Szabad Föld, 1951. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-01 / 26. szám

4 (Folytatás a 3. oldalról) Pongrácz rendszeres kémjelentések­­­­kel látta el a követséget. Az adatokat részben ismerőseitől, barátaitól sze­rezte, részben pedig a saját megfigye­lései alapján gyűjtött adatokat juttatta el az USA-követség politikai és ka­tonai osztályának. Gyomlai László 1949 elején tájékoztatta Pongráczot az összeesküvésről. Pongrácz erről beszá­molt Petrov követségi titkárnak, aki megelégedéssel vette tudomásul a fasiszta szervezkedést s kifejezte, hogy a követség ezt nagyon helyesli. Egy­úttal utasította Pongráczot, hogy az összeesküvőkkel állandóan tartsa a­ Kapcsolatot és tőlük is minél több adatot szerezzen. Endrédy Vendel 1939-ben lett a ciszterci rend tartományfőnöke. A Horthy-rendszer alatt számos világi tisztséget viselt, bár a királyságot „ideálisabbnak“ tartotta. Évi hárommilliós jövedelmük volt • „szegény** szerzeteseknek A ciszterci rendnek 46 ezer kat. hold földbirtoka, több üzeme és gyára volt. A földbirtokon, az ipari üzemekben és a gyárakban körülbelül 1500 munkás és paraszt dolgozott. A rend legna­gyobb birtokán, a 30 ezer holdas elő­­szállási uradalomban a cselédek és hozzátartozók összlétszáma körülbelül 3200 volt. A ciszterciek jövedelmük te­kintélyes részét részvényekbe igyekez­tek fektetni és így egyre jobban be­hatoltak a nagyiparba. Az egész va­gyonnak, az iparba, a nagyiparba fek­tetett részvénytőkének és földbirtok­nak az értéke a háború alatt, elérte a 40 millió aranypeng­őt. A háború ki­törésekor körülbelül évi egymillió 200 ezer aranypengő volt a rend átlagos tiszta jövedelme. A háború alatt ez egyre emelkedett. Endrédy elmondotta, hogy becslése szerint a legnagyobb évi jövedelmük elérte a hárommillió aranypeng­ót.. Endrédy Vendel, mint zirci apát, üzleti, de ugyanakkor szoros baráti viszonyban állt számos iparmágnás­sal, bankárral és földbirtokossal, így például báró Ulknann Györgygyel, Chorin Ferenccel, báró Kornfeld Mó­riccal. Rajtuk keresztül a rend vagyo­nát spekulációs elvek szerint irányí­tották. A cselédek pénzbeli jövedelme: évi 40 pengő Endrédy a Hagyó-Kovács Gyula ál­tal vezetett­­30­ ezer holdas előszáll­ási papi uradalomról a következőket val­lotta: — Előszállási uradalmunkban a cse­lédség igen rossz viszonyok között élt. Évi pénzjövedelmük 40 pengő volt. Egy-egy szobában öt-hat személy la­kott. Kultúrához, tanuláshoz nem jut­hattak. Ugyanakkor­ az előszállási bir­tok évi átlagban 800 ezer pengőt adott be a rend kiadásainak fedezésére. A cselédházak sötétek, földesek és szinte teljesen ablaktalanok voltak. Tizenegy cselédházban 323 lélek lakott a felsza­­baduláskor. A vitaminhiány sokszor katasztrofális méreteket öltött. Egész sor betegség, skorbut és pellagra ütöt­te fel fejét. A főtáplálék a kukorica volt. A cukorfogyasztás fejenként 10 de­kát sem tett ki egy hónapban. 