Szabad Föld, 2019. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2019-07-05 / 27. szám

38| Kultúra Főnixek Tinnyén KÜLÖNLEGES ALKOTÁSOKKAL találkozhatunk Tinnyén, a helyi teniszpálya kertjében. Monostori Ferenc szobrász az 1848-49-es szabadságharc hőseiről és magyar költőóriásokról készített hatalmas, több mint tíztonnás homokszobrokat. H­armincöt-negyven fokos hőségben autózva az ember úgy vágyik az ár­nyékos útra, mint a ho­mok a vízre. A Zsámbéki-medence zöldellő dombjait arannyal megfestő búzatáblák közötti aszfalton haladva azonban még a gondos falvakba érve sem takarja el semmi a napfényt. Az egyik ilyen település határában járva aztán megint eszünkbe juthat a homok. Tinnye kapujától nem mesz­­sze, a focipálya mellett több méter magas Ady-szobor áll, ami nem bronzból, nem kőből és még csak nem is fából készült, hanem homok­ból. Innen pár száz méterre, a helyi teniszpálya kertjében dolgozik ugyanis Monostori Ferenc homok­szobrász, aki egyre híresebbé válik Magyarországon is különleges alko­tásaival. Amióta Tinnyén dolgozik, az önkormányzat kérésére és támo­gatásával az út mentére készít egy­­egy homokszobrot. Idén Adyról, ta­valy Konfuciuszról készült ide ilyen, de állt már a tinnyei határban Kos­suth és Petőfi szobra is. A művész által létrehozott szo­borparkba érve lenyűgöző látvány tárul elénk. Egy tíz méter hosszú, négy méter magas, csatajelenetet ábrázoló homok dombormű áll előt­tünk, az alkotást Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Leiningen-Westerburg Károly hatalmas mellszobra és Gör­gey lovas szobra veszi körül, szintén homokból. A szabadságharcos park mellett pedig magyar költők két méter magas homokportréi állnak, Petőfi, Nagy László, József Attila, Radnóti és Weöres Sándor szobrai.­­ Tavaly a négy világvallás volt a szobrok témája. Idén a szabadság­­harcos tárlatot a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, de Petőfi ehhez is kötődik - mutat a híres dagerrotípia alapján készült költőportréra Monos­tori Ferenc. A Nagy Lászlóról készült alkotás így utólag inkább Janus Pannonius­­ra emlékezteti, de talán ezen nem sértődne meg a XX. századi alkotó sem. Radnóti feje, arca a legkifeje­zőbb, mert ez háromdimenziós szo­bor, szemben a domborművekkel. Egy hatalmas eső sajnos ledöntötte József Attila szobrát, így azt újra kellett faragni, Weöres Sándor port­réja pedig még készül, de így is felis­merhető. Sok idő nincs rá, mert ha­marosan homokszobor-fesztivál lesz Tinnyén, ahol a nagyközönségnek is bemutatják az alkotásokat. Minden hónapra terveznek valami rendez­vényt, koncertekkel és egyéb progra­mokkal, hogy egyre többen láthassák ezeket a műveket. Lassan visszasétálunk a csatajele­nethez. Ezt egy ukrán és egy cseh művész alkotta meg Monostori Fe­renc instrukciói alapján, egy hősies eseményről szól, a Lehel huszárok harcáról. Ezek a jászsági katonák tagadták meg a hadi parancsot, és a világosi fegyverletétel után is az utolsó vérükig harcoltak az osztrá­kok ellen. Nem véletlen, hogy ettől az alkotástól nem messze áll Görgey Artúr lovas szobra, aki szinte farkas­szemet néz a dühös arcú Kossuthtal, mindenki tudja, miért. Széchenyi kéztartása krisztusi, Monostori Ferenc elképzelése szerint azért, mert álmodozó, a legnagyobb magyar és áldozat is volt egyben. Érdekes a története Leiningen szob­rának. Ennek elkészítését egy olyan művészre bízta Monostori Ferenc, aki a Kanári-szigetekről érkezett, és nem sokat tudott a magyar szabad­ságharcosokról. Egy nyelvi félreértés folytán azt hitte, hogy