Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám)
1953-05-17 / 114. szám
JÓKAI MÓR: „És lesz népünk, amely hazájának örül, mely nevének díszére munkál, lesznek nagy embereink, kiket a világ bámulni fog, lesznek hőseink, dicső szellemeink, kikben újjászületünk, lesz életünk, melynek szűk lesz ez a város, leszünk nemzet, mint még sohase voltunk és az utókor írójának nem kell költeni, hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját.” Egy évszázad telt el azóta, hogy Jókai Mór leírta ezeket a sorokat. S mindazt, amiről ő és nemzetünk többi nagyjai álmodoztak, amit kívántak és amiért hiába harcoltak, sorra megvalósítottuk és megvalósítjuk mi, a felszabadulás, a szocialista építés diadalmas nemzedéke. Új városokat, hatalmas gyárakat emelünk a pusztákon, életadó vízzel virágzó földeket teremtünk a szikesek helyén, villanyfényt gyújtunk a legkisebb falvakban is, ezerszer szebbé, ragyogóbbá varázsoljuk gyönyörű hazánkat. S ebben a nagyszerű munkában százszámra születnek nagy embereink; a munkapadok mellett és a szántóföldeken, a tudományos kutatóintézetekben és határaink őrhelyein nap mint nap igazi hősök és hőstettek születnek. Mert a párt, amely az építés, a jövő nagyszerű, lelkesítő terveit kitűzte, az embereket is megtanította új módon élni. S ezek az emberek, a párt vezetésével képesek arra, hogy nagyjaink legmerészebb álmait is megvalósítsák. Olyan erős, gazdag, művelt nemzet lettünk, amilyen sosem voltunk, amilyen sosem lehettünk volna a Szovjetunió felszabadító harca és állandó segítsége nélkül. Ragyogóvá tesszük a magyar nevet. Elismeréssel néz ránk az egész haladó világ és hálával gondolnak majd ránk az utánunk következő nemzedékek. PETŐFI SÁNDOR: „Jogot a népnek, az emberiség Nagy, szent nevében, adjatok jogot." Az évszázadokon át elnyomott, kisemmizett dolgozó magyar népnek a dicső Szovjet Hadsereg meghozta a felszabadulást, megnyitotta előtte a felemelkedés útját. És mi élni tudtunk a nagyszerű történelmi lehetőséggel. A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelemben győztesen ragadta meg a hatalmat munkásosztályunk, s az egykori jogfosztott milliókból az ország gazdája lett. Szabad életünk törvénye, népköztársaságunk alkotmánya már mint megvalósult eredményt szögezi le: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé." KOSSUTH LAJOS: „A nagyságnak, jólétnek és hatalomnak főforrása az ipar, s ő ad a tudománynak is gyakorlati értéket. Az emberi tevékenység más ágaiban csak bizonyos fejlesztő erő mutatkozik, míg az iparban ez az erőteremtő és ezért az ipar a leghatalmasabb hordozója a haladásnak.” Első ötéves tervünk megvalósítása során hazánk virágzó mezőgazdasággal rendelkező fejlett ipari országgá vált. Elmaradottságunk a múlté, évek alatt évtizedek hiányait pótoltuk, a vas, az acél, a gépek országává tettük Magyarországot. Széntermelésünk meghaladja az évi 18 millió tonnát, acéltermelésünk elérte az 1,5 millió tonnát. Építjük nagy békeműveinket, ötnaponként elkészül egy-egy új üzem. A kapitalizmus átka, a munkanélküliség eltűnik és egyre inkább hiány mutatkozik a szakképzett emberekben. Munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk ezernyi tanújelét adja szorgalmának, alkotókészségének. Üzemeinkben hetvenezer sztahanovista dolgozik és