Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)
1952-08-10 / 187. szám
1852 augusztus 10. AZ ÚTTÖRŐ SZÍNHÁZ MUNKÁJÁRÓL Az Úttörő Színház 1949 őszén, a színházak államosításakor alakult meg és azt a feladatot kapta, hogy a szovjet példa nyomán, elsősorban az általános iskolák tanulói részére megteremtse a magyar gyermekszínházat. Az Úttörő Színház hivatása lett, hogy hozzájáruljon a serdülő ifjúság szocialista világnézetének kialakításához, elősegítse az iskolai és családi nevelést. Növekvő művészi igényesség Az Úttörő Színház az elmúlt év során kétségtelen eredményeket ért el és sikerrel hasz.nosította az előző két év tapasztalatait. Az elmúlt év legfőbb eredménye a színház dolgozóiban kialakult komoly művészi igényesség volt, amely, alaposan kidolgozott, színvonalas előadásokban mutatkozott meg. . . A színház az elmúltévadban a következő öt új darabot mutatta be: Úttörő barátság, A vörös nyakkendő, Ludas Matyi, Pányuska iskolája, és Mesterek városai. A bemutatott művek között három szovjet egy új magyar és egy magyar klasszikus darab volt. A színház műsora az előző évadokhoz képest gazdagodott, témaköre kiszélesedett. Az egyes darabok a gyermekek előtt álló legfontosabb feladatra: a jó tanulásra, áldozatvállalásra, összefogásra, hazaszeretetre, az igazság védelmére és egyben az ellenség gyűlöletére neveltek. • A színház műsorpolitikája ennek ellenére kívánnivalókat hagy maga után. Kevés volt a mai tárgyú, új magyar darab és hiányzott az igazi mesejáték, különösen az új magyar mesejáték, továbbá a népi demokráciák ifjúsági színpadi irodalma. ..A Zreisehemmitat..,amely a színház eddigi... műsorában, az egyetlen magyar tárgyú, napjainkhoz legjobban kapcsolódó darab volt, Gergely Márta Úttörő barátság című színműve. A darab komoly fejlődést jelent ifjúsági drámairodalmunkban. Főkérdése: egymás segítése, nevelése és annak az igazi barátságnak megismertetése, amely bármikor áldozatot is képes hozni. A darab legdöntőbb hiányossága a példamutató hős, Bognár Jóska sematikus ábrázolása, papírízű alakja volt, amelyet sem a rendező, sem a színészi alkotómunka nemtudott valóban élővé formálni. Ettől eltekintve azonban a darab sok figurája vonzó... népszerű lett a gyermekközönség körében. Bizonyítja ezt az a rengeteg levél is, amelyet az „Úttörő barátság”tól írtak a gyermekek a színháznak. Mihalkov: A vörös nyakkendő című színműve politikai és pedagógiai szempontból jó választás volt. A darab kétségtelen érdeme, hogy rendkívül fontos kérdéseket vet fel, ígya vörös nyakkendő becsületét, az őszinte barátságot, a bírálat kérdését. Annak ellenére azonban, hogy Mihalkov színműve érdekes, értékes, nem érte el a várt hatást. A hiba ott történt, hogy rövid időn belül három hasonló tárgyú színdarabot adott elő a színház és a témák egyhangúsága kedvezőtlenül befolyásolta a gyerekek véleményét. „A vörös nyakkendő” után Fazekas Mihály „Ludas Matyi”-jának Móricz Zsigmond által készített színpadi feldolgozását is tűzte műsorára az Úttörő Színház. A Ludas Matyi bemutatása komoly vitát eredményezett nemcsak szakmai körökben, hanem a színház látogatói között is. A pedagógusok joggal vetették fel, hogy a darab — megírásában és előadásában