Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

12 A „Fekete-Afrika*” is ébred! Kik a falangisták? Libanoni sajtójelentésekben újabban sűrűn találkozunk a falangistákkal. Kik ezek és honnan, miért kapták ezt a nevet. Minden idők reakciójának szüksége van az ősökre, őseivel akarja bizonyítani, hogy ,,igazi, hamisítatlan” mozgalom. Származásának ősiségével akarja tanúsítani ,,fajtisztaságát”. Ezért sajátította ki Mussolini az ókori Rómától a karddal ellátott vesszőnyalábot (a ,,fasces”-t), századunk hitvány és gonosz reakciójának, a fasiamisnak a jelvényéül. Hitler fasizmusa még régebbre nyúlt, jelvényévé tette azt a kampóskeresztet, amelyet az ókori népek már 5—6300 évvel ezelőtt használtak a fény és a meleg forgásának, a Nannalk jelzésére. A sok ezer esztendős, mély értelmű jelkép alá rejtették Hitlerék jelszavaik tarlatán a Hanságét. Őst kerestek — megrendelésre —hogy az ős jelképe hasson üres, de annál gonoszabb programjuk helyett. Franco fasizmusa se akart elmaradni a rokon lelkekétől. A régi görögök a harcosoknak zárt sorokban, tömören való felállítását falanxnak hívták, erről nevezték el a spanyol fasizmust ,,falange”-nak. És most Franco nyomába lépeget a bukott libanoni elnök — Samun — fullajtársa, Pierre Gemajel, amikor falangista csoportokba szervezi fegyveres zsoldosait, hogy megszolgálja az imperialista hatalmaktól kapott busás zsoldját. A libanoni falangisták vallásos színezetet igyekszenek maguknak kölcsönözni, de valójában a haladás dühödt ellenségei. Néhány sorban GUINEA Néhány sorban Guinea népe 1 136 324 „nem” szavazattal mindössze 56 981 ”igen” ellenében elvetette de Gaulle ,,alkotmány ”-tervezetét s ezzel kivívta függetlenségét. Az önálló Guinea rövid néhány nap alatt köztársasággá alakult és megkezdte független á álami létének a megszervezését. Az új ország 245 857 négyzetkilométernyi területén 2 505 000-en élnek. A lakosság többsége szudáni néger, de sok világosabb bőrű, berberfajta fülke is él az országban. A legújabb független négerország kristályos főzetből álló a tenger felé lépcsőzetesen leereszkedő fennsíkon terül el. A Niger folyam felső folyása szeli át, ennek és mellékfolyóinak a környékén elég közel van a talajvíz, ezért ahol nem is elegendő a csapadék, lehetővé válik a földművelés. A lakosság a maga használatára kölest, kukoricát, rizst, földimogyorót, szezámot termeszt, a gyarmatosítók kávé-, kakaó-, gyapotültetvényeiket inkább a partvidéken létesítették. A földműveléshez még nemrég is csak ásót meg kapát használtak. Újabban nagy arányokban telepítettek banánt is és az évi termés meghaladja az 500 000 méter mázsát. A nyirkos őserdőkben sok a kaucsuktermő, gumiarábikumtermő fa. A sokféle pálmafajta közül legfontosabb az olajpálma. Nagy jelentősége van azonban a dumpálmának is, mert lisztes gyümölcse, kérge, fája, levele mind hasznosítható. Óriási kiteredésűek az ország vasérctelepei, készleteiket 2 milliárd tonnára becsülik. Bányásznak értékes titánércet, aranyat, gyengébb minőségű gyémántot és nagymenynyiségű bauxitot is. Bár Guinea jelentékeny részét — *— sőt egyes cikkekből oroszlánrészét — szolgáltatta az egész Francia Nyugat-Afrika gyarmatból — amelynek Francia-Guinea egyik tartománya volt — kiszállított kávé-, kakaó-, pálmadió-, bauxit- és cementmennyiségnek, a gyarmatosítók nem törődtek az ország fejlesztésével. A Magyarország területének majdnem háromszorosára terjedő országban egyetlen egy kórház és egyetlen egy vasútvonal van. A lakosság 98 százaléka nem tud írni-olvasni. Most aztán álszenteskedve magyarázatják, hogy Guinea népe „nem érett meg” az önálló ágra, „gazdasága nem elégíti ki a saját szükségleteit”. A francia imperializmus meg akarja fojtani a független Guineát, hogy visszariassza példájának követésétől többi gyarmatát. De a gyarmati népek öntudatra ébredésének világtörténelmi fordulatot jelentő folyamatát ilyen kicsinyes intézkedésekkel megakadályozni nem lehet. A legújabb önálló ország már rá is eszmélt a megoldásra: miniszterelnöke, Sekou Touré bejelentette, hogy Guinea kereskedelmi egyezményt kíván kötni a Szovjetunióval és más demokratikus országokkal. JHDWSSIMX I