállóságra vergődni. Hogy Kelet felé állást vehessen, Francziaország kegyét mindig új áldozatok árán lesz kénytelen megvásárolni. Bizonyos-e a felett, várjon nem kellend-e Velencze átengedését Napóleontól a római kérdésben teendő engedmény által megvenni. A béke Austriával, mely nem csak papíron, de a szívben köttetik, megszabadítaná Olaszországot e reá nehezült lidércznyomástól. A franczia uralómnak szabadabb és szelidebb alakja van, mint hajdan az austriainak, de mégis érezhetővé teszi magát, ha nem is a nép tömegének, de a kormánynak. Az olasz tett párt érzete, hogy Olaszország csak urat cserélt, egészen helyes. Azon pillanatban pedig, midőn nem kénytelen többé embereit és pénzét Ausztria elleni költséges fegyverkezésben kideríteni, midőn észreveszi, hogy az utóbbiban inkább barátot mint ellenséget találand, szabadabban léphet fel Ausztriával szemben. A krimiai háború óta Napóleon folytonos törekvése a román népeket vezetése alatt egyesíteni, hogy velük szövetkezve Angolországnak ellentállhasson, és a keleti kérdést a maga értelmében megoldhassa. A Rajnánál e reá nézve fontosabb a Középtenger. Ameddig Olaszország kétes állásában betegeskedik — egy nagyhatalom igényeivel, de csak egy középállam hatalmával, — a Középtenger legnagyobb részt franczia befolyás alatt álland. A flotta, melyet tengeren át 1854-ben Konstantinápoly védet- TÁRCZA Napi újdonságok. — Karolina Augusta Császárné Ő Felsége, mint a „B. f.T. u. V.“ irja, f.hó 3 án Innsbrukból Salzburgba utaztában Kufstein városában az udvari vagyonról leszállt, hogy a pályaudvarban jelenlévő sebesült és beteg katonákat pénzbeli adományokkal gazdagon megajándékozza. Ugyane vonattal érkezett egy nagyobb szállítmány császár-vadászokkal oda, és mint rendesen, úgy ez alkalommal is több árusnő jelent meg a pályaudvarban kényénél, sajttal,és pálinkával , hogy holmijukat eladják. Császárné Ő Felsége magához hivatta ezeket, megvett tőlük mindent, ami pálinkából, kenyérből és sajtból kapható volt, a keresztülvonuló csapat közti kiosztás czéljából és egyszersmind sajnálatát fejezte ki, hogy az árusok nagyobb készlettel nem rendelkeztek. — Bács-Bodrog megyéből a sebesültek részére újabban következő községek adakoztak: Jankovácz 18 ft 60 kr, Bikity 10 ft, Csávoly 8 ft 23 kr, Bács 36 ft 50 kr, Pivnicza 28 ft 30 kr, Bulkesz 20 ft 15 kr, Szilbás 11 ft 60 kr, Cservenka 32 ft 20 kr, Kula 12 ft 49 kr, Kutzura 31 ft 47 kr, Hegyes 76 ft, Szeghegy 35 ft 59 kr, Feketehegy 11 ft, Uj-Verbász 5 ft,U0-Verbász 28 ft, Kulpin 14 ft 82 kr, Deszpot-Szentiván 14 ft 24 kr, Ó-Kér 59 ft 20 kr, Begecs 6 ft 32 kr, összesen 459 ft 71 kr. — A főméltóságu magyar kir. kúria újabban ismét 260 pár fehér ruhát adományozott, és igy az előbbeniekkel egyetemben összesen 810 párt adott a sebesült harczosok részére, mely jelentékeny adományért Pest városa polgári választmánya részéről ezennel elismerő köszönet nyilvánittatik. — Mint a „Zw.“ közli, egy megneveztetni nem akaró jóltevő a városi gazdasági bizottmánynak ajánlatot tett, hogy egy pompás Maria immaculata szobrot óhajt felállíttatni saját költségén, ha a tanács e czélra alkalmas helyet jelöl ki. A gazdasági bizottmány a Rókuskórház előtti tért találta erre legczélszerűbbnek, mibe az ajánlatot tevő beleegyezett, s kijelenté, hogy az ígért szobrot haladéktalanul elkészítteti, és pedig az alakot czinkből, a talapzatot és bekerítő rácsot öntött vasból, mihez még négy légszeszkandeláber fölállításáról is gondoskodik. Mindezek fentartási költségét is elvállalja. (E vallásbuzgó cselekedet és áldozat ép oly szép, mint a mily ritka korunkban.) — E pillanatban veszszük a fájdalmas tudósítást — írja a „P. H.