Szabad Ifjuság, 1955. április-június (6. évfolyam, 77-152. szám)
1955-05-24 / 120. szám
IFJÚSÁGI BÉKETAilLKOZÓK BÉKÉSCSABA A Békés megyei DISZ- bizottság és a megye társadalmi és tömegszervezetei szombaton és vasárnap nagyszabású megyei ifjúsági találkozót rendeztek. A kétnapos találkozón mintegy 15 000 fiatal vett részt. Szombaton 5000 úttörő számára rendeztek fesztivált. Az úttörők megkoszorúzták a felszabadulási emlékművet, majd a városi stadionban sportversenyeken kérték össze tudásukat. Vasárnap reggel ünnepélyesen fogadták a megye minden részéből érkező többezer DISZ- fiatalt. Délelőtt a stadionban atlétikai és tornabemutatón versengtek egymással. A versenyeken megjelent Terék György, a DISZ Központi Vezetőségének tagja és több külföldi vendég. Délután a városi kultúrotthonban a DISZ kulturális seregszemléjének keretében 35 kiváló együttes lépett fel. A Jókai Színház művészei ifjúsági előadást tartottak a találkozó részvevőinek tiszteletére. A kétnapos találkozót tűzijáték és hajnalig tartó táncmulatság fejezte be. MUHI A mezőcsáti járás DISZ-fiataljai vasárnap nagyszabású ifjúsági béketalálkozót rendeztek Muhi községben. A béketalálkozón résztvettek Tiszapalkonya, Nagycsécs és Szakáld fiataljai is. Délelőtt vidám zeneszó mellett táncraperdültek a fiatalok, délután pedig tarka műsorok szórakoztatták a részvevőket. A szabadtéri színpadon a tiszapalkonyai fiatalok orosz és bolgár népi táncokat adtak elő, Hejőbába község úttörői vidám jelenetekkel arattak nagy sikert. Szép műsorral kedveskedtek a mezőcsáti Szabadság Termelőszövetkezet DISZ-fiataljai. Hosszú hónapokig tartó helyi gyűjtésük eredményét adták elő: hogyan táncoltak ezelőtt száz évvel Mezőcsáton. Solohov-est Az Országos Béketanács és az MSZT hétfőn ünnepi estet rendezett Mihail Solohov, a nagy szovjet író 50. születésnapja alkalmából. Aczél Tamás Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth-díjas író megnyitója után Veres Péter kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Írók Szövetségének elnöke méltatta Solohov munkásságát. MEGKEZDŐDÖTT hétfőn a VIT-versenyre készülő fiatal énekesek hazai döntője. A döntő első napján 16 énekesnőt és énekest hallgatott meg a zsűri, amelynek tagjai főiskolai és szakiskolai tanárok. A meghallgatásokat ma folytatják. Pályázat a magyar rmunteásmozgalom hős mártírjai emlékművének terveire Budapest Főváros Tanácsa és a Népművelési Minisztérium pályázatot hirdetett a magyar munkásmozgalom hős mártírjai emlékművének terveire. A Kerepesitemetőben felállítandó emlékmű a magyar nép tiszteletét és szeretőjét hirdeti majd azok iránt, akik hazánk szabadságáért és függetlenségéért áldozták fel életüket. Több neves szobrász- és építőművészünket bízták meg pályamű beadásával, de a meghívottakon kívül minden szobrász- és építőművész pályázhat közösen készített vagy egyéni tervével. A pályaművek beadási határideje: 1955. augusztus 31. A beküldés helyéről a Fővárosi Emlékműfelügyelőség a sajtóban ad értesítést. A pályázat elbírálása előtt a beérkezett tervekről — művészek, írók és dolgozók bevonásával — széleskörű vitát rendeznek. 