Szabad Föld, 1991. július-december (47. évfolyam, 27-53. szám)
1991-12-03 / 49. szám
2 SZABADFÖLD December: a karácsony jegyében Mormolnak szelei a fagyos északnak, / A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak; /Ellepik a földet sűrű fergeteggel, / a folyóvizeket megkötik hideggel, / Mellyeket őszítenek a havak és derek, / Az öreg tél fején villogó púderek. / Zúzmarátos a Bak csillámló szakálla, / Csörög a jég miatt minden szőriszála . . . Nincs mit szépíteni a dolgon, legfeljebb Csokonai Vitéz Mihály derűsebb hangvételű soraival emlékeztethetjük az olvasót a ránk köszöntött december zordonabb „természetére”, hajlamára. Már ami a várható időjárlatát illeti, mert egyébként a Bak csillagképbe váltó, téli napforduló hava, sok tekintetben a leglázasabb, a legizgalmasabb, s a legszebb ünnepeinket, népi hagyományainkat felsorakoztató hónapunk. A régi rómaiak decemberben ünnepelték az esztendő legjelentősebb, vagyis a legrövidebb napját, amikor — a hitük szerint — a Nap meghalt, hogy huszonnégy óra múlva új életre támadjon, újraszülessék. A Gergely-féle időszámítás előtt ez a nap (a téli napfordulat naptári dátuma) decemberben tizenharmadikára esett, minélfogva ennek a szentnek, magyarul Lucának a napja mindenféle babonás szokások forrásává lett. Nálunk Magyarországon például, ezen a napon nem engedtek idegent a házba , hiszen Luca napján különösen mozgalmasak a szellemek és a boszorkányok, s nem lehetett tudni, az idegen képmásában nem valamilyen gonosz lélek settenkedik-e be a házba, s aztán elviszi magával a házbeliek szerencséjét. Somogyban csak az idegen aszszonynépet nem engedték be (ezek voltak a boszorkánygyanúsak). Komáromban pedig éppenséggel úgy vélték, hogy az idegen férfi látogatása szerencsét hoz. Nos, a világosságot jelentő Szent Luca vértanú ünnepe (amikor hajdan a lucaszékét is elkezdték faragni) az idén is tizenharmadikára és ráadásul pénteki napra esik! A napfordulatot viszont a csillagok járásához igazított Gergely-naptárunk huszonkettedikén, Zénó napján jelöli. Ekkor kezdődik a csillagászati tél, amitől fogva Szilveszter napjáig három perccel növekszik a napvilág. Az idei karácsonyig — amely a szentestét magába foglaló munkaszünetes 24-e, kedd lévén — háromnapos ünneppé bővül, jócskán akad említésre való jelesebb dátum, az adventet is felölelő naptári terminusban. Például, hogy a sorrendet kövessük — december negyedikén Szent Borbála napja, az ókeresztény vértanú ünnepe. A Dunántúlon ez a nap régebben asszonyi dologtiltó, mégpedig zárt- és bontónap volt, amikor legfeljebb csak tollat foszthattak. Idegent a házba nem eresztettek, s nem engedtek senkinek a kútból vizet merni, nehogy elvigye a ház szerencséjét. Helyenként még manapság is ekkor állítják vízbe a Borbála-ágat, hogy karácsonyra kivirágozzék. Hatodikén Szent Miklós püspök ünnepe — a gyerekek változatlan örömnapja — régebben szintén dologtiltó dátum volt. December 8.: a Szeplőtlen Fogantatás napja — jeles egyházi ünnep — Szűz Mária anyává válásának emlékére. Eketiltó vagy Földtiltó Boldogasszony napjának is nevezik, mert ettől fogva nem jó és nem is szabad szántani. Sáros ideje karácsonyra jeget jósolt, hosszú jégcsapjaiból hosszú szálú kender termésére következtettek. Huszonegyedike Szent Tamás apostol ünnepe. Hitetlen Tamásnak is nevezték a régiek, mert nem hitt Jézus feltámadásában, csak mikor Krisztus megjelent előtte, s fölszólította, érintse meg sebeit. Nevezték Disznóölőnek is, mert az ekkor vágott állat szalonnája nem avasodik meg. A Tamásnapi hájat gyógyításra használták. Békéscsabán a lányok valamikor e nap estéjén megrázták a kerítést, s amerről kutyaugatást hallottak, arról várták a jövendőbelit. Huszonnegyediké Ádám—Éva az ősszülők névnapjának ünnepe és karácsony vigíliája. Estéjét általában szentestének, néhol karácsony böjtjének mondják. Ádám— Évakor az ebédre főzött lencséből — régente — mindenki