MOpBM Kétezer évvel ezelőtt a pesti Nagykörút helyén a Duna egyik ága folydogált, vagyis a pesti Dunapart és a Nagykörút között sziget terült el. Ha Európa a középkorban Kínával összeköttetésben állott volna, a könyvnyomdászatot 860— 900 évvel korábban — vagyis már időszámításunk VI. évszázadában bevezethette volna. O MV/immimm A tajvani szorosban hallgatnak a fegyverek. Ismeretes ugyanis, hogy Peng Töhuaj, a Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztere az amerikai és csangkaisekista provokációk ellenére október 6-án hétnapos tűzszünetet parancsolt a fukieni arcvonalon. Később, október 13-án pedig további 2 hétre megszüntette Kimoj sziget ágyúzását. Ezt azzal a mélyen emberséges meggondolással tette, hogy enyhítse a Kimojon tartózkodó hazafiak nehéz helyzetét. Ezek a kínaiak ugyanis többségükben nem helyeslik amerikabarát vezetőik agresszív politikáját, mégis őket dobják a népi Kína elleni provokációk első vonalaiba. A tűzszünet ideje gondolkodási időt is jelent számukra. Nem kétséges, hogy ezalatt egyre többen tudtára ébrednek annak, hogy valamennyi kínai igazi és közös ellenfele az amerikai megszálló hatalom. Csang Kai-sek kormánya pedig, ha csak egy csöppet is aggódik az uralma alatt élő tízmillió kínai életéért, a tűzszünet ideje alatt tárgyalásokat kezdhet a Népi Kína kormányával. Részükre is ez lenne az egyetlen helyes út. A jelek azonban arra mutatnak, hogy Csang Kai-sek egyenlőre nem hajlandó észrevenni a feléje nyújtott kedvező lehetőséget. Erre mutat többek között az is, hogy miniszterelnöke, Csencseng, a kínai nép érdekeivel ellentétben legutóbb is az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolataik és együttműködésük további elmélyítése mellett kardoskodott. Úgy látszik Csang Kaj-sekék nem gondolnak arra, hogy amilyen mértékben mélyítik az Egyesült Államok és Tajvan kapcsolatát, olyan mértékben mélyítik saját népük és az önmaguk közötti egyébként is mély szakadékot. Ha továbbra is megőrzik politikai vakságukat és nem hajlandók meglátni ezt a mély szakadékot, könnyen beleeshetnek és akkor számukra már nincs mentség. Az elmúlt héten Pakisztán jelentős politikai események színhelye lett. Iszkander Mirza, Pakisztán köztársasági elnöke feloszlatta a központi és a tartományi kormányokat, ugyanakkor kihirdette a rendkívüli állapotot az egész országban. Ennek kapcsán jó néhány vezető amerikabarát államférfit is letartóztatott. Mohamed Ajub Khan tábornokot a hadbíráskodás bevezetésével bízták meg. Iszkander Mirza, mint mondotta, mindezt az ország és a nép érdekében tették. A politikai kalandorok ugyanis mindent elkövettek, hogy viszályt és nézeteltérést idézzenek elő Pakisztán, valamint a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Arab Köztársaság között. Az ilyen lépések viszont ellentétesek az ország és a nép érdekeivel, ezért kerül sor megakadályozásukra. A pakisztáni események — bár várható fejleményüket még nem lehet kiszámítani — arról tanúskodnak, hogy ebben az országban ingadozik az amerikabarát politika. Az elmúlt hét további külpolitikai eseményei: EURÓPA. A Német Demokratikus Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége Szófiában tárgyalásokat folytatott. A kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a két fél nézetei teljesen egyeztek minden megvitatott kérdésben. A Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóértekezleten mutatta be az amerikaiak szovjetellenes kémtevékenységét bizonyító egyik elfogott felderítő léggömbjét. AMERIKA: Az ENSZ-közgyűlés porthai bizottsága napirendi vitájában a leszereléssel foglalkozott. _ Az Egyesült Államok hadereje a Cape Canaveral-i kísérleti telepről kilőtte a „Pionír 1” nevű világűr rakétát, azzal a céllal, hogy a Hold körül keringjen. A rakéta azonban 68 ezer 800 tengeri mérföldnyi magasságot ért el és ott „csütörtököt mondott*’, majd a Föld felé zuhant és megsemmisült. KÖZEL-KELET: A Kairóban ülésező Arab Liga tagállamai megbélyegezték a tagállanok közé újonnan felvett Tuniszt, mert az Egyesült Arab Köztársaságot igaztalan vádakkal illette. Kiderült, hogy e támadást az Egyesült Államok kezdeményezte. SZABADFÖLD 