Szabad Föld, 2002. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

2002-07-05 / 27. szám

, 2002. JÚLIUS 5. Iskolabarát önkormányzat Eötvös József-emlékplakettel tüntették ki Va­dász Istvánt, Vas megyei Ostfiyasszonyfa pol­gármesterét, mert a helyi képviselő-testület a ko­moly pénzügyi nehézségek ellenére is évek óta mindent megtesz a Csönge és Ostfiyasszonyfa közös tanintézetének fennmaradásáért. Magyar bírók grazi sikere Vas megye játékvezetői csapata nyerte az oszt­rák városban rendezett nagypályás labdarú­gótornát. Grazban hat tartomány: Bécs, Bur­genland, Észak- és Dél-Stájerország, Szlové­nia és Vas megye sípmesterei mérték össze já­téktudásukat. A torna gólkirálya, Bazsó Fe­renc személyében négy találattal, szintén ma­gyar bíró lett. Ikervári napok Immár tizenkettedik alkalommal rendeztek falunapot a Vas megyei Ikerváron. A színes programsorozat új színfoltja volt a település színkörének előadása. Ezúttal Csehov: Lako­dalom című vígjátékát mutatta be nagy kö­zönségsikerrel a falu társulata. Sopron testvérvárosa Az ausztriai Kismartonban a Sopron és Eisen­­stadt polgármestere látta el kézjegyével azt a dokumentumot, amely egy évszázadokra visszanyúló kapcsolatot tett hivatalossá. A gaz­dasági és kulturális együttműködést a jövőben erősíteni szeretnék mindkét város polgárai. Bronzkori leletek Koroncón A kisalföldi település határában érdekes lelő­helyre bukkantak a régészek. Az őskorból agyagfalú, faszerkezetes épületek, a középkor­ból pedig földbe süllyesztet veremházak nyo­mai láthatók. A faluról, ahol bronzkori, kora középkori, és Árpád-kori leletek találhatók, kiderült, hogy régészeti szempontból rendkí­vül érdekes. Geográfusok világkonferenciája Békéscsabán rendezték meg a Kritikai Geográ­fusok III. Nemzetközi Konferenciáját június 25. és 30. között. Négy földrész 30 országából több, mint 140 előadó vett részt a programon, ahol a társadalmi és gazdasági problémák területi megosztottságával, az országok és régiók közti különbségekkel, s kiemelten az esélyegyenlő­ség kérdéseivel foglalkoztak a szakemberek, nem feledkezve meg az aktuális gazdasági és politikai hatalom mulasztásairól, teendőiről. Vesebeteg sportsikere Nem mindennapi sportsikert ért el a gyulai Medve Jánosné, aki a Vesebetegek és Transz­­plantáltak Békés megyei Szervezete színeiben nyert aranyérmet a hazánkban megrendezett Szervátültetettek Európa-bajnokságának vá­logatójában. A hölgy 50 és 100 méteres mell­úszásban indult, s korosztályában a nőket és a férfiakat is megelőzte. Edzésként heti három alkalommal jár úszni a Gyulai Várfürdőbe. Új kollégium Kaposváron Négyszázötven középiskolásnak ad majd ott­hont az az új kollégium, amelynek építését a na­pokban kezdik meg Kaposváron. A több mint másfél milliárd forintért épülő létesítményhez uszoda és sportcsarnok is tartozik, szobái négy­ágyasak lesznek, főzőfülkével és fürdőszobával. Az új épület átadása után megszűnik a megye­­székhelyen egy régi kollégium, amely eredetileg kaszárnya volt, tíz-húszágyas termekkel. Beszélő szénási tárgyak Nagyszénás múltjához kötődő tárgyi és írásos emlékekből nyitt kiállítás a közelmúltban a Békés megyei településen. A könyvtárosok gyűjtötték össze a helyiek birtokában lévő régi használati eszközöket, dísztárgyakat, korabeli térképeket, iratokat. A település relikviái kö­zül a legértékesebb egy 1783-ból származó térkép. (A vidék híreit tudósítóink jelentéseiből állítottuk össze.) Szabadföld HAZAI ÉLET Vendégmarasztaló nyugalom a Tárna mentén H­a valaki kisétál Feldebrő határába, könnyen azt hihetné, hogy a po­ros út a nap égette fák közt a sem­mibe vezet. Ám egyszer csak fel­tűnik egy jókora téglaépület. Egykor magtár volt, s évekig tán csak az egerek tanyáztak benne. Most vendégház, nyaraló óvodások verik fel benne a faluvég csendjét. - Ha az ember saját magának dolgozik, akkor nem nyolcórás a munkanap, hanem legalább tizennégy - meséli a tulajdonos, Tóthné Nagy Csilla, akit a konyhában találunk. Az asszony most főszakács, de korábban már kőművessegédnek is bevált... A nyíregyházi házaspárnak néhány éve megtetszett a hevesi falucska, s úgy döntöttek, itt valósítják meg ál­mukat, az ifjúsági tábort. Pénzzé tették minde­nüket, hitelt vettek fel, s