Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-02-02 / 5. szám
••• ZSIBÓ JÓZSEFNÉ, Mezőtúr: „Nem lepett meg az újság árának emelése. Magam 15 éve vagyok a Szabad Föld előfizetője, és nem is mondok le róla addig, amíg élek... Szeretem az újságjukat,ez már az enyém is. Ha kértem valami felvilágosítást, mindig kaptam rá választ. Örültem a falinaptáruknak és az egész szerkesztőség fényképes bemutatásának. Kívánok munkájukhoz jó egészséget és azt, hogy az emberek érdekeit szolgálhassák.” •••RINNER JENŐNÉ, Ősié „Nagyon régi, hűséges olvasójuk vagyok, aki szintén 1945- ben született, mint a Szabad Föld. Kívánok az új évezredre is olyan nagy népszerűséget, amilyenben az elmúlt 55 évben volt részük. Sok szépet, érdekeset, szomorút-vígat kaptam a Szabad Földtől, egész gyűjteményem van a kivágott cikkekből, amelyeket rendszeresen, felhasználok. Soha ki nem hagyom a »Kedves Olvasónkénak szóló sorokat. Az anyanyelvi őrjáraton továbbképzem magamat magyarból, a Gyerekvilág lapjaiból a meséket gyűjtöm kisunokámnak. Kedvencem az irodalmi oldal. Rejtvényeket, könyvismertetőket, hagyományőrző cikkeket viszek lapjukból tanítványaimnak. Megerősíthetem azt a tényt, hogy népszerűségük valóban az olvasók és a szerkesztőség kölcsönös hűségén alapszik.” ••• FILA SÁNDORNÉ, Mezőkomárom: „Idősek napjára szóló, kedves meghívót kaptunk a szent ünnep előtt a polgármester úr aláírásával. Adventi gyertyákkal, feldíszített karácsonyfával és kedves szóval fogadtak minket, kis, botra támaszkodó öregeket a művelődési házban. Aztán következett az ünnepi, a tiszteletünkre összeállított műsor: az óvodások, az iskolások és a Sió Menti Nyugdíjasklub tagjai fellépésével. Csoda történt, két-három órára elfeledtük, hogy megöregedtünk! A polgármester úrtól remegő kézzel vettük át a „meglepetést”, a figyelmesség mellé a borítékot, amit akkor meg sem tudtunk köszönni. Ezért ezt most szeretném megtenni, és kívánom, hogy ez a szeretet maradjon meg bennünk, mindannyiunkban az eljövendő hétköznapokra is.” •••DR. CSANK ISTVÁNNÉ, Eger: „Telitalálat volt a szerkesztőség bemutatkozása, így az olvasó és a lap közti kapcsolat személyesebbé vált. A pénteki megjelenésről is örömmel értesültem. A lap hangvétele, színvonala vonzó számunkra, a mai világban valóságos oázis. A megjelenési példányszámot nem ismerem, egy azonban biztos: igyekeznem kell a vásárlásnál, hogy hozzájussak.” ••• KATZENMAYER JÁNOS, Madaras: „Érdeklődve olvastam a Császármetszéssel a herpeszvírus ellen című cikket. Ha igaz, hogy a herpeszvírus fertőzésén, illetve annak egyik fajtáján idővel mindenki átesik, továbbá ha az is igaz, hogy a lakosság 70-90 százaléka vírushordozó, akkor miért nincs elég és hatékony fölvilágosítás erről a betegségről szinte sehol? Miért nem szűnik kötelezően a terhesgondozóban? Miért nincs erről szó a házassági tanácsadóban a leendő kismamák számára, ha valóban fertőződhet az újszülött, ami szellemi fogyatékossággal, vaksággal járhat? Kinek jó, ha inkább császármetszéssel jön világra a baba a fertőzés elkerülése végett, amikor a természetes úton való szülés lenne a cél? Nem lenne egyszerűbb odafigyeléssel, szaktanácsadással, de legfőképpen kötelező szűrővizsgálattal megelőzni a bajt? AZ A VÉLEMÉNYEM KÉRDEZTÉK ! Hajdú Sándorné kerecsendi, Polgár Mihályné őriszentpéteri, Kiss Györgyné nagymágocsi és számos érdeklődő olvasónknak üzenjük: Anyasági támogatásra a szülést követően az a nő jogosult, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal - koraszülés esetén legalább egyszer - terhesgondozáson vett részt. Az igényt a szülést követő 60 napon belül kell benyújtani. