Szabad Föld, 2015. január-június (71. évfolyam, 1-26. szám)

2015-02-20 / 8. szám

Kinek a szégyene? Jogosan bosszúsak A betegek jogairól Végre a kertben! Házunk tája Picasso a garázsban Tudományos mozaik Fonák és egyenes Újlaki Ágnes tévékritikája Szegények segítői Játszd újra, ha meguntad! EGY REGGEL FELÉBREDÜNK, s vadonatúj életre vágyunk - sokaknak ismerős helyzet. Valaki az antik kódex mellől egy csokimanufaktúrába igyekszik, mások befutnak a tehetségkutatón, s akad, akit a kényszer sarkall új hivatás felé. Mikor reális az újrakezdés vágya, s hogyan mérlegeljünk, ha már kilépnénk a kitaposott cipőből? M­indenkit hajt az ön­megvalósítás vágya, sosem késő újrakezdeni. Azonban ügyeljünk arra, hogy ne hozzunk elhamarko­dott, érzelmi döntést, mielőtt nagyot fordítunk életünk szekerén. Józanul mérlegeljük lehetőségeinket, majd tudatosan cselekedjünk - tanácsolja dr. Horváth Aliz üzleti és életvezetési tanácsadó. Először is tartsunk ön­vizsgálatot: tisztázzuk magunkban, hogy a váltásnak mi a célja, mit nyerünk vele, megvannak-e hozzá a képességeink, milyen akadályokkal szembesülhetünk; valóban a saját elhatározásunk-e a pályamódosítás, vagy valaki elvárja tőlünk, netán a divatnak, a környezet ránk nehezedő nyomásának engedünk. Előfordul, egy fiatalember 30 éve­sen döbben rá, hogy a tanulmányait a szülei nyomására választotta, s szeretné végre a saját - az addigihoz képest gyökeresen más - útját járni. Vagy egy gazdasági-pénzügyi terüle­ten sikeres, megfontolt nő 40 évesen sürgető kényszert érez, hogy megva­lósítsa gyermekkori álmát, és stewar­­dessnek álljon. Hajtja a kalandvágy, szeretne emberekkel foglalkozni, de vajon bírná-e a folytonos utazással járó életformát, állná-e a versenyt a fáradhatatlan fiatalokkal...?­­ Bírom-e még, van-e bennem elég szenvedély, tetterő, hogy a ki­harcolt pozíciómból kilépve újra be­­álljak a sor végére? Felkészültem-e rá, hogy megküzdjek a kezdőkre váró nehézségekkel? Vannak-e tá­mogatóim, s jut-e még elég időm, hogy megvalósítsam a terveimet? E kérdésekre érdemes az önvizsgálat során választ keresni, főleg, ha az ötvenes éveinkben döntünk a merész váltás mellett - magyarázza dr. Hor­váth Aliz. A bátorság mellé a félretett pénz sem árt az új vállalkozás felépí­téséhez, hiszen az első 6-12 hónap­ban döcöghet a szekér. A tanácsadó úgy véli: - Ha úgy érzem, hogy boldogtalan vagyok, és gyomorfekélyt kapok a munkahelye­men, akkor két dolgot tehetek. Vagy felállok és hátat fordítok, vagy meg­tanulom más nézőpontból látni a dolgokat, és változtatok magamon. Akkor hirtelen az új lehetőségek is szinte varázsütésre megtalálnak. Palágyi Edit ÁCS, CIPŐÁRUS, BUSZSOFŐR. A filmcsillagok közül néhányan - ha a szükség úgy hozta - kétkezi szakmájukkal boldogultak. Bruce Willis biztonsági őrként és magánnyomozóként is belekóstolt a valódi krimik világába. Brad Pitt nem átallott csirkének öltözni, mivel reklámfigurája volt egy étteremnek. John Malkovich buszsofőrként kezdte, diákokat furikázott. George Clooney (képünkön) aprópénzre váltotta, hogy elbűvöli a gyengébb nemet: női cipőket árult. Morgan Freeman 18 évesen