Szabad Föld, 1991. július-december (47. évfolyam, 27-53. szám)

1991-12-03 / 49. szám

2 SZABADFÖLD December: a karácsony jegyében Mormolnak szelei a fagyos északnak, / A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak; /­Ellepik a földet sűrű fergeteggel, / a folyóvi­zeket megkötik hideggel, / Mellye­­ket ő­szítenek a havak és derek, / Az öreg tél fején villogó púderek. / Zúzmarátos a Bak csillámló sza­kálla, / Csörög a jég miatt minden sző­ri­szála . . . Nincs mit szépíteni a dolgon, legfeljebb Csokonai Vitéz Mihály derűsebb hangvételű soraival em­lékeztethetjük az olvasót a ránk köszöntött december zordonabb „természetére”, hajlamára. Már ami a várható idő­járlatát illeti, mert egyébként a Bak csillagkép­be váltó, téli napforduló hava, sok tekintetben a leglázasabb, a legiz­galmasabb, s a legszebb ünnepe­inket, népi hagyományainkat fel­sorakoztató hónapunk. A régi rómaiak decemberben ünnepelték az esztendő legjelentő­sebb, vagyis a legrövidebb napját, amikor — a hitük szerint — a Nap meghalt, hogy huszonnégy óra múlva új életre támadjon, újraszü­lessék. A Gergely-féle időszámítás előtt ez a nap (a téli napfordulat naptári dátuma) decemberben ti­zenharmadikára esett, minélfogva ennek a szentnek, magyarul Lucá­nak a napja mindenféle babonás szokások forrásává lett. Nálunk Magyarországon például, ezen a napon nem engedtek idegent a házba , hiszen Luca napján külö­nösen mozgalmasak a szellemek és a boszorkányok, s nem lehetett tudni, az idegen képmásában nem valamilyen gonosz lélek settenke­dik-e be a házba, s aztán elviszi magával a házbeliek szerencséjét. Somogyban csak az idegen asz­­szonynépet nem engedték be (ezek voltak a boszorkánygyanú­sak). Komáromban pedig éppen­séggel úgy vélték, hogy az idegen férfi látogatása szerencsét hoz. Nos, a világosságot jelentő Szent Luca vértanú ünnepe (ami­kor hajdan a lucaszékét is elkezd­ték faragni) az idén is tizenharma­dikára és ráadásul pénteki napra esik! A napfordulatot viszont a csillagok járásához igazított Ger­­gely-naptárunk huszonkettedikén, Zénó napján jelöli. Ekkor kezdő­dik a csillagászati tél, amitől fogva Szilveszter napjáig három perccel növekszik a napvilág. Az idei karácsonyig — amely a szentestét magába foglaló munka­­szünetes 24-e, kedd lévén — há­romnapos ünneppé bővül, jócskán akad említésre való jelesebb dá­tum, az adventet is felölelő naptári terminusban. Például, hogy a sor­rendet kövessük — december ne­gyedikén Szent Borbála napja, az ókeresztény vértanú ünnepe. A Dunántúlon ez a nap régebben asszonyi dologtiltó, mégpedig zárt- és bontónap volt, amikor leg­feljebb csak tollat foszthattak. Ide­gent a házba nem eresztettek, s nem engedtek senkinek a kútból vizet merni, nehogy elvigye a ház szerencséjét. Helyenként még ma­napság is ekkor állítják vízbe a Borbála-ágat, hogy karácsonyra kivirágozzék. Hatodikén Szent Miklós püspök ünnepe — a gyerekek változatlan örömnapja — régebben szintén dologtiltó dátum volt. December 8.: a Szeplőtlen Fogantatás napja — jeles egyházi ünnep — Szűz Mária anyává válásának emléké­re. Eketiltó vagy Földtiltó Boldog­­asszony napjának is nevezik, mert ettől fogva nem jó és nem is sza­bad szántani. Sáros ideje kará­csonyra jeget jósolt, hosszú jég­csapjaiból hosszú szálú kender termésére következtettek. Huszonegyedike Szent Tamás apostol ünnepe. Hitetlen Tamás­nak is nevezték a régiek, mert nem hitt Jézus feltámadásában, csak mikor Krisztus megjelent előtte, s fölszólította, érintse meg sebeit. Nevezték Disznóölőnek is, mert az ekkor vágott állat szalon­nája nem avasodik meg. A Tamás­napi hájat gyógyításra használták. Békéscsabán a lányok valamikor e nap estéjén megrázták a kerítést, s amerről kutyaugatást hallottak, arról várták a jövendőbelit. Huszonnegyediké Ádám—Éva az ősszülők névnapjának ünnepe és karácsony vigíliája. Estéjét álta­lában szentestének, néhol kará­csony böjtjének mondják. Ádám— Évakor az ebédre főzött lencséből — régente — mindenki adott egy kanálnyit a baromfinak, hogy a szárnyasok jól szaporodjanak. Egyébként a sokfelé