Szabad Föld, 1966. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-27 / 9. szám
1966. FEBRUÁR 27. Szabadföld Több segítséget a szövetkezeti takarmánykeverő üzemeknek! A takarmánykeverék hasznosságáról ma már senki sem vitatkozik. A legkonzervatívabb állatgondozó is elismeri, hogy e vitaminokkal, nélkülözhetetlen fehérje és ásványi anyagokkal dúsított takarmány nélkül a pecsenyecsinke nem nőne nyolc hét alatt 125 dekásra, a sertés nyolc-kilenc hónap alatt 100— 110 kilóra, a tejhozam is egy-két literrel kevesebb lenne. Mindannyian örülnek, hogy e korszerű eleség segítségével sikerült az elhullást minimálisra csökkenteni, s az egészséges állatoknál 25—26 százalékos takarmányértékesülést elérni. Egyszóval, azt ma már senki sem vonja kétségbe, hogy takarmánytápra szükség van. Az állattenyésztés fejlődésével pedig az eddiginél sokkal többre lesz szükség. Még sincs minden rendben a takarmánytáp körül. Egyre több tsz-elnök panaszkodik. Rott Antal, a véméndi tsz elnöke kétségbeesetten panaszolta, hogy miután nagy nehezen sikerült a régen megálmodott keverőüzemet létrehozni, az csak egyetlen évig működhetett, mert nem kapták meg a táp előállításához szükséges különböző alapanyagokat. Így aztán kénytelenek a harminc kilométerre levő Mohácsról hozatni az állateleséget, amely évente hatszázezer forint többletkiadást jelent a tsz-nek. Ez bizony nem kis összeg, s még egy olyan jómódú tsz is megérzi, mint a véméndi. Hát még a szerényebb jövedelmű gazdaságok. És az állami keverőüzemek? Ki tudják-e teljesen elégíteni a kívánságokat? Sajnos nem. A villányi és vajszlói üzem például augusztusban 294 megrendelés helyett csak 126-ot tudott teljesíteni. A többi üzemnél is mutatkoznak már a túlterhelés jelei. Egy-egy ilyen üzem ma már nem képes arra, hogy az eredetileg kialakított körzetét ellássa. Gyakran boszszantó hibákat követnek el. Nem ritkán előforduló jelenség például, hogy a tsz-gazdaság mennyiségileg megkapja ugyan az igényelt tápot, de truflactáp helyett pulykatápot, vagy sertéstápot kap, mint ahogyan az a siklósi és a kozármislenyi tsz esetében történt. S hiába ekkora szakszerű takarmányozási eljárás, az efféle kis csere súlyos ivetkezményekkel jár, még jó, ha az állat egy kis gyomor- és bélgyulladással megússza. Vajon gazdaságos-e ez a túlságos központosított takarmányvelék-előállítás? Vajon e segíti-e a legtakarékosabb fektegazdálkodást? Aligha, hűs -n a termelőszövetkezetben emelt, (és termelhető) fehérjét mint a lucernaliszt, fölözöttej, borsó stb. nem használták ki teljesen, ha a gazdaság kész tápot kapnak. Saját kérés esetében olcsóbb és nagyob mennyiségű takarmányt rá a tsz-ek rendelkezésére nem beszélve arról, hogy termelőszövetkezetek kész kereket csak cseretakarmány elenében kaphatnak. Cseretarmányként az igénybe vett tápnál tíz százalékkal több rgényt kell leadniok. Amennyien a termelőszövetkezetek takarmányellátása, az állami izdaságokhoz hasonlóan, kontrátumok biztosításával is ténne, ez szinte feleslegessé iné a zöldhitelakciót, ami orságosan sok ezer vagont tesz ki érdemes lenne kiszámítani, de csak a megtakarított szállítás milyen óriási kiadástól mentené meg népgazdaságunkat?! Természetesen ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Jelenleg még nem minden termelőszövetkezet bírna el egy keverőüzemet, de nagyon sok gazdaság már nemcsak igényli, hanem saját maga elő is tudná állítani a szükséges mennyiségű keveréket, ha az állami gazdaságokhoz hasonlóan megkapnák az alapanyagokat. Úgy gondoljuk, az illetékeseknek nemcsak érdemes, de