170—170: a mindentudó •— Legyen szíves mondja meg, kiket neveznek zulukaffereknek? — Pillanat.. . Kérem, a zulukaffer a bantunégerekhez tartozó kafferek legnépesebb törzse a Délafrikai Unióban... „Kérdezz — egy telefonérme ellenében — felelek!” — Legtömörebben így nevezhetnénk el a budapesti postaközpont különleges tudakozóját. A kérdések és feleletek birodalma ez, ahová — ezegyszer — személyesen megyek tudakozódni... Hasbeszélők hangján, alig érthetően suttognak a kérdések, záporesőként zuhognak rájuk a válaszok. Egyszerre beszél itt mind a húsz-huszonöt kezelő. Tökéletes hangkáosz. Különleges szerencse, hogy legalább a telefonok nem búgnak, csörömpölnek minden hívásnál. A berregések ugyanis bentrekednek a központi elosztógépben. A hívásokról kapcsolóasztalokon a jelzőlámpácskák adnak hírt, ezek a piros lámpácskák vibrálnak idegesen, mintha áramukat a drót másik oldalán a türelmetlen várakozók fejlesztenék ... — Halló, tizenegyes tudakozó. Zöldszemű jeligére kapok egy fülhallgatót és — igazgatói engedéllyel — hallgatózom. Energikus basszus érdeklődik: hagytak-e üzenetet „zöldszemű" jeligére. (Persze, hogy hagylak!) A telefonos beolvassa a jeligés levelet és az üzenettovábbítás után újra kigyúl a lámpa, jeléül annak, hogy a kérdező elégedett a válasszal és letette a kagylót. Franciaországban profeszszorokat alkalmaznak a különleges tudakozóban — így mondja az osztályvezető. — Itt szakállas tudósok helyett 20—25 nő felel a kérdésekre. A legérdekesebbeket beírják egy füzetbe, ezt lapozgatom. Van itt mindenféle fajta, kezdve a vadmacska honosságától a falanszterig. Keresd a hatodikat — Mindig van egy-két kérdés, amelyik divatba jön — mondja Rácz Ferencné, az állomás egyik fiatal kezelője. Négy hónapja például a legfelkapottabb kérdés az volt, hogy „ki az a madártudós, aki most negyven éve halt meg”. El sem tudtuk képzelni, miért örvend ilyen nagy népszerűségnek. Amikor már körülbelül a századik kérdezte, megérdeklődtük az okát. Ne nevessen, a „Keresd a hatodikat” egyik kérdése volt. Ezentúl napról napra elolvastuk a Szabad Ifjúságot, megfejtettük a rejtvényt, egyszóval: alaposan felkészültünk a válaszokra. Mondhatom, nagy sikere volt. (De még milyen, kötegszám érkeztek a „megfejtések” a szerkesztőségbe.) Egyébként ők naponta számtalan „rejtvényt” oldanak meg. Legalábbis így meséli el ,a legjobb kezelőnő: Szabó Anna Mária. A legtöbb érdeklődő csak homályos elképzelését adja tudtunkra. „Valahol ezen és ezen a környéken van egy vállalat, talán így hívják, talán mégsem ennek a számát kérem." Hát tessék elindulni ilyennyomon!" (Pedig a postástól senki sem kívánja, hogy címtelen levelet kézbesítsen.) Ráadásul a közönség türelmetlen. Nem egyszer belekiabálnak a kagylóba: „Mi az, alszanak ott maguk?!" Mondja őszintén, lehet itt aludni...? Egy nap 192 beszélgetés Huszonnégy beszélgetés egy óra alatt, 192 egy nap alatt. Ez a norma. Persze itt szó sem lehet a munkaidő teljes kihasználásáról. (Nem irányíthatják, hogy ki mikor „tudakozódjon”!) A forgalom lökésszerű. Még a déli csúcsforgalomban is akad 5—10 perces „tűzszünet", hogy leteltével annál erősebb legyen a „százhetvenszázhetven” elleni ostromállapot... Mindemellett a legtöbben száz százalékon felül „beszélnek”. Van azonban egy „fogas” kérdés, amire nem tudnak választ adni saját maguknak. Ez akérdés a következő: mikor szűnik meg végre a helyszűke? Mert az van itt. Az egész tudakozó egy terembe zsúfolódott, miközben részlegei gombamódra szaporodnak. Valamikor csak az előfizető neve, lakása és telefonszáma közlésére indult. Ma már ismertetik a színház és moziműsort, a napi hőmérsékletet, a várható időjárást, felvilágosítást adnak menetrendi kérdésekben, közlik a totóeredményeket, vállalják az ébresztést, táviratokat továbbítanak, most állítják össze az iparosok szakmai névsorát.., s mindezt műszakonként húsz-huszonöten egyetlen szobában, megfelelőszámú szakkönyv nélkül. Erre a kérdésre szeretnénék választ kapni. Javasoljuk: akit e cikkben foglaltak nem elégítenek ki , az tárcsázza a „százhetven-százhetvenet”. Ami