Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-05-14 / 20. szám
12 A madarasi MNDSZ népnevelő csoportja és munkabrigádja nemcsak a felvilágosító munkában jár elől, hanem kiveszi részét a faluszépítésből is. Május elsejére a madarasi MNDSZ-asszonyok gyönyörűen rendbehozták az elhanyagolt községi parkot, a járdákon végesvégig virágágyakat készítettek. Joggal büszke Madaras népe asszonyaira! Sokat tanultunk a határjáráson A szigetszentmártoni állami gazdaság és a szigetszentmártoni termelőcsoportok határjárást rendeztek, melyre mint versenytársat, meghívták a szigetújfalusi „József Attila“ termelőszoportat is. Tizenkét kocsival mentünk ki a szentmártoni határba, megtekintettük az összes vetéseket, közösen megbeszéltük a tanulságokat és sok hasznos tapasztalatot szereztünk egymástól. Határjárás után ünnepi műsorral fejeződött be a nap. Mindannyiunknak az volt a véleménye, hogy a határjárás igen hasznos és fontos dolog, sokat segít a nagyobb terméseredmények elérésében. Cserép István, Szigetújfalu. Ifjúsági kultúrversenyek BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN Az egyesítő ifjúsági kongresszus tiszteletére rendezett ifjúsági kultúrversenyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében eredményesen folynak. Miskolcon a miskolci kultúrcsoportok, Szikszón a járási kultúrcsoportok megyei elődöntőjét bonyolították le. Május 6-án Ózdon a városi tánccsoportok, Sajószentpéteren s község ének-, tánc-, és színjátszó versenyére került a sor Május 7-én, vasárnap az ózdi, szerencsi, tokaji, sajószentpéteri, mezőkeresztesi, edelényi és encsi járás ének-, tánc- és színjátszó-csoportjai versenyeztek. A megye területén több mint 500 csoport nevezett be a kongresszusi kultúrversenyre. Ébereit érérkedfiánk, az egyik kárt sie tegyen a kenyérgakosllában A dolgozó parasztság örül a mutatkozó jó termésnek, a kulák elkeseredett miatta! Több helyen előfordult, hogy a szabotáló kulákok zölden levágták a gabonának vetett rozsot és búzát, így súlyos kárt okoztak a Vetésben, megkárosították dolgozó népünket. A rendőrség e miatt nemrég indított eljárást Szapári Lajos záborhidai és Palkó győrvári malomtulajdonos kulákok ellen. De akad olyan község is, ahol a kulák nem merészkedik ennyire, hanem alattomos tanácsaival arra akarja rávenni a dolgozó parasztokat, hogy a dúsan fejlődő búzát, a magasba szökkent rozsot vágják le „takarmánynak”. A DÉFOSZ szervezetek, a földművesszövetkezetek éberen őrködjejenek! Akadályozzák meg és leplezzék le ezt az újabb kuláktámadást! Mozgósítsák a mezőőröket, a dűlőfelelősöket! Világosítsák fel a dolgozó parasztokat, hogy nemcsak önmaguknak, hanem népgazdaságunknak is ártanak, ha a gabonának vetett terményt takarmányozásra akarják fölhasználni. Baromfinevelési versen. A csanádalberti „Petőfi“ termelőcsoport dolgozói baromfinevelési versenyre hívták ki Békés megye valamennyi termelőcsoportját. Versenykihívásunkban vállalták, hogy kétezer csibe felnevelése során a veszteség 8 százaléknál nem lesz nagyobb. Tyimofej Iljics figyelmesen szemügyre vette a megrepurált cipőt. — Szergej! is mindenre megtanították abban a háborúban, vagy csak a hősködésre? — Tyimofej, ne Morogj már mindig Szergejre — szólt közbe Nyilovna. — Vén dörmög a medve. — Miért nem dugja haza az orrát már három napja? Elment, de hogy hová, miért, azt