Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)

1952-09-20 / 221. szám

1952 szeptember 20. A budapesti jogi karon javult a tanulmányi fegyelem Dr. Beér János dékán nyilatkozata Több mint két hete, hogy megindult az egyetemi élet. Felkerestük dr. Beér János professzort, a budapesti jogi kar dékánját és megkértük, hogy nyilatkozzon a Szabad Ifjúság olvasóinak az első hetek tapasztalatairól. — Mutatkozik-e javulás a tanulmányi fegyelem terüle­tén? — Igen, van javulás. Csak egy adat erre vonatkozóan. A múlt tanév elején 96 hallga­tót kellett dékáni megrovás­sal büntetni többszöri igazo­latlan távolmaradás miatt. Az idén felső héten 16.000 órából kétszázharminc órát hiányoz­tak igazolatlanul és 300 igazolt óra mulasztás volt. Az igazolatlan hiányzások is fő­leg az utóvizsgások egy-két­­órás hiányzásaiból tevődnek össze. A későnjövők számát sikerült napi kettő-háromra leszorítani. Ezt az eredményt alapos előkészítő munkával értük el. A hallgatókat — különösen az elsőéveseket — úgy fogadtuk már az első nap, hogy megtalálják helyü­ket az egyetemen. Ebben nagy segítségünkre volt az egyetemi DISZ-szervezet, amely fogadóbizottságoikat alakított. Már augusztusban megalakítottuk a tanulmányi csoportokat és a csoportveze­tőkkel megbeszéltük a teen­dőiket. Még a tanévnyitó előtt évfolyamgyűléseket tartottunk, ahol a legkiválóbb professzo­rok üdvözölték a hallgatókat. Természetesen ezzel a kezdeti eredménnyel nem elégedhe­tünk meg és világosan kell látni a további feladatokat, állandó ellenőrzéssel és ne­velőmunkával meg akarjuk szilárdítani és tovább akar­juk növelni a tanulmányi fe­gyelem terén felért eredmé­nyeinket. — A tanulmányi színvonal emelésére milyen tervei van­nak a kar vezetőinek? — Kari módszertani bizott­ságunk még ebben a félévben kidolgozza a jogtanulás és a helyes jegyzetelés módszerét." Ezzel különösen a szakérett­ségis hallgatóknak kívánunk hathatós segítséget nyújtani. Professzoraink egy része egyre keményebben kéri szá­mon hallgatóitól a folyama­tos tanulást. Kádár Miklós professzor például minden előadás kezdetén felszólít egy­­eg­y hallgatót, hogy ismert­es­se az elmúlt órán előadott anyagot. — Október 15 és november 15 között írás- és szóbeli be­számolókat tartunk — az első negyedév anyagából. Hallgatóinkat arra neveljük, hogy már most készüljenek erre az évközi vizsgára. — Hogyan kívánják emelni a nevelés színvonalát ebben a tanévben? — A nevelés egyetemein­ken is elsősorban politikai, erkölcsi, hazafias nevelést je­lent. DISZ-szervezetünkre eb­ben nagy f­eladatok hárulnak. De nem kevésbbé fontos itt a professzori kar szerepe. Az előadások keretében felele­venítjük a nagy, haladó ma­gyar jogászok emlékét. Be­szélünk Kossuthról, Hajnóczy Józsefről, Kölcseyről és Ka­­zinczyról, akik ugyancsak jo­gászok voltak. Az előadások­ban ki fogjuk domborítani az élenjáró szovjet jogtudomány irány­adó segítségét. Arra tö­rekszünk, hogy kialakítsuk az új, a népét szerető, a békéért küzdő szocialista jogász tí­pusát. Késő este volt, Lengyel elvtárs, az új művezető és Nagy­ István, a „kar­­tonázs” új csoportvezetője magukra maradtak a trafó­műhelyben. A kartotékot a láda fölé hajoltak, az előző művezető és csoportvezető és társaik bűnjeleit keresték. Egyikük sem gondolt haza­­menetelre. Lengyel elvtárs a felelős a Ganz Villamossági­­ Gyár transzformátor-műhe­lyében a csövek­ és a szige­telő alkatrészek gyártásáért. A szigetelő alkatrész a transz­formátor lelke. Ezt gyártja a kartonázs-csoport, amelyet Nagy István vezet. — Ez sincs meg .. Te... Ez sincs meg — kutattak a zöld és fehér munkalapok