Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-15 / 24. szám

Jókai Napok 1968 Vasárnap, június 2-án ünnepélyes keretek között véget értek a komáromi Jókai Napok. Kulturális életünk évenként megismétlődő legnagyobb rendezvényéről már előzőleg vázlatosan beszámoltunk, ismertetve az orszá­gos szavalófesztivál, valamint az irodalmi színpadok fesztiválja eredményeit. Az idei Jókai Napok a korábbiak­hoz viszonyítva olyan légkörben zajlottak le, amelyek mindenképpen határt jelentenek kulturális életünkben. Megújuló nemzeti és kulturális életünk az idei Jókai Napokkal gazdagabb lett, életerősebb. Egy lépéssel köze­­ lebb jutott a kiteljesedéshez. Nemegyszer elmondtuk már, de nem ért újra ismételni, hogy a komáromi Jókai Napok kulturális életünk csúcsát jelentik. A legjobbak közül is csak az elsők juthatnak ide. Mindez érvényes akkor is, ha az egyénekre gondolok, s akkor is, ha a csoportokra értem mindezt. Ebből természetesen követ­kezik, hogy a Komáromba jutást ki kell érdemelni. De még ez sem elég. Rendszeres munka szükséges hozzá. Az igények egyre növekszenek, a mérce minden évben emelkedik, s aki lépést akar tartani a fejlődéssel, annak szigorú és céltudatos munkát kell végeznie. Ez a legfontosabb és leglényegesebb. csi Lant Irodalmi Színpad 1965-ben alakult a CSEMADOK helyi szervezete és a szövetkezeti klub mellett. Az az eredmény, amely eddigi munkájukat sikerre vitte nem véletlen. Azalatt a rövid idő alatt, amióta ez az együt­tes dolgozik, öt irodalmi színpadi összeállítást mutattak be, méltón kap­ták az Új szélkiáltó című összeállító­ért a Jókai Napok bírálóbizottsága különdíját. Utolsónak a komáromi Petőfi Ijú­­sági Klub Irodalmi Színpada maradt, amely a vendéglátó tisztjét töltötte be. A tűz márciusa című összeállítása nem úgy sikerült, ahogy ettől az együttestől azt elvártuk volna. Az idei Jókai Napok irodalmi szín­padi fesztiválja sok szép élményt adott. A csoportok fejlődése több irányt és lehetőséget hordoz magá­ban. Ezt csak helyeselhetjük. Minden út járható és minden út azt jelenti, hogy irodalmi színpadi mozgalmunk egyre sokrétűbbé, tartalmasabbá és színvonalasabbá válik. —gs— I Irodalmi színpadok fesztiválja Az irodalmi színpadi mozgalom kezdettől fogva egyenetlen. Van idő­szak, mikor kitörések, fellángoláso­k jellemzik ezt a színpadi formát, más­kor viszont úgy tűnik, lanyhul az érdeklődés. Ebből következik, hogy Komáromban az idén az irodalmi színpadi mozgalom fejlődésének olyan eredményei mutatkoztak, amelyek a felfelé ívelés irányát mutatják. A Jó­kai Napok közönsége nyolc irodalmi színpad előadását láthatta. A balassa­gyarmati Madách Imre Irodalmi Szín­pad mellett hét hazai együttes mu­tatkozott be. Sorrendben a követke­zők: Galántai Általános Középiskola Petőfi Irodalmi Színpada, Petőfi Sán­dor „Csatadal“ című összeállításával szerepelt, a pozsonyi FORRÁS Irodal­mi Színpad Juhász Gyula „Testamen­tumát“ mutatta be, a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad összeállítása „Tamangó, táncolj“ címen került a közönség elé, a balassagyarmatiak „Kolduskantáta“ című összeállításuk­kal mutatkoztak be, a rimaszombati Irodalmi Színpad „Nehéz Virágok“ címen Babits összeállítással szerepelt, az Ipolysági József Attila Irodalmi Színpad „Ébredés“ című összeállítá­sát mutatta be, a komáromi Ifjúsági Klub Irodalmi Színpada Petőfi „A tűz márciusa“ című összeállításával lépett a közönség elé, míg a CSEMA­­DOK bácsi helyi szervezete mellett működő Kant Irodalmi Színpad „Új szélkiáltó“ című összeállításával sze­repelt. Valamit mondjunk el a komáromi Jókai Napokon résztvevő irodalmi színpadokról. A galántai Petőfi Iro­dalmi Színpad az idén mutatta be első összeállítását és először szere­pelt a Csatadal című összeállítással a Jó­kai Napok ünnepségein. Az iro­dalmi színpad vezetője és rendezője Mórocz Károly tanár. A Jókai Napo­kon való bemutatkozásuk jól sikerült és remélhetőleg az együttes fejlődé­sére kedvező hatással lesz. A pozsonyi Forrás Irodalmi Színpad régi ismerősünk. 