Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-06 / 27. szám
г HARMADIK CSÚCSTALÁLKOZÓ A béke megszilárdításáért A közeli napok legjelentősebb világpolitikai eseménye Nixon Richard amerikai elnök szovjetunióbeli látogatása volt. Az Egyesült Államok elnöke közel egy hétig tartózkodott a világ legnagyobb országában és sokoldalú tanácskozást folytatott a kommunista párt főtitkárával, Leonyid BREZSNYEVVEL és más szovjet vezető egyéniségekkel. A magasszintű találkozón több jelentős nemzetközi és a két országot érintő kérdésben egyeztek meg, amelyekről közös nyilatkozatot adtak ki. Mindössze két esztendő telt el azóta, hogy Moszkvában az SZKP főtitkára és az Egyesült Államok elnöke aláírta a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveit. Két éve, hogy megállapodtak: abból a közös megegyezésből indulnak ki, hogy a „nukleáris korszakban nincs más alap egymás közti kapcsolataik fenntartására, mint a békés egymás mellett élés. A Szovjetunió és az USA ideológiájában és társadalmi rendszerében levő különbségek nem jelenthetnek akadályt olyan normális kapcsolatok fejlesztésében, amelyek a szuverenitás, az egyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvén alapulnak“. Ennek szellemében kötötték meg 1972-ben a SALT- szerződést, amelyekben kötelezettséget vállaltak a rakétaelhárító védelmi rendszer korlátozására és az ideiglenes SALT-megállapodás a hadászati támadófegyverek korlátozásának terén hozott néhány intézkedésről. Leonyid Brezsnyevnek az egy évvel ezelőtti washingtoni látogatása újabb előrelépést jelentett. Ekkor született meg a nukleáris háború elhárításáról szóló egyezmény, amelyet joggal tekintett a világ történelmi jelentőségűnek. A két nagyhatalom közös politikai célt tűzött maga elé a nukleáris fegyver alkalmazásának kiküszöböléséről, az atomháborúval fenyegető helyzetek kialakulásának megakadályozásáról. Az atomenergia békés felhasználásának területén megvalósítandó szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködési egyezmény ugyanakkor a közös alkotómunka nagy célkitűzésével ismertette meg a világot. A két csúcstalálkozón kötött megállapodás önmagában is tükrözi a legmagasabb szintű találkozók jelentőségét. Ezek az egyezmények azonban nem maradtak papíron, elszigetelten és a tanácskozások során sok minden realizálódott. A két szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeképpen a kapcsolatokban bekövetkezett fordulat kedvező helyzetet teremtett a kétoldalú közeledés sokoldalú fejlesztése és ezen belül a két ország parlamentjei közötti kapcsolatok fejlődése számára. Ezt a gazdasági kapcsolatok fejlődésével is lehet igazolni, hiszen amíg a szovjet—amerikai kereskedelmi forgalom az 1971-es évi 184 millió rubelről 1973-ra 1161 millió rubelra emelkedett. A szovjet—amerikai együttműködés tehát széles fronton kibontakozott és sokoldalúan érezteti jótékony hatását. Hiszen a nemzetközi helyzetet alapvetően meghatározza a legerősebb szocialista és a legnagyobb kapitalista ország viszonya. Amióta ez a kapcslat normalizálódott, az egész világot érintő nagy nemzetközi problémák megoldásához is közelebb került az emberiség. A jelenlegi tanácskozások még jobban elmélyítették a lerakott alapokat és további nagy lehetőségeket nyitott meg a két ország közötti kapcsolatok elmélyítése, és a nemzetközi problémák megoldása érdekében. SZABAD FÖLDMŰVES ■aratislavában — a napokéban — Ján Janik elvtársnak, az SZLKP KB elnöksége tagjának és titkárának vezetésével ülésezett az SZLKP KB mezőgazdasági, élelmezésügyi és vízgazdálkodási