között. — Lám, itt van az inotai és a sztálinvárosi 2500 vol­tos készlet... Négy darab ... Mikor fogjuk mi azt még szállítani... és ezek már hó­napokkal ezelőtt elszámoltak tele... — szűrte a szót a foga közül Lengyel. — Ma végére járunk a dolognak — mondotta Nagy István. Mikor fölálltak, Lengyel elvtárs még rakosgatott az asztalon. Látszott: nem a ke­zére figyel. Aztán felnézett egyenesen Nagy elvtárs sze­mébe. Kerek arcát éles szö­gekbe húzta a harag: — Csaknem 60.000 perc... A mindenüket... — Félesztendei munka­időm — fogalmazza érzékel­hetővé Nagy István. Indultak haza. A dolog ne­heze talán mögöttük van, de lehet az is, hogy még előttük ★ Lengyel elvtárs, a fiatal művezető és Nagy István rövid ideje dolgoznak együtt. Még nem volt idejük az összeszokáshoz, mégis jól értik egymást. „Lengyel elvtárs fiatal még — 23 éves —, de érti a dol­gát, jó mellette csoportveze­tőnek lenni. Sztahanovista, megérdemli, hogy vezető te­gyen — gondolkodik Nagy István. — A párttitkár is az, sztahanovista — fűzi tovább a gondolatait. — Levasics elv­társ jó párttitkár. Lengyel is hozzáfordul mindig tanácsért. Ennek a diszkóságnak is ő jött a nyomára, tanulhat tőle az ember. Szívósságot, éber­séget. Még azt is észrevette, hogy ezek mindig együtt isz­nak, közösen rendelnek, kö­zösen fizetnek. Igen, már ak­kor gyanakodott, amikor egy ideig a csoportvezetőt helyet­tesítette nálunk.” — Mi a csoda lehet itt? — mondogatta Levasics elvtárs. — Nekem azt mondják, hogy készen van a válaszfal, el­számoltak vele, s a munka­darab nincs sehol! De nem hagyta annyiban a dolgot. Jelentette az ellen­őrzésnek. Jött is az ellenőr­zés, de nem talált semmit. A bércsalók eldugták a lapokat, amelyekkel még nem szá­moltak el... Aztán sláta mö­­gött kinevették Levasicsot: — Ez sem lesz sokáig tit­kár! Mindenbe beledugja az orrát, de most „leégett” ala­posan! ... „Horváth... Ki gondolta volna Horváth Ferencről... Már majdnem sztahanovista oklevelet kapott. Mindig töb­bet teljesített 200 százalék­nál. Persze, így könnyű ...” — gondolt most vissza mind­erre Nagy elvtárs. ★ Miféle emberek ezek? Kiss János, a művezető, volt fehérnemű - konfekció­üzem tulajdonos. Fóti Ignác csoportvezetőről az üzemi ren­dészet állapította meg, hogy SS-legény volt. Horváth Fe­rencet hasonló „ügyek” miatt távolították el a vasúttól. Ulmann, az ellenőr, aki át­vette a munkát, amelyről tud­ta, hogy nincs meg... aki itókával, s más egyébbel „hagyta magát rábeszélni”... Milyen aljasságot művel­tek! Horváth kilopta az irodá­ból a munkalapokat. Olyan munkadarabok lapját, ame­lyeknek még a nyersanyaga sem volt sehol. Elszámoltak vele... Nem az egész idővel, mert akkor kiderült volna a turpisság, hanem a megmun­kálási idő háromnegyedével vagy többel. A nagyszereldé pedig követelte a munkadara­bokat ... Levásáltá' elvtárs, a párttit­­kár, felvette a harcot a bér­­csalások ellen. Behivatta Ull­­mann ellenőrt a pártirodára: — Tudod-e, hogy a karto­­názs-csoportban 30.000 per­ces bércsalás van? — kér­dezte, mert így akarta kiug­ratni a nyulat a bokorból. — A, nincs az több 10.000- nél, de abból sem lesz semmi baj. Elintézzük mi azt, ilyes­mi előfordul. „Sikerült! ,A nyúl kiugrott.’ Most már a kezemben van­nak!” — gondolta Levasics elvtárs. A termelési értekez­leten fejükre olvasták a csa­lást. „Bűnbánóan” beismer­tek 14.700 percet. A többiről hallgattak. De a tények beszélnek: 60.000 perc munkaidő értéké­vel károsították meg a nép államát s a munkával, ami nem készült el. A jobboldali szociáldemokratákra és cin­kosaikra gyűlölettel tekinte­nek vissza a gyárban. Új harci jelszóval válaszoltak a dolgozók az ellenséges akna­munkára: behozni a lemara­dást!