Szabad Föld, 1981. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-15 / 46. szám
14 SZABAD FÖLD Győri főiskolások mozija A legújabb Jancsó-film — magyar—olasz kooprodukció — a Boccaccio Magyarországon alcímet viseli. A már megszokott alkotóközösség (Hernádi Gyula író és Kende János operatőr) munkáját az ősbemutatón, az idei velencei filmfesztiválon elismeréssel fogadták a szakértők. A hazai mozik műsorában csak november végén szerepel a film, de a győri diákok már premier előtt is láthatták. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola hallgatói ugyanis azt kérték, hogy az iskolájukban legyen mozi. A főépület nagy előadótermében létesített új filmszínházba valamennyi győri főiskolás elmehet mind a vetítésekre, mind a filmvitákra, illetve az alkotókkal rendezendő találkozókra. ———■?— A KÉPERNYŐN: A királykisasszonyt, meg A farkas Ugyancsak meglepődhettek azok a felnőttek, akik kedd este javasolták vagy megengedték gyerekeiknek a MAGYAR NÉPMESÉK sorozatból A királykisasszony jegyei című történet megtekintését. Mert, ahogy kiderült, olyan látni- és hallanivalók tanúi lehettek, amelyeket nem elsősorban a kisebbek fülének-szemének szántak. Több helyről is említették, hogy kínos feszengés, magyarázkodás lett a vége. Persze, a hiba a nézőkben volt, mert sokan nem tudták, hogy a népmesék eredeti szövege vaskos humorú, a dolgokat nevén nevező, ahogyan a mesét költő embereknek környezetük, a természetes élet „súgta”. Akármilyen csodák esnek is meg egyikben-másikban, az alakok, a varázslatos, csodatevő lények mind-mind a földön jártak, emberi mértékkel élnek, teljességüknek a szerelem, a születés, a halál éppúgy része, mint nekünk, valamennyiünknek. Nos, ami késik, nem múlik, azaz, ha eddig nem tanultuk volna meg, most már tájékozottabbak lettünk, s óvatosabbak is, legalább anynyiban, hogyha kiskorú gyerekünk a mese nyomán választ kér erre vagy arra — a számára ismeretlen fogalmakra —, hát legyünk készen a magyarázattal. Nem először emlegetjük, hogy az öszszegyűlt közölnivaló és a műsoridő „térfogatának” ellentétét végre fel kellene oldani. Ha ez a megállapítás kissé homályos, akkor fogalmazzuk meg érthetőbben: ne az határozza meg valamely program időtartamát, hogy annak terv szerint X percnek kell lennie, hanem sokkal inkább az: annyi perc legyen, amennyi színvonalasan, a képernyőre illően kitölthető. Mindenki jobban járna, például éppen a SZESZÉLYES ÉVSZAKOK esetében, amely műsor alcímében Szórakoztató magazinnak vallja magát A humor igazán az a fajta, amelyet nem lehet, nem szabad erőltetni. Ha „hozamát” mesterséges eszközökkel szándékozunk gyarapítani, felhígul, s nem szerez örömet — ahogyan ezúttal szintén tapasztalhattuk. Természetesen most is volt a műsornak néhány „tartó pillére”, s láthatóan abban bíztak, hogy ezek az erősségek magukkal viszik a gyengébbeket. Ez a fajta elképzelés szellemi „termékek” dolgában aligha válik be. Tisztában vagyunk azzal is, hogy általában mindig több a meddő, mint az arany, és itt kapcsolódhatunk vissza bevezetőnkhöz, érdemesebb lenne a jövőben csak az aranyat megmutatni. Beszéljünk csak a javáról. Szellemesen szórakoztatott Galambos Szilveszter Hány óra? című jelenete, a kitűnő Hernádi Judittal. Tetszett Tabi László Lelkiismeretes dolgozó, Novobáczky