Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)

1955-02-06 / 31. szám

1953 február 6. X- A fotóriporterek önről, Dul­les úr, néhány éve a 38-ik szélességi fok mentén, a h­­­szinmanista lövészárokban fel­vételt készítettek. Emlékeze­tünkben örökké megőrizzük a fényképet, mert erre kötelez a koreai nép könnye, vére. Ag­gasztó, hogy a napokban, ta­lán éppen hivatali szobájában, Ázsia falitérképe előtt önről olyan képet készítettek, amelyhez a lövészárki felvé­telhez hasonló emlékek fű­ződhetnek majd. Elnézését kérjük, hogy elő­zetes beleegyezése nélkül in­tézünk önhöz néhány kérdést. Mindenekelőtt a Mendes-France kormány bukásáról... A múlt évben — amikor kártyavárként összeomlott az „európai védelmi közösség” — ön, Dulles úr, feltűnő frisse­séggel megjelent néhány nyu­gateurópai ország fővárosában. Úgy tudjuk, e villámlátogatá­sai nem öregbítették európai nagyköveteik tekintélyét. Pá­rizsban és Bonnban most is­mét küzködnek ügyfelei. Mendes-France, a francia miniszterelnök önöknek nagy szolgálatot tett. Hiszen amit elődei évek alatt nem tudtak a parlamenttel elfogadtatni, a nyugatnémet felfegyverzést b­ő néhány hónap alatt megol­dotta. Mendes-France most csúfos módon a süllyesztőbe került. Kormányát huszonnégy óra leforgása alatt kétszer is leszavazták, szombatra virra­dóra pedig végképp megvon­ták tőle a bizalmat. A francia kormány megbukott. Egyesek azt mondhatják, ez nem jelent semmit. Mendes-France észak­afrikai politikájával vallott kudarcot. Formálisan igaz is. Lényegében nem! Mendes- France a nép bizalmát akkor játszotta el, amikor aláírta a londoni és párizsi egyezménye­ket, a nyugatnémet újrafel­­fegyverzést. A francia parla­ment elenyésző kisebbséggel jóváhagyta ugyan a párizsi szerződéseket, de még nem küldte el Brüsszelbe letétbe. S ahogy Mendes-France, úgy szerződései is a süllyesztőbe kerülhetnek. Adenauer kancellár sem áll már olyan biztosan a lábán. Az újrafelfegyverzés gondola­ta azok között sem népszerű, akiket fel akarnak fegyverez­ni. Elég talán csak néhány esetet megemlíteni. Majna-Frankfurtban, a Szent Pál katedrálisban népi moz­galom alakult Németország új­­egyesítéséért. A bonni parlament összné­­metügyi bizottsága elutasította a nyugatnémet—francia Saar­­egyezmén­yt. A végleges eluta­sítás a párizsi szerződések bu­kását vonhatná maga után. Adenauer kormánykoalíció­jában sincs meg a régi egység. Szóval mindent summázva, Európában nem haladnak úgy a dolgok, mint ahogy önök el­képzelték. Nem szándékozik-e ismét Európába látogatni?... Beszéljünk a tajvani kérdésről is. A hét elején az a hír érke­zett hozzánk, hogy lapjaik taj­vani (az önök térképei sze­rint formázai) tudósítóit uta­sították: legyenek készenlét­ben fontos hírek közlésére. A népek érdeklődésének közép­pontjában február első heté­ben a tajvani ügy állt. Az­után, hogy az önök képviselő­háza Eisenhower elnököt felha­talmazta: a tajvani tengerszo­ros körüli bonyodalmakban te­gye meg az általa szükséges­nek vélt (katonai) lépéseket — diplomáciai úton bonyolí­tották tovább az ügyet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Új-Zéland képviselője javasol­ta: a tajvani szoros körüli el­lenségeskedéseket tárgyalják meg a Kínai Népköztársaság képviselőjének jelenlétében. E javaslatról küldöttük, Lodge felszólalásából kiderült, hogy az nem is újzélandi, hanem amerikai. Az­­ elnöki felhatalmazást Tajvan környékén a tengeri és légi erők fenyegető tünte­tésként ható