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Az anyasági támogatás gyermekenkénti összege azonos az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150 százalékával, tehát jelenleg 27 465 forint. Si Bujdosó Sándorné kiszombori és Bárdos Istvánné őrbottyáni olvasónk tájékoztatására közöljük: Gyermeknevelési támogatásra az a szülő, nagyszülő vagy gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermeki, életévétől a 8. életévének betöltéséig jár. A folyósítás időtartama nyugdíjszerű szolgálati időnek minősül, de nem számít munkaviszonynak. A gyermeknevelési támogatásban részesülő szülő napi négy órát meg nem haladó időtartamban vagy időkorlátozás nélkül is dolgozhat, ha a munkavégzés otthon történik. Szabadföld AZ OLVASÓ OLDALA2001 FEBRUÁR 2.17 A holtak nem gazdagodnak 1975-től a baksi téesz tagja voltam annak megszűnéséig, 1996-ig. Papíron megvan, hogy a közös szerzeményből mennyi jár az egykori tagoknak, ha a szövetkezetet eladják, mégis a részesedésnél gondok támadtak. Nemrég eladták a mezőt, az erdőt. Rákérdeztem: nekem mennyi jár belőle? Erre azt a választ kaptam, hogy nevem két helyen szerepel a listán, de az egyikhez azt a megjegyzést írták, hogy „elhunyt”. Szóval, kihúztak az élők sorából... Ez a pénz elveszett! Úgy érzem az élők sorában magam, mint amikor egy sírhelyet gyaláznak meg. Ahogy egyikből nem kaptam, nem kaptam a másikból sem, amit az „élő Csatlósnak” kellett volna juttatni. Pedig már az irodát is eladták. És ez nem titok. Ez a véleményem, ha egy halottá nyilvánítottnak egyáltalán lehet véleménye... Csatlós Istvánná Makó SULYÁN PÁL BALÁZS ALDALA, FARSANG DOROTTYÁJA a pélutó vagy böjtölő havában - amikor a hó- i nap derekán már a Vízöntőből a Halak csillagképbe tér át a Nap - ősidőktől fogva zajos dínomdánom kísérte a fagy és a melengető fény viaskodását. A pogány rómaiak ilyenkor tartották a tivornyás „februáriat”, s ebből származik a legrövidebb hónapunk latin elnevezése: február. A téltemetés zajos-vidám, farsangi hagyománya ezzel ötvöződött. Másodikán, gyertyaszentelő Boldogasszony időt is jósló, régi jeles napjához, amiről legutóbb részletesen megemlékeztünk, s amely e lapszámunk megjelenésekor köszönt ránk, ükapáink kívánságát említhetjük: „Inkább a farkas ordítson be az ablakon, mintsem a nap vigyorogjon!” Mert ugye ha ekkortájt még nekivadul a hóviharos förgeteg, az már igencsak a kivénhedt tél végső erőfeszítése, veresége - legalábbis a gyakran bevált népi megfigyelések szerint. Voltaképpen ehhez a feltételes időjóslathoz kapcsolódtak télutó havának, a gyertyaszentelőt követő, jelesebb napjai: Szent Balázs, Ágota és Dorottya névünnepe. A hozzájuk tapadt hajdani rítusok között tág teret kaptak a gonoszűzés, az egészség- és termésvarázslás tél végi, tavaszt váró hiedelmei is. „Gyerekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon / s úgy néztem a gyertyák közül, / mint két ág közt kinéző ijedt őzike...” A költő Babits Mihály örökítette meg e sorokban Szent Balázs emlékünnepének templomi szertartását, a Balázs-áldást, más néven a balázsolást, amikor a pap a torokbetegség ellen oltalmat kérő arca elé tartja a gyertyákat, s a torok, a kikiáltók és az énekesek védszentjéhez fohászkodik, aki a legenda szerint megmentett egy halszálkától fuldokló gyermeket. Faluhelyen - ötödikén - Ágotát, a nap névadó szentjét több bizakodással tisztelték katolikus dédanyáink, ha a csalfa enyheség helyett inkább „a tavasz közelségét mutató” fordulat örvendeztette meg őket, így aztán a babonásabbak jobb kedvvel söpörték körül a portát, hogy kiűzzék a bajt, kárt okozó férgeket. Február hatodikán, Szent Dorottya vértanú emléknapján ma is sokfelé emlegetik az öregek a rigmusba szőtt időjárási megfigyelést. Ha Dorottya szorítja (azaz ha ekkor még zord az idő), Julianna tágítja, megenyhíti a télvég erőlködését. Még egyszer Hernádszurdok kőkorszakárólElőző híradásomat félreértették az illetékesek, hiszen nem az ásatást, hanem az egyedülálló régészeti lelőhely védetté nyilvánítását szorgalmazom. Hernádszurdok faluban és környékén a felszín és az „építmény” több ponton eredeti kőkori állapotában van. Ezeket csak én ismertem fel ez idáig. Az Eresztvény nevű völgyben forrás fakad, s folyik a Mogyorós-patak medrében ásott kőkori víztározóba. A forrás fölé a Hernád medréből hozott, megmunkált kövekből napszentélyt építettek. Részben még áll. Enyhén ívelő alja és a vízszint közötti résbe vetődik a felkelő nap első sugara. A szűk völgy meredek, déli oldalába számtalan árkot ástak, ezek a forrást és a víztározót összekötő érbe futnak. Valószínűleg kultikus céllal ásták teraszosan az árkokat. Minden lépcső alja ki van kövezve. A