Sándor Harminc nap várakozás, Selmeczi Tibor A deszka című tréfája. Ezekben volt ötlet, lendület, volt mit előadni. Gyökössy Zsolt rendező jó szemmel válogatja színészeit: Balázs Péter, Koncz Gábor, Mikó István, Szacsvay László, Szombathy Gyula a tartalmasabb humor kifejezésére is érettek, ízléses, az alkalomhoz illő kivételben vitte színre Csenterics Ágnes NÉMETH SÁNDOR „jutalomjátékát”. A műfajnak megfelelő forma és tartalom egysége a könnyű zenéért nem lelkesedők figyelmét is leköthette. Annyi fiaskó után a rendező merészet gondolt, és külföldről hozatott táncosokat. A Prágai Tv-balett állta a sarat, tagjai könnyedén bírták az iramot, lendülettel, összeszokottan, fegyelmezetten mozogtak. Hovatovább azonban el kellene gondolkozni azon: nem csontosodott-e meg a táncos műsorok koreográfiája, nem volna-e időszerű a megújulás? Fogadni mernénk, hogy a szombaton késő estére kitűzött TÖRTÉNET — SZÖVEG NÉLKÜL (magyarosabban: Szöveg nélküli történet) sok-sok néző előzetes kíváncsiságát felkeltette. Ezt már csak azért is meg kellett nézni, mert ilyen még nem volt! El nem tudtuk képzelni, hogyan lehet egy fordulatos bűnügyi történetet kizárólag látvánnyal ábrázolni. Hát így! Csalódásunkon bosszankodva rájöttünk, hogy egyszerűen arról volt szó: „megtakarították” a szövegírónak járó tiszteletdíjat. Még azt sem mondhatjuk, hogy a rendező feltalálta a némafilmet, mivel néhány évtizeddel korábban ennél marardandóbbakat készítettek. Láttuk, hogy a szereplők beszélgetnek egymással (mozgott a szájuk), ők tehát megérthették egymást. Törődtek is ők azzal, hogy a nézők mit értenek az egészből. Persze, így is hamar kilátszott a lóláb, a sablonos szerelmi dráma, a válás krimi-módon, amelyből tucatnyit kaptunk már Derrick és Columbo közreműködésével is. Az egész úgy hatott, mint a nagy csinnadrattával beharangozott zsonglőr, aki az előadáson egyre-másra kiejti kezéből a Labdát, a tányérokat stb. Szóval (illetve szó nélkül) bedőltünk. Eltűnődhetünk: vajon miért mindig nekünk, nézőknek kell megállapítanunk, hogy ezt bizony kár volt műsorra tűzni. A középosztálybeli polgár féltette a vagyonát, a házát, a feleségét, a legszívesebben áthághatatlan falat vont volna köréjük. A polgár életérzetét, otthonának zárt világát Molnár Ferenc alaposan ismerte, több darabjában meg is írta, olykor vaskosabb, máskor szelídebbnek tetsző fricskákkal bosszantva a pellengérre való társadalmi réteget. Molnár-színművet bármely évszakban elő lehet szedni, leporolni — bár a szerző tehetségét tekintve, ez utóbbi művelet nem okoz különösebb gondot. A FARKAS című komédia — az ismertebbekhez hasonlóan — jó néhány csípést elhelyezett a bevezetőben emlegetett polgár rovására. Voltaiképpen egyszerű szerelmi történetnek mondhatjuk, amelyet a „válogatott” színész-együttes egyénített, ám ugyanakkor közösségben oldódó teljesítménye tett maradandóvá. Ezt a bemutatót bizonyára a szerző isélvezte volna. Kiemelkedő átváltozó képességével csúcsot ért el Huszti Péter. Nemcsak öltözéke és maszkja változott jelenetről jelenetre, de főként bensőjének finom idomulásával keltette életre a katonát, a diplomatát, a színészt, a felszolgálót. Hasonló „vastaps” illette meg Almási Évát sokszínűségéért, a belénevelt erkölcsi szabályokkal birkózó asszony