Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-13 / 50. szám
ii. --------------------------------------------------------—------SZABAD FOLD-----------------------------------------------------. •9 Lucázás Kőműveséktől Timárékig zizegett szalmám utcán végig, kicsi utcánkon hajdanában szalmacsomóval hajnaltájban végigosontam, hintegettem, sorba lucáztam minden évben, ószeren el, a főn is végig, Kőműveséktől Timárékig. „Luca, Luca, kittykotty, kittykotty, tojjanak a tikjok, lúdjok, kotlós, lúd jó ülős legyen, fejszéi fúró éles legyen, tojás legyen csillagszámra, töpörte meg homokszámra, zsír bödönben tengerszámra, szerencse, mint rét fűszála!" Bár a lucázót dér itögette, jó negyed évszáz útja mögötte, már emesintem újra szalmám, bűv ige zendül régi verandán, új ige két új szalmacsomómon, hónom alól szusszantva kioldom, és ledobom a szent küszöbökre atyafiakhoz térve örökre: „Vén Luca, vén Luca, de kiöregedtél, kis falu, kis falu, neki cseperedtél, kis falu, kis falu, magad ura vagy már, nem Luca, nem Luca, magad esze használ, női búza, női búza, neki iramodva, tengeri lágy haja egekig omolva, vén Luca, vén Luca, örül az új ének kis falu, kis falu közös erejének! CS. NAGY ISTVÁN Hdbtia ? Hallotta ? Hallotta ? s utóbbi években jelentősen ráesett a dolgozók alsófokú, ipfokú iskolai képzése. E kátatípus oktatásában részesülő ettek száma az 1966. évi 190 ről az 1969/70-es tanévre 12- re, azaz csaknem egyharmait csökkent. Országos Széchényi Könyvszínháztörténeti tárában mint 30 ezer darabból álló fény, és nyomatgyűjteményt őrizamely a magyar színháztört elmúlt száz évéről ad átteést. Több színház irattárát is találjuk itt. Egyebek között egykori Esterházy Színház és ra iratanyagát, benne Haydn Beethoven leveleit, válási törvény körüli csalások miatt felbolydult olasz életben érthető érdeklődést Marco Vicario új filmje, ennek címe A nős pap. A szíolasz filmvígjáték falusi papot áthelyezik egy római plédiára. A gyóntatószék kíntjeszámára, ráadásul felébrednek az érzékei és beleszeret egy prostituáltba. Vajon mit szólnak ehhez a filmhez, akik a válásnak még a gondolatát is tüzesen ellenezték? Növekszik hazánkban a hanglemezgyűjtők komolyzenei felvételek iránti érdeklődése. Egy év alatt 23 százalékkal növekedett az értékesített komolyzenei lemezek forgalma. A magyar filmátvételi bizottságok — a többi között — a következő filmeket vették át magyarországi bemutatásra: Romániában A ketten egy halálért című alkotást, amely Sütő Andrásnak Zászlós Demeter ajándékélete című novellájából készült A történet a második világháború utolsó napjaiban játszódik, a magyar és román nép barátságát jelképezi. A Londonban járt delegáció lekötötte az A 22-es csapdája című amerikai társadalmi drámát, melynek, főszereplői Alan Arkin, Orson Welles és Anthony Perkins. Egy rádióműsor századik adása elé sázadik adásához közeledik a Gyar Rádió Kedves Lemezeim 5 műsora. Első alkalommal , augusztusában szólalt meg az időközben oly népszerűvé zenei adás. Szerkesztői Barcs dórt, az MTI vezérigazgatóját isték föl, akiről tudták, hogy tag lemezgyűjteménye van. téli, színes választékából — lámára legkedvesebbekből — vön össze egy műsorra valót, következő hónapban Gorka át, a kerámia nagy mesterét esték fel nógrádverőcei úttában. Ott Bach, Bartók maája és egy régi fazekasdal íota őket. Ig alakult ki a