pedig a tudakozó dolgozóinak panaszát illeti, azzal forduljanak, helyesebben tárcsázzák a... De hiszen az illetékesek telefonszámát ők tudják jobban. Ember Judit ÚJ, BÜSZKE DÍSZISTAK Ifjúsági szövetségünk 660 új tagját avatták fel vasárnap a Városligetben Vidám csapatok, fiúk, lányok vonultak vasárnap délelőtt a Városliget felé. A májusi szél fel-felkapta nótájuk hangját. Kilenc óra lehetett. A Széchenyi-fürdő mögött, a volt szabadtéri színpadon gyülekeztek a pajtások. Valamennyien VII. kerületiek. Fehér ingben, vörös nyakkendőben, csapatzászlójuk mögött sorakoztak fel. Sokan voltak, lehettek vagy nyolcszázan. A Hernád utcából, a Dob utcából, a Damjanich utcából, a VII. kerület valamennyi általános iskolájából jöttek el az ünnepségre a VIII. és VII. osztályos úttörők. Tanárok, szülők nézték mosolyogva a felvonuló gyermekeket. Lobogtak, csattogtak a friss szélben a csapatzászlók. Fél tízkor kezdődött az ünnepség, melynek keretében 660 nyolcadik osztályos pajtás vette át a DISZ-tagkönyvét, lépett be ifjúsági szövetségünk soraiba. Felharsantak a kürtök, a csapatzászlók meghajoltak. A nyolcadikos pajtások átadták a gondjaikra bízott zászlókat a hetedikeseknek: őrizzék ezután ők becsülettel selymük tisztaságát. Kurcz György, a kerület DISZ-titkára üdvözölte a DISZ soraiba lépő fiatalokat, majd Piszker Tibor alezredes elvtárs, a VII. kerületi KIMSZ egykori vezetője mondott ünnepi beszédet. Beszélt a KIMSZ nagyszerű hagyományairól, melyeket a Dísznek meg kell őriznie, a harcról, amelyet a Horthy-fasizmus évei alatt vívtak megélhetésükért, jövőjükért a fiatalok. S beszélt az ott álló 660 új DISZ-tag, s még sok ezer társuk feladatáról, ragyogó jövőjéről. Beszéde végén személyesen adta át 22 — az úttörő munkában kitűnt — fiatalnak a tagsági könyvet és a Díszjelvényt. Hogy kipirult Nagy Erika, Kulcsár Ádám, Erdélyi Sándor, Kostya Gyöngyi, s a többiek arca, mikor kezet fogtak a régi, kommunista harcossal! Szemükből csak úgy sugárzott a büszkeség, az öröm. Ezután a többi fiatal is megkapta DISZ-tagsági könyvét Virág Józsefné, a Dohány utcai pajtások csapatvezetője 74 úttörőt „adott át” a Dísznek. Fájt neki a búcsúzás, de egyben örült is, hogy megnőttek az ő lányai, már a DISZ soraiba léptek, holnap leveszik a vörös nyakkendőt s emlékként őrzik majd tovább. Eszenyi Jutka, a Hernád utcai leányiskola tanulója is megszeppent egy kicsit az ünnepség elején, de mikor kezébe kapta tagsági könyvét, megnézte rajta a nevét, láthatóan megnyugodott. Ez már az övé, DISZ-tag lett, pártunk ifjúsági szövetségének egyik legifjabb harcosa. S ezen a napon, 1955 május 22-én a Városligetben sok-sok társával együtt megfogadta, hogy igyekvő, ha tagja lesz a DISZ-nek, harcolni fog a szociallzmus végső győzelméért hazánkban.★ Vasárnap Sztálinvárosban, a Vasvári Pál Általános Iskola Szilágyi Erzsébet és Zrínyi Miklós úttörőcsapatának VIII. osztályos növendékeit ünnepélyesen vették fel a DISZ-szervezetbe. A fiatalokat Csoltó Dezső, a sztálinvárosi DISZ- bizottság titkára üdvözölte, majd átnyújtotta nekik a DISZ tagsági könyvet. Vasárnap délelőtt a Munkásmozgalmi Intézet dísztermében 336 Új fiatal lépett ifjúsági szövetségünk soraiba. Képünkön Ferkó Éva a Szemere utcai Általános Iskola Vili. osztályos tanulója, az egyik legfiatalabb DISZ-tag, tagsági könyvét nézegeti (Magyar Fotós Mező felvétele) Előkészületek az ünnepi könyvhétre A június 5—12 között rendezendő ünnepi könyvhétre országszerte megkezdődtek a széleskörű előkészületek. A fővárosban 33 helyen állítanak fel könyvsátrat az állami könyvesboltok, számos