1962-ben alakult s elsőnek Ady Endre költészetéből adott műsort. Azóta minden évben színvonalas műsorral lepi meg a Jó­kai Napok közönségét. A Forrás Iro­dalmi Színpad tagjai a Duna utcai Általános Középiskola volt és jelen­legi tanulóiból kerülnek ki. Az idei Juhász Gyula: Testamentum című ös­­­szeállításuk elnyerte a legjobb ös­­­szeállítás díját. Ez is bizonyítja, hogy az együttes rendszeres munkát végez. A lévai Juhász Gyula Irodalmi Szín­pad több buktatón keresztül jutott el arra a csúcsra, amely az idei Jókai Napok szempontjából a legtöbbet je­lenti. Tamango, táncolj című össze­­álításuk meglepetés volt. Az összeállí­tás a teremtés mítoszától kezdődően nagy ívben fogta át az emberiség történelmét egészen napjainkig. A káosztól a rendig — vagy ha úgy tetszik, az új, modern káoszig. Mind a rendezés, mind az összeállítás,, va­lamint a színpadkép a legmagasabb elismerést érdemli. S ami talán még ennél is nagyobb, az az előadás tisz­tasága, a szép magyar beszéd. Úgy hisszük, a lévai együttes nagyon meg­érdemelten kapta meg az irodalmi színpadok nagydíját. Valamit a balassagyarmati Madách Imre Színpadról is mondjunk el, amely vendégként vett részt az idei Jókai Napokon. 1959-ben alakult, és ahogy a műsorfüzetből kitűnik „Az irodal­mat és a művészetet szerető közön­ség igénye hozta létre.“ A rimaszombati Irodalmi Színpad nálunk a legrégebben dolgozó irodal­mi színpad. Műsorán olyan összeállí­tások szerepeltek, mint a Csillagok, csillagok, Ez a föld, ez a táj, Tűzzel, késsel stb. Eddig még mindig részt­­vett a komáromi Jókai Napokon , és mondhatnánk nagy sikerrel. Sajnos, az idei bemutatkozás csalódást kel­tett, amelynek bizonyára objektív okai vannak, de ahogy mi a rimaszombati együttest ismerjük, hamar kikerül a hullámvölgyből. Az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad „Ébredés“ című összeállítása a lévaiak után a másik nagy megle­petést hozta. A műsor az újjászületés gondolatát fogalmazza meg három tételben. A szép és színvonalas elő­adás méltón érdemelte ki a közönség, valamint a bírálóbizottság elismeré­sét, amelyért a szép színpadi beszéd díjával jutalmazták az együttest. Először került fel a Jóikai Napokra falusi irodalmi színpad. Először került fel és osztatlan sikert aratott az Új szélkiáltó című összeállítással. A bú­ Fi­lm­tavasz Kéménden Nemrég került sor a „Filmtavasz falun“ című filmakció keretében Ké­ménden a „Szerződés az ördöggel“ nevű új szlovák film ünnepélyes be­mutatójára. Az előadás után a közönség elbe­szélgetett a filmküldöttség tagjaival, Jozef Z­a­char filmrendezővel, Syl­via Turbóvá, Marta R­aS­l­ová színésznőkkel, Pavol Makovével, a kerületi film- és hangversenyválla­lat igazgatójával, a JNB iskola- és kulturálisügyi szakosztályának képvi­selőjével, valamint a kéméndi HNB és az EFSZ vezetőivel. A szövetkezetek vezetősége részé­ről tapasztalt megértés és az általuk nyújtott segítség, valamint az eddigi sikerek nemcsak buzdítanak, de egy­ben köteleznek is, hogy a jövőben hasonló filmakciókat rendezzünk. RIGLER J. Dalos, táncos találkozók A nyarat már el sem tudjuk képzelni CSEMADOK- találkozók nélkül. Évenként helyi, járási, körzeti ünne­pélyeken