Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
2 SZABAD FÖLD NAPTÁRBÖNGÉSZÉS• Lapunk e heti fejlécén már az 1983-as évszám áll, a szombaton ránk köszöntő újév dátuma. Erről pedig — a leghamarabb talán — két dolog jut az eszünkbe. Megint idősebbek leszünk egy évvel, s a kérdés, vajon mit is tartogat számunkra a kopogtató esztendő? No, ami a vágtázó időt illeti, bizony, vénülő századunkat is kezdi fölkészíteni a „viszszaszámlálásra”. Mert például azok az újszülöttek, akik az idei utolsó pezsgőbontás után pillantják meg a napvilágot, már csak a XXI. században, vagy, ha úgy tetszik, a harmadik évezred elején érik el a nagykorúságot. Mindenesetre, amikor az új esztendő esélyeit, feladatait latolgatjuk, már őket, az ő jövőjüket sem hagyhatjuk ki a számításból. Hogy milyennek ígérkezik a 83-as év? A világgazdaság ismert és várható széljárásait tekintve alighanem a humoristák prognózisa a legvalószínűbb: „Nehezebb lesz az ideinél, de könnyebb az utána következő 84-es esztendőnél.” Még szerencse, hogy a kedvezőtlen kül- és belhoni hatások kivédéséhez némiképpen a jó öreg Gergely-naptár is lehetőséget kínál. 1983-ban ugyanis egyetlen munkahét lendületét sem szakítják félbe a piros betűs szünetek, hiszen valamennyi ünnepünk a hét végére, vagy legfeljebb hétfőre esik. Most szombaton még kipihenhetjük a szilveszteri mámort, s vasárnap — a 82-es adósságunkat is törlesztvén — nekidarálhatjuk magunkat az év első és leghosszabb munkahetének. A legközelebbi hármas ünnepen a korai húsvéthétfő egybeesik április negyedikével, majd a következő kiadósabb pihenőt november hetedike és a karácsony jelzi a naptárban. Május elseje, augusztus huszadika és a 84-es újév napja is vasárnapra esik. Akik pedig úgy gondolják, hogy ez a „rafináltan megszerkesztett 84-es naptárkonstelláció " túlságosan is megrövidít bennünket a víkendlehetőségeinkben, emlékeztetjük őket az év majd egyharmadát kitevő szabad szombatokra, vasárnapokra, és az esztendei fizetett szabadságra. Lesz tehát alkalom a maszek munkára, pihenésre, kikapcsolódásra egyaránt. Még ugyan nem jutott el hozzánk a jugoszláv „időjósnaptár”, de már az újságolvasók is találkozhattak a hazai meteorológia tudományosan kidolgozott, hosszú távra szóló prognózisával. A február végéig érvényes grafikon rövid és enyhe telet ígér, amelyet „átlagos hőmérsékletű és hoszszú tavasz követhet”, így most duplán szurkolhatunk a tudománynak, mert a kedvünkre való decemberi „tavasz” után az igazi márciusi-áprilisi kikelet is ránk férne. Ami már most is biztató: a csillagászati tél beköszöntése, Zénó napja óta kifelé ballagunk a téli sötétségből, s január végéig 59 perccel növekszenek meg a nappalok, az éjszakák rovására. Február — a farsang csúcsidőszaka — másfél órával hosszabbítja meg a nappali nyitva tartást, hogy azután március végén már az óráinkat is előre lehessen igazítani, a nyári időszámításra. Milyen fontosabb évfordulókra emlékeztet bennünket az 1983-as naptár? Talán az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy száz évvel ezelőtt egy milliárd 434 millió ember élt a földön, napjainkban négy milliárd háromszáz millió a világ összlakossága. Ötszáz éve született Luther Márton, a reformáció elindítója, akiről a 83-as Luther-év keretében világszerte megemlékeznek az evangélikusok. Száz éve halt meg Wágner Richard, a híres német zeneszerző, s ugyanebben az évben, 1883. április 3-án született Juhász Gyula, magyar költő. — sp — H. A Magyar Közlöny 73. számában megjelent az Elnöki Tanács 1982. évi 28. számú törvényerejű rendelete a kötvénykibocsátásról és ezzel egy időben megjelent a végrehajtási kormányrendelet is. E rendeleteket az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A kötvénykibocsátás célja: a népgazdaságban rendelkezésre álló jövedelmek hatékonyabb felhasználása, illetve kiegészítése. A kötvény bemutatóra vagy névre szóló értékpapír. Kötvény kibocsátására jogosultak: az állam; a tanácsok ; a bankok, pénzintézetek, biztosító intézmények és a takarékszövetkezetek, a gazdálkodó szervezetek. A kötvény átruházható. Az átruházással a kötvényből eredő valamennyi jog átszáll az új kötvénytulajdonosra. A névre szóló kötvény átruházása* a kötvényre vagy ahhoz csatolt lapra az átruházó által aláírt nyilatkozattal történik. A kötvényátruházáshoz fűzött bármilyen feltétel, illetőleg a részleges kötvényátruházás semmis. A kötvény átruházását jogszabály vagy a kibocsátó korlátozhatja. A kötvényen alapuló követelés nem évül el. A kötvény névértékben mentes mindennemű adó és illeték alól. Magánszemélyek esetében ez a mentesség a kamatra is kiterjed. A kötvénykibocsátás történhet: a tanácsok útján közösségi használatra