1943-ban minden 100 élveszületésre 16 csecse­mőhalálozás jutott. Ilyen viszonyok uralkodtak a papok birtokán. — A birtokot én ellenőriztem — vallotta Endrédy — évenként egyszer végigjártam és Hagyó-Kovács­­Gyula munkájával mindig teljes mértékben meg voltam elégedve. A rettegett jószágkormányzó Hagyó-Kovács Gyula, az előszállási papi uradalom rettegett jószágkor­mányzója, aki híres volt arról a mon­dásáról, hogy: „A szegény embernek elég annyit tudni, hogy a fát kike­rülje“ — ismertette múltbeli tevékeny­ségét. Igazgatósági tagja volt többek között a Hitelbanknak, a Hungária Gőzmalomnak, a Salgótarjáni Kőszén­bánya Részvénytársaságnak, az Eger­­csehi Kőszénbánya Részvénytársaság­nak, a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaságnak és a Magyar­ Bauxit RT-nek. A ciszterci rendé volt a kalocsai gőzmalom, a dunapentelei malom részvényeinek 20 százaléka, a dunaföldvári kendergyár részvényeinek 45 százaléka etb. é, mint jószágkor­mányzó, a cselédséget a legmostohább sorban tartotta. Két családnak egy szobája — A 30-as években — mondotta — bérmozgalom is volt az aratáskor, mert rendkívül alacsonyra szabtam a napszámbért: télen egy pengő volt, nyáron pedig 1­80, vadászaton 80 fil­lér. A bérmozgalom szervezőinek a kül­­döttsége felkeresett és 20 százalékos béremelést kért. Én kiutasítottam őket. A lakások túlnyomó többsége a XIX. században épült. Minden két csa­ládnak volt egy szobája, kamrája és közös konyhája. Voltak nyolctagú csa­ládok. Ezen úgy segítettek, hogy a családfő, vagy az idősebb gyermek kiment az istállóba aludni. Tbc-meg­­betegedés gyakran fordult elő. Az 1942-es, úgynevezett tüdőszűrővizsgá­laton a gyermekek túlnyomó többsége tbc-fertőzést mutatott. Az egész ura­dalom területén egyetlen szülőotthon sem volt. A cselédek viszonyairól még a kö­vetkezőket mondotta: — A teljes kommenciós cseléd kész­pénzben nem kapott többet 40 pengő­nél egy esztendőre. Szóval negyed­évenként 10—10 pengőt. Gazdásztiszt­­jeim durván, gorombán bántak a cse­lédekkel. Én erről tudtam és helyben­hagytam ezt, sőt magam is megpo­foztam három cselédet. A munkaidő látástól-vakulásig tartott, nyáron haj­nali három órától este 9—10 óráig. Gyermekgyilkosok... Dr. Zalai Kálmán intéző 1935 má­jus végén közölte Hagyó-Kováccsal, hogy a Retyegő nevű halastóban éjjel halásztak. Hagyó-Kovács utasította, akadályozza meg a tóba való bejárást, akár fürdés, akár halászás céljából. Zalai négy darab rövid nyélre szege­zett törött vasvillát vezetett a zsilip két oldalán­ a tó fenekére, ahol be lehetett járni. Hagyó-Kovács ezt jó ötletnek tartotta. 1935 pünkösd vasár­nap délután a gyerekek mégis beme­részeltek menni a tóba és egy arató­­munkás 12 éves gyermekének hasába fúródott a villa, átment a hasfalon és a belét is megsértette. Hagyó-Kovács azonnal beszélt a csendőrökkel és a gyermekgyilkosság­nak semmiféle következménye nem lett. Az uradalom legjobb viszonyban volt ugyanis Horthy vadállataival, a csend­őrökkel. Szálasi-misék a sziklakápolnában Csellár István, a m­­agyarországi pálosrendnek volt a tartományfőnöke. A rendre üzemtulajdono­sok, földbirto­kosok, horthysta közéleti előkelőségek, így többek között a hírhedt nyilas államtitkár, Endre László gyakorol­tak befolyást. Gellérthegyi sziklakápol­nájuk valóságos bűnbarlang volt. A múltban rendszeresen Ottó-miséket, a nyilas idők alatt pedig Szálasi-miséket tartottak, amelyekre egyenruhás nyilas csoportok is jártak. A pálosrend a legvisszataszítóbb módon használta fel a vallásos hívők hiszékenységét politikai tüntetésekre, az ájtatosságokat anyagi haszonszer­zésre és