egyaránt — nem gyerekszínpadra való. A Móricz Zsigmond feldolgozására jellemző erős érzékiséget a rendezés, és Horváth Jenő (Döbrögi alakítója) egyébként kitűnő játéka csak még jobban kidomborította. Lényeges hiba volt, hogy a színház vezetősége, amely mindenáron magyar klasszikust akart bemutatni, ragaszkodott helytelen elképzeléseihez, nem fogadta meg a pedagógusok, az Úttörő Központ figyelmeztetéseit. A rendezés komoly hibája volt az is, hogy Döbrögi háromszori megverése inkább játékos csihi-puhinak tűnt és nem a nép kerpeny’ bosszújának. A rendezés akkor lett volna helyes, ha azt emeli ki, hogy a jobbágy Ludas Matyi büntetésében az egész nép ítélete van. A mű eszmei mondanivalójának elhomályosításához hozzájárult az is, hogy Ludas Matyi megszemélyesítői (Horváth Jenő és Garay József) nem tudták eléggé élővé tenni, elég színnel megmintázni a népi hős alakját s helyette a kitűnő színészi játék következtében Döbrögi alakja került a darab középpontjába. A színház kiemelkedő teljesítménye: a „Pányuska iskolája" Február 17-én, a magyarszovjet barátság hónapja alkalmából mutatta be a színház Brustéín: Pányuska iskolája című művét. Az ÚttörőSzínház kiemelkedő teljesítménye volt ez az előadás. Maga a mű a szovjet szocialista-realista drámaírás egyik kiforrott, lebilincselően érdekes, 'gyermeket, felnőttet egyaránt történelemre és életre, munkára és forradalmi harcra' tanító alkotása. A polgárháború időszakában, ebben a nehéz és hősies korszakban játszódik le a történet, abban az időszakban, amikor a váltakozó front, a forrongó történelem nemcsak az öntudatos, a viharral dacolni tudó bolsevikokat hozza veszélyes helyzetbe, hanem a gyenge kisgyermekeknek is harcot kell folytatniuk életükért. A végig lebilincselő előadás hatalmas érdeklődést és kiemelkedően, nagy sikert ért el. A Pán vaska, iskolája pedagógiai szem-, pontból kiemelkedő , értéket képvisel: a szocialista haza, győzelmébe vetett hitet sugározza, áldozatos hazaszeretet; re nevel, bemutatja a párt vezetőszerepét, a szovjet, gyer-;; mekek öntudatra ébredésének körülményeit és olyan fiatal hősöket állít példaképül, akiknek alakja, jelleme nyomot hagy a pajtások lelkében. Az előadást egy kimagasló Színészi alakítás is emlékezetessé tette, Lengyel Erzsi, Pányuskája, akiben sikerült hiteles élő alakot, igazi gyerereket megformálni. Több új mai témájú magyar darabot! A színház utolsó bemutatója Gabbe „Mesterek városa” című mesejátéka volt. A színházezzel, ,utolsó“ bemutatóval —bár feltétlen előbb kél-* ltett volna műsorra tűznie — lényegében biztosította az alacsonyabb korosztályú gyermekek számára az annyira igényelt mesejátékot, összegezve: a színház műsorpolitikája helyes volt. A legfőbb hiányosság a dramaturgia területén mutatkozik. A dramaturgiának több segítséget kellett volna adnia az író számára, az„Úttörő barátság” hibáinak kijavításához és bátrabban, alkotóbb módon kellett volna hozzányúlnia Móricz Zsigmond művéhez, a „Ludas Matyi” színpadiváltozatához. Ezeken túlmenően pedig, többet kellett volna tenni mai témájú,új magyar darabok megteremítéséért . ■> ■ . : A színház és a gyermekek kapcsolata A színház társulata, komoly eredményeket ért el, az elmúlt év