Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-15 / 24. szám
Jókai Napok 1968 Vasárnap, június 2-án ünnepélyes keretek között véget értek a komáromi Jókai Napok. Kulturális életünk évenként megismétlődő legnagyobb rendezvényéről már előzőleg vázlatosan beszámoltunk, ismertetve az országos szavalófesztivál, valamint az irodalmi színpadok fesztiválja eredményeit. Az idei Jókai Napok a korábbiakhoz viszonyítva olyan légkörben zajlottak le, amelyek mindenképpen határt jelentenek kulturális életünkben. Megújuló nemzeti és kulturális életünk az idei Jókai Napokkal gazdagabb lett, életerősebb. Egy lépéssel köze lebb jutott a kiteljesedéshez. Nemegyszer elmondtuk már, de nem ért újra ismételni, hogy a komáromi Jókai Napok kulturális életünk csúcsát jelentik. A legjobbak közül is csak az elsők juthatnak ide. Mindez érvényes akkor is, ha az egyénekre gondolok, s akkor is, ha a csoportokra értem mindezt. Ebből természetesen következik, hogy a Komáromba jutást ki kell érdemelni. De még ez sem elég. Rendszeres munka szükséges hozzá. Az igények egyre növekszenek, a mérce minden évben emelkedik, s aki lépést akar tartani a fejlődéssel, annak szigorú és céltudatos munkát kell végeznie. Ez a legfontosabb és leglényegesebb. csi Lant Irodalmi Színpad 1965-ben alakult a CSEMADOK helyi szervezete és a szövetkezeti klub mellett. Az az eredmény, amely eddigi munkájukat sikerre vitte nem véletlen. Azalatt a rövid idő alatt, amióta ez az együttes dolgozik, öt irodalmi színpadi összeállítást mutattak be, méltón kapták az Új szélkiáltó című összeállítóért a Jókai Napok bírálóbizottsága különdíját. Utolsónak a komáromi Petőfi Ijúsági Klub Irodalmi Színpada maradt, amely a vendéglátó tisztjét töltötte be. A tűz márciusa című összeállítása nem úgy sikerült, ahogy ettől az együttestől azt elvártuk volna. Az idei Jókai Napok irodalmi színpadi fesztiválja sok szép élményt adott. A csoportok fejlődése több irányt és lehetőséget hordoz magában. Ezt csak helyeselhetjük. Minden út járható és minden út azt jelenti, hogy irodalmi színpadi mozgalmunk egyre sokrétűbbé, tartalmasabbá és színvonalasabbá válik. —gs— I Irodalmi színpadok fesztiválja Az irodalmi színpadi mozgalom kezdettől fogva egyenetlen. Van időszak, mikor kitörések, fellángolások jellemzik ezt a színpadi formát, máskor viszont úgy tűnik, lanyhul az érdeklődés. Ebből következik, hogy Komáromban az idén az irodalmi színpadi mozgalom fejlődésének olyan eredményei mutatkoztak, amelyek a felfelé ívelés irányát mutatják. A Jókai Napok közönsége nyolc irodalmi színpad előadását láthatta. A balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad mellett hét hazai együttes mutatkozott be. Sorrendben a következők: Galántai Általános Középiskola Petőfi Irodalmi Színpada, Petőfi Sándor „Csatadal“ című összeállításával szerepelt, a pozsonyi FORRÁS Irodalmi Színpad Juhász Gyula „Testamentumát“ mutatta be, a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad összeállítása „Tamangó, táncolj“ címen került a közönség elé, a balassagyarmatiak „Kolduskantáta“ című összeállításukkal mutatkoztak be, a rimaszombati Irodalmi Színpad „Nehéz Virágok“ címen Babits összeállítással szerepelt, az Ipolysági József Attila Irodalmi Színpad „Ébredés“ című összeállítását mutatta be, a komáromi Ifjúsági Klub Irodalmi Színpada Petőfi „A tűz márciusa“ című összeállításával lépett a közönség elé, míg a CSEMADOK bácsi helyi szervezete mellett működő Kant Irodalmi Színpad „Új szélkiáltó“ című összeállításával szerepelt. Valamit mondjunk el a komáromi Jókai Napokon résztvevő irodalmi színpadokról. A galántai Petőfi Irodalmi Színpad az idén mutatta be első összeállítását és először szerepelt a Csatadal című összeállítással a Jókai Napok ünnepségein. Az irodalmi színpad vezetője és rendezője Mórocz Károly tanár. A Jókai Napokon való bemutatkozásuk jól sikerült és remélhetőleg az együttes fejlődésére kedvező hatással lesz. A pozsonyi Forrás Irodalmi Színpad régi ismerősünk. 