Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-02-21 / 8. szám
2003. FEBRUÁR 21. Szabad Föld HAZAI ÉLET Egy szerzetes, aki feloldozást énekelt az elítélteknek ________HARDI PÉTER________ Most már így, utólag, bevallom, panaszáradatra számítottam. Hiszen mi mást is várhatnék attól, akit koholt vádak alapján tízesztendei, a Szovjetunióban letöltendő kényszermunkára ítélnek? Olofsson Piacid atya mosolyog, viccelő dik, jókedvű. Úgy tűnik, ilyen az alaptermészete. Pedig már csak a járókeret miatt is kesereghetne... - Karácsony előtt megerőltettem magam, megroppant a derekam - meséli. - De talán néhány hét, és eldobhatom, aztán szolgálhatok tovább. A budapesti Szent Imre-plébánián segédkezik. Misézik, ha szükséges, lelki gyakorlatokat tart, jegyeseket oktat Nem kell messze mennie, a Feneketlen tóval szemben lakik, a Bartók Ma úton, édesanyja valamikori lakásában. Oda ment vissza akkor is, amikor szabadult - Az is hogy történt... Édesanyám szívbeteg volt, nem akartam, hogy a viszontlátás hirtelen izgalmától baja legyen, megszólítottam hát valakit az utcán, nem készítené-e fel néhány szóval, mielőtt belépek. Hát nem szerencsém volt akkor is! Az ismeretlen hét évet töltött a gulágon, persze azonnal értette, miről van szó... Úgy látszik, mindenben meg lehet találni a jót, tudta ezt ő is akkor már... A szobák amúgy telve vannak könyvekkel - de hát milyen is lenne egy szerzetes lakása? A falon néhány festmény, az egyiken férfi néz oldalt, kezében ecset, mellette idősebb férfi. Édesapám festette magáról meg nagyapámról, aki hajóskapitány volt , már bugyog is belőle a történet Nagyapja egész életében a világot járta, a fia másra vágyott, nyugodalomra, gondolta, meg sem házasodik, élete végéig eltanít a Műegyetemen. De mi történik, napszúrást kap, minek következtében látása romlik, már csak középiskolában taníthat, azt gondolja, mégiscsak megházasodik. Egy tizenhat gyermekes szőlősgazda legfiatalabb lányát vette el, Jusztinát. Szívesen ment hozzá, nem számított rá, hogy 34 évesen még megkérik a kezét. És éppen egy Olofsson! Olofsson? Na igen, már maga a név is különös... Az meg úgy volt, hogy amikor XII. Károly svéd király 1714-ben a hosszú hadjáratából tizennégy nap alatt Kis-Ázsiából Stockholmba lovagolt, mert a népe már éhezett, s Pesten megszállt, a kíséretének egyik tagja belázasodott. Hosszan kellett ápolni, közben beleszeretett egy ifjú leányba... így kerültek az Olofssonok Magyarországra. Mondom, panaszkodásra számítottam, ehelyett... - Miért ítélték Placid atyát tíz évre? - te- Hírelgetem a szót. -Antibolsevista propaganda, terrorcselek- | ményekre bujtogatás, összeesküvés. A szovjet új büntető törvénykönyv 2., 8. é511 paragrafusa. Hangja most is nyugodt, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondaná. - Pedig azt hittem, egyenes lesz a pályám. De Isten másképp akarta. Valóban, olyan egyszerűnek indult minden. Édesapja beíratta a budapesti bencés gimnáziumba Jó tanárai voltak, a fiatal fiú példaképet talált bennük, olyan akart lenni, mint ők. Igen, de az csak úgy lehetséges, ha szerzetes lesz, hiszen ők azért lehetnek olyanok, mert együtt laknak a diákjaikkal. Nem baj, akkor szerzetes lesz. Magyar-német-bölcselet szakon végzett, a teológiai diplomája mellé doktorátust is ragaszott - Széchényi Ferenc irodalompártolását búvárolta a levéltárakban -, s hamarosan a budapesti bencés gimnázium katedrájára állhatott. Hiszen olyan egyszerűnek indult minden... Két tablón is szerepelt. Az 1933-ason mint érettségiző diák, az 1946-oson