bizottsága. A bizottság a nagyüzemi kukoricatermesztés távlati célkitűzéseiről a szövetkezeti tagok munkadíjazásának és természetbeni javadalmazásának realizálásáról tárgyalt, tájékozódott az aratás s a gabonafelvásárlás előkészületeiről, betekintést nyert arról, hogy hosszabb távon milyen irányban fejlesszük a mezőgazdasági tér- Egy fontos tanácskozásról mesést s vele párhuzamosan az utókezelő kapacitást, a zöldségfélék, valamint a burgonya- és a gyümölcs raktározását és piaci értékesítését. Ellenőrizte, hogy a gyakorlatban hogyan valósulnak meg a a CSKP XIV. kongresszusának vízgazdálkodási irányelvei, s milyenek a kilátások a zavartalan vízellátás tekintetében a hatodik ötéves tervidőszakban. Meghallgatta a benyújtott indoklást, a Gaböíkovo (Bős)— Nagymaros térségében kivitelezésre kerülő dunai vízierőmű építésének az előkészületeiről. Végül megtárgyalta és jóváhagyta az 1974 második félévi saját munkatervét. Jelentős kulturális események a proletár nemzetköziség szellemében Az elmúlt hét végén került sor a CSEMADOK Gombaseki (Gombaszögi) Országos Dal- és Táncünnepély valamint az ukrán dolgozók X. Dal- és Táncünnepélyének megrendezésére. A csehszlovákiai ukrán dolgozók ünnepélyén részt vett Jozef Lenárt, a CSKP KB elnöksége tagjának, az SZLKP KB vezetőtitkárának vezetésével a CSKP KB küldöttsége és az SZSZK kormányküldöttsége. A vasárnapi nagygyűlésen Lenárt elvtárs mondott ünnepi beszédet, melyben kihangsúlyozta, hogy a találkozó olyan időben történt, amikor szocialista hazánk nagy és emlékezetes jubileumok megünneplésére , a Szlovák Nemzeti Felkelés, a Kárpátduklai hadműveletek és hazánk felszabadítása 30. évfordulójának megünneplésére készül. Szólt arról, hogy az alkotómunka közepette abban a jó és lelkesítő légkörben,ami hazánkban ezekben a hetekben és hónapokban uralkodik, többször térünk vissza népünk forradalmi harcának ideáljaihoz, a Szlovák Nemzeti Felkelés értelméhez és eszmei hagyatékához. Tesszük ezt nem csupán valamilyen formális kötelező tiszteletből, a múlt szeretetéből, hanem azért, hogy tanuljunk ebből az eszmei hagyatékból, s erkölcsi erőt, önbizalmat és buzdítást nyerjünk belőle. A továbbiakban szólt a kommunista párt illegális funkcionáriusairól, a Csapajev partizáncsoport hőstetteiről, és megemlítette azokat a szlovákokat, cseheket, oroszokat, ukránokat, magyarokat és németeket, akik közösen harcoltak a fasiszta barbarizmus ellen. Beszéde további részében belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, majd kitért a nemzetközi problémákra. Többek között megemlítette, hogy a világ kedvező változásai mindenekelőtt annak a hatásnak köszönhetők, amit a szocializmus gyakorol a világ eseményeinek a fejlődésére, annak a folyamatnak az eredménye, amelyben döntő szerepe van a Szovjetuniónak. A Gombaszögi Dal- és Táncünnepélyen Peter Colotka, a CSKP Elnökségének tagja, az SZSZK kormányelnöke mondott ünnep beszédet. Bevezetőjében méltatta a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét és kiemelte, hogy a szlovák, cseh, szovjet, jugoszláv, bolgár, francia antifasiszták mellett a gömöri hegyekben vállvetve harcolt a Petőfi partizánbrigád, amelynek Fábry József volt a parancsnoka. Colotka elvtárs aztán arról szólott, mit jelentett az 1948-as februári győzelem, amely utat nyitott a szocialista átalakuláshoz és a teljes nemzetiségi egyenjogúsághoz. Beszéde további részében tényekkel igazolta, hogy a cseh nép testvéri segítségével hogyan fejlődött Szlovákia ipara és milyen üzemek épültek Dél-Szlovákiában. Külön kiemelte a lenini szövetkezetesítési terv gyakorlati megvalósításának 25. évfordulóját. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti tagok, gépkezelők és más mezőgazdasági szakemberek közös és odaadó munkája nyomán az eltelt negyed évszázadban nagy mű született. A mezőgazdaság szocialista építésében a cseh, szlovák és ukrán dolgozók mellett, jelentősen kivette részét a dél-szlovákiai magyarság. Beszéde befejező részében kiemelte, hogy a dal és tánc, amellyel ezen az ünnepségen tanújelét adjuk békés életünk iránt érzett örömünknek, s kifejezzük nemzeteink és nemzetiségeink testvériségét, valamint szocialista szövetségeseinkhez fűződő baráti kapcsolatainkat, amely egyúttal tükrözi elszántságunkat, hogy újabb munkasikereinkkel hozzájárulunk közös hazánk további fejlődéséhez, a szocializmus és a béke megszilárdításához az egész világon. 1974. július 6. Turistáink érdekében Az utolsó években hathatós javulás állt be a kereskedelmi hálózatunk felkészültségében. Nem kis eredményként könyvelhető el az, hogy hazánk gyümölcs- és zöldségellátása — a múlt évekhez viszonyítva — 13 százalékkal nőtt ezekben a hónapokban. Megoldódott a tárolás problémája. Ugyanis Siraván hűtőraktárakban gyűjtik össze a kertészeti termékeket, majd kamionok segítségével szállítják szét az ország különböző pontjaira. Az 1947-es év nyári idényére új vendéglőegységek készültek el, s ezzel részben a közétkeztetés nem kis problémája oldódott meg. Több személy étkeztetése és vendéglátása vált lehetővé vagyis a vendéglátóipar kapacitása 8900 vendéggel többre van méretezve. A nyáron közkedvelt kertvendéglők 29 600 személyt képesek befogadni. Ez turisztikai szempontból elég megnyugtató jelenség. Mindig magasabb színvonalon van a pincértanulók képzése is, ami egyik előfeltétele a kiszolgálás minőségi javulásának. Általában, de elsősorban is a vendéglátóiparban nagy figyelmet kell szentelni az alkoholmentes italok fogyasztásának. Kétségtelen, hogy az illetékes szervek — főleg az utóbbi években — komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Bíztató jelenség, hogy eredményesen. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva 143 500 dl-rel több alkoholmentes itallal rendelkezik vendéglátóiparunk, s a behozott alapanyagú — vitamindús — dzsúszokból évente 15 000 tonnát fogyasztunk. Az idei nyár új „slágere“ előreláthatólag a Vinea nevű üdítőital lesz. Ennek érdekessége az, hogy íze a borhoz hasonló, természetesen szeszt mégsem tartalmaz. Július közepétől kezdődően a Pezinoki Borászati Üzem szállítja a kereskedelemnek évi egymillió üveg kapacitással. A fent említett intézkedések az általános megelégedettség érdekében történtek — konkrétan azért, hogy üzleti hálózataink, vendéglátó üzemeink nyáron színvonalas kiszolgálással, minőségi áruval várják a hazai és külföldi vendégeket. —kalifa— Ж marxizmus-leninizmus tanításának, a kommunista pártok politikájának egyik legfontosabb vonása a munkásosztály történelmi hivatásának elismerése, vezető szerepének megteremtése és annak további erősítése. Ennek a ténynek szocialista országokban ismeretében a nagy súlyt helyeznek a munkásság életkörülményeinek a javítására, a politikai, szakmai és általános műveltségük állandó fejlesztésére. A munkásosztály létviszonyainak az alakulása, figyelemmel kísérése a szocialista rendszernek, annak vezető pártjának feladata. Mint a hatalmat elsőrendű gyakorló osztálynak a helyzete politikai, gazdasági és szociális körülményeinek változása, a vezető szerepének mind teljesebb érvényesülése, meghatározója, jellemzője egész