1962-ben alakult s elsőnek Ady Endre költészetéből adott műsort. Azóta minden évben színvonalas műsorral lepi meg a Jókai Napok közönségét. A Forrás Irodalmi Színpad tagjai a Duna utcai Általános Középiskola volt és jelenlegi tanulóiból kerülnek ki. Az idei Juhász Gyula: Testamentum című összeállításuk elnyerte a legjobb összeállítás díját. Ez is bizonyítja, hogy az együttes rendszeres munkát végez. A lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad több buktatón keresztül jutott el arra a csúcsra, amely az idei Jókai Napok szempontjából a legtöbbet jelenti. Tamango, táncolj című összeálításuk meglepetés volt. Az összeállítás a teremtés mítoszától kezdődően nagy ívben fogta át az emberiség történelmét egészen napjainkig. A káosztól a rendig — vagy ha úgy tetszik, az új, modern káoszig. Mind a rendezés, mind az összeállítás,, valamint a színpadkép a legmagasabb elismerést érdemli. S ami talán még ennél is nagyobb, az az előadás tisztasága, a szép magyar beszéd. Úgy hisszük, a lévai együttes nagyon megérdemelten kapta meg az irodalmi színpadok nagydíját. Valamit a balassagyarmati Madách Imre Színpadról is mondjunk el, amely vendégként vett részt az idei Jókai Napokon. 1959-ben alakult, és ahogy a műsorfüzetből kitűnik „Az irodalmat és a művészetet szerető közönség igénye hozta létre.“ A rimaszombati Irodalmi Színpad nálunk a legrégebben dolgozó irodalmi színpad. Műsorán olyan összeállítások szerepeltek, mint a Csillagok, csillagok, Ez a föld, ez a táj, Tűzzel, késsel stb. Eddig még mindig résztvett a komáromi Jókai Napokon , és mondhatnánk nagy sikerrel. Sajnos, az idei bemutatkozás csalódást keltett, amelynek bizonyára objektív okai vannak, de ahogy mi a rimaszombati együttest ismerjük, hamar kikerül a hullámvölgyből. Az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad „Ébredés“ című összeállítása a lévaiak után a másik nagy meglepetést hozta. A műsor az újjászületés gondolatát fogalmazza meg három tételben. A szép és színvonalas előadás méltón érdemelte ki a közönség, valamint a bírálóbizottság elismerését, amelyért a szép színpadi beszéd díjával jutalmazták az együttest. Először került fel a Jóikai Napokra falusi irodalmi színpad. Először került fel és osztatlan sikert aratott az Új szélkiáltó című összeállítással. A bú Filmtavasz Kéménden Nemrég került sor a „Filmtavasz falun“ című filmakció keretében Kéménden a „Szerződés az ördöggel“ nevű új szlovák film ünnepélyes bemutatójára. Az előadás után a közönség elbeszélgetett a filmküldöttség tagjaival, Jozef Zachar filmrendezővel, Sylvia Turbóvá, Marta RaSlová színésznőkkel, Pavol Makovével, a kerületi film- és hangversenyvállalat igazgatójával, a JNB iskola- és kulturálisügyi szakosztályának képviselőjével, valamint a kéméndi HNB és az EFSZ vezetőivel. A szövetkezetek vezetősége részéről tapasztalt megértés és az általuk nyújtott segítség, valamint az eddigi sikerek nemcsak buzdítanak, de egyben köteleznek is, hogy a jövőben hasonló filmakciókat rendezzünk. RIGLER J. Dalos, táncos találkozók A nyarat már el sem tudjuk képzelni CSEMADOK- találkozók nélkül. Évenként