műsortípus, ily a zeneirodalom értékes, tag választékát mutatja be s emberek személyes ajánláta. A közélet képviselői, a részét, a tudomány és a sport ért személyiségei mindig szín vállalkoznak, hogy zenei ékeiket, élményeiket fölidéz- A megszólaltatottak sorában beszélt zenei élményeiről Vályi Péter pénzügy-, dr. Szabó Zoltán egészségügyi, dr. Csanády György közlekedés- és postaügyi miniszter, Benedek Marcell, Weöres Sándor, Darvas József, Illyés Gyula író, Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Básti Lajos, Major Tamás, Mensáros László és Gábor Miklós színművész, hogy csak néhányat említsünk a műsor neves szereplői közül. Illés Endre így fejezte be a kedves lemezeinek bemutatóját: „Az első megértett, átérzett dallam — még a régi gyerekévekben — Bartók Béla dallama volt. Ő jegyezte le. Ő formálta számomra feledhetetlenné. És amióta értelmesen hallgatok zenét, mindvégig ő volt a legmegrendítőbb, a legörvényvénylőbb zenei élményem.. Kívánjuk, hogy a zenei művelődést olyan színesen, jól és emlékezetesen szolgáló műsor még hosszú-hosszú ideig gyönyörködtesse, tanítsa a rádió hallgatóságát Hat író vall munkájáról Magyar írókat kérdeztünk verseikről, regényeikről, elbeszéléseikről, színdarabjaikról, filmjeikről, kötetbe gyűjtött újságcikkeikről, szociográfiai riportjaikról, most megjelent, még nyomdában levő, s közeljövőre tervezett munkáikról. Darvas József: — Igaz megtiszteltetés számomra, hogy még innen a hatvanadik esztendőmön olvasóimhoz kerülhet életműsorozatom. Év végi két kötetem közül az Elindult szeptemberben három évtizede, 1940-ben íródott. Egy falu széli kis kamasz sorsával próbáltam figyelmeztetni a jó érzésű, becsületes magyarokat, vigyázzanak, a fasizmus borzalmas veszélye fenyegeti hazánkat, népünket. E regényem a felszabadulás előtt és után egyaránt szívesen fogadott, sokat forgatott volt. Sokkallta viharosabb másik könyvemben most közreadott két elbeszélésem sorsa, az Állomásé és méginkább az Októberi ködé. Ez utóbbiról csak annyit: 1943-ban kezdtem papírra vetni, még be nem fejezett formában, kéziratként magamhoz vettem, s mindvégig megőriztem 1944-es bujkálásom, rejtőzésem napjaiban. A felszabadulást követően, 1955-ig az íróasztalfiókomban pihent. 1955-ben elővettem, befejeztem. Az akkori irodalmi folyóirat, a Csillag folytatásokban közölte. Könyvalakban azonban most karácsonyra adták ki először. — Életműsorozatom 1971-es kötete a már szocialista világban zajló regényem, a Részeg eső. Erről, úgy érzem, felesleges bármit mondani, annál is inkább, hiszen nagy örömömre a televízió öt vagy hat folytatásban filmre viszi Ranódy László rendezésében. S életem két 1971-es várva várt eseménye: áprilisban Budapesten, a Madách Színházban bemutatják Miskolcon már játszott és a nyírségi elmaradott, valósággal perlekedő, s elég komoly vihart támasztó riportdrámámat. A térképen nem találhatót. A másik premierem ismét Borsod fővárosában, Miskolcon, márciusban lesz. Falusi szatírát, termelőszövetkezet embereiről szóló bíráló komédiát látnak majd a nézők. A korrupciót ostorozom, az öszszefonódásokat gúnyolom, viszszásságokat igyekszem leleplezni életem első vígjátékában. Tulajdonképpen már kész, címe viszont még nincs. S vállaltam a mai Magyarország életét bemutató új szociográfiai sorozat befejező kötetét. Ebben igyekszem elmondani az 1945 előtti falukutatás