Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-07 / 1. szám
4 SZABAD FÖLD Virágkötészet: a szépség művészete Azt tartjuk, hogy a virág önmagában is szép. Ez így csak féligazság. Szépsége igazán csakmegfelelő társításban, környezetben, alkalomhoz illően érvényesül. Természetes szépségét az emberi kéz művészetté, esztétikai élvezetté fokozza. Ezt teszi avirágkötészet mestersége, művészete. Erre a szép, ízlést nevelő tevékenységre csak az utóbbi években kezdtünk figyelni. Ma már a virágkötészet, mint hobbi vagy mint szakma széles körben terjed; tanítják, alkalmazzák, sőt országos vetélkedés tárgya is. Ebben kiemelkedő szerepe van a keceli Virág- és Zöldségkertészek Egyesületének, ahol már másodszor rendezték meg a kistermelők országos virágkiállítását és kötészeti versenyét. Zimankós decemberben a virágok olyan kavalkád- ját, csodálatos egyedeit, a formák és a színek olyan összhangját felvonultatni, mint azt a Keceli Nevelési Központban láttuk, önmagában is csodálatos volt. Panaszkodott is a zsűri, hogy nagyon nehéz a munkájuk , oly gazdag az anyag. Ami mégis a legértékesebb, az az, hogy fiatalok, sőt a legifjabb korosztály termelési és kötészeti munkái is láthatók voltak. A versenyeztetésben külön ifjúsági kategóriát indítottak, így nagydíjakat, értékes helyezéseket vettek át általános iskolai tanulók és csoportok, valamint huszonegynéhány éves fiatalok is. De a felnőtt kategóriában is kivétel nélkül fiatal középkorúakkal fogtak kezet a díjátadók. A többszáz résztvevő legjobbjainak 97 díjat, elismerét adtak át Ennyi serleget, kerámiát, plakettet vittek haza Szombathelytől Tiszabercelig, az ország minden tájára a nyertesek, egy újraéledt művészet letéteményesei. Egy kiállítás a kertbarátoknak mindig ünnep — fogalmazta meg üdvözlő beszédében dr. Gyűrő Ferenc, a Kertbarátok és Kistenyésztők Szövetségének elnöke. Ezen ünnepek közül is kiemelkedő volt ez a világkiállítás. Kertbarátmozgalmunk, termelési színvonalunk eljutott arra a magaslatra, hogy ilyen ízlésnevelő tevékenységgé vált és a szépség iránti igényeket is kielégítheti. Ez volt az első olyan jellegű kiállítás, amely a mindennapi használatra is ráirányította a figyelmet. Láthattuk a különböző tájak jellegzetes menyaszszonyi csokrait, a száraz kötészetben asztali és fali díszeket, az állóvázák kötészetét, szobasarok és előanoba-kreációkat Legeltagadóbbak azonban az alkalmi asztali díszítések voltak: a virágos, pezsgős asztal, a vendégváró terítés, vasomrudd£sjsek, virágköltemények süteményes tállal... Bemutatta, hogy lehet szobadísz a friss virágon túl a félbevágott mákgubó, a datura tüskés tokja, a vízi buzogány, a nádszál, ám még a kukoricaszára... Egyszóval nemcsak szép — tanulságos is volt Gratulálunk, kertbarátok ! Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke újév alkalmából köszöntőt mondott, amelyet január 1-én közvetített a rádió és a televízió. WMUMflg||£ így m , . ... •*w Élete az erdő Mátrafüredtől mint végeláthatatlan kígyó kúszik fölfelé az út Gallyatető irányába. Valahol aztán, az egyik kanyar előtt előbukkan egy házilag készített tábla: Rudolf tanya. Néhány méteres eltérő után mesés látvány tárula kíváncsiskodó szeme elé: a Mátra északi oldala, közeli és távoli falvaival. Valahol a messzeségben valószínűtlenül magas, először felhőnek tűnő szürke háttér: a Tátra! A kígyó még inkább összehúzza magát és a gépkocsis az erdőgazdasági úton haladva, néhány száz méterrel lejjebb az elágazótól, megpillantja Rudolf tanyát. Itt