így megvásárolhatták az önkormányzattól az elhagyott magtárat. A négyszáz négyzetméteres épület felújítása olyan remekül sikerült, hogy nem az újságíró az első, aki a belsőépítész személye után érdek­lődik. Mindent meghagytak eredetiben, amit csak lehetett: a fagerendás mennyezetet épp­úgy, mint azokat a régi feliratokat, amelyeket hajdan ceruzával róttak a lépcső korlátjára. - Magunk csináltunk mindent, még a falat is mi raktuk - neveti el magát Nagyné Tóth Csil­la, majd beavat a részletekbe. Harminc drótke­fét koptattak el, mire simára csiszolták a belső téglafalat, hogy szépen mutasson rajta a mesze­lés. A nyírségi származású asszonynak hét test­vére van, így mindig eljött valaki segíteni. Ta­valy tavasszal nyitották meg az ifjúsági szállást, és a családias vendéglátásnak hamar sikere lett. - Nincs a férjemnek annyi ujja, ahány gyerek fog­ná a kezét - árulja el Csilla, aki olyan jól érzi ma­gát magtárból lett otthonukban, hogy hétszám­ra még a faluba sem kívánkozik be. - A Tarna mentén a csend, a nyugalom vendégmarasztaló - mondja Kelemen József, a környező kilenc község vidékfejlesztési szak­embere, aki tíz éven át Feldebrő polgármeste­re volt. Akkoriban maga is szorgalmazta, a ki­­használatlan önkormányzati ingatlant úgy ér­tékesítsék, hogy abból vendégház váljék. Nyá­ron diákok, télen vadászok és kiránduló csalá­dok találhatnak kikapcsolódást a környéken. A gazdasági élet nem valami pezsgő az Aba nemzetség egykori szálláshelyén, ám a falusi vendéglátás jövedelmet kínálhat a családok­nak. Ahhoz azonban még sokat kell tenni, hogy megismerjék a hazai turisták Heves me­gye kissé eldugott vidékét. Ezért is volt hiány­pótló az kiadvány, amelyet nemrég jelentetett meg Kelemen József helybeli támogatók segít­ségével. Ez a fényképekkel gazdagított füze­­tecske sorra veszi a kistérség településeit s be­mutatja a környék rejtett kincseit. Nemcsak Eger közelsége jelenti a vonzerőt, de a helybeli látnivalók is. Feldebrőre a XI. században épült altemplom csalogatja a látogatót, aki hossza­sabban is elidőzhet itt, ha megkóstolja a híres Debrő­i Hárslevelűt. A hegyközség az utóbbi időben sokat tett azért, hogy ez a nedű vissza­nyerje régi minőségét: a debrői eredetvédett bor lett, akárcsak az Egri Bikavér. A vidékfej­lesztési szakember szerint sokat segíthet raj­tuk, hogy a közelben, az egerszalóki hőforrás­nál milliárdos beruházással gyógyfürdő és szálloda épül. Az ott pihenő vendégek szívesen bebarangolják majd a környék horgásztavak­kal tarkított romantikus tájait. Már e készülő­dést mutatja, hogy a közelmúltban több mint tízmillió forintot költöttek a verpeléti várhegy rekontrukciójára, s ott erdei tanösvényt vala­mint rendezett parkolót alakítottak ki. Akárcsak korábbi posztján, most is a helyi ügyek kovásza kíván lenni Kelemen József, aki éppúgy jártas az agrárszakmában, mint a szo­ciológiában. Kapcsolatot tart a vállalkozókkal és az önkormányzatokkal, tanácsokkal látja el és megismerteti őket a pályázati lehetőségek­kel. Hogy mindez könnyebben menjen, újságot jelentet meg, hogy minden családhoz eljussa­nak az információk. Polgármestersége idején vált népszerűvé a Feldebrői Hírek, most pedig a Tarna mente községeinek szerkeszt minden évszakban megjelenő lapot. Hamarosan napvi­lágot lát egy újabb kiadvány, a Kereszt-Levél, amely a katolikus családoknak kínál olvasniva­lót. Az elmagányosodott világban létkérdés, hogy ne hagyják elsorvadni a hitéletet - véli Ke­lemen József. E lap segíthet abban, hogy tartsák a lelket a családokban és az elöregedő falvak magukra maradt, elárvult lakóiban. A vidékfej­lesztési szakember meggyőződése: nem csak a száraz gazdasági mutatókon múlik, hogy lesz-e elég ereje egy kistérségnek a talpraálláshoz. Az is létkérdés, hogy megőrizzék azokat az erkölcsi értékeket, amelyekből ma is erőt meríthetnek. Egerek helyett gyerekek lakják be a magtárat Feldebrőn Kohanek miklós felvétele CSIS ZOLTÁN Nem tudom, megrendül-e ma egy zenedarabtól bárki is LOVASS ILDIKÓ K­ocsis Zoltán évtizedek óta a kortárs ma­gyar zeneművészet rendkívüli tehetsé­ge. Tizennyolc évesen indult nemzetközi zon­goraművészi karrierje, huszonhat esztendő­sen már Kossuth-díjas. Zeneszerzőként és karmesterként is kivételesen sikeres pálya áll mögötte. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója a közelmúltban lett ötvenéves. Egy próba szünetében osztotta meg velünk gondolatait. - Mit próbál most a zenekarával? - Fölvettünk egy teljes lemezt, amelyen főleg az én hangszereléseim szólalnak meg, s most ezt egészítjük ki. Olyan Ravel- és Debus­­sy-zongoraműveket próbálunk, amelyeket annak idején maguk a szerzők hangszereltek. A Nemzeti Filharmonikusokkal ez az első le­mezünk azóta, hogy két éve az új zenekar létre­jött, ezért nagyon fontos számunkra. A hangle­mezgyártás évek óta holtponton áll, a lemezel­adás a koncertek látogatottságához nem mér­hető. Mégis nagy jelentőségű a hanghordozó, hiszen sokáig megmarad. Felújítottam a kap­csolatot a Hungarotonnal, mert vallom, hogy a Nemzeti Filharmonikusok műveit a nemzeti hanglemezgyártó vállalatnak kell kiadnia. - Egy zenemű megszólaltatásánál a szer­ző­ szándéka vagy az előadóművész értelmezé­se a fontosabb? - Már maga a kottaírás is szükségmegol­dás, s bele sem lehet mindent írni a kottába. Tehát nem elég csupán az írott kottát tanulmá­nyozni. Sajátos szintézisről van szó, amelyben az előadó szerepe igen hangsúlyos. Megérteni egy szerzőt nem különösebben nehéz. Vagy azért, mert az ember szereti, vagy annyit tanul­mányozza, hogy előbb-utóbb tökéletesen érti, mit akart. A próbák folyamán számos torzulá­son mehet keresztül a darab. Annak van nyert ügye, aki elejétől végig egyforma módon, ba­rátságosan és szeretettel nyúl hozzá. - Sok vitát gerjeszthet egy próbafolyamat? - Egy kamarazene próbáira a tolerancia a jellemző. Ám egy zenekari próbán a karmes­ter utasításokat ad, amit végre kell hajtani. Ez egyszerre könnyíti és nehezíti a munkát. A ze­nekarnál ilyen értelemben nem lehet demok­rácia, mert anarchiába torkollana. - Tapasztalata szerint növekszik vagy csökken a komolyzene-hallgatók száma? - Egyértelműen növekszik, ám a lemez­eladás, csökken. Zavar viszont, hogy nem tu­dom, megrendül-e ma egy zenedarabtól bárki is. Ezt a megrendülést harminc éve még sokan érezték. A világ ma nem erről szól. Nem szere­tem ezt a brókeres, nyakkendős világot, ahol egy centiméterrel sem nyúl tovább a kéz, mint amire a jogosítványa szól, a mosoly másod­perccel sem tart tovább, mint ahogy az ügyfél eltávozik. Ma nem divat a komolyzene, s nem téma a családi otthonokban sem. Új jelensé­gek, új hősök léptek színre, amelyek kiszorí­tották az általunk időtállónak vélt értékeket. - Hogyan fogadta a születésnapi ünneplé­seket? - Hivatalosan semmilyen elismerést vagy üdvözletet nem kaptam. Mádl Ferenc és Orbán Viktor magánemberként gratulált. Nem is cso­dálkozom ezen, kormányváltás volt, fontosabb dolgokkal voltak elfoglalva. Bőven kárpótolt vi­szont a zenekaromtól, barátaimtól, ismerőse­imtől kapott számtalan gratuláció és köszöntés. A szeretet, mely felém áradt, a meglepetések és ajándékok százszor értékesebbek voltak ne­kem, mint bármilyen állami elismerés. -Mióta ünnepli úgy a születésnapját, hogy jótékonysági hangversenyt ad a Nemzet­közi Gyermekmentő Szolgálat javára? - A romániai rendszerváltás után Euró­­pa-szerte megmozdultak intézmények és hí­rességek, hogy a gyermekotthonok borzalmas helyzetén segítsenek. Az első koncertem olyan jól sikerült, hogy megfogadtam, életem végéig tartom ezt a szokást. Minden fillér bevétel jó helyre megy, az biztos.­­ Ifjú művészként Pilinszky János a barátsá­gába fogadta. A XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja azt mondta önről „Ilyen mezítelenül a tehetségjelenlét, még nem láttam emberben. ”Ez a dicséret felér egy Kossuth-díjral Mondott ön hasonló dicséretet már fiatalnak? - Nem mondtam, de gondoltam... Pi­linszky minden fontos szavára emlékszem. A fecsegés, az üresjárat távol állt tőle, csak a lé­nyeggel foglalkozott. Minden érdekelt, amiről beszélt, sokat kaptam tőle. - Zeneszerző, zongoraművész, karmester - hogyan tudja eldönteni, mikor melyiket ré­szesíti előnyben? - Zenésznek érzem magam. Egyformán állok mindháromhoz, mert a zenét szeretem a legjobban. Mindent szívesen végzek, ami a ze­nével összefügg. Ha hangszerelnem vagy komponálnom kell, azt teszem. Ha egy napon úgy érzem, vissza kell mennem a főiskolára tanítani, visszamegyek...

Next