Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-05-14 / 20. szám

12 A madarasi MNDSZ népnevelő csoportja és munkabrigádja nemcsak a fel­­világosító munkában jár elől, hanem kiveszi részét a faluszépítésből is. Május elsejére a madarasi MNDSZ-asszonyok gyönyörűen rendbehozták az el­hanyagolt községi parkot, a járdákon végesvégig virágágyakat készítettek. Joggal büszke Madaras népe asszonyaira! Sokat tanultunk a határjáráson A szigetszentmártoni állami gazdaság és a szigetszentmártoni termelő­­csoportok határjárást rendeztek, melyre mint versenytársat, meghívták a szigetújf­alusi „József Attila“ termelőszoportat is. Tizenkét koc­sival mentünk ki a szentmártoni határba, megtekintettük az összes vetéseket, közösen megbeszéltük a tanulságokat és sok hasznos tapasztalatot szereztünk egymástól. Határjárás után ünnepi műsorral fejeződött be a nap. Mindannyiunk­nak az volt a véleménye, hogy a határjárás igen hasznos és fontos dolog, sokat segít a nagyobb terméseredmények elérésében. Cserép István, Szigetújfalu. Ifjúsági kultúrversenyek BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN Az egyesítő ifjúsági kongresszus tiszteletére rendezett ifjúsági kultúr­­versenyek Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében eredményesen folynak. Miskol­con a miskolci kultúrcsoportok, Szik­szón a járási kultúrcsoportok megyei elődöntőjét bonyolították le. Május 6-án Ózdon a városi tánccsoportok, Sajószentpéteren s község ének-, tánc-, és színjátszó versenyére került a sor­ Május 7-én, vasárnap az ózdi, sze­rencsi, tokaji, sajószentpéteri, mező­keresztesi, edelényi és encsi járás ének­-, tánc- és színjátszó-csoportjai versenyeztek. A megye területén több mint 500 csoport nevezett be a kon­gresszusi kultúrversenyre. Ébereit érérkedfiánk, a­z eg­yik kárt sie tegyen a kenyérgakosllában A dolgozó parasztság örül a mu­tatkozó jó termésnek, a kulák elke­seredett miatta! Több helyen előfor­dult, hogy a szabotáló kulákok zöl­den levágták a gabonának vetett rozsot és búzát, így súlyos kárt okoztak a Vetésben, megkárosították dolgozó népünket. A rendőrség e miatt nemrég indított eljárást Szapári Lajos záborhidai és Palkó győrvári malom­tulajdonos kulákok ellen. De akad olyan község is, ahol a kulák nem merészkedik ennyire, hanem alattomos tanácsaival arra akarja rávenni a dolgozó paraszto­kat, hogy a dúsan fejlődő búzát, a magasba szökkent rozsot vágják le „takarmánynak”. A DÉFOSZ szervezetek, a föld­művesszövetkezetek éberen őrködje­jenek! Akadályozzák meg és leplez­zék le ezt az újabb kuláktámadást! Mozgósítsák a mezőőröket, a dűlő­­felelősöket! Világosítsák fel a dol­gozó parasztokat, hogy nemcsak ön­maguknak, hanem népgazdaságunk­nak is ártanak, ha a gabonának ve­tett terményt takarmányozásra akar­ják fölhasználni. Baromfinevelési versen. A csanádalberti „Petőfi“ termelő­­csoport dolgozói bar­omf­ine­velési ver­senyre hívták ki Békés megye vala­mennyi termelőcsoportját. Verseny­kihívásunkban vállalták, hogy kétezer csibe felnevelése során a veszteség 8 százaléknál nem lesz nagyobb. Tyimofej Iljics figyelmesen szemügyre vette a megrep­u­rált cipőt. — Szergej! is mindenre megtanították abban a háborúban, vagy csak a hősködésre? — Tyimofej, ne Morogj már mindig Szergejre — szólt közbe Nyilovna. — Vén dörmög­ a medve. — Miért nem dugja haza az orrát már három napja? Elment, de hogy