üzletek lebonyolítására. Kápolnaé­pítés helyett a borü­zlet Csellár, az összeesküvő banda tagja elmondotta, hogy egy alkalommal ká­­polnaépítés ürügyével hatalmas össze­geket gyűjtöttek össze a hívektől. A híveket azzal szédítették, hogy a Nor­mafánál kápolnát építenek — amely azonban sorha nem készült el, mert az összegyűjtött pénzből borüzletet bonyo­lítottak le. A tárgyalóterem közönsége m meg­­döbbenéssel hallgatta Csellár vallo­mását: „A perselypénzből szeretőmet segítettem** — A rend tagjai erkölcstelen üzleti manipulációkat folytattak. A pálosok­nak kocsmájuk volt a Havas­ utcában, Budapesten. Ezt a kocsmát a pálosrend­­volt vezetője, Zembrznsky Mihály egyik barátnőjének, Zács Erzsébetnek ajándékozta szerelm­e viszonzásaként. Engemet Pécsről 1946 februárjában egy női szerelmem miatt, amely már akkor közismertté kezdett válni, a szikla­kolostorba helyeztek át. Helyet­tes házfőnök lettem, szélesebb körű po­zíciót nyertem. Az ismert nővel való viszonyomat még egy ideig továbbra is fenntartottam, sőt az ő részére a sziklakápolna perselyéből havonta több összegben, mintegy 3600 forint pénzsegélyt, adományt is juttattam. ki ügyésznek arra a kérdésére, hogy rendtársai tudtak-e erről a szerelmi viszonyról és nem kifogásolták-e? — Csellár azt felelte: — Rendtársaim tudtak erről, nem kifogásolták, mert ők maguk is ilyen bűnösök voltak. Vezér Ferenc vádlott a Szovjet Had­sereg bevonulása után Rákosszentkú­­ton „polgárőrség“ címén 25—30 tagú terrorbandát szervezett. — Minél több szovjet katonát kell megölni — vallja a bestiális szörnye­teg — állandóan erre utasítottam őket és megparancsoltam, hogy ezekről a gyilkosságokról számoljanak be ne­­nekem. A szószéken állandóan uszí­tottam és lazítottam a szovjet katonák ellen. Kifejtettem, hogy szovjet katonát megölni nem bűn, tehát aki megöl szovjet katonát, bátran jöjjön hozzám, én fel fogom oldani bűnétől. Jöttek is, meggyóntak és éri, feloldottam őket. „Véres lett a fehér reverenda’* A főként kulákokból, aztán nyilas fasiszta csőcselékből álló banda körül­belül 30 szovjet katonát gyilkolt meg. Maga Vezér is többször lövöldözött szovjet katonákra. „Orosz vadászatnak“ nevezte azt az akciót, amikor éjsza­kánként gyilkos társaival a tanyavi­­lágot járta. Egy alkalommal, 1944 de­cemberében a párosszentkúti kolostor­ban saját kezével gyilkolt meg egy szovjet katonát. Rátámadt a katonára, ütlegelni kezdte,, kezét hátracsavarta és jobb öklével óriásit ütött a nyakszirt­jére. Elrabolta tőle pisztolyát és fejbe­lőtte. A gyilkosság után kimosta fehér reverendáját, amely véres lett. Jóízűen megebédelt­, majd a kertben elásta a holttestet. Vezér Ferenc aljas gyilkosságairól felettesei i­s tudtak s tudott róla Ham­vas Endre Csanádi és Péteri József váci püspök is. Valamennyien segítették a hatóságok előli bujkálásban, Grősz József is „jószívvel“ volt hozzá, mert még a naponta előírt papi imádkozás alól is felmentette. Azért, hogy a buj­kálás alatt erre ne legyen gondja. A pápa külön áldását küldte a gyilkosnak — Az egyházi személyeken kívül — mondotta a gyilkos — szeretőim is rejtegettek. Én mint pap, nagyon bű­nös és erkölcstelen életet éltem. A rend tagjai tűrték, mert ők is hasonló életmódot folytattak. 