Szabad Föld, 2015. január-június (71. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-09 / 2. szám
I Riport 2015. január 9. ♦ A vidék családi hetilapja Mondvacsinált árvákból turistalátványosság AZ EGYÜTTÉRZÉS ÉS A SEGÍTENI AKARÁS mélyről jövő érzés, főleg akkor, amikor az ember rongyos, árva gyermekeket lát az utcán. Ám a nyugatiak naivitására sok fejlődő országban virágzó üzletág épült - a neve: árvaturizmus. Kambodzsában több mint félmillió gyermek él a szülei nélkül. Balogh Boglárka Ázsia egyik legszegényebb térségében járt. Az álmos reggelen végigtekerek szakadt biciklimmel a turistáknak szánt, színes sziemreapi piac mellett. Asszonyok csecsebecséket árulnak, férfiak gumikerekekkel egyensúlyoznak a fejükön, gyerekek kiáltozva futnak el mellettem a porban. A Kambodzsa északnyugati részén fekvő várost keresztbe szelő kis folyóban növények lebegnek, ahogy áthaladok a hídon, gyökereik jól látszanak a kristálytiszta vízben. Még nincs kilenc óra, de a hőség már most izzadtságot ver homlokomra. Kanyargok a virágokkal és parkokkal tarkított város buddhista templomai között, a fiatal, vörös ruhás szerzetesek nevetve integetnek. Visszaintegetek. Megállok a pékség előtt, bagettet veszek. A boltos már jól ismer. Két mezítlábas kisfiú figyel a mellettem lévő kapualjból. Az egyik hatalmas szatyrot cipel a hátán. Nem mer közelebb jönni, de tekintete a reggelimet pásztázza. Amikor rámosolygok, felém lép. Szólok a boltosnak, adjon még egy bagettet meg két banánt is. Nem engedi, hogy kifizessem. A kisfiú szégyenlősen elmosolyodik, amikor felé nyújtom az árut. Elveszi, a szeme huncutul csillog. Nejlonszatyrát a földre dobja, a bagettet azonnal kettétöri, és odaviszi a kapualjban megbúvó társának. ♦ Kambodzsa Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb ország a Thai-öböl partján. A volt francia gyarmat 1953- ban nyerte el függetlenségét. Huszadik századi történetében a háború, a politikai instabilitás és a tömeges népirtás a mindennapi élet szerves részévé vált. Bár a vörös khmer rezsim óta már felnőtt egy új generáció, és az ország lassan újjáéled a terrorból, ennek ellenére a terület még ma is Ázsia egyik legelmaradottabb, legszegényebb része. A 13,5 milliós lakosság egyharmada él napi 300 forintnyi fizetésből. A vörös khmerek negyven évvel ezelőtti rémuralma idején - a több mint kétmillió áldozat mellett - sok százezer gyermek maradt árván. Az UNICEF adatai szerint az árvaság ismét 75 százalékkal nőtt az utóbbi évtizedben. Kambodzsának kétségtelenül ma is nemcsak a szegénységgel és az ivóvízhiánnyal kell szembenéznie, hanem az árvák jelentős számával is. A mai hivatalos adatok szerint 550 ezer gyermek él szülei nélkül. ♦ A háromszobás hotelem tulajdonosa, Rada szerint a fővárosban, Phnompenben és a turistaközpontnak számító Sziemreapben (Angkor világhírű romvárosa mellett fekszik) az árvaság nagyon is jól eladható. Tizenöt évvel ezelőtt még alig lehetett árvaházakat találni. Most? Minden sarkon épül egy. Nemcsak a tuktukvezetők (motoros tricikli - a szerk.), de még utazási irodák is külön délelőttöket szerveznek a turistáknak árvaház-látogatás címén. Tudja, hogy hívjuk mi, helyiek ezeket a mesterségesen kialakított árvaházakat? Emberkerteknek. Ha a nyugatiak nem rángatnak minden utcán kolduló, szegény sorsú gyermeket árvaházba a saját országaikban, mi jogon teszik ezt itt, Kambodzsában? Idejönnek, szétnéznek, elhiszik, amit az árvaház-tulajdonosok el akarnak velük hitetni, és anélkül, hogy vennék a fáradságot, hogy a tényeknek utánanézzenek, adakoznak. Úgy, hogy tulajdonképpen azt sem tudják, mire is adják azt a rengeteg pénzt. Rada hozzáteszi: nyilvánvaló, hogy az árváknak minősített gyermekek száma megnövekedett, és maguk az árvaházak úgy működnek, mint egy vállalkozás. Egyszerű a képlet: a szomorú szemű, éhes gyermek látványa vonzza a külföldi adományozókat. Amikor a turisták megérkeznek, a gyerekek táncolnak, énekelnek, együtt nevetnek az idegenekkel, aztán előkerülnek a kis fémdobozok, és már jöhet is az adakozás. A leghatásosabb trükk, amikor egy magát helyi vezetőnek nevező egyén kiviszi a gyanútlan külföldieket egy darab földre, ábrándos szemmel körbenéz és patetikusan előadja, hogy micsoda gyönyörű, érintetlen táj is ez, ősi családi birtok, ide árvaházat szeretne. De hát az anyagi körülmények... Erre a színjátékra nemcsak a szívek nyílnak meg, de a zsebek is. A legtöbb gyermek, aki ezekben az „árvaházakban” él, nem árva, még csak nem is félárva. „Csupán” szegény családba születtek, a szülők beadják őket a jobb ellátás, a tanulás és a szebb jövő reményében. A SZERZŐ FELVÉTELEI Pol Pot rezsimje után negyven évvel még mindig nehéz a talpraállás A Choice önkéntesei rendszeres orvosi vizsgálatot is biztosítanak a falunak