Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-06 / 40. szám
1941. OKTÓBER 8. A neheze még hátra van Azok, akik jártak már a Népstadion Toronyépületében, talán tudják, miként is néz ki az öltöző előtti rész. Kiváltképp érdekes a látvány egy győztes meccs után. De mert — gyanítom — olvasóink közül kevesen jutottak el idáig, érdemes az ott föltárulkozó képet megjeleníteni. A magyar—osztrák VB-selejtező után például legalább ötvenen tolongtunk az öltözőajtó előtt. Amely ajtó csukva volt, Strázsa vigyázta, hogy az első, legmeghittebb pillanatok, az öröm percei zavartalanok legyenek. Az összesereglett nép türelmetlenül toporgott: az újságírók a nyilatkozatokra vártak, az ügyesebb és élelmesebb szurkolók autogramokra, néhányan pedig csak arra: láthassák a játékosokat, részesei legyenek az ünnepnek. Olyan hangulat uralkodott ezen a szerda estén, mintha máris biztosítottuk volna helyünket a mexikói világbajnokság huszonnégyes döntőjében. Sajátos vonásokat öltenek ilyenkor azok is, akik valamilyen módon bejutnak az öltözőbe. Tartásukon, arckifejezésükön a bennfentesek magabiztossága tükröződik; úgy lépnek ki a „szentélyből”,, mintha a végső győzelem csakis rajtuk múlott volna, némi fölényt mutatva, a vájtfülűek felsőbbrendűségét. A kint rekedtek persze rossz szemmel nézik őket, megjegyzésekkel kísérik. Inkább csak egymás közt persze. „Mit keresett bent az a pöfeteggomba”? — szólt például szerdán az egyik várakozó, mire a másik: „Gyakran járkál az ilyen helyekre, hogy mutogathassa magát.” Nem szabad haragudni az ilyen megjegyzésekre; az adott helyzetbentökéletesen érthetőek. Rossz érzés kirekesztettnek lenni, kiváltképp, ha látjuk, vannak privilegizált helyzetben lévők. Akik — természetesen — vereség esetén messzire elkerülik az öltöző tájékát. De hát — így megy ez. És végsősoron nem is ez a lényeg, sokkal fontosabb, hogy az elmúlt hét szerdáján győzelemmel mutatkozott be a magyar válogatott a világbajnoki selejtező csoportban. Ráadásul az egyik nagy riválistól, Ausztriától sikerült megszerezni mind a két pontot. És még mindig ráadásul, jó játékkal. A csapat az osztrákok vezető gólja után olyan teljesítményt nyújtott, amilyet régen láttunk magyar pályán. — Ilyen előzmények után alaposan megingott a hitem nekem is — mondta Mezey György szövetségi kapitány. — Csak abban bíztam, hogy a meccs előtti, Tatán töltött napok felrázzák a társaságot, sikerül velük feledtetni a nyár sok-sok gondját, baját, a közönség ellenséges magatartását... És ha már annyit szidtuk a szurkolókat, gyorsan el kell mondanom, ezen az estén csodálatos volt a hangulat. Pedig félve jöttünk ki a második félidőre, hiszen hátrányban volt a csapat, de — láss csodát —, üdvrivalgás, buzdítás fogadott bennünket. Állítom, hogy ez is hozzájárult a nagyszerű folytatáshoz. A szurkolók egyébként valóban méltó partnerei voltak a labdarúgóknak. De nem a nagylelkű megbocsátás okán, egyszerűen magával ragadta őket a játék. Hiába vezettek az osztrákok, érezni lehetett, hogy a csapatnak most van tartása, lendülete, ereje, képes lesz fordítani. Szóval hurráhangulat uralkodott a Népstadionban, de még másnap is, lépten-nyomon a meccsről beszélgető emberekkel találkoztam. Pedig az előzmények az ellenkezőjét sugallták: érdektelenség, passzivitás jellemezte a focirajongókat. Annak idején egy magyar—osztrák mérkőzésnek óriási előjátéka volt, a város már kora délelőttől magán