1948 tavaszán egy budapesti lánnyal szexuális kapcsola­tot tartottam fenn. Ezt a leányt azzal szédítettem meg, hogy ki fogok lépni a rendből és elveszem feleségül. 1950-ben különleges nagy kitünte­tésben részesült Vezér, XII. Pius pá­pától külön áldást kapott. A Rómá­ban tartózkodó fasiszta Zembrznsky pálos szerzetes ugyanis beszámolt a pápának Vezér gyilkosságairól és a pápa ezért küldte neki különleges, hévre szóló atyai áldását. A főtárgyalás harmadik napján a tanúk kihallgatása következett. A meg­idézett tanúk vallomása kivétel nélkül­­megerősítette az elvetemült gonoszte­vők vallomásait , s még inkább fény derült véres terveikre. A tanúvallomá­sok során elhangzott megdöbbentő bi­zonyítékok méginkább megmutatták, hogy mennyi förtelmes gaztett szárad az összeesküvők lelkén s mennyi po­koli tervet forgatnak agyukban, meny­nyi ártatlan ember vére tapad mocs­kos­­kezükhöz. Vasúti szabotázsokat szerveztek Balázsi Sándor volt MÁV állomás­főnök tanúvallomásában elmondotta, hogy Bozsik Pál­ utasítására 1949 őszén összeköttetésbe lépett a buda­­pest-józsefvárosi pályaudvar állomás­főnökével, dr. Pécsi Pállal és Vályi Kálmánnal, a Kisgazdapárt vasúti cso­portjának egyik vezetőjével. Felszólí­totta őket, hajtsanak végre vasúti sza­botázsokat. A legmagasabb egyházi körök ezt jónéven vennék. A két vas­utas ezután másokat is bevont a szer­vezkedésbe, szab­otázstevékenységet fejtettek ki, vonatkisiklásokat, forgalmi akadályokat okoztak. Rendszeresen ron­gálták a szállított árut. Ezután a szerencsétlenül járt kisfiiú apja, Szabó Mihály 11, holdas dolgozó paraszt, volt uradalmi cseléd­ mondta el a bíróság előtt kisfia meg­gyilkolásának történetét. — A borzalmas eset után Hagyó- Kovács Előszállásra hívatott és azt mondta: „ember, én nem tudok arró­l, hogy gyilkoló S­zerszám van a halas­tóban", pedig ő tudott róla, mert ő ra­katta be. Aztán azt mondotta még: „Ember, én a fiadnak a haláláról nem tehetek, mert mindenki a maga portá­ján azt csinál, amit akar”.. Ezzel gú­nyosam 30 pengőt, dobott felém az asz­talon. . Én akkor azt mondottam, ne­kem ez a 30 pengő nem ér semmit. Aztán a rokonságtól­ kértem pénzt és ezzel temettem el gyermekemet. Ezen a földön én vagyok az isten — mondta a gyilkos pap A tárgyalás elnöke Szabó vallomása közben Grősz felé fordulva megje­gyezte: — Egy pillanatra tessék kérem fel­állni. Ezért nem kívánják ők (Szabóra mutatott) vissza a csendőruralmat. Senkit sem büntettek a meg a gyer­mek haláláért? Szabó így folytatta: — Senkit az ég világon nem büntettek meg, mert a Hagyó-Kovács megállította az eljárást. Ő vol az összes körzetnek az atya­­istene. Ő mondta: ezen a darab földön én vagyok az isten, mert ha én nem adok kenyeret, akkor az isten nem ad. Ez a tárgyalás megmutatta ezek­nek az elvetemült összeesküvőknek igazi arcát. Dolgozó népünk nem marad adós a válasszal. Olyan ke­mény és elrettentő lesz az ítélet, mint amilyen elrettentő sorsot szán­tak dolgozó népünknek. Szabad Föld 1951 július 1. Mi a feladatua a bér- és termelési bizottságnak? A magasabb terméseredmények el­érésére, az önköltség csökkentése ér­dekében állami gazdaságainkban, gép­állomásainkon, erdőgazdaságainkban bér- és termelési bizottságok alakulnak. A bizottság tagjait az üzemi bizottság szervezi meg az