összevonása kí­sérte. A Kínai-tenger térségé­ben most öt amerikai repülő­­gép anyahajó állomásozik, s ezek mindegyikén 70—100 lök­­hajtásos vadászrepülőgép és könnyűbombázó van. Három amerikai nehézcirkáló, mint­egy negyven torpedóromboló, ötven partraszállító kisegítő hajó tartózkodik közelükben. Államuk nyugati kikötőiből ezeken kívül még három cir­káló és nyolc torpedóromboló indult Tajvan sziget térségé­be. Parancsnokságuk utasítást adott arra is, hogy e térségbe irányítsák egyik legnagyobb repülőgép-anyahajójukat, a „Midway”-t, amelynek fedél­zetén mintegy 110 lökhajtásos bombavetőgép és vadászgép van. Flanders szenátor szavait idézve az elnöknek adott fel­hatalmazás „szabatos angol nyelven preventív háborút je­lent”. Fölösleges minden szó­szaporító s­z ön, Dulles kül­ügyminiszter úr is jól tudja, ez a felhatalmazás nyíltan szólva a Kínai Népköztársa­sághoz intézett ultimátum. Önök, Dulles úr,­ ilyen ulti­mátum után a Biztonsági Ta­nácsban arcátlanul azt bizo­nyítgatják: Kína népe, mert nem nyugszik bele Tajvan és más partmenti szigetek jog­talan bitorlásába, veszélyezteti Távol-Kelet békéjét. Azt ál­lítja, hogy a két Kínát, — a Kínai Népköztársaságot és a Tajvanra menekült Csang Kaj­­sek-klikket — fegyverszünet kötésére kell ösztökélni; ha ez sikerül, minden rendben. Önök, immár egy évtizede, ar­ra akarják szoktatni a népe­ket, hogy két Koreáról, két Németországról, s két Kínáról beszéljenek. A hivatalos Ame­rika bűne, hogy ma a politi­kai térképen két Korea és két Németország található. De Kína csak egy van, s ez a Kínai Népköztársaság. Taj­van — amit önök a másik Kínának kiáltottak ki — ka­tonai térképeiken távol­keleti támaszpont-rendszerük egyik bázisa. A tajvan­­szorosi feszültség nem a két Kína, hanem Kína és az Ame­rikai Egyesült Államok között van. Csou En-laj külügymi­niszter ezért utasította el az önök újzélandi javaslatát, ezért jelentette ki: a tajvani ügyről csak a szovjet javaslat alapján lehetséges tárgyalni. Ha önök nem avatkoznak Kí­na belügyeibe, s csapataikat visszavonják Tajvanról és más kínai szigetekről, a tajvani ügy nem létezik majd. Tajvani tudósítóiknak ugyan mil­yen új szenzációs híreket szándékoznak átnyújtani? Új tajvani terveiket nem is­merjük, sem Európára vonat­kozó határidős naptárukat. De tudjuk: a hetek, hónapok és évek nekünk, a békéért küz­dőknek kedveznek. Bőgős László JEGYZETEK A HÉT ESEMÉNYEIRŐL Megkérdezzük Dulles urat Szabadság Megmagyarázzuk Mendes-France bizonyítványát Bizonyítványt osztottak tegnap az iskolákban. El­jött a szorongással, izgalom­mal várt nap, s kinek örö­möt, kinek bút hozott. Lógó orral, sápadt arccal tért haza a nebuló, aki elbukott. S ugyanezen a napon — mintha csak a véletlen já­téka lenne — megbukott Mendes-France úr is. Még­hozzá a legfelsőbb­ osztály­ban: a francia parlament­ben. A bukásokat korántsem lehet azonos mértékkel mér­­ni. De mégis van valami közös bennük: a nemtanu­lás jutalma a bukás. Men­des-France sem tanult ele­get, s most belebukott kétes játékaiba. Csakhogy: akik az iskolában buktak, csu­pán egy vagy több tárgy­ból mondtak csődöt. Men­des-France párizsi bukása viszont­ általános elégtelen. S még egy: a szomorúan hazasomfordáló kisdiákok most azon törhetik fejüket, hogyan lehetne megmagya­rázni haragos apjuknak a bizonyítványt. Mendes- France úr bukásán azonban már semmiféle magyarázat sem segít. (török) A CSiSZ kitüntetése Antonin Zápotocky köztár­sasági elnök, a