Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)
1953-11-17 / 269. szám
1953 november 17. SZÓLÁSRA KÖVETKEZIK.. Béketalálkozó Kunszentmiklóson Mindenfajta tanácskozás és értekezlet hasonló keretek között megy végbe. Az elnök minden alkalommal rövid megnyitót mond, az előadó hoszszabb beszédet, s aztán kis szünet után jöhetnek a hozzászólások. Ez a tanácskozások rendje. Ez alól a kunszentmiklósi béketalálkozó sem volt kivétel. Minden a maga módján ment — egy jó ideig. Kezdte az elnök, ízesen, komóosan, ahogyan egy kun parasztemberhez illik. Az előadó folytatta, de már jóval hosszabban és nem is annyira ízesen. A jövendő hozzászólók egyelőre még őt hallgatták, figyelték. Vártak a sorukra. Csendben, mozdulatlanul A teremben vagy kétszázan lehettek, hat község békeküldöttei. Szabadszállásiak, kunadacsiak, fülöpszállásiak, kunpeszériek, tassiak és a járási székhely, Kunszentmiklós küldöttei. Idős parasztemberek hosszúkás kocsmában, asszonyok, lányok vastag téli kendőben, úttörők fehér ingben és pöttömnyi óvodások az édesanyjuk ölében, íme a békemozgalom. Annyiszor elmondtuk, megírtuk, annyiszor olvassuk, hogy a béke minden jóravédő, igaz szándékú ember közös gondja, öregnek, fiatalnak, lánynak, férfinak egyaránt. Az a kiskunszentmiklósi terem jó bizonyítéka volt ennek! Hát még ami ezután következett! Az még az előbbinél is jobb, meggyőzőbb bizonyíték. Az előadó ugyanis beszéde végére ért. A szokáshoz híven, szőnem következett, hogy a szólni kívánó küldöttek eljuttathassák jelentkezési cédulájukat az elnöki asztalhoz. Nem tartott az egész sokáig, nyolc-tíz perc múlhatott el és az elnök már készülődött, hogy szólítja az első jelentkezőt. Szólította is. De nem a hivalos formaságok szerint. És egyetlen másodperc alatt felborult a tanácskozások és értekezletek megszokott, parlamentáris rendje. A kunszentmiklósiak fordítanak egyet rajta. Vájjon ki volt hát az első hozzászóló? A kunszentmiklósi óvodások tánccsoportja. Azok a pöttömnyi lánykák, akik eddig az édesanyjuk ölében ültek. Az óvónéni segítségével felkeltették helyükről az elnökség tagjait és szépen megkérték őket arra, hogy az asztalt is vigyék magukkal. Nekik az egész színpad kell. S táncoltak egyet. Kedvesen, ügyesen, a maguk nótájára. Talán mondani sem kell, hogy hozzászólásának milyen nagy sikere volt. — Meg kellett ismételniök. Utánuk, az úttörők jelentkeztek szólásra zenekarukkal, énekükkel. S az elnökségi asztal jóidőre nem is került vissza a színpadra, így tanácskoztunk tovább. Mert az úttörők éneke után a háziipari szövetkezet fiataljai is gyorstéptíz táncban mondták el gondolataikat a békéről. Megmutatták, hogy így is sokat lehet egyszerre elmondani. Többet, mint amennyi egy sűrűn teleírt papírra férne. Csizmájuk azt kopogta, hogy frissek és erősek. S mintha csak terv, jobban mondva életkor szerint ment volna tovább — jöttek az idősebbek. A vastag, téli kendős asszonyok, a hosszúkucsmás parasztemberek. Ők nem mentek fel a színpadra, csak eléje. De ők is ott folytatták, ahol a fiatalok abbahagyták. Igaz, nem tánccal, nem énekkel. Azt mondták, ők már kicsit fáradtak ahhoz, de amit mondtak, olyan szépen hangzott, mint az úttörők muzsikaszava. Így beszélt a békéről Szabó János is, aki azt mondta el, hogy miként nőttünk mi ki a régi világból és lettünk egyszerre újfajta emberek. Az utolsó felszólaló — mintha csak kitervelték volna — a hetvenegynéhány esztendős Simon Andrásáé volt. A legidősebb valamennyi között. Végigjártatta a szemét a termen, az óvodásokon, az úttörőkön, a fiatal táncosokon és a korosabbakon is. Valamenynyi hozzászólón. S aztán azt mondta: „Talán