történetét, szólni az akkori falukutatókról, szándékaikról, bátor munkájukról, könyveik fogadtatásáról, sorsáról. Ugyanakkor megpróbálom ismertetni, a mai írói szociográfia mennyi jó változásról, korszerű körülményekről hozhatott hírt amellett, hogy még mindig nem egy, sokak előtt érthetetlen rejtélyre bukkanhattak, kultúrálatlan fehér foltra lelhettek szocialista hazánkban is a mai kutatók. Könyvem címe: Magyarország felfedezése. Ez év júniusában jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál a Parti város című verseskötetem — mondotta. nyek, falusi emberek, első iskolaévek, első barátságok és tapasztalatok formálják a kinyíló értelmet. A lélek még érzékeny, szeretetre vágyó, mindenkiben bízó. A gyerek még teljes bizalommal él a világban. Ami akkor éri, véglegesen hat egész életére. Remélem, hogy sikerül ezt a gyereket egész életével, hátterével együtt átmenteni az elmúlásból egy kis távlatba, legalább a legközelebbi jövőbe. Amikor Nemes György első regénye megjelent, ötvenegy esztendős volt, pedig 16 éves korától rendszeresen írt szépirodalmi munkákat is. Elbeszéléseit annak idején közölte Móricz Zsigmond újságja, a Pesti Napló, és a munkások lapja, a Népszava. Idén karácsonyra a kilencedik könyve került az olvasókhoz, a Rossz egyedül cikkgyűjtemény. Harmincöt publicisztika, karcolat. — Nem a halhatatlanságnak íródtak — vallotta a szerző —, mégis próbáltam megmenteni őket az egynapos vagy egyhetes sorstól. Bizonyítani szeretném velük, hogy nem akarok hűtlen lenni az újságíráshoz. Bizonyítani szeretném azt is, hogy e kettősség — íróság, újságíróság — megférhet ugyanabban az emberben békés társbérletként. Sőt, azt is szeretném bizonyítani e kötettel, hogy életem és újságírói pályám utolsó szakaszában — mert tehettem — néhány lépést a saját téma, a saját vélemény és a saját stílus irányában. Ami a József Attila-díjas író, az Élet és Irodalom főszerkesztője további terveit illeti: most nyomják 1968-ban közreadott, a szocialista ember erkölcsi kötelességét, a hatalommal élni tudás és a hatalmaskodás kibékíthetetlen ellentétét izgalmas történetben bemutató regényének, a Tettenérésnek második kiadását. 1971- ben egy kötetben megjelenik két kisregénye. Az első — címe Dávid és Klotild — az ősi, halhatatlan szerelmes pár, Daphnis és Chioé históriájának mai modern változata, két fiatal ember igazi boldogságáról. A másik elbeszélés napjaink rossz „divatjáról”, az emberek nagyon sokszor céltalan mindent akarásáról, a pénzgyűjtésről, szórásról, a sikervadászatról, a tönkretett idegekről, a túlhajszolt élettempóról szól. Címei Siessünk... — Az 1950-es évek világába kalauzolja az olvasókat új könyvemben Előadók, társszerzők — mondhatom, hogy az országhoz sem lettek hűtlenek, ahol éltek, és amit soha el nem hagytak... Következő, 1971-es munkám pedig novellafüzér: Egy ember élete — álmokban, álmaiban. Móricz Virágé a szó: * — A szélcsend hónapjait élem. A készülődés heteit, új regényem születésének napjait. Már tudom, miről akarok mesélni, mit szeretnék elmondani. Azonban még nem érzem az idejét annak, hogy leüljek az íróasztalhoz, s megfogalmazzam történetem. A téma: a jelen. A modern világ konfliktusa: sok ember mér jól él, viszont nem tud megfelelően gazdálkodni a kedvező körülmények lehetőségével. Az én hősöm— ezer és ezer társához hasonlóan — saját fizikai