Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)
1955-02-06 / 31. szám
1953 február 6. X- A fotóriporterek önről, Dulles úr, néhány éve a 38-ik szélességi fok mentén, a hszinmanista lövészárokban felvételt készítettek. Emlékezetünkben örökké megőrizzük a fényképet, mert erre kötelez a koreai nép könnye, vére. Aggasztó, hogy a napokban, talán éppen hivatali szobájában, Ázsia falitérképe előtt önről olyan képet készítettek, amelyhez a lövészárki felvételhez hasonló emlékek fűződhetnek majd. Elnézését kérjük, hogy előzetes beleegyezése nélkül intézünk önhöz néhány kérdést. Mindenekelőtt a Mendes-France kormány bukásáról... A múlt évben — amikor kártyavárként összeomlott az „európai védelmi közösség” — ön, Dulles úr, feltűnő frisseséggel megjelent néhány nyugateurópai ország fővárosában. Úgy tudjuk, e villámlátogatásai nem öregbítették európai nagyköveteik tekintélyét. Párizsban és Bonnban most ismét küzködnek ügyfelei. Mendes-France, a francia miniszterelnök önöknek nagy szolgálatot tett. Hiszen amit elődei évek alatt nem tudtak a parlamenttel elfogadtatni, a nyugatnémet felfegyverzést bő néhány hónap alatt megoldotta. Mendes-France most csúfos módon a süllyesztőbe került. Kormányát huszonnégy óra leforgása alatt kétszer is leszavazták, szombatra virradóra pedig végképp megvonták tőle a bizalmat. A francia kormány megbukott. Egyesek azt mondhatják, ez nem jelent semmit. Mendes-France északafrikai politikájával vallott kudarcot. Formálisan igaz is. Lényegében nem! Mendes- France a nép bizalmát akkor játszotta el, amikor aláírta a londoni és párizsi egyezményeket, a nyugatnémet újrafelfegyverzést. A francia parlament elenyésző kisebbséggel jóváhagyta ugyan a párizsi szerződéseket, de még nem küldte el Brüsszelbe letétbe. S ahogy Mendes-France, úgy szerződései is a süllyesztőbe kerülhetnek. Adenauer kancellár sem áll már olyan biztosan a lábán. Az újrafelfegyverzés gondolata azok között sem népszerű, akiket fel akarnak fegyverezni. Elég talán csak néhány esetet megemlíteni. Majna-Frankfurtban, a Szent Pál katedrálisban népi mozgalom alakult Németország újegyesítéséért. A bonni parlament össznémetügyi bizottsága elutasította a nyugatnémet—francia Saaregyezményt. A végleges elutasítás a párizsi szerződések bukását vonhatná maga után. Adenauer kormánykoalíciójában sincs meg a régi egység. Szóval mindent summázva, Európában nem haladnak úgy a dolgok, mint ahogy önök elképzelték. Nem szándékozik-e ismét Európába látogatni?... Beszéljünk a tajvani kérdésről is. A hét elején az a hír érkezett hozzánk, hogy lapjaik tajvani (az önök térképei szerint formázai) tudósítóit utasították: legyenek készenlétben fontos hírek közlésére. A népek érdeklődésének középpontjában február első hetében a tajvani ügy állt. Azután, hogy az önök képviselőháza Eisenhower elnököt felhatalmazta: a tajvani tengerszoros körüli bonyodalmakban tegye meg az általa szükségesnek vélt (katonai) lépéseket — diplomáciai úton bonyolították tovább az ügyet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Új-Zéland képviselője javasolta: a tajvani szoros körüli ellenségeskedéseket tárgyalják meg a Kínai Népköztársaság képviselőjének jelenlétében. E javaslatról küldöttük, Lodge felszólalásából kiderült, hogy az nem is újzélandi, hanem amerikai. Az elnöki felhatalmazást Tajvan környékén a tengeri és légi erők fenyegető tüntetésként ható összevonása kísérte. A Kínai-tenger térségében most öt amerikai repülőgép anyahajó állomásozik, s ezek mindegyikén 70—100 lökhajtásos vadászrepülőgép és könnyűbombázó van. Három amerikai nehézcirkáló, mintegy negyven torpedóromboló, ötven partraszállító kisegítő hajó tartózkodik közelükben. Államuk nyugati kikötőiből ezeken kívül még három cirkáló és nyolc torpedóromboló indult Tajvan sziget térségébe. Parancsnokságuk utasítást adott arra is, hogy e térségbe irányítsák egyik legnagyobb repülőgép-anyahajójukat, a „Midway”-t, amelynek fedélzetén mintegy 110 lökhajtásos bombavetőgép és vadászgép van. Flanders szenátor szavait idézve az elnöknek adott felhatalmazás „szabatos angol nyelven preventív háborút jelent”. Fölösleges minden szószaporító sz ön, Dulles külügyminiszter úr is jól tudja, ez a felhatalmazás nyíltan szólva a