akad olyan, aki megkérdezi: Mit keres az ilyen vénasszony a békeküldöttek között? Az ilyennek már úgyis mindegy. — Hát én csak azt felelem, hogy igenis van keresnivalóm itt. Megmondom úgy, ahogy van: én nemcsak a munkában veszem fel a versenyt a fiatalokkal, de a békét, az életet is szeretem annyira, mint ők. Hát nem jó most élni, amikor a legfiatalabbtól a legidősebbig mindenki egyet akar?..." De erre már kicsordultak könnyei. Nem is folytatta. A helyére ment, így fejeződött be az értekezlet. Ha ugyanannak nevezhetjük. Az előadó sem válaszolt a felszólalásokra, nem foglalta össze a vitát. A hetvenegynéhány esztendős Simon Andrásáé már öszszefoglalta helyette. Őry József Fiatal növénytermesztő példamutatása A szeghalmi járásban már ■zöldéi a búza. Különösen azokban a termelőszövetkezetekben ■szép a vetés, amelyekben a fiatalok szorgalmasan, példamutatóan végzik munkájukat. Ilyen termelőszövetkezet a szeghalmi Új Barázda tsz is, amelynek dolgozói akkor szokták leginkább Hegyesi Zoltán diszista nevét emlegetni, ha példaképet akarnak állítani. Hegyesi Zoltán szinte éji nappallá téve dolgozott ■társaival azon, hogy termelő, szövetkezetük határidő előtt elvethesse gabonáját. S a kemény ■akaratot siker is koronázta. Más ezután talán megpihent volna a babérokon, de nem így a fiatal növénytermesztő. Most ismét beszélnek róla s van ’is miért.- -A tsz-ben a soronkövetkező munka ■jelenleg a trágyakihordás. Hegyesi elvtárs ezt úgy igyekszik meggyorsítani, hogy minden reggel pontosan kezd munkához, ■fogatával naponta többször for■dúl, mint a többiek s ennek az ■a titka, hogy idejét jól beosztja. Az Új Barázda tsz előreláthatólag ezzel a munkával is ■időben készül el. A jó példának hamar híre ment. Megkezdődött a verseny: ki végez előbb a trágyahordással a járás szövetkezetei között? A példa nyomán új Hegyesi Zoltánok nevelkednek ezekben a napokban, Szeghalmon és környékén a jövő évi nagyobb termésért indított harcban. 4. A konyhában illedelmesen köszöntötték Doma nénit, aki kukoricát morzsolt a tűzhely mellett — Ilyen időben ... — dünnyögte az orra alatt. — Ilyen időben legjobb a meleg kuckó... — A színdarab-próbáról jövünk — mondta Gabi. — Gondoltuk, benézünk Petihez ... — Valami rozsda,s vasat szerzett... Aszongya tányércsapda. Azzal szöszmötöl, furikálja... Nyulat akar fogni... Peti nem valami barátságosan fogadta a két *lút. — Meg kell csinálnom ezt a rúgót — magyarázta — hajnalra kirakom a csapdát az erdőszélen, ahol sok nyúlnyomot láttam .. — Odajár Csider Miklós, a sörétesével — bólogatott Pista. — Mondta, hogy tegnap alkonyattájt jött két nyulat. Gabi türelmetlenül közbevágott: — Hagyd a nyulakat... Beszéljünk arról, a.miért jöttünk. Egyszuszra előadta Petinek a tervét. Mikor a végére ért, felemelte a hangját: — Az a kérdés, jössz-e harmadiknak, vagy se? Peti tépelődve hümmögött: — Hm ... Várjatok csak ... Muszáj rögtön válaszolni? — Holnap megkezdjük s, halókészítést. — Ha rajtakapnak bennünket, hat hónap... ■— Jössz, vagy nem jössz? — Gondoljátok meg komolyan... Úgy hiszem, jobb, ha letesztek róla. Jancsi nem bírt magával. Kitört belőle az indulat: — Mondtam ugye, hogy gyáva... Gyere Gabi! Gúnyosan végigmérte Petit, az ajtóból még visszafordult: — Lődözz te csak galyázó fácánkakasokra ... Fogd csapdával a nyulat... Te. . te . .. hős! „Ki is hányjuk mi a hálót“ Zsódoros Mari néni házikójában folyt a hálókészítés. Az öregasszony egyedül lakott, Gabiék tudták, hogy ritkán látogatja emberfia, így nem tartottak attól, hogy felfedezik őket. Mari néni még örült is, hogy akadt társasága a hosszú téli estéken Hol főtt aszalékkal, hol