Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-11 / 19. szám
1985. MÁJUS 11. 0. szagotárul, világot látni Most, ahogy közelít a nyár, s vele a testet-lelket felfrissítő üdülések, utazások, főszezonja, nyilván nagyon sokan tervezgetik, miként is tölthetnek el kellemesen, hasznosan a szabadságukat. Úgy gondoljuk, az előkészületeket megkönnyíti, ha olvasóink ezentúl rendszeresen találkoznak lapunk hasábjain a Tourinform utazási tájékoztatóival, programajánlataival. Bemutatásként: e csaknem négy esztendeje működő idegenforgalmi információs szolgálat népszerűségét mutatja, hogy eddig több mint 350 ezer hívás érkezett a Tourinform 179-800-as telefon, számára. Annak érdekében, hogy a hazai és a külföldi turisták kérdéseire gyors és pontos választ adhassanak, létrehoztak egy csaknem 300 000 információt tartalmazó adatbankot, amelyet folyamatosan frissítenek. De nemcsak az országjáráshoz szükséges információkat gyűjtik, hanem a világjáróknak is igyekszenek segíteni; a vámszabályoktól a határátkelőhelyek várható forgalmáig, a szálláslehetőségektől az autópályadíjakig egyre több külföldre vonatkozó adattal dolgoznak. Az érdeklődők magyar, német, angol, francia vagy orosz nyelven kaphatnak választ kérdéseikre, s a 179-800 a hét minden napján hívható: hétfőtől péntekig reggel 7- től este 9-ig, szombaton este 8-ig, vasárnap reggel 8- tól déli 1 óráig. Olvasóink számára a Tourinform egy új lehetőséget is kínál. Vállalkoznak rá: ha van olyan kérdésük, amely a hazai üdülésekkel, utazásokkal kapcsolatban különösen érdekli önöket, és — a Szabad Földre hivatkozva — megírják címükre (Tourinform szerkesztőség, 1364 Budapest, Pf. 4.), hamarosanszemélyre szóló választ kapnak tőlük. Most pedig lássuk az e heti programajánlatot. Május 12-én, vasárnap délelőtt 10 órától majális lesz Óbudán, a Hajógyáriszigeten. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozást ígér, hiszen bohócparádé, Rodeo-koncert, hőlégballon-bemutató, családi ügyességi versenyek, sportvetélkedők és sok egyéb érdekesség szerepel a programban. Azok számára, akik szeretik jó előre tudni, miből választhatnak, egy csokorra való a várható júniusi programokból. A fővárosban a Budai Parkszínpadon a Táncdalfesztivál '66 című zenés játékot láthatják június 24- től, 28-ig, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Fesztivál zenekar ad hangversenyt Beethoven műveiből június 20-án és 21-én. A Hilton Szálloda Dominikánus udvarában népitánc-játékot rendeznek június 21-től 24-ig, az óbudai Zichy-kastélyban az Állami Hangversenyzenekar szerepel június 17-én, 24-én és 27-én. A békés—tarhosi zenei napokra június 22—30. közt kerül sor. A győri zenei nyár rendezvényeit június 20.—július 21. között tartják. A Gyulai Várszínházban Hazám, hazám, te mindenem címmel június 14-én, 15-én és 16-án lesz emlékműsor Erkel Ferenc tiszteletére. A miskolci zenei nyár ezúttal június 7-től augusztus 5-ig tart, a Pécsi Nyári Színház június 24-től július 28-ig várja az érdeklődőket, a soproni ünnepi heteket június 21.