1958. október 19. MeghaltII. Bius pápa Október 9-én, Castel Gandolfó-i nyári palotájában, agyvérzés következtében elhunyt XII. Pius pápa. A 82 éves egyházfő — polgári nevén Eugenio Pacelli — egy római nagybankár család sarja volt, s a nyugati sajtó a világ egyik leggazdagabb emberének tekintette. Halála a bíborosok között most nyíltan is kirobbantotta azt a harcot, amely leplezett formában már évekkel ezelőtt megindult a pápai trónusérti jelöltekben — nincs hiány. Spellman, New York-i bíboros csakúgy pályázik rá, mint az olasz Giuseppe Siri bíboros, vagy Ruffini palermói érsek. Hogy ki lesz végül is az új pápa, azt a világ minden országából rövidesen összegyűlő bíborosok szavazással döntik majd el. MERRE TART ALGÉRIA? Az algériai kérdőjel igen élesen rajzolódik ki: mi lesz ennek az észak-afrikai francia gyarmatnak a további sorsa? A tárgyilagos megfigyelők jól tudják: az algériai probléma nagyon bonyolult, még ha látszatra „egyöntetű” is volt az az „igen”, amellyel az algériaiak a népszavazáson a De Gaulle-alkotmányra feleltek, tehát „igeneitek'' azt, hogy Algéria a francia közösségbe tartozzék. A látszat azonban csal. Először is az „igen” szavazatok mögött nagyon kevés az őszinte válasz. Az algériaiak olyan légkörben szavaztak, amely rájuk kényszerítette az igent. Íme néhány nyugati vélemény arról, hogy az algériai szabadságharcot letörni akaró francia katonák, ejtőernyősök elnyomták a nép akaratának megnyilvánulását is. Az Associated Press amerikai hírügynökség szerint: „Minden választó tudta, hogy számontartják és az éber hadsereg azt követeli, hogy igennel szavazzon.” Az Observer című angol polgári lap szerint: „A francia hadsereg tisztjei és katonái tulajdonképpen a szavazás elsőrendű szervezői. Lépten-nyomon találkozni lehetett velük, ők gyűjtötték össze a választókat, ők ültették őket az autóba, amelyeken rendszerint szarvasmarhákat szállítanak, és vitték a szavazóhelyiségekbe ... A szavazóbizottságokban katonák ültek, a tisztek pedig szabadon jártak-keltek a fülkékben.” Ami pedig az őszinte igen szavazatokat illeti, Algéria sorsáról e szavazóknak sincs egységes véleményük. Vannak Algériában, — az ott lakó franciák — akik az országot Franciaország szerves részeként képzelik el. Vannak, akik Algéria függetlenségét szorosabb-lazább szövetség keretében látják jónak. Természetesen a De Gaulle-kormány a 96 százalékos „igen” válasz alapján akarja megoldani a súlyos kérdést. De Gaulle azonban még mindig nem foglalt el világos álláspontot Algéria politikai függetlenségének kérdésében, ami sejteti, hogy tisztában van az igen-válaszok látszatjellegével. A problémát megkerülő, De Gaulle miniszterelnök, aki a népszavazás után először Algériát kereste fel, constantinei beszédében mézesmadzagot vont el az algériaiak szeme előtt: kilátásba helyezte az ország gazdasági fejlesztését. Különböző társadalmi reformokat javasolt, elsősorban ötéves tervet, amelyben jobb lakásviszonyok, földelosztás, megjavított közigazgatás, állami szolgálat algériaiak részére — megannyi „csemege” szerepel az ígéretekben. Nem új ez a fogás. A francia kormányok 15 év óta ígérgetnek Kánaánt Algériának, ahol lényegében nem változott a lakosság szociális helyzete és nem élvez valódi politikai jogokat. Hogyne ígérne De Gaulle mindent, amikor Algériában most már leverhetetlen szabadságharc folyik a függetlenségért! A szabadságharc vezetői — amint a nemrég alakult szabad algériai kormány szóvivője mondotta : „politikailag idejét múltnak” tartják De Gaulle javaslatát, mert e pillanatban a fő kérdés Algériában az, hogy vessenek véget az algériaiak ellen folytatott gyarmati háborúnak, ismerjék el Algéria függetlenségét. Ferhat Abbas, az algériai kormány miniszterelnöke azt mondotta, hogy a szabadságharc tovább folyik és a De Gaulle-kormány, ha nem hajlandó a szabadságharcosokkal tárgyalni, éppen úgy belebukik algériai politikájába, mint a korábbi francia kormányok, amelyek lényegében ugyanezt a politikát képviselték! Kóródi József Az afganisztáni Kabul régi épületei közül messze kimagaslik a Szovjetunióval kötött meg-állapodás alapján épített kenyérgyár és gabonaraktár. "