lakik Zádor Oszkár nyugalmazott erdész, aki kereken fél évszázadot töltött erdei közszolgálatban. Magas, szikár ember. Jellegzetesen egyenes testtartását, ősz szakállát a Mátrában, a Bükkben, de talán vadász-erdész körökben országszerte ismerik. Egyedül él itt a rengetegben, de mint mondani szokás, mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Agancsból faragott gombokkal ékesített, csinos vadászöltönyét és az elmaradhatatlan nyakkendőjét megbámuljuk. — Vársz valakit? — Ma senkit Csak a szarvasok bőgését hallgatom és csodálom az erdőt. Két mókus kergetőzik az udvaron, egy hatalmas bükkfa oldalán, aztán a kis erdei mutatványosok váratlanul átugranak a terebélyes diófára. — A fentmaradt diókért megy a harc! — mosolyog az erdész. A mókusok eltűnnek egy időse, mi pedig beszélgetünk. — Nyugdíjban vagy és... — Ne folytasd! Egy magamfajta „hetvennégy” éves hivatásos erdész és vadász soha sincs nyugdíjban! Akkor sem, ha ötven esztendős szolgálat után egyszer valamikor mégiscsak kiadták az obsitot. — Hetvennégyet mondtál? Bólint. — Az idő eljár, de panaszra nincs okom. Betegséget nem ismerek, orvost legfeljebb csak vendégül láttam. És ha ezek után megkérdeznéd, hogy mi a hosszú élet titka, akkor erre a kérdésre is szívesen válaszolnék. A biztatás nem marad el. — A folytonos mozgás! Én mindig gyalog járok. Parádsasvár esik innen a legközelebb, az én meredek ösvényeimen kereken háromnegyed óra. Hetente egyszer-kétszer bejárok a faluba bevásárolni. Egyedül élek. Két fiamra, Oszkárra és Dénesre büszke vagyok! Ők élik a maguk életét. Én pedig magamnak főzök, mosok, vasalok, magamról gondoskodom ... Valahonnan a távolból szarvasbőgés hallatszik. Elnyújtott, mély bariton az erdők rejtekeiből, talán előjáték az esti igazi csatározáshoz. — Csodálatos, amikor estén , ként szarvasbőgéstől zeng a Mátra! Ilyenkor nekem már nincs nyugodásom. Akár van vendég, akár nincs. — Kit vadásztattál legtöbbet? — Egy Hans Petersen nevű német vendéget. Huszonhárom éve csak velem vadászik. — A szakállas erdészt kérem! — jelenti be évről évre igényét a gazdaságnál. — Mi a nagy vonzódás titka? — Semmi különös! Kacsaik az nem, hogy huszonhárom bőgési idény alatt „negyvenkét” bikát lövettem vele. Elégedett. — Milyen volt a legsúlyosabb agancs ? — Kilenc kiló hatvanhárora deka! — Mennyi idős a vendéged? — Nyolcvankét éves! Én hozzá képest tinédzser vagyok... Az ember ezek után alig tudja abbahagyni a kíváncsi kérdéseket: — Hány szarvasbikát lövettél életedben? Az erdőgazdaságnak — ha így jobban hangzik. — Százhetet! Tompán koppannak a súlyos szavak. Semmi érzelgős körítés, magyarázkodás, mellébeszélés. Zádor Oszkár nyugállományban levő, de az erdőt sírig el nem hagyó erdész és vadász „százhét” koronás úr százezreket érő trófeáját szerelte már fel élete során a csomagtartókra... Mint a tenyerét ismeri a Mátrát, a Bükítöt! A Mátrában Fényespusztán korábban 26 esztendőt töltött, azelőtt Szilvásváradon élt. Ennyi híresség, külföldi és belföldi előkelőség vadásztatása tudatában nem állja meg az ember, hogy meg ne kérdezze: — Mikor jártál külföldön? Utoljára? ősz fejével int nemet. — Én csak az erdőben érzem jól magam! Amint említettem, gyalog járok. Járművem nincs! A város levegője fullaszt. Hova is mennék ettől jobb helyre? Mi értelme lenne? A mókusok újból futkározni kezdenek, az estét sóhajtó délutánban. Erősödik a bőgés! — Hallod? Ő az! Őt keresem már tíz napja. Nem ordít, nem kiabál! Inkább morog, ó a nagy úr! A bölcs öreg. — Láttad