Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-06 / 40. szám

Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. október 6. Ara 1.— Kis XXIV. évfolyam, 40. szám. Megbonthatatlan szövetségben Október hatodikán ünnepeljük a Csehszlovák Néphadsereg Napját és egyben hálával emlékezünk a dicső Szovjet Hadsereg és az első csehszlo­vák hadseregcsoport közös harcára, a fasiszta hordák felett aratott duklai győzelmére. Kegyelettel gondolunk azokra a szovjet és csehszlovák haza­fiakra, akik életüket áldozták népeink szabadságáért és mindazokra a har­cosokra, akik a duklai győzelemmel új fejezetet nyitottak hazánk és né­pünk történelmében. A duklai győzelem örök szimbólu­ma a szovjet és a csehszlovák nép harci szövetségének. S olyan haladó hagyomány,­­ amely néphadseregünk fejlődéséhez, elkötelezett helytállásá­hoz örökértékű tanulságokkal szolgál. A duklai harcosok hagyatéka egyér­telműen figyelmeztet bennünket arra, hogy népünk szabadsága és hazánk függetlensége, az általános jólétben kifejeződő szocialista vívmányaink, csak a Szovjetunióval és a többi test­véri szocialista országgal való meg­bonthatatlan osztályszövetségben véd­hetők meg és ez a harci szövetség a legfőbb biztosítéka annak is, hogy néphadseregünk komoly tényezőként vehet részt a világbéke védelmében. Tény, hogy a testvéri szocialista or­szágok Varsói Szerződése, hadsere­geik együttműködése, a szocialista társadalom védelmének összehangolt, közös akarása az egyedüli biztosítéka annak, hogy sorra meghiúsulnak az agresszív imperializmus szocializmus­ellenes tervei, s hogy a világ béke­erőinek egyetemes harcát siker koro­názza. A születésének 29. évfordulóját ün­neplő néphadseregünk a dolgozó társa­dalmunk érdekeit védelmezi és ha­zánk szocialista társadalmi rendjéből adódó internacionalista küldetését teljesíti azzal, hogy szüntelenül szi­lárdítja harci szövetségét a dicső Szovjet Hadsereggel és a Varsói Szer­ződésben résztvevő további szocia­lista országok néphadseregeivel. Két­ségtelen, hogy a szocialista országok védelmi szövetsége, a szovjet hadi­­technika legkorszerűbb fegyverzeté­vel rendelkező, tehát hatalmas kato­nai erőt képviselő védelmi szövetsége, olyan tényezővé vált, amely kedve­zően befolyásolja a nemzetközi légkör alakulását, a Szovjetunió és a további szocialista országok békeoffenzívájá­­nak sikeres kibontakozását, meghát­rálásra készteti az imperialista álla­mok agresszív erőit a szocializmus és a világ haladó erői előtt. Soha, egy pillanatra sem feledkez­hetünk meg arról, hogy a néphadse­regünk elsődleges küldetése a dolgo­zók osztályhatalmának a védelme mind a belső, mind pedig a külső el­lenséggel szemben. Október hatodikán tehát egy olyan új típusú hadsereg születésnapját ünnepeljük, amely so­ha többé nem szegődik a népnyúzó kizsákmányoló rendszerek szolgálatá­ba. Amely hűségesen védelmezi a szocialista társadalmunk gyarapodó értékeit és biztosítja a munkások, a földművesek és a dolgozó értelmisé­günk társadalomformáló, jólétet ková­csoló munkájának békés előfeltéte­leit. A néphadseregünk további erősíté­se, harci felkészültsége fokozásának elősegítése hazánk minden becsüle­tes polgárának sajátos érdeke és er­kölcsi kötelessége. Az anyagi javak gyarapítását, hazánk gazdagodását meggyorsító alkotó-termelő munka az a nélkülözhetetlen tényező, amellyel minden polgár hozzájárulhat honvé­delmünk szilárdulásához. A védelmi erőnk jelen­tőségének lebecsülése, fej­lesztésének elhanyagolása — a szo­cialista és