megtartott napi böjtöt a korai estebéd zárta. A gazda és a gazdasszony tömjén­nel füstölt, szenteltvizet hintett szét, ezután terítették meg kará­csonyi abrosszal az asztalt. Az éj­féli misére mindenki elment, aki csak tudott, aki otthon maradt, vir­rasztód­. Két karácsony közepén, azaz Nagykarácsony és Kiskará­csony (január 1.) között nem volt szabad sütni, mosni, ruhát száríta­ni. Az István-napi napsütés drága­ságot jósolt, huszonhetedikén Já­nos napja pedig — sokfelé a nép­hit szerint — az év legboszorká­nyosabb napjának számított, míg a Szilveszter-napi álom beteljese­dett. Sulyán Pál A Magyar Közlöny 1991./113. szá­mában újabb kormányrendelet je­lent meg a lakóépületek és a ve­gyes célra használt épületek távhő­­elátásáról. A rendelet néhány rész­letét ismertetjük. A szolgáltatói berendezést a táv­­hőszolgáltató, a fogyasztói beren­dezést általában e lakóépület tulaj­donosa vagy kezelője üzemelteti, ők kötelesek a berendezéseket fo­lyamatosan üzemképes állapotban tartani. Ha a fogyasztói berendezés hi­bás, a távhőszolgáltató a hibá­k ja­­vításáig a szolgáltatást korlátozhat­ja, illetőleg szüneteltetheti. A távhő­­rendszernek a szolgáltató által üze­meltetett részénél az elzáró- illetve szabályozószerkezetét csak a szol­gáltató működtetheti. A szolgáltató által üzemeltetett berendezés rendszeres karbantar­tói munkáit a nyári időszakban a fo­gyasztókkal egyeztetve kell elvé­gezni, és a szolgáltatást csak a munkavégzéssel érintett fogyasztói körben, a fogyasztók előzetes érte­sítése mellett, a lehető legrövidebb időtartamra szabad szüneteltetni. A távhőszolgáltató előzetes hoz­zájárulásával szabad­ új fogyasztói berendezést létesíteni, a meglévő fogyasztói berendezést áthelyezni, átalakítani vagy megszüntetni. Az új, az áthelyezett, az átalakított vagy bővített fogyasztói berende­zés csak a szolgáltató előzetes hozzájárulásával helyezhető üzem­be. Szolgáltatói berendezést idegen Ingatlan egy részén az úgynevezett használati, illetve vezetékjog alap­ján lettet létesíteni, illetve fenntarta­ni. A használatért az ingatlan tulaj­donosét kártalanítás illeti meg. Ezután a rendelet megszabja, hogy a különféle helyiségekben mi­lyen mértékű hőt kell szolgáltatni. A szobahőmérsékletnek például legalább plusz húsz C­loknak kell lennie. A szolgáltató valamennyi hő­­központban — hőfogadó állomáson — 1992. október 1-jéig a hő méré­sének lehetőségét megvalósítani köteles. A távhőellátás keretében nyújtott fűtési, illetőleg melegvíz-szolgálta­­tásért az adott fogyasztói ármegál­lapítás szerint kell fizetni. Ha a fo­gyasztó a díjfizetési kötelezettsé­gének nem tesz eleget, a szolgálta­­tást szüneteltethetik. 1991. DECEMBER 3. Ne lássa meg más Mint a vad, ha űzik, hajtják, úgy nyargal, úgy trappol nap nap után. Jár-kél, jön-megy, tereket, utcákat ró, mellét konokul szél el­lenébe veti, szeméből riadt fény szitál, s lassikán, mint különös fátylat, húzza maga után búbána­tát. Tekintetét mások szemébe fúr­ja, vádlón néz és hangtalan, leg­­fönnebb fanyar mosoly hasal szája szegletén, így telnek napjai, s ma is, mint oly sokszor máskor, meg­állapítja majd, hogy próbálkozása újfent zátonyra futott. Mint rende­sen, mint szinte mindig. Hisz na­­pok-hetek telnek el, míg megszán­ja végre valaki, s ha mást nem, hát közhely­ szavakat, unásig kopta­tott mondatokat váltani megáll ve­le, de közben a feje ide-oda jár, hogy ne lássa meg más. Pedig hő­sünk, amint hogy ember, legalább úgy áhítja-vágyja a jó szót, az em­berbarátságot, a nyílt tekintetet és a fenntartások nélküli érdeklő­dést, mint szomjazok a vizet. Ki­tartóan tehát s lassikán úgy, hogy testi fájdalmat érez. Mert roppan­tul hiányzik valahány. Gyakran összefutunk. S mert­hogy mindenki oly egyszerre hátat fordított neki, csak azért is alapon, heves fejbiccentéssel s emelkedett hangon köszöntöm. Csak azért is! Hősünk a maga területén nem is oly rég nagy ember volt. A megye vezető embere. S milyen mérhe­tetlenül megváltozott körülötte a világ. Bezzeg, ha annak idején, minden szökőévben legalább egy­szer