politikánknak. A munkásosztály meghatározó módon befolyásolja a dolgozók minden rétegét, kihat az egész társadalomra. Ezért a munkásosztály és a szocializmus közötti kapcsolat mélyebb, mint amilyennek az a napi politika szintjén a felületes szemlélőnek tűnik. Többről van szó, mint arról, hogy a helyzete így vagy úgy befolyásolja a szocialista építés menetét. A szocializmus és a munkásosztály olyannyira elválaszthatatlanok egymástól, hogy ipari munkásság nélkül nem lehet szocializmust építeni A munkásosztály a legszervezettebb, a legforradalmibb, a tőkés viszonyok között s ezért képes megdönteni a kizsákmányolók hatalmát. De ismert tény az is, hogy a munkásosztály nem holmi szűkkeblű osztályszempont miatt dönti meg a kapitalista rendszert és ragadja magához a hatalmat, hanem azért, hogy önmagát felszabadítva, egyszersmind a társadalom valamennyi dolgozó osztályát, rétegét is megszabadítsa a tőke láncától. Viszont a munkásosztály a történelem első olyan osztálya, amely nem akarja hatalmát örökkévalóvá tenni, hanem megszüntetni óhajtja, az osztálynélküli kommunista társadalom fölépítésére vezeti, szervezi az egész dolgozó népet. E cél érdekében van a marxista-leninista pártnak agrárpolitikája, beszélhetünk értelmiségi-, ifjúsági- nőpolitikáról, jogi-, életszínvonal-politikáról, gazdaság-, lakás-, közlekedéspolitikáról és még sok egyébről. Ez a politika a maga teljességében jelenti az előrelátó munkáspolitikát. A munkáspolitika lényege tehát a következő: erősíteni a többi dolgozóhoz való viszonyt, amely szilárddá teszi a néphatalmat. A legjelentősebbek közé tartozó munkáspolitika eredménye, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely miközben megszabadítja a parasztságot a föld rabságától, a mezőgazdaság hozamait megtöbbszörözi, és ezzel megoldódik a bő élelmiszerellátás. Szintén távolbalátó munkáspolitikát jelent a közoktatás kiszélesítése, a felnőttoktatás korszerűsítése, ahol az új népi értelmiség nevelkedik, akikre nem kevesebb vár, mint a tudományos-műszaki forradalom még szélesebb körű kibontakoztatása. Munkáspolitika a termelékenység növelése, a fegyelem szilárdítása, a munka- és üzemszervezés javítása, és így tovább. A munkáspolitika megvalósításának legfőbb biztosítéka az élcsapat, a kommunista párt. A párt a munkásosztály része, erősödése a munkásosztály vezetőképességének izmosodását jelenti és megfordítva, a munkásosztályban végbemenő minőségi változások lehetőséget adnak a párt további erősítéséhez. Éppen ezért a párt munkásjellegét a fiatal fizikai dolgozók számarányának a növelésével állandóan erősíteni kell. Pártunk XIV. kongresszusa célul tűzte ki tagsága korösszetételének a fiatalítását és főleg a munkásosztály soraiból való feltöltését. A kongresszus óta eltelt időszakban több mint 160 ezer új tagot és jelöltet tartanak nyilván, örvendetes, hogy a pártba jelentkezők és felvettek 60 százaléka munkás. De a másik szempont a tagság életkorának a fiatalítása is nagyon kedvezően alakul, hiszen a felvettek és jelöltek közel 90 százaléka fiatal. A tagjelöltek felvétele szempontjából a XIV. kongresszus óta legjelentősebb az 1973-as esztendő: 75 989 tagjelölt lépett a pártba, s közülük 46 617 a munkás. A legfontosabb tehát: a munkásosztály soraiból felvett párttagokon keresztül még szorosabb kapcsolat kialakítása az osztály- és az élcsapat között eszmei, politikai és szervezeti téren egyaránt, hogy ezáltal még hatékonyabban lehessen terjeszteni a marxista-leninista eszméket. A munkások arányának javítása mellett fontos, hogy a párt különböző szintű