élenjáró dolgozók, újítók köréből. Ezekben a bér- és termelési bizott­ságokban külön verseny-, bér- és nor­ma-, brigád-, újítási- és szakoktatási-, munkamódszerátadó és műszaki meg­bízottak működnek majd. A bizottság feladata lesz a kollektív szerződés és a kormányhatározatok betartásának el­lenőrzése és a dolgozók bevonásával harcot indít a bizottság a bér- és nor­­macsalók, a munkafegyelem lazítói el­len. Másfelől ellenőrizni fogja, hogy a dolgozók munkájuk után rendszeresen és pontosan megkapják a munkabérü­ket, továbbá azokat a jutalmakat és szociális juttatásokat, amelyeket kor­mányzatunk a dolgozóknak biztosít. A bizottság munkájával elősegíti a mun­kaverseny kiszélesítését, a dolgozókat mozgósítja­­magasabb terméseredmé­nyek elérésére, takarékosságra, az ön­költség csökkentésére. A bér- és normamegbízott elősegíti, hogy a dolgozók megismerjék a kol­lektív szerződést, a bérezési rendszert, ellenőrzi a kollektív szerződés betar­tását, részt vesz a dolgozók bérezési besorolásában, figyelemmel kíséri az üzemben, a gazdaságban a béralap he­lyes felhasználását. A versenymegbí­zott az üzem, gazdaság termelési ver­senyét szervezi, ő felelős a verseny­eredmények rendszeres kiértékeléséért s azért, hogy a versenytárs, gazdaság, gépállomás eredményeiről értesülje­nek a dolgozók. A brigádmegbízott se­gíti a vállalatvezetést, hogy a miniszteri rendeletet az állandó brigádok meg­szervezéséről a gazdaságban maradék­talanul végrehajtsák. Az újítási meg­bízott szorgalmazza, hogy a dolgozók minél több új munkamódszer, újítás bevezetésén gondolkozzanak. Ügyel, hogy az újításokat az ellenőrző szer­vek azonnal elbírálják, a bevált újítá­sokat a gyakorlatban alkalmazzák s az újítóknak járó jutalmakat azonnal ki­fizessék. A munkamódszerátadó meg­bízott azt tartja szem előtt, hogy a gazdaság, üzem minél szélesebb kör­ben alkalmazza az élenjáró szovjet agrotechnikai eljárásokat , s általában bevezesse a termelési ágakban a leg­fejlettebb munkamódszereket. A mű­szaki megbízott elősegíti többek kö­zött, hogy a műszaki vezetők, szakem­berek nagyobb segítséget adjanak a fi­zikai dolgozóknak. Szorgalmazza, hogy a vállalatvezetőség a termelési terveket idejében felbontsa és ismertesse a dol­gozókkal. Ezenkívül több más részfeladata lesz a bér- és termelési bizottságok tagjai­­nak, amelyek mind azt célozzák, hogy az állami gazdaságok gépállomások, erdőgazdaságok még jobb eredménye­ket mutassanak fel a termelői munka frontján. Dolgozóink örömmel üdvöz­­­lik a bér- és termelési bizottságok meg­szervezését, mert e bizottságok, ha jól végzik feladatukat, jelentős mér­tékben elősegítik a termelés emelkedé­sét és ezen keresztül a dolgozók élet­­színvonalának további emelkedését. Gyapottermelőink tapasztalataikkal forduljanak a Székkutasi Gyapotkutató Intézethez! Ötéves tervtörvényünk előírja, hogy 1954-ben 200 ezer kát. holdon kell gyapotot tenni almni és ezen a te­rületen 900 ezer mázsa magvasgya­­pot-termést kell elérni. Ennek a nagy feladatnak a megoldá­sa megfe­szített munkát követel minden gya­pottermesztőtől, de nagy feladatot ró a G­y­a­pot­t­e­rm­esztési Kutató Intézetre is. Ki kell kísérletezni a haz­ai tapasz­talatok alapján, azt az agrotechnikát, mellyel a lelhető legnagyobb