senki se tudja! Vacsora után Tyimofej Iljics leült a ház tövében húzódó partos földhányásra és odahívta Szemjont. Dohánnyal kínálta és megkérdezte: — Meg tudnál javítani egy mérőgépet is? Valami eltört benne... — Csónakkal meríti a kerék a vizet, vagy lapáttal? — kérdezte Szemjén méltóságteljesen. — Csatlakkal. — És nem forog? — Nem. Áll. .............. — Szóval a víz eltörte a keréklapátot. Meg lehet csinálni. — Ej-ej-ej!... Ez nem áll el rígyeng sem. Megyek, megnézem a tyúkokat. Marja fejére borította a kendőt és kiment a házból. Szergej az ablakpárkányhoz hajolt, amelyen nedves széna feküdt. Amint csendesen nézte, hogyan száll le az éjszaka az esővízlepte határra, elszomorodott és visszajött az ablaktól. E pillanatban a szoba küszöbén, zajtalanul megint megjelent Irina. A sötétben még erősebben ragyogott a szeme. Most is ugyanazzal a mosolygó tekintettel nézett Szergejre. — Mit nézel rajtam? — kérdezte Szergej és hirtelen eszébe jutott, hogy hol is látta a lányt. — Nem ismertél meg, pedig azt mondtad: „Gondolni fogok rád, nem felejtelek el“. — A lány halkan elnevette magát. — Ej, ’de rossz az emlékezőtehetséged! Mindjárt lámpát gyújtok. — Kutya?! — kiáltotta Szergej. — Barnácska, te vagy az? Irina nem felelt. Odament az asztalhoz és lámpát gyújtott. Szergej feleletet várt, bár most már nem kételkedett benne, hogy az a kis barna kocsis áll előtte, akivel az állomáshoz vivő úton találkozott. Mikor a lámpa fénye arcára vetődött, tenyerével felsimította homlokáról a nedves hajfürtöket és kedvesen nézett Szergejre. — Se nem Katya, se nem Barnácska — mondotta —, hanem Irina Ljubacseva. Ez az igazi nevem. ► irta: Siemjon Stalmjovskij Fordította: MAKAI IMRE — Lámcsak, hol találkoztunk! — Szergej csodálkozva tárta szét a karját. — Hát hogy lehet ez!? Kutya voltál, most meg Irina tettél? Miért csaptál be? — Már tréfálni sem lehet? Túlságosan szeretted volna megtudni a nevemet, azért... füllentettem. Irina kiment a szomszéd szobába. Nemsokára más, száraz ruhában tért vissza. Nedves kontyát törülközővel bugyolálta körül és úgy rakta fel, mint magas turbánt. A csukott gallérú ruha és a felsimított hajkorona még karcsúbbá, sudárabbá tette, termetét... Egy darabig a asztalnál álldogált. Szergejre nézett fekete szemével, azt ult !a pitvarba. ..„ majd vele ütközött az anyjába. — Hová mégy, Irnuska? — kérdezte kedvesen Marja. De nem kapott feleletet. — Valóságos felhőszakadás — szólt Marja, mikor levette fejéről a kendőt — nálunk kell hálnod. — Más megoldás nincs — felelte Szergej. — De ágy miatt ne fájjon a fejük. Hozzászoktam a katonás alváshoz. — Miért aludnál a földön, mint a táborban? Van minálunk elég ágy. — Anyám! — kiáltotta Irina a pitvarbó.— A nagy házban vessen neki ágyat. Ezt ma éjjel is a pitvarban alszom. — Jól van, Irina, ott vetek ágyat. — Nem, nem ne fáradjanak — mondotta Szergej — csak valamilyen pokrócot vagy szűrt adjanak. De Maria oda se figyelt rá, fogta a lámpát és kiment a szomszéd szobába. Szergej látta, hogyan rázta, paskolta a párnákat a háziasszony, hogy csúszott■ le a földre az apró öltéssel tűzött vattás paplan, hallotta, hogyan suhogott a friss lepedő. Amikor megvetette az ágyat, Mint anya a fiát, kézenfogva vezette be Szergejt a kényelmes kis szobába, amelynek egyetlen ablakán kissé nedves függöny lógott. — Itt biztosan