— július 21. között rendezik meg. Az őrségi napokra június 29-én és 30-án kerül sor. A rendezvénysorozatok pontos programjáról a Tourinform a 179-800-as telefonszámon ad bővebb tájékoztatást. Tavaszi özbakozás Május 1-től lőhető a legismertebb, leggyakoribb és ma már minden vadászterületen megtalálható trófeás nagyvadunk, az őzbak, „minden vadász nagyvadja”. De mondhatnánk a „jövő nagyvadjának’ is, mivel életmódja valamennyi nagyvadunk közül leginkább öszszeegyeztethető a mezőgazdaság érdekeivel. Fél százada, az akkor mintegy 60—70 ezerre tehető őzállományunk háromnegyede az erdősült területeket lakta és mintegy negyede élt a mezőgazdasági földeken. A második világháború során — az 1946-ban végzet vadbecslés szerint — őzállományunk mintegy 9000-re csökkent. Aztán fokozott védelemben részesült és így 1968-ban számukat már 92 ezerre becsülték a vadásztársaságok bérleményein, de ekkor háromnegyed részük már a mezőgazdaságilag művelt földeken élt és csak egynegyede volt az erdősült területeken. Minőség tekintetében azonban már jóval meghaladta a 25—30 évvel korábbi állományt. És a legerősebb őzbakok — így az 1965-ben Martonvásár környékén lett és 1982-ig világrekord őzbakunk is — elsősorban a mezőgazdasági területekről kerültek ki. Az ott található, a réginél dúsabb, tartalmasabb élelem, valamint az erdőnél több napos óra, a vele járó D-vitamintöbblet és annak kihatása a csontképzésre, az agancs felépítésére, nyilván elősegítette őzállományunk olyan mérvű minőségi javulását, melynek eredményeként az őzagancsok világranglistáján az első 12 agancs közül 6 hazánkból került ki. (Az első 96 darabból pedig 27!) Három éve egy svéd agancs lett a világrekorder, de ez őzállományunk évente több száz érmes aganccsal megerősített hírnevén mit sem rontott. Mutatja ezt a vadászturizmusnak évente befutó több ezres igénye, melynek során pl. tavaly két és fél ezer külföldi vadászvendég nyolcezer őzbakot lőtt, s ezek elejtéséért 5 millió 400 ezer nyugatnémet márkát fizettek, ami forintban 87 millió 480 ezer forintot tesz ki. Ez évre a vadásztársaságok — csak a Mavad számára — felajánlották 7260 őzbak elejtését, amire pár száz díjával már meg is kötötték a szerződést. Az újonnan alakult másik két külkereskedelmi vállalat ugyancsak jó pár száz őzbakra szerződött. E kitérő után azonban térjünk a hazai vadászok őzbakvadászatára. A vadásztársasági területeken az idén ismét gyarapodott az őzállomány. Bakból mintegy 4250-nel, sutából 6500-zal, gidából 3750-nel van több, mint tavaly. A vadásztársaságokban tavaly 15 000 őzbakot lőttek. Ennyit, esetleg pár százzal többet az idén is lőhetnek, illetve lövethetnek. De vigyázzunk jobban az elejtésre kerülő őzbakok minőségére és korára! Tavaly ugyanis már 9 százalék volt a „hibás” kilövés az előző évi 5,2 százalékkal szemben. Ha így folytatjuk, egyre kevesebb őzbak éri meg legjobb agancsa felrakásának idejét, sőt, a még fiatalabb, de tenyészszempontból már megfelelő bakok száma is jóval kevesebb lesz a kelleténél. De ugyanakkor még mindig sok az örökítésre nem kívánatos, selejt bak a vadászterületeken. Ezeket még lehetőleg tavasszal, de mindenképpen még üzekedés előtt selejtezzük ki az állományból, nehogy tenyészszerephez juthassanak. Dr. Bertóti István Msgíví ím.mí, hátramenet Ezzel a két, eléggé mindennapos manőverrel külön fejezetben foglalkozik a KRESZ: „Járművel megfordulni vagy hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az úttesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza”. A rövid ideig tartó akadályozást csak olyan hátramenetben engedi meg a szabály, amellyel vagy az úttest széléhez, vagy a várakozóhelyre beállásra van szüksége a járművezetőnek, vagyis amikor a beálláshoz kell a tolatás. A gépjárműforgalom veszélyeztetése persze ekkor is tilos. Mind a megfordulást, mind a tolatást úgy kell felfognunk, mint a forgalom általános menetétől eltérő műveletet. Innen ered az a kötelezettség is, hogy a