Szabad Föld, 1980. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-06 / 1. szám
24 SZABAD FÖLD A felügyelő: se feleség, se gyilkos Karácsony táján a bradfordi rendőrség gyilkossági csoportjának vezetője, Dick Holland felügyelő lelki válsággal küzdött. Mint a bűn felesküdt ellensége nem kívánhatja senkinek a halálát. De mint egy veszedelmes gyilkos már-már kétségbeesett üldözője lelke mélyén mégiscsak abban reménykedett, hogy a „hasfelmetsző Jack” ismét végre elviszi szokásos szörnyű tettét. És akkor hátha elkövet valami hibát vagy felismeri valaki... Négy év hiábavaló nyomozása érhetne így véget. Bradford nem tartozik a brit sziget legnagyobb városai közé, még csak nem is központja a közép-angliai iparvidéknek. Da 678 detektívet és sok száz rendőrt mozgat egyetlen ember felkutatására. Finnek az ezres seregnek a főnöke Holland felügyelő. Nem hasonlít se Maigrethez, se Colombohoz. Negyvenhat éves, nagy darab kövér ember (110 kiló, 1,86 magas), van némi humorérzéke, szereti a rugbyt (játszik is a rendőrség csapatában), otthon virágot gondoz (kedvence a dália), nem iszik, nem dohányzik. (Fizetése, átszámítva, havonta kb. 24 ezer forint plusz évi 6000 forint ruhapénz.) És ami leginkább megkülönbözteti filmbeli „kollegáitól”: nincs sikere. Négy év óta csak a „hasfelmetsző Jack”-kel foglalkozik, de eddig halovány nyomot se talált. Pedig ilyen gonosztevővel még egyetlen felügyelőnek se volt dolga. Az őrült vagy elvetemült ember (az utóbbi a valószínűbb) mostanáig tizenkét nőt gyilkolt meg elképesztő kegyetlenséggel. Első áldozatával 1975. október 30-án végzett. Wilma McCann 28 éves volt, szőke és csinos, négy gyermek anyja. Aztán így folytatódott a sor: Joan Hamson (1975. november 11.), Emily Jackson (1976. január 30.), Iréne Richardson (1977. február 2.), Patrícia Atkinson (1977. április 24.), Jayne McDonald (1977. június 26.), Jean Jordans (1977. október 1.), Yvonine Pearsom (1978. január 21.), Helane Rytihka (1978. január 31.), Vera Millwards (1978. május 17.), Josephine Whitaker (1979. április 5.). A tizenkettedik Barbara Leach 20 éves egyetemi hallgató volt, akinek holttestét 1979. szeptember 3-án, a véres bűntett uán néhány órával találta meg a rendőrség. Az áldozatok között akad családanya és prostituált, tisztviselő és diák, 30 éven túli nő és egy tizenhat éves, szűzlány (Jayne McDonald). Az évszázad legkegyetlenebb gyilkosa nem válogat. (Nevét tulajdonképpen elorozta múlt századi elődjétől, a „hasfelmetsző Jacktől”, aki 1388-ban, Londonban öt nőt gyilkolt meg és boldogan élt, míg meg nem halt, mert soha sem bukkantak a nyomára.) Arról, hogy a mai Jack miként végez áldozataival Holland felügyelő nem hajlandó nyilatkozni. „Nem akarom felkavarni az emberek gyomrát” — mondja. A lényeg az, hogy mindig hátulról támad, kalapáccsal fejbeüti a nőt, s ezután végzi el bestiális tettét, majd belevési áldozatába névjelét, egy R-betűt, az angol ripper szó (felmetsző) kezdőbetűjét. Eddig négy nőnek sikerült valahogy megmenekülnie előle. Egyik sem tudott róla személyleírást adni, mivel hátálról ütötte le őket. (Annak köszönhetik életüket, hogy a bűnöző, miután lesújtott a kalapáccsal, minden bizonnyal valami gyanús neszt hallott, s elmenekült. Jellemző, hogy a nők nem is tettek feljelentést, a rendőrségnek kellett utánuk kutatnia.) Holland felügyelő tulajdonképpen nagyon sokat tud gyűlölt ellenfeléről: 30 év körüli, bajuszos, hosszú hajú, a feje tojás alakú. Igen erős ember. (Egyik áldozatát 56 méter távolságra cipelte el.) Még a hangját is ismeri. Mert a gyilkos öntelt és szemtelen. Leveleket írt a lapoknak, a rendőrségnek, legutóbb pedig magnószalagot küldött. .Én vagyok ,Jack” — így kezdi a mély hang. Aztán gúnyolódik a gyilkossági csoportban dolgozó „fiúkkal”. Azt mondja: „Nem tudtatok a nyomomra jutni. Rossz fiúk vagytok ti, detektívek.” Bejelenti továbbá: „Nem hagyom abba, csinos kis listát csinálok még nektek.” (Ezután következett a tizenkettedik áldozat, az egyetemista Barbara.) Végül Jack azt kérte: jegyeztessék be a „Rekordok könyvébe”, elvégre ennyi gyilkosság igazán ritkaság. A hang alapján Holland megállapította, hogy a gonosztevő tájszólással beszél, méghozzá olyan különössel, amilyen csak Casteltown városban fordul elő. Átfésültek minden utcát, de hiába. Holland négy év óta éjjelnappal dolgozik. Elhanyagolta nemcsak a dáliákat, hanem a feleségét is. Az asszony egy szép napon elhagyta. Magával vitte ruháit, a