adott egy kanálnyit a baromfinak, hogy a szárnyasok jól szaporodjanak. Egyébként a sokfelé megtartott napi böjtöt a korai estebéd zárta. A gazda és a gazdasszony tömjénnel füstölt, szenteltvizet hintett szét, ezután terítették meg karácsonyi abrosszal az asztalt. Az éjféli misére mindenki elment, aki csak tudott, aki otthon maradt, virrasztód. Két karácsony közepén, azaz Nagykarácsony és Kiskarácsony (január 1.) között nem volt szabad sütni, mosni, ruhát szárítani. Az István-napi napsütés drágaságot jósolt, huszonhetedikén János napja pedig — sokfelé a néphit szerint — az év legboszorkányosabb napjának számított, míg a Szilveszter-napi álom beteljesedett. Sulyán Pál A Magyar Közlöny 1991./113. számában újabb kormányrendelet jelent meg a lakóépületek és a vegyes célra használt épületek távhőelátásáról. A rendelet néhány részletét ismertetjük. A szolgáltatói berendezést a távhőszolgáltató, a fogyasztói berendezést általában e lakóépület tulajdonosa vagy kezelője üzemelteti, ők kötelesek a berendezéseket folyamatosan üzemképes állapotban tartani. Ha a fogyasztói berendezés hibás, a távhőszolgáltató a hibák javításáig a szolgáltatást korlátozhatja, illetőleg szüneteltetheti. A távhőrendszernek a szolgáltató által üzemeltetett részénél az elzáró- illetve szabályozószerkezetét csak a szolgáltató működtetheti. A szolgáltató által üzemeltetett berendezés rendszeres karbantartói munkáit a nyári időszakban a fogyasztókkal egyeztetve kell elvégezni, és a szolgáltatást csak a munkavégzéssel érintett fogyasztói körben, a fogyasztók előzetes értesítése mellett, a lehető legrövidebb időtartamra szabad szüneteltetni. A távhőszolgáltató előzetes hozzájárulásával szabad új fogyasztói berendezést létesíteni, a meglévő fogyasztói berendezést áthelyezni, átalakítani vagy megszüntetni. Az új, az áthelyezett, az átalakított vagy bővített fogyasztói berendezés csak a szolgáltató előzetes hozzájárulásával helyezhető üzembe. Szolgáltatói berendezést idegen Ingatlan egy részén az úgynevezett használati, illetve vezetékjog alapján lettet létesíteni, illetve fenntartani. A használatért az ingatlan tulajdonosét kártalanítás illeti meg. Ezután a rendelet megszabja, hogy a különféle helyiségekben milyen mértékű hőt kell szolgáltatni. A szobahőmérsékletnek például legalább plusz húsz Cloknak kell lennie. A szolgáltató valamennyi hőközpontban — hőfogadó állomáson — 1992. október 1-jéig a hő mérésének lehetőségét megvalósítani köteles. A távhőellátás keretében nyújtott fűtési, illetőleg melegvíz-szolgáltatásért az adott fogyasztói ármegállapítás szerint kell fizetni. Ha a fogyasztó a díjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a szolgáltatást szüneteltethetik. 1991. DECEMBER 3. Ne lássa meg más Mint a vad, ha űzik, hajtják, úgy nyargal, úgy trappol nap nap után. Jár-kél, jön-megy, tereket, utcákat ró, mellét konokul szél ellenébe veti, szeméből riadt fény szitál, s lassikán, mint különös fátylat, húzza maga után búbánatát. Tekintetét mások szemébe fúrja, vádlón néz és hangtalan, legfönnebb fanyar mosoly hasal szája szegletén, így telnek napjai, s ma is, mint oly sokszor máskor, megállapítja majd, hogy próbálkozása újfent zátonyra futott. Mint rendesen, mint szinte mindig. Hisz napok-hetek telnek el, míg megszánja végre valaki, s ha mást nem, hát közhely szavakat, unásig koptatott mondatokat váltani megáll vele, de közben a feje ide-oda jár, hogy ne lássa meg más. Pedig hősünk, amint hogy ember, legalább úgy áhítja-vágyja a jó szót, az emberbarátságot, a nyílt tekintetet és a fenntartások nélküli érdeklődést, mint szomjazok a vizet. Kitartóan tehát s lassikán úgy, hogy testi fájdalmat érez. Mert roppantul hiányzik valahány. Gyakran összefutunk. S merthogy mindenki oly egyszerre hátat fordított neki, csak azért is alapon, heves fejbiccentéssel s emelkedett hangon köszöntöm. Csak azért is! Hősünk a maga területén nem is oly rég