gyalogszerrel, töprengő arc­cal baktatott végig a kisváros főut­cáján, áhítatos tekintetek kisérték, s némelyek már-már az ájulással vívtak a személyes találkozás fe­letti tisztesség okán. Fájdalom, hő­sünk lépre ment, mint annyian s annyiszor már, bárminemű politi­kai, társadalmi helyzetben. Okton­­din ugyanis azt hitte, hogy a nagy tisztesség, a nagy megbecsülés ne­ki szól, tehát lényének, egyénisé­gének, eszének, gondolatainak. Egy fenét. A közvélemény nem mérlegel, de igenis megsüvegelte azt az ember hősünkben, akinek, sorsa folytán, az a hatalmas, bás­tyaszerű íróasztal adatott, ott, ama szürke ház harmadik emeletén. S micsoda lombosodó, folyton te­rebélyesedő személyi kultusz övezte. A közszónokok rendre rá hivatkoztak, megint mások olyan fazonú kabátot csináltattak, mint amilyenben ő járt, s némely buzgó újságírók, ha megadatik, a nap mind a 24 óráját vele töltötték vol­na, csak hogy egyetlen perce se múljék el újságbeli megörökíttetés nélkül. Gyakran tűnődtem annak ide­jén, hogy józan, értelmes ember létére miért nem utasította vissza az istenítést, miért nem űzte el ma­ga körül a hajbókolókat, az elvte­len szolgalelkeket? Miért hagyta, hogy minden mozdulatát, megnyi­latkozását a szerénytelenség kísér­je? Az önnön szerénytelensége. Mintha legalábbis a fennhéjázás, a nagyzolás, a fontoskodás hivatal­béli kötelessége lett volna. Fájda­lom, aminthogy ezt annyian tanú­sították akaratlanul is, a hatalom sajátságos kábítószer, megködösíti az agyat, elutasítja a tárgyilagos­ságot, a bölcs és kritikus önértéke­lést. Tudjuk, egyszer fent, egyszer lent, meg azt is, hogy a fák nem nőnek az égig. Hősünk sorsában ez is igazolódott. S amint jó ideje már, hogy kiakolbólították a né­melyek által szájremegve vágyott hatalomból, meghasonlott önma­gával, ujjal mutogat mindenkire, s akár egy apálykor megfeneklett hajó, úgy süllyed mind lejjebb és lejjebb maga gerjesztette lelki ba­jaiban. Hogyan? Ilyennyire a hata­lomhoz nőtt, vagy a hatalom hoz­zá? Úgy lehet, egyik betege a mos­tani hatalomváltásnak? Már ha ugyan hatalomváltásról van szó. Más. A minap a nyilatkozó haj­dani országos és megyei vezetőket szemléltem kikerekült szemmel a dokumentumfilmben. Idegesített, nyugtalanított valami. S most hagyjuk a politikát, kizárólag em­beri megközelítésről van szó. Mi van ezekkel az emberekkel? Ha nem is egyenruhát, de legalábbis egyentekintetet s valamiképpen egyenarcot viselnek. Ahá, vagy úgy, ötlött föl bennem, és tudtam már, hogy mi a köztük lévő hason­latosság és azonosság. S egyszerre az előbb emlegetett megyei vezető is eszembe ötlött. Elvégre valami­képpen sorstársak. Töprengtem. Nyilvánvaló elgyávulásukat, elbi­zonytalanodásukat szemlélve ágaskodott bennem a kérdés, hogy lehettek olyan magas beosz­tásokban, amikor épp a mostani helyzet mutatja, hogy bajban egy­szerre kicsusszan a talaj a lábuk alól. Pedig milyen magabiztosak, önbecsülők, kevélyek és szerény­telenek voltak szinte mind! Példájuk a most hatalomba ke­rülők számára megszívlelendő. Nagyon is. Hogy tudniillik a fák soha, semmilyen körülmények kö­zött sem nőnek az égig. S jóllehet, hosszú távon nem tűnik hasznos­nak és kifizetődőnek, mégis, nem győzöm ismételni: szerényen, csak szerényen. Varga S. József SZABAD FÖLD Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428 Bp., 8. Pf. 52. Telefon és fax: 133-6794. A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Telefon: 114-3255. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Hirdetésfelvétel: 1087 Budapest Vill., Könyves K. körút 76., VI. emelet. Telefon: 114-0840/2928, 133-7314, 113-8484. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő posta­­hivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hír­lapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapel­látási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalvá­nyon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 60 Ft, egy évre 720 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 91—2124 Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 4 i­.i

Next