Szabad Föld, 1979. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
1979. JANUÁR 7. Sikeres együttműködés Kutatóintézetünk a legszélesebb körű együttműködést a szovjet kollégákkal hozta létre, különösen az UNIIMESZH és a Kubáni Mezőgazdasági Gép- és Traktorvizsgáló Tudományos Kutató Intézet munkatársaival. A szakemberek, a tudományos-technikai információk, a műszerek, felszerelések és az elképzelések cseréje már régen hagyománnyá vált, az utóbbi években pedig a testvéri együttműködés új szakasza kezdődött. A magyar és szovjet intézetek programjában egyre több a közös téma, egyebek között: műszerek gyártása, tervezői munkák, művelési technológiák, betakarítás, különböző növények feldolgozása és tárolása, állattartás. A gödöllői kutatóintézet sokéves kapcsolatot ápol az Ukrajnai Mezőgazdasági Gépesítési és Villamosítási Tudományos Kutató Intézettel. Különösen szoros kapcsolatot alakított ki az állattenyésztés és takarmánytermelés gépesítésével foglalkozó osztály. Körülbelül tíz évvel ezelőtt kerültünk kapcsolatba először az ukránokkal, akkoriban leginkább a búza és a szemes kukorica betakarításának problémái foglalkoztattak bennünket. Közös erővel meglehetősen pontos, gazdaságos technológiát dolgoztunk ki. Az ukrán és magyar körülményeknek megfelelően van köztünk bizonyos különbség, de az alapelv ugyanaz. Egységes terv szerint dolgozunk, s bőségesen ellátjuk egymást új ötletekkel. Az utóbbi években az élet szükségessé tette, hogy a két intézet közös kutatásait a takarmánytermesztésre, a betakarításra, a feldolgozásra és a tárolásra összpontosítsa. Emlékeztetnék rá, hogy Magyarországon a kukorica a leg-fontosabb takarmánynövény. Gazdasági ágaink azonban hosszú ideig nem tudták értékeit teljesen kihasználni. Ha a szemre figyeltek, kárba veszett a szár- tömeg. Az UNIIMESZH szakemberei folyamatosan átadják nekünk a szárbetakarító technológia kutatása terén elért eredményeiket. A szükséges technika hiánya is problémát jelentett. Igaz, egyes gazdaságainknak lehetőségük volt arra, hogy nyugati gépeket vásároljanak. Ezek azonban túl drágák voltak, és beszerzésük ma már nehézségekbe ütközik. Ezért néhány évvel ezelőtt intézeteink közös programot fogadtak el a szükséges gépek létrehozására és ezek alapján távlati technológiák kidolgozására. A nehéz feladatot közösen oldottuk meg. Együttes töprengésekre, számításokra, modell- és mintavizsgálatokra került sor a két intézet kísérleti területein. Három irányban folytak a kutatások: betakarítás, a szárítatlan kukorica konzerválása és tárolása; betakarítás és silókészítés az összetört csövekből; betakarítás és silókészítés az egész növényből. Ez utóbbi nagy érdeklődést keltett a kijevi intézetből érkezett barátainkban és most tanulmányozzák a kérdést, mint a saját viszonyaik között távlatban megvalósítható dolgot. Ma már beszélhetünk együttműködésünk első jelentős sikereiről. A közös kutatások és kísérletek alapján a szovjet elvtársak — véleményünk szerint — egy sor nagyszerű gépet hoztak létre, amelyek kiváló bázisai lesznek az általuk kidolgozott technológiai tervnek. Közéjük tartozik a KSZK—100 önjáró szembetakarító kombájn, amely betakarítja és feldarabolja az egész kukoricanövényt; az univerzális 6 soros KSZKU—6 kombájn, amely különválasztja a csövet és a szárat, és a Niva kombájnhoz készített PPK—4, mely alkalmassá teszi ezt a kombájnt a kukorica