ő volt az aradi vértanúk kivégzője, ezért egy papi­rost faragott a kezébe a halálraítéltek listájával. Nagy szerencse, hogy sike­rült kijavítani a hibát: Leiningen híres búcsúlevelére. Hogy miért hív meg külföldi művészeket? Mert ezt a műfajt kalá­kában jó csinálni, és itthon még kevesen művelik. Nem könnyű ugyanis ilyen alkotásokat létrehozni - avat be a mester. Először ipari döngölőgépekkel kell megdolgozni a homokot zsaluba fogva. Ezt köve­ti a faragás. Hatalmas súlyokról be­szélhetünk, egy köbméter bányaho­mok másfél tonnát nyom. Egy szo­borhoz pedig nagyjából tizenöt köbméternyi anyag szükséges. Va­lójában kőszobrok ezek is, csak az évmilliók során porrá csiszolódott követ fogják össze újra. Míg azon­ban a kőnél csak faragnak, a ho­moknál újra lehet mintázni is a fa­ragás után, mintha agyagszobrot készítenének. Egyszerre lehet tehát dolgozni két szobrászati módszerrel. A homok előnye még, hogy gyorsan lehet nagy formákat létrehozni, a csatajelenet domborműve például tíz napig tartott két embernek. Az viszont már más kérdés, hogy meddig tart maga a szobor. A felü­leti védelem miatt a műveket egy vízbázisú fixálóval kell ellátni, ami ellenáll az esőnek. A téli fagyokat azonban a homok nem bírja, így ősszel le kell bontani a szobrokat. Monostori Ferenc viszont többek között ezt is szereti a homokszobrá­szatban. Egyszeri és megismételhe­tetlen művészet ez. A köztéri szob­rok esetében a közönségnek meg kell szoknia a szépet és a rosszat is, ez viszont mindig frissülhet ugyan­abból az anyagból, és föltárnád, akár a főnix - mereng el a művész. Monostori egyébként kőszob­rásznak készült. A képzőművészeti szakközépiskola és a Napút Szabad­művészeti Főiskola után egy szeren­csés véletlen vezette el a homok­szobrászathoz. Ifjúkori kalandozásai során egy lány hívta el Portugáliá­ba, ahol kezdetben kertet épített, majd vitorlásokra árult jegyeket, így találkozott egy ottani szobrásszal, Mario Mirandával, aki elhívta, se­gítsen felépíteni egy köztéri szobrát. Aztán Sagresban egy hatszáz éves navigációs iskolában (ahol még Ko­lumbusz Kristóf is tanult) rendeztek kiállítást. A megnyitó után egy hölgy megkérdezte, nincs-e kedve dolgozni egy homokszobrászati fesztiválon, így ismerkedett meg ezzel a művészeti formával. Azóta a világ számos pontjáról érkeztek fel­kérések, járt Ausztráliában, Chilé­ben, Kínában, Belgiumban, Francia­­országban és másutt is. Részt vett számos rekordkísérletben, 2017-ben például megépítették művésztársai­­val a világ legnagyobb homokvárát Duisburgban. A legkedvesebb alkotása mégis talán az egyik kisebb méretű szobra volt, a Konfuciusz. Ennek is különle­ges története van. A csecsemőtestű, öreg fejű szobor először azért kapta ezt a nevet, mert a művész a konfú­zióra akart utalni. Amikor azonban meglátogatták ázsiai turisták Ting­­nyét, elmondták, hogy Kung Fu-ce, vagyis Konfuciusz nevében a ce gyermeket jelent, tehát valójában egy gyermeki bölcsőt mintázott meg. A homokszobrászatban pedig benne van valami gyermeki, de egyben érett művészetnek is tekinthető. Monostori Ferenc ma már keve­sebbet utazik, mert négygyermekes családapa. Közülük kilencéves kisfia már bele is faragott az egyik ho­moktömbbe, szobrásznak készül. Monostori Ferenc reményei szerint majd a fia is ugyanolyan örömöket kaphat az alkotás révén, mint ő. A boldogság ugyanis sokszor apró dolgokon múlik. Haraszti Gyula Monostori Ferenc szerint ezt a műfajt kalákában jó csinálni BIELIK ISTVÁN FELVÉTELEI 2019. július 5. ♦ A vidék családi hetilapja

Next