bútor egy részét és a közös kutyát, egy skótjuhászt. A felügyelőmár régen egyedül él. Igaz, mivel felesége nem túl messzire költözött, reggelenként néha látogató érkezik Hollandhoz. A kutya kapargatja az ajtót. Ilyenkor beengedi, persze legfeljebb egy félórácskára, mert több ideje nincs, aztán visszaküldi a gazdanőhöz. A kutya okos, visszatalál. De a felügyelő semmit sem talál. Pedig nap mint nap felhívásokat is kibocsát, kéri a lakosság segítségét. Nemrég külön lapot bocsátott ki több mint kétmillió példányban. Ebben ilyenek szerepelnek: „Ismer valakit, aki egyedül vagy magatehetetlen szüleivel él ?” (Holland meggyőződése, hogy a „hasfelmetsző Jack” nem lehet nős ember.) „Tud valakiről, aki jól bánik a kéziszerszámokkal?” „Van valaki ismerősei között, aki éjszaka későn jár haza?” Az eredmény a semmivel egyenlő. Inkább bonyodalmak támadtak, mert sok embert a felhívások arra ösztönöztek, hogy haragosaikat jelentsék fel és ezzel kellemetlenséget okozzanak nekik. (Még egy anya is „bemártotta” saját fiát.) Holland csoportja 170 ezer férfit hallgatott ki, illetve vett őrizetbe Angliában, de átrándultak Ausztráliába, Franciaországba, az NSZK-ba is. Elkaptak néhány angol tengerészt a nyílt vizeken. Mindhiába, egyik sem volt az igazi. A felügyelő jobbkeze, Roy Dodsworth (35 éves) is éjjelnappal dolgozik. Szintén elvált ember, a felesége tavaly ment el tőle. (Az ilyen emberek oldalán egyetlen nő sem marad meg örökre. Családi élet — ez nálunk nincs.”) Főnökével a karácsonyt is munkával töltötték. Meg töprengéssel: „Hogy’ nézhet ki ez a Jack? Mi lehet a foglalkozása? Vajon volt-e már büntetve? Járt valamelyik ideggyógyásznál? Vagy kórházban?” — Egyszer csak elfogom ezt a gonosztevőt — bizakodik a felügyelő. De élve aligha. A „hasfelmetsző” ugyanis azon a bizonyos szalagon azt is közölte, hogy végez magával, ha szorul a hurok a nyaka körül Ashraf hercegnő. A perzsa sah ikertestvérét (59 éves) nem méltatlanul „becézik” fekete párducnak. A sah uralma idején sokat segített fivérének az ellenzék üldözésében, gátlástalanul és hidegvérűen szőtte intrikáit. A császár ellenfelei gyűlölték, így érthető, hogy az iráni fordulat után fiát, Musztafa Shafikot, aki Perzsa-öböl császári flottájának parancsnoka volt, azonnal letartóztatták. A közvélemény nem értette, miért voltak vele ilyen nagy lelkűek. Most kiderült. Azért, mert az USÁ-ban menedékjogot nyert vaskezű mama testőreivel és felbérelt gengszterekkel elrabodtatta az ajatollah akkori közvetlen munkatársa, Ibrahim Yazdi Texasban tanuló két fiát. Ezután az apának olyan ajánlatot tett, amit nem lehetett elutasítani. Felajánlotta Yazdinak, hogy szabadon engedi fiait, ha cserében megkapja Musztafát. Így is történt. Csakhogy az ügy később a hercegnő számára váratlan fordulatot hozott. Az iráni titkosszolgálat emberei követték fiát és — amikor a Yazdi gyerekek már biztonságban voltak — megölték. Most törheti a fejét, hogyan álljon bosszút... Margaret Trudeau. A volt kanadai miniszterelnök különváltan élő, 31 éves felesége megunta kicsapongó életét és viszszatért hazájába, hogy közelebb legyen három kisfiához. Alig száz méterre családja otthonától 130 ezer dollárért házat vásárolt abban a reményben, hogy előbb-utóbb kibékülhet férjével. Amikor azonban Pierre Trudeau, aki feleségét okolja politikai bukásáért, értesült a dologról, lemondott parlamenti mandátumáról, fogta a gyerekeket és a fővárostól 190 kilométernyire levő Montrealba költözött. A bánatos feleség pedig eladásra kínálja az új Házat... Norodom Lihanuk, Kambodzsa egykori államfője (57 éves), aki Párizsban él, a minap nyilatkozott politikai terveiről. „Az elkövetkező hónapokban — mondotta —, harmincezer emberből álló hadsereget állítok fel és a csapattal elvonulok Kambodzsa belsejébe. Hazám népe át fog pártolni hozzám.” És mi lesz, ha a „felszabadító akció” nem sikerül? — érdeklődött a riporter. A herceg így válaszolt: „Akkor kérni fogom, hogy hazám fővárosában élhessek tovább, mint egyszerű állampolgár.” Nem lenne tanácsosabb a tervet a végénél kezdeni? Jackie Onassis. A kétszeres özvegy, 50 éves milliomosnő egyezséget kötött volt sógorával, Ted Kennedyvel, hogy segít neki kiharcolni az elnökjelöltséget, majd a végső választási győzelmet. Cserébe a szenátor megígérte, hogy ha ő lesz a Fehér Ház gazdája, akkor a bájos rokont kinevezteti az USA nagykövetévé Londonba, Párizsba vagy Madridba. Kicsit drága dolog ez... 1980. JANUÁR 6.