helyi, járási, körzeti ünnepélyeken vetélkednek a legjobb népi együttesek, szólisták, zenekarok, s egyben színes műsorszámaikkal szórakoztatják a nagyszámú közönséget. Bátran állíthatjuk, hogy a CSEMADOK dal- és táncünnepségek műsora az utóbbi években sokkal színvonalasabb, művészibb, mint régebben. A minőségi változást elsősorban az idézte elő, hogy a közönség nem volt megelégedve az akkori népünnepélyek műsorával. Ezért az elmúlt évben egyre divatosabbá vált, hogy más tájakról, külföldről is (főleg Magyarországról) vendégegyütteseket, szólistákat léptettek fel a műsorban. Azt hiszem helyes volt ez az elgondolás, mert így a közönség valóban élvezi a műsort s ez nagyon kellemes félnapot tölt el egy-egy találkozón. Ezt a tényt legjobban az igazolja, hogy amíg régebben néhány százan vettek részt az ünnepségen, manapság több ezren tapsolnak a kiváló sokszínű műsorszámok láttán. Ebből a valóságból kiindulva a CSEMADOK Pozsonyi Járási Bizottsága ebben az évben több vendégegyüttest, szólistát szerepeltet a járási dal- és táncünnepélyen. Az ünnepély július 3-án délután két órakor kezdődik a* éher'ardh (Mal’novo) parkban. Az alábbiakban azt közöljük, milyen együttesek, szólisták szerepelnek majd a hőst adó lombok alatt. Elsők között említjük a budapesti művészeket Génesi Sárit és Puskás Sándort, akik a legszebb népdalaikkal szerepelnek majd. Magyarországról még a SZÖVOSZ Kapuvári Népművészeti Együttese is ott lesz az ünnepélyen és több táncszámmal szerepel. Vendégegyüttes lesz még a Horné Oresany-i szlovák együttes, valamint a Galántai Járási Népi Együttes és a szólisták. A pozsonyi járásból az éberhardi, téli, pozsonypüspöki és magyarbéli tánccsoportok lépnek fel. Természetesen ott lesz a közkedvelt szólóénekesnő, Goda Marika és a közvélemény kérésére a Csehszlovákiai Magyar Rádió közismert Bálint bátyója, mint népi elbeszélő. A gazdagnak ígérkező műsor mellett sokoldalú ellátásról is gondoskodik a rendezőség. Ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert a múlt évi ünnepélyen emiatt sokan elégedetlenkedtek avagy bosszankodva tolakodtak a sátrak előtt. A járási ünnepély népmulatsággal fejeződik be, amelyet a CSEMADOK éberhardi helyi szervezete rendez. —tt— A képen a Kapuvári Megyei Népművészeti Együttes táncosai láthatók. A színjátszóegyüttesek fesztivál** ját a CSEMADOK pozsonyi szervezetének Déryné színköre nyitotta meg Miroslav Krlejca: „Agónia“ című drámájával. A több mint 15 éve működő együttes munkáját a fáradhatatlan újrakezdés és az egyre igényesebb darabválasztás jellemzi. Ezt bizonyítja a mai jugoszláv irodalmat európai szinten képviselő Krleta lélektani drámájának műsorra tűzése is. Az Agóniában meghúzódó történelmi klíma és társadalmi probléma olyan fejlett intellektuális játékot igényel, mellyel a különben tehetséges szereplők nem rendelkeznek és így az írói mondanivaló, mely az agonizáló társadalom problémáit veti fel, az előadás folyamán szerelmi háromszöggé zsugorodott. A mű cselekményét, amely az emberek egymáshoz való viszonyát fejezi ki, a Déryné színkör együttese igyekezett sikerrel tolmácsolni, törekedett. A műfaji stílustörések, az 1905 előtti téma mába nyúló és ma is élő gondolatai dramaturgiailag daotikussá ötvöződtek. A leegyszerűsítettebb egységes stílusra törekvés, tisztább előadáshoz vezetett volna. Sok tisztázatlan kérdés maradt a játékban, kísérlet volt ez, útkeresés, sok buktatóval, de lényeges problémák felvetéseiben hallatlanul gazdag és izgalmas. Az intellektuális elemekkel átszőtt igényes feladatot a rozsnyói együttes