mint érettségiztető tanár. De ez már csak félig igaz. A szóbelikre már nem jutott idő. Június 6-án a szovjetek letartóztatják. - Szóval antibolsevista propaganda... - jegyzem. - Nem volt alaptalan. Hogy is gondolkodhatna másképp egy szerzetes, ha már egyszer részt vesz az 1945-ös választási kampányban? - Terrorcselekményre bujtogatás... - Egy legyet sem tudnék agyoncsapni. - összeesküvés... - Mondtam a bírónak, nem is ismerem azokat, akiket összeesküvő társaimként megneveztek. Annál veszélyesebb, vonta le a következtetést. Az ítélet tehát: tíz év a gulágon. Nekikeseredett az ítéletet hallva. De nem is a tíz év és nem a gulag miatt elsősorban. Hanem azért, mert ő úgy tudta, hogy mindig az történik vele, amit Isten akar. Azt pedig, hogy mit akar, a bencés regula szerint a főapáton keresztül tudatja vele. De ez nem lehet a főapát akarata, az ítéletet nem ő hirdette ki... Akkor tehát nem lehet Isten akarata sem. De akkor miért történik vele mindez? Miért? Megtudta azt is hamarosan. A börtönben az a kitüntetés érte, hogy takaríthatta a folyosót, a mellékhelyiségeket. Feszültsége lassan engedett, különösen, amikor érezte, hogy az őr nem emberevő, rettenetesen unja ő is az egészet, s unalmában naphosszat fütyörészik, énekel. Ha az őrnek lehet, talán neki is. Nem egyházi éneket persze, az túl nagy merészség volna, de talán magyar nótát Nem lett belőle baj. Akkor talán egyházi énekeket is lehet? Lehetett, az orosz őr úgysem tudta, mit hall. Néhány nap múlva megtudta, hogy a folyosón található a halálra ítéltek kamrája. Harmincketten várták a kivégzésüket. És ekkor megmozdult benne a pap. Hiszen ilyen körülmények között idekintről is feladhatja a feloldozást annak, aki szeretné! Annak a szövegét énekelte hát naphosszat Nem sokkal később egy kegyelmet kapott fiatalember mesélte neki, bányán megbékéltek a helyzetükkel, amíg őt hallgatták. - Ekkor értettem meg - meséli szinte vidáman -, hogy nekem ott feladatom van. Engem az Úristen papként rendelt a foglyok mellé. Hogy a lelket tartsam rettenetes helyzetükben. És megnyugodott. Isten tehát ezúttal megkerülte a főapátot, közvetlenül szólt hozzá. A tanári pályafutása négy évig tartott, most fontosabb feladatot kapott. Nem bántotta már az ítélet. Vagyis hát... - Karácsonykor szállítottak ki bennünket, éppen Munkácson járt a vonat, amikor az éjféli misére harangoztak. Órákig beszélgettünk, vidámsága csak most hervadt le. - Az nagyon nehéz volt. Mert emberből faragták Olofsson Placidot is, bármennyire is Isten szolgája. Esztendőkbe telt, amíg sikerült kimunkálni a túlélés szabályait. - Az első, hogy soha ne panaszkodj. Mert akkor átadod magad a fájdalmadnak, mely legyengít, az pedig végzetes lehet Ha valaki mégsem állta meg, másra terelték a szót, a szakmájáról kérdezték például. Mennyi mindent kitanult Placid atya a tíz esztendő alatt a méhészettől kezdve a pulykatenyésztésen át a bányászatig! A második szabály, hogy mindenben meg kell találni a jót Ott is, háromezer-hatszáz kilométerre az otthonodtól, egy rengeteg közepén, amikor reggeltől estig vágod a fát?! Túlzásnak tartot a szavait. Neki van igaza: Mínusz húsz fokban az is öröm, ha az óra motozásnál elfelejti levetetni a sapkámat Hiszen akkor meg is fázhattam volna... Arra meg már itthon jöttem rá, hogy amilyen szólómondó voltam, engem Rákosi biztosan félakasztat Vegyük úgy, hogy a gulag volt a menedékem.. A politikai foglyok ártatlannak tartjál magukat, ami nagy hiba. Mert csapdát rejt e is. Hiszen ha ártatlan, akkor nagyon sajnálhatja