Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-26 / 39. szám
2 LUDVIK SVOBODA köztársasági elnök beszédéből (Folytatás az 1. oldalról.) nek mellőzése sok nézeteltérést okozott kapcsolatainkban. A január előtti párt- és államvezetőség hibája volt, hogy a problémákat nem oldotta meg idejében, hanem még tovább korlátozta a szlovák nemzeti szervek hatáskörét — hangsúlyozta köztársaságielnökünk, majd kinyilvánította azt a meggyőződését, hogy hazánk szövetségi rendjének kialakulásával párhuzamosan „Létrejöttek a feltételek nemzeteink és a nemzetiségek további politikai, gazdasági és kulturális fejlődéséhez az egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaság keretében.“ Dél-szlovákiai látogatásával kapcsolatban Svoboda elvtárs a következőket mondotta: — A napokban ellátogattam Dél- Szlovákiába is, arra a vidékre, ahol magyar nemzetiségű polgártársaink élnek. Mindenütt örömteli, áldozatos, öntudatos munkát láttam. Megállapíthatjuk, hogy magyar polgáraink ugyanúgy, mint az ukránok és a lengyelek is, hatékonyan hozzájárulnak szocialista országunk továbi fejlődéséhez. Közös hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további fejlődésének és megszilárdulásának egyik legfontosabb előfeltételét Svoboda elvtárs a nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egységében látja. Ezért hangsúlyozta: „... azt szilárdítsuk meg, ami közelebb hozza a két testvérnemzetet és a többi nemzetiséget, és küszöböljük ki mindazt, ami megbontja baráti együttműködésünket. Nemzeteink és nemzetiségeink egysége társadalmunk egyik alapelve.“ Társadalmi életünk konszolidálásával kapcsolatban köztársasági elnökünk utalt arra, hogy ....... az utóbbi években bonyolult, nehéz időszakon mentünk keresztül. Nem egy esetben kellett határozott, szigorú intézkedést hoznunk. Enélkül nem jutottunk volna ki a válságból. További előrehaladásunk alapfeltétele volt, hogy harcot folytassunk a pártban és a társadalomban az ellenséges, szocialistaellenes, opportunista erők ellen“... Ebben a nagy küzdelemben döntő sikereket értünk el — hangsúlyozta Svovoda elvtárs, majd megállapította, hogy „Ezek annál is lényegesebbek, mert nem adminisztratív, hanem politikai módszerekkel értük el. Elérkezett az idő, hogy minden energiánkat és erőnket az előttünk álló bonyolult, igényes társadalmi és gazdasági problémák megoldására összpontosítsuk.“ Ludvík Svoboda köztársaságunk elnöke beszédének további részében a munkásosztály, a parasztság és a szocializmushoz hű értelmiségiek helytállását méltatta. „Megbízunk szocialista földműveseinkben — mondta Svoboda időszakban elvtárs —, akik az elmúlt bebizonyították öntudatosságukat és munkaszeretetüket. Bizonyára a jövőben is így tesznek majd.“ . Beszéde befejező részében Svoboda elvtárs hazánk nemzetközi helyzetével foglalkozva megállapította: „Az év folyamán jelentősen megszilárdult köztársaságunk nemzetközi helyzete. Ennek alapja elsősorban a Szovjetunióval kötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja közti teljes megértés és a Szovjetunióval való barátságunk és testvéri együttműködésünk felújítása alapja hazánk további sikeres fejlődésének. A többi szocialista országgal folytatott szoros együttműködésünk megsokszorozza erőnket. Az egység, és az együttes fellépés fokozza a béke biztosítására, az európai biztonság megszilárdítására kifejtett törekvésünk hatékonyságát, és pozitívan hat a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok megjavításra. Csehszlovákiának őszinte érdeke az ilyen együttműködés.