igyekezett képességeihez mérten megoldani. Vállalkozásuk elgondolkoztató és minden bizonnyal magában hordozza a tisztultabb művészi megoldásokat is. A fesztivált a füleki Kovosmúlt üzemi klubja és a CSEMADOK helyi szervezete színjátszó együttese előadása zárta be Jókai—Huszka: „Szabadság, szerelem“ c. háromfelvonásos daljátékával. Az együttes igen gazdag és színes múltra tekint vissza. A Szabad Színjátszók fesztiválja Kultúrpolitikánk helyesen értelmezett nemzetközisége jegyében a szlovák-magyar egységes törekvések és közös célkitűzések szimbóliumaképpen szeretettel köszönthettük a fesztiválon vendégként fellépő iglói „Hviezdoslav Állandó Színpadot“. Az együttes változatos és igényes repertoárján az elmúlt tíz évben Alexis Parnis, Remarque, Rachmanov művei mellett magyar szerzők darabjaival is találkozunk, mint például Gyárfás Miklós: „Kisasszonyok a magasban“ és Molnár Ferenc „Olimpia“ című színművével. Most Ivan Stodola: „Miniszter úr“ című színművét mutatták be, amelyben az író a kispolgári csökevényeket állítja pellengérre. A modern színjátszás elemeire épült mindvégig pergő és szórakoztató előadást a fesztivál közönsége lelkesen ünnepelte. A kölcsönös megbecsülésből fakadó közös ünneplés, szocialista kultúránk felemelkedését és a szlovák—magyar barátság elmélyítését szolgálja. A fesztivál harmadik előadásán a CSEMADOK zselízi színjátszó együttese lépett fel. Izgalommal teli érdeklődés előzte meg az élő magyar drámairodalom nagy szellemének, Németh Lászlónak „Villámfénynél“ c. bemutatásra kerülő színművét. Az előadást (mely következetes gondolatvezetést, igényes színpadi nyelvet és kulturált játékot igényel), a félig érett színészi játék és a nemes szándék jellemezte. Hazai viszonylatban — és itt beleértem egyetlen hivatásos színházunkat is! — mindezideig ez volt az első Németh László bemutató. A csehszlovákiai magyar műkedvelő színpadon a zselíziek szólaltatták meg előzör a visszeres lábú Sulyokiné lányát, aki a Horthy-Magyarország haldokló zsellérjeinek és nincstelenjeinek sikolyát viszi be a kellemesen szórakozó és gondtalanul bridzselő Bakos jegyzők világába. A Németh László-i mondanivalóval — „melynek rúgója a dolgozó magyar népért való felelősség és ezzel párhuzamosan a magyarságért, mint népért való aggodalom“ — a zselíziek nem tudtak megbirkózni, de a megoldásért való küzdelem heroikus volt és ezért elismerést érdemelnek. Ibsen: „Kísértetek“ c. drámáját a lévai Járási Művelődési Ház „Garamvölgyi Színháza“ mutatta be. Ibsen drámáiban az eszme és valóság ellentéte sűrűsödik drámai konfliktussá. Hősei megpróbálnak saját erkölcsi normáik szerint élni. A Kísértetekben, ahol a múlt árnyai kísértenek, ahol a reménytelenség zsákutcájába jutott Alvingné menhelyet épített, emléket állítva a férj, az apa „erkölcsös életének“, bár tudja, hogy ehhez az erkölcshöz szenny tapad, de azt hiszi, hogy így megmenti az apa bűneiért bűnhődő fiát, és a fjordok sötét, reménytelen világába elmenekülhet az igazság elől. A lévai együttes Ibsen mondanivalóját a mához akarta közel hozni, ezt a koncepciót sajnos, nem tudták érvényre juttatni. A kifejezésre váró ibseni igazság rovására ment a rutinnal pótolt színészi játék és a szöveg nemtudással való birkózás. Az együttesnek ez alkalommal nem sikerült maradéktalanul tolmácsolni a rendezői elképzelést sem, és így a bennünk hagyott hiányérzet felidézte a „Szombat esti vágy“ művészien megformált előadását. A Kísértetek előadása méltó volt a lévaiakhoz és megérdemelten aratott sikert. A rozsnyói CSEMADOK színjátszó együttese