törésére. Különösen elégedettek vagyunk a KSZK—100 kombájnnal, amely a kísérletek során Ukrajnában nem mutatkozott rosszabbnak, sőt néhány műszaki mutató szerint még jobb is volt, mint a külföldi márkák. Ez minőségileg új gép, amely megfelel a betakarítási technológia legmodernebb követelményeinek, a legracionálisabban hasznosítja a kukoricatermést. Nagy érdeklődés kísérte a KSZKU— 6-ot is. Mint ismeretes, ez a gép a múlt évben a Szovjetunió néhány gazdaságában egy szezon alatt 500—600 hektáron takarította be a kukoricát. Ez csodálatos eredmény. Mit ad az új technika? 1 .Munkatermelékenység 2—2,5-szeresére növekszik. Ezt a munkaszélesség és a sebesség növelése, további állásidő csökkenése teszi lehetővé. 2. A betakarított össztermék növekszik, a veszteségek csökkenése révén. 3. A hatsoros, kombájn termelékenysége 2,5—3-szor nagyobb, mint a kétsorosé. Így használata 3 traktorost és 2 kombájnkezelőt szabadít fel. A legutóbbi kijevi találkozónkon elfogadtuk a következő évekre szóló közös munkatervet. Kétségtelen, hogy a szovjet gépek mielőbbi szériagyártása és a technológia végső kipróbálása új távlatokat nyit az ukrán és a magyar kukoricatermelők előtt. De ennél nem állunk meg. Együtt gondolkozunk a szovjet kollégákkal új géprendszereken, az egész technológiai rendszer automatizálásán, azon, hogy gazdaságosan használjunk ki mindent, amit a föld adhat a mezőgazdasági dolgozóknak. Csermely Jenő, a MÉM Műszaki Intézetének osztályvezetője, Gödöllő Az Ukrán Mezőgazdasági Gépesítési és Villamosítási Tudományos Kutató Intézet (UIIMESZH) hosszú évek óta gyümölcsöző, mindkét felet kölcsönösen gazdagító kapcsolatot ápol rokonintézményével, a MÉM Műszaki Intézetével, amely Gödöllőn van. Együttműködésünknek már külön története van. Közös munkánk fő iránya a kukoricatermesztés gépesítése. Hogyan is kezdődött az együttműködés? Először is összejöttünk, megbeszéltük egymás problémáit, felvázoltuk a munka gyakorlati útját. Különösen szoros kapcsolatunk alakult ki Csermely Jenő osztályvezetővel. Volt, amit mi csináltunk jobban, volt, amit magyar kollégáink. Törekvésünk arra irányult, hogy új technológiát dolgozzunk ki a kukorica művelésére és betakarítására, és ezen az alapon mindenekelőtt létrehozzuk a legkorszerűbb követelményeknek megfelelő kukoricabetakarító technikát. A technológiával kezdem, ami nálunk a négyzetes vetésen alapult. Ez a módszer, mint ismeretes, a maga idejében fontos szerepet játszott a kukorica terméshozamának növelésében. De mint minden, ez a módszer is lassan kimerül. Kezdtek előjönni a hátrányai. A négyzetes vetés és művelés nem lehetséges nagy sebesség mellett. Felkeltette érdeklődésünket a Magyarországon alkalmazott szemenként vetési módszer, ami a magasabb minőségi követelmények következtében fegyelmezettebb munkát igényel a földeken, de ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a gépegységek termelékenysége közel kétszeresére emelkedjen. Azokra a kulcsmomentumokra összpontosítottunk, amelyek biztosíthatják a kukoricatermesztés sikerét, tehát a pontos vetésre (ami szükségtelenné teszi a ritkítást), továbbá a mechanikus és vegyi gyomirtó eszközök időbeni alkalmazására. A magyarországi eredmények figyelembevételével kidolgozott ajánlásainkban kevesebb herbicid alkalmazását. Ugyanakkor a mechanikus gyomirtási módszerek bővítését javasoljuk. Jelenleg ezek a javaslatok