“ ★ &*★ Köztársasági elnökünk szlovákiai látogatásának utolsó napján — a brantislavai várban — fogadta az üzemek, minisztériumok és a társadalmi szervezetek képviselőit, köztük a mezőgazdasági dolgozók tizenkét tagú csoportját, amely Ján Janovic mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének vezetésével tett tisztelgő látogatást. Svoboda elvtárs a mezőgazdasági dolgozók küldöttségének közvetítésével elismerését fejezte ki Szlovákia mezőgazdasági dolgozóinak azért, hogy nemcsak a munkában, hanem a politikai életben is helytállnak. Köztársasági elnökünk szlovákiai látogatása nemcsak feledhetetlen diadalút volt, hanem nagymértékben hozzájárult nemzeteink és nemzetiségeink egységének megszilárdulásához is. Verőfényes szombat délután a bratislavai repülőtéren búcsúzó köztársasági elnökünktől . Szlovákia népének őszinte óhaját tolmácsolta a többezer ember, amikor szinte kórusban kiálitotta: Viszontlátásra! Jöjjön közénk mielőbb és minél gyakrabban! Béke-manifesztáció Pezinokban A pezinoki borversenyt, valamint szőlő- és borkiállítást szombaton és vasárnap nagyarányú béke-manifesztációval zárták. Szombaton a valamikori királyi városban délelőtt sajtónapi aktívát is rendeztek. A pártsajtó 56. évfordulója tiszteletére felhívást fogadtak el, hogy a bratislavai járás minden kommunistája rendelje meg a pártsajtót. Ugyanezen a napon a járás szövetkezetei is találkoztak, majd sportrendezvényekre, népmulatságra és tűzijátékra került sor. Vasárnap 10 órakor kezdődött a nagyarányú béke-manifesztáció, melynek kezdetét ünnepi sortűz jelezte. Az ünnepségen jelentős funkcionáriusok vettek részt. Az ünnepi beszédet Ján Janovic mérnök, a mezőgazdaság és élelmezésügyi miniszter tartotta Megköszönte a Kis-Kárpátok szőlőtermelőinek igyekezetét, elismeréssé szólt az elért eredményekről, és további munkájukhoz sok sikert kíván! Ezután az ünneplők és az allegórika kocsik sokasága vonult el a dísztribün előtt. Az allegórikus kocsik a szőlőtermesztők életét és sok érdekes emléket elevenítettek fel. Különösen szép volt a pezinoki, a Castaj, a modrai a královái és budmericei szövetkezetek felvonulása. A pezinoki manifesztáció a szorgalmas munka, a Kis-Kárpátokban élt szőlőtermesztők eredményeinek elismerő ünnepélye volt. SZABAD FÖLDMŰVES Az opportunisták és jobboldaliak szerepe a válságban Most, amikor már hogy a politikai válság elmondhatjuk, mélypontján már túljutottunk, és annak a legégetőbb jelenségeit leküzdöttük, sokan elgondolkodnak azon, hogy mi is történt tulajdonképpen? Hogyan jutott társadalmunk ilyen stádiumba? Mi volt a válság oka, a hajtóereje, kik voltak eszmei előkészítői, és mi képezte társadalmi bázisát? Ami az utóbbi kérdést illeti, arra a felelet teljesen egyértelmű. A bázist az eddig megbúvó jobboldali elemek és az általuk félrevezetett csoportok, főleg a kevés politikai tapasztalattal rendelkező ifjúság egy része képezte. Az aktivizálódott jobboldal felhasználta az 1968 januárja után kialakult bonyolult helyzetet, főleg a pártvezetés határozatlanságát és toleranciáját céljainak fokozatos megvalósítására. Az egyes szakaszok már az első hónapokban világosan kirajzolódtak: a munkásosztály és a kommunisták lejáratása, majd a párt vezető szerepének megszüntetése, opportunista revizionista, végül polgári pártok , megalakítása, pluralista politikai rendszer megteremtése, vagyis az állam burzsoá jellegének visszaállítása. ] Ez volt a belpolitikai program. Természetesen ennek a fordulatnak megfelelően és következményeként ki akarták szakítani a köztársaságot a szocialista államok közösségéből, főleg megszüntetni a Szovjetunióval kötött szövetséget és megteremteni a nyugati kapitalista államokhoz való orientációt. Ezeket a célokat a jobboldal egyes túlbuzgó képviselői már 1968 első hónapjaiban nem is tagadták. A hatvanas években meggyökerezett vezetési hibák, a párton belüli demokrácia fokozott mellőzése, a vezetés direktív módszerének • gyakorlata, valamint a párt fellazítása karrierista, opportunista és passzív elemekkel a tagság széles tömegeit — köztük