szolgáló beruházások és lakásépítés céljára, illetőleg a pénzügyminiszter által engedélyezett más célra; a pénzintézetek által fejlesztési célú pénzforrások öszszegyűjtésére és újraelosztására; a gazdálkodó szervezetek fejlesztési alapjának kiegészítésére. Sárréti boszorkányok A járási székhelyünkön, Szeghalmon, a református templom mellett, a múzeum hófehér falán egy dombormű van. Egy nőalakot ábrázol. A tábla alján felírás: „Ezen a téren égették el 1724-ben az utolsó sárréti boszorkányt.” Nem azt jelenti ez az „ilyetén” való híradás, hogy mi is hisszük: vannak, de legalábbis voltak boszorkányok, csak ez a kijelentő mód éppen „passzol” az akkori emberek hitéhez. Ez a boszorkány Kós Andrásné volt, Török Mária. Akit is az ítélet kihirdetése utáni napon nyilvánosan megégettek. Találóan mondotta a múltkorában egy asszony a boszorkányokról beszélgetve: „A háborúval elmentek a boszorkányok is.” Ami azt jelenti, hogy az önmagunk, s a világ ismerete átformálta az emberi gondolkodást és hitet. S ma már, nem is tudjuk miért, éppen szilveszter táján emlegetjük a régi boszorkányokat, mesterkedéseiket, csodatetteiket. Talán mert a vidámságunkat akarjuk éleszteni vele? Hogy a sárréti boszorkányoknál maradjunk, a babonás hiedelem szerint ők is be tudtak bújni a kulcslyukon, s kutyává változni, seprűn lovagolni, mint más táj boszorkányai. Mégis, vannak olyan tetteik, amiket érdemes megemlíteni. Nevezett Török Mária például ketté tört egy pogácsát, s azt két fiatalembernek adta, azok megették — éppen boroztak, mulatoztak —, s hónapokig tartó „keserves fájdalmat szenvedtek”. Másik István ifjú legény vallomása „se kutya”! „Elvitték hol Debrecenbe, hol Törökországba kocsisnak hat fekete ló mellé és onnan drága jószágokat, anglikákat (Angliából származó ruhaanyag) hoztak. Amikor érkeztek, a tanúnak kocsisságáért hat egy tallért, hol egy aranyat adtak, de a pénze csak elveszett. Nappal odament a pénzt keresni, sem a pénzét, sem azon jószágban, amelyet hoztak semmit nem lelt... A tanúnak a füle is akkor romlott el, mert olyan sebesen jártak valamint a golyóbisok és azon sebesen járásnak szele miatt dugódott be a füle... A boszorkányok is csak meghaltak. Szájhagyomány szerint az egyik boszorkány nem tudott meghalni. Egy sulykot tettek a kezébe, akkor aztán meghalt. A sulykot elhajították. Egy gyerek meglelte, játszott vele, s elkezd táncolni, kólampolni a sulyok! Ez jó boszorkány volt, mert füvekkel gyógyított, és olyan messze járt értük, hogy gyalog meg sem lehetett járni. Úgy tartották, hogy aki vízfejjel születik, boszorkány lesz. A bábák boszorkányok voltak. Az egyik bába kente a komáját. Azt mondta neki: „Hájrá kend, ha nem szeretném, úgy megkenném, hogy sose kelne fel többet!” Egyszer volt egy gyerek, már hatéves volt, és még nem tudott beszélni. Azt mondta a bába: „Adjatok a kezébe egy kis bögrét, meg egy nagy kanalat. Mert kisbögréből nagy kanállal enni, rögtön megszólal a néma!” Ha valakit megkörnyékezett a boszorkány, kést kellett vágni az ajtó sarkába, vagy kis seprűt támasztani — a rontás nem hatott. Milyen nagy tudományuk volt a boszorkártyoknak! Tudták, hogy.... ha vízkeresztkor szentelt kenyérből pirított a lány, s azt a feje alá tette, megálmodta, kihez megy férjhez (Körösszegapáti feljegyzés, mint az is.) Ha fonákában hátrafelé seperte a szemetet a lány, s azt a rostába tette, s a szabadkémény alatt rostálta, meghozta a szerencséjét, de csak akkor, ha egész nap böjtölt és le se ült! A rostavetéshez is értettek a régi asszonyok. A rostába egy zsoltáros könyvet tettek, de előbb azt átkötötték egy gatyamadzaggal, s a zsoltár billent erre az oldalra avagy amarra, megmutatta a jövendőt. Szeret? Nem szeret? Nem tudom kinyomozni, melyik oldal volt a szeret, s melyik a nem szeret? Hol vannak már a boszorkányok? Elvitte őket az idő. Nem , kószálnak árnyak a téli esték sötétjében a lobogó mécsvilágnál. De az emberi lelkekben sem. Bertalan Ágnes ! — Na gyere szépen, megígérem, hogy legalább egy évig nem lesz sem újév, (Mészáros András rajza) sem karácsony! 1983. JANUÁR 1. ) SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes Söptei János Szerkesztőség, Budapest, Somogyi Béla u. 8. 1978 Telefon: 138-821 Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Felelős kiadó: Till Imre Igazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI. Budapest V., József nádor tér 1. 1900) személyesen vagy postautalványon valamint átutalással a KHI 315— 96 162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft, negyedévre 36 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk viszsza Index: 25 777 82—5793. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950