magát. Aki pedig sajnálja magát, az elveszett. A szabály egyértelmű: Isten színe elől valamennyien bűnösök vagyunk, a fogoly éppen úgy, mint a fogva tartója... A negyedi szabály pedig az, hogy a hívőnek mindig va hová kapaszkodnia, mégpedig felfelé. Szava hiteles, nem panaszkodik később sorsára sem - pedig oka volna rá. Hiszen szabadulása után nem térhetett vissza Pannonhágára, a háromszáz szerzetes közül mindössz hatvan gyakorolhatta hivatást Fűrészszeriben kereste a kenyerét, majd kórházi mosodába került, onnan ment nyugdíjba Vásárra poliként pedig misézett. Mint ahogy teszi azót is, nyolcvanhét évesen. Tudja, amikor elfogy, ereje, lesz helye a bencés testvérei között. Bizalma már az enyém, búcsúzásul az ín asztalhoz járó keretezik, tenyérnyi textíliát ve elő. Szétnyitható, az egyik oldalába tükröt vartak, a másikon vízfestmény, rajta bájos hőig) - Van azért némi kézügyességem is mosolyog huncutul. - Amikor tehettem, ilyt képeket festettem. Egyszer egy sokszoros gyosnak is. Mondta, nem tud mivel fizetni, ha bárki bántani merészelne, szóljak csak n ki. Attól kezdve biztonságban éreztem mgam... - nevet már. Olofsson Piacid február 24-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Pesti Vigadó kamaratermében veszi át a Hazámért-hitemért kitüntetést. Olofsson Placid: Engem az Úristen papként rendelt a foglyok mellé Böllérek versengtek az erdőben Az egykori falusi disznóölés hagyományait elevenítették fel nemrég Napkoron. A szabolcsi település felhívására huszonhárom böllércsapat jelentkezett, amelyeknek egy-egy mangalicát kellett hagyományos módon, szalmával megperzselni és füstölésre előkészíteni a népszerű pihenőhelyen, a harangodi erdőben. A zsűri a böllérek munkája mellett a csapatok kisegítő személyzete által töltött hurkát, kolbászt is értékelte, de sokat nyomoz a latban az is, ki milyen pálinkával, borral fogadta az érdeklődőket. Végül féltucatnyi díjat osztottak ki a legjobbaknak. Új sportcsarnok Szombathelyen A vasi megyeszékhelyen 3500 néző befogadására alkalmas sportcsarnok épül. A Sugár úti szabadidőcentrum kétmilliárd forintba kerül, amelynek felét az Ifjúsági, Gyermek- és Sportminisztérium biztosítja. Az építkezés várhatóan ebben az évben kezdődik. Gazdaképzés Csornán A Rábaköz fővárosában a helyi Csukás Zoltán Mezőgazdasági Szakközépiskolában 79 gazda részére egyhónapos kurzust tartanak, amelynek végén külön vizsgáznak az ezüstkalászos tanfolyam, és külön az aranykalászos képzés hallgatói. A rábaközi termelők hetente három napot töltenek el az iskolapadban. (A vidék híreit tudósítóink jelentéseiből állítottuk össze.) KÉRDŐÍV KERESZTÉNY GABRIELLA Amikor ajtót nyitott, elcsodálkoztam. Hosszú beszélgetésünk végén pedig már csodáltam. Mert szemre is hihetetlen, hogy már elmúlt hetvenéves ez a magas, szikár, energikus férfi. Azon viszont a legkevésbé sem csodálkoztam, hogy pályatársa és kollégája, a gödöllői agráregyetem genetikai és nemesítési tanszékének vezetője, Heszky László nemrég így írt róla egy publikációjában: „Balla László a XX. század legeredményesebb magyar búzanemesítője. Nevéhez 55 államilag elismert őszi búzafajta előállítása fűződik, ami több, mint nagyszerű elődei által a XX. század első felében előállított fajták száma, és népszerűségük vetekszik a bánkúti búzákéval.” Elárulom neki, hogy készültem „prof. dr. Balla Lászlóból, a Magyar Tudományos Akadémia doktorából, a Magyar Növénynemesítők Egyesületének elnökéből”. Aztán a puskának használt publikációk ellenére is, kockáztatva, hogy megmosolyog, felteszem