sokezer munkás részesült már eddig is magas kormánykitüntetésben. Szélesedik a tömegek munkaversenymozgalma, amelybe szinte egész munkásságunk bekapcsolódott. A jövő még nagyobb távlatokat tár elénk. A második ötéves terv végére több, mint kétszeresére növeljük alapanyaggyártásunkat, megépítjük a Dunai Vízierőművet. És ez az ipari fejlődés, amely a leghatalmasabb hordozója a haladásnak, biztosíték arra, hogy közlekedésünk, mezőgazdaságunk, népünk életszínvonala is rohamosan gyarapodik, soha nem tapasztalt szintre fog emelkedni. T BUGÁT PÁL: „Elkövetkezendenek az aranykalászú évek, midőn nem lesznek a per véres verejtékén felhzott gazdagok.” Eldőlt a nagy per, a magyar parasztságnak a földért folytatott ezeréves pere. A harcot, melynek zászlai alatt indultak rohamra Budai Nagy Antal és Dózsa György kaszás seregei, Petőfi és József Attila „szertedübörgő rímei’’ — véglegesen diadalra vitték a felszabadító szovjet fegyverek, nagy pártunk történelemformáló harcai. Szabad ha rc. zánkban a föld visszavonhatatlanul azoké, akiknek vére, verejtéke tette termővé századokon át, akik megművelik azt. És ma másképpen művelik! A felszabadulásig szinte középkori eszközökkel dolgozó parasztok ezrei ma a legfejlettebb agrotechnika módszereivel érnek el egyre gazdagabb termést. Eddig már mintegy félmillió mezőgazdaNépi demokráciánkban alsó és felső iskoláink tágranyitott kapukkal várják a dolgozók gyermekeit. A Horthy-idők gyalázatos bűne, a két-három elemi után embertelen robotra fogott falusi gyermek ma már csak apák, nagyapák elbeszéléseiben él. Hazánkban törvényerejű rendelet írja elő, hogy minden gyermek köteles hattól tizennégyéves koráig iskolába járni. Közép- és felső iskoláinkba a tanulók tehetsége és szorgalma nyitja meg az utat. Az úri Magyarországon 1937—1938-ban csak négy százalék munkás- és parasztgyermek kerülhetett középiskolába; ezzel szemben az 1952—1953-as tanévben a tanulók 66,7 százaléka munkás- és parasztfiatal. Dolgozó nősági dolgozó lépett a még boldogabb jövő: a nagyüzemi, szocialista mezőgazdaság útjára. Berregő traktorok szántják, hatalmas kombájnok aratják állami gazdaságaink és virágzó szövetkezeteink földjeit. Ami a múlt század közepén csak jóslat lehetett — immár napjaink valósága. Aranykalászú évek járnak az aranykalászú rónák felett... pünk fiai, lányai meghódították az egyetemeket, főiskolákat is. Államunk ösztöndíjak juttatásával, menzák, diákszállók létesítésével könnyíti meg számukra a tanulást. Ennek a gondoskodásnak köszönhető, hogy a tudomány várát ostromló fiatalok száma évről évre nő. Az 1952— 1953-as évben egyetemeink és főiskoláink első évfolyamára többen iratkoztak be, mint amennyien 1938-ban összesen egyetemre jártak. Ötéves tervünk utolsó esztendejében 52.980 lesz egyetemi hallgatóink száma. Második ötéves tervünk végére pedig a falvakban legalább az általános iskola nyolc osztályának, városokban a középiskolának elvégzését tesszük kötelezővé. MÓRICZ ZSIGMOND: „Minden gyerek egyformán fog tanulni. A felső iskolákba pedig nem a gazdagok gyermekei mennek, hanem a jó tanulók, a jófejű gyerekek.” Crcjrcc.cor EÖTVÖS LORÁND: „A mi nemzetünk törekedjék arra, hogy a tudománynak ne kunyhót, hanem palotát építsen... Többet kell tennünk a magyar tudósokért.” Régen még kunyhója