★ S azóta behozták! Inotá­­nak, Sztálinvárosnak terv szerint szállítják a kész­leteket. Hiába uszították Kissék Lengyel elvtárs ellen a csoportot. A dolgozók ész­revették, mi van a bujtogatás mögött és a munkával Len­gyel elvtárs fel­é fordultak. Fiatalok jöttek, mint Szol­noki János, aki rövid ideje dolgozik csak ezen a mun­kán, de már legjobbja a cso­portnak. A csoport átlagtel­jesítménye: 140 százalék. A műhely tanult az esetből. Ez­után figyelmesebben néz kö­rül mindenki a háza táján, mert „a kertben farkasok ólálkodnak”, az ellenség lesi az alkalmat, hogy támad­hasson. Székely Katalin --------------------------------------­ Jobboldali szociáldemokraták és cinkosaik „műve“: hatvanezer perces bércsalás Su&f Mikke LENGYELTÓTI, A NYERTES FALU Serény munka folyik a somogymegyei lengyeltóti község határában. A község dolgozó parasztsága, az ál­lami gazdaság és a termelő­­szövetkezetek dolgozói vala­mennyien kint vannak a ha­tárban, hogy most is, időben teljesítsék a dolgozó nép ál­lama iránti kötelezettségei­ket. Most folyik a burgonya­­szedés, a szálastakarmány behordása. A faluban, s kint a határban sok szó esik a Második Békekölcsön első sor­solásáról. Nagy a bizakodás, hiszen a kölcsönadott forin­tok eddig is visszatérettek. Az Ötéves Tervkölcsön leg­utóbbi sorsolásán például negyven dolgozó kötvényét húzták ki. Erdődi Frigyes, a lengyeltóti gépállomás trak­toristája 200 forintos köt­vénnyel 1000 forintot nyert. Lóka József, Tóth Sándor, Kutor Ferenc, Kajtán Lajos dolgozó parasztok, szintén nyertek. De nyertes itt az egész falu, tudják ezt azok is, akiknek kötvényeit még nem sorsolták ki. Tüdőszanatórium, bölcsőde, gépállomás — a terv ajándékai A felszabadulás után, de különösen az ötéves terv első éveiben nagyot változott a falu képe. A község dolgozó parasztságának munkáját könnyíti az ötéves terv során létesített gépállomás. A Horthy-fasizmus éveiben tö­megesen szedte áldozatait az akkori „népbetegség”, a tu­berkulózis, s a szegénypa­raszt számára nem volt férő­hely a városi kórházakban. Ma, Lengyeltótiban tüdőbe­teggondozó intéz­et van, az egykori grófi kastélyt sza­natóriummá alakították át. Ez év augusztus 1-én kezdte­­ meg működését a korszerűen felszerelt szülőotthon. Nap­köziotthona és bölcsődéje is van már a­­ községnek. Két éve már, hogy pormentes út halad át a falun, Nagy­tat­ár­vár és az Újtelep között is kövesút épült; az Újtelepen bevezették a villanyt, 1953-ra pedig egy új kultúrház építé­sét tervezik. így változott hát a falu képe, élete — a kölcsönadott forintok több­szörösét kapta már eddig is Lengyeltóti. A mezőőr fia egyetemi tanársegéd lett Nagyot változott a falubeli fiatalok élete is. Ezernyi le­hetőség nyílt a tanulásra, a boldogulásra. Szűcs József — Szűcs Gyula­­ községi mezőőr fia —, aki a felsza­badulás előtt együtt nap­­számoskodott édesapjával, most végezte el eredményesen a közgazdaságtudományi egyetemet, s jelenleg tanárse­géd. Kelemen József kéthol­­das dolgozó paraszt fia, if­jabb Kelemen József a nép­hadsereg tisztje. Bohár Já­nos dolgozó paraszt fia, Bo­hár József pedig tisztiisko­lán van. Verebélyi Géza ugyancsak a néphadsereg tisztje. Paksi Gyula és So­mogyi Endre parasztfiatalok a Sztálin Vasmű építésén dolgoznak, Szekeres Mária pedig traktorista lett. A lengyeltóti gépállomáson dolgozó fiatalok, a párt és az állam szerető gondosko­dását, lelkiismeretes munká­val, termelési eredményeik fokozásával viszonozzák. A nyári munkák idején nagy­szerű teljesítményekkel já­rultak hozzá a begyűjtés