hová, miért, azt senki se tudja! Vacsora után Tyimofej Iljics leült a ház tövében húzódó partos földhányásra és odahívta Szemjont. Dohánnyal kínálta és megkérdezte: — Meg tudnál javítani egy mérőgépet is? Valami eltört benne... — Csónakkal meríti a kerék a vizet, vagy lapáttal? — kérdezte Szem­jén méltóságteljesen. — Csatlakkal. — És nem forog? — Nem. Áll. .............. — Szóval a víz eltörte a keréklapátot. Meg lehet csinálni. — Ej-ej-ej!... Ez nem áll el rí­gyen­g sem. Megyek, meg­nézem a tyúkokat. Marja fejére borította a kendőt és kiment a házból. Szergej az ablakpárkányhoz hajolt, amelyen nedves széna feküdt. Amint csendesen nézte, hogyan száll le az éjszaka az esővízlepte ha­tárra, elszomorodott és visszajött az abla­któl. E pillanatban a szoba küszöbén, zajtalanul megint megjelent Irina. A sötétben még erősebben ragyogott a szeme. Most is ugyanazzal a mo­solygó tekintettel nézett Szergejre. — Mit nézel rajtam? — kérdezte Szergej és hirtelen eszébe jutott, hogy hol is látta a lányt. — Nem ismertél meg, pedig azt mondtad: „Gondolni fogok rád, nem felejtelek el“. — A lány halkan elnevette magát. — Ej, ’de rossz az emlékezőtehetséged! Mindjárt lámpát gyújtok. — Kutya?! — kiáltotta Szergej. — Barnácska, te vagy az? Irina nem felelt. Odament az asztalhoz és lámpát gyújtott. Szergej feleletet várt, bár most már nem kételkedett benne, hogy az a kis barna kocsis áll előtte, akivel az állomáshoz vivő úton találkozott. Mikor a lámpa fénye arcára vetődött, tenyerével felsimította homlokáról a nedves hajfürtöket és ked­vesen nézett Szergejre. — Se nem Katya, se nem Barnácska — mondotta —, ha­nem Irina Ljubacseva. Ez az igazi nevem. ► irta: Siemjon Stalmjovs­kij Fordította: MAKAI IMRE — Lámcsak, hol találkoztunk! — Szergej csodálkozva tárta szét a karját. — Hát hogy lehet ez!? Kutya voltál, most meg Irina tettél? Miért csaptál be? — Már tréfálni sem lehet? Túlságosan szeretted volna meg­tudni a nevemet, azért... füllentettem. Irina kiment a szomszéd szobába. Nemsokára más, száraz ruhában tért vissza. Nedves kontyát törülközővel bugyolálta körül és úgy rakta fel, mint magas turbánt. A csukott gallérú ruha és a felsimított hajkorona még karcsúbbá, sudárabbá tette, termetét... Egy darabig a asztalnál álldogált. Szergejre n­ézett f­ekete szemével, azt ult !­a pitvarba. ..„ majd vele ütközött az anyjába. — Hová mégy, Irnuska? — kérdezte kedvesen Marja. De nem kapott feleletet. — Valóságos felhőszakadás — szólt Marja, mikor levette fejéről a kendőt — nálunk kell hálnod. — Más megoldás nincs — felelte Szergej. — De ágy miatt ne fájjon a fejük. Hozzászoktam a katonás alváshoz. — Miért aludnál a földön, mint a táborban? Van minálunk elég ágy. — Anyám! — kiáltotta Irina a pitvarbó.­— A nagy házban vessen neki ágyat. Ezt ma éjjel is a pitvarban alszom. — Jól van, Irina, ott vetek ágyat. — Nem, nem ne fáradjanak — mondotta Szergej — csak valamilyen pokrócot vagy szűrt adjanak. De Maria oda se figyelt rá, fogta a lámpát és kiment a szomszéd szobába. Szergej látta, hogyan rázta, paskolta a pár­nákat a háziasszony, hogy csúszott■ le a földre az apró öltéssel tűzött vattás paplan, hallotta, hogyan suhogott a friss lepedő. Amikor megvetette az ágyat, Mint anya a fiát, kézenfogva vezette be Szergejt a kényelmes kis szobába, amelynek egyetlen ablakán kissé nedves függöny lógott. — Itt biztosan jó! érzed