is alig tellett a magyar tudománynak, nemhogy új, modern egyetemekre, nagyszerű kutatóintézetekre gondolhattak volna tudósaink. Számtalan tehetség elsikkadt__Sok tudósunk kénytelen volt külföldön „szerencsét próbálni’’, mások itthon tengődtek. A felszabadulás óta a tudomány hatalmas megbecsülésnek örvend hazánkban. Államunk sokszázmillió forintot költ a tudományos kutatás céljaira, új kutatóintézetek egész sorát hozta létre. Kossuth-díjasaink jelentős része tudományos munkájáért kapta ezt a nagy elismerést. A béke és a szabadság gondolata hazánkban örökre egygyé forrott. A magyar nép évszázadokon keresztül rabságban, elnyomatásban élt, s csak az utóbbi évtizedekben két világháborút ért meg. Volt alkalma megtanulni, hogy szabadság nélkül nincs igazi béke, hogy szabad hazát békében lehet csak építeni. Ezért harcoltak és ezért harcolnak népünk igazi fiai. „A hazáért és a szabadságért" — írta zászlajára Rákóczi, „világszabadságot’’ — írta zászlajára Petőfi. Ma népünk első békeharcosa, Rákosi elvtárs mutatja számunkra az utat: „A magyar nép a béke népe.’’ Igen, a béke és a szóEgyre szaporodnak tudományunk új palotái: Miskolcon épül a Rákosi Mátyás Műszaki Egyetem, Veszprémben a Nehézvegyipari Egyetem, bővítik a budapesti Műszaki Egyetemet. Az utóbbi évek alatt 12 új egyetemet és főiskolát létesítettünk. Egyik legnagyobb gondunk éppen az, hogy még mindig kevés a tudományos dolgozó. „A mi népi demokráciánkban — mondta Jánosi Lajos Kossuthdíjas akadémikus —, ahol a tudomány a békés építésnek lényeges része, a tudósok megbecsült tagjai a társadalomnak.A Abadság népe. Ezért állnak határőreink sziklaszilárdan ért határainkon, ezért küzd mindenki a saját munkahelyén több és jobb munkával a békéért. Milliók és milliók részesei szervezett békemozgalmunknak. S nem vagyunk egyedül: a nyolcszázmilliós béketábor soraiban menetelünk, amelyet a halhatatlan sztálini eszmék vezérelnek. Barátságunk a nagy, felszabadító Szovjetunióval, a hatalmas Kínai Népköztársasággal, a népi demokráciákkal, pártunk, államunk szilárd békepolitikája, népünk megdönthetetlen békeakarata — ez a mi békénk erős biztosítéka. PETŐFI SÁNDOR: „Békét, békét a világnak, De ne zsarnokkénytöl, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből.” KOSSUTH LAJOS: „Ha készülünk, nem fogunk megtámadtatni; ha nem készülünk, megtámadtatunk. — A gyöngének békéje kegyelemtől függ. Az erős békéje biztosítékát önmagában hordja. Alvótól, habár óriás is, senki sem fél. Az erőssel alkusznak, a gyöngének parancsolnak. Készületlenség több, mint gyengeség. Készületlenség bizonyos halál.” Az a régi igazság, amit Kossuth szárnyaló szavai hirdetnek, századunkban is többször bebizonyosodott. A béke híveinek milliói számtalanszor meggyőződhettek arról, hogy a gyilkolás megszállottjait csak a béketábor ereje rettentheti vissza. A hazánk légihatárait megsértő amerikai repülőgép, az embervadász Bálint-banda leleplezése, Fekete Mihály határőr elrabolt fiatal élete, íme néhány tény a sok közül arra, hogy a déli határainkon álló ellenség békénkre, biztonságunkra tör. De soha ilyen erős hadsereg nem állott készen a magyar határok védelmére, mint napjainkban. „A mi hadseregünk — mondotta Rákosi elvtárs — minden régi magyar hadseregtől abban különbözik, hogy ez a