folyamán, a művészi színvonal, megtartása, továbbfejlesztése, a társulat megsüt- , fordítása és a közönséggel való kapcsolat elmélyítése terén. A színház művészei általában megértették, hogy az úttörő közönség számára való játszás nem jár kisebb követelményekkel, mint a felnőtt közönség kielégítése, s lelkesen, odaadóan végezték munkájukat. Ugrásszerűen javult az elmúlt év folyamán a gyermekközönség fegyelmezettsége,, ami a következetes és helyesen alkalmazott pedagógiai módszereknek és elsősorban a színház pedagógusa áldozatos munkájának köszönhető. Egyre jobban sikerült a gyerekek figyelmét lekötni a magatartási verseny bevezetésével, a győztesek jutalmazásával. A színház és a pajtások kapcsolata elmélyült; bizonyítja ezt az a sokszáz levél és rajz, amelyet a pajtások nemcsaka színháznak, hanem az egyes szereplőknek is küldtek. A színház helyesen használta fel ezeket a beérkezett leveleket és kiállítás formájában a színház előcsarnokában a nyilvánosság elé hozta. Igen örvendetes tény az is, hogy a színház művészei válaszoltak a hozzájuk írott levelekre és iskolalátogatások során személyesen is elbeszélgettek a pajtásokkal. Eredményes volt az a kísérleti kezdeményezés, hogy mintegy huszonöt pajtás bevonásával drámai szakkört hoztak létre. • Mindezt egybevetve megállapíthatjuk, hogy a színház, pedagógiai munkája az előző évekhez képest sok újszerű kezdeményezéssel gazdagodott, nagy fejlődésen ment át és fontos feladat az elkövetkező évben, hogy ezeket a kezdeményezéseket kiszélesíték, szilárdabb alapokra helyezzék. Az Ifjúsági Színházzal való egyesülés a további fejlődés nagy lehetőségeit biztosítja az Úttörő Színház számára. Lehetővé válik a színészeknek az eddiginél sokoldalúbb foglalkoztatása, magasabb művészi színvonal elérése. A színház művészein múlik, hogy helyesen használják fel a kedvezőbb munkafeltételeket és még jobb nevelőivé váljanak úttörőinknek, ifjúságunknak. Mogyorósi György ÍRÓK SPORTJA Az est homályában alacsony, barnaarcú fiatalember sétálgatott idegesen a szelevényi „Szikra” tszes székházának ablakai alatt. Odabentről hangos zeneszó szűrődött az utcára. Ekkor ■■ 1951 október elsején ■-*- ünnepelték a csoport tagjai a gazdag , betakarítás, a győzelemmel teli gazdasági év befejezését. Nagyon szeretett volna ő is ott lenni közöttük! Hiszen, mind ott vannak a barátok Kipner Péter, a csoport DISZ titkára, Szántó Béla, Szabó István és a többiek, akikkel néhány évvel ezelőtt együtt rúgta a rongylabdát, együtt fürdött a Körös vizében. Észre sem vette, arcakor Kipner Péter hátulról odalopódzott, hozzá és lassan vállára tette a kezét. — Hát mert nem jössz be, Rapdikám? Nem félj, nem dobunk kit — szólt hozzá barátságosan. — Ugyan, csak erre jártam és megálltam egy pillanatra, hallgatni a zenét — füllentett zavarában Konfár. De a barátja karonfogta, bevitte magával a terembe. Mindenki jókedvvel, szívesen fogadta az érkezőt. A mulatság után együtt indultak a fiatalok hazafelé. Konfárék háza előtt Kipner Péter félrehívta Andrást. — Idefigyelj, Bandi — szólt a DISZ titkár —, lépj be te is közénk, a csoportba. Sokkal jobb lenne neked is. A 12 hold föld megmunkálása elsősorban a te vállaidat nyomja, — láthatod, közösen