a fesztiválon Gorkij, Brecht és Kolozsvári dramatizációja alapján „Az anya“ c. előadással lépett fel. A dramatizált anyagot az együttes rendezője, Krausz Zoltán dolgozta át és az így létrejött irodalmi művet műfajilag színpadi dolgozat néven jelölte meg. A színpadi dolgozat, mely a Gorkij dráma epikus története és a brechti elemek egymásba fűzéséből áll össze, megelevenítő formájára nézve inkább az irodalmi színpadok, mint a dráma műfajába sorolható. Mozgásban, cselekvésben a mondanivalót akarta illusztrálni, míg színpadképeivel az értelmi hatásraság, szerelem c. daljátékot az operett klasszikus szabályai szerint és a régi hagyományoknak adózva hozták színre. A rendkívül dekoratív, szép kosztümökben mozgó színészek a próza, ének, tánc és zene területén a műfajon belül igyekeztek helytállni és tehetségük legjavát adni. A közel 80 tagú együttes munkáját a szabadságérzete serkenti és a kitűzött célt szeretettel és szerelemmel szolgálják. Megvan minden előfeltételük ahhoz, hogy még tökéletesebb formában szórakoztassák a közönséget a zenés műfajon keresztül és itt elsősorban a zenekarukra gondolok, mely alaptézise a műfajnak és amellyel más együtteseink nem rendelkeznek. A színes előadás méltó befejezése volt a színjátszók fesztiváljának. A zsűri a fesztivál nagydíját nem adta ki. A nagydíjjal járó pénzjutalmat a rozsnyói, a lévai és a füleki együttesek között arányosan osztotta el. A műsorválasztásért járó díjat a zselízi színjátszó együttes, a rendezésért járó díjat Krausz Zoltán, a rozsnyói együttes vezetője, a szép színpadi beszédért járó díjat, a lévai Garamvölgyi Színház, és a zsűri különdíját a füleki színjátszó együttes nyerte. A női alakítás díját Mihályi Mária (Rozsnyó) és Kabát Gabriella (Léva), a férfialakítás díját Csenky Dezső (Zselíz) és a zenei díjat Csaba Miklós, a füleki együttes karnagya kapta. A zsűri elismerésben részesítette és oklevéllel jutalmazta a CSEMADOK pozsonyi szervezetének Déryné színkörét, Rechtorik Júliát (Fülek), Drenkó Istvánt (Rozsnyó), Hanzelik Lajost (Fülek) és Lőrincz Jánost (Pozsony). A Jókai Napok bizottságának különdíjával a komáromi magyar iskola együttesét és a pozsonyi Duna utcai magyar iskola Forrás Irodalmi Színpadát tüntette ki. A színjátszó együttesek 1968. évi fesztiválját a jobbat, többet adni akarás jellemezte. Hogy a művészi kivitelezés nem tudta maradéktalanul elérni azt a színvonalat, melynek mércéjét színjátszóink állapították meg és emelték a magasba, annak legfőbb okát abban az igen örömteljes tényben kell keresnünk, hogy műkedvelő együtteseink rendkívül igényes művek tolmácsolására vállalkoztak és ezzel az elementárisan feltörő tudásszomjjal szemben a megelevenítő és kifejező formákért még harcolniuk kell. Egységes és nemes ez a törekvés, mely minden bizonnyal meghozza gyümölcsét. MONOSZLÓY ÉVA Kelendő a magyar könyv Kelet-Szlovákiában nagy az érdeklődés a magyar könyvek iránt. Tavaly például több mint kétmillió koronáért vásároltak magyar könyvet a kerület lakosai. Ennek csaknem felét a kassai Magyar Könyvesboltban költötték el, ahol az idén is egymillió kétszázezer korona bevétellel számolnak. De vannak a kerületben a Slovenská kníha nemzeti vállalatnak olyan könyvesboltjai is Királyhelmecen, Rozsnyón, Szepsiben, Nagykaposon, ahol több magyar könyv akad gazdára, mint szlovák. Ám a vevők kaphatnak magyar könyvet Homonnán, Terebesen, Krompachy-ban, Horny Smokovecen és másutt. Legnagyobb az érdeklődés Jókai, Fejes, Berkesi, Pasút és Németh László művei iránt, (mp) SZABAD FÖLDMŰVES, 1968. június 15.