viselte a délutániesti nagy csata hangulatát Piros-fehérbe öltözött vendégszurkolók, velük szemben magyar zászlóba burkolózott hazaiak rótták a főváros utcáit hangpárbajt vívtak, frocliziták egymást, különböző számjegyeket mutogatva — az eredményre utalva. Most semmi ilyen nem volt, Budapest élte a maga jól megszokott hétköznapi életét. Csak az MLSZ illetékeseinek zsongott a feje, mit is tegyenek, hogy legyenek nézők a lelátón. Végül a legszerencsésebb megoldáshoz folyamodtak. Szégyen ide, szégyen oda, de ha a hegy nem megy a Mohamedhez ... Nem voltak restek telefonhoz nyúlni, s a személyes erő hatásával rávenni az iskolákat, keressék fel a Népstadiont, ingyenes lesz a belépés a diákok számára. És a diákok meg is hálálták a kellemes programot. Azt írtam, hurráhangulat uralkodott, hirtelen minden rózsaszínűre változott. Akik lemondtak a személyes jelenlétről, mélyen megbánták elhamarkodott döntésüket, mások pedig már a biztos továbbjutásról tartottak értekezést. Még szerencse, hogy Mezey György nem esett át a ló túlsó oldalára, a siker után is megőrizte józan mértéktartását. — Korántsem felhőtlen még az életünk — mondta. — Túljutottunk egy meccsen, egy nagyon fontos, mondhatnám sorsdöntő meccsen, ám egy ilyen sorozatnak minden összecsapása sorsdöntő. Rengeteg feladat vár még ránk, lesznek keserű perceink, s csak úgy tudunk versenyben maradni, ha most már sikerül túllépnünk az elmúlt bajnokságban történteken. Természetesen nem úgy, hogy a nyugalom érdekében szemet hunyunk minden felett, ellenkezőleg: a káros jelenségek maradnak e. A magyar labdarúgás egésze e győzelemtől még nem változott meg, gondjaink változatlanok. Hadd emlékeztessek a kupacsapatokra, azok gyászos bemutatkozására. Tartósan nyilvánvalóan nem lehet kiszakítani a válogatottat a sportág egészéből. Csak az a reményünk lehet, hogy a nemzeti tizenegyben kialakult jó hangulat és munkakedv visszahat a klubokra is. Jó érzés arra gondolni, hogy a szakvezetőt nem ragadták el az indulatok, s az öröm pillanataiban is látja a lényeget, vagyis hogy a sportág helyzete továbbra sem rózsás. Győztünk az osztrákok ellen, jó játékkal vertük meg őket. A VB-selejtezőnek azonban ez csupán a nyitánya volt, s az történt, aminek történnie kellett: hazai pályán megszereztük a két pontot. A neheze csak ezután jön, hisz idegenben kell helytállni. Márpedig, ha a csapat tovább akar jutni — és ez ugye feltett szándéka —, akkor idegenből pontot, pontokat kell elhoznia. Ciprusról nyilvánvalóan kettőt, de biz’ nem ártana Hollandiából sem egyet. Vagy már velem is elszaladt a ló, hogy hollandiai pontszerzésről beszélek? Ma még hiszem, hogy: nem. Bár az sem kizárt, hogy október 17., a rotterdami meccs után egészen más hangulatban leszünk — valamennyien. Németh Péter Tollba mondom... A fürdőváros úszói Semmi kétség: Gyula valóban fürdőváros, strandja a medencék választékát s a jókora természetes zöld környezetet tekintve egyaránt párját ritkítja Élnek is a lehetőséggel a helybeliek s közülük sokan nem csupán műkedvelőként lubickolnak, hanem versenyszerűen róják a hoszakat a majdani siker reményében. Sokáig Nagy Sándor neve fényjelezte a gyulai úszósportot, s ő valóban híresség volt, de jóformán fehér holló is. Most viszont egyre több ígéretes tehetség készül frontáttörésre, valamennyien saját nevelésűek persze. Faniszló József is törzsgyökeres gyulai, aki 25 esztendejének zömét az uszodában