nagy ember volt. A megye vezető embere. S milyen mérhetetlenül megváltozott körülötte a világ. Bezzeg, ha annak idején, minden szökőévben legalább egyszer gyalogszerrel, töprengő arccal baktatott végig a kisváros főutcáján, áhítatos tekintetek kisérték, s némelyek már-már az ájulással vívtak a személyes találkozás feletti tisztesség okán. Fájdalom, hősünk lépre ment, mint annyian s annyiszor már, bárminemű politikai, társadalmi helyzetben. Oktondin ugyanis azt hitte, hogy a nagy tisztesség, a nagy megbecsülés neki szól, tehát lényének, egyéniségének, eszének, gondolatainak. Egy fenét. A közvélemény nem mérlegel, de igenis megsüvegelte azt az ember hősünkben, akinek, sorsa folytán, az a hatalmas, bástyaszerű íróasztal adatott, ott, ama szürke ház harmadik emeletén. S micsoda lombosodó, folyton terebélyesedő személyi kultusz övezte. A közszónokok rendre rá hivatkoztak, megint mások olyan fazonú kabátot csináltattak, mint amilyenben ő járt, s némely buzgó újságírók, ha megadatik, a nap mind a 24 óráját vele töltötték volna, csak hogy egyetlen perce se múljék el újságbeli megörökíttetés nélkül. Gyakran tűnődtem annak idején, hogy józan, értelmes ember létére miért nem utasította vissza az istenítést, miért nem űzte el maga körül a hajbókolókat, az elvtelen szolgalelkeket? Miért hagyta, hogy minden mozdulatát, megnyilatkozását a szerénytelenség kísérje? Az önnön szerénytelensége. Mintha legalábbis a fennhéjázás, a nagyzolás, a fontoskodás hivatalbéli kötelessége lett volna. Fájdalom, aminthogy ezt annyian tanúsították akaratlanul is, a hatalom sajátságos kábítószer, megködösíti az agyat, elutasítja a tárgyilagosságot, a bölcs és kritikus önértékelést. Tudjuk, egyszer fent, egyszer lent, meg azt is, hogy a fák nem nőnek az égig. Hősünk sorsában ez is igazolódott. S amint jó ideje már, hogy kiakolbólították a némelyek által szájremegve vágyott hatalomból, meghasonlott önmagával, ujjal mutogat mindenkire, s akár egy apálykor megfeneklett hajó, úgy süllyed mind lejjebb és lejjebb maga gerjesztette lelki bajaiban. Hogyan? Ilyennyire a hatalomhoz nőtt, vagy a hatalom hozzá? Úgy lehet, egyik betege a mostani hatalomváltásnak? Már ha ugyan hatalomváltásról van szó. Más. A minap a nyilatkozó hajdani országos és megyei vezetőket szemléltem kikerekült szemmel a dokumentumfilmben. Idegesített, nyugtalanított valami. S most hagyjuk a politikát, kizárólag emberi megközelítésről van szó. Mi van ezekkel az emberekkel? Ha nem is egyenruhát, de legalábbis egyentekintetet s valamiképpen egyenarcot viselnek. Ahá, vagy úgy, ötlött föl bennem, és tudtam már, hogy mi a köztük lévő hasonlatosság és azonosság. S egyszerre az előbb emlegetett megyei vezető is eszembe ötlött. Elvégre valamiképpen sorstársak. Töprengtem. Nyilvánvaló elgyávulásukat, elbizonytalanodásukat szemlélve ágaskodott bennem a kérdés, hogy lehettek olyan magas beosztásokban, amikor épp a mostani helyzet mutatja, hogy bajban egyszerre kicsusszan a talaj a lábuk alól. Pedig milyen magabiztosak, önbecsülők, kevélyek és szerénytelenek voltak szinte mind! Példájuk a most hatalomba kerülők számára megszívlelendő. Nagyon is. Hogy tudniillik a fák soha, semmilyen körülmények között sem nőnek az égig. S jóllehet, hosszú távon nem tűnik hasznosnak és kifizetődőnek, mégis, nem győzöm ismételni: szerényen, csak szerényen. Varga S. József SZABAD FÖLD Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428 Bp., 8. Pf. 52. Telefon és fax: 133-6794. A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Telefon: 114-3255. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Hirdetésfelvétel: 1087 Budapest Vill., Könyves K. körút 76., VI. emelet. Telefon: 114-0840/2928, 133-7314, 113-8484. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 60 Ft, egy évre 720 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 91—2124 Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 4 i.i