sültkrumplival kedveskedett a két fiúnak. Egyszer fogvacogva állítottak be, mire fojtott mustot forralt nekik pirospaprikával. — Jobban fűt, mint a tüzes kemence — mondta, s Gabira nézett. — A nagyapád szerette... Egy rianáskor beszakadt alatta a jég. Félholtan csáklyázták ki a társai. Meg volt dermedve.... A forralt paprikás musttól kelt életre... — Meséljen Mari néni Patyi nagyapámról... — Szép, derék ember volt... A szakákénak vasfésű kellett... Búcsúban, szüreti mulatságon a legrangosabb táncos. Bolondultak utána a lányok ... Aratóünnepkor hívták a grófok a kastélyba, hogy táncoljon a vendégeknek. Effy birkát ígértek neki, mégse ment... Visszaüzent, hogy nem komédiás. A maga mulatságára szeret táncolni ... Az aratóünnep meg az uraságnak mulatság. Szegányembernek siralomház ... — Emlékszem egy nótára, amit öreg korában is danolgatott. Úgy kezdődik: „Nincs szebb élet minálunknál!” ... Ismeri Mari néném? Az öregasszony ráncos arcán mosoly derült: — Én ne ismerném? — Énekelje már el... Elnyűtt, kiszáradt hangszálak húrján citerázott a nóta. Nincs szebb élet minálunknál. • Balatoni halászoknál, Mink porciót nem fizetünk, Mikor tetszik, elmehetünk. Beevezzük a csónakot, Ki is hányjuk mi a hálót, Kihúzzuk mi a betartást, Megtraktáljuk a jó pajtást. A halásznak jól van dolga, Egy tanyáról a másikra, Ha van a halnak járása, Az életnek nincsen mássa ... Aztán hármasban énekelték. Szemlátomást jobban haladt a hálókészítés nótaszó mellett. * Javában tombolt a tél, mikor elérkezett a színjátszók bemutatkozása. Gabi, Jancsival nekivágott a hegyből a községnek. A Sóvárgónál beleütköztek Petibe, aki elhencegte, hogy már három nyulat fogott a csapdával. — A negyedikre majd ráfizettem — hetvenkedett. — Dehát kifogtam Csider Miklóson ... Benne volt a tapsi a csapdában, épp kiemeltem volna, mikor Miklós arra jött a puskájával ... Nekem ront mérgesen: tiéd a csapda? . . . Enyém hát — mondom, — hadd pusztuljon a büdös róka ... Miklós rám néz, hiszen nyúl akadt benne... Én csak vállat vontam: — Az ő baja. Nem hívtam, hogy besétáljon... Gabi hahotázni kezdett: — Ez igen! Jó! feltaláltad magad! — Várjatok, még nincs vége ... Miklós odamegy a csapdához, kiszedi a nyulat... Ezt, csak éppen az egyik lába törött el... Ficánkolt a nyű!, ahogy gyö, möszölni kezdte a hátizsákba. Addig, addig rúgkapáit, míg kiszabadult Miklós kezéből, oszt usgyé:... vesd el magad, mintha sose lett volna ... A két hallgatónak potyogtak a könnyei. Peti pedig folytatta: — Elorditom magam, süjjed, süjjed, látod, hogy sántikál . .. Kettőt esetlent a puska ... Csütörtök ... Csütörtök .. Hát így ,végződött... Végigkacarászták az utat. Mikor a kultúrház ajtaján befordultak, Gabi ezt mondta: — Kár, hogy nem jöttél hozzánk a halászbokorba, Peti. . Olyan jól elvolnánk hármasban .. Előadás után, hazafelé menet, Petinek lógott az orra. Immel-ámmal felelgetett a két fiú kérdéseire, egyszer csak kifakadt nekikeseredve. Hát nem elvette Csider Miklós a csapdámat? . .. Mikor vége volt a szerepemnek, behívott magához a titkári szobába. A fejemre olvasta, hogy a rókát döghússal csapdázzák, én meg sárgarépát, káposztalevelet raktam csalogatnak. . A végén kijelentette, örüljek, hogy ilyen olcsón megúsztam. Csak azért nem veri nagydobra a dolgot, mert szégyenbe hozná velem az egész DISZ-szervezetet... De a kutyaúristenit, kitolok vele! — Hogy tolsz ki? — kíváncsiskodott Jancsi. — Dróthurkot csinálok... Úgy belesétálnak a nyulak, akár a malac a moslékosdézsához... — Majd hirtelen Gabihoz fordult: — Hogy álltok a hálókészítéssel? — Megy, mint a karikacsapás! . . . Egy estefelé érvére el Zsódoros Maci nénihez, ha csudát akarsz látni... — Elmegyek... Úgyis fenemód el vagyok keseredve ...