majd magad. Tiszta lepedőt terí­tettem fel. Be lehet csukni az ablakot is. Nyirkos az idő. — Nem, semmi sem kell — felelte félszegen Szergej. Marja becsukta maga mögött az ajtót. Szergej megállt az ablak melletti kis asztalnál és azon gondolkozott, hogy miért hintették ezt szobát is tele szénával: a földön szén­szőnyeg, az asztalon szénaabrosz, az ablakpárkányon szénásén tő illato­zik. A kis tükörbe tekintett és a lámpa gyér világánál meg­pillantotta haragosan összevont szemöldökét? „Lám, milyen vagy te. Barnácska!" gondolta, szomorúan elmosolyodott és kiment a pitvarba. Irina a nyitott ajtóban állt és a homályos, eső zajos éjsza­kába bámult. Jól hallotta Szergej lépteit, de nem pillantott fel. Büszkén felemelt, turbános feje mozdulatlan maradt. — Miért mondtad, hogy ott vessék az ágyat nekem — kér­dezte Szergej. Irina nem válaszolt, mintha az eső zaja miatt nem hallotta volna a férfi hangját. Ekkor Szergej megfogta a vállát és maga felé fordította. Irina vidáman nézett rá és mintha könny- vagy esőcsepp csillogott volna szemében. — Eleget voltál fronton — szólalt meg Irina és meztelen talpát a tetőről lecsurgó esővíz alá tartotta. — Mit akarsz ezzel mondani? — Megunhattad a földönhalást? — kérdezte mosolyogva. — Na, csak aludd ki magad a puha ágyon... Úgysem szokott rajta feküdni senki. — Sajnálsz? — A lány halkan elnevette magát. — Nem ... Csak ... úgy illik... — Csak azért? — Vendégem vagy! Halkan elnevette magát. — Kerestelek... l­ám, rád is találtam és most szeretnék kettesben maradni veled — mondta Szergej. Irina összevonta szemöldökét és elhallgatott. Megint el­fordult és tenyerébe gyűjtötte az esőcseppeket. Az eső pedig tovább zuhogott, az éjszaka koromsötét lett. — Majd el is felejtettem: meg kell fésülködnöm — mondta és elgondolkozva pillantott Szergejre. — Jó éjszakát! (Folytatjuk.) §.?AF'/’5Í©!D r .­ Háromezer hörcsögöt irtottak ki Alszoporian­ egy nap alatt „Egyetlen egy se maradjon belőle“ — így adták fel a jelszót Alszopor győr-sopron megyei község dolgozó pa­rasztjai a hörcsögirtásra. .4 hörcsögirtás országszerte folyik, de az alszoporiak ugyancsak jó ered­ményt értek el e kártékony állat pusz­tításában. Egyetlen nap alatt háromezer hör­csögöt irtattak ki a földeken, ezzel mintegy 10 vagon gabonát mentettek meg saját maguknak és az országnak. Országos vér­a­dó-szo­lgá­la­t Régen, ha a dolgozó ember olyan betegségben szenvedett, hogy vérre volt szüksége legtöbb esetben valame­lyik Hozzátartozójától kaphatott, vagy pedig drága pénzzel fizetett érte. A véradás ma már nem üzlet, hanem a dolgozó ember egészségvédelmének egyik fontos eszköze. A népjóléti minisztérium fennható­sága alatt országos véradó-szolgálat működik, melyet minden olyan dolgozó, akinek vérre van szüksége, a Vörös­­kereszt útján igénybe vehet. Jelentk­ezün­k ez Üzemgazdasági és Kereskedelmi Fitisklára Népgazdaságunk fejlődésével egyre töb jól képzett üzemgazdára, könyve­lőre, bel- és külkereskedelmi szakem­bere van szüksége az országnak. Népi demokráciánk e rendkívül fontos dosz­­tokra is munkás- és parasztfiatalokat állít Éppen ezért az újjászervezett Üzem­gazdasági és Kereskedelmi Főiskola igazgatósága felhívja a munkás- és pa­­rasztfiatalokat, minél nagyobb szám­ban jelentkezzenek a kétéves főisko­lára. Népi demokráciánk a jelentkezőknek biztosítja a tanulás anyagi feltételeit, kollégiumi ellátás, tandíjkedvezmény, ösztöndíj stb. formájában. Az érdeklődőknek részletes felvilágo­sítást ad a főiskola MEFESZ-szervezete, Budapest, IX., Mester­ u. 56/a. SZABAD FÖLD A Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének lapja Főszerkesztő: SZABÓ., PÁL Felelős szerk. FEHÉZ?’ LAJOS Főmunkatárs: DANCS JÓZSEF Szerkesztőség: Budapest, IX., Üllői­ út 25. Telefon: 185-776 Lapkiadótulajdonos: SZABADSÁG Lapkiadóvállalat Felelős kiadó: Golács Ernő Kiadóhivatal, Budapest, Vili., József­ körút 5. Telefon: 220—003 Szikra Lapnyomda N. V. Budapest, Vili., Rökk Szilárd­ u. 4. Felelős vezető: Povárny Jenő A­H­­LACI1KI! 1950 május­a. A sinatelepi állami gazdaságban új mó­dszerrel kapálják a káposztát: az egy­soros fogatos kapa helyett háromsoros dél-kapát használnak, így háromszor gyorsabban halad a munka. Hajnal János, a kocsis brigád tagja dél-kapával a négy­holdas napi norma helyett 7—8 kát. holdat munkál meg Kemény, nagyiramú mérkőzést ját­szott a két csapat. Az ÉDOSZ támadó­sora átü­tőképesebb volt, míg a cse­peli csatárok sok gólhelyzetet hagytak ki. Az ÉDOSZ megérdemelten 5:1 arányban győzött. A Textiles 3:0 arányban győzte le ötleteseb csatár­játékával a Dorogi Torna együttesét. A Teherfuvar-Honvéd mérkőzés 1:1 arányban végződött, bár a második félidőben nagy fölényével a Honvéd állt közelebb a győzelemhez. A Vasas csatársora a második félidőben való­sággal lehengerelte a Postások csapa­tát és 7:1 arányú győzelmet ért el. Az Előre Debrecenben játszott a Deb­receni Lokomotív ellen és a mérkőzést 1:0 arányban nyerte meg. Kemény mérkőzésnek voltunk tanúi Soroksá­ron, ahol a Győri Vasas csapata állt szemben a soroksáriakkal. A mérkő­zést a gólképesebb csatársorral ren­delkező győri csapat nyerte meg. További mérkőzések: Dózsa—Szom­­bathelyi Lokomotív 2:0, Salgótarjáni Torna—Olajmunkás 5:1, ÉDOSZ—Csepeli Vasas 5:1 (2:0). Intézze az OTI lelkiismeretesebben a tszss-k ügyeit Mi a magyarból­yi „Táncsics” tszcs tagjai azt tapasztaljuk, hogy az OTI-biztosításunk körül igen sok a zavar és a visszás­ság. Csoportunk 1949 május 1- től biztosítva van. A beteglapo­kat szeptember 31-ig érvénye­sítették. Szeptember 31-e után nem küldték le a beteglapokat azzal az indokolással, hogy tar­tozásunk áll fenn. Mi­ augusztusban pontosan el­küldtük az OTI-nak járó össze­get. Szeptemberben elküldtük aján­lottan a postai elismervényt. Ké­sőbbi levelünkre az OTI azt vá­laszolta, hogy sem a pénzt, sem az ajánlott levelet nem kapták meg. Mi a postán utánanéztünk a dolognak és kiderült, hogy a küldeményt kézbesítették. — Ez folyik köztünk és az OTI kö­zött szeptember óta. Két hónappal ezelőtt az OTI vezérigazgatójának küldtünk ajánlott levelet, kértük, vizsgálják ki ügyünket. Sajnos, még csak választ sem kaptunk! Csopor­tunk közben megnövekedett, az új tagok adatait szabályszerűen beküldtük és az áprilisban ese­dékes 470 forintot is előre be­fizettük. Ügyünk mégsem rende­ződött! Mi, magyarbólyi tszcs tagok, most a Szabad Föld nyilvános­ságán keresztül kérjük az OTI vezérigazgatóját, hogy vessenek véget ezeknek a tűrhetetlen, fel­háborító állapotoknak. Legye­nek nagyobb figyelemmel a ter­­melőcsoport­ok ügyeinek inté­zése iránt! Követeljük a bűnö­sök szigorú megbüntetését! Meg kell akadályozni azt, hogy egyes rosszakaratú egyének lejá­­járassák az OTI-t a dolgozók előtt „Táncsics” tszcs tagjai Magyarboly.

Next