Csehszlovák Kommunista Párt központi bi­zottsága és a csehszlovák kor­mány javaslatára a köztársa­ság szocialista építése felada­tainak végrehajtása során ta­núsított erőfeszítései és sike­res munkája elismeréséül a Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ségnek a Köztársasági Érdem­rendet adományozta. Az elnök február 4-én a prágai várban nyújtotta át a kitüntetést a Csehszlovák If­júsági Szövetség II. kongresz­­szusa küldöttségének. ★ Prágában február 4-én to­vább folytatta munkáját a Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ség (CSM) II. kongresszusa. A kongresszus résztvevői meg­hallgatták Vladimir Meisner­­nek a CSM központi bizottsá­ga titkárának „A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség úttörő­szervezeteinek további fejlesz­téséért” cím­mel tartott beszá­molóját. Vladimír Meisner beszámo­lója után folytatták a Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetség központi bizottságának és központi revíziós bizottságá­nak február 3-án elhangzott beszámolója feletti vitát. Február 4-én több külföldi küldött országa ifjúságának nevében forrón üdvözölte a kongresszust. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka A Nemzetiségi Tanács február 4-i ülése A Nemzetiségi Tanács feb­ruár 4-i ülésén megkezdődött a vita a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetés-tervezete fölött. Arszenyij Szafronov, a Nemzetiségi Tanács költség­vetési bizottságának elnöke a költségvetéstervezettel kapcso­latos korreferátumában közöl­te, hogy a bizottság javasolja a költségvetés bevételi oldalá­nak némi növelését és a gaz­dasági, valamint a kulturális célokra szánt kiutalások mé­reteinek módosítását. Indítvá­nyozta, hogy a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetés­­tervezetét a bizottság által elő­terjesztett módosításokkal hagyják jóvá. M­egbukott a Mendes-France-kormány Egész éjszaka tartó vita után a francia nemzetgyűlés több­sége megtagadta a bizalmat a Mer­des-France-kormánytól. A végleges eredményt szombaton hajnalban háromnegyed ötkor hirdették ki, s eszerint 319 képviselő szavazott a kormány ellen, 273 foglalt állást Men­des-France mellett. Az ellen­zék tehát most az alkotmá­nyos többséget jelentő 314 szavazatnál többet ért el, ami automatikusan lemondásra kényszeríti a kormányt. Az eredmény kihirdetése után Mendes-France szót kért, hogy indítványt terjesszen be egyhavi póthitel megszavazá­sára, mert e hitel megadása nélkül a kincstár nem tudja folyósítani a kifizetéseket. Felszólalása során azonban igyekezett egyben nyilatkoza­tot is tenni a kormány politi­kájának igazolására. Az ellen­zék soraiban azonnal élénk tiltakozásokra került sor és Schneiter, a francia nemzet­A kölni rádió szombaton reggel közölte, hogy a bonni kormánykörök lehangoltan fo­gadták a francia nemzetgyűlés éjszaka hozott határozatát. Adenauer kancellár rhöndorfi villájában virrasztva várta a Mendes-France kormány sor­sát eldöntő szavazás eredmé­nyét. Nyugatnémetországi po­litikai körök tisztában vannak azzal, hoggy a francia nemzet­­gyűlés döntése lényegében nemcsak az eddigi kormány északafrikai politikája ellen irányul, hanem Mendes- France-nak a nyugatnémet új­­rafelfegyverzést elősegítő mes­terkedései ellen is. A kölni rádió úgy véli: „Az, hogy Men­des-France bukása milyen mértékben befolyásolja majd a párizsi szerződések ratifiká­lását, attól függ, hogy ki kerül az új francia kormány élére.” A bonni kormány