“ — hogy egyik legnemesb, legkitűnőbb leányát a hazának, különösen Soprony vidéke felejthet ben jóságú nemtőjét, s a legdicsőbb magyar hölgyek egyikét elvesztettük. Ugyanis a nagyszivü gróf Széchenyi Pálné, szül. Zichy Ferraris Emilia úrnő váratlanul elhunyt; halála által kimondhatatlan keservet árasztván a szenvedő emberiségre nem kevésbé, mint szeretett férjére, gróf Széchenyi István egyetlen testvérére, Pálra. — A nagy eseményről szóló gyászjelentés igy hangzik: „ Sárvári felsővidéki idősb gróf Széchenyi Pál cs. . kamarás és valóságos belső titkos tanácsos, és gyermekei : gróf Széchenyi Kálmán cs. kir. kamarás; Erzsébet, férjezett de la Romana Péter őrgrófné; Gábor, Gyula cs. k. kamarások; Ferencz, Jenő, Tódor, Pál és Dorothea, férjezett Pereira báróné vigasztalhatlan szívvel jelentik kedves neje és illetőleg anyjuk nagyméltóságú Sárvári felsővidéki gróf Széchenyi Pálné, szül. Zichy-Ferraris Emilia grófnő, csillagkeresztes és palota-hölgynek f. hó 13 ik napján reggeli 5 órakor élete 63-ik évében hosszú fájdalmas betegség és a haldoklók szentségeinek felvétele után Sopronban történt gyászos kimultát. A boldogult hűlt tetemei pénteken f. hó 14-ik napján délután 4 órakor fognak a Széchenyi téren fekvő családi háznál beszenteltetni s f. hó 15-ik napján reggeli 10 órakor Nagy-Czenken, a nemzetiségi sírboltban örök nyugalomra letétetni. Az engesztelő szent miseáldozatok Sopron minden egyházában f. hó 17-ik napján, ugyszinte Nagy Czenken a sirbolti kápolnában és a családi jószágok kegyúri anyaegyházaiban reggeli 9 órakor fognak megtartatni. Sopron, September 13 ik napján 1866. — Béke poraival! — Néhány pesti utas egyik nagyobb kirándulásuk alkalmával, Dömösre (Visegrád fölött) és akkor érkeztek, midőn a nevezett helységben nagy tűzvész támadt. Ezen urak nem tudnak eléggé panaszkodni a dömösiek közönyös tehetetlenségéről, melyet tapasztalniok kellett mindegyiknél e szerencsétlenségkor. Mindenki csak a maga holmijának biztonságba helyezéséről gondoskodott. Az égéshez legközelebb fekvő házak vagy semmikép, vagy csak hiányosan védettek, és a helységnek egyetlen egy vizipuskája, ahelyett, hogy derekasan működött volna, szintén a lángok martalékává lön. „Miért“, kérdezik az említett utasok a „Pester Lloyd“ szerkesztőségéhez beküldött levélben, miért nem képeznek nálunk is helységeink lakói egyéb korona tartományok legkisebb falvai mintájára állandó tűzoltó egyleteket ? Nem az erők hiánya, hanem azok nem érvényesítése oka azon nagy tűzkároknak, melyek hazánkban oly gyakran pusztítanak.“ — Budaváros hatósága a szüretet f. hó 17-kére tűzte ki. — B. R othsch ild ról az a hir, hogy Frankfurtból Augsburgba akarja lakását áttenni. Északi helyett, déli német akar lenni. — A közép-dunai gőzhajó társaság igazgató választmánya tegnap este tartotta ülését. A tanácskozást m. Barta György úr, a társulat elnöke vezette. Több intézkedések közt, melyek a társulat belügyeit illették, elhatároztatott, miszerint azon részvényesek, kik a megszabott határnapokon fizetési kötelezettségeiket nem teljesítették, törvényes úton fognak az aláírás által elvállalt kötelességek teljesítésére szoríttatni. Igen természetesnek és kötelességszerűnek találjuk az igazgató választmány e fellépését. Rósz szokása az sok embernek, hogy aláír valamely vállalatnak a nélkül, hogy többé azon tartozásokra gondolna, melyeket aláírásával elvállalt. Le kell szoknunk egyszer azon indolenciáról, mely a fizetési pontosság tekintetében nálunk uralkodik, s mely elharapózva, lehetetlenné tenne minden üzletbe bocsátkozást. Sajnosan értesülünk, hogy a fizetési hátralékosok jobbára pesti jómódú lakosok. Talán e komoly határozat tudomásukra jutása felkeltendő bennük a kötelességérzetet, s nem várandják be a törvény kényszerítését. („M. V.