helyen pedig az utcán felállított asztalokról árusítják majd a könyveket. A hagyományhoz híven számos író dedikálja a könyvsátrakban műveit. Élénk a készülődés a főváros nagyüzemeiben is. A Rákosi Mátyás Művek minden részlegében lesz például ünnepi könyvvásár. Kiállítások, művészi műsorok tarkítják nagy gyárainkban a könyvhét megnyitó ünnepségeit. A nagyobb városokban külön szépirodalmi, politikai és műszaki, illetve mezőgazdasági jellegű könyvsátrat állítanak fel. A bányavidékeken, Kazincbarcikán és másutt számos szakkönyvet hoznak forgalomba. A MÁV debreceni igazgatósága kultúrvagont bocsát rendelkezésre a könyvpropaganda céljaira. A TITKOS KONGRESSZUS Éjsaraha tolt. Csillagfényes nyáréjszaka. Mentek előre szótlanul a sötétben, egymás nyomába lépve, a bokrok, fák ágai arcukba csaptak. Mentek előre, hatan. A menet elején Lehota. Ismerte a járást, a határ vidékét, mint a tenyerét, sok kommunistát szöktetett át Ausztriába, sokat csempészett vissza Magyarországra. Nyomában Kovács, aztán Réti, mögötte Humhál, Nezvál, Kilián. Észre sem vették, s már osztrák földön jártak. 1930 júniusának egyik éjszakája volt. Hosszú út állt már mögöttük. Nemcsak a Mosonmagyaróvártól gyalogosan megtett út, nemcsak a Budapesttől Óvárig tartó. Amíg erre az útlevél nélküli útra eljutottak, az a hoszszú sor. A Kommunisták Magyarországi Pártja januárban tartott kongresszusán határozat született, hogy legkésőbb júniusban meg kell tartani a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége második kongresszusát. A határozat kimondta: „A múlt tapasztalatai, a jelen harcai és a jövő perspektívája egyaránt azt mutatják, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik legfontosabb feladata az ifjúmunkások többségének megnyerése a forradalmi harcra.. Már május elején megkezdődött az előkészítő munka. A KIMSZ Központi Bizottságának feladata volt kidolgozni a kongresszus alapelveinek tervezetét. A Központi Bizottság tagjai között a legfiatalabb tizenkilenc éves volt, s huszonegy esztendős a legidősebb. Persze, hogy sok hiba volt a tervezetben, életükben először készítettek ilyent. A párt viszszaadta, megmondta, hol, mi a baj, mit kell javítani. És a KIMSZ „titkárságán“ — a békásmegyeri Dunapart egyik csónakházában — hatalmas viták zajlottak, éjszakába nyúló munka. Minden mondatot, minden szót ezerszer meggondoltak, mielőtt leírták volna. Hogyisne, az alapelvektől függ a kongresszus, s még tovább a szövetség sok esztendős munkája ... Nagy eseménye volt ennek az időszaknak, hogy a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé Budapestre küldte egyik tagját a kongresszusi előkészületek segítésére. Titokban jött, bujkálva a rendőrkapók elől. Több mint egy hétig tartózkodott a fővárosban, s bizony ezekben a napokban a KIMSZ Központi Bizottságának legfőbb gondja az volt, hogy megvédjék az elfogatástól. Soha nem moshatták volna le a szégyent, ha ez az elvtárs lebukik, a detektívek kezébe kerül Elvitték titkos gyűlésekre, részt vett a Központi Bizottság nem egy megbeszélésén, beszélt a fiatalokkal, a KIMSZ ifjú harcosaival, s az volt a véleménye, hogy minden rendben van, az előkészületek jól haladnak. És sikerült megvédeni, sértetlenül lépte át a határt ... Néhány nappal azelőtt, hogy a küldöttek útnak indultak Ausztria felé, tanoncsztrájk tört ki a Watt-gyárban. A kettős kizsákmányoltságot tovább nem bíró inasok megtagadták a munkát. A sztrájkot Zsinkó Vilmos, a KIMSZ fiatal tagja — maga is tanonc — szervezte. Ez volt az első tanoncsztrájk, amelyet a KIMSZ vezetett... Igen, hosszú volt az út. És most ott álltak