dolgozó nép hadserege, hogy itt nemcsak a legénység, de a parancsnoki kar zöme is a dolgozó nép fia, vér a véréből, hús a húsából.” SEMMELWEIS IGNÁC: „Ha mai meggyőződésemmel tekintek vissza a múltba, akkor a fájó érzést, amely elfog, csak egy boldogabb jövőbe vetett pillantással tudom elmulasztani. Egy olyan jövőbe, amelyben az ember embertársai életéért folytatott harcban nem áll egyedül, amelyben ember és társadalom tevékenyen segítik egymást...” Rózsásarcú csecsemő szunynyad fiatal anyja karjaiban, édesen mosolyog álmában. Anyja gyengéden szorítja szívéhez. S óriási, sokszázezer kezet számláló karjaival, féltő gonddal öleli át mindkettőt mindannyiunk szerető édesanyja, államunk. Azelőtt a sok gyerek nehézséget, küszködést jelentett. Ma dicsőség a sokgyermekes anya sora, ezt hirdetik azok a kitüntetések is, amelyekkel államunk jutalmazza őket. A mi országunkban, ahol legfőbb érték az emberi törvény vigyáz a parányi emberbimbókra, és az őket világrahozó édesanyákra. Az apróság születésének napjára babakelengyét kap ajándékba államunktól, dolgozó édesanyja hat-hétszáz forint anyasági segélyt, s tizenkétheti munkabérét terhességi és gyermekágyi segély címén. S amikor újra dolgozni kezd a fiatalasszony, nem kell féltenie csöppnyi gyermekét; a csecsemőotthon tiszta szobáiban gondosan vigyáznak rá. JÓZSEF ATTILA: „... föl kéne szabadulni már! S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.” Amikor József Attila ezeket a sorokat leírta, a magyar nép vérszivói ültek a parlamentben. A harmincas évek végén 80 herceg, gróf és báró volt a képviselők között. Azóta nagyot fordult a világ Magyarországon. Ma, amikor szavazunk, valóban a dolgozó nép „okos gyülekezetét” választjuk meg. Képviselőjelöltjeinket az üzemekben, termelőszövetkezetekben, egyetemeken maguk a dolgozók jelölték. Kibővült a szavazók sora, az idén már a 18 éves fiatalok is az urnákhoz járulhatnak; csaknem egymillió fiatal választ először. Dolgozó népünk büszkén és boldogan adja szavazatát legjobb honfitársainkra, a munka, a béke, a felemelkedés és a jólét programmjára, a népfrontra. ADY ENDRE: „Holnap már minden a mienk lesz, Hogyha akarunk, ha merünk.” 1945 felejthetetlen tavasza óta szinte szárnyakat kapott nálunk az idő, mert szárnyakat kapott népünk teremtő képzelete, alkotóereje. Bebizonyítottuk barátnak és ellenségnek: a felszabadult, pártvezette nép valóságos csodákra képes. A népfront választási felhívása most új, nagyszerű és merész terveket tűzött elénk. A második ötéves tervben felépítjük hazánkban a szocializmust! Ez azonban — akárcsak eddigi eredményeink — nem hullik készen, magától az ölünkbe. Az évi 3,5—4 millió tonna acélért, 40—50 millió tonna szénért, a 650—700 ezer katasztrális hold öntözött területért, az új iskolák, lakóházak százaiért és ezreiért, a határainkon őrködő, korszerűen felszerelt, erős néphadseregért keményen meg kell dolgoznunk. Nagy ünnepnap virradt ma ránk: a városokban és falvakban az urnákhoz járulunk, hogy szavazatainkat adjuk a népfront programmjára, a gazdagság, a jólét, az erő és a béke Magyarországára. Szavazatunk legyen egyúttal kemény fogadalom: minden képességünket latbavetve, lehetetlent nem ismerve küzdünk pártunk vezetésével hazánk ragyogó jövőjéért, a szocializmus felépítéséért!