feltétlenül szükséges is ezekkel a problémákkal foglalkozniuk, mert megoldásuk összefügg az állattenyésztés további fejlesztésével Véleményünk szerint segíteni kellene a tsz-ek saját takarmánykeverék-előállítására irányuló törekvéseit. Elsősorban a keverőüzemtől nagyobb távolságra fekvő tsz-eknél, s legalább ott, ahol ez nem igényel különösebben nagy beruházási költséget, mert a technikai feltételek (régi épület, kalapácsos daráló, felvonó stb.) megvannak, és hozzáértő emberekkel is rendelkeznek. Mindez elősegítené a tsz-ek önállóbb takarmánygazdálkodását Rapai Piroska Játék a betűkkel MEZŐGAZDASÁGI FELÖRŐ Minde számhoz két meghatározásartozik. Az első az „A” a modik a „B” oszlopra vonatkozó „B” oszlop megfejtéslek betűi mind megtalálták az „A”-ban is. A válasz beírása után az „A” oszló megfejtéséből húzzuk ki a „B”-ben levő betűket, és megmaradt szótöredéket írja a „C” oszlopba. Helyes mgfejtés esetén a „C” oszlop bár felülről lefelé összeolvla, a Mezőgazdasági Kiadóink szakkönyvének íróját és könyv címét adják meg A melt átárazások után zárójelbentüntetett számok azt jelölik, hogy a megfejtés Iránybelől áll. 1. Orosz káposztaleves céklával és ússal (6), — Fűszer H), 2. Ipari városrész a fővárosban ( — Fortély (4), 3. Csúcseredmény (6), — Bordázott szer (4), 4. Női név, Duna-sziget is (6), — Meredek part (4 ). Fogat töm (7), — A fa levélzete (4), 6 Mezőgazdasággal filalkozó személy (7), — Folyó szegélye (4), 7. ... szekér, az izaki égbolt jellegzetes csillagképe (6), — Kacat, értéktel batyu (4), 8. Áradozik (6), — Ide-oda hajlik (4), 9. Táncnő a régi görögöknél (6), — Zeusz felesége a görög mitógiában (4), 10. Kóválygó (7), — Gazdaság mezsgyével tárolt része (4), 11. Hordja (6), — Becézett Vilmos (4). Beküldendő a könyv elme és tróján neve. Beküldési határidő: március 5. A h es megfejtést és a nyertesek névsorát március 13-i számunkra közöljük. A február 13-i rejtvény helyes megfejtése: Traktorvatású tárcsáskoronák. A megfejtők között a Magyar Megazdasági Könyvkiadó ajándékaként húsz könyvet sorsolunk ki, azokat a Szövetkezeti Könyvszolgálat küldi meg. A sorsoláson könyvet nyertek: Sző Sándorné tsz-tag, Okány, Thurzó út 2; Varga István gálán enyésztő, Nagymákfa, Béke út 8; Papp Zoltán géplakatos, Medesegyháza, Damjanich u. 66; G. Tóth István állattenyésztő, Villány, Rózsa Ferenc út 18; Tóth Ferenc villanyszerelő, Agyagossegény, Kossuth u. 24; Csóka József vb-titkár, Pusztacsalád, Új 8; Gábor József faátvevő, Mór, Hunyadi u. 12; Kálmán Lajosz-tag, Nagymágocs, Nagy Lajos u. 2; Szabó Lukács tsz-könyve, Besenyőtelek, Hanyi út 34. Lénárt Imre tsz-brigádvezető, Mikepércs, Kossuth u. 16; Gyetvai János állatorvos szaksegéd, Kisszállás, VI. 11. Beck Tibor kisállattenyésztő, Tata, Katona u. 21. Kozma Márton nyugdíjas, Berekfürdő, Arany János u. 26; Miklós Sándor vontatóvezető, Tolna, Sziget 9; Ambrus Aranka varrónő, Szeged, Petőfi S. út 35. II.. 3; Szilágyi József növényterm. brigádvezető, Gyula, Zöld Mező Tsz.; dr. Engel Károly festőművész, Budapest, XIII., Sallai Imre ú 5/b.; Varga Ernő technikus, Cirák, Győrei u. 36; Tóth János éjjeliőr, Károlyfalva, Kisgát. Biri Mihály kertész, Dévaványa, III. Arany János u. 65. 