töltötte, előbb úszópalántaként, majd versenyzőként, most pedig mint a szakosztály vezető edzője. — A városi fürdő fejlődésével egyenes arányban erősödött Gyulán az úszóélet is? — Nem feltétlenül, persze uszoda nélkül nehéz lett volna vízi életet teremteni. Mindazonáltal már az 50-es években is sokan kavarták a vizet Gyulán, jóllehet a sportmedencét csak 1971-ben adták át, a 25 méteres fedett uszoda pedig 1982 óta áll rendelkezésünkre. A hagyományaink igen tiszteletre méltóak, még országos bajnok műugrókat is nevelt a város. (Licska Lajos, Pászti György). Igazán izmos szakosztályról azonban csak az utóbbi évtizedben beszélhetünk, s ehhez elengedhetetlenül fontos volt az 50 méteres medence és fedett „kistestvére” is. Most, durván számolva másfélszáz igazolt tagja van szakosztályunknak, és 50-60 gyerek jár az előkészítő csoportokba. — A környékről is, vagy csak a helybeliek? — A távolságok egyre kevésbé számítanak, hála a tömegközlekedés felnőtté válásának. Így Mezőkovácsházáról, Újkígyósról, Szeghalomról egyaránt összegyűjtöttük az őstehetségeket. Talán nagyzolónak tűnik így nevezni őket, de szerintem tényleg azok. Azontúl ugyanis, hogy átlagon felüliek fizikaipszichikai adottságaik, az alapmozgást is igen gyorsan tanulják meg, és mondhatni valami őserő, elnyűhetetlen szívósság szunnyad bennük. Ezt ki nem használni vétek lenne. — Mi a hátránya a Gyulai SE úszójának a fővárosihoz vagy nagyvárosihoz viszonyítva? — Nagyon nehéz összhangot teremteni a tanulás és versenyzés között. Nálunk nincs akkora választék iskolákban, mint Budapesten, és könnyen lehet, hogy az általános iskola elvégeztével a gyerek oda megy továbbtanulni, ahol adottságainak megfelelő képzésre számíthat. Másrészt időben is nehéz egyeztetni az iskolai és uszodai programot. A tanítás mindenkinek nyolckor kezdődik s ehhez igazodván a mi gyerekeink már reggel hatkor a medencében vannak, mert kezdődik az edzés. Ez bizony nagyon korai, sokuknak öt óra előtt kell felkelni. Ha akárcsak egy órával később kezdhetnénk a gyakorlást, már kevésbé borulna föl a gyerekek bioritmusa, nem kellene olyan kínosan vigyáznunk a terhelés adagolásával. Másrészt — bocsánat a szakkifejezésért — vízfelületünk sem elegendő. Amíg tart a jó idő, nem is lenne baj, mert az 50 méteres medencében elférünk. De az ősz derekától tavasz végéig beszorulunk a fedett részbe, ahol a medence hosszúságát tekintve, megfelelő, széltében egyáltalán nem. A kötelek határolta pályák keskenyek, egyidejűleg nem tud zavartalnul egymás mellett haladni két úszóm, tehát korántsem ideális egy-egy pálya kihasználtsága. Ráadásul összesen négy van belőlük, s ebből mi jó esetben hármat, még gyakrabban kettőt használhatunk, azaz osztoznunk kell a fürdővendégekél, így bizony bonyolult menetrendet kell kollégáimmal, Gábor Edittel, Szentléleki Bélánéval, Vass Gyulával és Jeszenszky Gézával készítenünk, hogy kicsik, nagyok egyaránt leúszhassak a rájuk szabott mennyiséget. Persze, ha az 50 méteres medencére műanyag sátrat húznának télire... — Hogy jegyzik ez idő tájt Gyula úszósportját? — Amit Molnár Lajos megalapozott (de lelkiismeretes, nagyszerű munkát végzett) az lassan kiteljesedni látszik. Az országos egyesületi rangsorban a 9—11. helyért vagyunk versenyben, elsősorban Győrrel és Nyíregyházával A városok lélekszámát, ha összevetjük, tán nem indokolatlan az örömünk, de most derűlátóak is lehetünk, mert az utóbbi igen