sok becsületes párttagot is — bizonytalanságba és kishitűségbe kergettek, és így a jobboldal szellemi irányítóinak nem okozott nagyobb gondot mindezen hibák eltúlzásával aláásni a párt még meglevő tekintélyét. Hozzájárultak ehhez a gazdasági és társadalmi téren bekövetkezett sikertelenségek, amelyek szintén a direktív irányítás következtében álltak elő. A pártban látható megoszlás állt be, kialakult a marxista-leninista vonal mellett az opportunisták és a centristák csoportja. A szocializmusellenes jobboldali erőket főleg a párton belüli opportunisták támogatták. Így a jobboldal fokozatosan döntően fontos pozíciókat szerzett a kulturális és társadalmi intézményekben, főleg a sajtóban, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban, az Író- és Újságíró Szövetségben és másutt. A centrizmus lényege minden időben a homlokegyenest ellenkező nézetek kibékítésére irányuló törekvés, minden áron, még az alapelvek sutbadobása árán is. Nálunk is ilyen szerepet töltöttek be a centristák és ez a taktika végeredményben az oportunistákat segítette. Az opportunizmus lényegében jellembeli tulajdonság és általában kispolgári jelenség. Az opportunista elvileg ingatag, visszariad a nehézségektől és pillanatnyi, vagy csak remélt előnyök érdekében könnyen feladja álláspontját. A munkásmozgalom történetének minden szakaszán találkozunk az opportunista kártevéssel. Az ilyen nézetű egyének mindig hajlamosak a munkásosztály érdekeinek feladására, az osztályharc objektív valóságának tagadására. Az opportunizmussal fertőzött mozgalmak törvényszerűen mindig az osztályellenség segédcsapataivá váltak. Az 1968-as és 1969-es évben az opportunista nézetek beférkőztek párttagok és a pártonkívüliek jelentős a részének tudatába. A jobboldali propaganda megkezdte a marxista-leninista alaptételek revízióját. Ezek az alapelvek: 1. a munkásosztály vezető szerepe a társadalomban; 2. a pártnak, mint a munkásosztály élcsapatának vezető szerepe a szocializmus építésében és az állam irányításában; 3. az osztályharc-elmélet tagadása, ezzel kapcsolatban a szocialista államközösséghez való tartozás helyességének kétségbevonása. A párton belüli opportunisták és a jobboldal szószólói mindig a szocializmushoz tartozásukat hangoztatták, de magát a szocializmust különféle tetszetős jelzőkkel díszítették, hogy ezzel a kevésbé öntudatos tömegeket megnyerjék. De az egyszerű párttagok között is sikerült ezzel a taktikával zavart és akiket már bizonytalanságot kelteni, egyébként is megzavart az 1968 előtti vezetés hibás irányvonala és irányítási gyakorlata. Ehhez még hozzájárult a hírközlő eszközök tudatos revizionista nézeteket hirdető kampánya. Korlátlanul propagálták ezek a revizionista elemek a párt- és szovjetellenes nézeteket és ellenvéleménynek a lapok hasábjain, a rádióban és a televízióban nem adtak helyet. A jobboldal ugyan a termelőeszközök köztulajdona ellen nem mert fellépni, de az 1968 augusztusa után benyújtott vállalati törvényjavaslat már nyíltan támadta az össztársadalmi tulajdont, és azt csoporttulajdonnal akarta helyettesíteni. Nyíltan támadták a pártépítés lenini alapelveit, amelyek nélkül nem létezhet akcióképes pártmozgalom. A munkásosztály vezető szerepe elleni kampány eszmei hordozói azt állították, hogy a munkásosztály, a társadalom fejlődésének rr^ai szakaszában már teljesítette feladatát és most az intelligenciának kell átvennie a párt és az állam vezetését, mert egyedül az értelmiségnek vannak meg erre a szükséges előfeltételei a tudományos-technikai forradalom korszakában. PERL ELEMÉR (Folytatjuk.) A Pravda chudoby első száma 1920. szeptember 15-én egy kis, szerényen fölszerelt nyomdában, Ruzomberokban jelent meg. A szlovákiai marxista baloldalnak tehát megszületett a szócsöve, „a szlovák nép osztálynevelésével