vezető testületeiben és másutt a közéletben tapasztalt munkások is vezető tisztségeket töltsenek be. Tudásukra, szemléletükre, emberi jellembeli tulajdonságaikra még nagy szükség van a vezető szervek munkájában — amely akkor mondható teljesnek és sokoldalúnak, ha az értelmiségiek mellett ott lesznek azok is, akik a termelésben kaptak kiváló bizonyítványt. Természetesen ennek a megvalósítása nem lehet hasonló, mint a hatalomért folytatott harc éveiben. Manapság már élni lehet és élni is kell az iskolák, továbbképző tanfolyamok széles hálózatával, amely lehetővé teszi azt, hogy a munkahelyen bevált dolgozók megszerezhessék a szükséges magasabb képzettséget, tudást. Alapvető követelmény, hogy a munkás jól ismerje, szeresse a szakmáját. Emellett persze másra és többre is szükség van. Arra kell törekedni, hogy a munkás tovább lásson a műhelytől, a belső problémáktól, legyen fogékony az ország, világ gondjai iránt, vagyis vegyen részt a társadalmi életben. A felelős közéleti magatartás, a politikai, a sokrétű érdeklődés, a szervezettségre törekvés éppen olyan tulajdonságok, amelyek a munkásság osztályhelyzetéből következnek. A munkásosztály társadalmi megbecsülésének növeléséhez szervesen hozzátartoznak az osztályszövetség állandó erősítésének a feladatai is. Elsősorban vonatkozik ez a munkásparaszt szövetségre, amely a munkáshatalom tömegbázisát jelenti. Mivel a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, még több feltétel teremtődött a testvéri együttműködéshez. Az elmúlt 25 esztendő alatt munkásosztályunk óriási segítséget nyújtott a parasztságnak, s jórészt ennek köszönhető a gyorsütemű fejlődés, amelyet a mezőgazdasági üzemekben elértünk. Az értelmiség szerepének a megbecsülése és munkájának jelentősége tudományos-műszaki forradalom fejlesztésében egyeseket tévhit elé állít. Úgy gondolják, hogy az ennyire előrehaladott szocialista építésben törvényszerűen gyengül a munkáshatalom. Ez tévedés, amely feltehetően összekever két fogalmat. Az igaz, hogy a szocialista építés jelenlegi folyamatában már nincsenek kizsákmányolók, a hatalomból kiszorított osztályok és ezért a munkásosztály egyre nagyobb mértékben vonja be a hatalom gyakorlásába minden más dolgozó osztály vagy réteg képviselőit. De ez nem a munkáshatalom céljáról való lemondás, ellenkezőleg annak a jele, hogy az egész dolgozó társadalomban mindinkább azonosul a szocialista célokért való küzdelem. Az egyre műveltebb munkásosztályra vár az a fontos feladat hogy a társadalom többi rétegeit minél jobban magával tudja ragadni a szocialista építésben amely végeredményben az egész társadalom érdeke. A párt- és munkáspolitika a mostani jelentős évfordulók alkalmából is ezt a célt szolgálja. A szocialista kötelezettségvállalások, az újítómozgalom, a szocialista brigád megtisztelő címért versenyző kollektívák sok milliós értékeket hoznak létre az egész népgazdaság javára. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában még óriási jelentősége van a munkásosztály vezető szerepe érvényesítésének, ami lényegében egyenlő a szocialista demokráciával. Napjainkban a munkásosztálynak nem az elnyomó politika a fő jellemzője, hanem a társadalom vezetése, a gazdasági szervezés, a politikai, kulturális és sokoldalú nevelés. E fontos feladatok megvalósításának az előfeltétele: a munkásosztály vezető szerepének erősítése, a sokoldalú művelődés állandó fokozása, amely végeredményben az élcsapat irányításával elősegíti hatalmának helyes gyakorlását. TÓTH DEZSŐ A munkásosztály szerepe a szocializmus építésében