vetélkednek a legjobb népi együttesek, szó­listák, zenekarok, s egyben színes műsorszámaikkal szórakoztatják a nagyszámú közönséget. Bátran állíthatjuk, hogy a CSEMADOK dal- és tánc­­ünnepségek műsora az utóbbi években sokkal színvo­nalasabb, művészibb, mint régebben. A minőségi vál­tozást elsősorban az idézte elő, hogy a közönség nem volt megelégedve az akkori népünnepélyek műsorával. Ezért az elmúlt évben egyre divatosabbá vált, hogy más tájakról, külföldről is (főleg Magyarországról) vendég­együtteseket, szólistákat léptettek fel a műsorban. Azt hiszem helyes volt ez az elgondolás, mert így a közön­ség valóban élvezi a műsort s ez nagyon kellemes fél­napot tölt el egy-egy találkozón. Ezt a tényt legjobban az igazolja, hogy amíg régebben néhány százan vettek részt az ünnepségen, manapság több ezren tapsolnak a kiváló sokszínű műsorszámok láttán. Ebből a valóságból kiindulva a CSEMADOK Pozsonyi Járási Bizottsága ebben az évben több vendégegyüttest, szólistát szerepeltet a járási dal- és táncünnepélyen. Az ünnepély július 3-án délután két órakor kezdődik a* éher'­ardh (Mal’novo) parkban. Az alábbiakban azt közöljük, milyen együttesek, szó­listák szerepelnek majd a hőst adó lombok alatt. Elsők között említjük a budapesti művészeket Gén­­esi Sárit és Puskás Sándort, akik a legszebb népdalaikkal­­ szerepelnek majd. Magyarországról még a SZÖVOSZ Kapuvári Népművészeti Együttese is ott lesz az ünnepélyen és több táncszámmal szerepel. Vendégegyüttes lesz még a Horné Oresany-i szlovák együttes, valamint a Galántai Járási Népi Együttes és a szólisták. A pozsonyi járásból az éberhardi, téli, pozsonypüspöki és magyarbéli tánccsoportok lépnek fel. Természetesen ott lesz a közkedvelt szólóénekesnő, Goda Marika és a közvélemény kérésére a Csehszlovákiai Magyar Rádió közismert Bálint bátyója, mint népi elbeszélő. A gazdagnak ígérkező műsor mellett sokoldalú ellá­tásról is gondoskodik a rendezőség. Ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert a múlt évi ünnepélyen emiatt sokan elégedetlenkedtek avagy bosszankodva tolakodtak a sát­rak előtt. A járási ünnepély népmulatsággal fejeződik be, ame­lyet a CSEMADOK éberhardi helyi szervezete rendez. —tt— A képen a Kapuvári Megyei Népművészeti Együttes táncosai láthatók. A színjátszóegyüttesek fesztivál­­** ját a CSEMADOK pozsonyi szervezetének Déryné színköre nyi­totta meg Miroslav Krlejca: „Agónia“ című drámájával. A több mint 15 éve működő együttes munkáját a fárad­hatatlan újrakezdés és az egyre igé­nyesebb darabválasztás jellemzi. Ezt bizonyítja a mai jugoszláv irodalmat európai szinten képviselő Krleta lé­lektani drámájának műsorra tűzése is. Az Agóniában meghúzódó történel­mi klíma és társadalmi probléma olyan fejlett intellektuális játékot igényel, mellyel a különben tehetsé­ges szereplők nem rendelkeznek és így az írói mondanivaló, mely az ago­nizáló társadalom problémáit veti fel, az előadás folyamán szerelmi három­szöggé zsugorodott. A mű cselekmé­nyét, amely az emberek egymáshoz való viszonyát fejezi ki, a Déryné színkör együttese igyekezett sikerrel tolmácsolni, törekedett. A műfaji stílustörések, az 1905 előtti téma mába nyúló és ma is élő gondolatai dramaturgiailag d­ao­­tikussá ötvöződtek. A leegyszerű­sí­­tettebb egységes stílusra törekvés, tisztább előadáshoz vezetett volna. Sok tisztázatlan kérdés maradt a já­tékban, kísérlet volt ez, útkeresés, sok buktatóval, de lényeges problé­mák felvetéseiben hallatlanul gazdag és izgalmas. Az intellektuális elemek­kel átszőtt igényes feladatot a rozs­­nyói együttes igyekezett képességei­hez