a kapitalista társadalmi rendszerekre megosztott világ fejlő­désének jelenlegi szakaszában — jó­vátehetetlen katasztrófához vezetne. Ennek a ténynek a tudatában üdvö­­zölni és hatékonyan támogatnunk kell minden olyan kezdeményezést és in­tézkedést, amely hazánk védelmi ere­jének szilárdulását, néphadseregünk harci felkészültségének fejlesztését szolgálja. Szilárdítanunk kell azokat a baráti kapcsolatokat, amelyek a Varsói Szerződés tagállamai hadsere­geinek szoros együttműködésében, a szocialista társadalmi rendszer és a világbéke védelmében vállalt közös felelősségben és helytállásban is kife­jezést nyernek. (p) Napirenden A CSKP XIV. kongresszusán kitű­zött, a munkás-paraszt szövetség meg­szilárdítását és a szocialista kapcso­latok elmélyítését célzó alapfontossá­gú feladatok közé tartozik a termelés ipari módszereinek állandó fejleszté­se, ami a mezőgazdasági termelés to­vábbi összpontosításának és szakosí­tásának folyamatában mutatkozik meg. E folyamatban különös fontos­ságot tulajdonítanak az anyagi-műsza­ki alap felújításának, amelyben a nö­vénytermesztés és az állattenyésztési termelés komplex gépesítési program­ja képezi a fejlődés legfontosabb té­nyezőjét. Az e téren eddig végrehajtott intéz­kedések annak megállapítására jogo­sítanak fel, hogy különösen a legfon­tosabb növények betakarítási techni­kája és technológiai színvonala nö­vekedett, s e téren az elkövetkező évben további fejlődés várható. Ezt a gépek állandóan növekvő szállítása bizonyítja, egyre újabb géptípusok, műszakilag és teljesítményüket te­kintve korszerűbb gépek mind na­gyobb számban sietnek a mezőgazda­ság segítségére. A legfontosabb erőgépek — a trak­torok — száma az 1971-es év 3006-os állományáról 1972-ben 3647-re növe­kedett. Ebben az évben a várt 3230-as növekedés helyett csaknem 3700 da­rabbal növekszik a traktorok száma. Az 1974-es évre 3800 traktort igényel­ a gépesítés tank, amelyek közül edddig már 3745 biztosítottnak tekinthető. Habár nem sikerült minden szük­séges gépi berendezést a mezőgazda­ság igényei szerint és a kellő össze­tételben beszereznünk, mégis a trak­torok számának növekedése igen ör­vendetes, különösen az újonnan léte­sített, illetve a lényegesen kibővült, egyesített mezőgazdasági üzemek szá­mára. Mivel a nagyobb teljesítményű, kü­lönösen a Š—700-as és az Š—10—T jelzésű traktorokból a mezőgazdaság többet kapott, így feljavult az egy területegységre eső gépi teljesítmény, jövőre a teljesítmény-növekedést to­vább segítik az új Zetor 12011-es trak­torok is, amelyekből az idei brnói gépipari áruvásáron láthattunk egyet. Ami a gabonakombájnok számának évi növekedését illeti, 1971 óta számuk az akkori 510-ről 1972-ben 540-re, és az idei évben már 800-ra emelke­dett. Az 1974-es év szükségletének kielégítésére eddig 700 új arató­cséplőgép szállítását kötötttük le, amelyekből 400 darab E—512-es, 300 pedig a szovjet gyártmányú Niva kombájn lesz. Mindeddig nem fejeződtek be a „Kolosz“ jelzésű kombájnok szállítá­sáról folyó tárgyalások. Azonban a Niva és a nálunk már jól ismert E— 512-es kombájnok lényegesen feljavít­(Folytatás a 2..oldalon.) Szakmelléklet Az érdekköri szövetségbe tömörült, valamint a többi tenyésztő tájékoztatója és tanácsadója A jövő évi gazdag termésért A legkorszerűbb termelésnek első számú feltétele az alapvető termelési eljárások alkalmazása. Hiába teszik a földbe a legkitűnőbb vetőmagot, hiába a nagy adag műtrágya, ha a talajmunkát nem végzik el idejében, nem lesz megfelelő eredmény. A vetőszántás és a talaj­­előkészítés minősége — nyugodtan lehet állítani — meg­határozza a gabonatermesztés sikerét. Ugyanis a nyári és az őszi szántás az eléggé száraz éghajlatunknál el­engedhetetlen feltétele az őszi és tavaszi vetésű növé­nyek sikeres termesztésének. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban a ter­melési eredmények évek óta élenjárók az országban. Ezért az ottani termelési igazgatóságon érdeklődtünk az őszi munkák menete felöl. Szutter Pál, járási agronómus kiváló ismerője a helyzetnek. A sokoldalú szakember ismertette az őszi munkák állását, amely azt igazolta, hogy mindent megtesznek a jövő évi gazdag termés si­keréért. A Csallóköz szívében levő járásban 18 ezer 162 hek­tárnyi területen kell elvégezni a vetőszántást. A mező­­gazdasági üzemek ezt a­­ feladatot — az aranyat érő eső­zések beállta előtt — 88 százalékra elvégezték. Termé­szetesen egyben a talajelőkészítés is megtörtént 15 ezer 215 hektáron. A búzát a meghatározott vetésterület 38 százalékán elvégezték, s az őszi keverékek vetése be­fejezés előtt áll. Mivel a vetésforgó alapján a búzának mintegy 30 százaléka cukorrépa, kukorica és kukorica­­siló földekbe kerül, gyors ütemben megindult a betaka­rítás. A siló lekaszálása lényegében befejeződött. A ku­korica és a cukorrépa betakarítása — amely teljesen gépesített — jó ütemben halad. A búzatermesztésben élenjáró járásban 50 százalékban kaukázt, 30 százalékban Jubilejna 50-est, 10­ százalékban Aurórát, s a többiben különböző új fajtákat vetnek. A Kaukáz adta az idén a legnagyobb hektárhozam­ot, s a járás legtöbb részét'az 'alkalmazkodási képessége'is leg­jobban 'megfelelő a talaj- és­ az éghajlati viszonyoknak. A'ivetőmagot minden gazdaságban gondosan megvizsgál­tatták, s­­ föltétlenül betartják a csíraképes mag mennyi­ségét. A jó minőségű őszi munkák érdekében a termelési igazgatóság körzeti értekezletet tartott, amelyen részt­­vettek az elnökök, agronizmusok és mechanizátorok és a pártszervezetek­­ elnökei. Ezeken a tanácskozásokon határozatokat fogadtak el, amelyeknek a betartása min­den mezőgazdasági üzemre kötelesek. Meghatározták, hogy a­­ talajnak három-négy hétig kell ülepedni vetés előtt. Ezt úgy tudták elérni, hogy a leg­korszerűbb eljárások alapján, a vetőszántás jelentős ré­szét már az aratás után elvégezték. Mivel ennek a fon­tos agrotechnikai eljárásnak a betartása a kukorica és a cukorrépa után­ lehetetlen, súlyos hengerekkel kell tömíteni a talajt. A vetési időszakot szeptember 15. és október 20-a között határozták meg. Amelyik üzemben a kitűzött határidőig nem vetik el a búzát, ott már csak tavasziak kerülhetnek a földbe. A határozat második pontja szerint úgy kell előkészí­teni a földet, hogy a szem 5—6 cm mélységben kerüljön a földbe. Az ilyen mélységbe került mag jobban ellenáll a szélnek; a gyökerek fagyállóbbak, s nem férnek hozzá kártevők. A továbbiakban arról döntöttek, hogy a cukorrépa és a tavaszi árpa alá legalább 50 százalékban ősszel kell előkészíteni a földet. Tapasztalat szerint ugyanis az egy­­csírás mag közül sok­ azért nem kel ki, mert a tavasszal előkészített hantos talajt, nem­ lehet alaposan eldolgozni, és a mag a megfelelőbbnél sokkal mélyebbre kerül. A kukoricánál lókö'zátosain" áttérnek a" monokulturális termesztésre. Ez azt jeleni, hogy tíz-tizenöt évig ugyan­abba­­ a négy­ parcellába­ vetik a kukoricát.