Kínai Népköztársasághoz intézett ultimátum. Önök, Dulles úr, ilyen ultimátum után a Biztonsági Tanácsban arcátlanul azt bizonyítgatják: Kína népe, mert nem nyugszik bele Tajvan és más partmenti szigetek jogtalan bitorlásába, veszélyezteti Távol-Kelet békéjét. Azt állítja, hogy a két Kínát, — a Kínai Népköztársaságot és a Tajvanra menekült Csang Kajsek-klikket — fegyverszünet kötésére kell ösztökélni; ha ez sikerül, minden rendben. Önök, immár egy évtizede, arra akarják szoktatni a népeket, hogy két Koreáról, két Németországról, s két Kínáról beszéljenek. A hivatalos Amerika bűne, hogy ma a politikai térképen két Korea és két Németország található. De Kína csak egy van, s ez a Kínai Népköztársaság. Tajvan — amit önök a másik Kínának kiáltottak ki — katonai térképeiken távolkeleti támaszpont-rendszerük egyik bázisa. A tajvanszorosi feszültség nem a két Kína, hanem Kína és az Amerikai Egyesült Államok között van. Csou En-laj külügyminiszter ezért utasította el az önök újzélandi javaslatát, ezért jelentette ki: a tajvani ügyről csak a szovjet javaslat alapján lehetséges tárgyalni. Ha önök nem avatkoznak Kína belügyeibe, s csapataikat visszavonják Tajvanról és más kínai szigetekről, a tajvani ügy nem létezik majd. Tajvani tudósítóiknak ugyan milyen új szenzációs híreket szándékoznak átnyújtani? Új tajvani terveiket nem ismerjük, sem Európára vonatkozó határidős naptárukat. De tudjuk: a hetek, hónapok és évek nekünk, a békéért küzdőknek kedveznek. Bőgős László JEGYZETEK A HÉT ESEMÉNYEIRŐL Megkérdezzük Dulles urat Szabadság Megmagyarázzuk Mendes-France bizonyítványát Bizonyítványt osztottak tegnap az iskolákban. Eljött a szorongással, izgalommal várt nap, s kinek örömöt, kinek bút hozott. Lógó orral, sápadt arccal tért haza a nebuló, aki elbukott. S ugyanezen a napon — mintha csak a véletlen játéka lenne — megbukott Mendes-France úr is. Méghozzá a legfelsőbb osztályban: a francia parlamentben. A bukásokat korántsem lehet azonos mértékkel mérni. De mégis van valami közös bennük: a nemtanulás jutalma a bukás. Mendes-France sem tanult eleget, s most belebukott kétes játékaiba. Csakhogy: akik az iskolában buktak, csupán egy vagy több tárgyból mondtak csődöt. Mendes-France párizsi bukása viszont általános elégtelen. S még egy: a szomorúan hazasomfordáló kisdiákok most azon törhetik fejüket, hogyan lehetne megmagyarázni haragos apjuknak a bizonyítványt. Mendes- France úr bukásán azonban már semmiféle magyarázat sem segít. (török) A CSiSZ kitüntetése Antonin Zápotocky köztársasági elnök, a Csehszlovák Kommunista Párt központi bizottsága és a csehszlovák kormány javaslatára a köztársaság szocialista építése feladatainak végrehajtása során tanúsított erőfeszítései és sikeres munkája elismeréséül a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek a Köztársasági Érdemrendet adományozta. Az elnök február 4-én a prágai várban nyújtotta át a kitüntetést a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség II. kongreszszusa küldöttségének. ★ Prágában február 4-én tovább folytatta munkáját a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség (CSM) II. kongresszusa. A kongresszus résztvevői meghallgatták Vladimir Meisnernek a CSM központi bizottsága titkárának „A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség úttörőszervezeteinek további fejlesztéséért” címmel tartott beszámolóját. Vladimír Meisner beszámolója után folytatták a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség központi bizottságának és központi revíziós bizottságának február 3-án elhangzott beszámolója feletti vitát. Február 4-én több külföldi küldött országa ifjúságának nevében forrón üdvözölte a kongresszust. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka A Nemzetiségi Tanács február 4-i ülése A Nemzetiségi Tanács február 4-i ülésén megkezdődött a vita a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetés-tervezete fölött. Arszenyij Szafronov, a Nemzetiségi Tanács költségvetési bizottságának elnöke a költségvetéstervezettel kapcsolatos korreferátumában közölte, hogy a bizottság javasolja a költségvetés bevételi oldalának némi növelését és a gazdasági, valamint a kulturális célokra szánt kiutalások méreteinek módosítását. Indítványozta, hogy a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetéstervezetét a bizottság által előterjesztett módosításokkal hagyják jóvá. Megbukott a Mendes-France-kormány Egész éjszaka tartó vita után a francia nemzetgyűlés többsége megtagadta a bizalmat a Merdes-France-kormánytól. A végleges eredményt szombaton hajnalban háromnegyed ötkor hirdették ki, s eszerint 319 képviselő szavazott a kormány ellen, 273 foglalt állást Mendes-France mellett. Az ellenzék tehát most az alkotmányos többséget jelentő 314 szavazatnál többet ért el, ami automatikusan lemondásra kényszeríti a kormányt. Az eredmény kihirdetése után Mendes-France szót kért, hogy indítványt terjesszen be egyhavi póthitel megszavazására, mert e hitel megadása nélkül a kincstár nem tudja folyósítani a kifizetéseket. Felszólalása során azonban igyekezett egyben nyilatkozatot is tenni a kormány politikájának igazolására. Az ellenzék soraiban azonnal élénk tiltakozásokra került sor és Schneiter, a francia nemzetA kölni rádió szombaton reggel közölte, hogy a bonni kormánykörök lehangoltan fogadták a francia nemzetgyűlés éjszaka hozott határozatát. Adenauer kancellár rhöndorfi villájában virrasztva várta a Mendes-France kormány sorsát eldöntő szavazás eredményét. Nyugatnémetországi politikai körök tisztában vannak azzal, hoggy a francia nemzetgyűlés döntése lényegében nemcsak az eddigi kormány északafrikai politikája ellen irányul, hanem Mendes- France-nak a nyugatnémet újrafelfegyverzést elősegítő mesterkedései ellen is. A kölni rádió úgy véli: „Az, hogy Mendes-France bukása milyen mértékben befolyásolja majd a párizsi szerződések ratifikálását, attól függ, hogy ki kerül az új francia kormány élére.” A bonni kormány hivatalosan nem foglalt állást Mendes- France bukásával kapcsolatban, azonban politikai megfigyelők rámutatnak arra, hogy Mendes-France kényszerű távozása súlyos akadályt gördít Adenauer legközelebbi politikai terveinek megvalósítása elé, miután a bonni kancellár Baden-Badenben összehangolja Mendes-France miniszterelnökkel a nyugatnémet és a francia kormány gyakorlati lépéseit a párizsi szerződések ratifikálására. A bonni külügyminisztérium most Adenauer utasítására szakértői véleményt dolgoz ki gyűlés MRP-párti elnöke ki is jelentette, hogy további vitának nincs helye. Éles nézeteltérésre és heves szócsatára került sor ekkor a Mendes-France-t támogató radikális gaulleista és szocialista képviselők, valamint az ellenzéki képviselők között. A miniszterelnök a hatalmas hangzavarban továbbfolytatta beszédét, hangját azonban a gyorsírókon kívül nemigen hallotta más. Mendes-France végül is a kormány tagjaival együtt a köztársasági elnökhöz hajtatott és beadta a kormány lemondását. A lemondott miniszterelnök mintegy fél óra hosszat tárgyalt ezután a köztársasági elnökkel, majd az Elysée-palota elhagyásakor kijelentette az újságíróknak: az „ország miatt" sajnálja a történteket, különösen azt, hogy a kormány nem tudta befejezni művét. Mendes-France bukásának várható következményeiről. Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke kijelentette: „Mendes-France bukása után nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a francia köztársasági tanács ratifikálja a párizsi szerződéseket. Teljesen céltalan, hogy a bonni parlament másodízben is ratifikáljon egy nemzetközi megállapodást, amely egy külföldi törvényhozó testület ellenállásán utóbb amúgy is megbukik és lehetetlenné válik’’. Dehler, a Szabad Demokrata Párt vezetője hangsúlyozta, hogy véleménye szerint Mendes-France bukása nagy mértékben hátráltatja majd, esetleg teljesen meg is hiúsítja a párizsi egyezmények ratifikálását. Kormányalakítási megbeszélések René Coty köztársasági elnök szombaton délelőtt 10 órakor fogadta Schneller nemzetgyűlési elnököt, hogy kikérje véleményét a parlamenti helyzetről. Majd a köztársasági elnök Gaston Monnerville-t, a köztársasági tanács elnökét fogadta, aki annak a félelmének adott kifejezést, hogy a kormányválságnak komoly visszahatása lesz Észak- Afrikában. Monnerville után Albert Sarraut-t, a Francia Unió parlamentjének elnökét fogadta a köztársasági elnök, majd megkezdte a nemzetgyűlés pártcsoportelnökeinek fogadását. Elsőnek Christian