erejének eltékozlásával, önmaga energiáját fecsérelve, mindent vállal. Felesleges aktivitással lót-fut, nyüzsög. Nincs ideje törődni önmagával, övéivel. S közben nem veszi észre, nem figyel arra, hogy elmúlik az élete. — Míg új regényem alakul, formálódik, gyakorta járok vidékre, író-olvasó találkozókra. Szívesen keresem fel ismeretlen jó ismerőseimet, olvasóimat. Régi szokásom — ma is így teszem —, ha lehet, órák helyett napokat töltök egy-egy helyen. Körülnézek, igyekszem minél többet látni egy-egy város, község világából. A közelmúltban Kecskeméten, Kisújszálláson, Nyíregyházán, a a Fejér megyei Cepén jártam ... S éppenséggel e héten jelent meg a decemberi Új Írásban új írásom, elbeszélés,címe: Az özvegy. Hajnal Anna: — összes verseimet Csak ennyi? címen a Magvető hozza ki 1971 tavaszán. Most azonban regényt írok. Egy gyerek emberré fejlődését hároméves korától talán 9 —10 éves koráig. Mivel én Vas megyében születtem, Gyepüfüzesen, egy kis faluban (most Burgenlandhoz, Ausztriához tartozik), a regény jó része falusi környezetben játszódik. Első érme Mándy Iván szavait jegyeztük. — Ma már hihetetlen, furcsa és sokaiknak nehéz idők voltak. Jó néhányan máról holnapra, alkalmi megbízásokból tengődtünk. Kórházakban, kultúrotthonokban, iparitanuló-iskoláikban tartottunk előadásokat. A fővárosban és vidéken egyaránt. Néhány, forintért magyaráztuk Petőfi, József Attila, Majakovszkij — mikor mit kellett — életét, költészetét. Hasonló módon reggelire, ebédre, vacsorára, házbérre szolgáló alkalmi keresetért a Rádiónak dramatizáltunk, ifjúsági hangjátékot írtunk. Szívesen vállaltam — mert vállalnom kellett — minden munkát. S most, sok év múltán sem felejtettem el a megpróbáltatás éveit. Ezért is úgy éreztem, be kell számolnom erről a korszakomról, mindazon emberekről, akik felmerültek körülöttem. Megcsúszott figurák voltak — mondhatná valaki. De ezek a figurák mégis csak megőrizték önmagukat. Nem lettek hűtlenek a tehetségükhöz. És nyugodtan Korocsa Miklós beszél: — Tavaly jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál kópéregény-tetralógiám befejező kötete. Magyarán : utolsót fordult irodalmi négyesfogatam, melynek bakján tíz esztendeig pattogtattam a vidámság és az enyhe gúnyolódás csípős ostorát a Látóhegyi asszonyoktól Az istennő öléig vezető úton. Búcsút intve garabonchírű Szamosbati festő hősömnek, történelmi hősöket idéztem az idén nyomdafestéket látott Alvilági színjáték című kisregényemben. Ifjakról írtam, az ellenállás tragédiába forduló fiatal hőseiről. Most került ki a nyomdából nyírségi és tokaj-hegyaljai útinaplóm, az Ezer színű Magyarország antológia részeként. Személyes érzelmeimről vallók, szerelmes tájaimról, főként a mostanában sokat szereplő Szamoshátról... A nagyotmondás rút vádjának veszedelmét is vállalva mondhatom: pályám fő művén dolgozom most A Budai Vár úgynevezett polgári lakónegyedének eddigelé majdhogy nem ismeretlen tornyát foglalom regénybe. Tizenöt emberöltő históriáját. Minden emberöltőben élt a legfelső szinten egy gondolkodó, újat akaró, koránál messzebb tereintő férfi. Művészféle, íródeákszerzet, festő, muzsikus, társadalmi reformer és forradalmár alkot. Bolondoki — mondta róluk a vár népe. — Szent megszállottak — hirdették a következő nemzedék nyugtalanjai... Mi lehet, mi lehetne e regény címe: a Bolondok tornya. László Miklós