útmutatóként szolgálnak a gazdaságok számára. Ami a betakarítást illeti, a Magyarországon alkalmazott technológia lehetővé tette először is a kombájnok alkalmazását, másodszor a magas termelékenységet, harmadszor pedig a könnyebb szárítást. A magyarok jelentős eredményeket értek el a mag betakarítás utáni feldolgozásban. A magyar gazdaságok legtöbbje nagy teljesítményű kukoricaszárító és feldolgozó telepekkel rendelkezik, a problémát nagy teljesítményű szárító- és tisztítógépekkel oldották meg. A kérdést azzal a szándékkal tanulmányozzuk, hogy magunk is alkalmazzuk. Együttműködésünk egyik legfontosabb területe az új, termelékenyebb technikájú kukoricatermesztő gépsorok kifejlesztése. Magyarországon ottani kollégáink a mi munkatársainkkal együtt végezték a kutatásokat, és az eredményeket azonnal eljuttatták intézetünknek. Mi is beszámoltunk eredményeinkről a gödöllőieknek. Végeredményben mi dolgoztuk ki a műszakigazdasági megalapozást, ezt a magyar elvtársak kiegészítették saját elképzeléseikkel. A műszaki-gazdasági alapelvek a munkaszélességre, a munkasebességre, a munka elvére vonatkoztak, s a nagy munkaszélességű gépegységek kidolgozásánál a tervezőiroda már ezeket is figyelembe vette, így született az elvileg új, hatsoros kombájn, és emellett a gabíriabetakarító kombájnhoz kapcsolható adapter. Mi jellemzi ezeket az adaptereket? Lehetővé teszik, hogy a kombájn csaplődobjába csak a kukoricacsövek kérőijének, ami jelentősen tehermentesíti a munkavégző szerkezeteket, ezáltal nő a gyorsaság és a termelékenység. Az ilyen adapterrel ellátott kombájn egy nap alatt 10 hektárról képes betakarítani a kukoricát. Az új kukoricabetakarító gépek alkalmazásának eredménye csupán Ukrajna esetében évi 20 millió rubel értékű többletet hoz. Magyarországi tartózkodásunk idején munkatársaink mélyrehatóan tanulmányozták a kukoricatermesztés gépesítésének szervezeti felépítését, többek között érdeklődésre tarthat számot, ahogyan a gazdaságok közösen használják ki gépparkjukat — ez a gyakorlat magyar barátainknál széles körben elterjedt. Jelenleg azt tanulmányozzuk, hogyan alkalmazhatnánk ezt a módszert nálunk, Ukrajnában. A módszernek megfelelő új technikát nem az egyes gazdaságoknak kell beszerezniük, hanem több gazdaságnak közösen, együttes felhasználás céljából. . Most folyik nálunk a módszer termelési próbája. összegezve az eddigieket, elmondhatjuk, hogy a szoros kapcsolatnak köszönhetően a legrövidebb idő alatt sikerült létrehoznunk az új kukoricabetakarító technológiát. Az új gépek sorozatgyártása a közeljövőben megkezdődik. Az új technika létrehozásában más testvéri országok is közreműködtek. A bolgár elvtársak kidolgozták az automata vezérlést, Csehszlovákia szállítja a kombájnokhoz a hidraulikus áttételt. Ezek tehát testvéri együttműködésünk gyümölcsei. N. Tudely, az UNIIMESZH szántóföldi kultúrákkal foglalkozó laboratóriumának vezetője, Kijev Barátságunk láncszemei KGST: HARMINC ÉV A KGST keretein belül tartós nemzetközi kapcsolatok alakultak ki a baráti országok között az egyik legfontosabb ágazatban, a mezőgazdaságban is, így közösen tervezik és alkotják a magas termelékenységű mezőgazdasági gépeket. Ebben az összeállításban — amelyet moszkvai testvérlapunkkal, a Szelszkaja Zsiznnyel egyidőben közlünk — a szovjet és a magyar tudósok együttműködéséről lesz szó. Ennek a közös, erőfeszítésnek az eredményeként