foglalkozó lapja“, amint ez a Pravda chudoby 1. számának fejlécén is áll. A megjelenés 50. évfordulójának előestéjén Bratislavéban nagyarányú ünnepségeket tartottak. A Rudé právo és a Pravda megjelenésének 50. évfordulója alkalmából az ünnepi gyűlést Bohuš Trávnicek, a Pravda főszerkesztője, az SZLKP KB titkárságának tagja nyitotta meg, majd Ľudovít Petsár, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Mindkét beszéd méltatta a kommunista sajtó 50 éves útját. Megállapították, hogy a Rudé právo és a Pravda a Pravda cudoby méltó utódja volt. A Pravda múltja nagyon dicső múlt, amely megnyitotta népünk előtt a szocializmus építésének távlatait. A haladás és a szocializmus szellemében, a cseh néppel való testvéri szövetség szellemében, a Szovjetunió és a többi testvéri ország iránti szeretet és hűség szellemében vezette a szlovák népet ebben a történelmi küzdelemben. Ma újból ez a legfőbb küldetése és tartalma az 1968-as évi ideológiai megingás után, amikor a Pravda hibákat, tévedéseket és deformációkat követett el. Pezsár elvtárs kiemelte a Pravda jelentős szerepét a konszolidálási folyamatában, amely a CSKP KB 1969 áprilisi plénumán kezdődött meg. A jobboldali és szocialistaellenes tendenciák elleni következetes harc megköveteli, a múltbeli hibák kiküszöböléséért folytatott határozott harcot. Az ünnepi gyűlésen Bohuš Trávni- Cek, a Pravda főszerkesztője átvette Pezsár elvtárs kezéből a Köztársasági Érdemrend kitüntetést. Az üzenélyes alkalomkor a Pravda több érdemes szerkesztője kapott kitüntetést. Köztársasági Érdemrendet kapott Matej Kršiak, a Pravda első főszerkesztője,, Munkaérdemrendet Bohuš Travnicek, a Pravda mostani főszerkesztője, és még több elvtárs kapta meg az Építésben Szerzett Érdemekért, valamint a Kiváló Munkáért című kitüntetést. A Pravda 15 régi dolgozójának emlékérmet nyújtottak át. Az ünnepség-sorozatban kiállítást rendeztek a Pravda 50 éves útjáról és a szerkesztőség számtalan gratuláló levelet kapott a párt- és államszervektől, szerkesztőségektől, veterán kommunistáktól, levelezőktől, olvasóktól. Az ünnepségek alkalmából a Szabad Földműves szerkesztősége is köszöntötte a kommunista sajtót, és többi gratulálóval együtt azt kívánjuk, hogy továbbra is az internacionalizmus útján haladjon. A kommunista sajtó ünnepsége szombaton a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában folytatódtak, aho Bohuš Travnicek, a Pravda főszerkesztője mondott beszédet, majd dr. Joze Gandel, a Pravda igazgatója 74 érdemes dolgozónak nyújtotta át a különböző kitüntetéseket. Többek közöt a „Kiváló Munkáért“ című kitüntetés kapta az Új Szó három szerkesztője Szarka István, Gál László és Melle, Szabó Béla. A bratislavai kongresszusi palotában mintegy 1500-an jöttek össze Rudé Právo ünnepségeire. M. Moc, i a Rudé Právo főszerkesztője ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a Rudi Právo a marxista-leninista eszméi alapján továbbra is harcolni fog az opportunizmus és a revizionizmus ellen. A forradalmi hagyományok nyomán továbbra is a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeit védi. A gyűlés után nagyarányú rendezvényekre került sor. Rudé právo és a Pravda ünnepségei 1070. szeptember 23. Ezüst ülésszak A New York-i felhőkarcolóban szeptember 15-én kezdődött az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi 25. ülésszaka. Az ezüst évforduló alkalmából világszerte boncolgatják, értékelik a szervezet negyedévszázados munkáját. Szovjet külpolitikusok nem értenek egyet azzal a megállapítással — amit főleg az amerikai és más nyugati politikusok emlegetnek —, hogy az ENSZ „tehetetlen“. Hozzáfűzik, hogyha ez így van, akkor ezért a világimperializmus a felelős, az ő agresszív háborús politikája hozta olyan helyzetbe a világszervezetet, hogy úgy beszéljenek