* Mikor Peti meglátta a hálót, szívhezszólóan rimánkodott: fogadják be a bokorba, harmadiknak. Nyakra-főre ígérte, hogy behozza, amit a hálókészítésben mulasztott. Nem lesz rá soha panasz. Jancsi fölényeskedve vágta a fejéhez: — Rájöttél végre, hogy ez más, mint a csapdázás, meg a hurkolás... — Tudtam én mindig... Csak tartottam, hogy sokat reszkérozunk... — Anélkül nem megy, komám!... De érdemes! Hármasban gyorsabban haladt a munka. Az,de is sürgette a hálót, a tél kiadta méregfogát. Március elején hasadozni kezdett a Balaton jege, a tavaszi nap mohon faldosta a havat. Lármás csörgőrécék, pittyegő, hókafejű szárcsák telepedtek meg a fűzfásréti nádasban. Fenn, a jégben fehér kócsagok úsztak kisbalatoni költőhelyük felé. Mire a hónap végén megérkeztek a tóra a bohókás, palackforma nyakú búbosvöcskök, elkészült a háló. — Még csak az istápja hiányzik, kétszerrül... Amivel vezetjük — állapította meg Gabi. — Aztán az úsztató és a süllyesztő.. Jó, erős husángot vágtak a két istápnak, úsztatónak evékenynyalábokat kötöttek a háló felső inára, süllyesztenek lyukas tégladarabokat az aljára, sűrűn, a háló egész szélességében. Mari néni mosolyogva bólogatott: — Jó lesz . . Nagyon jó lesz ... Akkurát a régiek öreghálója... Annyi halat zsákmányolhattok, hogy az árából borjút, csikót lehet venni... — Nem haszonlesésből halászunk, Mari néni! — tiltakozott Gabi. — Nem áruljuk a halat... Nem akarunk kiserkedni. .. — Pedig a kísérők mindig jól megszedték magukat. — A fűzfásréti halászbokor úgy ad túl a zsákmányon, ahogy a nótában áll... Megtraktáljuk hallal a jó pajzsokat... Legelőször is Mari nénemet — Az apró sügeret szerettem levesnek .. . Nincs mán fogam, hogy megrágjam a maszatját. . — Pontyot hozunk Mari néninek... Harcsát . . . Fogas-süllőt. A hálót felrakák a házikó padlására. Per tanácsára elfödték ócska zsákokkal, ládákkal, mindentékimlommal, mert az ördög nem alszik. Ők ugyan nem kiserkednek, nem üzleteznek majd a zsákmánnyal, de bárhogy is vesszük mégis orvhalászatra adják magukat... (Folytatjuk.) I NINCS SZEBB ÉLET... Irja: Lestyán Sándor ...Meséljen, Mari néni... SZ4®MsÁG Új módon vesd a gabonát... A jászberényi járásban néhány héttel ezelőtt meglassult a kezdetben jól haladó szántás-vetés irama. Félő volt, hogy az őszi kalászosok elvetése komoly késedelmet szenved a termelőszövetkezeteknél éppúgy, mint az egyéni gazdálkodóknál. Le kellett győzni az „előre várás” hangulatát — de ki vállalkozik erre? Idős ember már nehezen mozdul, a jászberényi járásnak pedig nagy a területe. Fiatal, fürge lábakra, szívós akaratra volt szükség... Ekkor álltak elő tervükkel a diszisták és az úttörők. Elhatározták: kultúrbrigádokkal járják sorra az elmaradókat s versekkel, rigmusotokal biztatják őket az időben és újmódon végzett vetésre A jászberényi tanácsháza hangosbeszélője már másnap új „műsorszámmal” gazdagodott A pajtások naponta többször is csasztuskát énekeltek a példát mutató gazdákról, a hátulkullogókat pedig alaposan „megcsípkedték”. Ugyanekkor a jászberényi diszisták sorra járják a termelőcsoportokat és tanyákat, előadásokkal bizonyítva be, hogy a korán és keresztsorosan végzett vetés métermázsákban számolható tennéstöbbletet jelent A kitartó munka meghozta eredményét. A járás dolgozóparasztjai újra munkához láttak, nem vártak tovább az őszre Ezekben a hetekben született az új közmondás is: „Mj módon vesd a gabonád — hamarabb telik a kamrád.” Diszisták és úttörők nem kis érdeme, hogy a jászberényi járás területén időben befejezték az ősziek — jelentős területen keresztsorosan végzett — vetését. A Filharmóniai Társaság fennállásának 100. évfordulója 1853 november 20-án, száz esztendővel ezelőtt csendültek fel az első magyar filharmóniai hangverseny megnyit akkordjai Erkel Ferenc vezénylete alatt. A Budapesti Filharmóniai Társaság november 20-án a Magyar Állami Operaházban díszhangverseny keretében ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A díszhangverseny műsorán Erköl Ünnep t■ nyitánytDíszt: „Mefasztó keringő”-je. Bartók: „III. zongoraverseny” -e. Kodály:„Felszállás a páva” című műve szerepel Közreműködik Fischer Annie Kossuth-díjas kiváló művész. 3 November 26-án kezdődik az Első Békekölcsön ötödik sorsolása Szegeden Az Első Békekölcsön ötödik sorsolását november 26, 27, 28 és 29-én tartják meg Szegeden, a Nemzeti Színházban. A nagy érdeklődéssel várt sorsoláson összesen 172.200 darab kötvényt húznak ki, mégpedig 95.200 darabot nyereménynyel, 77.000 darabot pedig névértékben törlesztéssé. A nyeremények és törlesztések összege 54,2 milió forin , amivel 89, 2 millió forintra emelkedik a kölcsön jegyzőknek visszatérített összeg. A nyeremények megoszlása: 1 darab 100.000 forintos főnyeremény, 18 darab 50.000, 39 darab 25.000, 95 darab 10.000 és 283 darab 5000 forntos magynyeremény, 4700 darab 1000 forintos, 14.200 darab 500 forintos és 75.864 darab 300 forintos nyeremény. A sorsolásokat Szegeden, a Nemz©'! Szí nházban november 26-án, csütörtökön, november 27-én pénteken, november 28 -n szombaton déután fél 4-től 7 óráig, november 29-én vasárnap pedig délelőtt 9-től 12 óráig ávják meg. A dolgozók gyors tájékoztatása érdekében az üzemek, hivatalok, egyéb munkahelyek és tanácsok most is megszervezik a sorsolási tanácsadást, s a kötvényjegyzők részére minden felvilágosítást megadnak. Az Országos Takarékpénztár fiókhányatánál a dolgozók felvilágosítást kaphatnak nemcsak a mostani, hanem az eddigi sorsolások nyereményeiről is. A szegedi sorsolás előkészítését és lebonyolását sorsolási bizotttság ellenőrzi, amelynek tagjait a SZOT, DISZ, MNDSZ, .MEDOSZ, SZOVOSZ, az Országos Béketanács,. Szeged városi tanács, a pénzüggmi misztérium és az Országos Takarékpénztér dolgozói közül a pénzügyminiszter nevezi ki. Magyarországra érkezett a Német Demokratikus Köztársaság kulturális küldöttsége A magyar-német kulráls egyezmény 1954. évi munkatervének tárgyalására november 16-án Budapestre érkezett a Német Demokratikus Köztársaság kulturális küldöttsége. A küldöttség vezetője Franz Wohlgemuth, az NDK felsőoktatásügyi államtitkárság helyettes vezetője, a küldöttség tagjai: Karl Wiech, a Kulturális Kapcsolatok Társaságának főtitkára, Johann Link, az Állami Művészeti Bizottság munkatársa és Rudolf Halbrecht, a Német Munkaerőtartalékok Hivatalának helyettes vezetője. Számos olvasónk fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy szeretne hosszabb, folytatásos regényeket is olvasni lapunkban. Ennek a kérésnek teszünk eleget, amikor november 22-én, vasárnap megkezdjük Tardos Tibor MINDENKI SAJÓKÚTRA! című regényének közlését, amely a Szabad Ifjúságban jelenik meg elsőízben. Sajókút — egyszerű kis bányászfalu, amely azonban egyik óráról a másikra milliók érdeklődésének középpontjába kerül. Víz tör a bányába s tizennégy bányász a föld alatt reked. Megmentésükre összefog az egész ország s az emberi akaraterő végül is diadalmaskodik a pusztító elemeken. TARDOS TIBOR ÚJ REGÉNYE érdekfeszítően írja le a mindennél drágább emberéletért folyó hősi küzdelmet és sokrétűen ábrázolt alakokon keresztül mutatja be, hogyan formálódnak a különböző jellemek a nagy megpróbáltatás füzében.