Pineau volt miniszterrel, a Szocialista Párt parlamenti csoportjának elnökével tanácskozott, aki kijelentette, hogy a szocialisták nem támogatnának olyan kormányt, amely „maradibb” lenne, mint Mendes-France-é volt. Utána Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának elnöke jelent meg a köztársasági elnöknél. Jacques Duclos a fogadás után újságírók előtt kijelentette: ismertette az elnökkel a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának felhívását. Duclos után a többi pártok parlamenti csoportjainak vezetőit fogadta az elnök. Parlamenti körökben változatlanul sokat latolgatták az új miniszterelnökjelölt személyét. Leggyakrabban emlegetik René Mayer, Edgar Faure, Pinay volt miniszterelnök, Christian Pineau és Pflimlin nevét. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága szombaton este nyilatkozatot adott ki a kormányválsággal kapcsolatban. A nyilatkozat a többi között hangoztatja: „A kormányválság ismét kidomborít két döntő fontosságú gondolatot, amelyek mellé a franciák egyre számosabban felsorakoznak: 1. az országban minden tényleges változás feltétele a külpolitika megváltoztatása; 2. egy haladásra alapozott politikának szükségszerűen a munkásosztályra kell támaszkodnia, valamint a népi tömegekre. A Francia Kommunista Párt hangsúlyozottan kinyilvánítja: kész arra, hogy támogassa az országban és a parlamentben azt a politikát, amely számot vet a nemzet szükségleteivel; függetlenség a külföldtől; a militarista Németország felfegyverzésének elvetése, bármilyen alakban is történjék; tárgyalások minden országgal; a gyarmati népek jogainak és követeléseinek elismerése; a munkásosztály és minden dolgozó követelésének kielégítése és a demokratikus szabadságjogok hatékony védelme." A francia kormány bukásának visszhangja BÉKETÜNTETÉS NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN A Majna melletti Frankfurtban nemrégen hatalmas tüntetést rendezett a szocialista ifjúsági szövetség sokezer tagja. Plakátokkal és transzparensekkel vonultak végig az utcákon és számtalan formában nyilvánították ki felháborodásukat a Wehrmacht felélesztésének tervei ellen. Mint képünkön látható, a náci sisakot keresztülhúzták, és alá a következő felirat került: „El vele!“ Ez történt a nagyvilágban... MOLOTOV ELVTÁRS, a Szovjetunió külügyminisztere február 4-én fogadta W. Haytert, Nagy-Britannia moszkvai nagykövetét. Ugyanezen a napon V. M. Molotov fogadta P. Kault, India ideiglenes moszkvai ügyvivőjét. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere február 5-én fogadta Liu Hsziaot, a Kínai Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben átnyújtja megbízólevelét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének. N. SZ. HRUSCSOV, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, február 5-én fogadta W. R. Hearst, Kingsbury- Smith és F. Coniff amerikai újságírókat és huzamosabb ideig elbeszélgetett velük. A JAPÁN MINISZTERTANÁCS február 4-i ülésén határozatot hoztak arról, hogy „tárgyalásokat kezdenek a Szovjetunióval a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról”’. A japán külügyminisztérium nyilatkozata szerint a minisztertanács február 4-i ülésén „hivatalosan elfogadták azt a szovjet javaslatot, hogy tárgyaljanak a japán—szovjet kapcsolatok rendezéséről. Ugyanakkor — mint közük — úgy döntöttek, hogy „az öszszes felmerülő részletkérdésekkel’ Sigemicu külügyminiszter foglalkozik majd. VARSÓBAN február 6-án megkezdődik a Nyugat-Németország remilitarizálása ellen, a német kérdésről és a leszerelésről folytatandó tárgyalásokért küzdő európai értekezlet. A Német Demokratikus Köztársaságnak az értekezletre delegált küldöttségét Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke vezeti. Az értekezlet munkájában Nyugat-Németország képviselői is résztvesznek. Várható, hogy a francia és angol küldöttség is részt vesz az értekezleten. AZ ANGOL KORMÁNY pénteken délután ötnegyedórás ülést tartott Churchill elnökletével. A tanácskozáson a tajvani kérdésről volt szó. BAGDADI JELENTÉSEK szerint a Fejszal iraki király, Abdulillah trónörökös és Nuri Szaid miniszterelnök részvételével február 3-án tartott tanácskozáson elhatározták, hogy Irak aláírja a török—iraki katonai szerződést.