“) — Szerencsétlenség vigyázatlanságból. A „Bohemia“-nak írják Nácsódból, hogy a köteleső Kramona nevű faluban nagy szerencsétlenség adta magát elő vigyázatlanságból. Egy ottani szabónál a háborúról folyt a beszélgetés és valaki egy állítólagos üres gránátot hozott a szobába, és az üresség bebizonyítására egy meggyújtott kis taplót vetett belé. A gránát szétpattant és 8 egyént sebesített meg, köztük egy gyermeket is. Négy oly súlyosan lett megsebesülve, hogy felépülésükről is kételkednek, a szabó arcza veszélyesen, három pedig — köztük a gyermek is — csak könnyen sebesült meg. — A nemzeti dalkör kirándulása a fáczánhoz ma lesz. — A zergehegyi síremlékről. Pozsonban f. hó 13-án az ottani nemzeti szállodában reunió tartazott ez emlék költségeire, mely 50 forintot jövedelmezett. Az ottani színházi igazgatóság szintén rendezett egy előadást f. hó 15 én ugyane czélra. — Minthogy az elmúlt nyolcz nap alatt a marhavész egy esete sem fordult elő Pesten, és Budáról is megszűntnek nyilatkoztatták egy hivatalos jelentésben, az e tárgyra vonatkozó egészségügyi bizottmány f. hó 14-ei ülésében elhatározta tehát, hogy az ökrök által húzott kocsikon eszközlött széna és szalma-beszállításra és kivitelre nézve az eddigi tilalom megszüntessék. („P. L.“) — P á r i sból egy a mai üzérkedési rafinériát igen érdesen jellemző vállalatról imák: „Páris közelében Pontoiseban, mint tudva van, sírkerteket rendeznek be a párisiak számára, miután a Szajnaváros élő lakói már nem adhatnak helyet az elholtaknak, s mint hírlik, e sírkertekhez külön vonatok fognak menni az utolsó tisztességet tevő gyászkiséretek számára. Egy leleményes és haszonlesőbb, mint kegyeletes vállalkozó, a hatóságtól most egy vagyont kér bérbe, hol hirdetményeket akar kifüggeszteni, s mint maga bevallja — leginkább házassági ajánlatokra számít, hogy az özvegyek és özvegynők e „hasznos és tanulságos olvasmányból“ mindjárt a Wagyonban módot leljenek „további sorsukról gondoskodni.“ — Bodoláról (Erdélyből) sept. 4-ről jelentik, hogy ez 1500 lelket számláló községben a cholera — miután 25 nap alatt 64 áldozatot kívánt— megszűnt. A felgyógyultak száma 86, ami az idejekorán tett előleges intézkedéseknek tulajdonítható. E tekintetben az érdem ifj. Gál József községi bírót, Szász Károly magánorvos urat — ki a járvány ideje alatt lakását Fogarasról ide tette át — Otrobán Nándor és Szabó Vazul orvos urakat, és Imecs József hídvégi járási szolgabirót illeti. — Nagy-Borosnyóról ugyanez örvendetes hirt írják. A cholera, mely 5 napig uralkodott s 8 halálesetet okozott, itt is megszűnt. Nyugalmazott tábori orvos Klammer Sándor s a szék orvosa Wiziák Antal, kit az illető közigazgatási hatóság idejekorán kiküldött, azon nevek, melyekről e részidőben a levelező nagy bálával emlékezik. — Az „Agramer Zig“ irja, hogy Udmanics elhirhedt rabló-főnök f. hó 9-én Podjuzedben, egy Zágrábtól körülbelül kétórányi távolságra eső helységben tartózkodott. Egy ottani korcsmárosnál mulatott, ki azután családjával együtt befogatott. Hogy Udmanicsnak mikép sikerült számos üldözőitől menekülnie, nem tudható. Formaszerű vadászatot tartottak ellene, melyen három kerület a megfelelő katonai segélylyel vett részt. Egy közlés szerint néhány lövés érte a rablófőnököt akkor, midőn már a szabadban volt, mire egy hegytorokba rohanva, az üldözők szemei elöl eltűnt, s megmenekült. Kolozsvártt Nagy Leopold orsz. ügyvéd jelenti, hogy a nemes czeglédi és kövesdi Biró családot illető nemes oklevelek nála megtalálhatók.