jobban megy a munka. — Jól tudom én, mit kellene tennem — sóhajtott András. De ezt még meg kell beszélnem a szüleimmel, is. Ezzel elbúcsúzott egymástól a két fiatal. Másnap, vacsoránál Konfár András szóvátette a tizcsbe való belépést. Apja röviden elintézte az ügyet — Ne agitálj engem, fiam. Én nem lépek be. Ne is beszélj nekem erről többet, — Azt tudom, apám, hogy maga úgyse hagyná ott a vasutat. De attól még a család beléphetne a földdel... De az öreg Konfár már nem is figyelt fia szavaira. Konfár András mégis, mintha mágnes vonzaná, ettől a naptól kezdve szinte mindennapos vendég lett a tszcsben. Vasárnaponként együtt röplabdázott a tszcs-beliekkel, DISZ-taggyűlés előtt ,együtt díszítette a termet barátaival. Minden , DI SZilaggyűlésen résztvett, hozzászólt a vitához, Kipner Péter tavasszal elhívta a csoportgyűlésre is. Mindent figyelmesen meghallgatott, feljegyzett, aztán odahaza beszámolt róla -szüleinek is- Apja, anyja most már meghallgzatták a fiút. De a belépésről egy szót sem szóltak. Aratásra készült mindenki Szelevény községben. Konfár András is elindult anyjával, hogy learassa a három hold búzatermést. Ekkor kezdtek aratni a tszcs-ben is. Búsan nézett a daloló fiatalok után, akik szekéren indultak, ki a tszcs búzatáblájára. Százhetven hód búzájavolt a tszcs- nek, mégis hamarább keresztbe’ tudták rakni, mint Kohlárék a magukét. Jól látták ezt az öregek is. Az aratás befejezése után odaállt szülei elé: — Édesapám, nem várok tovább. Belépek a csoportba-Apja szólni sem tudott a csodálkozásról. Fia még soha nem beszélt ilyen határozottan. — Jöjjön velem, édesanyám maga is. S bevisszük a 12 hold földet meg a lovat-A szülők nem adtak mindjárt választ. Csíút később mondták meg, mit határoztak. Jól van, lépj be a csoportba, de mi még nem adjuk be a földet. Július 17-én kora reggel Konfár András fekereste a tszcs-elnököt. Kért egy belépési nyilatkozatot. Tizennyolcadikán már a cséplőgépnél ■ dolgozott barátaival. S augusztus 8-ig 22 munkaegységet írtak be munkaegységkönyvébe. Konfár Andrást most a tszcs dolgozói s a falusi dolgozó parasztok küldöttnek választották, hogy megnézze a tiszadobi Táncsics termelőszövetkezet munkáját. Édesanyja izgatottan, gondosan válogatta ki ruháit, elkészítette a ceruzát, füzetet, hogy legyen mire jegyeznie fiának. Amikor pedig felült az autóra, még utánaszólt: — Jól nézz meg mindent, fiam, ott a milliomos szövetkezetben!.K Cserkuti Ferenc Konfár Andrásék új útra lépnek Futásban már szép eredmények születtek, a magasugrásnál Koriban még sok a nehézség. Egyeseknek túl magas, másoknak túl alacsony a morca. stöni Levél Balog György ifjúmunkáshoz Dorogra . (A néhátiy nappal ezelőtt. \ 9 Dorogon jártam. A bányászfiatalok • felháborodottan' ‘meséltek nekem egy \ — köztetek élő — részetges emberről. Volt, aki így 1 . emlegette: „a harmonikás”, ' mások nyilas: • ‘csirkefogó: 1 j nak hívták, mert ez volt a múltban. . . Aztán veled beszéltem, Balog György. Rólad hallottam, hogy DISZ-tag vagy, meg, hogy édesapád köztiszteletben álló, jó munkás. Vájár. Persze, hogy kíváncsi voltam, hogyan vélekedsz te erről a „harmonikus" emberről? Felhúztad a bábad és bis zony nem barátságosan válaszoltál:„Mit