közeli Omlás-tető nevű domb keleti oldalát teraszos földművelésre tették alkalmassá. Részben még érintetlen. Agyagidolok, kovakő eszközök kerültek itt elő. A házam előtt faültetéshez gödröt ásva találtam az eddigi legszebb csiszolt kőbaltát. Ebbe a lelőhelybe szemetesgödröt ástak még Rákóczi idejében, a kovakő eszközök mellett színes üvegpaszta gomb is volt, korabeli cserép és egy habán agyagpipa Anton Partsoft-bélyeggel. A paleolit és neolit kori kőeszközök vizuálisan elkülöníthetők. Nyíl- és lándzsahegy igazolja, hogy Szurdokon ősemberek éltek. Kontinuitás bizonyítható a bronzkorig, hiszen az eszközök formai, technikai kivitelezése állandó, csak nagyságrendben fokozatosan kisebbednek. A fazekasság fejlődése jól követhető. Jellegzetes edényük a „magyar” cserépbogrács, eszközük az orsógomb. Magyarországon több helyen - Hernádbűdön, Monokon -, ahol újkőkori földvár került elő, azonos név ismétlődik. De például Anatóliában, Krétán, Szicíliában, Ibériában is. Ez a Kata - Gata. Ami nem más, mint a finn „kota”, a magyar „káta”. Eredetileg veremlakást jelentett földsánccal kerítve. Ilyen földsáncos erődítmények is kata nevet viseltek. Védőit magyarul katonának nevezik. A földből hányt védmű, a „gát” neve is innen való. Ennek a helynek szelleme van, ezt kellene megtartani. Pintye Mihály könyvtáros Hangács HAGY H Ökrös János, 7147 Alsónána, Dózsa u. 90. felhívása: „Keresem Kecskeméti Istvánt, aki annak idején a tiszasasi általános iskolába járt, és 1952-ben volt nyolcadikos. Továbbá Munkácsy Imrét, aki ugyanott iskolatársunk volt, az édesapjának pedig élelmiszerüzlete volt. Ha valaki tud róluk, kérem, értesítsen. Örülnék, ha ők maguk jelentkeznének.” ■ Végh Károlyné, 8483 Kisszőlős, Széchenyi u. 24. helyzete: „Négycsaládos anyuka vagyok. Rokkantnyugdíjból élünk. Nagy szükségünk volna téli ruhaneműkre, cipőkre, de könyvekre és gyermekjátékokra is. Fiaim 16, 17, 18 évesek. Kislányom 14 esztendős.” – Rudinszki István, 6090 Kunszentmiklós, Honti Lajos u. 32. ajánlata: „Arra rászorulónak ajándékba adnék egy nagy képernyős, fekete-fehér, üzemképes tévékészüléket. Olyannak szánom, aki meg tudja oldani a készülék elszállítását. Megtalálható vagyok a 06-76/350-206-os telefonszámon is egész nap.” I Kovács Gáborné, 2509 Esztergom-Kertváros, Nyitrai u. 104. kérése: „Egyedül nevelem hét iskolás gyermekemet. Tartásdíjat nem kapok. Havi kiadásaink rendezése után csak kevés tüzelőt tudok vásárolni, így fűtésünk nagyon gyenge. A vékony takarók miatt fáznak éjszaka a gyerekek és fel-felkelnek. Segítségre lenne szükségünk.” ■ Bielik Ágnes, 6000 Kecskemét, Pákozdi csata u. 2. III/82. gondja: „Két kiskorú gyermekemet évek óta egyedül nevelem albérletben. Az egyik kislány negyedik éve rákbeteg. Rendszeresen járunk kell a budapesti gyermekklinikára kontrollvizsgálatok céljából. A gyermek nagy odafigyelést, gondoskodást igényel, így ápolási segélyen itthon tartózkodom vele. Anyagi tartalékaink felemésztődtek. Tud-e valaki segíteni nekünk?” H Horváth Ferencné, 2433 Sárosd, Petőfi u. 15. helyzete: „Betegségem miatt nem tudom megfelelően ellátni háztartásomat. Szívesen otthonomba fogadnék és fürdőszoba-használatos szobát biztosítanék olyan házaspárnak vagy egyedül álló asszonynak, aki segítene a házimunkák ellátásában. Levélbeli jelentkezéseket kérek.” ■ Pál Lajos, 3186 Litke, Kossuth u. 89. közleménye: „Ez év február 13-án 10 órakor gyászmisét tartunk a budapesti harcokban elesett bajtársaink emlékezetére a budavári Mátyás-templomban. Kérjük, hogy a még élő bajtársaink és elesett sorstársaink hozzátartozói közül minél többen vegyenek részt a szertartáson.” ■ Magyar Agrárkamara: 1036 Buda-pest, Lajos u. 160-162. I Hadtörténeti Intézet és Múzeum, levélcím: 1250 Bp., Pf. 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum: 1146 Budapest, Vajdahunyad vára. A Történeti Hivatal ügyfélszolgálati irodája: 1067 Budapest, Eötvös u. 7. M Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesülete: 1023 Budapest, Árpád fejedelem La. 3-4. Állampolgári jogok országgyűlési biztosa (ombudsman): 1054 Budapest, Tüköry u. 3. Vitézi Rend: 1134 Budapest, Gidófalvy u. 1/b.