jó! érzed majd magad. Tiszta lepedőt terítettem fel. Be lehet csukni az ablakot is. Nyirkos az idő. — Nem, semmi sem kell — felelte félszegen Szergej. Marja becsukta maga mögött az ajtót. Szergej megállt az ablak melletti kis asztalnál és azon gondolkozott, hogy miért hintették ezt szobát is tele szénával: a földön szénszőnyeg, az asztalon szénaabrosz, az ablakpárkányon szénásén tő illatozik. A kis tükörbe tekintett és a lámpa gyér világánál megpillantotta haragosan összevont szemöldökét? „Lám, milyen vagy te. Barnácska!" gondolta, szomorúan elmosolyodott és kiment a pitvarba. Irina a nyitott ajtóban állt és a homályos, eső zajos éjszakába bámult. Jól hallotta Szergej lépteit, de nem pillantott fel. Büszkén felemelt, turbános feje mozdulatlan maradt. — Miért mondtad, hogy ott vessék az ágyat nekem — kérdezte Szergej. Irina nem válaszolt, mintha az eső zaja miatt nem hallotta volna a férfi hangját. Ekkor Szergej megfogta a vállát és maga felé fordította. Irina vidáman nézett rá és mintha könny- vagy esőcsepp csillogott volna szemében. — Eleget voltál fronton — szólalt meg Irina és meztelen talpát a tetőről lecsurgó esővíz alá tartotta. — Mit akarsz ezzel mondani? — Megunhattad a földönhalást? — kérdezte mosolyogva. — Na, csak aludd ki magad a puha ágyon... Úgysem szokott rajta feküdni senki. — Sajnálsz? — A lány halkan elnevette magát. — Nem ... Csak ... úgy illik... — Csak azért? — Vendégem vagy! Halkan elnevette magát. — Kerestelek... lám, rád is találtam és most szeretnék kettesben maradni veled — mondta Szergej. Irina összevonta szemöldökét és elhallgatott. Megint elfordult és tenyerébe gyűjtötte az esőcseppeket. Az eső pedig tovább zuhogott, az éjszaka koromsötét lett. — Majd el is felejtettem: meg kell fésülködnöm — mondta és elgondolkozva pillantott Szergejre. — Jó éjszakát! (Folytatjuk.) §.?AF'/’5Í©!D r . Háromezer hörcsögöt irtottak ki Alszoporian egy nap alatt „Egyetlen egy se maradjon belőle“ — így adták fel a jelszót Alszopor győr-sopron megyei község dolgozó parasztjai a hörcsögirtásra. .4 hörcsögirtás országszerte folyik, de az alszoporiak ugyancsak jó eredményt értek el e kártékony állat pusztításában. Egyetlen nap alatt háromezer hörcsögöt irtattak ki a földeken, ezzel mintegy 10 vagon gabonát mentettek meg saját maguknak és az országnak. Országos véradó-szolgálat Régen, ha a dolgozó ember olyan betegségben szenvedett, hogy vérre volt szüksége legtöbb esetben valamelyik Hozzátartozójától kaphatott, vagy pedig drága pénzzel fizetett érte. A véradás ma már nem üzlet, hanem a dolgozó ember egészségvédelmének egyik fontos eszköze. A népjóléti minisztérium fennhatósága alatt országos véradó-szolgálat működik, melyet minden olyan dolgozó, akinek vérre van szüksége, a Vöröskereszt útján igénybe vehet. Jelentkezünk ez Üzemgazdasági és Kereskedelmi Fitisklára Népgazdaságunk fejlődésével egyre töb jól képzett üzemgazdára, könyvelőre, bel- és külkereskedelmi szakembere van szüksége az országnak. Népi demokráciánk e rendkívül fontos dosztokra is munkás- és parasztfiatalokat állít Éppen ezért az újjászervezett Üzemgazdasági és Kereskedelmi Főiskola igazgatósága felhívja a munkás- és parasztfiatalokat, minél nagyobb számban jelentkezzenek a kétéves főiskolára. Népi demokráciánk a jelentkezőknek biztosítja a tanulás anyagi feltételeit, kollégiumi ellátás, tandíjkedvezmény, ösztöndíj stb. formájában. Az érdeklődőknek részletes felvilágosítást ad a főiskola MEFESZ-szervezete, Budapest, IX., Mester u. 56/a. SZABAD FÖLD A Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének lapja Főszerkesztő: SZABÓ., PÁL Felelős szerk. FEHÉZ?’ LAJOS Főmunkatárs: DANCS JÓZSEF Szerkesztőség: Budapest, IX., Üllői út 25. Telefon: 185-776 Lapkiadótulajdonos: SZABADSÁG Lapkiadóvállalat Felelős kiadó: Golács Ernő Kiadóhivatal, Budapest, Vili., József körút 5. Telefon: 220—003 Szikra Lapnyomda N. V. Budapest, Vili., Rökk Szilárd u. 4. Felelős vezető: Povárny Jenő AHLACI1KI! 1950 májusa. A sinatelepi állami gazdaságban új módszerrel kapálják a káposztát: az egysoros fogatos kapa helyett háromsoros dél-kapát használnak, így háromszor gyorsabban halad a munka. Hajnal János, a kocsis brigád tagja dél-kapával a négyholdas napi norma helyett 7—8 kát. holdat munkál meg Kemény, nagyiramú mérkőzést játszott a két csapat. Az ÉDOSZ támadósora átütőképesebb volt, míg a csepeli csatárok sok gólhelyzetet hagytak ki. Az ÉDOSZ megérdemelten 5:1 arányban győzött. A Textiles 3:0 arányban győzte le ötleteseb csatárjátékával a Dorogi Torna együttesét. A Teherfuvar-Honvéd mérkőzés 1:1 arányban végződött, bár a második félidőben nagy fölényével a Honvéd állt közelebb a győzelemhez. A Vasas csatársora a második félidőben valósággal lehengerelte a Postások csapatát és 7:1 arányú győzelmet ért el. Az Előre Debrecenben játszott a Debreceni Lokomotív ellen és a mérkőzést 1:0 arányban nyerte meg. Kemény mérkőzésnek voltunk tanúi Soroksáron, ahol a Győri Vasas csapata állt szemben a soroksáriakkal. A mérkőzést a gólképesebb csatársorral rendelkező győri csapat nyerte meg. További mérkőzések: Dózsa—Szombathelyi Lokomotív 2:0, Salgótarjáni Torna—Olajmunkás 5:1, ÉDOSZ—Csepeli Vasas 5:1 (2:0). Intézze az OTI lelkiismeretesebben a tszss-k ügyeit Mi a magyarbólyi „Táncsics” tszcs tagjai azt tapasztaljuk, hogy az OTI-biztosításunk körül igen sok a zavar és a visszásság. Csoportunk 1949 május 1- től biztosítva van. A beteglapokat szeptember 31-ig érvényesítették. Szeptember 31-e után nem küldték le a beteglapokat azzal az indokolással, hogy tartozásunk áll fenn. Mi augusztusban pontosan elküldtük az OTI-nak járó összeget. Szeptemberben elküldtük ajánlottan a postai elismervényt. Későbbi levelünkre az OTI azt válaszolta, hogy sem a pénzt, sem az ajánlott levelet nem kapták meg. Mi a postán utánanéztünk a dolognak és kiderült, hogy a küldeményt kézbesítették. — Ez folyik köztünk és az OTI között szeptember óta. Két hónappal ezelőtt az OTI vezérigazgatójának küldtünk ajánlott levelet, kértük, vizsgálják ki ügyünket. Sajnos, még csak választ sem kaptunk! Csoportunk közben megnövekedett, az új tagok adatait szabályszerűen beküldtük és az áprilisban esedékes 470 forintot is előre befizettük. Ügyünk mégsem rendeződött! Mi, magyarbólyi tszcs tagok, most a Szabad Föld nyilvánosságán keresztül kérjük az OTI vezérigazgatóját, hogy vessenek véget ezeknek a tűrhetetlen, felháborító állapotoknak. Legyenek nagyobb figyelemmel a termelőcsoportok ügyeinek intézése iránt! Követeljük a bűnösök szigorú megbüntetését! Meg kell akadályozni azt, hogy egyes rosszakaratú egyének lejájárassák az OTI-t a dolgozók előtt „Táncsics” tszcs tagjai Magyarboly.