hivatalo­san nem foglalt állást Mendes- France bukásával kapcsolat­ban, azonban politikai meg­figyelők rámutatnak arra, hogy Mendes-France kényszerű tá­vozása súlyos akadályt gördít Adenauer legközelebbi politi­kai terveinek megvalósítása elé, miután a bonni kancellár Baden-Badenben összehangolja Mendes-France miniszterel­nökkel a nyugatnémet és a francia kormány gyakorl­ati lépéseit a párizsi szerződések ratifikálására. A bonni külügyminisztérium most Adenauer utasítására szakértői véleményt dolgoz ki gyűlés MRP-párti elnöke ki is jelentette, hogy további vitá­nak nincs helye. Éles nézeteltérésre és heves szócsatára került sor ekkor a Mendes-France-t támogató ra­dikális gaulleista és szocialista képviselők, valamint az ellen­zéki képviselők között. A mi­niszterelnök a hatalmas hang­zavarban továbbfolytatta be­szédét, hangját azonban a gyorsírókon kívül nemigen hallotta más. Mendes-France végül is a kormány tagjaival együtt a köztársasági elnökhöz hajta­tott és beadta a kormány le­mondását. A lemondott miniszterelnök mintegy fél óra hosszat tár­gyalt ezután a köztársasági el­nökkel, majd az Elysée-palota elhagyásakor kijelentette az újságíróknak: az „ország miatt" sajnálja a történteket, különösen azt, hogy a kor­mány nem tudta befejezni mű­vét. Mendes-France bukásának várható következményeiről. Ollenhauer, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke ki­jelentette: „Mendes-France bu­kása után nagyon valószínűt­lennek tartom, hogy a fran­cia köztársasági tanács ratifi­kálja a párizsi szerződéseket. Teljesen céltalan, hogy a bonni parlament másodízben is rati­fikáljon egy nemzetközi meg­állapodást, amely egy külföldi törvényhozó testület ellenállá­sán utóbb amúgy is megbukik és lehetetlenné válik’’. Dehler, a Szabad Demokrata Párt vezetője hangsúlyozta, hogy véleménye szerint Men­des-France bukása nagy mér­tékben hátráltatja majd, eset­leg teljesen meg is hiúsítja a párizsi egyezmények ratifiká­lását. Kormányalakítási megbeszélések René Coty köztársasági el­nök szombaton délelőtt 10 órakor fogadta Schneller nemzetgyűlési elnököt, hogy kikérje véleményét a parla­menti helyzetről. Majd a köz­­társasági elnök Gaston Monner­­ville-t, a köztársasági tanács elnökét fogadta, aki annak a félelmének adott kifejezést, hogy a kormányválságnak ko­moly visszahatása lesz Észak- Afrikában. Monnerville után Albert Sarraut-t, a Francia Unió parlamentjének elnökét fogadta a köztársasági elnök, majd megkezdte a nemzet­gyűlés pártcsoportelnökeinek fogadását. Elsőnek Christian Pineau volt miniszterrel, a Szocialista Párt parlamenti csoportjának elnökével tanács­kozott, aki kijelentette, hogy a szocialisták nem támogatná­nak olyan kormányt, amely „maradibb” lenne, mint Men­­des-France-é volt. Utána Jac­ques Duclos, a Francia Kom­munista Párt parlamenti cso­portjának elnöke jelent meg a köztársasági elnöknél. Jacques Duclos a fogadás után újság­írók előtt kijelentette: ismer­tette az elnökkel a Francia Kommunista Párt politikai bi­zottságának felhívását. Duclos után a többi pártok parla­menti csoportjainak vezetőit fogadta az elnök. Parlamenti körökben válto­zatlanul sokat latolgatták az új miniszterelnökjelölt szemé­lyét. Leggyakrabban emlegetik René Mayer, Edgar Faure, Pinay volt miniszterelnök, Christian Pineau és Pflimlin nevét. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága szombaton este nyilatkozatot adott ki a kormányválsággal kapcsolat­ban. A nyilatkozat a többi között hangoztatja: „A kormányvál­ság ismét kidomborít két dön­tő fontosságú gondolatot, ame­lyek mellé a franciák egyre számosabban felsorakoznak: 1. az országban minden tény­leges változás feltétele a kül­politika megváltoztatása; 2. egy haladásra alapozott politi­kának szükségszerűen a mun­kásosztályra kell támaszkod­nia, valamint a népi tömegek­re. A Francia Kommunista Párt hangsúlyozottan kinyilvánítja: kész arra, hogy támogassa az országban és a parlamentben azt a politikát, amely számot vet a nemzet szükségleteivel; függetlenség a külföldtől; a militarista Németország fel­fegyverzésének elvetése, bár­milyen alakban is történjék; tárgyalások minden országgal; a gyarmati népek jogainak és követeléseinek elismerése; a munkásosztály és minden dol­gozó követelésének kielégítése és a demokratikus szabadság­­jogok hatékony védelme." A francia kormány bukásának visszhangja BÉKETÜNTETÉS NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN A Majna melletti Frankfurtban nemrégen hatalmas tüntetést rendezett a szocialista ifjúsági szövetség sokezer tagja. Plakátokkal és transzparensekkel vonultak végig az utcákon és számtalan formában nyilvánították ki felháborodásukat a Wehrmacht fel­élesztésének tervei ellen. Mint képünkön látható, a náci sisakot keresztülhúzták, és alá a következő felirat került: „El vele!“ Ez történt a nagyvilágban... MOLOTOV ELVTÁRS, a Szovjetunió külügyminisztere február 4-én fogadta W. Hay­­tert, Nagy-Britannia moszkvai nagykövetét. Ugyanezen a napon V. M. Molotov fogadta P. Kault, In­dia ideiglenes moszkvai ügy­vivőjét. V. M. Molotov, a Szovjet­unió külügyminisztere február 5-én fogadta Liu Hsziaot, a Kínai Népköztársaság moszk­vai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki a közel­jövőben átnyújtja megbízóle­velét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének. N. SZ. HRUSCSOV, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, február 5-én fogadta W. R. Hearst, Kingsbury- Smith és F. Coniff amerikai újságírókat és huzamosabb ideig elbeszélgetett velük. A JAPÁN MINISZTERTA­NÁCS február 4-i ülésén határozatot hoztak arról, hogy „tárgyalásokat kezdenek a Szovjetunióval a diplomá­ciai kapcsolatok helyreállítá­sáról”’. A japán külügyminisztérium nyilatkozata szerint a minisz­tertanács február 4-i ülésén „hivatalosan elfogadták azt a szovjet javaslatot, hogy tár­gyaljanak a japán—szovjet kapcsolatok rendezéséről. Ugyanakkor — mint közük — úgy döntöttek, hogy „az ösz­­szes felmerülő részletkérdé­sekkel’­ Sigemicu külügymi­niszter foglalkozik majd. VARSÓBAN február 6-án megkezdődik a Nyugat-Né­­metország remilitarizálása el­len, a német kérdésről és a leszerelésről folytatandó tár­gyalásokért küzdő európai ér­tekezlet. A Német Demokra­tikus Köztársaságnak az érte­kezletre delegált küldöttségét Johannes Dieckmann, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság népi kamarájának elnöke vezeti. Az értekezlet munká­jában Nyugat-Németország képviselői is résztvesznek. Várható, hogy a francia és angol küldöttség is részt vesz az értekezleten. AZ ANGOL KORMÁNY pénteken délután ötnegyedórás ülést tartott Churchill elnök­letével. A tanácskozáson a tajvani kérdésről volt szó. BAGDADI JELENTÉSEK szerint a Fejszal iraki ki­rály, Abdulillah trónörökös és Nuri Szaid miniszterelnök részvételével február 3-án tartott tanácskozáson elhatá­rozták, hogy Irak aláírja a tö­rök—iraki katonai szerződést.

Next