KRESZ a veszélyeztetést — ebben a paragrafusában — külön megfogalmazva is tiltja. A gyakorlati vezetés során leginkább az okoz gondot, hogy nemegyszer egymás közelében lévő két jármű egyszerre akar fordulni, vagy egyszerre kezd tolatásba. Nagyon lényeges tudnivaló, hogy két, ilyen hasonló mozgásba kezdő jármű vezetőjének egymás iránt is van kötelezettsége: azzal a járművel lehet előbb elvégezni mind a megfordulást, mind a tolatást, amelyik járművel azt nyilvánvalóan előbb megkezdték. Erre tehát mindig kell figyelni! Aki azonban tolat, annak nemcsak az úttesten folyamatosan haladókat, az előzést végzőket stb. nem szabad akadályozni a tolatással, hanem a megforduló járműveket sem! Előbb a megforduló jármű hajtja végre a manővert, aztán következhet csak a tolató. Az úttesten hátramenetet végző járműnek viszont elsőbbsége van az elinduló, a forgalomba bekapcsolódó járművekkel szemben. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK A gyorsan hajtás a vezetés egyik veszélyes jellemzője lehet. Elvileg ugyan megvannak a pontos, előírásos sebességhatárok, a gyakorlatban azonban sokan meg nem engedetten magas sebességgel közlekednek — ők az ún. abszolút gyorshajtók. A relatív gyorshajtók nem a forgalmi, időjárási, látási stb. körülményeknek megfelelő sebességgel közlekednek. A gyorshajtás, a nagy tempók kedvelése mögött bizonyos fiziológiai okokat is találtak a szakemberek. Bármennyire is furcsák, ezek a vizsgálatok a fehér egerek megfigyelésével kezdődtek: laboratóriumban kis kocsikba fehér egereket ültettek, és a kocsikat különböző sebességekkel mozgatták előre-hátra. Közben a különböző sebességértékek mellett mérték a kísérleti állatok mellékveséjének adrenalintermelését. Azt tapasztalták, hogy minél gyorsabban mozgott a „kocsi”, annál magasabb volt az adrenalinszint, amely egy bizonyos mértéken túl már kábult, szinte mámoros állapotot idézzett elő az egerekben! A gyorshajtásnál, a magas sebességtartományokban közlekedő emberben is hasonló folyamat játszódik le: a megemelkedő adrenalinszint kellemesnek mondható izgalmi állapotot idéz elő. Ez lehet a sebesség „bűvölete”. Sajnálatos módon viszont ebben az állapotban viszont erősen csökken a vezető realitásérzéke, elveszíti önkontrollját. Petress István Az „abszolút” hallás Minden egészséges szervezetű embernek van zenei érzéke, illetve zenei „hallása”, így fiatalabb korában bárki számíthat rá, hogy legalábbis átlagos zenei hajlama van. De ahogyan a meglevő hajlam tehetséggé nevelhető, úgy bizonyos kedvezőtlen körülmények elnevelő (káros) hatással is lehetnek a fiatalabb emberre. Aki sohasem hallott énekelni, zenélni a környezetében, annak a hallása „elhanyagolttá” válik. Van olyan eset is, hogy a daloló, muzsikáló gyermeket durván leintik, és ezért fejlődik vissza a zenélő kedve, a „hallása”. Az iskolában gyakran a hibás énektanítás kelt némelyekben kedvetlenséget, majd a muzsika iránti közömbösséget, sőt olykor ellenszenvet. A helyen irányú zenei hallás legjobb nevelője, fejlesztője a családi környezet és az iskola, már az óvodától kezdve. Úgynevezett „abszolút” hallása csak kevés embernek van. Ez a rendkívüli tehetség — ha megvannak az alapjai — fejleszthető is, de kellő adottság nélkül nem sajátítható el. Az „abszolút” hallás azt jelenti, hogy az, akinek ez a tehetsége megvan, bármikor, bárhol, bárminő elhangzó hangról, akkordról pontosan meg tudja mondani — névvel megnevezni —, hol van a helye a hangrendszerben. Például az „abszolút” hallású