osztrák földön, hatan. Idegen földön, mert otthon, a hazában nem tudták volna megtartani a kongresszust. A haza urai, a hatalom bitorlói börtönbe vetették volna őket, a haza hű fiait. Lehota, a vezető elbúcsúzott, megmagyarázta, merre menjenek. Neki még sok dolga volt ezen az éjszakán, még két csoportot, a kongresszus többi tizenöt küldöttet kellett Egyedül maradtak, s elindultak a mondott irányba. Halkan beszélgettek. Azon vitatkoztak, mi a pontos címe annak a bécsi fogorvosnak, akinél jelentkezniük kell. Mert leírni nem lehetett se a nevét, se a címét, fejben kellett megtartani, ezt követelte a konspiráció, a titkos munka. A jelszóra pontosan emlékeztek: „Mibe kerül egy foghúzás?" „Kétszer annyiba." „Az nagyon olcsó!“ Kétórai bolyongás után rájöttek, hogy eltévedtek. Mitévők legyenek? Még az éjszaka el kell érniök a legközelebbi vasútállomásra! Vagy visszakerültek Magyarországra? A határ közel van.. . Szívük a torkukban dobogott. Félóra múlva vasúti sínpárra bukkantak. A sínek mentén indultak el Nyugat felé. Egy állomás közelében aztán megálltak. A bokrok közt várták meg a hajnalt. Vajon osztrák állomás, vagy magyar? Mikor kivilágosodott, Réti — aki tudott egy keveset németül — bemerészkedett. Gót betűkkel volt kiírva az állomás neve. Fellélegzett. Ausztriában vannak. Jegyet váltottak Bécsbe. Kora reggel volt még, amikor bakancsaik végigkopogtak Bécs utcáin. Egy tejivóban reggeliztek, majd a Randhartinger utcában bekopogtattak a fogorvoshoz. Az or Darvas József előadása kulturális forradalmunkról Darvas József népművelési miniszter tegnap az Építők Rózsa Ferenc Kultúrotthonában előadást tartott „A Központi Vezetőség 1955 márciusi határozata és kulturális forradalmunk helyzete, különös tekintettel az állami irányítás megszilárdítására“ címmel. Az előadáson részt vettek a fővárosi és megyei pártbizottságok, továbbá a tanácsok kulturális osztályainak vezetői, dolgozói és kulturális életünk számos kiválósága. Mely nyomán Zborai Sándor sátoraljaújhelyi levelezőnk panaszolta, hogy a ricsei járási TSB jogos útiköltségmegtérítési kérelmét elutasította. Szerkesztőségünk intézkedésére Zborai Sándor az útiköltséget is és a napidíjat is megkapta. ★ Jéri István csányteleki fiatal azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, intézzük el, hogy a munkakönyvébe jogtalanul bevezetett „önkényesen kilépett" bejegyzést „hozzájárulással kilépett“ szövegre javítsák át. A Kohó- és Gépipari Minisztérium elismerte a panasz jogosságát és a bejegyzést kijavította. ★ Mosztics József 1952-ben vonult be tényleges katonai szolgálatra. Az árvízvédelemnél súlyosan megbetegedett és hónapokig feküdt kórházban. Még 1954 decemberében leszerelt, de előbbi munkahelyéről — a MÁV-tól — táppénzt és szociális segélyt nem kapott, sőt el is bocsátották. Szerkesztőségünk közbenjárására a munkaviszony megszüntetését hatályon kívül helyezték és a kórházi ápolás biztosítása érdekében a táppénz folyósításáról intézkedtek. ★ A paksi diákok levelet írtak szerkesztőségünknek, hogy a Paks—Dunaföldvár közötti MÁVAUT-járat kalauza nem engedi a diákokat felszállni a gépkocsira, ha több az utas. A MÁV Szekszárdi Főnökségéhez továbbítottuk a panaszt, ahonnan a következőket válaszolták: „Utasítást adtunk kalauzainknak, hogy a szabályok értelmében a diákokat minden tekintetben úgy kezeljék, mint a többi utasokat. Vállalatunk Paksról a Dunaföldvárra külön diákjáratot rendszeresített, amely elsősorban az iskolába menőket szállítja. A jövőben nagy gondot fordítunk arra, hogy iskolásaink tanulását a jobb közlekedéssel is elősegítsük.”