si­keréhez. Reichert Ferenc ifi­brigádja cséplésben 113 szá­zalékos teljesítményt ért el, Bertalan László II. 115 szá­zalékot, Rendszes István 112 százalékot, Szabó László 102 százalékot teljesített. A falu nem marad hálátlan A községi DISZ-szervezet fiataljai jó népnevelő munká­val segítik a begyűjtés si­kerét. Papp József és Papp Margit ifjúgárdisták jó, agi­­tációs munkával érték el, hogy a számukra kijelölt utca dolgozó parasztsága 100 szá­zalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Kajtán László 16 holdas parasztfiatal maga is 100 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Kol­ler Imre 8 holdas paraszt­fiatal ugyancsak személyes példamutatással járult hoz­zá a begyűjtés sikeréhez: kö­telezettségének 118 százalék­ban tett eleget. A község 128 százalékra teljesítette kenyérgabona begyűjtési tervét, a takar­mánygabona begyűjtésben pedig 131 százalékot értek el. Ugyancsak jól halad az őszi kapások begyűjtése is. Burgonyabeadási kötelezett­ségüket eddig már 100 szá­zalékra teljesítették. A fiata­lok jó munkája is hozzájá­rult ahhoz, hogy Lengyeltóti a fonyódi járásban a verseny élére került és elnyerhették a járási tanács vándorzászla­ját. A község dolgozó paraszt­sága, fiataljai jó munkájuk­kal, kötelezettségeik teljesí­tésével segítik a tervet, amely számukra már eddig is a boldogabb, derűsebb életet hozta. Lengyeltóti, a nyertes falu — egy a sok nyertes falu közül. Fonyó János ...... Az új tervlétesítményben, a korszerűen felszerelt bölcsődében szakképzett gondozónők fog­lalkoznak a dolgozó parasztok gyermekeivel Francia ifjúsági küldöttség érkezett Budapestre A Kínai Demokratikus Ifjú­sági Liga meghívására 12 tagú francia ifjúsági küldöttség in­dult Pekingb­e. A küldöttség ve­zetője Gerber Róbert Serge, a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség titkára, tagjai között vannak a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség, a Francia Lányok Szövetsége, az úttörők, a CGT és a francia munkás­­sportolók képviselői. Tagja a küldöttségnek Raymonde Dieu, a kiváló ifjú békeharcos is. A francia ifjúsági küldöttség pénteken reggel érkezett meg Budapestre, ahol néhány napig tartózkodik, majd folytatja út­ját a Kínai Népköztársaság felé. A pályaudvaron Kádas István elvtárs, a DISZ KV tit­kára, a DÍVSZ,, valamint a kí­nai nagykövetség képviselői üd­vözölték a küldöttséget. ­ --------------------------------------­Pavel Bikov harmincszoros normát teljesített a XIX. pártkongresszus tiszteletére folyó versenyben Pavel Bikov Sztálin-díjas gyorsesztergályos, akinek Ma­gyarországon is számos köve­tője van, a napokban újabb nagyszerű eredményt ért el. A szovjet tudósok a gyors fémvágásnál eddig használatos különböző fajtájú gyorsvágó késlapok helyett egy új, sokkal tökéletesebb, keramikus vágó­lapot találtak fel, amelyet a szovjet üzemekben egyre szé­lesebb körben alkalmaznak. A szovjet tudósok tökéletesí­tik a keramikus vágólapokat. A szovjet tudósoknak ebben nagy segítségükre vannak a gyorsvágó sztahanovisták, köz­tük Pavel Bikov tapasztalatai és tanácsai. Pavel Bikov egy alkalommal I. Kitajgoro­dszkij professzortól ka­pott néhány ilyen keramikus vágólapot. Bikov a napokban nagy át­mérőjű öntöttvas karimákat esz­­tergályozott. Egy-egy ilyen ka­rima esztergályozásának nor­mája 30 perc volt. Percenkénti háromezres fordulatra állította be gépét és így 30 percről egy percre szorította le az alkat­rész megmunkálásának idejét. Az újfajta keramikus vágólap kiállta a próbát, s Pavel Bikov az SZK(b)P XIX. kongresszu­sának tiszteletére tehát harminc­­szoros normát teljesít. 3

Next