róla, mint egy tehetetlen szervezetről. Leszögezik, hangsúlyozzák, hogy véget kell vetni annak az állapotnak, hogy az ENSZ alapokmányainak megsértésével egyes államok hódítás útján idegen területet szerezhessenek. Kijelentik a világ előtt, hogy az ENSZ-et egyetemes ütőképes szervezetté kell tenni, amely a jövőben így lényegesen hozzájárulhat a béke fenntartásához, megőrzéséhez, megszilárdításához. Az ENSZ jubileumi ülésén 126 tagállam magas szintű képviselői vesznek részt. Összesen 16 államfőt, 18 kormányelnököt és 24 várnak az ülésszakra. külgyminisztert . ___ Az ezüst ülésszak előreláthatólag nem anyira ünnepi, mint inkább viharos jellegű lesz. Nagyon sok olyan probléma torlódott össze, amit egy ilyen világszervezetben meg kellene oldani, illetve egyengetni kellene megegyezésiek útját. Bár a vietnami a kérdés nem tartozik az ENSZ hatáskörébe, mégis több szónok beszélni fog róla, szó esik a koreai helyzetről is, de előtérbe elsősorban is a közelkeleti helyzet kerül, mert az imperialista erők kalandor politikája úgy elmérgesítette a helyzetet, hogy ennél veszélyesebb csak az 1967-es júniusi hatnapos háború idején volt, amikor Izrael lerohanta az arab államokat, főleg Egyiptomot és elrabolta területeit. A közel-keleti válság főleg a Rogers-terv miatt vált veszélyesebbé. Ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyta a palesztínai felszabadító erők követelését. Pedig ezek nélkül nem lehet rendezni a közel-keleti helyzetet. Ugyanis közel egymillió arab menekült el, s évek óta bizonytalanságban hajlék nélkül élnek és jogos az elkeseredésük, elégedetlenségük. Amikor a palesztínai felszabadító erők akciókat kezdtek a Rogers-terv ellen, Husszein, Jordánia királya megszegte szavát, amit Nasszernak adott, hogy a palesztínai felszabadító erőket nem támadja meg. Ennek ellenére Jordánia hadereje parancsot kapott a felszabadító erők likvidálásra. De a közel-keleti helyzet jordániai tragédiája csak egy előjátéka az imperialista terveknek. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az USA haderejének hatodik flottája az arab partok közelében tartózkodik és ma már nyíltan beszélnek arról, hogy a Jordániában élő 300 amerikai polgár védelmére beavatkoznak a jordániai belpolitikai helyzetbe. Olyan hírek is keringnek, hogy szóba jöhet egy amerikai—angol közös beavatkozás is. Tehát az imperialista erők minden áron meg akarják vetni lábukat Közel-Keleten. A mostani helyzet az izraeli háborús héják malmára hajtotta a vizet, mert az USA-tól egy milliárd dollárt kaptak, fegyverkölcsönzésre. Ez a lépés természetesen nem járul hozzá a problémák békés úton való megoldásához. Az ENSZ 25. ülésszakán újra felvetődik a két német állam ENSZ- tagságának kérdése is, bár az Egyesült Államok politikusai úgy vélik, hogy ez nem aktuális a nyugat-berlini helyzet miatt. Az európai biztonsági szerződés megkötése, vagy a biztonsági rendszer megteremtése elsőrendű probléma lesz, mivel ehhez kedvező atmoszférát teremtett a szovjet-nyugatnémet szerződés megkötése és az a tény, hogy Nyugat-Európában is egyre többen felismerik Varsói Szerződés tagállamai által ben nyújtott javaslatok időszerűségét és realitását. Az ENSZ 25. ülésszakasza tehát olyan problémákkal, kérdésekkel foglalkozhat, amelyeknek megoldása, intézése lényegesen hozzájárulhat a világbéke megőrzéséhez. A 126 tagállam politikusainak, főleg azoknak, akik a haladás, a békés együttélés politikáját hangoztatják, sokat kell harcolniuk azért, hogy az ENSZ-nek megfelelő tekintélyt érdemeljen ki és az ezüst ülésszakon egy olyan szervezet vegye kezébe a világ irányítását, mely megalkuvás nélkül tud hozzájárulni a problémák megoldásához és olyan légkört teremt, hogy a fegyverek helyett inkább a tárgyaló asztaloknál döntsék el a vitás kérdéseket. Balla József