13 A szakirodalom ünnepe Ebben az évben a februári Mezőgazdasági Könyvhónap valóban a mezőgazdasági szakirodalom ünnepévé vált. Ünneppé avatta a szakirodalmat az olvasók érdeklődése, a szakkönyvek széles változata és azok a rendezvények, író-olvasó találkozók, amelyeket országszerte rendeztek. Az ünnepi találkozók, a szakelőadások és nem utolsó sorban a terjesztő vállalatok által rendezett szakkönyvkiállítások eredményeképpen fellendül a mezőgazdasági szakkönyvek vásárlása is. Ennek eredménye, hogy máris több tsz-ben felhasználják és kiegészítik az üzemi kézikönyvtárt és sok szakkönyvet vásárolnak a tszek és a mezőgazdaság iránt érdeklődő olvasók is, így pl. a Törökszentmiklósi Aranykalász Tsz 1000 Ft, a kapuvári járás tsz-ei pedig 35 000 forint értékű szakkönyvet vásároltak. Az egyéni vásárlások fellendülését mutatja például a kiskunfélegyházi Földművesszövetkezeti Könyvesbolt forgalma, ahol e hónapban napi 1000 Ft körüli mezőgazdasági szakkönyv kelt el. A vásárlások azt mutatják, hogy a könyvhónapi kiadványok jól sikerültek. A legnépszerűbb könyvhónapi könyvek: Anghi Csaba: Nyúltenyésztés, Csepregi Pál: A szőlő metszése, Horváth Sándor—Szegedi Sándor: A szőlőtelepítéstől a szüretig, Jeszenszky Árpád: Oltás, szemzés, dugványozás, Mohácsy Mátyás—Porpáczy Aladár—Kollányi Sándor—Szilágyi Kálmán: Szamóca, málna, szeder. A könyvhónap folyamán országszerte folyik a Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre szervezése, a tagok toborzása. A kör célkitűzéseivel sokan egyetértenek és felvételüket kérik. A Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre központja még sok új belépőre számít, akik a könyvhónap befejezése után is sikerrel dolgoznak a szaktudás növelése, a szakirodalom terjesztése érdekében. A GÉPEK DOKTORA Vékony, szinte leányosan karcsú fiatalember. Alig huszonöt éves, önéletrajza ráfér egy noteszlapra. Az Orion-gyár gépészmérnök ösztöndíjasa volt, de amikor végzett, nem tudott megbarátkozni a nyomorúságos pesti albérleti szobával. Mint házas ember, egy paksi lánnyal az oldalán, hátat fordított a neonfényes fővárosnak és elszegődött a Tolna megyei Pálfa községbe szövetkezeti mérnöknek. Jóformán itt, az Egyetértés Tsz-ben száradt meg diplomáján a tinta. Üzemanyagnormák Egyszerre huszonnégy szerelő és harmincegynéhány traktoros mérnöke lett. A gépműhely idős szakemberei eleinte óvatosak voltak. Hátha a fiatalembernek nagy lesz a mellénye és csak egy dirigálóval szaporodott a műhely. De a fiatalember, Kántor Antal megbecsüléssel közeledett a műhely dolgozóihoz. Ma is azt vallja, hogy tehetséges, képzett szerelőkkel dolgozik, hozzáértő embereket irányít... Mert ma már irányít! — Mihez kezdett legelőször? — kérdezem. — Talán jobban megértenek, ha példával válaszolok. Mit csinált a parasztember régen, amikor lovat vett? Kipuhatolta mennyit bír és eszik a jószág, kiismerte gyengéit, erősségeit, szokásait. Egy mérnöknek a gép a paripája. Mit tehettem? Hozzákezdtem a 30 erőgép nyilvántartási lapjainak pontos vezetéséhez. Megismertem a különböző géptípusokat, melyiknek milyen a teljesítménye, üzemanyagfogyasztása, alkatrészigénye, mikor, hogyan javították és így tovább, írtam a gépek önéletrajzait és közben nyertem, amikor olyasmit hallottam a tagoktól, hogy papírmunkáért kapom a havi 3 ezer forintot... Finom gúnnyal teszi hozzá: — Végül a papírmunkának az lett az első eredménye, hogy felülvizsgáltam az üzemanyagnormákat és az idén már 200 ezer forinttal kevesebbet költ erre a szövetkezet. Kint a műhelyudvaron nagy a nyüzsgés, egy kijavított, vérpiros színű traktort vontatnak ki a szerelőszín alól. Kiabálás, vezényszavak. — Még egy picit! — Állj! — A füleden ülsz! — kiabálja egy szerelő a tenyértölcsérébe. — Szétszakítod. Na jó, így már jól van. Körülállják a gépet, a mérnök fészkelődik a helyén, szeretne kint lenni. A műhelykapu előtt fogat áll. A bakon almaarcú, középkorú