lelkivilágának árnyalt kifejezéséért. Márkus László, több népszerű Molnár-figura életre keltőseként ezúttal is élvezettel játszott az ügyvéd bőrében. Beteges féltékenysége szinte hálóba fogta feleségét, ahogyan a századelő évtizedeiben érvényes szabályok megkövetelték. Az aszszonyt azonban — s ez Molnár fintora — képtelen volt gúzsba kötni, mert képzeletében álmaiban Vilma szabadon kalandozhatott. Ez a polgár csődje, amelynek bemutatása a maga idejében nyugtalanítóbban hatott, mint ma. Az előadás kisebb egyenetlenségei nem Horváth Ádám rendezéséből származtak. Az író kerített hosszabb bevezetőt, az indító kávéházi párbeszédes jelenet a képernyőn nem túlságosan kedvelt színpadhoz szegezett képekkel fékezte a lendületet. Dicsérhetjük a jelenetről jelenetre megnyilvánult gondosságot, a színvonalat, a mellékszereplőkre is kiterjedő figyelmet, összefogott, az ügyhöz idomuló előadást láthattunk. Erényei különösen a csúcsban, az álom-jelenetben sűrűsödtek. I. M.I . 1981. NOVEMBER 15. COOPTOURIST \ jó utazási pihenés Előzetes az 1982-es utazásokból Kombinált túrák és kirándulások Bled—Graz 6 nap, április 16-tól és 23-tól. Utazás: autóbusszal. Teljes és félpanziós ellátás. Részvételi díj: 6900 Ft. Pozsony—Bécs 2 nap, február 26-tól, március 5-től, 12-től, 19-től, április 16-tól és 23-tól. Utazás: autóbusszal. Félpanziós ellátás. Részvételi díj: 3700 Ft. Prága-München 5 nap, március 29-től, április 4-től és 18-tól. Utazás: autóbusszal. Félpanziós ellátás. Részvételi díj: 5600 Ft. Opatija—Velence 7 nap, április 1-től és 9-től. Utazás: autóbusszal. Teljes és félpanziós ellátás. Részvételi díj: 6950 Ft Velence 4/nap, március 22-től, 24-től és április 5-től. Utazás: autóbusszal. Félpanziós ellátás. Részvételi díj: 4350 Ft. Szabadka 3 nap, április 8-tól, 15-től és 22-től. Utazás: autóbusszal. Félpanziós ellátás. Részvételi díj: 1850 Ft. Jelentkezés a Cooptourist irodáiban és a megbízott takarékszövetkezeteknél. Fiatal pályázók! A múlt heti számban meghirdettük pályázatunkat, amelynek tárgya: a lakóházi felvonók kezelési ismereteinek kibővítése. A pályázat második fordulójának kérdései a következők: 1. Mi a teendő, ha azt tapasztalod, hogy a felvonó működik, de a fülkevilágítás nem ég? 2. Mi a teendő, ha hiába nyomod meg a gombot, a felvonó nem működik? 3. Mi a teendő, ha a felvonó két emelet között megáll? A harmadik forduló további három kérdését a következő számban közöljük. A kérdésekre adott válaszokat zárt borítékban küldjétek el a következő címre: Fővárosi Felvonójavító Vállalat, Budapest 62. Pf. 623. 1399. A borítékra írjátok rá a nevet, a pontos címet, az irányítószámot, és a jeligét: „Fiatal pályázók". Az eredményeket a harmadik forduló után, a december 6-i, számban közöljük. Az első három helyezést elért pályázót, valamint a pályázatban értékelhető kérdéseket beküldőket névre szóló levélben fogjuk értesíteni a jutalmak átadásáról. A jutalmakat - műsoros est keretében -, december 11-én este 6 órakor adjuk át vállalatunk kultúrtermében: Budapest XIII., Mohács u. 16. Figyeljétek a harmadik forduló kérdéseiről megjelenő hirdetésünket a november 22-i számban. Kérjük a kedves szülőket, hogy hívják fel gyermekeik figyelmét pályázatunkra. Fővárosi Felvonójavító Vállalat Budapest XIII., Lehel u. 27—29.