gyapot­­termést tudjuk biztosítani. És ki kell nemesítenünk a mai viszonyok között biztosan és bőven termő gyapotfajtát! A nemesítés a­­Székkutasi Gyapot­­termelési Kutató Intézetben folyik. De a leg­helyese­­b és legeredménye­sebb agrotechnika kikísérletezését csakis a gyapott­ermelő tszcs-k, ál­lami gazdaságok és egyénleg gaz­dálkodó dolgozói parasztok végezhetik el. Az idén a gyapotitermesztésre a tavaszi időjárás nem volt egészen kedvező. Kevés volt a fény, a meleg és túl sok volt a csapadék. A vetésen és az­ első kapáláson már túl vagyunk. A vetéssel kapcso­latban az a tapasztalatunk, hogy ahol vetés előtt mélyen kultivátoroz­tak, ott nehéz volt biztosítani a 3—5 cm vetésmélységet. S ahol mélyebbre jutott a mag, ott az erős záporok kö­vetkeztében lecserepesedett talajt nem tudta áttörni a kelésben lévő növény s, megfulladt. A jövőben tehát még jobban ügyel­jünk a vetés mélységére és a gyapot­földön ne engedjük meg a cserepe­sedést. A gyapotnál a szuperfoszfát ada­golása jelentős mértékben növeli a termést. A jarovizált gyapotmagvak szuperfoszfáttal való keverése azon­ban hátrányos volt, mert a szuper­fos­zfét rákenődött a magra, s a gép nem vetette ki, ha pedig a magot a szuperfoszfáttal együtt megszárítot­tuk, az megölte a csiraképességet A cserepesedés megszüntetésére a kelés körüli időszakban igen jól be­vált a „Mártha—Szilvási“-féle szöges­henger. . Itt-ott fiatal gyapotvetéseinkben felütötte fejét a gyökérvész. Meg­figyelésünk az, hogy a jó szerkezetű, levegős, melegebb talajokon, ha nem vetettünk túl korán, csak a legrit­kább esetekben fordult elő gyökér­­­vé­sz. A savanyú, vagy savanyodásra hajló rossz szerkezetű talajokon azon­ban sok kárt tett ez a betegség. A gyökérvész elleni védekezés ki­dolgozásához nagy szükség van arra, hogy minden gyapottermelő közölje a gyökérvész fellépésével kapcsolatos megfigyeléseit s eredményes leküzdé­sének módszereit a Székkutasd Gya­potkutató Intézettel! De nemcsak ennek a betegségnek a leküzdésében kérjük a gyapot­­termesztők segítségét, hanem a he­lyes agrotechnika kialakításában is. Írják meg intézetünknek a termelő­­csoportok, állami gazdaságok és egyénileg gazdálkodók hasznos ta­pasztalataikat és — akár a Szabad Föld útján, akár közvetlenül — for­duljanak hozzánk minden kérdéssel, hogy minél hamarabb elérjük cél­kitűzéseinket, magyar földön termelt gyapotból fedezhessük textiliparunk szükségleteit! Göde Ferenc kutató, Székkutasi Gyapotkutató Intézet PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Irodagépértékesítő Vállalat forgalomba hozza a Szovjet­unióban közkedvelt, hazánk­ban is nagy érdeklődéssel várt „Scsoli" számolótáblát, melynek találó magyar elnevezésére pályázatot hirdet. A készülékkel az összes alap­műveletek percek alatt elvé­gezhetők. Ára: 46 Ft. Pályázati díjak: I. díj: 1000 Ft II. díj: 500 Ft 111. díj: 300 Ft és 10 db 100 Ft-os vigaszdíj. A július 5-i­g zárt borítékban az Irodagépértékesítő Vállalat címére, Budapest 62. Postafiók: 474. „Névpályázat” jeligével beküldendő pályá­zatok felett, az Országos Tervhivatal, a Népművelési Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium és a vállalat képviselőiből álló bizottság dönt. Eredményhirdetés: 1951 július hó 15-én a sajtó útján.

Next