mérten megoldani. Vállalkozásuk elgondolkoztató és minden bizonnyal magában hordozza a tisztultabb mű­vészi megoldásokat is. A fesztivált a füleki Kovosmúlt üze­mi klubja és a CSEMADOK helyi szer­vezete színjátszó együttese előadása zárta be Jókai—Huszka: „Szabadság, szerelem“ c. háromfelvonásos daljá­tékával. Az együttes igen gazdag és színes múltra tekint vissza. A Szabad­ Színjátszók fesztiválja Kultúrpolitikánk helyesen értelme­zett nemzetközisége jegyében a szlo­vák-magyar egységes törekvések és közös célkitűzések szimbóliumakép­­pen szeretettel köszönthettük a fesz­tiválon vendégként fellépő iglói „Hviezdoslav Állandó Színpadot“. Az együttes változatos és igényes repertoárján az elmúlt tíz évben Alexis Parnis, Remarque, Rachmanov művei mellett magyar szerzők darab­jaival is találkozunk, mint például Gyárfás Miklós: „Kisasszonyok a ma­gasban“ és Molnár Ferenc „Olimpia“ című színművével. Most Ivan Stodola: „Miniszter úr“ című színművét mutatták be, amely­ben az író a kispolgári csökevényeket állítja pellengérre. A modern színját­szás elemeire épült mindvégig pergő és szórakoztató előadást a fesztivál közönsége lelkesen ünnepelte. A köl­csönös megbecsülésből fakadó közös ünneplés, szocialista kultúránk fel­emelkedését és a szlovák—magyar barátság elmélyítését szolgálja. A fesztivál harmadik előadásán a CSEMADOK zselízi színjátszó együt­tese lépett fel. Izgalommal teli érdek­lődés előzte meg az élő magyar drá­mairodalom nagy szellemének, Né­meth Lászlónak „Villámfénynél“ c. bemutatásra kerülő színművét. Az elő­adást (mely következetes gondolat­vezetést, igényes színpadi nyelvet és kulturált játékot igényel), a félig érett színészi játék és a nemes szán­dék jellemezte. Hazai viszonylatban — és itt beleértem egyetlen hivatá­sos színházunkat is! — mindezideig ez volt az első Németh László bemu­tató. A csehszlovákiai magyar mű­kedvelő színpadon a zselíziek szólal­tatták meg előz­ör a visszeres lábú Sulyokiné lányát, aki a Horthy-Ma­­gyarország haldokló zsellérjeinek és nincstelenjeinek sikolyát viszi be a kellemesen szórakozó és gondtalanul bridzselő Bakos jegyzők világába. A Németh László-i mondanivalóval — „melynek rúgója a dolgozó magyar népért való felelősség és ezzel pár­huzamosan a magyarságért, mint né­pért való aggodalom“ — a zselíziek nem tudtak megbirkózni, de a meg­­oldásért való küzdelem heroikus volt és ezért elismerést érdemelnek. Ibsen: „Kísértetek“ c. drámáját a lévai Járási Művelődési Ház „Garam­­völgyi Színháza“ mutatta be. Ibsen drámáiban az eszme és valóság ellen­téte sűrűsödik drámai konfliktussá. Hősei megpróbálnak saját erkölcsi normáik szerint élni. A Kísértetek­ben, ahol a múlt árnyai kísértenek, ahol a reménytelenség zsákutcájába­ jutott Alvingné menhelyet épített, em­léket állítva a férj, az apa „erkölcsös életének“, bár tudja, hogy ehhez az erkölcshöz szenny tapad, de azt hi­szi, hogy így megmenti az apa bűnei­ért bűnhődő fiát, és a fjordok sötét, reménytelen világába elmenekülhet az igazság elől. A lévai együttes Ibsen mondanivalóját a mához akarta közel hozni, ezt a koncepciót sajnos, nem tudták érvényre juttatni. A kifejezésre váró ibseni igazság rovására ment a rutinnal pótolt színészi játék és a szöveg nemtudással való birkózás. Az együttesnek ez alkalommal nem sike­rült maradéktalanul tolmácsolni a rendezői elképzelést sem, és így a bennünk hagyott hiányérzet felidézte a „Szombat esti vágy“ művészien megformált előadását. A Kísértetek előadása méltó volt a lévaiakhoz és megérdemelten aratott sikert. A rozsnyói CSEMADOK színjátszó együttese a fesztiválon