­Erre többek között azért került sor, mert a vegyszeres gyomirtás nem volt tökéletes, vagyis helyenként nagyon elgyomo­sodott a föld. Úgy tervezik, hogy az első évben tíz-tizen­öt kilogramm benzínt adagolnak hektáronként, a követ­kezőben pedig nyolc-tíz kilót. Az erős vegyszerezésnek minden bizonnyal meglesz a kedvező hatása, s a követ­kező években már csak szórványos vegyszerezésre ke­rül sor. Az idei aszályos évben 50 mázsás átlaghozamot várnak morzsoltam A korszerű gépekkel 250—300 vagont tudnak betakarítani naponta. Sajnos, a szárítóberendezések tel­jesítménye csak 180—200 vagon s ez bizonyos mérték­ben hátráltatja a munkát. Cukorrépából 370—380 má­zsás átlaghozamot várnak a járásban. Ahol rendszeresen tudtak öntözni, sokhelyütt 500—600 mázsás lesz a hek­­tárhozam. A harmonogram szerint a kukorica és a cu­korrépa betakarítását november közepéig befejezik. Műtrágyából tiszta tápanyagban 270 kilót adagolnak hektáronként. Bizonyos problémák vannak a keverés­aránnyal, mivel a foszforból nem tudtak elegendőt vá­sárolni. A járásban több olyan mezőgazdasági üzem van, ahol már 60—70 százalékra elvégezték a vetést. Közülük Ohrady (Csallóközkürt) állt az élen, s az esőzés bekö­szöntéséig már a földterület 77 százalékán vetették ezt a búzát és a talaj teljes egészében elő van készítve. Almási Béla, az első ökooémusa mondott véleményt a­ fontos munka gyors elvégzésének „titkáról“: — Nálunk úgy van megoldva a vetésforgó, hogy sem kukorica, sem cukorrépa után nem vetünk őszieket. Ez elsősorban lehetővé teszi, hogy időben ülepedett ta­lajba kerüljön a szem. Azért is igyekszünk a vetés mi­előbbi elvégzésével, mert a traktorokra szükség van­­ a cukorrépa és a kukorica szállításánál. Különben is nagyon örülünk, hogy földbe került a mag. Jött ez az­­ ötven milliméteres eső, és így egyszerre kel a búza, amely­ megkönnyíti­­ majd a jövő évi aratást. Különben mi 70 százalékban Jubilejnát vetünk. Ebből a fajtából az idén ötvenhat mázsás átlaghozamot értünk el. Sze­rintünk a szárazságot legjobban a Jubilejná bírja. Ebben a szövetkezetben monokulturális alapon ter­mesztik a kukoricát. Az ötéves termésátlag meghaladta az 50 mázsás hektárhozamot. Az idén 60 mázsás átlag­hozamot terveztek, amelyet el is érnek. Mivel a szárító kapacitás nincs százszázalékosan megoldva a felvásárló üzemnél, a folyamatos betakaríást úgy oldják meg, hogy a kukorica 25—30 százalékát csőtörővel végzik, és saját maguk raktározzák el. Bár a cukorrépát nem öntözték­ (nincs rá lehetőség), 380—400 mázsás átlaghozamot vár­nak. Különben az elmúlt napokban már cukorrépa alá készítették elő a talajt. A komárnoi járásban Zemianska Oľčán (Nemesócsán) az agronóm­ust kerestük, s az esős időjárás miatt a ka­pusnál vesztegelő dolgozóktól érdeklődtünk holléte fe­lől. Beszélgetés közben az egyikük epésen megjegyezte: — Nálunk az a baj, hogy a vetőmag mind a zsákban van. Azt hiszik, ott is kikel. Szabó Gyula agronómus szerint semmit nem késtek­ — a 450 hektár búza vetésterületből már 350-et előké­szítettek és szeptember 28-án kezdik a vetést. A három garnitúrával mintegy 50 hektárt tudnak elvetni naponta. Más mezőgazdasági üzemekben is jártunk, ahol még nem vetettek, s ezt különböző dolgokkal magyarázták. Azt hiszem, hogy mindenre lehet kifogást találni. Egy azonban tény: nem véletlen, hogy a Dunajská Streda-i járásban gabonából ötven mázsás átlaghozamot értek el az idén. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a leggondosabban készítik elő a talajt, s a kitűzött határ­időre minden körülmények között földbe kerül a mag. Tóth Dezső

Next