férfi ül, és egy ideig érdeklődve figyeli az újjávarázsolt gép beindítását. Aztán unottan elfordítja fejét és elegánsan pattint az ostorával. De a lovak inkább a hirtelen beinduló gép durranására éreznek fel és úgy megrántják a szekeret, hogy az almaarcú majd leesik a bakról. — A szerelésen és a javításon is változtattunk — folytatja a mérnök a félbeszakított beszélgetést. — Most hat szerelőcsoporthoz osztjuk be a gépeket, és így az esetleges későbbi hibák esetén mindig megtaláljuk a vétkest. Szerelőből, traktorosból és egy tanulóból áll minden csoport. Sóhajt: — Kár, hogy a közgyűlés a minőségi javításért nem engedélyez a szerelőknek prémiumot. Pedig ezzel még jobban fel lehetne piszkálni a lelkiismeretességüket. Sajnos a tagság zöme még nem látja a mezei munka és a gépjavítás közötti összefüggést. Én pedig itt alkalmazott vagyok és nem szólhatok bele mindenbe. A törzslapok — javaslatot tehet — jegyzem meg. — Ezzel a jogommal élek is. Ez évben a rendszeres hétvégi karbantartás érdekében azt szeretném elérni, hogy a traktorosok jegyre kapják az üzemanyagot, ehhez pedig csak akkor jussanak hozzá, ha elvégezték a kötelező olajcserés karbantartást. Különben a jövőben megszigorítjuk a karbantartás ellenőrzését. A mulasztókkal szemben javaslatot teszünk a karbantartási munkaegység levonására. Sajnos ettől az én népszerűségem nem nő, de mit csináljak? Előveszi az erőgép-törzslapokat. — Látja, milyen sok minden kiderül a gépek önéletrajzaiból? Íme, két azonos típusú traktor között milyen óriási eltérés van üzemanyag, kenőanyag és alkatrész-fogyasztás tekintetében, hát még a teljesítmények között milyen nagy az eltérés. Ki a hibás a különbségekért? A gép, vagy az ember? Az egyik traktor évi 15—20 ezer forintos ráfordítással kitűnő, a másik, azonos típusú gép kétszer annyi javítási költséggel is lényegesen kevesebb teljesítményre képes. Miért? Egészen belefeledkezik a törzslapokba, a számokkal, az adatokkal vitázik. Rengeteg cigarettát szív és olyan mohó érdeklődéssel nézi az olajfoltos lapokat, mint orvos a röntgenfelvételeket. A túlzott üzemanyagfogyasztás, a gyakori alkatrészromlás, kopás, az alacsony teljesítmény kóros okait kutatja. Egy gyárban dolgozó mérnök munkája egy napon sem említhető Kántor feladataival Itt falun, jóformán a semmiből kell ipari szemléletet létrehozni, néha rozsdás, ócskavasnak való gépekből kell precíz, jól működő szerszámot formálni, itt az élő természetet közvetlenül kell a vassal leigázni. Itt titkokat kell megfejteni! Agronómia és géptípus A titok szón Kántor mosolyog. — öt évre kötöttek velem szerződést. Ebből egy múlt el eddig, a tulajdonképpeni tanulóév. Talán a tsz vezetőinél kis csalódást is okoztam, hiszen csak most leszek az agrárgépek mérnöke. Az egyetemen a gyakorlati évekkel egy időben teszem le a különbözeti vizsgákat. Nem tagadom tehát, hogy sok titokkal találtam szemben magamat, amikor megérkeztem Nevet. — Ideérkezésemkor nagyon kevés agronómiai ismeretem volt, emiatt nem szégyenkezem, hiszen eddig nem volt szakmám az agronómia. De most már ezzel is foglalkozom. A gépek üzemeltetése révén érdekel, hogy az agronómia hol, mikor, mire, milyen gépet igényel és használ, hogyan lehetne a legésszerűbben felhasználni a különböző géptípusokat. Persze óvatos vagyok, nem hűbelebalázs módjára vágok bele. ... A piros traktor odakint már egy kört írt le az udvaron. A mérnököt nem lehet tovább feltartani a beszélgetéssel. A gépdübörgés remegtet, veri a kis iroda ablakait, udvarra követeli a fiatal mérnököt. Griff Sándor