születnek meg az új kukoricabetakarító gépek. Sawkiifle Sibbud Föld Gazdaságosság: ki hogyan számít? Az egyik jászsági téeszben szinte hihetetlennek tűnt, amikor az állattenyésztési ágazat vezetője azt állította, hogy nálunk az állatférőhelyek kihasználtsága átszervezésekkel és néhány házilagos kivitelezésű átépítéssel 115 százalékossá vált. Aztán e tekintetben később még jobb eredményekről hallottam. Ezek között is nagymértékben kiemelkedik a Kaposvári Hibridsertést Tenyésztő és Értékesítő Közös Vállalkozás tájékoztatójában ismertetett módszer, amellyel az állatférőhelyek eredeti nagyságától és szerkezetétől függően 60—100 százalékkal növelhető a fiaztató férőhely kihasználása csekély ráfordítási költséggel, amely csak töredéke egy új férőhely beruházási költségének. Ez a Kiváló Szövetkezeti Társulás címet nyert közös vállalkozás nem rejti véka alá ötletes módszereit. Tájékoztatójában képek és rajzok mutatják, hogy tulajdonképpen nincs itt szó valamilyen bonyolult eljárásról. Az eredeti állatférőhelyeket fából vagy fémből készített rekeszekkel megosztják és ezzel a férőhely kihasználásának megnövelésén kívül még a fialáskor előforduló malacelhullás kockázatát is csökkentik úgy korlátozva a fialás izgalmaitól nyugtalan állat mozgását, hogy ne veszélyeztethesse túlságosan a világra jövő állatkákat. Ez a létesítmény akár házilag és hulladék anyagokból is elkészíthető. Egy ötlet, egy módszer ez a sok közül, amelyekre felfigyelhetünk és alkalmazhatjuk, ha nyitott szemmel járunk a világban. Szinte mindegyik gazdaságban kínálkozik ilyen vagy hasonló lehetőség, amikor külön beruházások nélkül fejleszthető a termelés, a gazdálkodás. És ez most annál is inkább nagyobb jelentőséget nyer, mert a népgazdasági egyensúly megteremtése érdekében nem kaphatnak a korábbihoz hasonló nagyságú hitelt, beruházási lehetőséget a vállalatok és a szövetkezetek. Persze itt nemcsak a vállalatokra és a mezőgazdasági nagyüzemekre gondolhatunk. Tág teret kínálnak az egyszerű és takarékos termelésfejlesztéshez a háztáji gazdaságok és egyéb kisgazdaságok is. Nemrég egy szövetkezeti gazdát látogattam meg, aki éppen dirib-darab faágakat toldozgatott össze azzal a céllal, hogy majd a tavasszal ezekből építi meg a sertésói elé a kifutót a malacoknak és a süldőknek. Önkéntelenül is a mai divatos fogalom, a gazdaságtalan termelés megszüntetésének követelménye jutott eszembe és megkérdeztem a szövetkezeti gazdát: érdemes ezzel bajlódnia? A házilag barkácsoló szövetkezeti gazda így válaszolt: attól függ, ki hogyan számít. Tudom én azt, hogy ezzel rengeteg időt pocsékolok el. Sokkal gazdaságosabb lett volna, ha a fakereskedésben megvásárolom a kész anyagot, ha lehetett volna kapni. Vagyis a gazdaságtalan termelés megszüntetése nemcsak az egyes termelőn múlik. És ez igaz nemcsak a kistermelőre, hanem a vállalatokra és a szövetkezetekre nézve is. Az egyik tsz-ben szintén megkérdeztem: érdemes házilag alkatrészt bütykölni? Hiszen ez itt legalább tízszeresébe került a sorozatgyártásnak. Az elnök majdnem hajszálpontosan azt mondotta, mint a barkácsoló szövetkezeti gazda: attól függ, ki hogyan számít, mert itt is kétféle a számítási alap. Az egyik: mennyibe kerül a házilag bütykölt alkatrész? A másik: mennyibe kerül a gépállás, beleszámítva az alkatrészek utáni országjárást is. Ez utóbbi sokkal többe kerül. Teszkó Sándor I SZABAD FÖLD 5