már? — Én minden trófeás vadat, amit lövésre szánok, számon tartok. Lerajzolom az agancsukat! Itt van kérem! Ilyen a bika, erre számítson. Ezt manapság csak a magamfajta, ráérős, időmilliomosok csinálják... — És ha nagyon ráérsz, itt az erdők mélyén? — Hegedülök. Passzióból önmagamnak. Nem is gondolod, milyen szépen hangzik téli, havas estéken itt, ennek az egyszál hegedűnek a hangja... Aztán faragok. Agancs alátéteket ... Csalóka a napfény és a ragyogás. Amint lecsúszik a Nap, úgy bújik elő a szürkület és pezsdül a vadászvér. Zádor Oszkár is elindul. Nekivág a Mátrának, hogy megkeresse az igazi szarvaskirályt, amelyiknek agancsát ma bizonyára berajzolja a vázlatfüzetébe... Szalay István 1084. JANUAR 1 Ahol a szülők is tanulnak Nagyszerű ötletük támadt a gyöngyösi pedagógusoknak. Ha pedig egy ötlet nagyszerű, azt meg kell valósítani. E logikai következtetés alapján vált valóra a szándék, hogy Gyöngyös városban létre kell hozni a szülők akadémiáját. A Hazafias Népfront és a TIT nyomban felkarolták az általuk is jónak tartott ötletet, és azóta már meg is nyílt az akadémia, méghozzá óvodás, általános és középiskolás szülők részére külön-külön, a gyermekek életkori sajátosságai szerint. A kurzus a téli hónapokban, novembertől márciusig tart, és számos olyan értékes előadást, módszertani kérdést, konzultációt tartalmaz, amely minden bizonnyal segíthet majd a gyermeknevelésben. A gyermeknevelés kérdése mind több szülőt foglalkoztat, és megfogalmazódott az igény, hogy a szülők szeretnének segíteni, pontosabban együttműködni a nevelésben a pedagógusokkal. Elvégre már a háromesztendős gyermek is naponta 8-10 órát tölt az óvodában, nem is beszélve az iskolásokról. A nap nagyobbik felét a gyermekek viszont odahaza, a szülői házban töltik el Nem mindegy azonban, hogyan. Azok a szülők, akik a foglalkozásokra „bérletet váltanak”, hallhatnak többek között a családi élet és a szabad idő összefüggéseiről, a szülőimunkaközösségek irányító és tervező munkájáról, az óvodai játékok személyiségfejlesztő hatásáról, az otthoni tanulásról, a gyermekekkel való foglalkozásokról az életkori sajátosságoknak megfelelően, és sok más, közérdeklődésre igényt tartó témáról. A szülők akadémiáján rangos előadók szerepelnek, többnyire az egri tanárképző főiskola tanárai, ők vezetik a konzultációkat is. A most beinduló foglalkozássorozat nagy reményekre jogosít, és annyi máris bizonyos, hogy a beiratkozott szülők hallatlan kíváncsisággal ülnek az iskolapadokban, és tanulják a legszükségesebbeket ahhoz, hogy csemetéiket nagyobb felelősséggel és szakértelemmel oktassák és neveljék. Többen úgy nyilatkoztak, hogy máris egészen másképpen látják szülői kötelességeiket, feladataikat, és szorgalmasan látogatják az előadásokat Lehetőség nyílik a közös találkozásokon arra is, hogy a pedagógusok mondják el saját gondjaikat a szülőknek, és hogy megbeszéljék velük az oktatás és a nevelés különböző problémáit, akadályait, illetve az azokból kivezető utat. Így kialakulhat egy egészséges tapasztalatcsere az iskola és a szülői ház között, s kiformálódnak azok a kölcsönösen helyesnek tartott eljárások és módszerek, amelyek a gyermekek fejlődését, érdekeit szolgálják. Az akadémia hallgatói a zárófoglalkozásiáron oklevelet is kapnak majd, amely a végzett hallgatóknak kijár. Így tehát a hallgatók „okleveles szülők” lesznek! Mindössze egy apró ötlet ötletes megvalósításáról van szó, amely talán tovább terjed majd, és másutt is követésre méltónak találják... Sz. L