erőteljesen végigdolgozott esztendő gyümölcse beérőben van. Mást ne mondjak, a 19 éves Kovács Laci a 100 méteres pillangóúszásban ezüstérmes volt az országos bajnokságon. Gulyás Karcsi 15 éves nagybánhegyes, felfedezettünk már aranyjelvényes, csak úgy mint Jeszenszky Ákos és Annus Szilvia. A korosztályos bajnokságokon egész sereg jó helyezést gyűjtöttünk. És már most hadd egészítsem ki az iménti névsort még egy névvel: Cserkúti András. Ezt a kisfiút, ha így fejlődik tovább, négy év múltán már nagy versenyzőként emlegethetik.... Vass István Zoltán SZABAD FÖLD 21 PotikfoflffMI Most jutott túl az őszi szezon első harmadán a labdarúgó Nemzeti Bajnokság első osztályú mezőnye. Az élen — meglepetésre — a nyáron, főleg erkölcsileg ugyancsak megtépázott Cepel áll, pontelőnnyel a tavalyi bajnok, Bp. Honvéd előtt. A piros-kékek ezen a héten a ZTE-t verték meg (1-0), s az ügyeletes csodakapus, a „kis” Gélei ezúttal is jól védett. Kettős rangadó volt a Népstadionban , a rangadó elnevezés inkább a hagyományoknak felel meg, semmint a színvonalnak, a jelenlegi állásnak. Merthogy az egyik összecsapás két főszereplője, a nevéhez méltatlanul hátul kullogó az Újpesti Dózsa és a Vasas volt. A nem túl jó iramú mérkőzésen 2-1 arányban nyertek a lilák, többé kevésbé megérdemelten. A másik meccsein a Bp. Honvéd nyert a jól rajtoló Ferencváros ellen. Ez a találkozó vitathatatlanul színvonalasabb volt, mint az előmérkőzés. A zöldeknél sok kitűnő egyéni teljesítményt lehetett látni, ám az összecsapást a Honvéd rutinja döntötte el: végül is 2-1-re nyert a katonacsapat. Büntetőt hibázott az MTK-VM is Debrecenben, s ez a rossz Katzenbach -lövés a kékeknek egy pontjukba került, merthogy a találkozó 1-1-re végződött. A rossz nyelvek szerint a 11-es kihagyása tulajdonképpen igazságtevésként is felfogható, ugyanis Mackó játékvezető indokolatlanul kedvezett a fővárosiaknak. Ismét pontot vesztett a Rába ETO, ilyenformán a győri legénység nullás gólkülönbséggel a középmezőnyben, a Fradi mögött áll. Érdekesen alakult az egri meccs: a Verebes-legénység szerzett vezetést, aztán a hazaiak nemcsak egyenlítettek, de még a vezetést is megszerezték — már-már úgy látszott, hogy az egrieknek sikerül otthon tartaniuk mind a két pontot, ám Kurucz a második félidő utolsó percében, közvetlenül a lefújás előtt gólt szerzett. A végeredmény tehát: 2-2. Pécsen 1-0-nál fordultak a csapatok, aztán a hazaiak újabb gólt szereztek, de a vendégek, a lelkesen küzdő szombthelyiek egyenlítettek. A Haladás mégis pont nélkül utazott haza a találkozóról mert a pécsiek a 74. percben tizenegyeshez jutottak, a ezt Dárdai értékesítette. Pénteken játszott Székesfehérváron a Békéscsaba, az NB I. idei újoncainak egy pillanatig sem volt esélyük a Videoton ellen Nováth három gólja (egyik büntetőből született) és Vadász, illetve Fecsku találata a 4-1 -es győzelmet jelentette a dunántúliak számára. A Tatabánya 3-- ra verte a SZEOL-t. Nemes) Totőtippek (40. HÉT, OKTÓBER 0—7.) I. Braun schweig— Hamburg 1 8. Kaiscrslautern— Münchcngladtach X S 8.1. FC Köln—VfB Stuttgar t 4. St. Pauli—Hertha BSC 1 x 5. Stuttgarter Kickers— Freiburg 1 f. Ulm—Solingen 1 7. Oberhausen—Kassel l x 8. Cremonese—Avellino 1 x 8. Intern azionale— Verona t 10. Udinese—Torino 1 x II. Arczzo—Padova 1 x 12. Bologna—Bari 1 13. Parma—Pisa & x PÖTMÉRKÖZÉSEK S 14. Camnobasso—Peruglx ■ 15. Monza— Sambensdettese X 16. Catania—Varese t