Gorkij, Brecht és Kolozsvári dramatizációja alapján „Az anya“ c. előadással lépett fel. A dramatizált anyagot az együttes rendezője, Krausz Zoltán dolgozta át és az így létrejött irodalmi művet műfajilag színpadi dolgozat néven jelölte meg. A színpadi dolgo­zat, mely a Gorkij dráma epikus tör­ténete és a brechti elemek egymásba fűzéséből áll össze, megelevenítő for­májára nézve inkább az irodalmi szín­padok, mint a dráma műfajába sorol­ható. Mozgásban, cselekvésben a mondanivalót akarta illusztrálni, míg színpadképeivel az értelmi hatásra­ság, szerelem c. daljátékot az operett klasszikus szabályai szerint és a régi hagyományoknak adózva hozták szín­re. A rendkívül dekoratív, szép kosz­tümökben mozgó színészek a próza, ének, tánc és zene területén a műfa­jon belül igyekeztek helytállni és tehetségük legjavát adni. A közel 80 tagú együttes munkáját a szabadság­érzete serkenti és a kitűzött célt sze­retettel és szerelemmel szolgálják. Megvan minden előfeltételük ahhoz, hogy még tökéletesebb formában szó­rakoztassák a közönséget a zenés mű­fajon keresztül és itt elsősorban a zenekarukra gondolok, mely alaptézi­se a műfajnak és amellyel más együt­teseink nem rendelkeznek. A színes előadás méltó befejezése volt a szín­játszók fesztiváljának. A zsűri a fesztivál nagydíját nem adta ki. A nagydíjjal járó pénzjutal­mat a rozsnyói, a lévai és a füleki együttesek között arányosan osztotta el. A műsorválasztásért járó díjat a zselízi színjátszó együttes, a rende­zésért járó díjat Krausz Zoltán, a rozsnyói együttes vezetője, a szép színpadi beszédért járó díjat, a lévai Garamvölgyi Színház, és a zsűri kü­­löndíját a füleki színjátszó együttes nyerte. A női alakítás díját Mihályi Mária (Rozsnyó) és Kabát Gabriella (Léva), a férfialakítás díját Csenky Dezső (Zselíz) és a zenei díjat Csaba Mik­lós, a füleki együttes karnagya kapta. A zsűri elismerésben részesítette és oklevéllel jutalmazta a CSEMADOK pozsonyi szervezetének Déryné szín­körét, Rechtorik Júliát (Fülek), Dren­­kó Istvánt (Rozsnyó), Hanzelik Lajost (Fülek) és Lőrincz Jánost (Pozsony). A Jókai Napok bizottságának külön­­díjával a komáromi magyar iskola együttesét és a pozsonyi Duna utcai magyar iskola Forrás Irodalmi Szín­padát tüntette ki. A színjátszó együttesek 1968. évi fesztiválját a jobbat, többet adni akarás jellemezte. Hogy a művészi kivitelezés nem tudta maradéktalanul elérni azt a színvonalat, melynek mércéjét színjátszóink állapították meg és emelték a magasba, annak legfőbb okát abban az igen örömtel­jes tényben kell keresnünk, hogy mű­kedvelő együtteseink rendkívül igé­nyes művek tolmácsolására vállalkoz­tak és ezzel az elementárisan feltörő tudásszomjjal szemben a megelevení­tő és kifejező formákért még harcol­niuk kell. Egységes és nemes ez a tö­rekvés, mely minden bizonnyal meg­hozza gyümölcsét. MONOSZLÓY ÉVA Kelendő a magyar könyv Kelet-Szlovákiában nagy az ér­deklődés a magyar könyvek iránt. Tavaly például több mint kétmillió koronáért vásároltak magyar köny­vet a kerület lakosai. Ennek csak­nem felét a kassai Magyar Köny­vesboltban költötték el, ahol az idén is egymillió kétszázezer koro­na bevétellel számolnak. De van­nak a kerületben a Slovenská kní­­ha nemzeti vállalatnak olyan köny­vesboltjai is Királyhelmecen, Rozs­nyón, Szepsiben, Nagykaposon, ahol több magyar könyv akad gazdára, mint szlovák. Ám a vevők kaphat­nak magyar könyvet Homonnán, Terebesen, Krompachy-ban, Horny Smokovecen és másutt. Legnagyobb az érdeklődés Jókai, Fejes, Berkesi, Pasút és Németh László művei iránt, (mp) SZABAD FÖLDMŰVES, 1968. június 15.

Next