a kötelező kérdést: Miért lett búzanemesítő? Amiért 1985- ben állami, 1993-ban Fleischmann-díjat, majd 1996-ban Tessedik Sámuel-emlékérmet kapott. Tudományos tevékenyéségéről, rangfokozatairól, címeiről külön fejezetet írhatnék. Az ön pályájában nekem mégis az a nagyszerű, amiről közembereként fogalmunk sincsen, hogy ma is az ön és csapata által létrehozott martonvásári búzafajtákból készült kenyeret esszük. A nagy hozamú Emmát, Magdalénát, Magvast és Csárdást. Ráadásul a lisztjük igen jóízű kenyerek alapanyaga. - Telkibányai iskolai tanítóm, ahol 1933-ban születtem és nevelkedtem, papi pályát szánt nekem - mondja (és nem mosolyog a kérdésen). - Parasztgazdálkodó szüleim azonban semmiben nem befolyásoltak. Felőlük akár jogász vagy orvos is lehettem volna. Aztán jött a háború, amely elsodorta a sárospataki református gimnáziumba jelentkezésem szándékát. A biztonságosan közelebb lévő Abaújszántói Mezőgazdasági Gimnázium maradt, ahol kitűnően érettségiztem, és úgy döntöttem, hűséges leszek az agrárpályához. Elvégeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, és tanári ambíciómat félretéve ugyanott beiratkoztam a növénynemesítési szakra. Akkor már tudatosan készültem a kutatói pályára. Hogy miért? Valami olyasmit akartam elérni az életben, ami „nagyobb stílű” annál, semhogy egyetlen „gazdaságnak” szenteljem az energiáimat. Az egész magyar mezőgazdálkodást, azon belül is a növénynemesítést akartam szolgálni, mert abban láttam fantáziát. Akkor, vagyis az 1960-as évek elején, amikor kenyérgondokkal küszködött az ország, mert a búzatermesztés fejlesztésének fő akadálya a „fajtahiány” volt. Úgy gondoltam, a kutatómunkával nemcsak egy részt, hanem a nagy egészet szolgálhatom. A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutatóintézetébe már a növénynemesítésről készült diplomamunkám egyik konzulensének, Rajháthy Tibornak az ajánlására kerültem 1957-ben, és 1996-os nyugdíjazásomig ott dolgoztam. -Mi lehet egy növénynemesítő sikerének a titka? A számokkal mérhető eredmények? Az egymást követő búzagenerációk, amelyek tél jóak, jó termőképességűek és kiváló minősgűek? Az ilyesmi nemcsak a köztermesztiben mérhető. Nagyszerű érzés fogja el embert az országot járva, amikor látja, hog búzafajtái szinte mindenütt „visszaköszenek”. Igazolása a fejlődés lényegének, hogy utódoknak mindig jobban és jobbat kell p dukálniuk az elődöknél. A siker titka? Egyben titka nincs. Évtizedek szorgalmas gyár munkájából, majd az ismeretek újragondásából, az előrelépésekből áll. Nekem a monvásári évtizedek, ahol óvónő feleségemel, két gyerekünkkel életünk nagy részét éltük, olyanok voltak, mint a kaptár egyecskének. A méh onnan indul el, oda vissza mindig, azt a kaptárát gyarapítja eg életében. Amíg ezt hagyják, és be nem csap előtte a kaptárajtót... - Keserű felhangot érzek ebben az új mondatban. Jól érzem? - Sajnos igen. De ezek rosszízű, szem emberi-szakmai történések. Kicsinyes irségből, hiúságból és kapzsiságból fakadt amelyek sajnos más pályán is fellelhetőek én sorsomban egyetlen lényegük akadt: ki időnek előtte „nyugdíjaztak”, küldtek el benni Martonvásárról. Számomra legalul túl korán ahhoz, hogy 62 évesen „kihegyi elmével, de ölbe tett kézzel” várjam, mikor értem a kaszás. Ezért folytattam a kute címzetes egyetemi tanárként a Gödöllé tartozó kompolti intézetben, majd a Debrői Agráregyetem karcagi kutatóintézete Talán most jött el a visszavonulás ideje. nem biztos, hogy tétlenséggel jár... BÁLLÁ L A S Z Ma is a professzor úr jóízű kenyerét esszük