ember séta közben meghallva a mozdony füttyét, gondolkozás nélkül megérzi, hogy az a hang — mondjuk — fisz vagy a (vagy egyéb). Éles szemű madarak A madaraknak van a legtökéletesebb szemük az állatvilágban. A madár látásának élességét, a távolság beállítását nemcsak a szemlencse alak változtatásával tudja szabályozni, hanem az egész szemgolyó alakjának a módosításával is. Érdekes, hogy sok madárnál, így a ragadozóknál, a sarlósfecskéknél, de a jégmadarak recehártyáin is, két helyen keletkezik éles kép, a csérek és fecskék szemében pedig három helyen. Az ölyv szemének a felbontóképessége duplája az emberének, a sasok meg olyan jól látnak, mint egy átlagos szemű ember hatszoros nagyítású távcsővel. A madarak rendkívül jól érzékelik a színeket. A szemük külön-külön funkcionál, és síkban lát. Ebből eredően néhány madárfaj látótere óriási, eléri a 360 fokot is, tehát az egész panorámát látja. Ezek a madarak így tökéletesen érzékelik azt is, ami a hátuk mögött történik. Ez elsősorban a parti és gázlómadarakra jellemző. Csaknem hasonló a helyzet az énekesmadarak látómezejének nagyságával is, hátulról sem lehet őket becserkészni. A madarak mozgásérzékelő képességéről megállapították, hogy az jóval fejlettebb, mint az embereké. Mi a 18—24 kép/másodperc sebességével vetített képeket már folyamatos mozgásként érzékeljük (például a moziban), ezzel szemben a madarak 140—160 kép/ másodperc sebesség esetén még mindig külön-külön látnak. Ez a nagy időbeni feloldóképesség elsősorban a ragadozóknál tapasztalható. A növények párolgása A növények vízháztartásának alakulását ma már meglehetősen jól ismeri a tudomány. A növény állapotától és környezetétől függően képes szabályozni vízháztartását, így a párolgási folyamat aktív szabályozójaként működik. A növények leveleinek együttes felületi nagysága akár tízszer akkora is lehet, mint az a terület, amelyet a növények elfoglalnak. A kukorica levéltakarása plédául esetenkélint hétszerese az általa elfoglalt területnek. A fák levéltakarása jóval nagyobb (egy 44 éves bükkösben például átlagosan 715 négyzetméter felületet mértek a talaj négyzetmétereként). A növény a talajból felvett víznek csak kis részét építi be testébe, a többit kiválasztja környezetébe. A növény legfontosabb párologtató szerve a levél; egyéb szervek csak kismértékben párologtatnak. A párologtatástörténhet a kutikulán át, amikor az epidermiszsejtek vize párolog el, és az aktív szabályozóképességű levegőnyílásokon keresztül, amikor a sejtközi járatokból távozik el a víz. Ha a levegő telített vízgőzzel, akkor a növények a szállító elemek végződésénél cseppek alakjában választják ki a vizet. A növények által elpárologtatott vízmennyiség meglehetősen nagy: egy napraforgó például egy litert, egy magányos nyárfa tíz hektoliter vizet párologtat el egy nap alatt. Ennek megfelelően nagy a növények vízszükséglete is. Egy kilogramm szárazanyag előállításához például a kukoricának körülbelül 300, a burgonyának 400, a gabonaféléknek 450, a lóherének pedig 1100 kilogramm vízre van szüksége. A talaj- és a légköri viszonyoktól függően hazánk területén a növényzet naponta akár nyolc milliméter vizet is elpárologtathat. Az évi csapadékmennyiségnek körülbelül fele jut vissza a légkörbe a növények párolgása révén. Az erdők párolgása nagyobb, mint a mezőké; egy fenyőerdő évente mintegy 500, a rét viszont kb. 470 milliméter vizet párologtat el. Az erdők párolgása tehát 5 százalékkal nagyobb, mint a rété. SZABAD FÖLD 17