kérdezget itt tőlem?! Úgy ismerem, mint más. Tramita,az a Tramita. Jókedvű, vicces ember. Meg■ mutatós is” — tetted hozzá,azután megint visszatértél a kezdeti hangodhoz: „De hagyjanak engem békén belé!” Nem ismerted el, hogy a „harmonikus" züllött társaságába tartozol. Tagadtad, hogy bizony szívesen elüldögélsz a kocsmában Kovács „Blökivel” (akinek tisstességes nevét Sérti ismerik már errefelé), a Gulcsik fiúval, Csapó Ferivel és a többiekkel. Jókat mulattok a trágárságain, áhítattal hallgatjátok, amikor harmonikáját nyekergetve kedvenc dalát énekli: „Ancsa, Ancsa, Ancsa vigyázz ...”. Tagadtad mindezt. Szégyelled mindezt elvtárs, hiszen te DISZ- tag vagy. És valóban szégyen, hogy téged is ennek a részeges embernek a társaságához számítanak. Tudom, ezt érezted, s éppen azért címeztem most neked ezt a levelet. Neked címeztem, de Csapó Ferinek, Kovács „Blökinek” és' közületek jó néhány fiatalnak' szól. Hadd mutassam meg neked teljes valójában, milyen ember is ez a Tramita József. Csákéi Tibor csillés azt mondta rá: „Nem bányászember ez a Tramita, mégha szénporos is a körme alja.” És én is ezt mondom neked, Balog György: nem bányászember, hanem hozzátok nem méltó, becstelen, romlott ember. Jóravaló, dolgos felesége van, de ő lányokat hurcol magával , éjszakára. Az utcán az" .. úriasszonyoktonk" olyan , kézitcsókolomokat köszön, hogy alig tudja, hogyan forgassa a nyelvét, de ha egy munkáslány megy el mellette, annak csak valami trágár viccel „kedveskedik”. .. A részegeskedésben, az elsők között van, de az 1 munkaversenytáblán hiába keresed a nevét, azt csak a kocsmai felirőkönyvekben találhatod. Emlékezz csak, mikor mindannyian lelkesen vásárolta, tok a bélyegeket a szabadságáért harcoló koreai nép megsegítésére, ő gorombasággal küldte el a népnevelőt. A pénzt inkább a kocsmában hagyta. S ha mégegyszer eszedbe jutna, hogy ezzel az emberrel egy asztalhoz üljél, ne feledd ezt sem: ez az a Tramita József, aki néhány esztendővel ezelőtt nyilasegyenruhában feszített és az elhurcoltak szegényes holmiján készült meggazdagodni. ■ ő az, ciki részegen dülöngélve, harmonikáját a porban húzva maga után, keresi esténként a kocsmából hazavezető utat. Ez az a Tramita József, aki soha életében nem volt vallásos ember, most keresztet akasztott a nyakába. Ő az a Tramita József, akire ujjal mutogatnak a gyerekek — de a felnőttek is — az utcán. Édesapád panaszkodik, szégyenli, hogy tramitákkal tartasz. — Édesanyád kesereg érte, hogy ilyen társaságba keveredtél. Bátyád katonatiszt. Vájjon hogyan mersz az ő szemébe nézni? Azt mondod: „Tramita bányász, neki is szénporos a keze.” Hát nem! Bányásznak lenni kitüntető, nagy dolog! A bányász a dolgozó nép megbecsült tagja, de Tramita, nem az. Ő ellensége a népnek, ,az ellenség hangja szól belőle, aki a kocsmába hív, ahelyett, hogy a kultúrházba, az ifjúsági napraengedne, aki nem akarja, hogy tanulj, nem akarja, hogy valaha is ember legyen belőled. S vigyázz! Vannak még Tramiták közöttünk! Fordulj el tőlük amíg nem késő, fordulj el, amíg egy kis becsületed van ifjú munkástársaid előtt. DISZ-tagsági komp, fekszik a zsebedben, ne hozz rá szégyent, Balog György! .. . -Elvtársi üdvözlettel: 1. SARD! MÁRIA