visszautasított egy színművészeti ösztöndíjat, s inkább szerelőként dolgozott a légierőnél. Harrison Ford útja sem hétköznapi: kezdetben elégedetlen volt a szerepeivel, ezért kitanulta az ácsmesterséget, hogy eltarthassa a családját. George Lucas filmrendezőhöz azért lett bejárása, mert a producer lakásában ő készítette a szekrényeket. Ott figyelt fel rá Steven Spielberg, s a színész végül így kapott szerepet a Csillagok háborújában. ÍZEK, SZERELMEK A Praliné Paradicsom gasztro­­blog gazdájáról, a lelkes fiatal lányról, Ötvös Zsuzsannáról (ké­pünkön) kevesen tudják, hogy angol-latin-ógörög szakon vég­zett az ELTE bölcsészkarán, majd ugyanott tudományos segéd­munkatársként dolgozott. Öt esztendőt szentelt egy XV. szá­zadi kódex tanulmányozásának. - Miközben próbáltam el­mélyülni a disszertációmban, azon vettem észre magam, hogy izgalmas francia desszer­­tek jutnak az eszembe és külön­féle ízkombinációkon töröm a fejem - meséli Zsuzsa, miköz­ben saját készítésű, sós kara­­mellhabbal töltött képviselő­fánkjával kínál. - Akkor ébred­tem rá, hogy ideje váltanom. Úgy éreztem, nem vagyok a helyemen a tudományos pá­lyán. Ezért aztán egy csokolá­démanufaktúrában helyezked­tem el. Most diplomával a zse­bemben cukrász OKJ-s kurzusra járok, hogy papírom legyen arról, amit szeretek. Napi 8-10 órában pedig azzal bíbelődöm, hogy a márványlapon csokit temperáljak. Bár merésznek tűnik a pályamódosítás, a szü­leim támogatták. Látták, hogy az íróasztal mellett már nem érzem magam elememben - magyarázza. „Prak­né Zsuzsi" nem bánta meg a hirtelen vett kanyart, többféle sikert is arat: például négy éve hobbiból indí­tott blogja tavaly 2. lett a Goldenblog versengésen. Lát­hatóan élvezi, amit csinál, ját­szik az ízekkel, a fánkja pedig egyszerűen zseniális... HÓBORTOSAN TEHETSÉGES Sosem látott kitörési lehetőséget jelentenek a nálunk is igen népszerű tehetségkutató műsorok. Susan Boyle egyszerű szociális munkásként tengette életét, legfeljebb a templomi kórusban ereszthette ki a hangját, mígnem egy brit tehetségkutató felfedezte, s mindjárt a világhírig repítette. A skót énekesnő nemrégiben azt nyilatkozta: a legjobban azt fájt neki, hogy ütődöttnek nézték. Azt üzeni a rajongóinak: „Ha van egy álmod, soha nincs késő, hogy belevágj, és megva­lósítsd!1' RAJZ A VÉNYEN. „Mit csinál, hisz' maga festőnek született!" - kiáltott fel egy koros gyógyszerész 1880 őszén Gács községben, miután meglátta, hogy fiatal patikustársa milyen nagyszerű rajzot rögtönzött egy vény hátuljára az arra járó tinós szekérről. Csontváry Kosztka Tivadar, az említett tehetséges ifjú ekkor kinyilatkoztatást hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napútfestője, nagyobb Raffaelnél." Csontváry csak 41 éves korában szánta rá magát, hogy festészetet tanuljon. Patikáját bérbe adta, s a művészetnek szentelte az életét. Keserűségére hazai kortársai értetlenül álltak a művei előtt. Ám ha megmarad szolid patikusnak, nem festette volna meg nagyszerű alkotásait, mint a Magányos cédrust vagy a Sétalovaglás a tengerpartont... KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE

Next